"...feltevődött a kérdés bennem, hogy van olyan mester, akit nyugodt szívvel nevezhetünk bódhiszattvának? Egy ilyen nagy segítő látható, cselekedetei alapján beazonosítható, hiszen mindenkit meg akar menteni a szenvedéstől (...). Thich Nhat Hanh zen mester felel meg leginkább a leírásoknak, ő a megtalált bódhiszattva."
A Tan Kapuja Buddhista Főiskola
A bódhiszattva út
A megtalált mester: Thich Nhat Hanh
BA szakdolgozat
Témavezető: Komár Lajos
Írta: Antal István
Budapest
2021
Tartalomjegyzék
I. Bevezetés, témaválasztás indoklása
Dolgozatom megírását a mai társadalmi folyamatok ihlették, hiszen szemünk előtt változik a világ, fejlődik a technológia és folyamatosan változik az ember életmódja is a „modern technika” elterjedésével. A mai modern nyugati világ és a fogyasztói szemléletű társadalom rohanó fejlődésével, felmerül az igény a tudatosabb, kielégítőbb életvitelre, minőségibb létre. A számítástechnika, telekommunikáció és profitorientált üzleti szemlélet elterjedése megváltoztatta gondolkodásunkat, életvitelünket, értékrendünket. Figyelmünk kifelé fordult, egyensúlyunk gyenge, és ez érzékelhető tudati, viselkedési változást okoz, vagyis, nem segíti elő a tartalmas, kiegyensúlyozott életvitelünket. Beszélhetünk klíma válságról, energia válságról, gazdasági krízisről, társadalmi polarizációról, értékválságról, irányított népvándorlásokról, és még a korona vírus okozta válságról is. Lehetséges, hogy újra kell gondolnunk az egész civilizációnk alapjait, és megoldásokat kell keressünk. Felmerül az igény tehát egy tudatosabb életformára, létre, aminek keleten több mint kétezerötszázéves hagyománya van, és ami nem más, mint a buddhizmus. Ez egy nagyon jó hír, hogy keleten már nagyon sokat foglalkoztak a tudat természetével és sok tapasztalatot gyűjtöttek össze róla, sőt kialakult, máig őrzött tanítási vonalak, filozófia rendszerek vannak. Dolgozatomban erre próbálok választ találni, hogy hogyan lehet európaiként a buddhizmust a mindennapi életünkbe integrálni. Az utóbbi években nem lehet azt állítani, hogy széles tömegeket mozgatna meg a szerzetesi út. Az átlag nyugati ember a kényelemhez van szokva, nem vágyik a szigorú lemondásokkal járó tiszta szerzetesi létre, és szokatlan számára ez az életforma. Önként lemondani a világi életről, elvonultan élni nagy szabadság, de valamiért nem él követendő példaként a nyugati emberek tudatában. A megszokott kényelmünk, igényeink, ingeréhségünk, vágyaink, felgyorsult életmódunk, megélhetésünk, nyüzsgő városokba terelnek minket és itt kellene megoldást találnunk a kiegyensúlyozott létre. Dolgozatomban a hagyományos szerzetesi utat ajánló hinajána/théraváda buddhizmus útját nem vizsgálom, de nagy tisztelettel tekintek rá. A hétköznapi nyugati ember életviteléhez közelebb álló megoldást keresem. Ez az út sem lebecsülhető, hiszen helyt kell állni mind átlagember a családban, a munkahelyen és ezek mellett szorgosan munkálkodni önmagunk és mások fejlődésén. A keleti tradíció nem volt mindig nyitott és sokáig féltve őrizték a tanításaikat a kíváncsiskodó idegenek elől. Ki kellett érdemelni, arra érettnek, érdemesnek kellett lenni, hogy valaki egyáltalán tanítvány lehessen. Felmerül a kérdés: vajon mi is megkaphatjuk ezt a tanítást a 21. században? Mi nyugati gyakorlók egyáltalán érdemesek vagyunk rá? Feltételezem, bár más a szemléletünk, életvitelünk, ennek ellenére létezik nyitott kapu, lehetőség a gyakorlásra a nyugati embernek számára is. Némi utánajárás után kiderült, hogy van ilyen lehetőség, és ez nem más, mint a bódhiszattvák útja. A mahájána buddhizmus elfogadja a világi hívőket, gyakorlókat. A bódhiszattvák segítő eszméjének köszönhetően nyílhatott meg előttünk, hétköznapi gyakorlok előtt is a lehetőség. Dolgozatomban ezért a mahájána buddhizmushoz tartozó bódhiszattva utat vizsgálom. Arra is választ keresek, hogy: járható ez az út számunkra, nyugati emberek számára? Van hiteles, elismert tanító, aki valóban átadta nyugaton a Tant? Meghatározom a szakirodalom szerint, hogy kik pontosan a bódhiszattvák, megkeresem a jellemzőiket, hiszen ezekkel a jellemzőkkel ismerhetem fel és találhatom meg a mestert. A megtalált bódhiszattva jellemzők alapján már tudni fogom, milyen minőséget mutat fel egy hiteles mester. Valóban van olyan tanító, aki nyitott felénk és ismeri a nyugati társadalom mindennapi problémáit? Akit nem zavar, hogy mások vagyunk és célzottan számunkra is ad tanításokat? A gyakorlati útmutatások nagyon lényegesek, hiszen a legfontosabb kérdések: mit, miért, és hogyan? Hogyan kell gyakorolni, ahhoz, hogy megoldjuk felmerülő problémáinkat? Nos, erre szeretnék választ találni dolgozatomban. Remélhetőleg megtalálom a sokat keresett mestert és tanításai kimerítő válaszokat adnak kérdéseimre. Dolgozatomban a buddhista szakirodalom szanszkrit kifejezéseit a magyar helyesírás szabályai szerint adom meg.
II. Szakirodalom áttekintése
1. Előzmények, a bódhiszattva fogalom kialakulása
A mahájána kialakulása időszámításunk kezdetét megelőző évszázadokra nyúlik vissza, Kr. e. 1. században, India azon területére, ahol a buddhizmus ki volt téve az idegen hatásoknak.[1] Az első zsinat után 100 évvel, i. e. 383-ban a tan értelmezése körüli viszályok egyre sokasodnak és ez a válság egy újabb zsinatot tesz szükségesé. Vészáliban Kr. e. 380 körül megtartott II. buddhista zsinaton a szangha kettévált mahászangika, és théraváda irányzatra. A mahászangika irányzat később felvette a mahájána elnevezést.[2] Eliade szerint a szakadások és szekták tevékenysége valójában azt bizonyítják, hogy Buddha tanítását nem lehetett merev hagyományos keretek közé szorítani. Így elkezdődött az iskolák sokasodása. A Szthavirák, a Mahászámghikák szintén felaprózódtak: először három csoportra, majd tovább többre. Fontos az, hogy a Mahászámghikák a buddhizmus megújítását tették lehetővé, ez lett a Mahájána, amit Nagy Kocsi néven ismerünk. Az új mahájána vonal a szigorú szabályokon kívánt változtatni, ami a szerzetesi rendet jellemezte. Elfogadják a Páli kánont, de felfogásuk szerint Buddha nem hirdette ki nyilvánosan a teljes tanítást, a Tan egy részét csak néhány tanítványának adta tovább. A mahájána rengeteg szútrát hozott létre, így bővebb, mint a Páli kánon, nem tagadják egymást, hanem kiegészítik és más megvilágításba helyezik. A Buddha tanításának egy másik értelmezése, szemlélete, ami megengedőbb a világi hívekkel. A világi hívek támogatása nagyon fontos volt a szerzetesek életében. „Az is meglehet, hogy gyökere a Buddha azon döntésében rejlik, amely özvegyen maradt nevelőanyjának állhatatos kérése és legkedvesebb tanítványa közvetítése nyomán végül is engedélyezte a női szerzetesrend létrehozását.[3] A mahájána első megnyilvánulásai az i. e. 1. századból ismeretesek: ezek a Pradzsnyápáramitá szútrák, aminek jelentése prédikációk a bölcsesség tökéletességéről. Ezek különböző hosszúságú, nehezen érthető művek, amelyek új stílust hoznak a buddhista irodalomba. A szútrák keletkezési idejét teljesen pontosan nem lehet meghatározni, kínai fordítása i. sz. a 2. századból maradtak fenn. Az eredeti szanszkrit szöveg keletkezése korábbi.[4] Az új utat hívei a bódhiszattvák útjának nevezték, a korai mahájána szútrákban előfordul a bódhiszattva-jána elnevezés, ami bódhiszattva kocsit, szekeret, járművet jelent. A fegyelem tekintetében megengedőbbek lettek, buddhológiájuk pedig misztikusabb felépítésű. Az cél már nem az arhatság, hanem a bódhiszattvaság elérése. A bódhiszattva egy világi személy, aki, könyörületes és bölcs a többiek üdvözülését segítve, a végtelenségig halogatja megszabadulását, célja pedig a teljes buddhaság elérése. Ez a vallási cél, nem a szerzetes szigorú erkölcsű útját követeli a hívektől, hanem a bhakti típusú vallásosságot. Eliade szerint, az ősi buddhizmusban sem volt ismeretlen az ilyen vallásosság. A Maddzshima nikája szerint maga a Buddha jelentette ki, hogy aki a hit vagy együttérzés egyszerű érzésével fordul felé, a paradicsomba jut. Most azonban elegendő elhatározni, hogy az ember mások javára buddhává válik, mert a mahájána gyökeresen megváltoztatta az avatott eszményét: már nem a Nirvánára, hanem a Buddha állapotra törekszik.[5] A mahájána hívők más célokat fogalmaznak meg, mint a hagyományőrző buddhisták. A mahájána identitást két dolog adhatja meg: a Buddha-ereklye és a meditációban nyert erő.
2. A bódhiszattva eszmény
A két nagy iskola Buddha természetnek, és a buddhisták céljának értelmezésében mutat eltérést. A théraváda követők számára a történelmi Buddha a nagy tanító, míg a mahájána követőknél időtlen, transzcendens Buddha földi megnyilvánulása, akinek természetét minden ember magában hordozza. A mahájána szerint minden lénynek buddha-természete van, ezért bárki, akár szerzetes, akár világi törekvő, bódhiszattvává, és buddhává is válhat. A théraváda követők célja az arahattá válás, az önerőből megvilágosodás, tagság az Árja-Szanghában, míg a mahájána követők számára a bódiszattvaság elérése a cél, aki minden szenvedő lény megsegítésére törekszik. Az arhatság elérését, mint vallási végcélt a bódhiszattva eszménykép váltotta fel.[6]
Porosz Tibor Buddhista lexikona szerint: „a bódhiszattva a felébredés, a bódhi várományosa, egy jövendőbeli megvilágosodott buddha. Olyan lény, akinek célja a teljes és tökéletes buddhaság. A kifejezés eredetileg arra vonatkozik, hogy az önerőből megvilágosodott és tanítani is képes buddha, vagyis a történelmi Buddha, a legutolsó újjászületésekor elért megvilágosodása előtt, abban az életben, illetve más korábbi életeiben törekvései lévén a megvilágosodás várományosa lett. Utolsó újjászületése előtt bódhiszattvaként az elégedettek létsíkján tartózkodott.”[7] A mahászámghika irodalomban, ahol Buddhát megvilágosodása után bódhiszattvának nevezik, miután elvágta karmikus kötelékeit, önszántából tér vissza a szamszárába, hogy fogadalmához hűen megmentse a lényeket a szenvedéstől.[8] A bódhiszattvák fontosságát minden buddhista iskola elismerte. A mahájána hívők azonban megfogalmazták a bódhiszattva fensőbbségét az arhattal szemben. Az arhatok a bölcsességet fejlesztették, de az együttérzést nem eléggé, mivel a saját hasznukra keresik a megvilágosodást. A mahájána, a hinajána gyakorlóinak hierarchikus felosztását önzésnek értelmezi, mert nem a lények megsegítése a fő célja, mint ahogy a bódhiszattváknak, vagy a tökéletes megvilágosodást elért Buddhának. Szerintük minden lénynek buddha természete van és ezért bárki bódhiszattvává és Buddhává válhat. A bódhiszattva eszményképe az együttérzésre helyezi a hangsúlyt, szemben az eszményi arhatokkal.[9] Az együttérzés valóban a Buddha tanításának egyik legfontosabb üzenete és elengedhetetlen a buddhista úton. A bódhiszattvák viszont, amint a Pradzsnyápáramitá szövegei mondják, nem a saját Nirvánájukat akarják elérni, hanem bejárták a létezés világát, és mégsem félnek a születéstől és haláltól. A világ iránt érzett irgalomból keltek útra, feladatuk a világ megmentése. A bódhiszattva célja, a többi lény megsegítése érdekében elérni a megvilágosodást, és ezt mélységes együttérzéssel teszi. A bódhiszattva buddhává akar válni, mert csak úgy áll rendelkezésére az a tudás, ami az összes lény megváltásához szükséges.[10] „A bódhiszattva a mahájána ideálja, az a személy, aki lemond a nirvánáról, hogy a szenvedő lények kínjait enyhítse, és végül elvezesse őket a megvilágosodásig, szenvedésük teljes megszűnéséig.”[11]
3. Bódhicsitta
Skilton szerint a bódhiszattvát három tulajdonság jellemzi: mélységes, korlátlan együttérzés, és a bódhicsitta, ami a megvilágosodásra irányuló tudat vagy szándék. A bódhicsitta kiművelésére több módszer van: egyik ilyen az anuttara pudzsa, a felülmúlhatatlan tisztelet, amelyről a Gandavjúha szútra utolsó fejezete tudósit. Az anuttara pudzsa hét szellemi élményt foglal magába: a buddháknak szóló hódolatot, a Három Ékkő üdvözlését, az oltalomért folyamodást, a vétek megvallását, mások érdemeinek való örvendést, a tanítás kérését, valamint az összegyűjtött érdem felajánlását. Egy másik gyakorlat, amelyet Vaszubandhu ajánl négy szemlélődésből áll: a Buddha felidézése, a feltételekhez kötött létezéssel járó nyűgök belátása, a lények szenvedésének felismerése, és a tathágaták kiváló tulajdonságain való meditációból áll.[12]
4. A mahájáná buddhizmus szövegeiről nagyon röviden
A mahájána jellegzetes vonása, hogy rengeteg szútrát hozott létre, amelyek új tanokat hirdettek és az új eszményképet a bódhiszattvát dicsőítették. Vagy hosszú és elvont bölcselkedéseket tartalmaznak, vagy ősi szereplőkkel telizsúfolt varázslatos világot ábrázolnak, aminek semmi köze a történelmi helyhez és időhöz és legfőképpen az ember szellemi képzeletére hatnak, amelyet látomásos színjátékok leírásával próbálnak kitágítani és átalakítani.[13]
A Buddhának, mint a valóság időtlen megtestesülése szolgált magyarázatul arra, hogyan is képes folyamatosan, egymást követő korokban hirdetni a Tant. A hívek mesés történeteket eszeltek ki annak igazolására, hogy új szövegeik a történelmi Buddhától erednek. Egyik ilyen történet szerint, ezeket a Buddha még földi élete folyamán nyilvánította ki. Egy másik hagyomány szerint, a mahájána szútrákat a Vimalaszvabháva hegycsúcson tartott zsinat alkalmával állították össze. A szövegek ötszáz éven át fennmaradtak, mert azokat az istenek királya Indra, és a föld alatt lakozó nágák őrizték.[14]
A mahájána szútrák, amelyeket a hívek a Buddhának tulajdonítanak, igazából a történelmi Buddha halála után keletkeztek. A hagyomány szerint a szerzetesek mély meditációba merülve a Buddhát vizualizálva kapták meg a tanítást, amit aztán tovább kellett adniuk. Az új szútrák több évszázadon át, az i.e. 1. évezred közepéig folyamatosan jöttek létre. A legkorábbiak mind egy közép indo-árja nyelven íródtak, később szanszkritizálták őket.[15] A mahájána legfontosabb műveinek gyűjtő megnevezése: Kilenc Dharma illetve Terjedelmes Tanszöveg. A Kilenc Dharma gyűjteményből a legismertebb a Lótusz szútra, ami a mahájána buddhizmus minden lényeges tanítását tartalmazza. A pradzsnyápárámitá tanokat hirdetők többféleképpen nyertek arra felhatalmazást, hogy a tant tovább adják: korábbi életükben Buddha mellett éltek, vagy korábbi életek tanítása nyomán nyerték el azt. Nézeteik szerint a Buddhát helyettesítheti a bölcsesség, vagyis a pradzsnyápárámitá szútra. A prádzsnyápárámita jelentése tökéletes bölcsesség, a korai időktől úgy tartották, hogy a szerzetesnek három területen kell helytállnia: tartania kell az előírásokat, gyakorolnia kell a meditációt, és bölcsességre kell szert tennie. A pradzsnyáparámitá a dharmák ürességet tanítja, és nem fogadja el, hogy a dharmák lényegi létezéssel bíró szubsztanciák lennének. A bölcsesség így a dolgok valós természetének az ürességnek a belátása.[16] A mahájána tanításait a madhjamaka és a jógácsára filozófiai iskola rendezte, ami elterjedt Közép-Ázsiában, később ez honosodott meg Kínában, Koreában, Japánban, Vietnámban, Tibetben és Mongóliában.[17]
A mahájána tanítások szerint a szeretet és a könyörületesség a két legfontosabb erény, mert ezek a legszükségesebbek a bódhiszattva léthez, ez nem más, mint segítő és önfeláldozó attitűd. A bódhiszattva fogalom tehát, hangsúlyosan a legfontosabb a mahájána követőknek és irodalomnak. A legfontosabb célkitűzés ennek elérése. A buddhaság csíráját, a megvilágosodás-tudatot minden ember magában hordozza, ezt a rátelepedett szennyeződések ugyan elrejtik, viszont erényes tettekkel és szorgos gyakorlással, a megvilágosodás-tudat kibontható, így a gyakorló a buddhaság várományosa, bódhiszattva lehet. A válogatás nélkül mindenkire irányuló együttérzés és szerető jóság egyszerre segíti a bódhiszattvát és a védelme alá tartozókat a szellemi fejlődés útján.[18]
5. Az üresség tanítása
A mahájána kidolgozott egy új és radikális filozófiát, az egyetemes ürességét vagy súnjatát, ez az összes dharma ürességének a belátása. „A bódhiszattva belátja: azok a lények, akiket meg kell mentenie, lényegében nem valóságosak.”[19] Kimondják, hogy a bódhiszattvasághoz és bölcsessége gyakorlásához két dolog szükségeltetik. Nem szabad elhagyni az élőlényeket, és igazából látni kell, hogy minden dolog üres. Ellentmondásnak látszik, hogy minden lény, szellemek, állatok és növények iránti mélységes együttérzéssel kiürül a valóságosság. „Az egyetemes üresség tana kiüríti a világmindenségből a valóságosságot, megkönnyíti a világtól való elszakadást, és az én eltörléséhez vezet, ez Sákjamuni Buddha az ősi buddhizmus célja.”[20] A mahájána kijelenti a dolgok, a dharmák irrealitását, önmagában vett nemlétezését. A bódhiszattvának, a tökéletes bölcsesség, vagyis az üresség belátásán kívül a páramitákat, a tökéletes adakozást, erkölcsöt, türelmet, törekvést, és koncentrációt is gyakorolnia kell.[21]
6. A bódhiszattvák útja
Az út, amit a bódhiszattváknak meg kell tennie borzasztó hosszú és fáradtságos, sok-sok életet, sőt világkorszakot vesz igénybe. Ezt az utat a bódhiszattva a hat páramitá állandó gyakorlása által járja be, amelyek a következők: dána, vagyis adakozás; síla, avagy erkölcsiség; vírja, avagy kitartás; ksánti avagy türelem; szamádhi, avagy meditáció és pradnyá, avagy bölcsesség. Ezen tökéletes cselekedetek gyakorlása révén lesz a bódhiszattva buddhává.[22] „A jelenlegi Dalai Láma azt állítja, hogy Énem létezésének egyetlen célja az, hogy mások használják, és másoknak szolgáljak”. Ennek az ötletnek, ennek a hozzáállásnak, ennek az elszántságnak a szív mélységéből, a tudat legmélyéből kell jönnie.”[23] A bódhiszattva eszménykép olyan eltökéltség a megvilágosodásra, amelyben az együttérzés éppoly fontos, mint a bölcsesség.[24] A páramiták, hat tökéletesség állandó gyakorlásával érheti el ezt, amihez, egyes hagyományok még hozzátesznek négyet, hogy a tökéletességet megfeleltessék a dasabhúminak a tíz fokozatnak. Ezek ügyes módszerek: a buddhaság elérésére tett fogadalom, erő és tudás. A mahájána szútrái többféleképpen mutatják be a bódhiszattva ösvény állomásait. A legelterjedtebb az az ösvény, amely a tökéletes megvilágosodásig vezet, tíz bhúmira oszlik. Közülük az egyik széles körben elismerésre lelt és ez a mahászamghika iskola Mahávasztujában a Dasabhúmika szútrában található.[25] A tíz szint: az örömteli, a szeplőtelen, a ragyogó, a sugárzó, a nehezen meghódítható, a szembenálló, a messzire jutó, a megingathatatlan, az éles elméjű és a dharma fellege. Az elsőre csak akkor lép rá a bódhiszattva, amikor már felébredett benne a bódhicsitta, majd ezt követően egyre magasabb birodalomban, tündöklő alakban, erényekkel születik újra.[26] Tehát a bódhiszattvának tíz fokozatot kell végigjárnia, mielőtt eléri a buddhaságot, ezen fokozatok tanulmányozása igen tanulságos a gyakorlók számára: 1. Az öröm földje. 2. A folttalanság földje. 3. A fénylés földje. 4. A lángolás földje. 5. A nagyon nehezen legyőzhetőség földje. 6. A felsőbb bölcsességre irányultság földje. 7. A továbbhaladás földje. 8. A mozdulatlanság földje. 9. A jóindulat földje. 10. A Tan felhőjének földje. A bódhiszattva úgy terjeszti a Tant mindenki számára, mint ahogy a felhő hullajtja alá az esőt megkülönböztetés nélkül minden egyes lényre. A bódhiszattva ekkor számtalan bódhiszattvától körülvéve egy lótuszban ül az egyik Buddha-Földön, a Tusita mennyben.[27] Kamalasíla kései mahájánista kidolgozta az ösvénynek egy olyan öttagú sémáját, ami mindezeket az elemeket, a páramiták és bhúmik rendszert is magába foglalja és bizonyos tibeti iskolákban a mai napig is ez alapján értelmezik a bódhiszattva utat. Az első a Felhalmozódás ösvénye, ami a tökéletességek gyakorlásából áll, a bódhicsitta felébredésével veszi kezdetét. A második: az Előkészület ösvénye, itt egyre mélyebben kell megélni az ürességet. A harmadik: a Látás ösvénye, az üresség közvetlen teljes megélése, amivel a gyakorló rálép az első bhúmira és az Árja-szangha tagjává válik. A negyediken a Fejlődés ösvényén a gyakorló áthalad a fennmaradó kilenc bódiszattva bhúmin, majd az ötödik ösvényen a Tovább-nemtudás ösvényén eléri a buddhaság állapotát.[28]
7. Buddha személye és a bódhiszattvák a mahájánában
„A mahájána szerint a Buddha, illetve a buddhák helyzete hasonló a bódhiszattvákéhoz. A Buddha tanítása szerint a buddhaságot elért személy, halála után nemcsak újraszületése láncolatát vágja el, de minden hatása is megszűnik a földi világra. A mahájána viszont azt mondja, a sok buddha visszahat világunkra és segíti a lényeket, akár a bódhiszattvák. A történelmi Buddha magát útmutatónak nevezte, és az út végig járását a törekvő saját maga igyekvésére, törekvésére bízta. A földöntúli bódhiszattvák és buddhák azonban az útkeresők minden lépését támogatják. Itt a buddhák tulajdonképpen együttérző, gondoskodó atyai bódhiszattvák. A bódhiszattva a közepet képviseli, mert amíg a buddhák bódhiszattvai szerepet kapnak, addig minden emberi lénynek megvan az a lehetősége, hogy ő maga is együttérző, gondoskodó bódhiszattvává váljon, megszabadulva a világ szennyeződéseitől.”[29]
Williams is felteszi a kérdést könyvében: Hasonlít a bódhiszattva Buddhához? A kérdés olyan, mint mikor egy ember felvesz néhány kavicsot és azt kérdezi: Melyik nagyobb, a föld végtelen birodalma vagy ezek a kavicsok? Vajon össze lehet hasonlítani a megvilágosodott lények, bódhiszattvák állapotát a buddhákkal, a teljesen megvilágosodottakkal, akik mérhetetlen tudással rendelkeznek?[30] Bóddhiszattva sok van, mert időtlen idők óta mindig voltak megváltók, akik buddhává válva azt fogadták, hogy a megvilágosodást minden élőlény megváltásáért érik el. A legfontosabbak Avalókitésvara és Mandzsusrí. Maitréja bódhiszattva Sákjamuni utóda, a következő buddha. Avalókitésvara a leghíresebb. Avalokitésvara, Mandzsusrí és Maitréja a mahájána szútrák főszereplői lettek, és új típusú meditációs módszereket hívtak életre, amelynek során a gyakorlók képileg felidézik őket.[31]
A mitikus bódhiszattvákkal együtt vagy már azt megelőzően kialakult a mitikus buddhák kultusza is. A mitikus buddhák a különböző égtájak mennyei szféráiban foglalnak helyet. A kelet ura Aksóbhja, a „Rendíthetetlen”. Nyugaton lakik Amitábha, a „Végtelen Fényű” vagy más néven Amitájusz a „Végtelen Életű”. Számos további mennyei buddha létezik, mindegyikük egy-egy nem e világi birodalmon uralkodik, mely birodalmak tökéletesen tiszták, mentesek mindenféle világi szennyeződéstől.[32]
III. A mester keresése
1. A dolgozat célja
Az emberek megoldásokat keresnek a mindennapjaikban felmerülő problémáikra. A modern technika, az üzleti szemlélet, a koronavírus világméretű járvány elterjedésével megváltozott az életvitelünk, megváltoztak a szokásaink. Bezárkózva, digitálisan érintkezünk a külvilággal. Információáradat zúdul ránk, egymásnak ellentétes hírek terjednek a médiában, nőtt a félelem és zűrzavar. Sokan elvesztették munkájukat, mindenki láthatóan feszültebb, nőt a tanácstalanság, bizonytalanság, félelem. Szükségessé vált a megfelelő önkontroll, egy olyan módszer, szemlélet, útmutató, amelynek gyakorlásával karban tudjuk tartani az érzelmi és mentális egyensúlyunkat. A dolgozatom célja tehát, egy hiteles, tanító és módszer találása, amiből sokat profitálhatok. Ezzel kapcsolatban számos kérdés fogalmazódott meg bennem.
- Van olyan keleti, elismert mester, aki a kifejezetten a nyugatiakat is tanítja? Ez a kérdés azért fogalmazódott meg bennem, mert régebben nem adták tovább a Tant az idegeneknek. Ha tanulni akart valaki, keletre kellett utazzon, és fel kellett keresse személyesen a mestert. A kulturális különbségek, az idegennyelv ismerete miatt, számtalan akadály merülhetett fel a tanítás és gyakorlás mélyebb elsajátításával.
- A megtalált mester rendelkezik a bódhiszattva minőségekkel? Ez a kérdés a hitelesség kapcsát merül fel. Megvizsgálva a mester életétútját, életvitelét megfelelő következtetések vonhatók le.
- Valóban elérhető számunkra is ez a tanítás? Ez a kérdés azért tevődött fel, mert legtöbbször nincs magyar nyelvű kiadvány egy adott tanításhoz, előfordul, hogy a mesterek sem beszélnek tökéletesen angolul, a gyakorlók is csak módjával, így tisztázatlan marad a tanítás. A bőségesen fellelhető magyarnyelvű forrás lehet a hatékony megoldás. A másik fontos tényező a közösség, a szangha akivel együtt gyakorolhatunk, és ahol bőséges útbaigazításokat kaphatunk kérdéseinkre.
- Ez a tanítás kifejezetten a nyugati embereknek is kínál gyakorlási lehetőséget? Ez a kérdés azért fontos mert a nyugati világunkban mások a szokásaink, kultúránk és az életvitelünk. A tanítónak figyelembe kell vennie tanítványai környezetét, hátterét, életvitelét és képességeinkhez mérten kell tanítania. Járatos kell, hogy legyen a nyugati civilizáció világában.
- Gyakorolható a tanítás a mindennapi életben? Fontos, hogy egzisztenciánk és szokásos életvitelünk feladása nélkül is tudunk gyakorolni.
2. Hipotéziseim
Kérdéseim alapján a következő hipotéziseket fogalmazom meg:
- Feltételezem, hogy a Tan nyugatra kerülésével van olyan hiteles keleti mester, aki nyugaton tanít, kifejezetten a nyugati emberek részére is.
- Feltételeztem, hogy a nyugatra tanító mester ismeri a nyugati társadalom sajátosságait és kínál megoldásokat kifejezetten számukra is.
- Feltételezem, hogy a keresett mester könyvei, módszerei elérhetőek, akár a világhálón és bárki számára gyakorolható megkötések nélkül a mindennapi életben.
3. Módszer és eszköz
A módszerem és eszközöm a könyvtári irodalom és az világhálón felelhető információk átnézése, tanulmányozása, gyűjtése, olvasása. Több mester könyveit, életútját vizsgáltam, míg Tich Nhat Hanh zen mester tanítási mellett döntöttem. A mahájána buddhizmus bódhiszattva fogalom tisztázásával körvonalazódott, hogy milyen kvalitásokkal, tulajdonságokkal rendelkező mestert keresek. A megtalált hiteles tanító fellelhető könyveit, hivatalos forrásait elolvasom, elemzem. TNH népszerűsége, munkássága, és a legnagyobb szaktekintélyek méltatása hamar felkeltette figyelmemet. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy több éve aktívan tanulhatok és gyakorolhatok a TKBF-en, és alaposan szemügyre vehettem és elmélyülhettem több buddhista vonal gyakorlati technikájában. Így van tapasztalatom és összehasonlítási alapom, amivel véleményt formálhatok.
4. Elemzés
A szakirodalom tanulmányozása során megtaláltam a mestert, akinek életútja teljesen hitelessé teszi tanításait. A megtalált mester Thich Nhat Hanh, nagyon gazdag irodalmat tudhat magáénak, és egyike a világ legelismertebb buddhista tanítóinak. A mester könyvtárban felelhető könyveit, és a hivatalos honlapokon elérhető tanításait, megkerestem, elolvastam, kipróbáltam és ez alapján objektív véleményt alkothatok róla. Dolgozatomban összegyűjtöm gyakorlati módszereit, tanácsait, majd annak végén összegzem tapasztalataimat.
IV. Thich Nhat Hanh a megtalált mester
1. TNH életútja
A bódhiszattva jellemzők megvizsgálása után feltevődött a kérdés bennem, hogy van jelen pillanatban olyan mester, akit nyugodt szívvel nevezhetünk bódhiszattvának? Egy ilyen nagy segítő látható, cselekedetei alapján beazonosítható, hiszen mindenkit meg akar menteni a szenvedéstől, mélyen együttérző, segít, jótékonykodik, tanít. Tehát, egy igazi segítőt kell keresni és elég lesz életútjára rátekinteni, hogy felismerjem bódhiszattvai minőségét. További lényeges ismertető jele, hogy fenntartások nélkül tanítja a Buddha dharmáját mindenkinek, válogatás nélkül. TNH zen mester felel meg leginkább a leírásoknak, ő a megtalált bódhiszattva. Életútja meglepetést okozott, gazdag irodalmával, önzetlenül az egész világnak adott tanításaival, békeaktivista múltjával. Érezhetően egy kivételes személyiség. Először hihetetlennek tűnt számomra, hogy egyáltalán létezik ilyen ember. Békeharcos, aktivista, tanító, szerzetes, segítő, természetvédő, és mindenkihez szól, mindenre kínál megoldást, folyamatosan a közjóért dolgozik, tanít, és megvalósított mester. Korunk egyik leghitelesebb és legnépszerűbb buddhista szerzőjének tartják. A neve előtt álló „thich”, tiszteletreméltót jelent, mint angolul a „venerable” amit buddhista mesterek neve előtt szoktak használni tiszteletből. TNH mester úttörő szerepet játszott a buddhizmus és meditáció nyugati elterjedésében, a 21. században létrehoz egy buddhista közösséget Franciaországban, ahol majdnem negyven évet tölt száműzetésben. Ifjú dr. Martin Luther King „a béke és nem ártás apostolának” nevezi, mikor a Nobel békedíjra jelölik.[33] Őszentsége, a dalai láma mellett TNH-t tartják az egyik legnagyobb hatású buddhista tanítónak, aki a buddhista békemozgalom fő képviselője, az emberi jogok és a társadalmi igazságosság elkötelezett zászlóvivője. Tanításaiban nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az ősi bölcsességet közelebb hozza a mindennapjainkhoz. „Mindennapi életen kívül nincs megvilágosodás”, mondja.[34] Fontos üzeneteket közvetít számunkra: „Az hozhat számunkra boldogságot, ha jelen vagyunk a pillanatban. Ha a jelen pillanatban kapcsolatba tudjuk hozni egymással a testet és a tudatot, megtapasztaljuk a békét és az egységet az emberiséggel és minden élettel.”[35]
1926-ban Közép Vietnámban született, a francia uralom évei alatt. Eredeti neve: Nguyen Hszuan Pao. 1942-ben, 16 évesen állt be zen szerzetesnek a Hué melletti Tu Hieu zen kolostorba. Szerzetesi tanulmányait követően Szaigonba ment, ahol a nagyra tartott „Vietnami Buddhizmus” című folyóirat szerkesztője lett. 1954-ben Vietnámot két részre osztották. Délen az Egyesült Államok támogatásával megalakult a Diem-rezsim és elkezdődött az amerikai megszállás és háború.[36] Több szervezetet is alapított hazájában, majd a háború alatt semleges szociális munkásként társaival segítette újjáépíteni a lerombolt településeket. Amikor hazáját megtámadták, szerzetestársaival együtt elhagyta a kolostori életet, és aktívan részt vett a háború áldozatainak megsegítésében. A nyilvánosság előtt kiállt a béke mellett.[37] 1963-ban meghívták a Princeton Egyetemre, majd később a New York-i Columbia Egyetemen is tanított. 1964-ben Szaigonban megalapította a Fiatal Szociális Munkások Iskoláját, ami „elkötelezett buddhizmus” szellemisége alatt működött. Ez a segélyszervezet fiatal szerzeteseket és szociális munkásokat képzett, akik a háború folyamán az emberek megsegítésén és lelki támogatásán fáradozott. Településeket építettek újjá, menekülteket láttak el új otthonokkal, sok embert segítettek élelemhez, tanítottak, és spirituális támogatással is elláttak. Az általa létrehozott iskola tanítványai közül nagyon sokan életüket vesztették e szolgálat alatt. 1966-ban megalapította a Tiep Hien Rendet, a Kölcsönös Létezés Buddhista Rendet. Céljaik a buddhizmus gyakorlása, társadalmi felelőségvállalás és erőszakmentesség. 1966-ban a Fellowship of Reconciliation meghívta az Egyesült Államokba. Ez sok előadásból álló turné volt, ahol rengeteg emberrel találkozhatott és a vietnámi nép törekvéseiről és szenvedéseiről beszélhetett. Sok befolyásos emberrel is találkozott, mint: McNamara védelmi miniszterrel, dr. Martin Luther King Jr.-ral, Thomas Mertonnal és VI. Pál pápával. Minden alkalommal felhívta a figyelmet a háború következményeire, a béke fontosságára.[38] Az előadássorozata után nem térhetet vissza hazájába, ahol tevékenységét elítélték.[39] Kitiltják saját hazájából, így Franciaországban telepedett le. 1969-ben az USA és Észak-Vietnam között zajló párizsi béketárgyalásokon ő vezette a buddhista békedelegációt, ahol a vietnámi emberek béke iránti vágyát és háborúellenességét képviselte.[40] Emigrációjában is fáradhatatlanul dolgozott a menekültek megsegítéséért és a békéért. Törekvései sokszor ellenállásba ütköztek. A párizsi Vietnámi Buddhista Békedelegáció többi tagjával megpróbált segélyeket szállítani Vietnámba, de kísérleteik kudarcba fulladtak. TNH sikertelen próbálkozásai után 5 évre csöndes elvonásba kezd. 1975-ben a háború lezárása után az új vietnámi kormány sem adott engedélyt hazatérésére. 1982-ben meghívták a New York-i Revenge for Life konferenciára, közben Franciaországban egy vidéki tanyán megalapította a Plum Village kolostort, amely hamarosan a legnagyobb, nemzetközi hírű nyugati buddhista elvonuló központtá válik, 200 lakóval és évi 10000 látogatóval. A kolostor sajátossága, hogy minden korú és nemzetiségű gyakorlót szívesen fogad. Minden évben palesztinok és izraeliek gyűlnek össze, hogy a megbékélésükön dolgozzanak. A vietnámi háborús veteránok is rendszeresen meglátogatják, hogy feldolgozhassák múltjukat. 2005 januárjában, harminckilenc év kényszeremigráció után TNH végre hazalátogathatott, és útja során előadásokat, bemutatókat tarthatott. Amíg egészségi állapota engedte rendszeresen írt, előadásokat tartott, elvonulásokat vezetett. Tanítása során próbálta rávenni az embereket a saját tudatukkal való kapcsolat és az éber figyelemmel élt élet fontosságára. Már 1982-ben felismerte az amerikai emberek igényét a buddhista meditációra, és a következő évben elvonulásokat vezetett a buddhizmus jegyében. TNH képes a buddhizmus legmélyebb tanításait mindenkinek érthető formában megfogalmazni. Több mint 100 könyve jelent meg angol nyelven, amit sok más ország nyelvére is lefordítottak, kiadtak és világszerte jelentős sikereket arattak. Írásos műveiben többnyire a mindennapi életünk minőségének javításához ad tanításokat mindenkinek érthető formában, a nyugati ember világban tapasztalt problémák orvoslására is keres és talál megoldásokat. Írásai mélysége megérinti olvasóit, versei költőiek és mélyebb tanulságokat hordoznak. Ezeken keresztül mutatja be a buddhizmus lényegét, alapvető filozófiai és erkölcsi tanítását.[41]
Ebben az évben, októberben a mester betölti a 95. életévét. Az utóbbi években visszavonultan él szülőhazájában, néhány éve egészségi állapota megrendült. Ma már számtalan tanítványa, követője van a világ számos országában, több szerzetesi generációt felnevelt.[42] Ma már Magyarországon is vannak felavatott követői.
2. Diagnózis és javaslatok
TNH figyelmeztet minket arra, ami a 21. században már nyilvánvaló számunkra. „A világ nagy beteg: Amikor egy fiatalt anélkül vezetünk be ebbe a beteg társadalomba, hogy védelmezni próbálnánk, szemtől szembe találja magát az erőszakkal, a gyűlölettel, a félelemmel és bizonytalansággal. Végül ő maga is elkapja a ragályt. Beszélgetéseink, tévéműsoraink, reklámjaink, napilapjaink és magazinjaink, valamennyien a szenvedés csíráját öntözgetik a fiatalokban és a középnemzedékben. Valamiféle űr tátong a belsőnkben, amelyet mértéktelen evéssel, olvasással, beszéddel, dohányzással, ivászattal, tévézéssel, mozizással, vagy akár munkával iparkodunk kitölteni. Aki belemerül ezekbe a dolgokba, csak még kielégítetlenebbé és mohóbbá válik, s még többet kíván bekebelezni.”[43] A mester modern társadalmunk jelenségeire hívja fel a figyelmet: annyira elfoglaltak vagyunk, hogy nincs időnk szeretteinkre és saját magunkra. Nincs idő igazi kapcsolatba kerülni önmagunkal. Lekötjük figyelmünket különböző audió – vizuális ingerekkel és egy mesterséges, általunk képzelt világban találjuk magunkat. Nincs semmilyen tudatosságunk, nem szoktunk hozzá, hogy önmagunkkal legyünk, úgy teszünk, mintha el akarnánk menekülni saját magunk elől.[44] „Szívem a nap” című könyvében a mester kifejti, nem törvényszerű, hogy ennyire elragadjanak minket az események, és teljesen elveszítsük az uralmat az életünk felett. A tudatosság gyakorlására gondol. A jelen tudatosság állapotában a legegyszerűbb mozdulatunk is új jelentest kap. Minden új értelmet kaphat, új mélységeket mutat meg magából, hétköznapi tevekénységeink pedig megtelik értelemmel. Rá kell ébrednünk, hogy az élet maga a csoda, és mi magunk is azok vagyunk.[45] TNH azt mondja, hogy tegyük fel magunknak a kérdést: Mit csinálsz? Fel kell ráznunk magunkat. Meddig akarjuk még értelmetlenül vesztegetni az időnket? Ez a kérdés felgyújtja bennünk az éber tudatosság fényét, és figyelmünk azon nyomban visszatér a légzésünkre.[46] Napjainkban a gyermekek és a felnőttek telefonjuk nyomkodásával, számítógépes játékokkal, tévézéssel próbálják boldogabbá tenni magukat. Ez a tevékenység teljesen elvonja figyelmüket, a tudatukat, és állandó audió-vizuális éhséget okoz. Gyerekeknél türelmetlenséget, a mozgás és szociális készségek visszafejlődését, tanulási nehézségeket, és a gondolkodás átalakulását eredményezheti. Ha tudatosak akarunk lenni, el kell tudjunk szakadni a tévétől és egyéb tartalom szolgáltatóktól. A mester felhívja a figyelmet: „Az internet is fogyasztási cikk, tele gyógyító és mérgező anyagokkal. Érdemes megfontolni mi az, amit elolvasunk, megnézünk. Három négy órányi internetezés elég ahhoz, hogy elvesszünk. TNH szavait átgondolva nyilvánvaló, hogy a tévézés, telefonozás virtuális adása és szenzációkkal teli világa, eltereli figyelmünket életünk valódi problémáiról és annak kézbentartásáról. Fogyasztókká és virtuális valóságfüggőkké váltunk. A mester szerint, mindaz, amit elolvasunk és leírunk, segítheti gyógyulásunkat, ezért érdemes megfontolni mit olvasunk, fogyasztunk.”[47] A televíziót bekapcsolva átengedtük másoknak a kezdeményezést, hogy kedvükre manipuláljanak minket. Saját sorsunk irányítása kikerül a kezünkből, másokhoz kerül, akik nem felelősen bánnak vele. Észre kell vennünk, mi károsítja az idegrendszerünket, értelmünket, szívünket és tudatunkat, és melyek hasznosak számunkra. Ne csak a filmeket és televíziós műsorokat válogassuk meg, hanem a csábító, figyelmünket szétziláló ingerekkel is tegyünk így. Tudatosan óvnunk kell ezektől az eltérítő hatásoktól életünket, lelki nyugalmunkat. Elzárkóznunk nem kell a külvilágtól, hiszen ebben a világban rengeteg csoda van. Nyíljunk meg, vegyük őket szemügyre, vizsgáljuk meg éberségünk fényében. A kellemest is vizsgáljuk, ne hagyjuk, hogy az inger sodrása teljesen magával ragadjon minket. Mikor bensőnket beragyogja az éber tudatosságunk a ránk leselkedő veszélyek semlegesítődnek.[48] Az egész napos stressz és rohanás után, hazatérve folytatjuk a tudatunk szétzilálását telefonozással, internetezéssel, tévézéssel. Valójában pihenni elfelejtünk. Tennünk kell azért, ha újra frissek, és éberek akarunk lenni. Emlékeztetők elhelyezését ajánlja a mester, ami segít visszaterelni magunkat önmagunkhoz, hogy végre befelé és arra figyeljünk, ami körülvesz minket. A minket körülvevő hangokat is használhatjuk emlékeztetőnek. Ilyen lehet a közeli templom harangja. Próbáljunk megállni. Ez hiányzik életünkből: a tudatos megállás. A mester egy otthoni gyakorlósarok kialakítását ajánlja, melynek sikere azon múlik, hogy olyan teret alakítsunk ki, ahol az elfoglaltság érzése megszűnik, hogy képesek legyünk teljességében és örömteliségében megragadni a pillanatot. Gyakorlatunk első állomása, hogy megállítsuk a gondolatok önkéntelen tódúlását.[49] Keleten az emberi tudatot megvadult elefántnak ábrázolják. Ezt az elefántot, vagyis a tudatunkat kell megszelídíteni, majd pórázra fogva irányítani. Ne zárkózzunk be teljesen, de ne is váljunk a kívülről érkező ingerek rabjává. Az érzékszervek által közvetített tartalmak önmagukban sem nem jók, sem nem rosszak, csakis azért kell megválogatnunk, hogy ne tegyük ki közvetlenül, védelem nélkül magunkat ezeknek a hatásoknak. A modern zene hallgatása, a könnyű irodalom olvasása és a szórakoztató ipar illúzió építése nem segít hozzá minket a tudatosságunk építéséhez, inkább ellenkezőleg. Ezért tudnunk kell, hogy mikor legyünk nyitottak, és mikor maradjunk zárva. A természetes környezet hozzájárul az egészségünk, boldogságunk és a lelki békénk megőrzéséhez. A mester szerint egy festői patakpart, egy jó barát társasága, egy felemelő koncert, egy jó könyv vagy egy finom, tápláló ebéd megfelelőbb lehet számunkra. Ezek a dolgok könnyen elérhetőek és az éber tudatosság világosságával élvezhetőek. Egyetlen békét sugárzó ember jelenléte átalakíthatja az egész társadalmat.[50] Meg kell tanulnunk szabadidőnket értelmesen felhasználni, fel kell fedezni a szép helyeket, s időt kell találnunk barátinknak is. TNH azt mondja: „Sose feledd: azzá válsz, amit te magad választottál!” A mester javaslatokat ad szabadidőnk tartalmasabb eltöltéséhez. A tenger nézése a felkelő nap fényében, a hegytető megcsodálása. Le kell ülni egy csendes helyen, keresztbe tett lábakkal, egyenes derékkal, és nyugodtan, mélyen lélegezni, hogy a hegy, a tenger és az egész világmindenség beléd áramoljon.”[51]
3. Jövőkép Keletről – Nyugatról
TNH objektív véleményt formál és alternatívát is lát Kelet és Nyugat együtt fejlődésére. „A Kelet a nyugati civilizáció anyagi gazdaságának hatása alá került, és elhanyagolja spirituális értékeit. A technológia mozgatja a világgazdaságot és politikát, de a tudományos világban olyasvalamit kezdenek felfedezni, amit a Kelet szellemi hagyományai már régóta tudnak. Ha az emberiség túléli a következő évtizedeket, remélhetőleg a tudomány és bölcsesség újra közeledni fognak egymáshoz, Kelet és Nyugat egymásra talál az igaz szellem felé vezető úton. Ha ebben a folyamatban részt kívánunk venni, akkor a teljes tudatosság mindennapi gyakorlásával tehetünk az ügy előkészítéséért.”[52] A mester tisztán látja, hogy a keleti tanításra óriási szüksége van a nyugati embereknek. Szellemi, erkölcsi, és kulturális megújulást kaphatnánk, visszatérve értékeinkhez. TNH soha nem tett különbséget, nyugati és keleti tanítvány közt, mindenkinek egyformán tanított, ebben közrejátszott ugyan száműzetése is, mivel 39 évig kényszeremigrációba került és végül így lehetett az egész Föld nagy tanítója.
Így vélekedik a buddhizmus nyugati terjedéséről: A buddhizmus és a Nyugat találkozása nagyon izgalmas és jelentős dolgokat tartogat számunkra. A nyugati társadalom értékei, mind a tudományos szemlélet, a szabad kutatószellem a buddhizmussal találkozva valami egészen újat fog eredményezni. A nem dualisztikus látás és cselekvés buddhista alapelve a nyugati módszerrel ötvözve teljesen meg fogja változtatni az életmódunkat. A mester érzékelte a buddhizmus amerikai népszerűségét és kiemelten fontosnak tartja az amerikai buddhisták szerepét, hogy a buddhizmust megismertessék a nyugati civilizációval. A buddhizmus tanítása sokszínű, elérve egy országba új formát vesz fel.[53] A Nyugatiak sokat tanulhatnak más buddhista hagyományoktól, de meg kell teremteniük a saját maguk buddhizmusát.
4. A gyógyszerről
Miután megismertük TNH mester diagnózisát, véleményét és jövőképét társadalmunkról, vizsgáljuk meg mit ajánl rohanó életünk problémáira. Könyveiben az Öt éberséggyakorlatot alapnak tekinti, mint vezérfonal életünkhöz és így nyilatkozik erről: „Vezérfonalra van szükség, megelőző gyógymódra, amelynek segítségével újra talpra állhatunk. Rá kell lelnünk a jóra, szépre és igazra, ami menedéket nyújt számunkra. Éberség birtokában tudatosíthatjuk magunkban, hogy mi játszódik le a testünkben, az érzéseinkben, tudatunkban és a világban, így kevesebb kárt teszünk magunkban és másokban. Az éberség megóvja az ént, a családot és a társadalmat, biztonságos és boldog jelenről és jövőről gondoskodik. Az öt éberséggyakorlat maga a szeretet. Ezt teljesítjük be éberséggyakorlatainkkal. Ha csak egyetlen éberséggyakorlat folytatására is fogadalmat teszünk felismeréseink nyomán, erős elhatározásunk valódi szabadsághoz és boldogsághoz vezet.”[54] Az elmúlt húsz évben több mint százezer ember kötelezte el magát, hogy a mindennapi életben követi TNH egyetemes etikai kódexét, az öt éberséggyakorlatot.[55]
5. Elkötelezett buddhizmus
TNH a 1980-as években azt mondta, hogy az elmélyült gyakorlásból nagyon hamar megszületik majd a nyugati buddhizmus, és ebben igaza lett, mert ezt az amerikai, európai és magyar példák is ékesen bizonyítják. TNH „A béke légy te magad” című könyvében részletesen bemutatja a buddhizmus egy olyan formáját, amely elfogadható Nyugaton. A Tiep Hien Rendről van szó, amit a mester 1966-ban alapított, magyar nevén a Kölcsönös Létezés Buddhista Rendje. Ez az úgynevezett „elkötelezett buddhizmus”, amelynek a lényege a buddhizmus gyakorlása, a társadalmi felelőségvállalás és az erőszakmentesség. Az elkötelezett buddhizmus egyik formája ezt a mindennapi életben és a társadalomban megvalósítható. A „tiep” jelentése, kapcsolatban lenni. A mester könyveit olvasva, az a tapasztalatom, hogy ez a kapcsolat magunkkal a leglényegesebb része tanításának. Kapcsolatban lenni önmagunkkal.
A tiep „kölcsönös”-t is jelent, kölcsönös kapcsolat a buddhákkal és a bódhiszattvákkal, akikben jelen van a teljes megértés és együttérzés. A legfontosabb mondat, talán a következő: a saját magunkkal való kapcsolatból a bölcsesség és együttérzés forrásával való kapcsolattartás is következik. A tiep második jelentése folytatni valamit. A buddhák és a bódhiszattvák által felébresztett megértést és együttérzést kell tovább vinni. Ez akkor lehetséges, ha kapcsolatba kerülünk valódi lényünkkel, ami ahhoz hasonló, mint amikor olyan mélyre ásunk a talajban, hogy elérjük az ott lévő vizet és ettől megtelik a kút. Amikor kapcsolatban vagyunk az igazi tudatunkkal, a megértés és az együttérzés forrása felszínre tör. A mester szerint ez mindennek az alapja. Erre a kapcsolatra van szükség ahhoz, hogy továbbvihessük a buddhák és bódhiszattvák örökségét.[56] A „Hien” azt jelenti jelen idő. Ez a másik lényeges pontja TNH tanításainak. A jelenben kell lennünk, mivel csak az a valódi, csak a jelen pillanatban élhetünk. Párhuzam fedezhető fel a bódhiszattvai minőségekkel, mert a kitűzött feladatunk, hogy mi legyünk a béke, az együttérzés és öröm, itt és most. Fontos, hogy ezeket megvalósítsuk. A mester felhívja a figyelmet, hogy a hien szó, még azt is jelenti, hogy megvalósítani. Ebből az következik, hogy a szeretet valódi kell legyen, meg kell tudni valósulni egyénenként és a társadalomban.[57] A Kölcsönös Létezés Rendjét két közösség alkotja. A Belső Közösség olyan tagokból áll, akik fogadalmat tettek a Rend tizennégy éberséggyakorlatára. Ők választhatnak a családi élet, vagy a cölibátus között. A Tágabb Közösség pedig mindazok, akik gyakorolnak, de nem tettek még fogadalmat.
V. TNH gyakorlati módszerei
„A béke légy te magad” könyv olvasása közben arra gondoltam, megtaláltam azt, amit kerestem, hiszen TNH tanításai hathatós ellenszeréül szolgáltak a nyüzsgő életünknek és énközpontú egoista gondolkodásunknak. A mester további könyveit olvasva ezt még hangsúlyosabban megerősítette. Pontosan ezt kerestem, hogy a mai nyüzsgő, problémás életmódra megtaláljam a gyógyszert. „TNH a 1970-es évek óta úttörő szerepet játszott a meditáció nyugati elterjedésében, új módszereket fejlesztett ki az ősi bölcsesség alkalmazására, a modern élet kihívásaihoz igazítva.”[58] Nos hogyan gyakoroljunk a mindennapi életben? Mi a mester gyógyszere a társadalom és az egyének gyógyítására? Ennek felsorolására következik.
1. Jelenlét
A tanítás lényege a jelenlét, jelen lenni mindig. A meditációs gyakorlás a jelen pillanatra ébredés tudatossága. Jelen lenni a mindennapi élet minden pillanatában.[59] Földiné Irtl Melinda tanárommal ezt hetente, sokat és hatékonyan gyakoroltuk. Tudatosnak lenni az, hogy valóban tudatában vagyunk annak, amit csinálunk, egységben vagyunk a körülöttünk lévőkkel. Testünket és elménket összekapcsoljuk, bármit is csinálunk. A szertartás teremben elsajátított gyakorlatokat tudnunk kell mindig alkalmazni: légző, sétáló, ülő, étkező, pihenő gyakorlatokat. Azt kell megtanulnunk, hogy tudatosan jelen legyünk minden tevékenységünkben. Az éberséget a nap minden pillanatában gyakorolhatjuk, a munkahelyre menet sétáló meditációt végezhetünk, vagy akár utazás közben meditálhatunk a villamoson. A jelen pillanat tudatos megélésével, ami most bennünk és velünk történik, kapcsolatba kerülünk az élet csodáival, amelyek itt és most vannak jelen. A szívünk megnyílik és áthatja a jelen pillanat, így megérthetjük valódi természetünket. Azzal, hogy jelen vagyunk a pillanatban és tudatosan megéljük, fogadjuk el úgy, ahogy az van, engedve, hogy természetesen következzen be a változás, harc, ellenállás és ítélet nélkül. Meditációval megvizsgáljuk testünket, érzéseinket és érzékeléseinket, és mindent, ami körülvesz minket. Ezzel a tudással kiemelhetjük magunkat a tudatlanságból, ami szenvedésünk fő forrása.[60]
„Éber tudatosság alatt a puszta figyelem általi felismerést értjük, de vannak más jelentései is. Ez a tudatosság az összpontosítást és a belátást vagy bölcsességet is magában foglalja. Az összpontosítás és a belátás egyszerre jelölik az éber tudatosság intenzitását és következményeit. Ha az éberség lámpása kigyullad, abban a pilantban magától megjelenik az összpontosítás és a belátás képessége is.”[61]
TNH könyveiben hangsúlyosan kiemeli a szangha szerepét, és valóban a Főiskolán sokkal hatékonyabb együtt gyakorolni a közösséggel. Az éberség gyakorlat vidámabbá, lazábbá és stabilabbá válik. A gyakorlással egymást támogatjuk, ezért az egymás iránti figyelem lényeges. Közösségi támogatással gyakorolhatjuk a békét és az örömöt, bennünk és körülöttünk, ajándékként adhatjuk mindazok számára, akiket szeretünk és akikkel törődünk. Fejleszthetjük egyensúlyunkat és szabadságunkat. Gyakoroljuk a megértést, végezzük a gyakorlást a nyugalom és kiegyensúlyozottság fenntartásával, nyitott elmével és befogadó szívvel.[62]
Az alábbiakban TNH gyakorlatainak gyűjteménye található, amelynek nagy részét már ismerem a Főiskoláról, ezek a gyakorlatok segítenek az éber figyelmet behozni mindennapi életünkbe otthon, gyakorlóhelyünkön vagy bárhol is gyakorlunk.
2. Együttélés gyakorlat
Életünk során számos emberrel találkozunk, és tartunk kapcsolatot munkánk és mindennapi életünk során. A TKBF-en, vagy Plum Village-ben, a mester gyakorlóhelyén is az elvonulások során lehetőség van arra, hogy együtt legyünk sokféle emberrel. TNH felhívja a figyelmünket arra, hogy az együttélés egyszerű feladat mégis, az egyik legfontosabb, hiszen ezen múlik az egész elvonulás sikere. Megtudhatjuk a mestertől, hogy hogyan kell az embereknek egymáshoz viszonyulni egy elvonulás alkalmával.
Együtt alkotjuk a szangha testet, amely összekapcsolódik az éber gyakorlással. A nyugodt elmélyülés kollektív energiájával támogatjuk egymást, amihez együttműködésre és együttérzésre van szükség. Ahhoz, hogy együtt éljünk egy elvonulás során, gyakorolnunk kell az együttérzést, a kedvességet és jól kell kommunikálnunk egymással. Időt kell fordítanunk arra, hogy megismerjük a körülöttünk lévő embereket. Azzal, hogy együtt vagyunk, ösztönözhetjük egymást a gyakorlásra és egyensúlyt teremthetünk. A szobánk megosztása más emberekkel lehetőséget kínál az elfogadás, megértés és együttérzés kialakítására önmagunkkal és azokkal, akikkel együtt élünk. Figyelve az emberekre, felfedezhetjük pozitív tulajdonságaikat, és teremtsük meg a harmónia légkörét. Amikor a más boldog, mi is boldogok vagyunk. Tiszteletet kell mutatunk szobatársaink iránt, a megosztott tér iránt, segítve fenntartani annak szépségét és tisztaságát. A célunk egy támogató környezetet megteremtése a szeretetteljes kedvesség gyakorlása. Ezt beszédünkkel, gondolatainkkal és tetteinkkel érhetjük el. A legnagyobb ajándék, amelyet gyakorlótársainknak felajánlhatunk, az éberség gyakorlása. Mosolyunk, tudatos légzésünk azt kommunikálja, hogy minden erőnkkel próbálunk békét találni magunkban, és ezzel hozzájárulunk a közösség békéjéhez is. Ne feledkeznünk meg arról, hogy folyamatosan kommunikáljunk, és akkor boldogságunk is áradni fog. Ezeket gyakorolva valóban élmény lesz az elvonulás, és megelőzhetőek az esetleges kellemetlenségek.[63]
Fontos lehet még a konfliktusok kezelése és a jó kapcsolat megőrzése. A következő hatásos módszert ajánlja erre TNH. Ha durván szólnak hozzánk, és nem értjük az okát, bosszúsak leszünk. Bogot csomózunk a lelkünkre. Minden ilyen belső bog oka a megértés hiánya. Nehéz elfogadnunk, hogy olyan rossz érzéseink vannak, mint a harag, félelem és gyávaság. Éber figyelmünkkel, abban a pillanatban felfedezzük, ami létrejött bennünk. Ilyenkor még a csomó laza, kioldása könnyebb. Tudatosítva ezt, a meditáció és tudatos légzés elvezet hozzájuk. Amint rájuk vetődik éberségünk fénye, igazi mivoltuk is kezd megmutatkozni. Vizsgáljuk meg érzéseinket és a bog okait felfedezzük. Azon meditálunk, hogyan oldjuk meg őket. Ezt a módszert gyakoroljuk egymás boldogságának védelmére. Az együtt összecsomózott belső bogok kioldását tanuljuk meg keletkezésük pillanatában kioldani.[64]
3. Helyes beszéd
TNH „A párbeszéd művészete” című könyvéből sokat tanulhatunk a helyes beszédről, a jó kommunikációról. Ez kapcsolódik az előző ponthoz, hiszen az együttéléshez fontos a helyes kommunikáció is. A mester megmutatja nekünk, hogyan beszéljünk telefonon, hogyan írjunk levelet és hogyan kezeljük a konfliktusainkat.
Ha olyat mondunk, ami táplál bennünket és felemelő a környezetünk számára, azzal szeretetet és együttérzést erősítjük. Ha feszültséget és haragot keltő módon beszélünk, azzal viszont az erőszakot és a szenvedést tápláljuk. Ha olyan dolgokat fogadunk be, amik fokozzák a megértésünket és együttérzésünket, az jó táplálék. Előfordul, hogy a környezetünkből mérgező kommunikáció árad. Ezek rossz érzéseket keltenek bennünk.[65] A helyes beszédünkkel sokat tehetünk környezetünk és önmagunk egyensúlyban tartásához.
„A bódhiszattva megvilágosodott lény, aki az életét annak szenteli, hogy enyhítse az összes létező szenvedését. Amikor önmagunk bódhiszattvává válunk, többé már nem hibáztatjuk magunkat vagy másokat. A bódhiszattva gyengéd, kedves módon beszél, együttérzéssel hallgat. Szorgalmas gyakorlás által bárkiből lehet bódhiszattva. Elegendő hozzá, ha minden nap szánunk rá időt, akár öt – tíz percet az ülésre, a tudatos légzés és önmagunkra figyelése gyakorlására.”[66]
4. A négy mérhetetlen tudatállapot
TNH gyakorlati tanításának fontos része a négy mérhetetlen tudatállapot. A mester ezt meg is valósította, hiszen árad belőle a mélységes szeretet. Az amerikai sebesült katonákat is ápolta a háború alatt, veteránoknak segített feldolgozni a háború borzalmait. A szeretet mély gyakorlása egyik jellegzetes sajátossága a mester tanításának.
Csak akkor lehetünk boldogok, ha igazán szeretünk, a valódi szeretet begyógyítja sebeinket, eloszlatja gondjainkat, és mélyen gyökerező értelemmel telíti életünket. A szeretet szanszkritul: maitrí, páli nyelven mettá. Az együttérzés karuná. Az öröm muditá. A lelki egyensúly szanszkritul upéksá, páliul upekkhá. A négy mérhetetlen az igazi szeretet, napról napra tovább növekszik, végül pedig az egész világot beborítja. Aki igazán szeret az megismeri a boldogságot, környezetét is boldogabbá teszi. A szeretet elérése kioltja a haragot. Az együttérzés minden bánatot és szorongást elűz. Az öröm minden bánatot és boldogtalanságot kiirt. A lelkiegyensúly kigyomlálja a haragot, az ellenszenvet és a ragaszkodást. Ha rájövünk, hogyan gyakoroljuk a szeretetet, az együttérzést, az örömöt és a lelki egyensúlyt, azzal legyőzhetjük a haragot, a bánatot, a bizonytalanságot, a szomorúságot, a gyűlöletet és az egészségtelen kötődést. A szeretet, az együttérzés, az öröm és a lelki egyensúly magából a megvilágosodás természetéből következik.[67]
Szeretet (maitri)
Örömre és boldogságra törekvés. Bele kell élnünk magunkat mások helyzetébe. A szeretet kölcsönösségének megélése, vagyis meg kell értenünk a másik embert. Ha mélyen megértünk valakit, aki esetleg ártott is nekünk, megszeretjük.
Együttérzés (karuná)
Együttérzésnek fordítják legtöbbször, de az elfogadáshoz is közel van. Szándék és képesség a szenvedés eloszlatására. Az együttérzés képességének kifejlesztésére gyakoroljuk az éber légzést és megfigyelést. Egyetlen együttérző szó, tett vagy gondolat hatására a szenvedő bánata örömre fordul. Aki az együttérzést gyakorolja, annak minden gondolata, szava és cselekedete csodát tehet. Emelkedett szeretettel teli állapot.
Öröm (muditá)
Az öröm egy lelkiállapot. Apróságok is nagy örömet okozhatnak nekünk. Ilyen a természet szépsége, szabadon élő boldog állatok látványa. Aki az éberséget gyakorolja, az átélheti ezeket a lélekfrissítő csodákat, természetes öröm ébred a lélekben. Önzetlen öröm, melyet mások boldogsága láttán érzünk. Olyan öröm, ami békével és megelégedéssel tölt el.
Lelki egyensúly (upéksá)
A lelki egyensúly nem más, mint egykedvűség, kötődésmentesség, megkülönböztetés, megítélés mentesség, kiegyensúlyozottság, elengedés. Az egyenlőség bölcsessége, mindenkit egyenlőnek látunk, nem különböztetjük meg az ént és mást. Nem sajátítjuk ki szeretteinket, az igazi szeretet meghagyja önmagunk, és kedvesünk szabadságát is.
A négy mérhetetlen tudatállapot nem különíthető el, egymásnak részei és egymásból táplálkoznak. Át kell élnünk a lehető legmélyebben a szeretetet, és életünk részévé kell tennünk a négy összetevőt, hogy a valóságban is megvalósíthassuk.[68]
5. Szeretetmeditáció
A szeretet, mint tudjuk csodákra képes, különböző mélységei vannak és nem csak azért gyakoroljuk a szeretet meditációt, hogy elérjük a négy mérhetetlen tudatállapotot, hanem azért, hogy cselekedeteinkbe és életünkbe is beköltözzön. Figyeljük meg azt az állapotot, amelyben éppen vagyunk. Megállunk, tudatosan lélegzünk, megvizsgáljuk, mennyi béke, boldogság, könnyedség, harag, indulat, félelem, szorongás, aggodalom van bennünk. Érzéseinket tudatosítva mélyebben megértjük magunkat. Tudatosítjuk, hogy félelmünk, belső békénk hiánya hogyan okozza boldogtalanságunkat. Lássuk önmagunk szeretetét és együttérző szeretetünk értékét.[69] Ülve a következő sorokat ismételjük:
„Legyek békés, boldog és könnyű testben és lélekben.
Legyek biztonságban, sérülés ne érjen.
Kerüljön el indulat, szenvedés, félelem és szorongás…”[70]
Önmagunkon kezdjük a szeretet meditációt „legyek” aztán „legyen” és „legyenekkel” folytatjuk. Kedvelt személlyel, majd közömbös, megint kedvelttel és végül nem kedvelt személyt idézünk fel. Amikor mélyen önmagunkba, vagy másik személyre tekintünk, a szeretet iránti törekvésünk mély szándékká erősödik. A szeretet belép a gondolatainkba, szavainkba és tetteinkbe, és mind testben, mind lélekben sokkal békésebbek, boldogabbak és könnyebbek leszünk.[71]
6. Meditációs csengő gyakorlata
A mester kihasználva a csengő hangját, ügyes módszert alkalmaz, hiszen mi gyakorlók kondicionálva vagyunk a meditációs csengő hangjára és általa könnyen kerülhetünk elmélyült állapotba. Ha meghalljuk a csengő hangját, tartsunk szünetet tevékenységükben. Lehet ez a telefon, az óra csörgése, vagy a templom harangja is. Ezek a figyelem csengői. Amikor meghalljuk a csengő vagy harang hangját, ellazítjuk a testünket és légzésünkre figyelünk. Ezt ünnepélyesen és lazán tegyük. Amikor meghalljuk az éberség csengőjét, leállítjuk beszélgetésünket vagy amit csinálunk, és figyelmünket a légzésünkre irányítjuk. Ez a hang visszahoz a legbelső otthonunkba. Ha abbahagyjuk lélegzetünk figyelését és helyreáll a nyugalmunk, kiegyensúlyozottá, szabaddá válunk, munkánk könnyűvé, élvezhetővé válik. Ezt a módszert otthon is használjuk telefonunk csengőhangjával, a helyi templom harangjaival, vagy akár a tűzoltó és a mentő szirénájával. Három tudatos lélegzettel feloldjuk testünk és az elménk feszültségét, és visszatérhetünk a tiszta tudatállapotba.[72]
7. Légzés gyakorlat
A légzésünk az, amelynek figyelésével bármikor gyakorolhatunk, stabil és szilárd talaj, melyben menedéket találunk. A lélegzésünk mindig velünk van, mint egy hűséges barát. Ha úgy érezzük, hogy érzelmeink elragadnak, vagy gondolataink összekuszálódtak, visszatérünk a légzésünkhöz, hogy összeszedjük és stabilizáljuk elménket. Érezzük, ahogy a levegő ki- és beáramlik, az orrunkon. Érezzük, milyen könnyen és természetesen, mennyire nyugodtan és békésen lélegzünk. Bármelyik tevékenységünk során visszatérhetünk ehhez a békés forráshoz.[73]
„Belélegzek, elnyugtatom a testem.
Kilélegzek, mosolygok.
A jelen pillanatban élek,
és tudom, hogy az csodálatos.”[74]
TNH mosolygós módszerét más tanításban nem fedeztem fel, úgy tűnik a mester tanításainak egyedi sajátossága. Mosolygáskor több száz izom lazul el az arcunkon, és ez az idegrendszert is ellazítja. Mosolygással a saját magunk mesterévé válhatunk. A buddhák és a bódhiszattvák ezért mosolyognak mindig. Amikor mosolyogsz, felismered a mosoly csodáját.[75]
Minden figyelmünkkel a légzésünket kell figyelnünk. Miközben belélegzünk, érezzük az orrlyukainkon és tüdőnkön beáramló levegőt. Amikor zavaró gondolatok terelnék el figyelmünket, engedjük el őket és ismét csak belégzésünkre és kilégzésünkre összpontosítsunk. Az elménket minden légzés teljes hossza alatt a légzésünk figyelése foglalja le. Ahogyan lélegzünk, egyek vagyunk légzésünkkel. Ez a test a testben tudatossága. A tudatos légzés csodálatos módja az önmagunkhoz való visszatérésnek. Amikor nyugodtak vagyunk, érezzük át a bennünk lévő nyugalmat, és újra magunkra találunk. A tudatos légzés abban is segít, hogy kapcsolatba kerüljünk a jelennel, az egyetlen pillanattal, amikor tényleg meg tudjuk érinteni az életet.[76]
8. Ébredés meditáció
„Belélegezve megtöltöm az új napot
Örömmel, hittel, szeretettel, hálával, tudatossággal, könnyedséggel, harmóniával.
Kilélegezve mosolygok.”[77]
A mester útbaigazítást ad a reggeli felébredésünkhöz. Reggel, amikor felébredünk és kinyitjuk a szemünket, mondjuk el egy éberség verset. Kezdjük a napunkat egy boldog mosollyal és azzal a törekvéssel, hogy elkötelezzük magunkat a szeretet és a megértés útján. Tudatosítsuk, hogy 24 értékes óra áll rendelkezésünkre a mai napon. Három mély lélegzetet véve próbáljunk meg felkelni az ágyból, hogy tudatos jelenlétbe kerüljünk. Üljünk fel és finoman masszírozzuk meg testrészeinket, hogy vérkeringésünk beinduljon. Nyújtózkodjunk, nyújtsunk, hogy fellazítsuk ízületeinket és felébresszük testünket. Reggel meleg víz fogyasztása igazán egészséges testünknek. Élvezzük a hajnali égboltot, és azt, hogy a csillagok pislogva köszöntenek bennünket. Vegyünk mély levegőt és élvezzük a friss, hűvös érzést. Hagyjuk, hogy a reggel betöltse lényünket, ébresszük testünket egy újabb nap örömére. Az hozza el a békét, ha tudunk mosolyogni, lélegezni és békés állapotban tartózkodni. A mester szerint egész nap gyakorolhatjuk a mosolygást. Mosolygás mi magunk vagyunk, uralkodunk magunkon és nem veszítjük el a tudatosságunkat. Ilyen mosolyt lehet látni a Buddhák és bódhiszattvák arcán.[78]
"Belélegzek, elnyugtatom a testem.
Kilélegzek, mosolygok.
A jelen pillanatban élek,
és tudom, hogy ez csodálatos." [79]
9. Ülőmeditáció
„Azért kezdtünk el meditációval foglalkozni, hogy megszabaduljunk a szenvedéstől. A meditáció megtaníthat rá, miként alakítsuk át a szenvedést, hogyan érjük el az alapvető enyhülését. De a legmélyebb enyhülés a nirvána elérése.”[80] A zen vonalnál nagyon hangsúlyos a meditáció gyakorlása. Az ülőmeditáció nagyon kedvelt és hatásos gyakorlat, a mester szerint kiemelten fontos, olyan, mind a hazatérés, végre teljes figyelmet fordíthatunk magunkra. Használhatunk padot, üllőpárnákat, figyeljünk arra, hogy egyenesen tartsuk a gerincünket.[81] Méltósággal egyenesen ülünk, szemünket nyitva tartjuk, 45 fokban a padlót nézzük és visszatérünk lélegzetünk figyeléséhez. A teljes figyelmünket arra irányítjuk, ami bennünk és körülöttünk van. Hagyjuk, hogy elménk teres legyen, a szívünk pedig lágy. Az ülőmeditáció gyógyító.
„Ülés közben szinte nem is használom az intellektusomat. A gondolkodás megerőltető mentális tevékenység és fáraszt. A meditáció nem megerőltető foglalatosság, hanem lenyugtatja az elmét”.[82] Bármi is van bennünk: fájdalom, harag, öröm, szeretet vagy béke, ne ragadjunk bele. Hadd jöjjön, maradjon, aztán engedjük el. Nem kell elhessegetni, elnyomni gondolatainkat és ne tegyünk úgy, mintha nem lennének. Figyeljük meg őket elfogadó szeretetteljes szemlélettel. Legyünk nyugodtak és csendesek a bennünk felmerülő esetleges viharok ellenére is.
„Amikor ülünk és meditálunk, úgy, hogy közben érzékeink kapui zártak, azért érezzük az egész univerzum jelenlétét, mert az elménk tudatosan jelen van benne.”[83]
A mester egyik írásában javaslatot tesz a meditáció tárgyára is:
Olyat kell válasszunk, ami érdekel minket, ami leköti figyelmünket. Ha kiválasztottuk, el kell ültessük mélyen magunkban, helyezzük életünk középpontjába. A lelkünkben elültetett meditáció magot táplálni kell, szükség van óvó melegre. A felébredéshez lényed legmélyére kell hulljon a mag. Nem lehet csak az intellektusunkra bízni, mert úgy nem biztos, hogy szárba szökken az elvetett mag. Több tanítónál olvastam, hogy a „ki vagyok én?” kérdés megválaszolásán célszerű meditálni. Addig kell gyakorolni, amíg észreveszed, hogy mindenben jelen vagy. Addig meditálj tanácsolja a mester, amig meglátod magad a porszemben és a legtávolabbi galaxisban.[84]
10. Sétáló meditáció
Nagyon hasznos az ülőmeditáció után a sétáló meditáció gyakorlása, hiszen hosszabb üllőgyakorlat után ajánlatos megmozgatni végtagjainkat. A sétálómeditáció nagyon kellemes gyakorlat és sokunk kedvence.
Lényege, hogy minden belélegzésre és kilégzésre lépünk egyet - egyet. Próbáljunk tudatosan összhangba kerülni a szangha egészével. Fontos, a megfelelő ritmus megtalálása, mindenki lassan és tudatosan mozogjon együtt.[85] Ez tulajdonképpen a járás élvezete, nem a megérkezésért csináljuk, hanem magáért a sétáért. Úgy kell járnunk, hogy a béke és nyugalom kísérje lépteinket.
„A meditáció titka, tudatában lenni létezésed minden egyes másodpercének. Tartsd fenn folyamatosan az éber tudatosság ragyogását mind a testi, mind a lelki valóságban, minden körülmények között: hadd világítson meg minden egyes felmerülő eseményt!”[86] Úgy kell sétálni mind a földkerekség legboldogabb embere. Egy festői szabadtéri helyszín sokat segít a gyakorlat hatékonyságán. „Amikor kapcsolatban vagyunk a testünkkel, a lábunkkal, légzésünkkel, tüdőnkkel, hazaérkeztünk. Séta közben is irányítsuk figyelmünket a légzésre, léptünkre. Legyünk tudatában lábunknak, legyünk tudatában, hogy mozdul, észleljük a talajt. Miközben figyelmünket a lépésünk megtételére irányítjuk, szabadok vagyunk, mivel ilyenkor elménk kizárólag, erre összpontosít, nem kalandozik el a múltba vagy jövőbe.”[87]
11. Közös étkezés gyakorlata
Az elvonulások fontos és kedvelt része a közös étkezés, ami ugyancsak meditatív gyakorlat. Tudatos jelenlétben kell lenni az étkezés minden pillanatában. Vegyünk az ételből, és kezdjük a gyakorlást. Tudatosítsuk, hogy sok elemből készült és áll össze az ételünk, mint például: esőből, napsütésből, földből, levegőből és szeretetből. Az előttünk lévő étellel átélhetjük, hogy az univerzum gondoskodik rólunk. Tudatában kell legyünk az egész szanghának, amikor önmagunknak szolgálunk fel, és olyan mennyiségű ételt együnk, ami megfelelő. Gyakoroljuk a tudatos a be- és a kilégzést, miközben gyakoroljuk a következő öt szemlélődést.[88]
„1. Az étel az egész univerzum, a föld, az ég ajándéka, amely sok fáradtságos és szeretetteljes munkával jött létre.
2. Fogyasszuk éber figyelemmel, tudatossággal és hálával, hogy méltóak legyünk az étel az elfogadására.
3. Felismerjük és átalakítjuk a nem egészséges mentális jelenségeket különösen a kapzsiságunkat, és megtanulunk mértékkel, nyugalomban enni.
4. Tartsuk életben együttérzésünket az étkezéssel oly módon, hogy csökkentsük az élőlények szenvedését, úgy, hogy ne járuljunk hozzá az éghajlatváltozáshoz, megőrizzük és gyógyítjuk bolygónkat. Csak olyan ételt vegyünk magunkhoz, amely táplál minket és megóv a betegségektől.
5. Elfogadjuk ezt az ételt, hogy ápolhassuk barátságunkat, testvériségünket, felépítsük és tápláljuk szanghánkat minden élőlény javára. Amikor magunkhoz vesszük ezt az ételt, találjunk rá a megértés és a szeretet ösvényére.”[89]
A mester szerint rá kell szánnunk az időt, és minden falatot legalább 30-szor kell megrágjunk, amíg az étel folyékonnyá nem válik. Ez segíti az emésztési folyamatot. Élvezzünk minden falatot és a körülöttünk lévő dharma testvérek jelenlétét. Helyezzük bele magunkat a jelen pillanatban, úgy étkezzünk, hogy élvezzük az evés minden pillanatát. A békés légkört fenntartva maradjunk ülve csöndben az étkezés végéig. Miután jelzik az étkezés végét beszélgetést kezdeményezhetünk barátainkkal, vagy felállhatunk az asztaltól. Néhány percig tudatosítjuk, hogy jól laktunk, befejeztük az étkezést. Töltsön el minket hála, mert szerencsések vagyunk, hogy tápláló ételt ehettünk, ami támogat minket a szeretet és a megértés útján.[90]
TNH és a Harvard Egyetem táplálkozási szakértője Dr. Lilian Cheung közös könyvükben részletesen tárgyalják a tudatos étkezés összetevőit. Az általunk elfogyasztott ételt megvizsgálva láthatjuk, hogy tartalmazza a földet, a levegőt, az esőt, a napsütést, valamint azoknak a kemény munkáját, akik megtermelik, feldolgozzák, szállítják és eladják nekünk az élelmiszert. Ha teljes tudatossággal étkezünk, tudatosabbak leszünk az ételünket valósággá változtató hozzávalók és erőfeszítések tekintetében, így növekszik megbecsülésünk az állandó támogatás iránt, amit másoktól és a természettől kapunk. Valahányszor étkezünk minden érzékünkkel legyünk jelen az evés és ivás élményére. Ha így teszünk, akkor nem csupán testünket tápláljuk és fizikai jólétünket őrizzük, hanem érzéseinket, elménket és tudatunkat is táplálékkal látjuk el. A tudatos étkezés az, ha megválasztjuk, mit együnk és igyunk. Olyan ételeket és italokat válasszunk, amelyek jót tesznek az egészségünknek, a bolygónknak, és mértékletes adagokban segítenek a súlyunk kézbentartásában.[91]
12. Pihenés gyakorlat
Ha tudatos jelenlét nélkül gyakorolunk könnyen elfáradunk. Az éberségmeditációnak inkább energizáló hatása kellene legyen, de van, aki elfárad benne. Mikor felismerjük, hogy elfáradtunk, pihenésre van szükségünk. Egyszer előfordult, egyik elvonuláson, hogy valaki elájult és hátra zuhant üléséből. Nagy riadalmat keltett, ne várjuk meg ezt a pillanatot. Segítséget kell kérni a szanghától, a fáradt testtel és lélekkel gyakorlás nem segít, és problémákat okozhat. Vigyázzunk magunkra, vigyázzunk egymásra és az egész szanghára. A pihenés gyakorlat azt jelenti, hogy leállsz azzal, amit addig gyakoroltál és kimész, öt percet sétálni a szabadban. Lehet öt perces séta, egy - két napos böjt, vagy akár a nemes csend gyakorlása. A pihenésnek sok módja van, figyelnünk kell testünk és elménk ritmusára. A pihenés gyakorlatánál legyen teljes a kikapcsolódásunk, tudatos légzés, akár ülve, vagy fekve. Hagyjuk, hogy testünk és elménk helyreálljon. A gondolkodás mellőzése és a semmittevés a pihenés és a gyógyulás művészete. Ha testrészeink, végtagjaink gyakorlás közben zsibbadnak, fájnak, ezeket is meg kell tanulni úgy pihentetni, hogy ne zavarjuk vele a szangha gyakorlását. Néhány perces állás, hangtalan mozdulat, vagy a hátunkra fekvéssel pihenhetünk és helyreállíthatjuk keringésünket.[92] „Nagyon fontos lenne, hogy agyunk az igazi pihenés és regenerálódás színtere legyen, ám gyakran olyan sokat gondolkodunk, hogy nem tudunk elnyugodni és elaludni.”[93] A mester az álmatlanságra a mély relaxációt ajánlja. Az ágyon fekve, a teljes relaxáció állapotába is eljuthatunk, ha figyeljük a légzésünket. Éber figyelmünk képzeletbeli sugaraival pásztázzuk végig a testünket, sorban végig haladva az egyes testrészeken, és közben tudatosan lélegezve öleljük körül őket szeretettel és törődéssel.
13. Testi gyakorlás
„Amint tudatosan használjuk a testünket, egyre kevésbé függünk a különféle szerkezetektől és autóktól, hogy ellássuk kötelességeinket és intézzük dolgainkat, nem csupán több kalóriát égetünk, de ugyanakkor ahhoz is hozzájárulunk, hogy csökkenjen az ökológiai lábnyomunk.”[94] Vigyáznunk kell a testünkre, testünk gondozása fontos feladat. A buddhizmusban nagy figyelmet fordítunk a testünk egészségének, hogy sokáig gyakorolhassunk. A meditációs műveletek és a mély relaxáció támogatják egészségünket és boldogságunkat, és kapcsolatot teremthetünk testünkkel. Minden nap gyakoroljuk a 10 tudatos mozgást, ami alkalmat kínál számunkra, hogy egyesítsük elménket és testünkkel. Élvezzük, amikor kinyitjuk a testünket, nyújtózkodjunk, és amikor a földön elengedhetjük, lazíthatjuk magunkat! Minden gyakorlat során légzésünkre és mozgásunkra figyelünk, kapcsolatba maradunk velük. Gyakoroljunk erőszak mentesen, lazán! A mély relaxáció közösségi gyakorlása, vezető irányításával a béke és a harmónia csodálatos energiáját hozza létre. Sok gyógyulás úgy történik, ha mindent elengedünk és belemerülünk a teljes ellazulásba. A tudatos mozgások és a mély relaxáció gyakorlása lehetővé teszi, hogy mélyen figyeljünk testünkre.[95]
TNH „Zamat” című könyvében kitér a testmozgás fontosságára, napi 30 – 80 perces mérsékelt testmozgást ajánl, ami lehet séta, biciklizés, kertészkedés, golf, tánc, jóga, túrázás, kosárlabda, tenisz, harcművészetek, bowling, korcsolya, aktív játék gyerekeinkkel vagy unokáinkkal, síelés, úszás. A testmozgás, különösen akkor, ha tudatosan végezzük, kitörést jelent a rohanó világból, és újra kapcsolatba kerülhetünk magunkkal és az érzékeinkkel.[96]
14. A Dharma megosztása
A Dharma megosztása lehetőséget teremt arra, hogy profitálhassunk egymás belátásaiból és a gyakorlatban szerzett tapasztalatainkból. Különleges alkalom számunkra, hogy megosszuk tapasztalatainkat, örömeinket, nehézségeinket és az éberség gyakorlásával kapcsolatos kérdéseinket. Miközben mások beszélnek, hallgatásunkkal segítsünk a nyugodt és befogadó környezet kialakítását. Azáltal, hogy megtanulunk beszélni boldogságunkról és a gyakorlattal kapcsolatos nehézségeinkről, hozzájárulunk a szangha kollektív tájékoztatásához és a megértéshez. Saját tapasztalatainkat osszuk meg a gyakorlással kapcsolatban, ne pedig absztrakt ötleteket vagy elméleti témákat. Felismerhetjük, hogy sokunkban hasonló nehézségek és törekvések vannak. Együtt ülve, meghallgatva és megosztva ismerjük fel valódi kapcsolatunkat egymással. Ne feledjük, hogy bármi, amit megosztunk a Dharma beszélgetés ideje alatt, az bizalmas.[97]
15. Munkameditáció
Mindennapi életünkben, ha munkánk során alkalmazni tudjuk ezt a módszert, megelőzhetjük a stresszt. A munkameditációban való részvétel boldogság. Lehetőség arra, hogy munkánk során éberségi gyakorlatokat végzünk. Bármit is csinálunk tudatában legyünk légzésünknek és tevékenységünknek. Csak szükség esetén szólalunk meg, vagy beszélünk. A csendes környezet kellemesebbé és élvezetesebbé teszi a munkát. Amikor a kertben dolgozunk, kapcsolatba lépünk a növényekkel és tápláljuk a földhöz való kapcsolatunkat. Söprögetve gyakoroljuk az elménk és a testünk megnyugtatását. Nem szabad sietnünk a munka elvégzésével. A szanghához a legfontosabb hozzájárulásunk az éberségünk fenntartása. A munkameditáció mindennapjainkhoz kapcsol minket, mind a munkahelyünkön, mind otthon. Miközben dolgozunk, tudatos légzésünkkel gyakorolhatjuk a megállást, a megnyugvást és a felfrissülést. Kipihenten, ellazulva mosolyogva munkatársainkra, felgyorsíthatjuk a könnyű és derűs állapotunk megvalósítását.[98]
16. A konyhai gyakorlat
A konyha nem csak az étel készítésére szolgáló helyiség, hanem meditatív gyakorlásé is. A zöldség felszeletelésétől az elmosogatásig, sok minden ide tartozik. A főzés időt nyújt elménk ellazítására és a lelkünk táplálására. A főzéshez elengedhetetlen annak végig gondolása, hogy mit szeretnénk enni. Meg kell vásárolni a megfelelő hozzávalókat, elkészíteni az ételt és aztán elfogyasztva élvezni, amit készítettünk. Mielőtt főznénk, lélegezzünk be és ki néhányszor, hogy kapcsolatba kerüljünk a főzés örömével.[99] Legyünk tudatos jelenlétben, amikor főzünk vagy takarítunk. Végezzük a feladatunkat nyugodtan és derűsen, figyelve lélegzetünket és megőrizve a főzésre való koncentrációt. Ne beszéljünk közben. Kezdjük a munkát füstölő felajánlással a konyhai oltáron, hogy kifejezzük hálánkat és emlékeztessük magunkat a tudatos jelenlétre. Csendben tegyük a dolgunk, és hagyjuk, hogy a csapat is elvégezhesse a munkáját. Tudatosítsuk, hogy társaink gyakorlása ettől az ételtől függ. Ez arra ösztönöz minket, hogy egészséges ételeket főzzünk felhasználva szeretetünket és figyelmességünket. Amikor takarítjuk a konyhát vagy mosogatunk, úgy végezzük, mintha az oltárt vagy a Buddhát tisztítanánk. Ilyen módon dolgozva érezzük, hogy öröm és béke sugárzik bennünk és körülöttünk.[100]
17. A nemes csend gyakorlása
Elvonulás alatt az esti tevékenység végétől, másnap reggelig csendes pihenőt tartunk. Ez rendkívül gyógyító. Engedjük, hogy a csend és a nyugalom áthatoljon húsunkon és csontjainkon. Engedjük, hogy a szangha energiája és tudatossága behatoljon testünkbe és elménkbe. Lassan vonulunk vissza hálószobánkba, minden lépésre figyelve. Mélyen lélegezzünk, és élvezzük a nyugalmat és a frissességet. Ne kezdeményezzünk beszédet. Ha szeretnénk, maradjunk kinn, magányosan a fák között és a csillagokkal. Ezután bemegyünk a fürdőszobába, átöltözünk, és lefekszünk. Hátunkon fekve gyakoroljunk mély relaxációt, amíg el nem alszunk. Reggel tudatosan és csendesen mozgunk, időt szánunk a lélegzésre, a fürdőszobába. Ezután indulunk a meditációs terembe. Amikor valakit meglátunk az ösvényen, csak összerakjuk a kezünket és meghajolunk, lehetővé téve, hogy mindenki élvezze a reggelt. Törekedni kell arra, hogy a gyakorlásunk mély és örömteli legyen.[101]
18. Egyedüllét gyakorlat
Bár sokat vagyunk együtt a szanghával, mégis egyedül vagyunk. Ez az egyedüllét nem azt jelenti, hogy remetének kell lennünk a hegyen, vagy egy kunyhóban az erdő mélyén. Nem bújunk el a civilizáció elől. Az igazi egyedüllét a kiegyensúlyozott szívből jövő állapot, amelyet nem ragad magával sem a múlttal kapcsolatos bánatunk, sem a jövővel kapcsolatos aggodalmaink, sem a jelen iránti izgalmunk. Nem veszítjük el magunkat, nem veszítjük el tudatos befelé irányuló figyelmünket. Visszatérés a tudatos légzéshez, visszatérés a jelen pillanathoz, hogy menedéket keressünk a mindannyiunkban megtalálható derűs szigeten. Együtt vagyunk a szanghával ülő és sétáló meditáción, étkezésen, de mindig a saját szigetünkön vagyunk, nem ragad magával és nem viszi el az érzelmeinket és érzékelésünket. A szangha csupán a támogatónk. Visszatérni az éberséghez, az egyedülléthez való visszatérést jelent. Önmagunk szigetén lakva élvezzük a körülöttünk lévő emberek társaságát, és nem érezzük magunkat elveszettnek interakcióink során, a társadalom közepén is mosolyoghatunk és nyugodtan lélegezhetünk.[102]
19. Föld érintése hatszor
„Ezzel a gyakorlattal nagy erőket, a szeretet, az együttérzés, az öröm, és közömbösség energiáit ébreszthetjük magunkban. A gyakorlat során hatszor érintjük meg a földet, mintegy meghajolva fensége és tulajdon természetünk nagysága előtt. Eközben homlokunk, két lábunk és két kezünk a földhöz ér. Testünk és lelkünk egy tökéletes egységet alkot, ami hozzásegít minket, hogy túllépjünk énünk szűkös korlátain.”[103] A Föld érintésének gyakorlata leborulás, visszatérés a földre, gyökereinkhez, őseinkhez, és felismerjük, hogy nem vagyunk egyedül, a spirituális és a vérvonalunk egész láncolatához kapcsolódunk. Mi vagyunk a folytatásuk, és velük együtt folytatódik a jövő generáció is. Megérintjük a földet, és elengedjük, hogy különállóak vagyunk, egységben a bolygóval a föld és az élet része vagyunk. Amikor megérintjük a földet, alázatosan tesszük, egy kisgyerek alázatával és egyszerűségével. Amikor megérintjük a földet, nagyokká válunk, mint egy hatalmas ősi fa, amely gyökereit mélyen a földbe ereszti, és minden víz forrásától táplálkozik. Amikor megérintjük a földet, belélegezzük a föld minden erejét és stabilitását, és kilélegezzük a szenvedéseinket. Kezeinket összefogva finoman leereszkedünk a földre, mind a négy végtagunk és a homlokunk kényelmesen a padlón pihen. Tenyerünket felfelé fordítjuk, megmutatva nyitottságunkat a három ékszer: Buddha, Dharma és Szangha iránt. A Föld érintését gyakorolva, megszabadulhatunk a szenvedéstől, elidegenedéstől és felszabadítjuk, és megbékélhetünk őseinkkel, szüleinkkel, gyermekeinkkel, barátainkkal.[104]
20. Föld érintése háromszor
Az előző gyakorlathoz hasonló a három leborulás gyakorlata, mégis kicsit más. Megszünteti a félelmet és szorongást, visszaadhatja az egészségünket, végül megbékíthet őseinkkel és gyerekeinkkel. Átengedjük énünket az élet áramának, a mélyére tekintünk a mindenséghez fűződő kölcsönös kapcsolatainknak. TNH mester minden este elvégzi az ülőmeditáció előtt a három leborulás szertartást. Az első leborulás függőleges vonalat követ. A földet megérintve előbb szellemi elődeinket, majd vér szerinti őseinket képzeljük magunk elé. A következő lépésben az utánunk jövőket képzeljük el: tanítványainkat, gyerekeinket. A második leborulás vízszintes vonalat követ, a földet érintve kapcsolatba kerülök a világ valamennyi eleven lakójával. Belesimulunk az élet szövetébe, amely minden irányba kiterjed. Egynek érzem magam minden élővel. Harmadik leborulásnál a földet megérintve felhagyok azzal az elképzeléssel, hogy a testemmel vagyok azonos. Ezt kör jelképezi, amely magába foglalja az előző két leborulás függőleges és vízszintes vonalát.[105]
21. Gáthá-versek
„A zen hagyományban a költészet és meditáció kéz a kézben jár. A költészet képekből és zenéből áll össze, és a képek megkönnyítik a gyakorlást.”[106] A gáthák rövid versek, amelyek segítenek az éberség gyakorlásában mindennapi tevékenységeink során. A gáthá megnyithatja és elmélyítheti tapasztalatainkat az egyszerű cselekedetekről, amelyeket gyakran természetesnek veszünk. Amikor elménkkel egy gáthára koncentrálunk, visszatérünk önmagunkhoz, és jobban tudatában vagyunk minden cselekedetünknek. Amikor a gáthá véget ér, fokozott tudatossággal folytatjuk tevékenységünket.[107] „Sokat segíthet, ha a ghátának nevezett rövid énekeket papírra írjuk, és olyan helyre tesszük, ahol akarva akaratlanul beléjük botlunk.”[108] Jelzésekre van szükségünk, hogy mutassák az utat. A vízcsap megnyitásakor mélyen tudatosíthatjuk, és láthatjuk, milyen értékes a víz. Emlékeztessük magunkat arra, hogy ne pazaroljunk el egyetlen csepp vizet sem. A fürdőszoba tükörre a következő gáthát javasolja a mester:
„Fogat mosok öblítem a számat.
Azon leszek, hogy tisztán és szeretettel beszéljek.
Ha a száj tiszta szavakból jó illatot áraszt,
szívem kertjében virág nyílik.”[109]
Fogmosás közben tehát, fogadalmat tehetünk a szeretetteljes beszéd gyakorlására. Mielőtt beindítanánk autónk motorját, felkészülhetünk a biztonságos utazásra azáltal, hogy elmondjuk az autó beindításának gátháját:
„Belélegezve vezetem az autót.
Kilélegezve tudatában vagyok, ami körülöttem történik.”[110]
Elménk egy folyóhoz hasonló, számtalan gondolat, érzés áramlik benne, ha elmondunk egy gáthát, emlékeztetjük magunkat, hogy éppen mi is történik. Amikor az elménket a gáthára összpontosítjuk a gáthá az elménk. Ahogy egy gáthá véget ér, mi áramlunk tovább a folyóval. A gáthá összehozza elménket és testünket. Nyugodt és tiszta elmével, testünk tevékenységének teljes tudatában kevésbé valószínű, hogy autóbalesetet szenvedünk. A gáthák táplálékot szolgáltatnak elménk számára, békét, nyugalmat és örömet adnak nekünk, amelyet megoszthatunk másokkal. Segítenek abban, hogy a meditáció zavartalan gyakorlatát a mindennapjaink részévé tegyük.[111]
22. Újrakezdés gyakorlat
A meditációs központban minden héten elvégzik az újrakezdés gyakorlatát. Ez a gyakorlat lehetőséget ad arra, hogy megbeszéljék nézeteltéréseiket, sérelmeik felhalmozódását is megelőzi. Körben helyezkednek el, a kör közepén friss virágokkal teli váza áll. A szertartás három részből áll: a virágok megöntözése, bocsánatkérés és a sérelmek elmondása. Aki szólni akar engedélyt kér a szólásra összetett kézzel, a jelen lévők ugyanezzel a mozdulattal jelzik, hogy engedélyt adnak a beszédre. A beszélni szándékozó a virágvázáért megy majd visszaül a helyére. Megszólalásakor szavai a virágok frissességét és szépségét tükrözik. A virágot tartó beszélő annyi időt kap amennyire szüksége van.[112] Az újrakezdés annyit jelent, hogy mélyen és őszintén önmagunkba nézünk, - múltbeli cselekedeteinkre, beszédünkre és gondolatainkra, és új kezdetet teremtünk a másokkal való kapcsolatainkban. Négy részből áll a gyakorlat. Egyszerre csak egy ember beszélhet, és ez alatt nem szakíthatjuk félbe egymást.[113] 1. A virág öntözése: előadjuk elismerésünket a másik fél iránt, ez tisztelgés társaink érdemei előtt. 2. Sajnálat megosztása: sajnálatunkat fejezzük ki, ha valamivel megbántottuk társainkat. 3. Bántás kifejezése: elmondhatjuk, hogyan bántódtunk meg egy társunk beszéde, cselekedete, gondolata miatt. Mindezt csupán a szeretet szavaival tehetjük. A figyelőmeditáció a gyakorlat fontos része, együttérzéssel hallgatjuk a beszélőt. Amennyiben valamiért helyre kell igazítanunk, azt néhány nap múlva is megtehetjük négyszemközt. A szertartást dal zárja, mindenki megfogja a mellette ülő kezét és egy percig tudatosan lélegzünk. Lehetséges hosszú távú nehézségek megosztása és támogatás kérése is. Ha megosztjuk egy gondunkat, amely foglalkoztat, hagyjuk, hogy a körülöttünk lévő emberek jobban megértsenek, és felajánlják a valóban szükséges segítségüket. Az újrakezdés gyakorlata segít kedves beszédünk és együttérző hallgatásunk fejlesztésében.[114] Minden nap gyakorolhatjuk úgy, hogy kifejezzük elismerésünket gyakorlótársaink iránt, és azonnal elnézést kérünk, ha olyat teszünk vagy mondunk, ami kellemetlen másnak. Udvariasan tudassuk másokkal, ha nekünk is fáj valami. Az egész közösség egészsége és boldogsága a szanghában élő személyek közötti harmóniától, békétől és örömtől függ.[115]
23. Átölelő meditáció
Ezt a fajta meditációt TNH direkt a nyugati emberek számára találta ki. Keleten nem szokás az ölelkezés. „Hazámban nem szoktunk hozzá az érzelmek ilyen kifejezéséhez.”[116]A gyakorlat előírja, hogy valóban meg kell öleljük egymást. Ha átölelünk valakit, a szívünk összekapcsolódik, és tudjuk, hogy nem vagyunk külön lények. Az éberséggel és koncentrációval átölelve megbékélést, gyógyulást, megértést és sok boldogságot hozhat. A tudatos ölelés gyakorlata oly sokaknak segített kibékülni egymással - apáknak és fiaiknak, anyáknak és lányoknak, barátoknak a barátokkal. A gyakorláshoz először meghajolunk és felismerjük egymás jelenlétét, és három mély, tudatos lélegzetet veszünk.[117] Ezután kinyithatjuk a karjainkat, és átölelhetjük egymást, három be-és kilégzésig tartva egymást. Az első belégzéssel tudatosítjuk, hogy jelen vagyok és boldogok vagyunk. A második belégzéssel tudatosítjuk, hogy partnerünk is jelen van ebben a pillanatban, és boldogok vagyunk. A harmadik belégzéssel tudatosítjuk, hogy együtt vagyunk ezen a földön, és mély hálát és boldogságot érzünk összetartozásunkért. Ezután elengedjük egymást, és meghajolunk, hogy köszönetet mondjunk. Az ölelő meditáció mély megbékélési gyakorlat, partnerünk valóságossá és élővé válik. A néma ölelés során az üzenet nagyon világos: értékes vagy nekem. Hibákat követtem el. Engedd meg, hogy újrakezdjem.[118] „Belélegezve tudomásul veszem, hogy drága lényt tartok a karomban. Kilélegezve arra gondolok, milyen sokat jelent nekem.”[119]
24. Pihenőnap
A pihenőnap egy olyan nap, amikor valóban sajátunk lehet a nap, a szokásos teendőink nélkül. Hagyjuk, hogy a nap természetesen, időtlenül teljen. Kedvünk szerint gyakorolhatunk. Végezhetünk sétáló meditációt egyedül, barátainkkal, vagy ülő meditációt az erdőben. Olvashatunk könnyed olvasmányokat, vagy írhatunk a családunknak, barátunknak. Ez egy olyan nap lehet számunkra, amikor mélyebben megvizsgáljuk saját gyakorlásunkat és a másokkal való kapcsolatunkat. Sokat tanulhatunk abból, ahogyan gyakoroltuk. Felismerhetjük, mit kell, vagy mit nem kell tennünk, hogy nagyobb összhangot teremtsünk gyakorlásunkban. Néha túlságosan erőltetjük magunkat a gyakorlásra, így diszharmóniát teremthetünk magunkban és a környezetünkben. A pihenőnapon egyensúlyba hozhatjuk magunkat. Ismerjük fel, ha egyszerűen csak pihenésre van szükségünk, vagy azt, ha szorgalmasabban kell gyakoroljunk. A pihenőnap ajándék számunkra és a szangha számára is, élvezhessük énidőnket és terünket.[120]
25. Dharma beszéd hallgatása
Minden héten lehetőségünk van részt venni tanítónk Dharma beszédén. Ebben a részben a mester ismerteti azt, hogy hogyan viselkedjünk közben. Hallgassuk a beszédet nyitott elmével és befogadó szívvel. Ha csak értelmünkkel figyelünk, összehasonlítva és ítélve ahhoz, amit mi gondolunk, vagy amit másoktól hallottunk, akkor elszalasztjuk az esélyt, hogy átjöjjön az üzenetet. A Dharma olyan, mint az eső. Hagyjuk hadd hatoljon be mélyen a tudatunkba, öntözve a bölcsesség és együttérzés magvait. Fogadjuk be a beszédet úgy, mint a föld a frissítő tavaszi esőt. A tanítás csak feltétel, amire a fa kivirágozhat, és meghozza a megértés és a szeretet gyümölcsét. A dharma beszéd alatt a tanító iránti tiszteletből üljünk, és ne feküdjünk. Ha fáradtnak érezzük magunkat a tanítás alatt, gondosan változtassuk meg helyzetünket és gyakoroljunk mély légzést és masszázst, hogy friss oxigént juttassunk az agyunkba, testünk fáradt tagjaiba. Tartózkodjunk a beszédtől, zavaró hangok kibocsájtásától a teremben. Ha feltétlenül el kell hagynunk a termet a tanítás során, úgy tegyük meg, hogy ne zavarjuk a résztvevőket.[121]
26. Teameditáció
A teameditáció, melyen már többször is részt vettem, az az időtöltés, amikor örömteli és derűs légkörben lehetünk a szanghával. Együtt élvezhetjük teánk elfogyasztását. Ez olyan, mint egy „jó hír” elmondása, amikor megosztjuk egymással örömünket és boldogságunkat. Időnként, amikor teát iszunk társaságban, előfordul, hogy nem vagyunk tudatosan jelen a barátainkkal és a teával. A teameditációval azt gyakoroljuk, hogy valóban jelen legyünk a teánkkal és a barátainkkal. Felismerjük, hogy boldogok lehetünk, és élhetünk a jelenben, minden bánatunk és aggodalmunk nélkül. Ellazulva üljünk, közléskényszer nélkül. Ha kedvünk van hozzá énekelhetünk dalokat, táncolhatunk, vagy elmesélhetünk egy történetet. Hangszerrel vagy mással is készülhetünk. A teameditációval lehetőségünk van a boldogság, az öröm, a megértés és a szeretet magvait öntözni mindannyiunkban.[122]
27. Az öt éberséggyakorlat
Az öt éberséggyakorlat, még a Buddha idejében kidolgozott tanításokon alapszik, TNH lefordította ezeket az előírásokat modern korunknak megfeleltetve, amely a közösség éberséggyakorlatává vált. Tudatában kell lennünk annak, ami a testünkben, érzéseinkben, elménkben, és a világban zajlik, hogy elkerüljük az ártást. Ha az öt éberséggyakorlat szerint élünk, akkor a bódhiszattvák útján járunk.[123]
- Tudatában vagyok, hogy ha ártok az életnek, az csakis szenvedés forrása lehet.
- Tudatában vagyok, hogy a természeti javak kizsákmányolása, a társadalmi igazságtalanság, az elnyomás és a lopás szenvedést okoz.
- Tudatában vagyok, hogy a nemi kicsapongás szenvedést okoz.
- Tudatában vagyok, hogy a meggondolatlan beszéd és mások iránti figyelmetlenség szenvedést okoz.
- Tudatában vagyok a nemtörődöm fogyasztás nyomában járó gondoknak: mindent elkövetek, hogy megőrizzem önmagam, családom és a társadalom testi-lelki egészségét.[124]
Más művében „Az öt teljes tudatosság gyakorlata” vagy „szabálynak” is nevezi a mester az öt éberséggyakorlatot. Annak, aki a szeretet és a megértés útjára lép, annak a mestere hivatalosan is átadja az öt éberséggyakorlatot. Egy hivatalos szertartás alkalmával felolvassa mind az öt gyakorlat szövegét, a tanítvány utána mondja, majd fogadalmat tesz a gyakorlat tanulmányozására és művelésére. Ezzel a tanítvány számos világi köteléke elszakad. Amikor valaki hivatalosan fogadalmat tesz az öt éberséggyakorlat művelésére és betartására, a három menedékre is fogadalmat tesz. A Buddha maga az éberség, a Dharma a szeretet és a megértés, a Szangha pedig a közösség. Az öt éberséggyakorlat a gyógyír korunk rákfenéjére. Ehhez azonban szükségünk van egy szanghára és a társadalom egészével is kapcsolatban kell maradnunk. Az éberséggyakorlatok valójában a szeretet gyakorlásával érnek fel.[125]
28. A tizennégy éberséggyakorlat
A tizennégy éberséggyakorlat a mahájána buddhizmus bódhiszattva elvének modern átírása, amit TNH 1966-ban hozott létre Szaigonban. A tizennégy pont a Kölcsönös Létezés Rend lényege. A rend tagjai fogadalmat tesznek egy hivatalos ünnepen a tizennégy éberséggyakorlat fogadására és betartására. A Kölcsönös Létezés Rend TNH féle Plum Village vonal, ami a linji (rinzai) zen buddhizmushoz tartozik. A rend első tagjai TNH kollégái és tanítványai voltak, akik a vietnámi háború idején szolgálatot végeztek. A Kölcsönös Létezés Rendbe való belépéskor elkötelezték magukat az éberség, az etikus magatartás, a társadalomban megnyilvánuló együttérzésen alapuló tevékenység gyakorlására. A tizennégy pont felvázolja a közösségben való gyakorlás módját a Plum Village szerint, amit az összes nemzetközi gyakorlóközpontban követnek világszerte, több mind 2000 ember. [126]
- Nyitottság. Semmilyen Tanhoz nem kötődés, még a buddhizmushoz sem. Szélsőségektől való mentesség, nem olyan a Tan, amiért harcolni, ölni, vagy meghalni kell.
- A nézetekhez való nem ragaszkodás. Kerülni kell a szűk látókört, legyünk nyitottak mások tapasztalataira. Jelenlegi ismereteink nem véglegesek, nem abszolút igazságok, ezért készen kell állunk mindig a tanulásra.
- A gondolkodás szabadsága. Nem kényszeríthetünk senkire nézeteket, mindenki maga döntse el miben hisz.
- A szenvedés tudatosítása. A szenvedés mély megértésével meghaladhatjuk azt. Saját szenvedésünk megértése után a másokét is megérthetjük. Segítsünk mások szenvedését együttérzéssé, békévé és örömmé alakítani.
- Együttérző egészséges életmód. Az igazi boldogság a békében, boldogságban, egyensúlyban és együttérzésben gyökerezik, ezért nem halmozunk fel anyagi javakat. Inkább testünk és elménk helyes táplálása a cél.
- A harag gondozása. Felismerjük és átalakítjuk a harag magvait.
- A jelen pillanatban lenni. A múlt és jövő elengedése.
- Igazi közösség és jó kommunikáció. Együttérző hallgatás és szeretetteljes beszéd gyakorlása.
- Igaz és szeretetteljes beszéd. Megtanulunk őszintén szeretetteljesen és konstruktívan beszélni.
- A szangha védelme és táplálása. A szangha lényege megértés és együttérzés gyakorlása. Ne használjuk haszonszerzésre, politizálásra.
- Megfelelő megélhetés. Nem élünk olyan hivatással, amely káros az emberiségre.
- Az élet tisztelete. Erőszakmentesség és együttérzés.
- Nagylelkűség. Gyakoroljuk a szeretetteljes kedvességet.
- Igaz szerelem. A nem szerzeteseknek tudatosítani kell, a szexuális vágy nem egyenlő a szerelemmel, és szenvedés forrása lehet. Csakis tiszta szerelemből szeretkezzünk, energiáinkat óvjuk. A szerzeteseknek tudni kell, a szexuális kapcsolat tönkreteszi a szerzetesi életet. Megőrizzük és átalakítjuk létfontosságú energiáinkat a bódhiszattva eszmény megvalósításához.[127]
29. Menedékvétel
Amikor elmondjuk az öt éberséggyakorlatot, akkor a három ékszerben veszünk a menedéket. Gyakoroljuk a leborulást, hogy köszönetünket fejezzük ki a Buddhának, a Dharmának és a Szanghának. A menedékkérés az elismerés és az elszántság, tudatosság, hogy az ember képes megérteni és szeretni. A buddhizmusban három drágaság van: a Buddha, a felébredett, a Dharma, a megértés és a szeretet útja, a Szangha, a harmóniában és az éber tudatosságban élő közösség. Mindenkiben megvan a képesség, hogy felébredjen, megértsen és szeressen. A Buddhához hasonlóan a Dharmát és a Szanghát is megtaláljuk önmagunkban.[128] A történelmi Buddha, aki 2600 évvel ezelőtt élt, és utat mutat nekünk. Ősi tanáraink is összekapcsolnak minket a Buddhával. A Buddha a minden lényben megtalálható felébredett természet. Az univerzum minden eleme, amely megmutatja nekünk a szeretet és a megértés útját. A Dharma a szeretet és a megértés tanítása, a történelmi Buddha és utódainak tanításai, kommentárok és szabályok, amelyek megmutatják a békéhez, mély belátáshoz, a szeretethez és megértéshez vezető utat. A Dharma minden olyan elem a világunkban és a tudatunkban, amely a felszabadulás útjára vezet. A szangha a buddhizmus gyakorlásánál fontos közösség, harmóniában és tudatosságban él. Ösvény, ami támogat, vezet utunkon. Megoszthatjuk társainkkal örömeinket és nehézségeinket, megnyugodhatunk a szangha biztonságában. A szanghát lehet egy folyóhoz hasonlítani, amely puhán alkalmazkodva folyik, felveszi környezete alakját. Menedéket lelve a szanghában, csatlakozunk az élet áramlásához, eggyé válunk a társainkkal. A szangha támogató társaságában a gyakorlás könnyebb és kielégítőbb számunkra.[129]
30. A szangha teste
„Módot kell találnunk arra, hogy újjáépítsük közösségeink alapjait, felmutassunk valamit az embereknek, amiben hihetnek.”[130] Mindenki, aki gyakorlásra jön, a szangha tagja. Még akkor is, ha csak egy hétre jön, jelenlétünk és gyakorlatunk hozzájárul a szangha vitalitásához és harmóniájához. A társadalmi szenvedésünk nagy része abból származik, hogy elszakadunk egymástól. Sokszor nem érzünk valódi kapcsolatot még olyan emberekkel sem, akik közelében élünk. Minden ember külön él, elszakítva a közösség támogatásától.[131] A szanghával való együttlét gyógyíthatja az elszigeteltség és elkülönülés érzését. Ázsiában a meditációs közösségeket a családról mintázzák. Fivérnek, nővérnek, bátyánknak vagy nénémnek nevezik egymást. A tanítót pedig dharma apának. A gyerekek TNH-t tanító nagyapának nevezik. Ilyen meleg, családias kapcsolatra van szükségünk ahhoz, hogy menedéket leljünk. Ebben az elfogadó környezetben gyökereket ereszthetünk és fejlődhetünk. A szangha tagjai tudatosítják, hogy mindannyian szeretetet keresünk, és úgy viselkednek velünk, hogy fejlődni tudjunk ebben a második családban.[132] Együtt gyakorolva, közösen használjuk a helyiségeket, együtt eszünk és mosogatunk. Ha más gyakorlókkal együtt veszünk részt a mindennapi tevékenységeinkben, megtapasztalhatjuk a szeretet és az elfogadás érzését.[133] TNH úgy véli a szangha nélkül nem juthatunk messzire. Erőt kell adnia a szanghának. A közösség minden sikere támaszt nyújt nekünk, és önbizalmat ad. A családunk is lehet szangha, ha otthon éberen gyakorolunk. A szangha mindig nemet mond az erőszakra, a rohanó életre és stresszre.[134]
31. A harag kezelése
„Maháratnakúta szútrában olvasható, hogy amikor egy bódhiszattva megharagszik egy másik bóddhiszattvára, az univerzumban számtalan akadály képződik. Előfordulhat, hogy egy bódhiszattva haragra gerjed? Természetesen igen. Egy bódhiszattva sem lehet tökéletes. Bárki bódhiszattva lehet, aki tudatában van a történéseknek, és próbál arra ráébreszteni másokat is. Mind bódhiszattvák vagyunk, ha a legjobb belátásunk szerint cselekszünk. De közben időről időre dühbe gurulhatunk, vagy csalódást érezhetünk.”[135] TNH több könyvet is írt a harag kezeléséről. Specialistának számít ebben a témában. A harag rossz tanácsadó, mondja a magyar közmondás. Haragunk egy kisgyerekhez hasonló, aki az édesanyjához kiált. Amikor a gyermek sír, az anya gyengéden a karjába veszi, hallgat és gondosan figyeli, hogy kiderítse, mi a panasza. Ez egy szeretetteljes cselekedet, gyengéden fogja gyermekét, és máris megszünteti szenvedését. Hasonlóképpen kell tennünk mi is a haragunkkal, a szerető karjainkba kell vegyük. Ne utasítsuk el haragunkat. Ez egy olyan részünk, amelyre szükségünk van. Miután megnyugodtunk, nyugodtan és kiegyensúlyozottan szemügyre vehetjük haragunkat, és tisztán láthatjuk azokat a feltételeket, amelyek létrehozzák. Amikor dühösek vagyunk, a legjobb tartózkodni a beszédtől és a cselekvéstől is. Ilyenkor időre van szükségünk, hogy visszatérjünk önmagunkhoz. Gyakoroljuk a tudatos légzést és a sétáló meditációt, hogy megnyugtassuk és felfrissítsük elménket és testünket. Miután lehiggadtunk elkezdhetünk mélyen magunkba nézni, az emberre és a helyzetre, ami a haragot kiváltotta bennünk. Amikor nehézségeink támadnak valakivel, lehet az illetőnek olyan jellemzője, amely egy saját gyengeségünket tükrözi, és azt nehéz elfogadni. TNH azt tanácsolja: szeressük és fogadjuk el magunkat, és az át fog terjedni a körülöttünk lévőkre is.[136] A mester a „Megbékélés” és „Harag” című könyveiben hatékony megoldásokat kínál a harag kezelésére: Az éber figyelem és a harag is mi vagyunk. Az éber figyelem célja nem az, hogy elnyomja a haragot és harcoljon ellene, hanem hogy felismerje és gondozza. Olyan, mint egy báty, aki segít a kisebb testvérnek. Az éber figyelem energiája felismeri és gyengéden átöleli a harag energiáját. Valahányszor szükségünk van az éber figyelem energiájára, egyszerűen megérintjük ezt a magot a tudatos légzésünkkel, tudatos sétánkkal, a mosolyunkkal, és máris készen áll az energiája, hogy elvégezze a felismerés és átölelés feladatát, majd következhet a mélyére tekintés és az átalakítás.[137] Amikor dühbe gurulunk nem látunk tisztán. A haragos tettek szenvedéshez vezetnek. Nem kell elnyomjuk haragunkat, és ne tegyünk úgy, mintha minden rendben volna. Amikor felbukkan, bánjunk gyengéden vele, hiszen a haragunk mi magunk vagyunk. Nem szabad erőszakot tennünk a haragunkkal, mert ezzel önmagunkat bántjuk. A tudatos légzés segít felismerni a haragunkat, elfogadja a harag energiáját. Erős energia, érdemes együtt ülnünk vele egy darabig. Idő kell az éber figyelemre, ha a haraggal találkozik és a haragnak is idő kell, hogy megpuhuljon. Miután egy ideig éber figyelemmel ültünk és lecsendesítettük az indulatunkat, haragunk mélyére tekintünk, hogy meglássuk természetét és felfedezzük honnan jön. Megvizsgáljuk, mi a haragunk gyökere. [138] Amikor a harag testet ölt, rendszerint konfrontációra vágyunk azzal, aki az indulat forrása. Jobban foglalkoztat minket, hogy visszavágjunk, mint hogy saját haragunkat kezeljük. Sokféleképpen kezelhetjük a helyzetet, hogy kifejezzük szenvedünk attól, amit a másik tett. Írhatunk üzenetet vagy e-mailt az illetőnek. Legelőször gyakoroljuk a tudatos légzést és gondoskodjunk a haragunkról. Használjuk a negyedik mantrát, szenvedek, kérlek segíts. Ilyenkor haragunk felkeltője a haragunk helyett a szenvedésünket látja meg. Látja, hogy a szenvedést a harag okozza, ekkor pedig kezdetét veheti a párbeszéd és gyógyulás.[139]
32. Hazamenetel
Ez a rész tanácsadás az elvonulás végén. Nincs megérkezés és nincs elmenetel, írja a mester, mert mindig együtt vagyunk. Amikor hazaérünk és tudatosan lélegzünk, meg fogjuk tapasztalni, hogy a szangha-test egyszerre lélegzik az egész világon. Bármikor menedéket találhatunk a tudatos lélegzés, a tudatos étkezés, a szerető beszéd és más gyakorlatokban is. Mikor gyakorlunk, kapcsolódunk és nem vagyunk egyedül, felvesszük a szangha-test méretét. Folytassuk gyakorlásunkat hazatérve családunkba és a társadalomba. Az elvonuláson megtanultunk harmóniában élni a gyakorlóközpontban lévő szanghával, hazatérve ápolhatjuk a harmóniát családunkban és a társadalomban. Ahogy megtanultuk becsülni és megérteni gyakorlótársainkat, megtanulhatjuk megérteni és megbecsülni munkatársainkat és szomszédunkat is. A szeretetbeszédet gyakoroljuk idegenekkel, akárcsak gyakorlótársainkkal a központban. Az éberségmeditáció gyakorlata mindenütt jelen van.[140]
33. A Szelíd Mosoly magyarországi szangha rövid története és gyakorlati tapasztalatai
Megragadtam a lehetőséget, hogy a magyar szanghán keresztül közelebb juthassak a TNH mester tanításához, ezért felvettem velük a kapcsolatot és az alábbi információkat tudtam meg róluk egy friss rádióinterjú és honlapjuk alapján. Az interjúban a szangha alapítói: Lehotzky Márta, Makai István és Mondok Árpád beszélgettek.
Jan Boswijk buddhista tanító segítségével jött létre a magyarországi szangha, aki pszichológus, pszichoterapeuta, a Hollandiában működő Boswijk Intézet alapítója. 1998 óta tagja a Kölcsönös Létezés Buddhista Rendnek. TNH 2004-ben avatta dharmatanítóvá. Hollandiában, Belgiumban és Németországban tart előadásokat és tanításokat. Évente kétszer elvonulást tart hazánkban is, ahová mindenkit szeretettel várnak. Először 1996-ban látogatott hozzánk, majd pszichoterápiás csoportokat tartott, és mentora lett az 1998-ban induló transzperszonális pszichoterápiás képzésnek. A magyar transzperszonális szemléletű pszichológusok és más szakemberek körében szervezte Orosz Katalin a mai szangha alapját képező első csoportot. Már 2001-től évente meghívást kaptak holland elvonulásokra. Jan 2005-ben már buddhista elvonulást tartott Magyarországon, amelyen részt vettek holland közösségének tagjai is. 2012 tavaszán nyitott előadást és elvonulást tartott a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán és ezt követően rendszeresé váltak a tavaszi és nyári elvonulások. 2013-ban néhány magyar tag elutazhatott Waldböl-be, Németországba, a TNH által képviselt buddhista irányzat németországi központjába. Néhányan egy elvonulás alkalmával személyesen is találkozhattak TNH mesterrel 2017-ben a franciaországi Plum Village-ben. 2019-ben három Plum Village-i szerzetes, dharma tanító látogatta meg a szanghát, ezen az elvonuláson hat magyar gyakorló belépett a Kölcsönös Létezés Buddhista Rendbe. 2020-ban csak a tavaszi elvonulást tartották meg a hagyományos módon, a programok a járvány miatt átkerültek az online térbe. A további gyakorlást az elvonulásokon tanultak alapján folytatják tovább. A járvány előtt havonta személyesen találkoztak, programjuk meditációból, éneklésből, és a szertartás elvégzéséből áll. Hetente lehetőség van online közös meditációra, ahová minden érdeklődőt várnak. A járvány előtt rendszeresen voltak csoportos összejövetelek, ahol TNH filmjei megtekintése mellett, kirándulásokat szerveztek, és gyakoroltak. Nincs hivatalos tagságuk, szanghájuk tagjává az válhat, aki részt vesz egy elvonuláson, vagy hosszabb ideje gyakorol ebben a tradícióban. 2011-től saját weblapjuk is van, és innentől kezdve Szelíd Mosoly Buddhista Szangha nevet vették fel. 2012-től a Facebookon is hírt adnak magukról.
Árpád szerint TNH mester valóban művész és költő is. Az öt éberséggyakorlat első és talán a legfontosabb sajátossága az, hogy ebben a megfogalmazásban nem tiltások vannak és büntetések, hanem úgy kezdődik, hogy legyünk tudatában annak, amit csinálunk, és annak is, hogy annak milyen következményei vannak. Fontos, hogy hogyan beszélünk másokkal. A kedves beszédnek és a figyelmes hallgatásnak is van jelentősége. Legyünk tudatában, amikor beszélünk, hogy annak milyen következményei lehetnek. Mások meghallgatása, megértése, megismerése fontos dolog, akár a megértés és együttérzés, és csak annak alapján lehet változtatni a dolgokon, ha megértem, hogy hogyan működnek a dolgok. TNH versei nagyon hatásosak, ha foglalkozunk velük nagyon megérintenek. Ugyanazok a témák ismétlődnek, de mindig mélyebben lehet megélni őket. Ha ezerszer is hallottuk ugyanazt a történetet, ennek ellenére minden alkalommal valami mélyebb dolgot érint meg. Ezért megunhatatlanná váltak ezek a tanítások. TNH filmjei is megrendítőek, például az, amikor összehoztak egy olyan elvonulást, ahol palesztinok és izraeli zsidók voltak együtt és elmesélték a saját fájdalmukat abban a háborúban, gyilkolásban. Ez nagyon mély és meghatározó élmény volt. Nagyon fontos mindig a szó is, az élmény mögé nézni. Teljesebb képet látni.
Istvánnak, TNH egyszerre művész és lázadó. Ha ma tenné azt, amit tett a hetvenes években, akkor terroristának neveznék. TNH volt az, aki a szembenálló felek sebesültjeit egyaránt ápolta a háborúban. Ez befogadó magaviselet.
Márta szerint TNH tanítása a szeretetről és az együttérzésről szól. Az elmélet és a gyakorlat mennyire összekapcsolódik és mennyire nem csak teoretikus tanító, hiszen komoly filozófiai munkái is megjelentek. A gyakorlati életben képes volt azt megtenni, hogy nem csak a palesztinokat és az izraelieket ültette le és értette meg, hanem az az amerikai háborús veteránt is. A béke és a szeretet aktivistája ő. A mester mondta egyszer, hogyha a buddhizmus és a béke közül kellene választania, akkor a békét választaná. Tudjuk, hogy a buddhizmus egy elméleti filozófia, aminek van gyakorlati megvalósítása, és az a szeretet és az együttérzés. A legmagasabb filozófiákat megismerve a hétköznapi élet gyakorlatává, át tudta fordítani a saját életében, saját közösségében, és ezt a segítséget a gyakorlóknak is meg tudja adni. Az idézetekkel, a rengeteg könyvvel, amit írt, sokkal inkább a hétköznapi élethez ad útmutatót. A legmagasabb buddhista filozófiai megfogalmazások is ott szerepelnek a munkáiban, ezzel mindenkinek lehetőséget ad, a hétköznapi embereknek és az elvontabb buddhista filozófia iránt érdeklődőknek is.
István szerint az a tanítás, ami neki átjött Jan közvetítésével roppant elfogadó és befogadó, és nem állít elé követelményeket. Elfogadó úgy, ahogy vagyunk, és ez nagyon közel hozza számára az egész irányzatot, mert olyan lehet amilyen. Az öt éberséggyakorlatra törekedni kell. Nem sarkos, hogy ilyenné kell lenned és ez közel áll az emberekhez.
Márta fontosnak érzi a mester gondolatai között a nem ragaszkodást, hogy a buddhista tanokhoz sem kell ragaszkodni. Meg kell érteni és ezért nagyon fontos, hogy érthetően fogalmazza meg az értékeket, az erkölcsi, morális gondolatokat. A nemragaszkodás itt azt jelenti, hogy próbáljuk ki, tegyük próbára azt, amit ő mond. Számára ez egy nagyon fontos gondolat, hogy nem kell tekintély alapon elfogadni mindent. Értsük meg azt, amit ő mond. Próbáljuk ki, és ha ez működik, akkor vegyem tudomásul, hogy ez működik.[141]
34. Összegzés
Megállapítható, hogy TNH gyakorlatai igen átgondoltak és praktikusak. Minden korosztályú, hitű és hátterű embert szívesen látott és tanított. Legelterjedtebb gyakorlatai a sétálómeditáció, ülőmeditáció, étkezésmeditáció, munkameditáció, kikapcsolódás, megállás, mosolygás, légzés figyelése. Ezek ősi buddhista gyakorlatok, melyeket a mester alaposan elmagyarázva közvetít tanítványainak. Legfontosabb az éber figyelem, a jelenben való létezés, a jelen tudatossága. Jelenben légzés, jelenben mozgás és jelenben evés. A mesternek az egész napunkat, életvitelünket lefedő meditációs gyakorlatai vannak, hiszen „Zamat” című könyvében olvashatunk a napfelkelte, fogmosás, sietség, mosoly, villanykapcsoló, ég, kocogás és gyors séta, vezetés, dugó, vízcsap, lift, negatív érzelmek üdvözlése, internet és e-mail, fa, virág, sorban állás, sokfeladatos, kulcs, naplemente, jóéjszakát meditációról is. Ezek a gyakorlatok személyessé tehetők és könnyen integrálhatjuk hétköznapi életünkbe. A jelen pillanat kulcsfontosságú, és a jelen pillanatban való tudatos légzés az összes többi területre is alkalmazható: a mozgáshoz, az egészséges étkezéshez, és a testmozgáshoz is. A légzés tudatossága segít, hogy teljes jelenlétünkkel megértsük és jól kezeljük gondolatainkat, érzéseinket, beszédünket és cselekedeteinket. Bármit is teszünk, tudatosan csináljuk. Ha tudatosan élünk, akkor több tudásban és megértésben lehet részünk, és létrejön a szeretet, együttérzés és öröm. A dolgok egymástól függő és múlandó természetének belátása, és a tudatosság, segíti átalakulásunkat.
TNH tanításainak nagyon lényeges elemének érzem az öt éberséggyakorlatot. Ezek a fogadalmak valóban jó útra terelhetik az embereket és akár társadalmunkat is. A tizennégy éberséggyakorlat a bódhiszattvák fogadalma, útmutatója. Igazából ezek a fogadalmak magyarázzák meg a mester hozzáállását a világhoz. Saját bevallása szerint, ezek hitünk szilárd oszlopai és gyógyír korunk rákfenéire. A mester megvalósította ezeket a fogadalmakat, életútja ékes bizonyítéka a bódhiszattvaságnak.
A következő nagyon lényeges pont a tanításban a szangha, a közösség szerepe és a csoportos gyakorlást. Ez kiemelten fontos a mester számára, és erről így nyilatkozik:
„A társadalom kerekei olyan kegyetlenül őrölnek, hogy baráti védelem, szangha nélkül minket is könnyen felaprítanak. Ez a támogatás segít hozzá bennünket, hogy kiteljesítsük, legmélyebb vágyainkat, s szeretni és óvni tudjunk minden előtt.”[142] A Szelíd Mosoly magyarországi szangha álalapítói, akik TNH vonalát követik így nyilatkoztak: nagyon mély élmény, kapcsolódás a jelenhez, magunkhoz, az együttérzés és szeretet is rendkívül hangsúlyos elem, és a buddhista gyakorlati és elméleti módszerek sokéves tapasztalatait foglalja magába.
Átnézve és gyakorolva TNH gyakorlati módszereit megállapítható, hogy ezek a gyakorlatok összhangba vannak a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán gyakorolt módszerekkel és tanításokkal, de nagyon hasznos volt a mester könyveinek forgatása, tanulmányozása és bátran állítható, hogy nagyon sokat profitálhatunk belőlük. Összehasonítási alapként, az elmúlt négy évben legalább tíz alkalommal vettem részt elvonulásokon a Főiskolán. Kétszer Ácsán Dammanandó, többször Cser Zoltán, Kenéz László, Stifter Imre (Won Do), és háromszor Földiné Irtl Melinda vezetésével. Tanítóim a lehető legmagasabb színvonalon adták át a buddhista praxis módszereit és az elméleti anyagot, ami hatásosan megalapozta fejlődésemet. A vírus ugyan beleszólt az utóbbi évek közös gyakorlásba, de nem tudta megakadályozni a belátásomat, hogy nem csak TNH könyveiből, hanem a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán is megkaptam minden „gyógyszert” életvitelem optimalizálásához. A tanítás ugyanaz, a több mint 2500 éves Sákjamuni Buddha tana, amely máig élő tan, és a belső utunkról szól. A lényege ugyanaz, és a 21. században is nagy sikerrel alkalmazható, hiszen az emberi tudat mit sem változott, csak a kihívásaink mennyisége sokasodott „modern” életvitelünk, eszközeink és találmányaink által. Mindenkinek ajánlom ezt a szeretettel, erkölcsi tartással és együttérzéssel teli, igazán hatékony és lényegében semmibe sem kerülő utat, amely hatékony megoldást kínál a tudatosabb élethez és elterjedésével talán az egész emberiség túléléséhez is hozzájárul.
VI. Hipotéziseimre való reflektálás
- Feltételeztem, hogy a tan nyugatra kerülésével van olyan hiteles keleti mester, aki nyugaton tanít, nyugati embereknek.
A válasz a hipotézisre az, hogy van. TNH a megtalált mester, igazán hiteles tanító, élete és munkássága, erkölcsisége követendő példa mindannyiunk számára. Igazán szerencsések vagyunk, hogy egy ilyen hihetetlen minőségeket felmutató nemzetközileg elismert mester átadta tanítását nekünk, nyugatiaknak. Tanításaihoz hozzáférhetünk angolul, vagy saját anyanyelvünkön és közösségben is gyakorolhatjuk.
- Feltételeztem, hogy a nyugatra tanító mester ismeri a nyugati élet sajátosságait és kínál megoldásokat számukra is.
TNH mester 39 évet töltött kényszeremigrációban anélkül, hogy hazalátogathatott volna szülőhazájába, és ebben az időszakban éberségmeditációkat tartott szerte a világban. Ez alatt az idő alatt megismerkedett és számtalan történetet hallott és látott a nyugati világ szenvedéséről. Világméretű buddhista mozgalmat indított el, melynek neve „Elkötelezett buddhizmus”. Franciaországban létrehozta a Pulm Village-i elvonuló központot, ami közkedvelt elvonulóhely és nemzetközi hírű kolostor lett. A mester könyveiben, tanításaiban kifejezetten a nyugati emberek számára is kínál hatékony megoldásokat akár a mindennapi élethez is. Könyveiben a buddhizmus gyakorlása mellett, útbaigazításokat ad modern korunk kihívásaira is.
- Feltételeztem, hogy a mester tanítása, módszerei elérhetők bárki számára és gyakorolhatók a mindennapi életben is.
TNH mester angol nyelvű könyveinek nagy része kapható a neten, magyar nyelven is sok könyve megjelent, amelyek megtalálhatóak a könyvtárakban. A hivatalos angol nyelvű honlapok biztosítják az ingyenes információk áramlását az eseményekről, tanításokról, és sok archív tanítás is elérhető. Módszerei némi útbaigazítás után gyakorolhatók a mindennapi életben is. Az USA-ban, Ausztráliában, Kanadában, Franciaországban és Németországban is mehetünk elvonulásokra, mert világméretűvé nőtt a közösség. Hazánkban a Szelíd Mosoly szanghával lehet TNH vonalát gyakorolni. Évente egyszer, tavasszal a TKBF-en, nyáron egy másik magyarországi helyszínen is elvonulhatunk, és akár hetente is gyakorolhatunk ebben a közösségben.
VII. Összegzés záró gondolatok
Dolgozatom írásának elkezdésekor kerestem, és aztán szerencsésen megtaláltam a nagytudású mestert. A szakirodalmi áttekintéssel a bódhiszattva út jellemzőit keresve, vizsgálva jutottam el a hiteles tanítóig. TNH zen mester tanításai meglepően hatásos módszereket kínálnak mindenkinek egy tudatosabb élethez. Az ősi buddhista tanításokat a modern világunk kihívásaihoz illesztette. Gyakorlatait nem csak az elvonuló központokban végezhetjük, hanem beépíthetjük a napi tevékenységeinkbe, életvitelünkbe.
A tudatos figyelem kulcsfontosságú tanításaiban, amit „lámpásnak” nevez, amely mutatja az utat, és ami nem más, mint a mindenkiben ott rejlő, élő buddha. A tudatos figyelem szüli a beleérző képességet, a felébredést, az együttérzést és a szeretetet. Nem csak a buddhisták, de mindenki elfogadhatja, hogy mindannyian rendelkezünk a tudatos figyelem képességével, mindenkiben ott rejlik a tudatos figyelem magva. Ha tudjuk, hogyan öntözzük ezt a magot, akkor nagyra nő, és ismét élő emberekké válunk, akik képesek élvezni az élet csodáit.[143]
TNH valóban egyike a legnagyobb bódhiszattva tanítóknak, életútja, törekvései, eredményei példátlanok. Könyvei, tanításai gyakorlatai nem véletlenül népszerűek. Módszerei humánusak, szeretetteljesek, kifinomultak, jól működőek és hosszú sok éves tanítási és gyakorlati tapasztalattal csiszolódtak. Jó hír, hogy globálisan vannak követői, és szinte bárhol a világban megtalálhatjuk tanításait, kiadványait, útbaigazításait. Ázsiában, az USA-ban, Ausztráliában, Európában, és ma már itthon, Budapesten is gyakorolhatunk ezekkel a módszerekkel, a Szelíd Mosoly szangha támogatásával. TNH az az ember, aki példa lehet mindannyiunk számára és aki, a legtöbbet tette a békéért és embertársaiért. Valóban jobbá tette a világot. Tanításai, útbaigazításai nagyon közel hozzák hozzánk a Tant, és kiegészítik eddigi gyakorlati módszereinket, szélesítik látásmódunkat és a tudatos jelenléttel megélt boldogabb minőséget kínálnak.
A zárszót TNH mesterre bízom, aki így fogalmaz „A béke érintése” című könyvében: „Ti, fivéreim és nővéreim, társaim az Úton, pontosan ilyen bódhiszattvák vagytok. Az élet és a halál hullámain siklotok, anélkül, hogy belefulladnátok az életbe és a halálba. Véget nem érő szenvedésen mentünk keresztül, a bánat és a sötétség végtelen alagútján. De gyakorlataink segítségével elértünk némi szabadságot és szellemi rálátást. Itt az ideje, hogy csatlakozzunk a gyermekekhez - bármilyen színűek legyenek is -, és összeszedjük erőnket, hogy elviseljük a ránk váró kihívásokat. Biztos vagyok abban, hogy ez alkalommal jobb eredményt érünk el.”[144]
Köszönetnyilvánítás
Köszönetet szeretnék mondani Komár Lajos tanár úrnak, aki útmutatással segített szakdolgozatom elkészítésében. Köszönöm szépen a Tan Kapuja Buddhista Főiskola tanárainak és alapítóinak a hatékony oktatást, és azt, hogy megismerhettem ezt a csodálatos önismereti utat.
Felhasznált Irodalom
Brahmapundit 2016. Common Buddhist Texts (CBT). kézirat, megjelenés előtt.
Conze, Edward 2000. A buddhizmus rövid története. Budapest: Akkord Könyvkiadó.
Eliade, Mircea 1995. Vallási hiedelmek és eszmék története II. Budapest: Osiris Kiadó.
Hamar Imre 2002. Buddha megjelenése a világban. Budapest: Balassi Kiadó.
Hamar Imre 2004. A kínai buddhizmus története. Budapest: Balassi Kiadó.
Hanh, Thich Nhat 2003. A béke légy te magad. Budapest: Ursus Libris.
Hanh, Thich Nhat 2004. A béke érintése. Budapest: Édesvíz Kiadó.
Hanh, Thich Nhat 2005a. Szívem, a nap. Budapest. Budapest: Ursus Libris
Hanh, Thich Nhat 2005b. Tanítások a szeretetről. Budapest: Édesvíz Kiadó.
Hanh, Thich Nhat 2006. Understanding Our Mind. Fifty Verses on Buddhist Psychology. Berkeley: Parallax Press.
Hahn, Thich Nhat Cheung, Lilian 2011. Zamat. Tudatot étkezés, tudatos élet. Budapest: Jaffa Kiadó.
Hahn, Thich Nhat 2012. Csöndsarok, otthoni meditációs gyakorlatok. Budapest: Jaffa Kiadó.
Hanh, Thich Nhat 2018. Megbékélés. A belső gyermek meggyógyítása. Budapest: Ursus Libris.
Hanh, Thich Nhat 2020. A párbeszéd művészete. Budapest: Ursus Libris.
Héjjas István 2006. India bölcsessége. Budapest: Inok Kft.
Porosz Tibor 1995. Lótusz szútra. Budapest: Farkas Lőrinc Imre Kiadó.
Porosz Tibor 2018. A buddhizmus lexikona. Budapest: A Tan Kapuja Buddhista Egyház.
Skilton, Andrew 1997. A buddhizmus rövid története. Budapest: Corvina Egyetemi tankönyv.
Williams, Paul 2004. Mahayana Buddhism: The Doctrinal Foundations. London and New York: Routledge
Internetes források:
URL: https://plumvillage.org/about/thich-nhat-hanh/biography [2021.03.15]
URL: https://thichnhathanhfoundation.org/be-mindful-in-daily-life/ [2021.03.15]
URL: https://plumvillage.org/mindfulness-practice/the-5-mindfulness-trainings/ [2021.03.15]
URL: https://plumvillage.org/mindfulness-practice/the-14-mindfulness-trainings/ [2021.03.15]
URL: http://www.szelidmosoly.hu/index.php/hu/szangha [2021.03.15
Thich Nhat Hanh. Kép forrása: https://live.staticflickr.com/103/277060493_60f09b19e6_b.jpg
[1] Conze 2000: 50.
[2] Héjjas 2006: 177.
[3] Porosz 1995: 13.
[4] Eliade 1995: 433.
[5] Eliade 1995: 433.
[6] Conze 2000: 53; Eliade 1995: 434.
[7] Porosz 2018: 54.
[8] Hamar 2002:10.
[9] Skilton 1997: 61.
[10] Conze 2005: 54.
[11] Hamar 2002: 9.
[12] Skilton 1997: 91.
[13] Skilton 1997: 82.
[14] Conze 2000: 52.
[15] Skilton 1997: 82.
[16] Hamar 2002: 25.
[17] Conze 2000: 51.
[18] Porosz 1995: 14.
[19] Skilton 1997: 91.
[20] Eliade 1995: 434.
[21] Eliade 1995: 433.
[22] Skilton 1997: 91. Brahmapundit 2016: 245. Conze 2005: 55–56.
[23] Williams 2004: 198.
[24] Skilton 1997: 90.
[25] Conze 2005: 56–57; Skilton 1997: 92.
[26] Skilton 1997: 92.
[27] Porosz 1995: 15-19.
[28] Skilton 1997: 64; Williams 2004: 200.
[29] Porosz 1995:18.
[30] Williams 2004: 207.
[31] Eliade 1995: 434.
[32] Conze 2005: 57.
[33] URL: https://plumvillage.org/about/thich-nhat-hanh/biography/ [2021.03.15]
[34] Hanh 2012: 120.
[36] Hanh 2012: 120.
[37] URL: https://plumvillage.org/about/thich-nhat-hanh/biography/ [2021.03.15]
[38] Hanh 2003: 7.
[39] Hanh 2003: 8.
[40] Hanh 2012: 122.
[41] Hanh 2003: 8.
[42] URL: https://plumvillage.org/about/thich-nhat-hanh/biography/ [2021.03.15]
[43] Hanh 2005b: 119.
[44] Hanh 2003: 18.
[45] Hanh 2005a:32.
[46] Hanh 2005a:33.
[47] Hanh 2018: 8.
[48] Hanh 2005a: 45.
[49] Hanh 2012: 20.
[50] Hanh 2005a: 49.
[51] Hanh 2005a: 50.
[52] Hanh 2005a: 7.
[53] Hanh 2003: 87.
[54] Hanh 2005b: 119.
[55] https://plumvillage.org/about/thich-nhat-hanh/biography/ [2021.04.05]
[56] Hanh 2003: 90.
[57] Hanh 2003: 91.
[58] https://plumvillage.org/mindfulness-practice/ [2012.04.05]
[59] Hanh 2018: 14.
[60] HanhCheung 2011: 80; https://plumvillage.org/mindfulness-practice/ [2012.04.05]
[61] Hanh 2005a: 34.
[62] URL: https://thichnhathanhfoundation.org/be-mindful-in-daily-life [2021.03.15]
[63] URL: https://thichnhathanhfoundation.org/be-mindful-in-daily-life/ [2021.03.15]
[64] Hanh 2005: 82–85.
[65] Hanh 2018: 7.
[66] Hanh 2020: 44.
[67] Hanh 2005: 6.
[68] Hanh 2005: 8-14
[69] Hanh 2012: 85.
[70] Hanh 2012: 86.
[71] Hanh 2012: 88.
[72] Hanh 2012: 59–64.
[73] URL: https://thichnhathanhfoundation.org/be-mindful-in-daily-life [2021.04.01]
[74] Hanh 2003: 16.
[75] Hanh 2003: 17.
[76] Hanh Cheung 2011: 82–83; Hanh 2018: 39–40.
[77] Hanh – Cheung 2011: 202.
[78] Hanh 2003: 19.
[79] Hanh 2003: 16.
[80] Hanh 2004: 125.
[81] Hanh 2012: 42.
[82] Hanh 2012: 46.
[83] Hanh 2012: 47.
[84] Hanh 2005a: 129–130.
[85]URL: https://thichnhathanhfoundation.org/be-mindful-in-daily-life/ [2021.03.15]
[86]Hanh 2005a: 21.
[87] Hanh 2018: 24–25.
[88]URL: https://thichnhathanhfoundation.org/be-mindful-in-daily-life [2021.03.15]
[89] Hanh 2012: 104.
[90]URL: https://thichnhathanhfoundation.org/be-mindful-in-daily-life/ [2021.03.15]
[91] Hanh Cheung 2011: 109-110.
[92] URL: https://thichnhathanhfoundation.org/be-mindful-in-daily-life/ [2021.03.15]
[93] Hanh 2011: 109.
[94] Hanh – Chenung 2011: 193.
[95] URL: https://thichnhathanhfoundation.org/be-mindful-in-daily-life/ [2021.03.15]
[96] Hanh Cheung 2011: 162
[97] URL: https://thichnhathanhfoundation.org/be-mindful-in-daily-life [2021.03.15]
[98] URL: https://plumvillage.org/extended-mindfulness-practises/ [2021.03.15]
[99] Hanh – Cheung 2011: 213.
[100] Hanh 2012: 98–99.
[101] URL: https://thichnhathanhfoundation.org/be-mindful-in-daily-life/ [2021.03.15]
[102] URL: https://thichnhathanhfoundation.org/be-mindful-in-daily-life/ [2021.03.15]
[103] Hanh 2005: 132.
[104] Hanh 2005: 135.
[105] Hanh 2005: 167.
[106] Hanh 2004: 16.
[107] Hanh 2003: 61.
[108] Hanh 2012: 23.
[109] Hanh 2012: 24.
[110] Hanh – Cheung 2011: 206.
[111] Hanh 2003: 62.
[112] Hanh 2005b: 109.
[113] URL: https://plumvillage.org/extended-mindfulness-practises/#beginning-anew [2021.03.15]
[114] URL: https://thichnhathanhfoundation.org/be-mindful-in-daily-life [2021.03.15]
[115] Hanh 2005b: 109.
[116] Hanh 2005b: 110.
[117] URL: https://plumvillage.org/extended-mindfulness-practises/#hugging [2021.03.15]
[118] URL: https://thichnhathanhfoundation.org/be-mindful-in-daily-life [2021.03.15]
[119] Hanh 2005b: 111.
[120]URL: https://plumvillage.org/extended-mindfulness-practises/#lazy-day [2021.03.15]
[121] URL: https://thichnhathanhfoundation.org/be-mindful-in-daily-life [2021.03.15]
[122] URL: https://plumvillage.org/extended-mindfulness-practises/#drinking-tea [2021.03.15]
[123] URL: https://plumvillage.org/mindfulness-practice/the-5-mindfulness-trainings/ [2021.04.05]
[124] Hanh 2005: 115 -117; Hanh 2004: 90 -106.
[125] Hanh 2005: 119.
[126] Hanh 2003: 92.
[127]URL: https://plumvillage.org/mindfulness-practice/the-14-mindfulness-trainings/ [2021.03.15]
[128] Hanh 2003: 23.
[129] URL: https://thichnhathanhfoundation.org/be-mindful-in-daily-life/ [2021.03.15]
[130] Hanh 2004: 109.
[132] URL: https://thichnhathanhfoundation.org/be-mindful-in-daily-life/ [2021.03.15]
[132] Hanh 2004: 115.
[133] URL: https://thichnhathanhfoundation.org/be-mindful-in-daily-life/ [2021.03.15]
[134] Hanh 2005: 121 – 129.
[135] Hanh 2004: 80.
[136] URL: https://thichnhathanhfoundation.org/be-mindful-in-daily-life/ [2021.03.15]
[137] Hanh 2018: 17.
[138] Hanh 2018: 59.
[139] Hanh 2018: 80.
[140] URL: https://thichnhathanhfoundation.org/be-mindful-in-daily-life/ [2021.03.15]
[141] URL: http://www.szelidmosoly.hu/index.php/hu/szangha [2021.03.15]
[142] Hanh 2005: 121.
[143] Hanh 2004: 110.
[144] Hanh 2004: 137.
A különböző hagyományok tanulmányozása során a kutatók azt találták, hogy 4 különböző szintet különböztetnek meg majdnem mindenütt (kisebb-nagyobb eltérések mellett), a durva anyagi, a szubtilis, a kauzális és a transzduális szinteket. Amikor a fejlődésben szintet váltunk, akkor mint egy kaleidoszkóp, egyszerűen egy másik nézőpontból szemléljük a világot. Ezek a Megfigyelő Pontok a tudatállapotok gyakorlással megszilárdult szintjei. A felébredés útján a Megfigyelő Pontokat helyezzük át (ez hasonlít a nézet cseréjére a felnövekedés során), azaz a durva fizikai tárgyakkal, a szubtilis szimbólumokkal, a kauzális tudatossággal, vagy a nonduális szféra tárgyaival azonosulunk. Az áthelyezést gyakorlás útján tudjuk megtenni, tudatosságunk használatával (például figyelmünk a külső tárgyakról a belső világra helyeződik át a meditáció során). Nem az információ feldolgozási módja változik tehát meg (mint a felnövekedésnél), hanem maga az információ módosul (nem fizikai tárgy, hanem belső szimbólum). Az új szint magába foglalja a korábbit, egyben meg is haladja, mert már nem azonosul vele, tárgyként tekint rájuk. A felébredés útja a tudat perspektívájának folyamatos finomítása, az identitás tisztítása, az azonosulásoktól való megszabadulás.
Asóka koráról sok, különféle lelet maradt fenn Indiában és a környező országokban is, tehát a történészek hiteles korrajzot tudnak felvázolni. A leghíresebbek Asóka ediktuma
Asóka csakrája a dharmacsakra, a tankeréknek, a Dharma kerekének egyik ábrázolási módja. A keréknek 24 küllője van, melyek ezekkel a jelentésekkel bírnak: szeretet, bátorság, türelem, békesség, kedvesség, jóság, hűség, gyengédség, önkontrollálás, önzetlenség, önfeláldozás, igazmondás, becsületesség, igazság, irgalom, könyörületesség, alázatosság, empátia, szimpátia, isteni tudás, isteni akarat, isteni morál, áhítatos istenfélelem, isten jóságába vetett remény.
Asóka csakrája az Indiai Köztársaság nemzeti lobogójának középen látható. A zászlót 1947-ben fogadták el, és a csakra a régebbi zászlókban szereplő rokkát váltotta fel.
Asóka csakrája India nemzeti emblémáján, Asóka oroszlános oszlopfőjének a talapzatán is megtalálható.
