„Minden ember a gyermekem. Ahogy saját gyermekeimnek azt kívánom, hogy ennek s a következő világnak minden java és boldogsága az övék legyen, ezt kívánom minden más embernek is.”

Írta: Háriné Gregorics Judit

Kurzus: India története 1.

2014/15

Tartalomjegyzék

Miért Asókát választottam a házi dolgozatom témájául?

Dolgozatom szerkezete

Asóka életének fontosabb mozzanatai

Metanoia

Külpolitika

Közigazgatás

Vallási türelem

A Dharma kiáradása

Belpolitika

Sztúpák

Asóka uralkodásának utolsó évei

India Asóka halála után

A szakirodalmak összevetése

Összegzés

Asóka hatása ma

Felhasznált irodalom

Miért Asókát választottam a házi dolgozatom témájául?

Sok évvel ezelőtt gimnazistaként és tanítóképzősként az iskolapadban nem is hallottam Asókáról. Nem emlékszem, hogy valaha is találkoztam volna a nevével. Néhány éve hallottam először róla egy előadáson. Azonnal felkaptam rá a fejemet, hisz irreálisan szépnek tűnik az a kép, amit róla tudni lehet. Annyira egyedülálló az életműve, hogy lehetetlen nem odafigyelni rá.

 Asóka koráról sok, különféle lelet maradt fenn Indiában és a környező országokban is, tehát a történészek hiteles korrajzot tudnak felvázolni. A leghíresebbek Asóka ediktuma[1]: szikla- oszlop- és barlangrendeletei.

„E feliratok az ind írásbeliség első ránk maradt emlékei.”[2]

„Az Asókának tulajdonított oszlopokkal kapcsolatos újabb álláspont az, hogy egy részük bizonyosan megelőzi Asóka uralkodását, de ő volt az, aki felirattal látta el őket.”[3]

E feliratokkal tisztelgett Gautama Sziddhárta előtt, az oszlopokra Buddha életének és tanításainak, illetve saját uralkodásának fontosabb eseményeit és rendeleteit vésette.[4] Hogy milyen jelentős személyiség volt ő a buddhista tradícióban, arról számos róla szóló történet tanúskodik, például az Asóka-avadana és a Sri Lanka-i krónikák.[5]

Dolgozatom szerkezete

Menet közben úgy állt össze a dolgozatom, hogy összegyűjtögettem a fellelhető irodalmakból Asóka életének, munkásságának fontosnak ítélt mozzanatait, és mindegyik felett egy kicsit elmélkedtem.

Asóka életének fontosabb mozzanatai

Nézzük csak, mi található a világhálón Asókáról (kb. 274-232), a Maurja-dinasztia utolsó jelentős uralkodójáról[6], Csandragupta unokájáról, Binduszára fiáról!

„Asókának a kalingai háború után küldetésévé vált a Dharma tanulmányozása, a Dharma szerinti cselekvés és a Dharma elsajátítása. Asóka szándéka az volt, hogy az összes vallás és szekta művelje a Dharmát. Rendeleteiben a Dharma és a jólét szorosan kapcsolódnak egymáshoz, nem térítő célzatúak. Asóka tevékenységeinek a középpontjában az erkölcs állt, a törvény lényege nem vallási vagy politikai, hanem a befelé tekintés és a mások iránti tisztelet.”[7]

„…arra törekedett, hogy javítson alattvalói sorsán az egész birodalomban.”[8]

Ez annyira szép és idilli, hogy már hihetetlen. Napokig spekuláltunk a családommal azon, hogy hallottunk-e olyan uralkodóról, aki valóban jót akart az alattvalóinak, és meg is valósította. Élt néhány karizmatikus király, aki népszerű volt, a népe szerette, voltak uralkodók, akik erős központosított hatalmat hoztak létre, általában zászlójukra is tűzték Krisztus tanait, de ez nem járt együtt népjóléttel, sőt, esetenként inkább az ellenkezőjével.

„…bátyjai ellen vívott háborúban nyerte el a királyi trónt."[9]

"…a ceyloni buddhista egyháztörténet írja, hogy Asóka megölette bátyját, a trón várományosát: Szuszímát."[10]

"Maga a trónviszály színesen tárul elénk a buddhista forrásokból."[11]

2300 évvel ezelőtt is csak úgy működtek az emberi lélek mozgatórugói, mint a későbbiek során. A hatalom birtoklásáért az ember képes mindenféle aljasságra. Nemcsak Asóka harcolt fegyverrel a fivérei ellen, példáért nem kell messze menni, találhatunk jónéhány hasonló történetet akár az Árpád-házban is: pl. a Tihanyban nyugvó I. András és Béla fivére, I. Imre és András testvére, IV. Béla és István fia között is háborúskodás zajlott a trónért.

Metanoia

"Asóka, Kr. e. 268-ban [...] nyerte el a királyi trónt, majd folytatta a hódítást Kalinga keleti partvidékének elfoglalásával, amely az államkincstár elképesztő megcsapolásával, rengeteg emberélet kioltásával és népek áttelepítésével járt. Állítólag a mészárlás miatt Asóka lelki válságba került, és — egy karizmatikus szerzetes hatására — buddhista lett.”[12]

Vajon Asókában mi váltotta ki a változást? Hogyan is történhetett a pálfordulása?

Amikor egy felnőtt vagy gyerek egyik pillanatról a másikra egy pozitív változáson megy át, ez mindig lenyűgöz. A fafejű, meggyőzhetetlen katonatiszt egyszer csak meghallja mások véleményét, a bukdácsoló tinédzser 15 tizedet javít az átlagán, a házisárkány feleség megértéssel fordul a párjához, a begubódzó kamasz barátságos, közvetlen felnőtté érik… Mi lehet az a hatás, ami ezt kiváltja? Nagy talány ez, túl van a szavakba foglalhatón.

Külpolitika

„Habár seregeit harckészültségben tartotta, Kalingát pedig vaskézzel irányította, ettől kezdve Asóka békés politikát folytatott."[13]

"Nem mondott le az aktív külpolitikáról, csak megváltoztatta módszereit. [...] Főként ideológiai és diplomáciai megoldásokat választott."[14]

Ismerve a történelmet és az alapvető emberi tulajdonságokat (hatalomvágy, visszaélés a másik gyengeségével), gyanítom, hogy ízekre szedték volna szomszédai a Maurja-birodalmat, azonnal kihasználták volna Asóka békés szellemiségét. Szinte tálcán kínálja országát szomszéd hatalmaknak az az uralkodó, aki a békét keresi, aki a nemártást hirdeti és éli, aki nem fog fegyvert. A másik gyengeségével szinte mindannyian visszaélünk, talán csak a mértékben különbözünk egymástól, és esetleg nem vesszük észre, amikor mi magunk műveljük. Aki ez tagadja, annak gyenge az önismerete. Az emberi kapcsolatok egyik legalapvetőbb mozzanata a határok megállapítása: a másik mit tűr el tőlünk és mit nem. A határcölöpöket minduntalan „leverjük”, és rendszeresen megpróbáljuk a saját térfelünket növelni. A tanítványaim nap mint nap próbálgatják, hogy nincs-e éppen gyengébb pillanatom, és ha van, hát letolnak a színről, leeszik a fejemről a hajat. Nincs kegyelem, toppon kell lenni, ha 32 erőtől duzzadó sajtkukacot kell kordában tartani. Ez így természetes.

Ahogyan zajlik az élet a családokban, az iskolákban, ugyanazok az erővonalak hatnak állami szinten is. Ugyanazokkal az emberi gyengeségekkel kell szembenéznie egy királynak, egy munkahelyi vezetőnek, mint egy tanító néninek, a felszínen látszó különbségek alatt ott feszülnek az emberi nem azonos hajtóerői.

Asóka békés belpolitikája csak úgy valósulhatott meg, hogy közben kőkeményen jelezte szomszédainak: nem érdemes vele ujjat húzni. Igazi reálpolitikus lehetett, akit nem vitt el az ahimszá gyakorlása egy irreális, valóságtól elszakadt irányba.

„…birodalmához újabb tartományokat csatolt – immár békésebb hatalmai eszközökkel”[15]

Más forrásokban nem találtam utalást a békés terjeszkedésre, a „politikai függőség”[16]-et, gondolom, talán házasságok, adómenteséget kínáló szerződések révén érhette el.

Közigazgatás

"Átvette és továbbfejlesztette a birodalmi közigazgatási rendszert. [...] az állam központjában a korlátlan hatalommal rendelkező uralkodó állt. [...] az udvar két legfontosabb politikai szervezete a minisztertanács (mantri-parisad) és a királyi gyűlés (szabhá) volt."[17]

A tartományi kormányzás intézményi hálózata lenyűgöző. Wojtilla részletesen leírja a mintaszerűen felépített államszervezetet: a király az országot 4 részre osztotta, élén egy-egy alkirállyal. Az országrészeket tartományokra, körzetekre, falucsoportokra és falvakra osztotta. Fejlett rendőri és besúgóhálózat és kémek sora szállította a naprakész híreket az uralkodónak.[18]

Városi hivatalnokok ellenőrizték a középítkezéseket, a köztisztaságot, a szentélyeket, a tűzvédelmet (a városok főként fából épültek), a városi élet szigorú szabályait. Az éjszakát jelző szignál után tilos volt az utcán tartózkodni, ha pedig valaki a királyi palota közelében járt, bebörtönözték és megbírságolták.[19]

A király kőkemény biztonsági szabályok között élt, így aztán, szerencsére, nem érte utol az erőszakos halál idejekorán, mint a hozzá fogható történelemformáló, hithű személyiségeket:

Mahátma Gandhit, a függetlenségi mozgalom vezéralakját,

Indira Gandhi miniszterelnököt,

 fiát, Radzsiv Gandhi miniszterelnököt.

„Az emberek többsége falvakban élt, szigorú rendnek alávetett közösségekben. A falvakat fal vette körül, e körül pedig gyalogösvény húzódott. Két, derékszögben kereszteződő út négy részre osztott minden falut, elkülönítve egymástól a négy kaszt lakóhelyét. Az útkereszteződésnél egy mesterséges dombon fügefa nőtt, ennek árnyékában gyűltek össze tanácskozni a falu vénei. Az utakat négy fakapu zárta el. Az útkereszteződésnél hatalmas oszlopokat emeltek a nevezetesebb események emlékére. […] A falut nemcsak azért vették körül fallal, hogy megvédje a lakosokat az ellenségtől, hanem a gonosz szellemektől is. Az útkereszteződésnél emelkedő fa a természeti erők jelképe volt. Az utak a négy égtáj felé mutattak.”[20]

Tehát a lakosság mindennapi élete is alaposan megszervezett volt, materiális és szellemi szinten is. A közösségi élet döntő fontosságú. Hogy mi történik egy atomjaira hullott társadalomban, ahol az emberi lelket megtartó közösségek eltűnőfélben vannak? Elég magunk köré vetnünk pár pillantást. Az iskolába érkező apróságok énközpontúsága szemet szúróan erősödik.

Vallási türelem

"Minden hitfelekezet iránt tiszteletet tanúsított, és teljes szabadságot adott nekik, hogy hitelveik szerint éljenek, csak belső értékeik gyarapítására buzdította őket. Figyelmeztetett mások hitének tiszteletben tartására, jó oldalaik dicséretére és arra, hogy tartózkodjanak mások nézeteinek indulatos, ellenséges bírálatától." [21]

A vallási türelemnek ilyen mérvű megvalósítása már tényleg hihetetlen. Semmi máglyahalál a szeretet nevében, semmi kínzás, semmi büntetés a máshitűeknek, semmi tűzzel-vassal való meggyőzés? Lehet ezt megvalósítani, nemcsak vizet prédikálni és bort inni? Úgy tűnik, lehet, mert ő megvalósította.

Buddhista volt, de nem szerzetes-király, ahogy néhányan feltételezik, hanem világiként, upászakaként tartotta kézben a hatalom gyeplőjét. Bár a buddhista közösségeket különösen pártfogolta, nem tette államvallássá a buddhizmust. Ediktumain a felekezetek békés egyesítését propagálja.[22]

Az idilli képre a realitás árnyékát vetik Kotovszkijék. Szerintük bizonyos értelemben kénytelen volt a vallási türelem politikáját gyakorolni, mert meglehetősen erősek voltak az egyéb irányzatok. Így elkerülhette az erős bráhmani réteggel, az ádzsívidákkal és a dzsainákkal való konfrontálódást. Külön állami hivatalnokok vigyáztak a Dharma követelményeinek betartására. Ezek a tisztviselők különféle vallások követői közül kerültek ki. Ez a politika biztosította a lakosság különböző csoportjai feletti ellenőrzést és a szeparatizmus elleni harcot.[23]

A Dharma kiáradása

„…számos távoli országba küldött buddhista missziót[...] Sri Lankára, […] Észak-Kanarába, Karnatakába, Kasmírba, a Himálaja vidékére, Burmába, a baktriai görög királyságokba is. [...] a vallás terjedése olyan hatalmas lendületet kapott, amely hosszú távú és messzire ható következményekkel járt.[24]

A Dharma általi hódítást megvalósította, melynek elsősorban nem rövid távú következménye volt, tehát nem a birodalma növekedett még az uralkodása alatt (amire az uralkodók általában törekednek), hanem képes volt ennél hosszabb távon gondolkodni. Ez igazán tiszteletreméltó.

Belpolitika

"Kemény kézzel próbálta megakadályozni a renden belüli szakadásokat.”[25]

„…nevét összefüggésbe hozzák a harmadik buddhista zsinattal is, amelyet […] egy helyi konfliktus rendezésére hívtak össze, amely a pátaliputrai szanghával volt kapcsolatban, […] hogy rendezze a helyzetet, amely az egész szanghát rossz hírbe keverte.[26]

Az a jó vezető, aki keménykezű, következetes, aki, ha kell, büntet. Erős, de emberséges. A gyerekek is jobban szeretik az erőskezű pedagógust a kedves erélytelennél. Ott jó lenni, ahol a vezető határozottan, kiszámíthatóan, jó szándékkal irányít, nem pedig anarchiában.

„A dharma gyakorlati megvalósítása érdekében Asóka időnként körutakat tett, falusi embereknek hirdette a dharma tanait, és enyhítette szenvedésüket; magas rangú tisztviselőinek hivatali kötelességük végzése mellett ugyanezt parancsolta meg; figyelmeztette hivatalnokait, hogy mindig ismerjék jól a köznép örömét és bánatát, az igazságszolgáltatásban pedig gyorsak és pártatlanok legyenek. A főtisztviselők egy külön csoportját, a „dharma-minisztereket” a dharma szerint végzett munka serkentésével, a nyomorúság enyhítésével, s azzal bízta meg, hogy legyenek figyelemmel a nők, a peremvidékeken élők, a különféle vallási közösségek sajátos igényeire. Elrendelte, hogy a közjót érintő fejleményeket mindig jelentsék neki. A közösséget szolgáló intézkedései közé tartozott még a kórházak létesítése és a gyógyszerellátás megszervezése emberek és állatok számára, út menti fák és ligetek ültetése, kutak ásása, pihenőhelyek és itatók létesítése.”[27]

Soha, sehol nem hallottam még olyan uralkodóról, aki valóban az alattvalóiért ilyen közvetlen módon ennyit tett volna. Ez egyszerűen lenyűgöző.

De mocorog a fejemben a kisördög, hogy mint vélekedhetett az uralkodó rendeleteiről a végrehajtó hatalom, és milyen mértékben hajtotta végre. Akkortájt majdnem az egész szubkontinens a birodalomhoz tartozott. Hatalmas terület ez, hát még az akkori infrastruktúra mellett. A hivatalnokréteg erkölcsi színvonala az uralkodó rendeleteitől nem nő meg automatikusan. Vajon milyen mértékben kerülhetett át a gyakorlatba az uralkodó szándéka a köznép örömei és bánatai tekintetében? Igaz, ha csak részlegesen is teljesült, már az is hatalmas jólétet jelent egy despota uralkodásához képest.

Sztúpák

"Buddha halála után ereklyéit nyolc részre osztották, és szétosztották azoknak a fejedelmeknek, akik igényt tartottak rá. A részeket sztúpákba helyezték. Asóka kiásatta ezeket az ereklyéket, és apró adagokra osztotta őket, amelyeket szétküldött birodalma minden részébe. A hagyomány szerint befogadásukra 84000 sztúpát emeltetett." [28]

A művészetekre is maradandó hatást gyakorolt. Az általa készíttetett ediktumok, szobrok, sztupák, kegyhelyek, épületek[29] mind tanúi nagyságának.

Asóka uralkodásának utolsó évei

"Utolsó évei nehézségek közepette teltek el. Családi viszály és pénzügyi problémák terhelték az öregedő uralkodót."[30]

A buddhista gyülekezetnek olyan pazar ajándékot adott, mellyel tönkretette az államkincstárt. A trónörökös, Szamprati nem teljesítette Asóka rendeleteit. Az országban súlyos pénzügyi helyzet alakult ki, felkelések robbantak ki. A király elleni összeesküvésben még a királynő, a buddhistaellenes Trisjaraksitá is részt vett.[31]

„Az Asóka-avadana feljegyzi, hogy midőn Asóka, halálos betegségben szenvedve, életének végéhez közeledett, a szanghának adományozta az állami vagyon és a saját kincsei java részét. Erre miniszterei, gazdasági összeomlástól tartva, nyilván megtagadták tőle a kincstár feletti rendelkezés jogát, és megfosztották hatalmától.”[32]

Úgy tűnik, Asóka a halál kapujában elvesztette a realitásérzékét. Az állami vagyon nem az uralkodó magánvagyona, nem rendelkezhet vele szabadon, nincs joga odaadományozni.

India Asóka halála után

„Asóka halála után a Maurja-birodalom szétesett, a király munkáját senki sem folytatta.”

Őt is utolérte az, ami a legtöbb nagy államférfit: a művét senki sem tudta folytatni. Próbálok ellenpéldát találni, de nem lelek. A nagy győzelmek, a nagy birodalmak, egy-egy ország virágzó korszaka, úgy tűnik, az idők szaván és aktuális vezetőn áll vagy bukik. A karizmatikus nagy vezetők műve a halálukkal szertefoszlik. Elég, ha Attilára, Mátyásra, Napóleonra gondolunk, a sor végeláthatatlan.

„Asóka halála után összeomlott a Maurja-birodalom, s az új uralkodó […] üldözte a buddhizmust.”[33]

Ez szinte természetes. A vezetők közelében mindig megtaláljuk a hataloméhes, jellemtelen sleppet, akiket megbabonáz a mások feletti uralkodás közelsége. Az erőskezű, nemes célokat követő vezetővel nem mernek szembeszállni, de mihelyt ő eltűnik, a felhalmozódott gyilkos indulatok utat törnek maguknak.

Talán nincs is példa arra, hogy egy nagy uralkodó után a birodalma ne esne szét. Asóka esetében ennek az alábbi okai lehettek:

• Tehetségtelen utódok.
• A hindu papi rend ellenszenve, melyet Asóka azzal vívott ki, hogy erkölcsileg támogatta a buddhista közösségeket, hatalmas adományokat juttatott nekik, és betiltotta az állatáldozatokat.
• A királyi udvar elégedetlensége.
• A túlfejlesztett birodalmi hivatali apparátus kincstárra rótt súlyos terhei.
• Adományoktól kiürült államkincstár.
• Wojtilla még felrója Asókának, hogy "nem vette figyelembe India északnyugati határán gyülekező viharfelhőket. Ez később a sakák, baktriai görögök és kusánok hódításaiban jelentkezett."[34] – Bár nem értek hozzá, itt harcba szállnék Wojtillával, védelmembe venném Asókát, nem mintha neki szüksége lenne erre. Az időt nem lehet megállítani, a nagy történelmi irányvonalak ellen nincs mit tenni. A népvándorlásszerű mozgások időnként végigsöpörnek az országokon, földrészeken, megállíthatatlanul. Nem hiszem, hogy a későbbi támadásokért a felelősséget rá kellene terhelni Asókára. Nekem ez bűnbakképzésnek tűnik. Van, amit meg tud tenni egy ember, és van, amit nem. Az emberi energia véges, képtelenség mindenhol tökéletesen helyt állni, mindent tökéletesen előre látni, minden jövőbeni bajt elhárítani. Könnyű mesterség utólag okosnak lenni. Asóka egész életműve mutatja lenyűgöző nagyságát, kár megdobálni sárral, nem ezt érdemli.

A szakirodalmak összevetése

Rendkívül érdekes volt egymás után olvasni Asókáról az ajánlott irodalmat. Mindegyik más nézőpontból közelít, mást hangsúlyoz. Amatőr vagyok, tehát az összehasonlításom teljesen szubjektív.

A terebess.hu és a wikipédia egy tökéletes embereszményt vázol fel az olvasónak.

Tenigl-Takács László könyvéből a tisztelet és elismerés árad, érzésem szerint. A fejezet címe magáért beszél: „Asóka, India szent császára”.

Wojtilla Gyula történelmi korrajzon túl alapos leírást ad a gazdasági viszonyokról (mezőgazdaság, kézműipar, kereskedelem, pénzforgalom, állami monopóliumok), a közigazgatásról, a hadseregről és a mindennapi életről (öltözék, ékszerek, testápolás, tálpálkozás). Azonban nem tetszik az a hozzáállása, mellyel a tisztelet emelvényét igyekszik megingatni.[35] Több helyütt fontolgatja, hogy Asókát nem is a magas szintű erkölcsi küldetéstudata vezérelte, hanem csak elbújtatta politikai szándékait az ahimszá eszménye mögé. Ne legyek már naiv, lehet ebben igazság, de valahogy rosszulesett olvasni. Bizonyára nagy tudós Wojtilla, nem is tisztem ezt megítélni, elnézést kérek tőle így ismeretlenül, de akkor is ez érzés kavarog bennem őt olvasva.

Kotovszkijék 12 oldalon keresztül elemzik Asóka korát érzelemmentesen, realitásra törekedve, állásfoglalás nélkül. Részletesen taglalják az adórendszert, a közigazgatást. Alapos, színes korrajzot tárnak az olvasó elé, szinte látható, érzékelhető általuk a kor emberének az élete.

Baktay Ervin könyvcíméhez hűen művészettörténeti szempontból közelít Asókához, tisztelettel említi, mint uralkodót és mint a buddhizmus terjesztőjét. Roppant részletességgel, tudományos alapossággal elemzi az Asóka-oszlopokat, nekem, egyszerű földi halandónak kevésbé felfoghatóan.[36]

Röpke tanulmányaim (és élettapasztalatom) alapján azt gondolom, hogy Asóka rendkívüli, példaértékű uralkodó volt. Életműve önmagáért beszél. És ez a lényeg. Hibázott is, nem is lehet ez másképpen, mindenki hibázik, ki többet, ki kevesebbet, ki fontos, ki lényegtelen kérdésekben. Aztán hogy hiú volt-e, és csúnyasága ellenére „Kedves arcú”[37]-nak tituláltatta magát, ez lényegtelen, erre csak a pletykaéhségünknek van szüksége.

Összegzés

Végezetül álljanak itt Asóka kőbe vésett szavai:

„Minden ember a gyermekem. Ahogy saját gyermekeimnek azt kívánom, hogy ennek s a következő világnak minden java és boldogsága az övék legyen, ezt kívánom minden más embernek is.”

Hogy e nemes szavak nemcsak üres frázisok voltak, arra bizonyíték Asóka egész életműve.

„Asóka örökreszólóan beleírta a nevét a világtörténelembe. Uralma alatt első ízben valósult meg India politikai egysége, személye a független indiai államiság jelképe lett. Uralkodási elveiben India legmagasztosabb szellemi hagyományait követte, s példaképül szolgál India nagy gondolkodóinak mind a mai napig.”[38]

Mi tagadás, az elmúlt hetekben Asóka életműve lenyűgözött, beálltam a tisztelői sorába. Örülök, hogy őt választottam a dolgozatom témájául.

Asóka hatása ma

Asóka uralmának emléke idővel elhalványult, és a régészek csak a 19. században fedezték fel újra, illetve fejtették meg Asóka szikla- és oszloprendeleteit.[39]

A mai India állami jelképeiben is kifejezi Asóka iránti tiszteletét.

Asóka csakrája a dharmacsakra, a tankeréknek, a Dharma kerekének egyik ábrázolási módja. A keréknek 24 küllője van, melyek ezekkel a jelentésekkel bírnak: szeretet, bátorság, türelem, békesség, kedvesség, jóság, hűség, gyengédség, önkontrollálás, önzetlenség, önfeláldozás, igazmondás, becsületesség, igazság, irgalom, könyörületesség, alázatosság, empátia, szimpátia, isteni tudás, isteni akarat, isteni morál, áhítatos istenfélelem, isten jóságába vetett remény. [40]

Asóka csakrája az Indiai Köztársaság nemzeti lobogójának középen látható. A zászlót 1947-ben fogadták el, és a csakra a régebbi zászlókban szereplő rokkát váltotta fel.[41]

Asóka csakrája India nemzeti emblémáján, Asóka oroszlános oszlopfőjének a talapzatán is megtalálható.

Felhasznált irodalom:

Skilton, Andrew, 2013 (ford. Agócs Tamás): A buddhizmus rövid története. Damaru Könyvkiadó

Tenigl-Takács László, 1997: India története. Medicina Kiadó

Wojtilla Gyula, 1988: A mesés India. Gondolat Kiadó, Budapest

Antonova, K. A.;Bongard-Levin, G. M.; Kotovszkij, G. G., 1981 (ford. Puskás Ildikó és Major István): India története. Kossuth és Gondolat Könyvkiadó, Budapest

Baktay Ervin: India művészete, 1981: Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest

Fajcsák Györgyi, 2007: Keleti művészeti lexikon. Budapest, Corvina Kiadó

Harris, Ian (Ford. Bódogh-Szabó Pál) 2010: A buddhizmus képes enciklopédiája. Kossuth Kiadó

Internet:[utolsó megtekintés: 2015. 01.05.]

A fedőlap képe: http://hu.wikipedia.org/wiki/As%C3%B3ka#mediaviewer/File:Indian_relief_from_Amaravati,_Guntur._Preserved_in_Guimet_Museum.jpg

http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/asoka.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/As%C3%B3ka_rendeletei

http://hu.wikipedia.org/wiki/India_m%C5%B1v%C3%A9szete

http://hu.wikipedia.org/wiki/As%C3%B3ka_csakr%C3%A1ja

http://hu.wikipedia.org/wiki/India_c%C3%ADmere

http://hu.wikipedia.org/wiki/India_z%C3%A1szlaja

[1] Baktay 82. oldal

[2] Wojtilla 115. oldal

[3] Keleti művészeti lexikon 221. oldal

[4] Wikipédia

[5] Skilton 46. oldal

[6] terebess.hu

[7]wikipédia

[8]Skilton 4.

[9] Harris

[10]Wojtilla

[11] Wojtilla 106.

[12] Harris

[13] Harris

[14] Kotovszkij 54.

[15]Tenigl 66.

[16]Tenigl 66.

[17] Tenigl 67.

[18] Wojtilla 113.

[19] Kotovszkij 61.

[20] Wikipédia

[21]terebess.hu

[22] Kotovszkij 62.

[23] Kotovszkij 64.

[24]Skilton 47.

[25]terebess.hu

[26]Skilton 48.

[27]terebess.hu

[28] Harris 77.

[29] Baktay 82.-95.

[30] Wojtilla 109.

[31] Kotovszkij 64.

[32]Skilton 48.

[33]Skilton 47.

[34] Wojtilla 110.

[35]Wojtilla 107., 109.

[36]Baktay 87., 88.

[37] Wojtilla 106.

[38]Tenigl 65.

[39] Harris 77.

[40] wikipédia

[41] wikipédia