"Miért van tele egyre több üzlet, lakás buddhista szimbólumokkal? A Buddha ott van mindenütt, a Zen üzenete körbeleng minket, bármerre megyünk mantrákkal dobálózunk, málákat viselünk mindenféle ásványokból, különleges fákból és termésekből. Miért lesz tehát egy vallás szimbólumaiból, esetleg magából a vallásból árucikk?"

A Tan Kapuja Buddhista Főiskola

Coca-Cola buddhizmus

A buddhizmus, mint árucikk a fogyasztói társadalomban

 

BA szakdolgozat

Témavezető tanár: Földiné Irtl Melinda

Írta: Tóth Mercédesz Julianna

Budapest

2022

 

„A tudatlannak, aki nemtörődöm módon él,

úgy nő a szomja, ahogyan a málu nő.

Ide-oda ugrál, akár egy fák között

gyümölcsöket kereső majomkölyök.”[1]

(Dhammapada 335.)

 

Köszönetnyilvánítás

Ezúton szeretnék köszönetet nyilvánítani témavezetőmnek, Földiné Irtl Melinda tanárnőnek, aki szakértelmével, hasznos tanácsaival, idejével és nem utolsó sorban türelmével elengedhetetlen segítséget nyújtott a szakdolgozatom elkészítésében.

Továbbá szeretnék köszönetet mondani Szathmári Botond tanár úrnak, aki tanácsaival és szakirodalmi ötleteivel átsegített, amikor megakadtam, újabb lendületet adva a dolgozat írásához.

Külön köszönöm a férjemnek, családomnak, akik ha kellett a háttérbe húzódtak, hogy a szakdolgozatom írásával foglalkozhassak.

Köszönöm Mindenkinek!

 

Tartalomjegyzék

Köszönetnyilvánítás

Személyes motiváció

Címválasztás, kutatási módszer, forrás

1. Fogyasztói társadalom

1.1.  A fogyasztás külső és belső kényszere

2. Multikulturális érdeklődés, az ismeretlen vonzása

2.1. Materializmus kapcsolata a spiritualitással

2.2. Spiritualitás, mint árucikk - New Age

3. A buddhizmus és a nyugati életmód

3.1. A buddhizmus jelképei és szimbólumai

3.2. Buddhista szimbólumok, mint az egészség, gazdagság és szerencse szimbólumai

3.2.1. Buddha ábrázolások, mint az öröm és a boldogság vélt és valós jelképei

3.2.2. OM, mint a védelem szimbóluma

3.2.3. Tízmilliószoros nap

3.2.4. Buddhista ábrázolások, mint az egészséges élet jelképei

3.3. „Ne add el vagy vásárold a Buddha képét dekorációs céllal.”

4. A vágyak, mint a szenvedés forrásai

4.1. Sóvárgás

4.2. A Függő keletkezés és állandótlanság (aniccsa)

4.3. Éntelenség (anattá)

5. Összegzés

Melléklet

Irodalomjegyzék

Internet forrás

 

Személyes motiváció

Személyes benyomások miatt választottam ezt a témát. Mindig rácsodálkozom a környezetemre, hogy mennyire sokan vallják magukat buddhistának, milyen sokan használják a buddhista szimbólumokat, idézgetik a Buddha valós, vagy csak neki tulajdonított mondatait, gondolatait, ezek a fake Buddha idézetek az interneten megtalálhatóak.

Az egyik meghatározó élményem, amikor egy családi ünnepen az unokahúgom egy nagy Buddhafej-tetoválással a combja oldalán (ami talán már nem is a combja) jelent meg, teljesen ledöbbentem. Nem értettem, hogy miért választotta pont ezt? Kérdezgettem őt:

- Miért pont a Buddha?

Azt válaszolta: - Mert jól néz ki és egyet értek a gondolataival!

- Miért, mit gondolt? - kérdeztem.

Erre csak pislogásokat kaptam, választ nem. Mondtam neki, hogy egy életen át ott fogja viselni a képét azon az elég merész helyen, valamit nem ártana tudni róla. Mivel az unokahúgom, természetesen szeretem őt Buddha tetoválással, vagy anélkül is, és szívből remélem, hogy nem bántottam meg ezzel a megjegyzésemmel. Napokig gondolkodtam az eseten, figyeltem az ismerőseimet, a munkatársaimat, hallgattam az embereket, feltűnt, hogy milyen sok „valós” vagy „vélt” buddhista között élek. Ezért döntöttem el, hogy ezzel a jelenséggel szeretnék foglalkozni a szakdolgozatomban.

Ennek kapcsán további kérdések merültek fel bennem, mint például: Miért van tele egyre több üzlet, lakás buddhista szimbólumokkal? A Buddha ott van mindenütt, a Zen üzenete körbeleng minket, bármerre megyünk mantrákkal dobálózunk, málákat viselünk mindenféle ásványokból, különleges fákból és termésekből. Miért lesz tehát egy vallás szimbólumaiból, esetleg magából a vallásból árucikk?

Dolgozatomban igyekszem bemutatni, hogy miért találja vonzónak a hazai (nyugati) fogyasztói társadalom a buddhista témájú árucikkeket, továbbá azt boncolgatom, hogy miért válhat divattá egy vallás, illetve hogyan, mire és miért használják a szimbólumait? Megvizsgálom a vásárlási magatartást is a buddhizmus szemszögéből. A reklámok azt sugallják, hogy ha megvesszük azt a bizonyos terméket, ha használjuk, sokkal többek leszünk tőle, mint azelőtt voltunk. A reklámok kétségkívül erősen hatnak ránk, és úgy gondolom, hogy a mai társadalomban senki nem tudja kikerülni azok hatását.  De vajon okoz-e valódi boldogságot vagy ad-e kielégültség érzést, megelégedettséget az adott termék megvásárlása vagy birtoklása?

Címválasztás, kutatási módszer, forrás

A frappáns Coca-Cola Buddhizmus címet egy tanítóm, Szathmári Botond ajánlotta, ezúton köszönöm Neki. Amikor meghallottam a Coca-Cola kifejezést, azonnal egy olyan termékre asszociáltam, amit minden eszközzel el akarnak nekünk adni, miközben annak szükségessége számunkra kétséges. Azt sugallja, hogy vegyük meg, használjuk, mert az egyedi minőség, minden más hasonló csak utánzat. Az alcím választása már nem volt olyan könnyű. Több úton is elindultam, mire rátaláltam arra a címre, amiből leginkább tükröződik, hogy mi a dolgozatom fő témája.

Kutatási módszerem kvalitatív, ezen keresztül megpróbálom mélyebben feltérképezni a jelenségeket, illetve ha sikerül, válaszokat kapni az általam feltett kérdésekre.

A téma specifikus jellege miatt, túlnyomóan nem az elsődleges forrásirodalomra támaszkodtam, hanem közvetett utalásokat, weboldalakat használtam. Mivel a témámhoz közvetlen kapcsolódó szakirodalmat alig, vagy csak korlátozott számban találtam, így leginkább tudományos cikkeket hívtam segítségül. A buddhista páli (p), illetve szanszkrit (sz) szakkifejezéseket magyaros átírás szerint használom.

 

1. Fogyasztói társadalom

A fogyasztói társadalom a modern társadalmak termelés-elosztás-fogyasztás körforgására épülő szemléletét kifejező társadalomtudományi fogalom, illetve a termelés-elosztás-fogyasztás körén felülemelkedni nem tudó társadalom definíciója. Az anyagiasság, a tárgyközpontúság a korlátlan fogyasztás forrása, így kritikus fontosságú a fogyasztói viselkedés megértése szempontjából.

Az anyagelvűség, tárgyközpontúság a tárgyak birtoklásának központi szerepére utal egy személy életében, ahol a birtokolt tárgyak a boldogság forrásai, illetve ezek hiánya a boldogság hiányát is jelentik. Ez a fajta „materializmus” három alkotóelemből áll, ezek a következők: a javak központi szerepe, a boldogság, amely a javak meglétében keresendő, valamint a javak által jelzett siker. A spiritualitás és az anyagelvűség eszméi nem feltétlen állnak szemben egymással, hanem mélyen kapcsolódhatnak is egymáshoz a korszellemet követők életfelfogásában. A vásárlók a világi árucikkeket szakrális státuszba emelhetik a rajongásukkal, márkahűségükkel. Ez a fajta ragaszkodás, amely független az anyagi helyzetüktől, érzelmi konfliktust eredményezhet, amely csökkenti a jól-lét érzését.

A buddhista jól-lét, vagy boldogság, öröm (szukha[2]) érzete a gazdagsággal, vagy birtoklással nem egyenlő. A Buddha tanításának a lényege nem az anyagi gazdagságról szólt, négy alapszükségletről beszélt: élelmiszer, ruházat, lakhely, betegség esetén gyógyszer. A Sákjamuni tanításának célja nem az élvezetek hajszolása, hanem a megfelelő fizikai és mentális egészség fenntartása és a vágyak meghaladása.[3] Ezzel szemben a mai társadalmakban a tudatos vágyak felkeltése a fő cél. Minden reklám a tévében és interneten, az utcai plakátok mind arról szólnak, hogy ezt vagy azt vegyük meg, mert „jár nekünk”, attól leszünk boldogabbak –ez a tanhá[4] érzésére irányul, azt erősíti. Az emberek a vágyaik hajszolása során nem látják, hogy mi hasznos és mi ártalmas a számukra, nem tudják, hogy mi vezetheti őket valódi jól-léthez, és mi az, ami eltávolíthat tőle. Mint fentebb már említettem a mai társadalom a fogyasztáson alapul. Trendek-ellentrendek jönnek és mennek, mindig akad valami, ami éppen a középpontba kerül. Divattá vált a keleti kultúrával foglalkozni éppen úgy, ahogy keleten a nyugati kultúrával. Sőt, divattá vált éltmódunk részévé tenni, hazavinni az otthonunkba.[5] Úgy gondolom, hogy a személyes tárgyaink fontos szerepet játszanak identitásunk meghatározásában. A tárgyak és javak, amelyeket birtoklunk, a kiterjesztett személyiségünket alkotják.

A buddhizmus nem utasítja el a fogyasztást és a javak birtoklását, hiszen a korai szerzetesnek is voltak személyes tulajdonai - hagyományosan öt tárgyat birtokolhattak: köntös, öv, szilke, tű, borotva - de a személyes dolgokhoz való ragaszkodást elveti. A szerzetesek is feldíszítik a templomaikat virágokkal, szobrokkal, zászlókkal, a szertartásokhoz használnak különböző tárgyakat (gyertya, füstölő), amelyeknek szakrális jelentőségük van.

A középkori Japánban a Zen buddhizmus népszerű iskolái az élettelen tárgyakat szakrálisnak tekintették, és ezt a nézetet nem csupán a rituális tárgyakra terjesztették ki. A növények, fák, kövek és az emberi kéz által alkotott munkaeszközök is alkalmasak lehettek a megvilágosodottság állapotának elérésére.

Ne feledkezzünk meg a világi követőkről sem, hiszen nekik is vannak tulajdonaik, valahol élniük kell, pénzt keresnek, hogy fenntarthassák magukat és a családjukat, használják és birtokolják a technikai dolgokat.

1.1. A fogyasztás külső és belső kényszere

A fogyasztással kapcsolatban feltehetjük a kérdést: nyugati kultúránkon belül mi számít túlzásnak? Általában sokkal többet fogyasztunk, mint amire szükségünk van. Azt is megkérdezhetjük, hogy mi a többlet a kultúránk kontextusában a globális gazdaságon belül, mert ami a nyugati-társadalomban a legtöbb otthonban általánosnak számít, az a globális kontextusban túlzásnak tűnik. Vajon túlzás, ha a régi, ám még működő eszközeinket lecseréljük a legújabbakra, akkor is, ha a régiek még ellátták a feladatukat?[6]  Természetesen itt meg kell említeni azt, hogy a legújabb és a legjobb utáni vágy vagy a lecserélés lehet az állandó technikai újítás miatt, és lehet „kényszer” miatt is, hisz a technikai eszközök fejlődése és az új szoftverek miatt a már meglévő régi eszközeink használhatatlanná válhatnak. Ez a kettős, külső és belső kényszer amellett, hogy a technikai fejlődés útja, a gazdaságnak is nélkülözhetetlen eleme. Az életünkben fontos szerepe van a jólétnek, amit a modern világunkban a termeléssel és fogyasztással mérnek.

A jó hír ebben a fogyasztással-termeléssel mért társadalomban, hogy megjelenik a törekvés az ökológiai lábnyomok csökkentésére. Nagyobb hangsúlyt fektetnek manapság a napenergia és a szélenergia használatára, geotermikus energiára, nő az öko-tisztító szerek választéka, passzív házakat terveznek, egyre több alternatív üzemanyagfelhasználású autó van az utakon, a károsanyagkibocsátás csökkentése miatt (bár az elhasznált akkumulátorok tárolása, megsemmisítése számos új kérdést vet fel) stb. Nagyon fontos ennek kapcsán még megemlíteni a vegetarianizmust, illetve a veganizmust is. Egyre többen térnek át erre az életmódra, egyre többen választják életfilozófiájuknak, felismerve a húsfogyasztás környezetre gyakorolt negatív hatását (üvegházhatás, CO2 kibocsátás), illetve sokan gyakorolják az ahimszát[7] is ezáltal. Mivel nőtt azok száma, akik nem fogyasztanak húst, nőtt a kereslet a vegetáriánus, vagy vegán ételek iránt. A gyorséttermek felismerve ezt a piaci rést, kínálatukba már felvették a vega-hamburget, (ami további fogyasztásra ösztönöz), és egyre több étteremben lehet már különleges húsmentes menük között válogatni.

Érdekességképpen említendő, hogy van egy buddhista ország, amelyik a jól-létet nem a termelés mértékével méri, hanem a Bruttó Nemzeti Boldogsággal (GNH[8]). Bhután negyedik királyának üzenete: „A Bruttó Nemzeti Boldogság fontosabb, mint a Bruttó Nemzeti Termék.” (1976)

„A jóllét és a valódi boldogság - nem az élvezet, hanem a valódi boldogság - mind a buddhizmus, mind pedig a GNH központi kérdése. Ez az, amiért a kettő összefügg…” – Karma Ura[9] 2012. október (23)”.[10] Felmerülhet a kérdés, hogy pontosan mit is jelent a Bruttó Nemzeti Boldogság, és lehet-e mérni?  A buddhizmusban gyökerező bhutáni kultúrában és a vele összefüggő GNH elgondolásában nem csak az egyén, hanem az egyén és a közösség szoros viszonya, és egyfajta társadalmi harmónia is kirajzolódik. Igyekszik harmonikus egyensúlyt teremteni a társadalom anyagi jóléte, valamint az egyén spirituális érzelmi és kulturális igényei között. A GNH az ország minőségét méri holisztikusabb megközelítésben, hitük szerint az emberi társadalom fejlődése akkor valósul meg, amikor az anyagi javak és a szellemi fejlődés kiegészítik egymást.[11]

 

2. Multikulturális érdeklődés, az ismeretlen vonzása

A 21. század a multikulturalizáció időszaka. A különböző vallások, szokások, kultúrák egymás mellett élése visszavezethető az emberiség történetének a kezdetétig, de a multikulturális társadalmak kialakulása a 20. század második felében vált világméretekben egyre erősödő folyamattá. Ennek hátterében a gyarmatbirodalmak felbomlását találjuk. Európára a második világháború után általánosságban a politikai és gazdasági megosztottság volt jellemző. A fiatalok a politikai üldözések és szegénység elől a szegényebb régióból a gazdagabb és békésebb régiókba induló migrációs folyamatokat indítottak el. Ez a folyamat világszinten is megfigyelhető volt, és még ma se fejeződött be, hiszen a túlnépesedés, szegénység, vagy a háborúk elől menekülve óriási tömegek mozdultak meg az elmúlt évtizedekben, és mozdulnak meg a mai napig is.

A multikulturalizmus jelensége szorosan összekapcsolódik a globalizációval. A globalizáció hátterében ott áll a gyors technikai fejlődés, amely lehetővé teszi a különböző országok, földrészek közötti gyors kommunikációt, utazást, áruszállítást. A felgyorsult szállítás révén egyes árucikkek viszonylag gyorsan eljutnak egyik országból a másikba, befolyásolva ezzel távoli országok fejlődését, kulturális érdeklődését, ízlésvilágát. A felélénkülő turizmus és a sorozatosan megrendezésre kerülő világkiállítások is tovább növelik a kultúrák közvetlen kölcsönhatásának a lehetőségét. A fogyasztói szokások szempontjából is homogenizálódni látszódik a világ. Ma már nem kell külföldre utazni ahhoz, hogy pizzát együnk, vagy hogy kínai étteremben vacsorázzunk. A keleti harcművészetekkel, vagy a jógával már majdnem minden sarkon megismerkedhetünk. Nem kell a Távol-Keletre utazni, hogy buddhista szerzetessel találkozzunk, tanításait hallgassuk, vagy kegytárgyakat vásároljunk. A globalizációval együtt járó jelenség az ún. „amerikanizáció” is, hisz az Egyesült Államok vezető gazdasági szerepe rányomja a bélyegét számos ország gazdasági és kulturális fejlődésére.[12]

Magyarországon is a nemzetközi trendhez hasonlóan zajlottak az elmúlt évtizedekben ezek a folyamatok. A rendszerváltás előtt az emberek szigorú szabályok között éltek, a vallást nem támogatták, a spiritualizmus tűrt, vagy tiltott volt. Külföldre utazni is csak engedéllyel lehetett, de azt is megszabták, hogy hányszor utazhatunk évente. A nyugati árucikkeket alig, vagy egyáltalán nem lehetett beszerezni. A rendszerváltás után megnyílt a kapu nyugat felé, illetve a nyugatnak is megnyílt a kapuja az addig elzárt kelet-európai régió felé, ahol a szabadságra és újdonságra éhes emberek tárt karokkal fogadták az új tanokat és tanítókat. Így a nyugatnak ez a helyzet egy új piaci lehetőséget teremtett. Az emberek világképe és vallásos meggyőződése gyenge lábakon állt, az új vallási irányzatok, mint ismeretlen új tanok, melyek egy minőségibb életet ígértek, tömegesen vonzották az arra kiéhezetteket. A 20. század elején már Magyarországon is detektálható az életreform-mozgalmakon belül az új vallásos mozgalmak (spiritualizmus, teozófia) megjelenésének, fellángolásának időszakos háttérbe szorulása, majd a világháborúk az orosz megszállás és a rendszerváltás után a buddhizmus könnyen teret hódított.[13] A fentebbi utalások nyomán látható, hogy a buddhizmus eszméje nem a rendszerváltás után jelent meg először Magyarországon, hanem Körösi Csoma Sándor (1784-1842) munkássága nyomán. Az ötvenes években szerveződött meg a Buddhista Misszió oktatási intézménye, az ún. „Körösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet”, ami az első időkben lényegében egy baráti körként működött Hetényi Ernő lakásán. Mivel jelen dolgozatom nem a magyarországi buddhizmus történetéről szól, ezért ez nem kerül kifejtésre. A szélesebb körű társadalommal való megismertetése nagyjából a 90-es évektől datálható, amikor a Buddhista Misszióból kivált néhány tanító, és megalakították a Tan Kapuja Buddhista Egyházat. Ezzel párhuzamosan szintén a Misszióból kiválva több buddhista kisegyház alakult meg, illetve a nem buddhisták körében a rendszerváltás után nyugatról is és keletről is hazánkba látogató buddhista tanítók által vált ismertté és népszerűvé.[14] „Ha a hazai buddhizmust be akarjuk sorolni valamilyen rendszerbe, akkor a New Age mozgalomhoz, a félig vallási, félig okkultista társaságokhoz szokták sorolni. Ugyanakkor azonban a buddhizmust keleti eredete és tradicionális vallási külsőségei némileg elhatárolják a New Age-től, és a buddhisták többsége is kikérné magának ezt a besorolást, hiszen komoly iskolák léteznek Magyarországon.”[15] Bár ez utóbbi állítás tudományos támpontok alapján vitatható.

2.1. Materializmus kapcsolata a spiritualitással

A rendszerváltás után, nyugatról hirtelen ránk zúduló szabadság magával hozta az új ideológiák dömpingjét, és azzal együtt egy új masszív fogyasztói magatartást is. A fogyasztásban, az ideológiák kiüresedése után, a reklám vette át a fő identitásképző-erő szerepét. A fő célja az egyén egyediségének, egyéniségének, hitelességének megalkotása. Erre az egyik legjobb eszköz a reklám, melyeket kifinomult marketing eszközökkel irányítanak. A reklámok eufórikus világképe olyan fogyasztásra akarja rábeszélni az embereket, ami nem valós szükségleteken alapul. Ezekben a reklámokban fontos szerepet kapnak identitásminták, érzések, szimbólumok, mítoszok, sajátos köntösbe csomagolva, pl: Zeusz eszi a joghurtot, Prométheusz tüzeléstechnikai eszközöket kínál. Nem csak azért veszünk meg bizonyos tárgyakat, termékeket, mert a külvilágnak akarunk megfelelni, hanem azért, mert jó érzéseket vált ki belőlünk.[16] Ez az énközpontú világ arra ösztönöz minket, hogy újra, és újra kitaláljuk önmagunkat, próbáljunk mindig megújulni és új dolgokat létrehozni.  Mivel ez egy folyamatos küzdelem, ezért arra is ösztönöz, hogy megtaláljuk önmagunkat, a belső békénket, a belső egyensúlyunkat. A reklámok azt sugallják, hogy önmagunk megtalálásához szükség van segítségre, valamilyen „termékre” pl. különböző terápiákra, elvonulásokra, meditációkra vagy különböző harcművészetekre. Ha valaki a belső békéjét keresi, legtöbbször a keleti vallások, filozófiai rendszerek, sportok kerülnek előtérbe. Mivel a kereslet megnőtt, így a kínálat hozzá igazodik, figyelmen kívül hagyva a mélyebb megértésre való ösztönzést. Míg az ókorban a görögöknél a jó életet, a boldogságot az erényes életmóddal állították párhuzamba, addig a modern korban a vagyonnal, élvezetekkel és a kielégüléssel kapcsolják össze.

A mai napig több álláspont is van a spiritualitás és anyagiasság közötti kapcsolat kialakulásáról, ebben a vitában a két fogalmat vagy egymással ellentétes, vagy összefüggő fogalomként tekintik.[17] Az egyik nézet szerint ellentétes, mert a materializmus én-központú, az egyén anyagi szükségleteinek a kielégítése a cél, míg a spiritualitásban az én magasabb szintre emelése az elsődleges. Egy másik nézet szerint egyetlen fogalommá kapcsolják össze: spirituális- vagy szellemi-materializmussá. Ez utóbbi fogalom megszületésének oka a keleti spiritualizmus és a nyugati fogyasztói kultúra találkozása: az ember fogyaszthat materialista dolgokat spirituális módon. Lehetnek szakrális státuszba helyezett tágyaink, pl. mobiltelefon, amit alig rakunk le a kezünkből vagy autó, ami kifejezhet státuszszimbólumot is.

Buddhista szempontból Csögyam Trungpa direkt módon foglalkozott ezzel a fogalommal. Az ő elmélete a szellemi materializmusról abba az irányba mutat, hogy a fizikai vagy anyagi világgal való kapcsolatunk eleve problémás. Talán túlságosan énközpontúvá váltunk ahhoz, hogy valódi kapcsoltunk legyen a világgal. Ha a jelenségekre pusztán anyagi szinten tekintünk, akkor úgy érezhetjük, hogy állandóan bizonyítani kell önmagunk létét a fizikai síkon. Leginkább arra törekszünk, hogy kapjunk valamit a világtól, más szóval személyes nyereségre tegyünk szert. Az általános vágyunk, célunk az, hogy a tevékenységeink pozitív eredményt hozzanak, így válik észrevétlenül materialista szemléletűvé a fizikai világhoz való viszonyunk. A fentiek tükrében kétféle materializmusról is beszélünk, az egyik a fizikai, a másik a lelki materializmus. Mindkét szemléletben közös azonban, hogy a boldogság és a jólét elérésén alapul. Csögyam Trungpa szerint a materializmus harmadik változata a már fentebb említett ún. „szellemi materializmus”.[18] Véleménye szerint a spiritualitás magasabb szintjei, vagy a magasabb szellemi céljaink elérése érdekében igyekszünk spirituális értelemben véve jobb emberré válni. A cél érdekében el kell viselnünk mindenféle problémát és kellemetlenséget és lelkiismeretesnek kell lennünk. Mivel szeretnénk elérni egy végső szellemi célt, vagy szellemi otthont, képesek vagyunk lemondani bizonyos dolgokról, hogy olyan emberré váljunk, aki őszintén törekszik a spirituális megvalósításra.

Ezeknek a folyamatoknak az elősegítésére társadalmi szerveződések és irányított folyamatok jönnek létre, újabb és újabb módszerek, könyvek, tanfolyamok jelennek meg a piacon. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy hetente adnak ki könyveket ilyen témákban, és sokan úgy gondolják, hogy ezekből a könyvekből lehet végre megtanulni, hogyan váljunk jobb és boldogabb emberré, hogyan éljünk minőségi életet.

Manapság a spirituális fogyasztók ugyanúgy válogathatnak a spirituális tanok között, mint az általános fogyasztók a hétköznapi árucikkek között. Így a spiritualitás az egyén érdekeit és igényeit szolgálja.[19] A modern társadalomban az én-központú fogyasztó sokszor a spiritualitás függönye mögé bújik. Ebben az összetett jelenségben az ön-fejlesztő terápiákból kiinduló ön-segítő törekvések a New Age spiritualitásával kapcsolódnak össze. Ez az egyveleg egy olyan énkép kialakulásához vezet, amely önmagában egy fogyasztható árucikkhez hasonlít, és amellyel az egyén – a spirituális termékek segítségével – állandóan újra-definiálhatja, vagy újra kitalálhatja önmagát. A modern spirituális-materializmusban a reklámok ígéretei megegyeznek a New Age spiritualitás ígéretével: a rejtett én korlátlan hatalmának felszabadítása, kiterjesztése, amely csak a legújabb technikák és spirituális gyakorlatok segítségével valósítható meg.

2.2. Spiritualitás, mint árucikk - New Age

A keleti filozófiák világméretű népszerűsége a New Age mozgalom hatására az 1960-es években kezdődött. Ebben nagy szerepe volt az amerikai hippi mozgalmaknak. A vallási szinkretizmus olyan különleges keveréket hozott létre, amelyben megfér, hogy a keresztény vallást követő ember életébe beintegrálódik az asztrológia, a számmisztika, a mantrák alkalmazása, vagy akár a következő életbe való újraszületésbe vetett hit. Ha a New Age-ről beszélünk, érdemes megemlíteni először az orosz származású Helena Petrovna Blavatsky-t, aki a Teozófiai Társulat alapítója.[20] A Társulat célja az volt, hogy közelebb hozza az emberek számára a Kelet és Nyugat ezoterikus tanításait. Három fő gondolatuk: 1. megalkotni az emberiség egyetemes testvériségét, vallási, etnikai, társadalmi osztálybéli, nemi és faji megkülönböztetés nélkül, 2. támogatni a vallások és tudományok összehasonlító tevékenységeit, 3. kutatni a természet még fel nem ismert és az emberben rejlő erőit.[21] A Teozófiai Társulat szervezett tevékenysége folytán széles körben ismerté váltak a nyugati emberek számára az ősi keleti vallások, filozófiák (pl: buddhizmus, hinduizmus, konfucianizmus) és a nyugati misztérium-hagyomány (pl: kabbala, alkímia). A Teozófiai Társulat több mint ötven országban civil szervezetként jelen van. A Teozófián túl, a Társulatból kivált Rudolf Steinert tartják a New Age előfutárjának.[22]

A New Age egy olyan mozgalom, amely egységes rendszert alakít ki, az egymástól eltérő hagyományok, vallási szokások, orvoslás között.[23] Például, kelet és nyugat spiritualizmusa, test és lélek, intuíció és fogalmi gondolkodás, természetgyógyászat és bevett orvoslás, nyugati fitnesz és a jóga keveredése. A New Age nem egy intézményesült forma, csupán a filozófia, asztrológia, vallás és tudomány sajátos új spirituális összekeveredése. Az egyénnek meg kell tanulnia a kozmikus egész részeként élni, így a tudata bővítésével egyre mélyebb ismereteket kell szereznie a világról, amelynek eredménye az erőszakmentes együttműködő magatartás.

A New Age hatására tehát rengeteg önismeret fejlesztő könyv, tanfolyam vált elérhetővé. Megtanulhatjuk, hogyan „éljük az életünket”, hogyan „kontrollálhatjuk az agyunkat”, hogyan teremthetünk a gondolatokkal, vagy hogyan vonzhatjuk be a számunkra fontos embereket, vagy kitűzött célokat. Tanulhatunk az ásványok gyógyító erejéről. Elmehetünk mandala tanfolyamra, ahol megtanulhatjuk különböző technikákkal elkészíteni azokat, majd azt, hogy hol fejthetik ki a legjobban a hatásukat. Hallgathatunk Buddha-Bar zenét, vagy megszállhatunk a Buddha Bar Hotelban, fogyaszthatunk buddha-tál elnevezésű vegán ételt. Fürödhetünk Buddha szappannal (1. kép) - hogy biztosan elérjük a testi-lelki megtisztulást. A jó karmánk[24] érdekében ihatunk Karma Kólát (2. kép), de a Buddha sör (3. kép) a legjobb, mert a teljes megvilágosodást ígéri. Akaszthatunk a karácsonyfára Buddha karácsonyfadíszt – ami furcsán keveredik a keresztény ünneppel (4. kép), vagy akár testünket is díszíthetjük buddhista témájú tetoválással (5. kép). Ez a sok termék mind azt ígéri nekünk, hogy „magasabb szinten élhetjük az életünket”, jobbak, szebbek, többek leszünk tőle, általa, ha fogyasztjuk, használjuk, élünk velük. Mivel tárgyaink, melyekkel körül vesszük magunkat, kiterjesztett énünket is alkothatják, nem csak kifelé hatnak és a szemlélőt befolyásolhatják, hanem visszafelé is, így a személyiségünket is alakíthatják.[25] Vagyis könnyen tudunk azonosulni a reklámokból ránk mosolygó egészséges, szép, trendi és különleges emberekkel.

 

3. A buddhizmus és a nyugati életmód

A ’90-es évek óta a média elsősorban divatnak, menőnek és „életmód-vallásnak” minősítette a buddhizmust, ami a tengerentúli és európai magazinok, újságok és televíziók tudósításaiban is nyomon követhető. Ezek üzenete leggyakrabban az, hogy a buddhizmus egy divatos kiegészítő, és szinte követeli, hogy az életünk részévé válhasson, egy magunkra aggatott ékszerhez hasonlóan. Valóban, egyre többen helyeznek ki buddha figurát a nappalijukba dekorációs céllal, ott vannak az éjjeli szekrényükön a Tizennegyedik Dalai Láma tanításairól szóló könyvek és tibeti imazászlókat helyeznek ki a kertjükbe. Mivel a buddhizmus elüzletiesedése jó úton halad a nyugati világ egyes részein, ezért egy speciális iparág jött létre, hogy kielégítse az erre irányuló fogyasztói igényeket. Az emberek úgy érzik, hogy a buddhista divatkiegészítők használata intellektualitást, egzotikumot, kozmopolitizmust ad. Keown és Prebish gondolata szerint, akik ezt az „életmód-vallást” követik, társadalmilag elhatárolódnak a konzervatív osztályoktól, amelyek értelmezésük szerint még mindig olyan régi, „elavult” hitrendszereket követnek, mint a kereszténység. Ez a gondolkodásmód leginkább a társadalom városi, művelt és jómódú rétegeinek látásmódjában jelenik meg és nem a komoly, elkötelezett buddhisták szemléletében.

Fontos megemlíteni, hogy az európai és amerikai buddhizmusnak van egy új jelensége is. Sok filmsztár, zenész, művész, sportoló is buddhistának tekinti magát, vagy érdeklődik a buddhizmus iránt (pl: Shirley MacLain, Richard Gere, Steven Segal, Orlando Bloom, Sharon Stone, Uma Thurman, Roberto Baggio stb). Sokan tagjai valamilyen buddhista közösségnek, vagy járnak elvonulásokra is. Mivel a közösségi médián keresztül követendő példaként hatással és befolyással vannak az emberek életére, így azok is érdeklődéssel fordulhatnak a buddhizmus felé, akikhez egyébként nem jutna el a Tan. Ázsián kívül több millió ember vallja magát buddhistának, természetesen vannak köztük komoly követők és törekvők is, de a jelentős többség feltételezhetően „Coca-Cola buddhista”. A vallástudomány ezt a kifejezést azokra használja, akik szeretik a buddhizmus ízét, zamatát, de nem ismerik az „összetevőit”, vagyis valamelyest tisztelik a Buddhát, vagy a buddhizmust, de nemigen kíváncsiak a mélyebb tanok megértésére és nem tartják be az előírásait.[26] Általánosan jellemző, hogy a nyugatiak a tanításokat nem befogadják, hanem mélyebb megértés nélkül használják fel, építik be a saját módszereikbe.

Az életmódmagazinok cikkei a „Coca-Cola buddhizmuson” túl nem feltétlenül tesznek említést arról, hogy komoly és menedéket vett elkötelezett buddhisták, és a bevándorló buddhisták leszármazottai több mint egy évszázada a nyugati társadalom részét képezik. Az óriási heterogenitása ellenére a nyugati buddhizmust továbbra is leginkább a laikus hozzáállás és egyfajta társadalmi egyenlőségre való törekvés jellemzi. Ezek a jegyek közvetlen hatással vannak a nyugati buddhisták életmódjára.[27] Túlnyomó többségük hétköznapi ember, hétköznapi élettel és általános gondokkal. Férfiak és nők egyaránt, akik a párjukkal, vagy családjukkal élnek, gyerekeket nevelnek, van munkájuk, dolgoznak a napi megélhetésért, élvezik a hobbijaikat és emellett valamely buddhista közösségnek a tagjai. A buddhista lét kívülről nem érzékelhető rajtuk, nem járkálnak folyamatosan csillogó szemmel, ragyogó mosollyal vagy nem rukkolnak elő állandóan különleges képességekkel. Nyugaton régóta téma, hogy hogyan lehet beépíteni a buddhizmust a hétköznapi életbe, hiszen nehéz úgy meditálni, ha az embernek ideje nagy részét a megélhetésre kell fordítani. Illetve az is kérdés, hogy hogyan lehet a buddhista eszméket és gyakorlatokat beilleszteni a családok, a gyerekek és a szakemberek mindennapi gyakorlatába. Mivel a nyugati gondolkodásmódra általában jellemző a célorientáltság, ezért a nyugati laikus követők nem feltétlen elégszenek meg azzal, hogy csak odaadó támogatói legyenek a szerzeteseknek. Törekszenek a buddhista szövegek olvasására, megértésére és a meditáció gyakorlására, illetve hosszabb, rövidebb elvonulásokon vesznek részt. Az Ázsiából bevándorló buddhisták egy része a rituálék, szertartások és az ázsiai szokások nagy részét a hétköznapi életükben elhagyják. Talán csak az ünnepek szertartásossága marad meg számukra, míg a nyugati menedéket vett buddhisták eleve be se építették ezeket a szertartásokat. Ideális esetben a nyugati buddhisták arra törekednek, hogy az etikai előírások és a Nemes Nyolcas Ösvény szerint cselekedjenek, éljék a mindennapjaikat. Mivel nyugaton az egyenlőség hangsúlyozására sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek, mint keleten, így több lehetőség adódott a női buddhistáknak, mint egyes ázsiai iskolákban és hagyományban.[28]

A férfiakra és nőkre vonatkozó szabályok természetesen a korai vinaja (szerzetesi szabály gyűjtemény) óta sokat változtak, a théraváda és mahájána hagyományvonalak eltérő irányelveket követnek, illetve akár egyedi tanításokat, útmutatásokat biztosítanak a nők számára, például a helyes viselkedés tekintetében. Érdemes megemlíteni a „Coca-Cola buddhizmus” kapcsán még, hogy hagyományos tanítások sajátos és szélsőséges nyugati értelmezése (vagy félreértelmezése) nyomán vannak olyan buddhista iskolák is, melyeknek elvonulásain – a Tanokat egyedi módon értelmezve – alkoholmámortól vagy tudatmódosító szerek hatására akár szex orgiákban fürdőznek a gyakorlók. Ez utóbbi eset kapcsán felmerül a kérdés, hogy valójában ez volt-e Sákjamuni Buddha üzenete a helyes cselekedetről és a helyes belátásról?

3.1. A buddhizmus jelképei és szimbólumai

A szimbólum mellé állítást, összevetést, egybeesést jelent, mai használatában jel, jelkép a jelentése. De miért használunk szimbólumokat? Az ember ősidők óta használ szimbólumokat, hiszen a gondolkodásunk sajátossága a képek, analógiák használata. Az elvont, szimbolikus gondolkodás emelt ki minket az állati létből, az emberek szimbólumok és jelek segítségével üzentek egymásnak, vagy az utókornak. Hankiss Elemér azt írja, az embernek a történelme során fizikai, lelki, pszichikai és spirituális túléléséért is küzdenie kellett. Úgy küzdött, hogy mint valami védőpajzzsal, úgy vette körül magát szimbólumokkal.[29]

Ezek az üzenetek lehetnek csak adott korra és társadalomra érvényesek, de átívelhetnek korokon és társadalmakon úgy, hogy semmit nem veszítenek a jelenésükből. Minden nép a hagyományában rengeteg szimbólumot őriz, de azok sokaságát átvizsgálva fellelhetjük az egyetemes tartalmukat, analógiáikat, olyan népcsoportok, nemzetek között, amelyek nem találkozhattak sem térben, sem időben. Például az Élet virága Mexikótól Egyiptomig megjelenik. A kör - ami a gömb kétdimenziós letérképezése - a folytonosságot, tökéletességet szimbolizálja, megjelenik a primitív napimádó népeknél, a buddhista szerzetesek mandaláiban, a buddhizmus megvilágosodásában, a keresztények glóriájában is.

A buddhista szimbólumok már az i.e. 4-3. században megjelentek, s ezeknek ma is ugyanolyan fontos szerepük és jelentésük van, mint kétezer évvel ezelőtt. A korai buddhizmusban kerülték a Buddha ábrázolását, csak analógiákban, úgynevezett anikonikus ábrázolásokban jelent meg.  Ilyen például:

• Buddha lábnyoma, ami az szimbolizálja, hogy milyen nagy nyomot hagyott a világban.
• Bódhi fa, amely alatt Sziddhárta megvilágosodott és Buddha lett.
• Lótusz-virág, ami a tisztaságot szimbolizálja.
• Dharma kerék, ami magának a Tannak a jelképe.
• Sztúpa a megvilágosodás szimbóluma, és annak a jelképe, hogy a megvilágosodás bárkinek elérhető. Eredetileg a Buddha hamvait tartották benne.
• Oroszlán, az erő és nemesség szimbóluma és a Buddha ksatrija származására utal. A Buddha tanítása oroszlánbömböléshez hasonló, mert a Dharma[30] erejével felrázza a világot.
• Az üres trón arra a hiányra utal, amit a Buddha a parinibbánája[31] után hagyott, hiszen nem jelölt ki utódjául senkit.[32]

Később, a görög kultúra térhódításával, jelentek meg a Buddha képi ábrázolásai, amelyek fő vonásait bevásárló központokban található dísztárgyak révén mi is jól ismerünk. Göndör hajjal, feje tetején a bölcsesség és megvilágosodás púpjával, szerzetesi ruhában, először álló később meditációs pózban, kezét különböző mudrákban[33] tartva. Ezeket az ábrázolásokat mai napig alkalmazzák. Megtalálhatjuk Buddhát bármelyik üzlet polcán, ülő, álló vagy éppen fekvő testhelyzetben (fából, fémből, gipszből, műanyagból stb).

Míg a korai szimbolikus ábrázolások valódi értelmezéséhez elengedhetetlen némi buddhista előképzettség, addig a manapság megvásárolható buddhista tárgyakhoz legfeljebb csak esztétikai érzék kell. Véleményem szerint rendeltetésszerű alkalmazásukhoz is szükséges ismeret és valamennyi elköteleződés, mert különben csak egy porfogó lesz a lakásunkban.

A mai multikulturális, színes környezetben a gyors információ-áramlás miatt világunk kitágult, bárkihez eljuthatnak távolabbi kultúrák újabb vívmányai, hagyományai. Mivel a mással és az ismeretlennel mindig együtt jár egyfajta kíváncsiság is, így az érdeklődés is megnő irántuk.

Az ajándékboltok és a plázák világán túl, fontosnak tartom megemlíteni, hogy Ázsiában elkötelezett buddhisták akár buddhista szerzetesek által megáldott kegytárgyakat, szertartáskellékeket árulnak. Például Tibetben az utcai árusoktól gyönyörű hangtálakat, féldrágakő málákat, Buddha szobrokat lehet vásárolni, de akár Srí Lankán az utcán áruló théraváda szerzetestől (vagy szerzetesnek öltözött árustól) szerencse hozó karkötőt is. Itthon, ha ellátogatunk valamelyik buddhista zarándokhelyre (pl. Zalaszántó, Tar), nagyon szép ajándéktárgyakat lehet vásárolni, és a bevétel egy részét az adott hely fenntartására, fejlesztésére, illetve a szerzetesek mindennapi szükségleteinek biztosítására fordítják.

3.2. Buddhista szimbólumok, mint az egészség, gazdagság és szerencse szimbólumai

A buddhizmus nyolc szerencse, vagy kedvező szimbóluma a tibeti buddhizmus központi eleme, melyek megtalálhatóak az épületek díszítéseiben, mandalákban, festményekben. A nyolc szerencsejel:

• Váza: ereklyetartó, a buddhista szerzetesek hamvainak tartóedénye.
• Kagylókürt: a jobbra csavarodó kagyló a Tan hangját jelképezi.
• Napernyő vagy Uralkodói ernyő: a tisztelet ősi jelképe, a védelem és az együttérzés szimbóluma.
• Győzelmi zászló: az előkelőség és a tisztelet szimbóluma.
• Lótusz: a tisztaság és a tökéletesség szimbóluma.
• Tan kereke: a Dharma átadásra utal, a Buddha szimbóluma is.
• Hal (kettős hal): az élet óceánja, a harmóniát és a békét szimbolizálják, amiben a Tan követése által élhetünk.
• Végtelen csomó: a hosszú élet jelképe, a véget nem érő szerencse szimbóluma.[34]

Ezeket a szimbólumokat a nyugati, nem buddhisták is előszeretettel alkalmazzák védelmi, illetve dekorációs céllal egyaránt. Kérdés, hogy miért is fordulnak a védelmező szimbólumokhoz? Ha megkérdeznénk az embereket, hogy számukra mi a fontos az életben, a legtöbben azt válaszolnák, hogy az egészség a legfontosabb, sokan hozzátennék a gazdagságot is és biztosan lennének olyanok, akik azt mondanák, hogy a „jó” élethez szerencse is kell. A felsorolásban szereplő valamennyi szimbólumot nyugaton a szerencsével azonosítják, ezért szerencse és védelmi céllal alkalmazzák, megfosztva az eredeti, filozófiai jelentéstartalmuktól. Egyre népszerűbb a „butik buddhizmus”, a legnagyobb áruházaktól a legkisebb üzleteken át, piacokig, sőt, a webshop-okból is beszerezhetők már a buddhista dísztárgyak, ékszerek. Nézzünk néhány példát arra, hogy hogyan jelennek meg a buddhizmus szimbólumai a fogyasztói társadalomba, mint az öröm és boldogság, a védelem, a szerencse és az egészség jelképei.

3.2.1. Buddha ábrázolások, mint az öröm és a boldogság vélt és valós jelképei

A Buddha ábrázolások egzotikumot, harmóniát, békét jelentenek sokak számára. Nagyon népszerű szimbólumok, a legtöbb lakásdekorációs boltban megtalálhatók, a modern otthonok elengedhetetlen díszei. Az egyik legismertebb vagy legkedveltebb Buddha ábrázolás a Nevető Buddha, vagy ahogy sokan hívják, a „kopasz, dagi Buddha”. A legtöbb ember összekeveri a történelmi, meditáló pózban ülő Buddhával, nem is tudják, hogy két külön személyről van szó. Több, általam megkérdezett ember azt gondolta, hogy „először még vékony volt és később meghízott”. Története egy körülbelül ezer évvel ezelőtt Kínában élő nagyhasú, vidám buddhista szerzeteshez (Pu-taj) köthető, aki mindig egy zsákot vitt a vállán. A zsákjában a hívőktől kapott alamizsnát tartotta, amit ő gyakran továbbadott az arra rászorulóknak. A hagyomány szerint nem sokkal a halála előtt azt állította, hogy ő Maitréja reinkarnációja. Ezért Maitréja ábrázolásai összeolvadtak Pu-taj ábrázolásával. A legenda úgy tartja, hogy a halála után is sokszor látták a zsákját cipelve sétálni, így a szerzetesek egymással versengve festették le, vagy készítettek róla szobrot. Ázsia több országában úgy tartják, hogy az őt ábrázoló szobrok szerencsét és egészséget hoznak.[35] Mivel egyre több és több festmény, kép és szobor készült róla, hamar népszerű lett Kínában, majd a tömeggyártás miatt nyugaton is. Annak a legendának viszont, mely szerint, ha a hasát simogatjuk és szerencsénk lesz, nem a buddhizmushoz van köze, hanem sokkal inkább a népi babonasághoz.

A pocakos ábrázolás népszerűsége nyomán megjelent a piacon egy kínai sörmárka is, a Happy Buddha Beer (6. kép). A sörösüveg egy Maitréja Buddhát (Pu-taj) formáz, és a megvilágosodás söreként reklámozzák. A cég egyik mottója egy ősi taoista mondás: „Ha azt hiszed, a megvilágosodás elkülöníthető a sörtől, akkor még nem értetted meg”. Weboldalukon hosszasan mesélnek a nagyhasú szerzetes életéről. A féktelen boldogság és öröm bódhiszattvájaként utalnak rá.[36] A Buddha sörnek megjelent a magyar változata is, címkéjükön az áll, hogy „megérkezett a megvilágosodás maga”. Az ígéretük szerint ez a sör a Nirvánába repíti azt, aki megissza. Reklámjukban a pesti Maitréjának, a jászsági Sziddhártának nevezik sörüket. A kínai cég magyarázata szerint, mivel az üvegen szereplő Buddha nem a történelmi Buddha, ezért nem vallásos, hanem kulturális szimbólum, ezáltal nem sértik meg a buddhizmus szellemiségét. Mégis azt gondolom, hogy buddhista tanítások köntösébe csomagolva, az érzékekre ható és akár függőséget okozható terméket árulnak. Véleményem szerint ez ellentétes a buddhista tanokkal, hiszen a tanhá érzését és a termék iráni szomjat a szó szoros érelemben is erősítheti.

3.2.2. OM, mint a védelem szimbóluma

A másik gyakran használt szimbólum az OM, vagy AUM mag-mantra szanszkrit betűkkel leírva. Az OM a legszentebb hang, az univerzum hangja, a világegyetem teljességét jelenti. Ez az ősi mantra megtalálható a buddhizmusban, a hinduizmusban a dzsainizmusban és a szikhizmusban is. A gyökere a védikus filozófiáig nyúlik vissza. Az Upanisadok így ír az OM hangról: „A mindenség ez a szótag. Kifejtése ennek: minden az OM-hang, ami volt, ami van, ami lesz, és az is az OM-hang, ami túl van a három időn.”[37]

Dr. Hetényi Ernő gondolata szerint az OM mint buddhista mantra nem az utolsó és legmagasabb rendű, hanem az alapvető, amely a Bódhiszattva út bevezetője, és ezért szerepel mindig a meditációs formulák elején. Hangzása megnyitja az emberi lény legbensőjét és lebontja a személyiség falát.[38] „Az OM hangja, ha egy törekvő tanítvány szívében és ajkain hangzik el, hasonlatos a kitárt karokhoz, amelyek mindeneket képesek átölelni.”[39] A buddhizmusban ez a szó a mantrák magját alkotja. Az egyik legismertebb az Avalokitésvara mantrája: az „ÓM MANI PADME HÚM". A hat szent szótag. Magyar jelenése: „Ó drágakő a lótuszvirágban”.[40] Míg magát a mantrát azok is ismerik, akik a buddhizmusban nem mélyedtek el, addig a jelentését már annál kevesebben.

Sokan tetováltatják magukra OM szimbólumot szanszkrit betűkkel leírva, hiszen nagyon szép vizuálisan ábrázolva. Manapság elengedhetetlen szimbóluma - a Buddha szobrok mellett- a pszichedelikus zenei világban, a fesztiválok dekorációjában is megjelenik, mintha fontos kelléke lenne a „magasabb tudatállapotba” kerülésnek. Ezeken a fesztiválokon sokan kerülhetnek alkoholtól, vagy egyéb tudatmódosító szerektől „más tudatállapotba”, de szép számmal vannak olyan fesztiválozók is, akik meditálnak, jógáznak, gyakorolják a panycsa sílát[41] és tiszta tudattal szórakoznak. Az általam megkérdezettek közül meglepően kevesen tudták, hogy valójában mit is jelent az ÓM, leginkább védelmi, szerencsehozó szimbólumként ismerik, vagy tetováltatják magukra, vagy csak azért, mert egyszerűen szépnek találják.

3.2.3. Tízmilliószoros nap

A tibeti buddhista hagyományban fontos ünnep a Dharmacsakra napok (Nagy Buddha-napok). Négy ilyen nap van egy évben, ezeken a napokon megemlékeznek a Buddha életének főbb állomásairól.[42] Az év első Dharmacsakra napja a Buddha tizenöt csodájának az ünnepe. A második ünnepnap a Buddha születésének, megvilágosodásának és parinibbánájának a napja. A harmadik ünnepnapon a Buddha első tanítását és a Tan kerekének megfogatását ünnepeljük. Míg a negyedik ünnepnapon arról emlékezünk meg, hogy a Buddha az istenek világából a földre szállt. A hagyomány szerint ezeken a napokon szokás különleges szertartásokat, közös meditációkat végezni és felajánlásokat tenni. A Dharmacsakra napokon a jó és erényes tettek, illetve a rossz cselekedetek karmikus hatásai tízmilliószoros erővel hatnak.  Érdemes ezeken a napokon a jó és bölcs gondolatokat erősíteni, a meditációra nagyobb hangsúlyt fektetni, gyakorolni az együttérzést és a kiterjeszteni a szeretetet, megragadva az ünnep szakrális jelentését.

A Dharmacskara napokat a hétköznapokban leginkább Tízmilliószoros napoknak hívják. A divatmagazinokban, az interneten és a közösségi médiákban is sok üzenet hívja fel a figyelmünket a pozitív gondolatok erejére, amelyek ezeken a napokon erőteljesebben hatnak. Több női magazin oldalán részletes leírást lehet olvasni arról, hogy a hölgyek mit tehetnek ahhoz, hogy „kimaxolják” ezeket a napokat.[43] Milyen sminket, frizurát és ruhát viseljenek, mit egyenek, igyanak ahhoz, hogy a legjobban érezzék magukat ezen a napon, vagyis a „legtöbbet hozzák ki belőle”. Az együttérzés és szeretet gyakorlását pedig apró ajándékkal, például egy csokival lehet gyakorolni a magazinok írása szerint. Míg az eredeti tibeti buddhista ünnep mély szellemi tartalommal van megtöltve és egy komoly szellemi gyakorlat, addig az átvett „divat ünnep” leginkább a külsőségekre helyezi a hangsúlyt. Talán a legtöbben nem is tudják, hogy a Dharmacsakra napok buddhista ünnepnapok, és hogy a világban több millió embernek ez vallási ünnep. Azt gondolom, hogy ez ismét egy példa arra, hogy a nyugati fogyasztói társadalom hogyan ültet át egy szakrális ünnepet a saját olvasatába, a mély szellemi tartalmát elhagyva, a külsőségekre helyezve a hangsúlyt, ezáltal deszakralizálva azt.

3.2.4. Buddhista ábrázolások, mint az egészséges élet jelképei

Nem csak a jó szerencse, hanem az egészség is fontos, természetes vágya az embernek. A „gyorsan” élő nyugati embernek ebben a teljesítmény orientált világban kevés ideje marad az egészséges életvitelre, ezért olyan módszereket preferál, amelyekkel gyors eredményeket lehet elérni: „Szeretném megtanulni a helyes légzést, mert hallottam, hogy jól lehet vele a stresszt oldani, aludni is jobban fogok, ha jól lélegzem, de gyakorolni nincs rá több órám. Legyen gyors, hatékony, maximum fél óra. A meditációval is hasonló a helyzet, valami gyors és hatékony módszert keresek.”[44] Hasonló beszélgetéseket rendszeresen lehet hallani. Nagyon népszerűek a gyorsan ható diéták, méregtelenítő kúrák, vitaminok. Divatos éttermeket és ételeket is a Buddha nevével fémjelezni, vagy buddhista szimbólumokkal megnevezni, ezzel mintegy garantálva az egészséget, tisztaságot, illetve a magasabb minőséget (pl: Buddha Bár, Good Karma Étterem, Karma Cola stb). Mivel teret hódítottak a keletről jövő gyógyítási módszerek, például akupunktúra, ájurvéda, Thai masszázs, vagy keleti mozgásformák, mint a jóga, vagy a csi-kung, ezért ezeket a módszereket hívják segítségül. Ezeket átformálva, „nyugatiasítva” tudják igazán fogyasztani az emberek, lehámozva róla mélyebb vallási, vagy filozófiai tanításokat, beépítve a saját megszokott felhasználási módjaikba. Ez a látszólagos bőség, amit a fogyasztói társadalom létrehozott, ránk zúdul a médiából, közösségi oldalakról, könyvekből, véleményem szerint egy összezavarodottságot is eredményezhet. Mi nem „csak” jógázni mehetünk már, lehetőségünk van választani, hogy milyen jógát gyakoroljunk pl: forró jóga, hatha jóga, női jóga, gerinc jóga, szex jóga, arc jóga stb. Sajnos a nagy választékban kevés lehetőség van arra, hogy eljussunk egy tradicionális tibeti jógára. Vásárolhatunk Zenbook-ot, ami a jóga kapcsán az analógiát a hajlékonyság aspektusára redukálja. A paradoxon ebben az, hogy legtöbben, akik a fogyasztói társadalom hatására foglalkoznak a keleti tradíciókkal, úgy érezhetik, hogy spirituális életet élnek, de valójában a mély filozófiai és vallási tartalom lehámozása miatt válik igazán materializmussá. Manapság, ha igazán ég bennünk a spiritualitás iránt az érdeklődés, elég bekapcsolni a tévét, illetve egy mobilapplikációt, vagy bemenni egy üzletbe, és megvenni azokat a tárgyakat, amelyekkel az otthonunkba bevisszük a spiritualitást.[45] Az üzletek bőséges választéka miatt könnyen és fáradság nélkül megvásárolhatjuk, megteremthetjük a harmóniát és a spirituális légkört magunk körül.

3.3. „Ne add el vagy vásárold a Buddha képét dekorációs céllal.”[46]

Míg tibeti szerzetesek által megáldott kegytárgyakat vásárolhatunk, aminek bevételeit kolostoraikra fordítják, és a világban is egyre több élvezeti cikk jelenik meg buddhista tartalommal, addig Thaiföldön külön szervezet alakult, Buddha Tudat Szervezet néven (KBO), hogy tiltakozzanak a Buddhát ábrázoló szobrok, képek, tárgyak dekorációs céllal való árusítása ellen. A turisták, amint megérkeznek az országba, már a reptéren szembe találják magukat az óriásplakátokkal, amelyeken felhívják a figyelmüket arra, hogy ne vásároljanak Buddhát ábrázoló tárgyakat. (7. kép) Továbbá tiltakoznak a buddhista tetoválások ellen is, véleményük szerint rossz és tiszteletlen dolog a tisztátalan testre tetoválni a Buddha képét. (8. kép) Ártatlan dolognak tűnhet egy a szabadságát töltő, szórakozni vágyó turista számára, de a buddhisták szerint ez rossz karmát szül és balszerencsét hoz. (9. kép) A Buddha képét gyakran használják dekorációs céllal, mivel nem értik, hogy valójában mit is képvisel. A szervezet szórólapokkal tájékoztatja, segítik a turistákat arról, hogyan öltözzenek, vagy hogyan viselkedjenek egy templomban. A legtöbb embernek nem is jut eszébe, hogy a buddhizmus egy vallás, a Buddha képe egy templomhoz tartozik, nem pedig bárokba, fürdőkbe, vagy az emberek otthonába tiszteletlen helyen. Szimpatikusnak találom, hogy a tájékoztatásukban nem csak arról írnak, hogy miért és hogyan ne használjuk ezeket a tárgyakat, vagyis nem csak tiltakoznak a használat ellen, hanem arról is kaphatunk információt, hogy ha már vannak ilyen tárgyaink, akkor hol és hogyan helyezzük el őket, megtartva ezzel a tiszteletet. Természetesen ahhoz, hogy tisztelettel bánjunk a Buddhát ábrázoló tárgyakkal, nem kell buddhistává válni, elég tájékozódni róla és elég és a józan ész használata.

 

4. A vágyak, mint a szenvedés forrásai

Miközben legtöbbünket „okos” fogyasztónak neveltek - a legtöbbet kapjuk, miközben a legkevesebbet fizetjük - a fogyasztói mentalitásunkat a spirituális gyakorlatunkba vihetjük. Mivel a fogyasztói szemlélet egyik eleme a legjobb keresése, így sokan közülünk a legjobb tanítót, a legjobb közösséget, a legmagasabb szintű tanítást keressük. Oda megyünk, ahol a legjobb spirituális terméket „vásárolhatjuk meg”. Sokan hajlamosak arra, hogy csak addig járjanak egy tanítóhoz gyakorolni, amíg előadása érdekes és figyelemfelkeltő, de amint a tanító elkezdi ismételni a tanítást, gyakorlatokat, a tanítványok odébb állnak új tanítókat keresni. A gyakorlatok ismétlését, az igazi megértését hagyják ki, így lassítva a szellemi fejlődés útját. A ránk zúduló reklámok, az áru-dömping hatására és az, hogy bármit megvásárolhatunk, és erőfeszítések nélkül tehetünk magunkévá tanításokat, különböző módszereket, még inkább a vágyak felkeltését erősíti. Különös és furcsa paradoxon, hogy a könnyen megvásárolt spiritualizmus az Én-hez való ragaszkodást erősíti, míg a Buddha tanítása pont a vágyak kioltásáról és a ragaszkodásmentességről szól.

A buddhizmusnak három fő ága létezik, a hínajána, a mahájána és vadzsrajána. Ebből a háromból a későbbiekben számos iskola sarjadzott ki, úgy, mint a théraváda, a zen és a dzogcsen. Habár ezeknek eltérő gyakorlatai és megközelítései vannak, osztoznak bizonyos alapvető tantételekben, például megkérdőjelezi az Én állandóságát (anátman). Mindaz, amit Én-nek nevezünk, az egy olyan elképzelt ego, amely a nem-tudásból (avidjá[47]) fakadó ragaszkodáson (upádána[48]) keresztül tartja fent magát. A buddhista nézetek szerint a fogyasztói kultúra a három méreg eredménye: vágy, viszolygás, nem-tudás. Ezen nézetek szerint a fogyasztói magatartás hatalmas szenvedést (dukkha) von maga után. A buddhista gondolkodás nem ítéli el általánosságban a fogyasztói magatartást, csupán felhívja a figyelmet a túlzásba vitt fogyasztás veszélyeire, mind a személyre, mind a környezetre mért hatását nézve. Például a fogyasztásban való kielégülés keresése során nagyon sok ember károsítja a saját és környezete egészségét. A túlzott alkoholfogyasztás kielégíti a pillanatnyi vágyakat, de függőséget okozhat, károsítja az egészséget, gyenge fizikai állapothoz és boldogtalan családi élethez vezet. Azok, akik az ízek miatt táplálkoznak, gyakran túleszik magukat, haszontalan ételekkel tömik meg a szervezetüket, ami rossz egészségi állapothoz, túlsúlyhoz, vitaminhiányhoz vezet. Azon kívül, hogy haszontalan dolgokkal tömik meg magukat, mások elől veszik el az ételt. Zsolnai László gondolata erről: „egy hagyományos közgazdaságtani alapelv kimondja, hogy egy termék lényegi értéke abban rejlik, hogy képes kielégülést okozni a fogyasztónak.”[49] Míg buddhista szempontól, a tárgy vagy szolgáltatás értéke abban mutatkozik meg, hogy képes-e életminőség javulásból adódó kielégülést okozni.

A buddhizmusban a vágyak kielégítésére irányuló keresés a szenvedés egyik fajtája. Pressing Lajos azt írja, hogy korunk egyik kívülről is tetten érhető tünete és szenvedésformája a túlfogyasztás miatti környezetszennyezés. Ez nem más, mint a modern tudat elszennyeződésének külső megjelenése, mely a tudatállapotunkat az anyagi világban is megjeleníti. Ez megjelenik közvetlen kivetítés által létrehozott illúziókban, és megjelenik közvetve is a szennyezett cselekvés teremtő és környezetformáló hatásán keresztül. Hiszen ahhoz, hogy valaki a környezetére való tekintet nélkül éljen, fogyasszon és szennyezzen, az én - mint szubsztancia - rendkívül erős képzete kell. A szennyező tudat nem veszi észre, hogy a felhalmozott, szükségtelenné vált, majd eldobott dolgok, mind a saját, mind az utódaink életét is szennyezik és lehetetlenné teszik.[50]

Nézzük meg a fogyasztást a buddhizmus alaptanításain; a Sóvárgás (tanhá), a Függő keletkezés (Paticcsa szamuppáda[51]) és az Éntelenségen (anattá[52]) keresztül.

4.1. Sóvárgás

A buddhista út végső célja a nirvána elérése. A nirvána a végső megszabadulás a kapzsiság, a tévhitek és a gyűlölet mérgeitől. Ez a végső eltávolodás az önámító tettek világi láncaitól, azoktól, melyek a világi ragaszkodáshoz és szenvedéshez vezetnek.  A Buddha a Négy Nemes Igazság első tagjaként a dukkhát[53], a második nemes igazságként a dukkha okát, a szenvedést nevezi meg. A szenvedés oka a szomj, sóvárgás, vágyakozás. V. Ráhula azt írja, hogy a tanhá nem a dukkha felkelésének az első, vagy egyetlen oka, hanem a legkézzelfoghatóbb és legközvetlenebb oka: „az elsődleges dolog, a mindent átható dolog.”[54] A harmadik nemes igazság az, hogy van kiút a szenvedésből, a dukkha folytonosságától meg lehet szabadulni. A negyedik igazság azt mondja ki, hogy úgy tudjuk megszüntetni a dukkhát, ha a megszüntetéshez vezető Nemes Nyolcrétű Ösvényt járjuk. A reklámok ugyan azt ígérik, hogy megszabadítanak bennünket a szenvedés bizonyos formáitól, legalábbis, ami az elégedetlenség, bosszankodás vagy a szükségletek más kellemetlen állapotai által kiváltott szenvedést jelenti, de ezek is csak ideiglenesek, hiszen az érzékszerveinkre hatva újabb és újabb vágyakat keltenek. Mint arra korábban utaltam már, ez csupán a felszínen oldja fel a szenvedéseinket, hiszen – mivel ragaszkodást váltanak ki bennünk - a termékek inkább kiváltói a szenvedéseinknek, sem mint csillapítói azoknak. Ha a fogyasztás túlzóvá válik, akkor az a tévhit és önámítás forrásává válik, és így végül szenvedéshez vezet. A buddhizmus a vágyakozástól való szabadságot hirdeti, a megelégedés érzése előrébb való, mint a vágyak soha véget nem érő láncolatának folytonos hajhászása. A megelégedéssel természetesen vele jár az, hogy a megelégedett emberek kevesebb vággyal rendelkeznek. Ez a fajta megelégedettség csak a mesterséges vágyak (tanhá) hiányát jelenti, de a valódi jól-létre való törekvés (cshanda[55]) megmaradhat benne. Lehet, hogy a vágyaktól való tartózkodás kevésbé materialista nézeteket eredményez, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a kényszeres tartózkodás a ragaszkodás egy formája is lehet. A vágyaktól való tartózkodásnak teljesnek kellene lennie, és vonatkoznia kellene a nirvána elérésének vágyára is. Egy lehetséges végkövetkeztetés ebben a tekintetben az a nézet lehetne, hogy a javakat egy kiegyensúlyozott tartózkodással kellene kezelni, nem pedig teljes megtagadással, vagyis itt is középút lehet a megoldás.

4.2. A Függő keletkezés és állandótlanság (aniccsa[56])

A Buddha tanítása szerint semmi nem állandó, minden valami ok- okozati összefüggésben van egymással. Ez a tanítás a Függő keletkezés. A Függő keletkezés a buddhizmus alapja, nincs olyan buddhista iskola, amelyik ne ezt tette volna meg a fundamentumának. Sőt, vannak olyan iskolák, amelyek eköré szervezték az egész tanításukat. A függő keletkezés egy tizenkettes láncolat, amit már a Buddha halála után vontak egy csokorba. A Páli Kánonban, mikor a Buddhát a keletkezésről, létezésről és megsemmisülésről kérdezték, ő mindig a függő keletkezéssel válaszolt, ez pótolja a nem létező világképet. A függő keletkezés mindig egy másik létezőtől függő létezés egyszerű eseménye. Általánosan a szenvedések és újra születések (szamszára[57]) létforgatagának keletkezése, a dolgok, jelenségek egymás feltételezettségének kifejezése. Konkrétabban a szenvedéshez vezető tizenkét láncszem (nidána): nem-tudás, késztetések, érzékelési tudatosság, név és forma, az érzékelés alapjai, az érzékelés, érzés, szomj, ragaszkodás, létesülés, születés, öregség és halál.[58]

A világon semmi nem állandó; minden valaminek az ok-okozati függvénye; egyetlen tett a következmények hálóját indítja el. Így az ember részese lehet ennek a hálózatnak akaratával és tetteivel, amely újabb szándékokat és tettek láncolatát indítja el: ez a karma fogalma. A jó tettek jó karmát eredményeznek a jelenlegi és az elkövetkező életciklusokban. Ezt a nézetet követve tudatosul bennünk, hogy minden tettnek következménye van az okok láncolatában, így viselkedésünk megfigyelése és annak etikai megítélése segít bennünket, hogy a helyes mederbe terelje késztetéseinket. Ez a nézet olyan szoros kapcsolatot feltételez az ember és a környezete között, hogy nem is igazán lehet különválasztani.

Megállapíthatjuk tehát, hogy mindannyian, akik a szamszára forgatagában járunk, ki vagyunk téve a dukkhának, ezáltal a függő keletkezésnek.

4.3. Éntelenség (anattá)

Szenvedésünk első oka a tévelygés és vakságunk, aminek következtében képtelenek vagyunk olyannak látni a világot, amilyen valójában, így torz-képet alkotunk róla és magunkról is. A Buddha tanításaiban központi helyet foglal el a nem-én elve. Ez a tanítás nem tagadja az én fogalom működését hétköznapi értelemben, hisz a társadalom működéséhez erős, szilárd egora van szükség. Végső értelemben az én nem létező fogalma csupán egy név, az emberek tévesen azonosítják magukat valamely mentális vagy testi tulajdonságaikkal. Miután az agyunkban létrejött az Én fogalma, ez válik általános viszonyítási alappá. Ez az Én adja az identitásunkat, ehhez az énhez való ragaszkodásunk boldogtalansághoz vezet. Ez az az Én, amely folyamatosan vágyakozik valami után, állapotokat hajszol, tárgyakat keres, vagy éppen azokat elutasítja. Mivel minden pillanatban éntudatunk megerősítésén fáradozunk, teljesen belefeledkezünk az ebből fakadó gondok tömegébe. Ezt az egot célozzák meg a marketing szakemberek, üzletek, árucikkek, melyek termékeikkel még inkább megerősítik azt.

 

5. Összegzés

Dolgozatom fő kérdése az volt, hogy miért és hogyan válik divattá a buddhizmus, illetve miért és hogyan használják, alkalmazzák szimbólumait, eszközeit. Ahhoz, hogy ezt a kérdést megvizsgáljam, foglalkoznom kellett a fogyasztói magatartással és reklámok erejével. Arra a megállapításra jutottam, hogy a reklámok a folyamatos fogyasztásra sarkallnak bennünket, ami erősíti a vágyat, hogy még több dolgot birtokoljunk, még többet vásároljunk.

A modern társadalom énközpontú világa arra ösztönöz minket, újra és újra kitaláljuk önmagunkat, folyamatosan meg tudjunk újulni és újat tudjunk alkotni. A „tegnap” gondolatai, eszméi, iránymutatásai „holnapra” elavultnak tűnhetnek. Ezzel a gyors változással nehéz lépést tartani, sokszor elveszettnek érezhetjük magunkat a körülöttünk folyamatosan változó világban.

Hiába mondható el általánosan a vallástól való eltávolodás a nyugati világban, az embereknek mégis szükségük van valamiféle szellemi táplálékra és szükségük van arra is, hogy megtalálják a belső békéjüket. A multikulturalizáció miatt könnyebb találkozni a keleti tanokkal, és az ismeretlen, az új vonzóbb lehet, így a kelet spiritualizmusa felé fordulhatnak az érdeklődők. A buddhizmus a békét, harmóniát, a belső tisztaságot jelenti a legtöbb ember számára. Ezért sokan a meditációs tanfolyamok és a jóga segítségével keresik a belső békéjüket, míg a külső harmónia megteremtése miatt az otthonaikat buddhista témájú tárgyakkal díszítik. A reklámok kihasználva az eziránti igényt, az eladhatóság miatt egyre több olyan terméket árulnak buddhista filozófiába csomagolva vagy a jelképeit használva, aminek semmi köze a buddhizmus eszméjéhez, sőt egyenesen ellentétes lehet a Buddha tanításával. Így a szakrális tárgyak és szimbólumok deszakralizálódnak.

Beutazva a világot, gyűjtögetjük a tárgyainkat, mindig örülve az új szerzeményeinknek, mint valami trófeának, de ahogy bekerül a többi tárgyunk közé, máris újak után kutatunk. Az új tárgy szépsége elhalványul a régiek között. Azt gondolom felesleges a sokadik fröccsöntött dísztárgyat megvenni, hiszen előbb vagy utóbb szemétté válik, amivel a környezetünket szennyezzük. Törekedni kellene az okos vásárlásra, ami nem egy halom szép tárgy felhalmozását jelenti, hanem azt, hogy minden dolgot képesek vagyunk tökéletesen értékelni. Illetve az okos vásárlás azt is jelentheti, hogy különbséget tudunk tenni aközött, hogy mi az, amire valójában szükségünk van, és mi az, amit csupán az adott termék utáni vágyakozás miatt vásárolunk meg. Hiszen semmi garancia nincs arra, hogy a feleslegesen megvásárolt termékek hozzájárulnának ahhoz, hogy hosszú távon elégedettséget érezzünk vagy, hogy segítenék a valódi jól-létre való törekvést.

Dolgozatom írása közben felvetődött bennem azt a kérdés, hogy „divat buddhizmus” elvezethet-e egy mélyebb érdeklődésig, megismerésig. Míg a saját tapasztalatom az, hogy elvezethet, hisz én is a reklámok, illetve divat hatására kezdtem ismerkedni, majd érdeklődni a buddhizmus iránt, addig természetesen ezt nem jelenthetem ki másokkal kapcsolatban, hiszen minden ember más és mindenki más utat jár be. Az egyén fogékonysága, nyitottsága szükséges ahhoz, hogy eljuthasson egy mélyebb megismeréshez, megértéshez. Így a tömegek számára elérhető „divat buddhizmus” csupán csak az ajtót nyitja ki, azon belépni már kevesebben fognak.

 

„Egy fazekas

Ült Buddha

Lábánál.

Egy Buddhát kezdett el

Megformálni.

Mit csinálsz?

Kérdezte a Buddha.

Hiszen te jól tudod

Mit csinálok,

Válaszolta a fazekas.

Egy Buddhát csinálok.

Az, hogy egy Buddhát csinálsz

Nem csinál belőled

Buddhát, mondta a Buddha.

Nem, mondta a fazekas

Elvégezve az utolsósimításokat

(Az együttérzést kifejező

Kéztartásban

Ülő Buddhán),

De Buddhát árulni

Megélhetést jelent.

Igen,

Miután kifizetted

A licensz díját,

Mondta Buddha

És kinyújtotta a kezét.”[59]

 

Melléklet

1. kép. Forrás: saját kép	2. kép. Forrás: saját kép	3. kép. Forrás: Saját kép
4. kép. Forrás: Saját kép	5. kép. Forrás: Saját kép	6. kép. Forrás: Lucky Beer
7. kép. Forrás: Laurel Tuohy	8. kép. Forrás: Mike Blum	9. kép. Forrás: Mike Blum

 

Irodalomjegyzék

Bhikkhu Bódi 1993. A nemes nyolcrétű ösvény. Budapest: Orien Press.

Csörgő Zoltán 2018. A buddhista szimbólumok világa. Budapest: A Tan Kapuja Buddhista Egyház.

Dr. Hetényi Ernő 1981. OM MANI PADME HUM. Budapest: Buddhista Mission.

Földiné Irtl Melinda - Komár Lajos 2017. Indo-tibeti hatások és a két világháború közötti magyar életreform. Budapest: Gondolat.

Kaza, Stephanie 2005. Hooked! Buddhist Writing on Greed, Desire, and the Ugre to Consume. Boston and London: Shambala.

Kárpáty Ágnes 2001. A buddhizmus Magyarországon. Budapest: MTA Politikai tudományok intézete Etnoregionális Kutatóközpont.

Keown, Damien - Prebish, Charles S 2010. Encyklopedia of Buddhism. London and New York: Routledge.

Kornfield, Jack 2017. A bölcs szív. Martonvásár: Ursus Libris.

Törőcsik Mária 2017. Fogyasztói magatartás. Budapest: Akadémia kiadó.

Trungpa, Csögyam 2012. Munka, szex, pénz. Életünk az éber figyelem ösvényén.  Budapest: Ursus Libris.

Porosz Tibor 2002. A felsőbb Tan Foglalata. Budapest: A Tan Kapuja Buddhista Főiskola jegyzete.

Porosz Tibor 2018. A buddhizmus lexikona. Budapest: A Tank Kapuja Buddhista Egyház.

Prebish, Charles S - Baumann, Martin 2002. Westward Dharma: Buddhism beyond Asia. University of California Press.

Ráhula, Valpola 2014. A Buddha tanítása. Budapest: A Tan Kapuja.

Szathmári Botond 2012-17. A tibeti kultúra kincsestára. A Tan Kapuja Buddhista Főiskola jegyzet.

Szathmári Botond 2021. A buddhizmus magyarországi elterjedésének korai szakasza. Főiskolai jegyzet. Budapest: A Tan Kapuja.

Valcsicsák Zoltán 2015. Álmomban Bhutánban ébredtem. Budapest: Oniva kiadó.

Zsolnai László 2010. Boldogság és gazdaság. A buddhista közgazdaságtan eszméi.  Budapest: Typotex.

Internet forrás

Balogh Margit 1997. New Age, új vallási mozgalmak, sátánizmus. Magyarország a XX. században II.kötet. [online] URL: http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/290.html [letöltve: 2022. február 14.].

Farkas Attila Márton 1998. Buddhizmus Magyarországon avagy az alternatív vallásosság egy típusának anatómiája. [online] URL: https://mek.oszk.hu/10700/10732/10732.htm#3 [letöltve: 2022. február. 14].

Pace, Stefano 2013. Does Religion Affect the Materialism of Consumers? An Empirical Investigation of Buddhist Ethics and the Resistance of the Self. Journal of Business Ethics. Springer Stable [online] JSTORE. URL: https://www.jstor.org/stable/23324955 [letöltve: 2018. november 5.].

Pressing Lajos 2010. Van-e a hamburgernek Buddha természete? [online] URL: https://dakiniland.net/buddhizmus/irasok/eredeti/hamburger [letöltve: 2022. február 14.].

Quarterly, Wilson 1997. Buddhism Comes to Main Street. The Wilson Quarterly (1976-). Wilson Quarterly Stable URL: https://www.jstor.org/stable/40259451 [letöltve: 2018. november 5.].

Prisching, Manfred 2010: „Ich kaufe, also bin ich”: Die Person des Kapitalismus. „Vásárolok, tehát vagyok”: A személy a kapitualizmusban.  In: Kapitalistischer Realismus. Von der Kunstaktion zur Gesellschaftskritik. Szerk: Neckel, Sieghard. Campus: 232–255. [online] URL: F15_prisching.pdf (fordulat.net) [letöltve: 2022. február 14.].

Torgyik Judit (2004). Multikulturális társadalom, globalizációs trendek. Új Pedagógiai Szemle 2004. április-május. [online] URL: https://epa.oszk.hu/00000/00035/00081/2004-04-ta-Torgyik-Multikulturalis.html [letöltve: 2022. február 22.].

 

 

[1] Fordította Fórizs László.

[2][2] Szukha (p): boldogság. A buddhizmus egyik legfontosabb fogalma. Szó szerinti jelentése a kocsinál a kerékagy „jó lyuka”, amelyben a tengely nem akadozik, vagyis zökkenőmentes. (Porosz 2018)

[3] Zsolnai 2010: 134.

[4] Tanhá (p): szomj. A Négy Nemes Igazság közül a második a szenvedés-keletkezése (dukkha-szamudaja), aminek oka a szomj. (Porosz 2018)

[5] Törőcsik 2017: 53.

[6] Kaza 2005: 24.

[7] Ahimszá (p): nem ártás, erőszak-mentesség. Az ind kultúrában elterjedt szemlélet és magatartás a nem ártás vagy ártalmatlanság követelménye. Bár a Buddha ritkán használta ezt a kifejezést, ennek ellenére ez az elv más módon megfogalmazva áthatja a tanítását. (Porosz 2018)

[8] Gross Nationel Happiness

[9] Karma Ura (1961-): író, festő, történész. A Bruttó Nemzeti Boldogságkutató Központ elnöke.

[10] Valcsicsák 2015: 236.

[11] Valcsicsák 2015: 242.

[12] https://epa.oszk.hu/00000/00035/00081/2004-04-ta-Torgyik-Multikulturalis.html (Torgyik Judit) [letöltve: február 22.].

[13] Földiné-Komár (2017)

[14] Szathmári 2021: 126.

[15] https://mek.oszk.hu/10700/10732/10732.htm#3 (Dr. Farkas Attila Márton)

[16] http://fordulat.net/pdf/15/F15_prisching.pdf (Prisching 2010) [letöltve: 2022. február 14.].

[17] https://www.jstor.org/stable/23324955: (Stefano Pace: 2013) [letöltve: 2018. november 5.].

[18] Csögyam Trungpa 2012: 46-49.

[19] https://www.jstor.org/stable/23324955: (Stefano Pace: 2013) [letöltve: 2018. november 5.].

[20] H.P.Blavatsky: 1831-ben született Oroszországban, a születése és megkeresztelése között különös események történtek. Beutazta a Keletet, sok tapasztalatot szerzett az okkult tanulmányokban. Egyik nagyhatású műve A csend hangja.

[21] https://www.teozofia.hu/ [letöltve: 2022.február 28.]

[22] Rudolf Steiner: Polihisztor, az antropozófia megalkotója. A Teozófiai Társulatból kiválása után az, a Waldorf-pedagógia atyja. Az antropozófia egy megismerési út, ezen az úton haladva az ember megismerheti az érzékfeletti, szellemi világot, annak lényeit, folyamatait és eseményeit. (www.antropozófia.hu)

[23] http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/290.html (Balogh Margit) [letöltve: 2022.február 14].

[24] Karma (sz): cselekedet, ok- cselekvés: Motivált vagy szándékolt tett, aminek üdvös, vagy káros ok-okozati következménye van. (Porosz 2018)

[25] Törőcsik 2017: 102.

[26] A buddhizmus nyugati terjedése (Szathmári Botond)

[27] Keown-Prebish 2010: 167.

[28] Keown-Prebish 2010: 168.

[29]Hankiss 2006: 100.

[30] Dharma (sz): Tan, való, valóság, jelenség. Az, ami valóságos, vagyis a késztetett létforgatag összes jelensége és a nem késztetett kialvás közös elnevezése. (Porosz 2018)

[31] Parinibbána (p): Végső kialvás. Azonos a maradéknélküli kialvással, amely mentes minden ragaszkodástól. (Porosz 2018)

[32] Csörgő 2018: 42.

[33] Mudra (sz): Kéztartás, pecsét. Különböző Buddha ábrázolásokon alkalmazott ikonográfiai jegyek egyike. (Porosz 2018)

[34] Csörgő 2018: 108-111.

[35] Csörgő 2018: 102.

[36] https://www.luckydrinkco.com/luckybeer/index.php#beer [letöltve: 2022.03.01.].

[37] Mándjúka-upanisad (1)

[38] Dr Hetényi 1981: 32-33.

[39] Dr Hetényi 1981: 32.

[40] Szathmári 2012-2017: 249.

[41] [41] Panycsa síla (p): Öt fogadalom vagy öt erkölcsi szabályzat. A Buddha világi követői gyakorolnak mind a théraváda, mind a mahajána hagyományokban. Tartózkodás az öléstől, a lopástól, a helytelen szexuális magaviselettől, a hazugságtól és a bódító szerek használatától.

[42] Csörgő 2018: 166.

[43]https://cosmopolitan.hu/sztarhirek/2020/12/16/ekkor-lesznek-a-tizmillioszoros-napok-2021-ben/[letöltve: 2020. 03.15].

[44] Idézet egy, a témába illő magánbeszélgetésből.

[45] https://dakiniland.net/buddhizmus/irasok/eredeti/hamburger (Pressing Lajos) [letöltve: 2022.02.14].

[46] Knowing Buddha Organization: https://www.knowingbuddha.org/home-en [letöltve: 2022. 02. 16].

[47] Avidjá (sz): Nem-tudás, tudatlanság. A szenvedés keletkezésének távolabbi, közvetett kiváltója. Nem valamely tárgyi tudás hiányára utal, hanem a valóság közvetlen megtapasztalásának hiányát jelenti. (Porosz 2018)

[48] Upádána (p): Ragaszkodás. A Buddha szerint az öt halmazzal (khandha) történő azonosulás ragaszkodáshoz vezet, ami a szenvedés egyik formájává lesz. (Porosz 2018)

[49] Zsolnai 2010: 68.

[50] https://dakiniland.net/buddhizmus/irasok/eredeti/hamburger (Pressing Lajos) [letöltve: 2022.02.14].

[51] Paticcsa szamuppáda (p): Függő keletkezés. Azt mutatja meg, hogy az életük során az egyes egyéneket mely tényezők milyen kapcsolódásokon keresztül kötik a szenvedés létforgatagába. (Porosz 2018)

[52] Anattá (p): Önmagátlan. A Buddha tanításának legalapvetőbb, legfontosabb gondolata. Egy állandó, változatlan örök entitás, szubsztancia vagy abszolútum hiánya.

[53] Dukkha: Szenvedés, elégtelenség. A valóság és önmagunk tökéletlenségére, az „egész-ség” hiányára, vagy az ember kiszolgáltatottságára, alávetettségére utal. (Porosz 2018)

[54] Valpola Ráhula 2014: 58.

[55] Csandha (p): Szándék, törekvés.

[56] Aniccsa (p): Állandótlanság. Azt fejezi ki, hogy minden, ami keletkezett az mulandó. (Porosz 2018)

[57] Szamszára (p): Létforgatag. A létesülések, illetve az újraszületések és a szenvedés ismétlődő áramlása. (Porosz 2018)

[58] Porosz 2002: 119.

[59] John Drew: A karmakurai Buddha (Fordította Tarr Dániel)