A tibeti buddhizmus szentpétervári vonatkozásai

Dolgozatom célja az oroszországi buddhizmus egy szeletének bemutatása a szentpétervári példán keresztül. Szentpétervárhoz személyes kötődésem van, a témaválasztásnál ez döntő súllyal esett latba.

Az 1. fejezetben röviden áttekintettem a tibeti buddhizmust és a gelugpa irányzatot.

A 2. fejezetben az oroszországi buddhizmus történetét vizsgáltam, hogyan jutott a buddhizmus Oroszországba, milyen irányzatok terjedtek el, azon belül a burját, kalmük és tuvai buddhizmust. A 3-4. fejezet Szentpétervárról és az orosz orientalista gyökerekről szól.

A dolgozatom célja annak a feltérképezése volt, hogy mi indokolta, hogy Oroszország egykori fővárosában - amely mindig is a pezsgő szellemi életéről, valamint a kultúra és a vallás tiszteletéről volt híres – épült meg a XX. század elején a legészakabbra fekvő buddhista templom, a Dacan[1] Gunzecsojnej (t.: kun brtse chos gnas grwa tshang, magyar ejtése: künce cshöne dachang), Európa első buddhista szentélye. Ehhez nyújt segítséget az 5. és 6. fejezet, ahol Agvan Dorzsijev életét, a XIII. Dalai Lámával való kapcsolatát és az orosz-tibeti politikai hátteret elemeztem. A 7. fejezetben magáról a szentélyről, annak létrejöttéről és mai napig tartó sorsáról írtam.

Dolgozatom tézise is ezzel volt kapcsolatos, mely szerint: vallásos érzületből kifolyólag valósult meg ez a projekt, vagy azért, hogy Oroszország a saját oldalára állítsa Tibetet a nagyhatalmi harcokban. Időben behatároltam a szentély történetét – az 1898-1914[2] közötti időszak vizsgálódásom tárgya.

Az összegzésben összefoglaltam a kutatásaim eredményét.

A dolgozatban mind a tibeti, mind az orosz nevek, szavak esetében a magyar átírás volt mérvadó, zárójelben jeleztem a Wylie-féle átírást, a tibeti és esetleges más nyelvű alakjait a szavaknak, rövidítések: t: - tibeti, o: - orosz, sz: szanszkrit, m: - mongol.

1. Tibet és a tibeti buddhizmus

1.1. Tibet

„Tibet a saját elnevezésükben Pö /t: Bod/, Pöjül /t: Bod-yul = Pö ország/ vagy Töpö /t: sTod-bod = Felső Pö/. Az európaiak Tibet elnevezése az utóbbiból ered. A türkök a Bahman Jastban és az orhoni feliratokban Töpüt, a mongolok Töbed, a muszlim (perzsa, arab) geográfusok Tubbat néven említik a területet. Minden bizonnyal ennek nyomán született az európai Tibet elnevezés.”[3]

Tibet – Ázsia közepén, a legnagyobb ázsiai országok határainak találkozásánál elhelyezkedő ország, mindig is nagy figyelmet váltott ki és a vele kapcsolatos érdekek politikai csatározásokat generáltak a nagyhatalmak között. A külföldiek számára „tiltott” ország volt és ezt minden módon kultiválta a mandzsu hatalmú Kína. Hoffman szerint: „Tibet a 19. század egészére kénytelen volt alávetni magát a mandzsuk „tiltott ország” politikájának. A tibetieket idegengyűlöletre sarkallták és a mandzsuk arról is meggyőzték őket, hogy Tibet kerülne veszélybe, ha külföldieket engednének az országba.”[4]

Tibetben megmaradt az egyedi állami berendezkedés: alapját a lámaista egyház politikai, gazdasági és ideológiai irányítása jelentette.[5] Az egyházfő, a dalai láma[6] – az élő isten – egyidejűleg világi és vallási vezetője is Tibetnek. Több mint 3000 kolostor, 100-200 ezer lámával, hagyományosan politikai, vallási és gazdasági központok voltak, ezek köré épültek a városok.

„A buddhizmus a VII. században Nepálból és Indiából került át Tibetbe, de aktív terjesztését csak a VIII. században Padmaszambhava kezdte meg. A bön vallás fokozatosan elvesztette jelentőségét, de bizonyos elszigetelt vidékeken ma is létezik. A buddhizmus térhódítása fokozatos, hosszú ideig tartó folyamat volt, és különböző nagy tanítók nevéhez fűződik. Négy legfontosabb irányzata a nyingmapa, a kagyüpa, a szakjapa és a gelugpa.”[7]

Tibet fővárosában, Lhászában található a híres-nevezetes Potala palota,[8] egy grandiózus építmény, a dalai láma téli szállása/palotája és a Tibeti Kormány székhelye. Tisztelettel adózva a dalai lámának és tibeti szenteknek, zarándokok érkeztek ide nemcsak a szomszédos Kínából, Indiából, Nepálból, Szikkimből, Butánból, Mongóliából, hanem Oroszországból is (a Bajkálontúlról és a kalmük sztyeppékről). Ezeket a körülményeket használta ki mind Oroszország, mind Nagy-Britannia, akik a saját buddhista polgáraikról való gondoskodás ürügyével palástolták a tibeti ügyek iránti érdeklődésüket, elterelve a figyelmet a politikai és területi érdekeikről, amelyet a történészek „nagy játszmaként”[9] neveznek.

1.2. Congkhapa és a gelugpa rend

Congkhapa (t.: tsong kha pa) vagy más néven: Lobzang Dagpa (t.: blo bzang grags pa) (1357-1419), korának valamennyi irányzatával megismerkedett, azokban igen nagy jártasságra tett szert, filozófiai és meditációs praxisokban is magas szinteket ért el. Tanítványaival 1409 körül megalapította a Ganden kolostort, teljes nevén: Ganden Namgyel Ling (t.: dga' ldan rnam rgyal gling), mely később a gelugpa (t.: dge lugs pa) irányzat központjává vált. Nevének jelentése: örömteli győzedelmes templom.[10] Ez a kolostor a három gelugpa kolostor közül az egyik, 4300 méter magasan a Wangbur-hegy tetején helyezkedik el. A másik két kolostor a Szera (t.: se ra) és a Depung (t.: bras spungs). A Ganden kolostort tartják a gelug szervezet politikai központjának. A kolostor vezetője egyben a gelugpa iskola vezetője is. Az alapító mumifikált testét is itt helyezték el, nemesfémekkel díszített koporsóban. Őszentsége, a XIV. Dalai Láma is itt diplomázott 1958-ban,[11] elmondása szerint nagyon közel került Congkhapához.

Congkhapa tanításainak központjában a lam-rim, azaz a fokozatos ösvény doktrínája áll.[12] Valószínű, hogy a kadampa (t: bka' gdams pa = a beszéd (Tan) kifejtésének híve)[13] hagyományból vette át, melyet még Atísa (979-1053) indiai mester és egyik tibeti tanítványa, Domtön (t.: 'brom ston) (1005-1064) alapított. Mára ez a hagyományvonal már nem létezik, mivel a XIV. század folyamán beleolvadt a gelugpa és a kagyüpa (t.: bka' brgyud pa) iskolák rendszerébe. Azonban nem lehet kijelenteni azt sem, hogy a gelugpa iskola új alapokra helyezte volna a Magasztos tanításait, mivel a három már létező iskola alapja szintén a prászangika madhjamaka (sz.: prāsangika-madhyamaká) filozófia. Maga az iskola logikai érvelésű, ami rámutat az alapvető hibákra. Nágárdzsuna, illetve későbbi Buddhapálita, Csandrakírti vagy Congkhapa ezzel a módszerrel utasítottak el esszencialista nézeteket.

„… Congkhapát reformátorként szokás említeni, akinek az átalakításai a vinaja[14] szabályainak szigorú betartásához való visszatérésre és a buddhista vallási képzésre irányultak.”[15]

2. A buddhizmus Oroszországban

Oroszországban, napjainkban a buddhisták száma kb. 2 000 000 fő.[16] 1917-ben 175 buddhista templom létezett az országban, több mint 20 000 rezidenssel – ezeket a templomokat 1940-ig mind megsemmisítették.[17] A hagyományosan buddhista hívők által lakott területek közé tartozik Burjátia, Tuva, Kalmükföld, a Tyumenyi terület, a Bajkálontúli vidék és az Irkutszki terület. Buddhista közösségek vannak Moszkvában, Szentpéterváron és az ország sok-sok városában. A buddhista hívők nagyrészt a gelugpa irányzatot követik, de szép számmal vannak karma kagyü hívők is. Jelen vannak ezen kívül más mahájána irányzatok is: japán zen, koreai szon, a tibeti buddhizmus mindegyik iskolája, és vannak théraváda iskolák is. A buddhizmus Oroszországban a pravoszlávizmus, iszlám, judaizmus mellett a hagyományos vallást képviseli.

Oroszország buddhizmussal való kapcsolatának gyökerei elvesznek az évszázadok homályában. Orosz kereskedők és misszionáriusok ősidők óta vették az irányt Kelet felé, az utazók pedig keresték a Kelet országainak szárazföldi vagy vízi megközelítési lehetőségeit, többek között Indiának, a buddhizmus hazájának. Nem kevésbé fontos Oroszország geopolitikai helyzete, főleg keleti, nem pedig nyugati irányban terjeszkedett, mivel azokkal az országokkal (volt) határos, melyekben uralkodó vallás a buddhizmus – Mongólia, Kína. V. P. Vasziljev, orosz akadémikus szerint „Oroszországot a történelmi események láncolata tolta Ázsiába, és ennek a mozgásnak a mértékét előre lehetetlen volt megállapítani”.[18]

Oroszország egész története folyamán a Kelet földrajzi közelsége miatt igen nagy hatással volt a vele szomszédos területekre és elkerülhetetlen volt a szellemi értékek cseréje. Egyébiránt Oroszország, mivel területének több, mint a fele Ázsiához tartozik, maga is keleti ország. A Keletről jövő hatások megmutatkoznak nemcsak a tudományban, de a költészetben, festészetben, építészetben is.

A buddhizmus első hulláma az újkor kezdetén érte el Oroszország határait. A régészek Közép-Ázsiában olyan leletekre bukkantak – például sztúpamaradványok, amelyek arról tanúskodnak, hogy az iszlám IX. századi betörését megelőzően ezen a helyen buddhista emlékművek álltak, és ezek a területek a néhai Kusán Birodalom[19] részei voltak.[20]

Másrészt a mai Oroszország területén buddhista jelenlétre utaló jelek maradtak a VIII. századból és Balhae[21] államhoz köthetőek, amely 698-926 között a mai Amur-mellék és Tengermelléki terület[22] egy részét foglalta el, és nagy hatással volt rá a szomszédos Kína, Korea és Mandzsúria mahájána buddhista nézetei.

Történetünk szempontjából fontos a XIX. század végi Szentpétervár buddhista közössége, akik alapvetően kalmük, burját és tuvai gyökerekkel rendelkeztek, vagy jövedelemszerzés céljából érkeztek oda, vagy a városban éltek már régebb óta.

2.1. Kalmük buddhizmus

A buddhizmus második megérkezése Oroszországba a XVI-XVII. században történt, amikor Nyugat-Mongóliából nomád törzsek – saját magukat ojrátoknak, mások pedig kalmüköknek nevezték – érkeztek Szibérián keresztül a Volga mellékére. Az ojrátok a buddhizmust még a XIII. században vették fel, és a legelső felszenteléseket a vörös sapkás iskolák - szákja és kagyü – lámáitól kapák. Arra az időre, amikor elérték a Volga-melléket, a Tibetben uralkodó politikai helyzet miatt nagyobbrészt a dalai láma vezette gelugpa[23] irányzathoz tartoztak. Nagy segítséget nyújtott Zaja Pandita (1599-1662), Hamkhai Gyaco, aki a mongol írásbeliség alapján kidolgozta a kalmük-ojrát írásbeliséget. A kalmük buddhizmus fejét a cár nevezte ki és kalmük nép lámájának nevezték. A rezidenciája Asztrahánban[24] helyezkedett el és a burját Bandido Hambo Lámához hasonlóan, független volt a mongoloktól. A szellemi vezetést a kalmükök közvetlenül Tibetből kapták.

A Kalmük kánság XVIII. századi likvidálását követően a kalmük sztyeppék a cári Oroszország egyik adminisztratív-területi egysége lett, amely az asztraháni katonai kormányzónak volt alárendelve, a kalmük nép irányítását célzó 1834-es rendelet[25] szerint a buddhista egyház pedig teljesen a cári adminisztráció alá tartozott.

2.2. Burját buddhizmus

A XVII. században a tibeti buddhizmus Mongóliából északra terjedt a Bajkálontúl burját lakosságához. A második vonal közvetlenül Tibetből érkezett. Abból a célból, hogy Oroszországnak ezen a részén meggyengítse a Bogdogegenek,[26] mongolok és mandzsuk pozícióját, a cár a Guszinoozerszkij dacan[27] elöljáróinak, mint a burját buddhizmus vezetőinek a Bandido Hambo Láma[28] címet adományozta. Ily módon a burját buddhizmus függetlenné vált a mongol egyháztól.

Jelizaveta Petrovna (1709-1762) orosz cárnő 1741-ben rendeletet hozott,[29] melynek megfelelően Burjátiában elismerték a lámaista hitet és 11 dacangot (o.: dacan) és 150 főállású lámát hagytak jóvá. Ez az időpont számít Oroszországban a buddhizmus hivatalos elismerése dátumának.

Burjátiában 1846-ra már 34 dacang épült. Hatalmas erőfeszítések és nem kevés anyagi áldozat révén a burjátok Tibetből, Kínából és Mongóliából hatalmas mennyiségű szentiratot tudtak importálni és átvenni élő tradíciókat nemcsak az uralkodó gelugpa, hanem egyéb buddhista irányzatokból is.

Csojmanraba mongol láma vezetésével 1849-ben a Cugolszkij Dacangban[30] (t.: Tasi Cshöphel Ling, Wylie: bkra shis chos 'phel gling, burját: Сүүгэлэй дасан) megkezdték az indo-tibeti gyógyászat tanulmányozását, amely később elterjedt más helyeken is.

Az Aginszkij Dacangban 1878-ban megalapították a Dujnhor-Kálacsakra[31] iskolát, amellyel befejeződött a tibeti minta szerinti alapvető felsőfokú szellemi képzés kialakítása.

Gyorsan fejlődött a könyvnyomtatás, 1887-ben már 29 nyomda létezett, amelyek az 1930-as megszüntetésükig közel 2000 fajta könyvet adtak ki tibeti és mongol nyelven.

A dacangok mellett nemcsak nyomdák működtek, hanem iskolák is nyíltak, ily módon ezek az intézmények óriási szerepet vállaltak a kultúra és az oktatás feladataiban.

2.3. Tuvai buddhizmus

A XVIII. században a buddhizmus Mongóliából csakúgy eljutott Tuva[32] türk népességéhez, habár a buddhizmus első hulláma még a IX. században érkezett az ujgurok által. Ahogyan a Bajkálontúlon, ez is alapvetően gelugpa irányzat volt, mellette a nyingmapa irányzat is erős volt. A Csadáni Hure[33] vezetői, mint a tuvai buddhista egyház fejei, hambo láma[34] címet kaptak. Miután Tuva - akárcsak Mongólia - 1912-ig mandzsu uralom alatt volt, a tuvai hambo lámák az urgai[35] Bogdogegennek engedelmeskedtek. Ebből kifolyólag a tuvai buddhizmusnak sokkal erősebb volt a kapcsolata Mongóliával, mint a burjátnak. Tuvában a buddhizmus békésen megfért a helyi sámánizmussal, az emberek egyszer a sámánhoz fordultak, másszor pedig a buddhista szerzetesekhez.

A tuvai szerzetesek a legmagasabb képzési fokozatot általában Mongóliában tudták megszerezni.

3. Szentpétervár

„Uralkodói rendeletre, Nagy Péter cár (1627-1725) parancsára jött létre a XVIII. század elején, régi negyedeinek uralkodó stílusa tehát a barokk és klasszicista. Mindkettő fenséges és ünnepélyes hatású, és szervesen illeszkedik bele a fák és a vizek elragadó összhangjába. A XX. század első negyedéig az egész birodalom fővárosa volt, közigazgatási, gazdasági és kulturális központ. Virágzó kereskedelméről, gazdaságáról sokan Északi Palmyrának[36] is nevezték Nagy Péter városát, de mondhatták volna a tudomány és a művészetek fellegvárának is, hiszen olyan világhírű tudósok dolgoztak itt, mint Lomonoszov és Mengyelejev, olyan festők, mint Repin, és az orosz irodalomnak úgyszólván valamennyi óriása Puskintól Dosztojevszkijig.”[37]

Szentpétervár, az Orosz Birodalom fővárosaként gazdasági, kulturális, szellemi és vallási központként is fontos szerepet játszott.

A buddhizmus hatása két irányból érkezett a XIX. századi Szentpétervárra: egyrészt a Nyugat hatására – London, Párizs irányából, másrészt az oroszországi kalmükök és burjátok által.[38] A szentpétervári buddhista kolónia vegyes összetétele az idők folyamán alakult ki. Ott voltak azok a burját és kalmük munkások, akik még Szentpétervár építésére érkeztek erre a helyre, a XVIII. században – egyrészt I. Péter parancsára, másrészt önszántukból. A XIX. század végén már sok diák tanult a városban Oroszország hagyományosan buddhista területeiről; sok külföldi munkatárs – kínaiak, japánok, tibetiek, mongolok, stb. – dolgozott a városban.[39]
A kalmükök és burjátok között nagy népszerűségnek örvendett Sz. D. Tundutov[40] (1860-1907) és Sz. D. Tjumeny[41] (1881-197), mindketten az Állami Duma tagjai, családjaikkal együtt éltek a városban. Az udvari körökben, a nemesek és előkelőségek között is egyre népszerűbb lett a keleti tan.

4. Orosz orientalisztika, teozófia

Nem kevésbé fontos, hogy a XIX. században az orosz buddhológia központja Szentpétervár lett. Schmidt, Vasziljev, Minajev, Palladij, Oldenburg, Rozenberg, Scserbatszkoj, Obermiller[42] - aktívan tanulmányozták a buddhizmust és megismertették Oroszország és Európa közösségét annak tanításaival és gyakorlatával, a buddhizmussal kapcsolatos munkáik a mai napig megbízható és hiteles forrásnak számítanak a kutatók számára. Nem volt egyszerű folyamat, mivel ebben az időben a pravoszláv egyház erős missziós tevékenységet folytatott Kelet-Szibériában, a Bajkálontúlon, a Közel-Keleten és Kalmükföldön.

A XIX. század végén Szentpétervár előkelő köreiben a teozófia[43] is nagyon népszerű, ez is közrejátszott abban, hogy a buddhista eszmék viszonylag szabadon meg tudtak honosodni. „A buddhizmus elterjedését szolgálta a rendkívül divatos teozófia, J. P. Blavatszkaja „Titkos doktríná”-járól könnyen tértek át a buddhista tanításokra, a jövő egyfajta univerzális vallását látva benne”.[44]

5. Agvan Dorzsijev

Agvan Dorzsijev (1853-1938), tibeti neve Ngagwang Lobzang Dorje (t: ngag dbang blo bzang rdo rje) – buddhista vallási vezető Oroszországban és Tibetben, a szentpétervári buddhista kolostor alapítója, a XIII. Dalai Láma, Thubten Gyaco (t: thub bstan rgya mtsho) (1876-1933) tanítója és vitapartnere, a mongol írásbeliség megreformálója Burjátiában, könyvkiadó. A XIX. század végi – XX. század elejei tibeti politika egyik fontos szereplője. Maga a XIV. Dalai Láma a XX. századi tibeti történelem legkülönösebb alakjai közé sorolja.[45] Burjátiában, a Bajkál-tó keleti partvidékén született és miután ezt a területet Oroszországhoz csatolták,[46] orosz állampolgárnak számított. 19 évesen utazott először Tibetbe, ezután 1880-ban visszatért, ahol a Depung kolostor[47] Gomang (t: sgo mang) kollégiumában[48] tanult, majd 1888-ban gese[49] (t: dge bshes) képzésben vett részt, dicsérettel fejezte be és lharampa[50] (t: lha rams pa) fokozatot kapott. A XX. század elejétől javarészt Oroszországban dolgozott. 1906-ban Kalmükföldön[51] buddhista vallási kolostort és akadémiát alapított, melyek számára 300 kötetet adott át a tibeti kánonból,[52] valamint rituális tárgyakat.

Az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a burját buddhizmus megújításán fáradozott, a szovjet hatalommal közös együttműködést próbálta elősegíteni. Sikerült még néhány kolostort építenie Burjátia nyugati részén, de 1938-ban letartóztatták, majd hamarosan elhalálozott.

5.1. A XIII. Dalai Láma és Dorzsijev

„A XIII. Dalai Láma (1876-1933) időszaka a külföldi imperialista nagyhatalmak, nevezetesen Kína, Brit-India és Oroszország részéről jelentkező állandó beavatkozási kísérletek jegyében telt el.”[53]

Dorzsijev 1888-ban a 13 éves XIII. Dalai Láma, Thubten Gyaco tanítója lett.

A történelem része, hogy 1805 és 1875 között négy dalai láma váltotta egymást Tibetben. Egyikük sem érte meg a nagykorúságot és a régensek uralkodtak helyettük, akiket a kínai ambánok[54] állítottak a posztjukra. A XIII. Dalai Láma 1898-ban elérte a nagykorúságot és idősebb tanítója, III. Purbu Cszog Dzsampa Gyaco[55] (t: pur bu lcog 03 byams pa rgya mtsho) (1825-1901) (az ő tanítványa volt Agvan Dorzsijev is) segítségével semlegesítették az akkori régenst és kolostorba zárták. Ily módon a világi és vallási hatalom az ifjú Dalai Láma kezébe került, aki elkerülte elődjei sorsát. Az idős tanítónak kevés fogalma volt a környező országokról és a politikai történésekről, Dorzsijev viszont ismerte Oroszország és Mongólia helyzetét és élvezte a Rinpocse teljes bizalmát, így annak 1901-es halálát követően Dorzsijevnek volt a legnagyobb esélye a Dalai Láma politikai tanácsadójának tisztjére.

Dorzsijev 1898-ban betöltötte a 35. életévét. Már 10 éve a XIII. Dalai Láma szűkebb környezetéhez tartozott,[56] annak a hét tanítónak az egyike volt, akik chenyi-re[57] (t.: mtshan nyid) tanították a dalai lámát. Mindeközben betölötte a chenyi-hambo tisztjét is, aki Lhásza legnagyobb kolostorai – Depung, Ganden, Szera – 7 filozófiai dachangjának vitáit szervezte.

A Dalai Láma és Dorzsijev az évek során tartós és szoros barátságot alakított ki, Dorzsijev a Dalai Láma és a tibeti kormány tanácsadója lett, akinek megbízásából 1898-ban „ellátogatott Berlinbe, Párizsba, Bécsbe, s mindenütt a Dalai Láma nevelőjeként mutatkozott be; Párizsban, ahol a leghosszabb időt töltötte, Franciaországban elsőként vezetett buddhista szertartást a Guimet-múzeumban, 1899. június 26-án”.[58]

A XIX. század végére kialakult feszült tibeti politikai helyzet miatt Dorzsijev meggyőzte a Dalai Lámát, hogy Tibet esetleg profitálhat az Orosz Birodalommal való kapcsolatból, megvédheti Kína és Nagy-Britannia agresszív területi politikája ellen.[59] Miután mind Nagy-Britannia, mind Oroszország keresztény volt, Dorzsijev azzal érvelt, hogy Oroszország ismert a buddhizmussal szembeni toleranciájáról. Agvan Dorzsijevnek sikerült meggyőznie a Dalai Lámát, hogy az orosz kormány nagy figyelmet fordít és tisztelettel viszonyul buddhista alattvalói érdekeihez és elősegíti a buddhizmus virágzását az orosz birodalomban.

„Sikerült elhitetnie az egyházfővel, hogy Sambala[60] misztikus országa, ahol az apokaliptikus buddhista tanítások szerint a buddhizmust ezen világkorszak végéig tiszta formájában megőrzik, és ahonnan az elkorcsosult világot egy szörnyű, végső küzdelem után újra megtérítik nem más, mint az orosz birodalom, ahol a cárt „vallási uralkodónak” (kalki)[61] tekintik.”[62]

6. Oroszország és Tibet kapcsolatai

Ebben a kulcsfontosságú időszakban Tibet legfőbb szándéka a Kínától való függetlenedés, illetve az ország mesterséges izolációjának megszüntetése volt.[63] Tibet szuverenitási törekvései egybeestek az imperialista nagyhatalmak[64] érdekeinek terjeszkedésével. „A XX. század elején az Indiát gyarmatosító angolok a tibeti területet védősávként akarták alkalmazni a „Koronagyémánt” védelmében, az Ázsiában terjeszkedő másik két hatalommal, az orosszal és a kínaival szemben.”[65]

Az Oroszországgal kapcsolatos tibeti érdeklődés a politikai közeg és magának a dalai lámának a radikális hangulatával volt kapcsolatos, amely Tibet önállóságának maximális szintjére irányult. Ez a függetlenség szinte lehetetlennek tűnt Kína és Nagy-Britannia – akikkel közvetlen kapcsolata volt az országnak – nyomásgyakorlása közben. Oroszországot viszont úgy tekintették, mint Tibet magasztos hódítóját, akinek saját érdekei fűződnek az országhoz – mindeközben az orosz territórium legközelebbi pontja több mint 1000 mérföldre volt Lhászától.

A Tibetben érezhető oroszbarát érzület és magának Agvan Dorzsijevnek a tibeti-orosz kapcsolatok létrehozására tett kísérlete Oroszország uralkodó körei Tibet iránti érdekeiből fakadtak és csak emiatt váltak valósággá. Melyek voltak valódi okai ennek az érdeklődésnek és kik voltak a mozgatórugói? Többek között Vitte,[66] Uhtomszkij,[67] Badmajev[68] – Oroszország távol-keleti politikai sakkjátszmájának kulcsfigurái.

Az 1890-es években elkezdődött a Transz-szibériai vasútvonal építése, amely összekötötte Európát a Csendes-óceánnal. Ebben az időszakban az orosz Külügyminisztériumban felmerült egy terv, melynek végső célja Kína jelentős részének Oroszországhoz való csatolása volt, beleértve Mongóliát, Kelet-Turkesztánt és Tibetet.[69]

Mindez hatást gyakorolt az orosz-tibeti kapcsolatok alakulására, amely Oroszország távol-keleti politikája élénkülése medrében zajlott. A kapcsolatok megteremtésének következményei messze túlmutatnak a Távol-Kelet határain túl és nagyban függtek Oroszország és Nagy-Britannia Ázsiáért folyó versengésétől.

Nagy-Britanniának Tibetre azért volt szüksége, hogy bejuthasson Kína belső övezeteibe és Tibet felől kevesebb ellenfélre számítottak az angolok, mint Kína keleti partvidékeinél. A tibeti bejutást segítette a hosszú, közös tibeti-indiai határ és az, hogy a brit koronának nagyszámú hűséges alattvalója volt Nepálban, Szikkimben és Bhutánban – az utóbbi két királyság korábban hűbéri függőségben volt Tibettel.

A brit fél részéről a hirtelen érdeklődést Tibet iránt az ébresztette, hogy az angolok fülébe jutottak Oroszország tibeti intrikái – többek között erre az időre datálhatók az első hivatalos információk a dalai láma képviselője és az orosz cár találkozójáról. 1898-ban Agvan Dorzsijev diplomáciai misszióval Szentpétervárra érkezett és Uhtomszkij segítségével audienciát kért II. Miklós cártól.[70] A találkozóra Peterhofban, a cár nyári rezidenciájában került sor és olyan kérdések kerültek megbeszélésre, mint az orosz-tibeti diplomáciai kapcsolatok távlatai, orosz konzul Tibetbe küldése, és a dalai lámával történő egyenes írásbeli kapcsolat módja.[71] Ez a találkozó tette le Szentpétervár és Lhásza kapcsolatának alapköveit.[72] Ebben az időben adott be kérvényt Dorzsijev az orosz külügyminisztériumba a dalai láma kérésével, egy buddhista szentély építésével kapcsolatban, ami tibeti képviseletként szolgálhat majd.

„Oroszország szempontjából a földrajzi helyzetét tekintve Tibet fontos politikai jelentőséggel bír. Ez a jelentőség különösen megerősödött az utóbbi időben – tekintettel az angolok állhatatos behatolási kísérleteire ebbe az országba és hogy alárendeljék azt a saját politikai és gazdasági befolyásuknak. Meggyőződésem szerint Oroszországnak meg kell tennie minden tőle telhetőt, hogy megakadályozza Tibetben az angol befolyást” – olvasható Vitte külügyminiszter 1896-ban II. Miklós cárnak készített beszámolójában.[73]

Dorzsijev 1898 után 1900-ban és 1901-ben elutazott Oroszországba, hivatalos misszióval, a másodikat „rendkívüli követségnek” nevezték – eredménye egy nem túl hosszan tartó, de rendkívül intenzív „orosz-tibeti közeledés”, amelynek nagyon szomorú következménye volt, kiprovokálta Anglia Tibet elleni 1903-1904-es intervencióját.[74]

Anglia expedíciónak álcázott fegyveres küldetést indított 1904-ben Tibetbe Francis Younghusband vezetésével, ami Younghusband-expedíció néven híresült el. A bevonuláskor a Dalai Lámát már nem találták Lhászában. A Dalai Láma az angolok elől 1904-ben elmenekült Lhászából Mongóliába, így az orosz határok közelében tartózkodott, és mint korábban soha, kereste a cár védelmét. Scserbatszkoj, aki meglátogatta a Dalai Lámát, azt jelezte, hogy „Őszentsége személyesen szeretné meglátogatni az orosz fővárost, és már a fejében forgatja egy nálunk megépítendő imahely gondolatát”.[75]

Az orosz vezetésnek – pl. Lamsdorf külügyminiszternek – volt olyan ötlete is, hogy hozzák át a Dalai Lámát orosz földre. Ámde az orosz politikai vezetés egész idő alatt igyekezett semleges pozícióban maradni, és annak ellenére, hogy II. Miklós cár többször biztosította Őszentségét a segítőkészségéről, az oroszoknak fontosabb volt a semlegességük – amelyet az angolok felé hangsúlyoztak leginkább – és sajnos nem sikerült a tettek mezejére lépniük.

7. A templom – Dacan Gunzecsojnej

Aranyozott paradox a folyó partján, a tomboló ateizmus hazájában – írta a templomról 1930-ban Sz. N. Markov író. Kirikov B.M., a szentpétervári építészet népszerű kutatója szerint „egyike a modern kor fővárosi építészete legegzotikusabb emlékműveinek”.[76]

Szentpétervár buddhista temploma – a legészakabbra fekvő buddhista templom az egész világon és Európa legnagyobb buddhista temploma – az első Európában. A hivatalos modern neve: „Dacan Gunzecsojnej” Szentpétervári Buddhista Templom - rövidítése a teljes tibeti megnevezésének - «Источник Святого Учения Всесотсрадающего Владыки-Отшельника» - Az összes érző lény uralkodója szent tanításának forrása (t: kun la brtse mdzad thub dbang mchhos byung ba’i gnas).

„[…] a dacan építése az Orosz Birodalom fővárosában nem más, mint a buddhizmus hazánk számára hozott hatalmas hasznának elismerése. Közép-Oroszországban a buddhizmus mérhetően kevésbé volt ismert, mint a kereszténység és az iszlám – főképpen a buddhista régiók távolsága miatt. Ezért a Szentpéterváron lévő dacan építésére adott engedélyt úgy kell tekintenünk, mint a buddhizmus szolgálatainak és a hagyománya hordozóinak elismerését, […], mint Oroszország és népe érdekeinek védelmezőiét, az országnak, amelyben most is élünk.”[77]

Oroszország Külügymisztériumába 1908-ban kérelem érkezett a XIII. Dalai Lámától egy buddhista templom építésével kapcsolatban. Az építkezés 1909-ben kezdődött azon a területen, amelyet Agvan Dorzsijev, burját láma vásárolt, a XIII. Dalai Láma, Agvan Dorzsijev valamint Burjátia és Kalmükföld buddhista hívői által áldozott eszközök terhére.
A templomot N. M. Berezovszkij[78] és G. V. Baranovszkij (1860-1920) orosz építészek tervezték, a tibeti építészet kánonjainak megfelelően.

Az építkezés 1909-1915 között zajlott, de az első szertartást már 1913-ban megtartották. 1912-ben Agvan Dorzsijev meghívta Szentpétervárra O. B. Budajev[79] buddhista szerzetest, hogy a belső szentély díszítését elvégezze, és amelynek vázlatát N. K. Rerih készítette. A templomot 1915. augusztus 10-én szentelték fel. Az elöljárója Agvan Lobszan Dorzsijev lett.

Az építkezés szervezésében hatalmas szerepet vállalt pandito hambo-lama[80] (t: paṇḍita mkhan po bla-ma), Iroltujev. Iroltujev aktívan részt vett mind a pénzeszközök összegyűjtésében, mind a szentpétervári dacan építésére benyújtott kérelem beadásának megszervezésében. Nem kevésbé fontos az is, hogy Iroltujev csakúgy, mint P. A. Badmajev, a cári család magánorvosa volt egy ideig. Idővel aktív nemzetközi béketeremtő szerepet vállalt, kapcsolatot létesített Ceylon buddhistáival, ellátogatott Sziámba (napjainkban Thaiföld).[81]

7.1. Az előzmények

Szentpéterváron a Sztroitely (Építő) c. újságban 1898-ban egy rövid cikk jelent meg, mely szerint a városban élő nagy létszámú buddhista vallású közösség kérvényt nyújtott be egy 100-200 személy befogadására alkalmas imahely létesítéséről. Ez a megjelenés egybeesett a XIII. Dalai Láma követének, a tudós Agvan Dorzsijevnek a városba érkezésével. Az események későbbi alakulásából teljesen nyilvánvaló, hogy ez az információ magától Dorzsijevtől eredt.

A kolostor építéséhez szükséges földterületet Dorzsijev 1909. március 16-án vásárolta meg, 18.000 rubelt fizetve érte.[82] A terület Szentpétervár szélén volt található, Sztaraja Gyerevnya[83] helységben, a Blagovescsenszkij utca[84] és a Lipovaja Alle sarkán. A hely kiválasztása nem volt véletlen, hiszen Szentpétervár csendes nyaralóövezetéről beszélünk, másrészt a telek a Nagy Néva folyó mentén volt, ami lehetővé tette a buddhista kolostorok építésére vonatkozó előírások teljesítését, mely szerint annak különálló helyen és vízforrás közelében kell lennie.[85]

7.2. A templom létrejötte

Szigorúan rituális volt maga a templom építése is, az alapot csak azután kezdték építeni, miután a földön kijelölték az alakzatát – négyzetet – amelynek a közepén beástak a földbe egy bumpát (t.: bum pa) – vázát, különféle megszentelt tárgyakkal, úgy, mint: gyógynövények, drágakövek és fémek – arany, korall, gyémánt, opál, rubin és zafír – valamint papírlapok, imádságokkal és szent szövegekkel.[86]

Dorzsijev következő lépése volt egy speciális, a templom építésével kapcsolatos bizottság összehívása volt. Ennek tagjai lettek: V. V. Radlov,[87] Sz. F. Oldenburg,[88] E. E. Uhtomszkij, V. L. Kotvics,[89] A. D. Rudnyev,[90] F. I. Scserbatszkoj,[91] N. K. Rerih,[92] V. P. Schneider részvételével. Az építészeti tervek elkészítésével egy Nyikolaj Berezovszkij nevű fiatal építészt bízott meg Dorzsijev, akinek nem annyira a tapasztalata, mintsem Turkesztánban tett utazása során ősi buddhista templomokkal való ismerkedése és azután az onnan hozott rajzok és vázlatok kiállítása esett döntően latba. Andrejev sejtetni engedi, hogy nyilván az anyagi ráfordítás mértéke sem haladta meg egy tapasztalt és nagyhírű építész javadalmazásának mértékét.

A tervek 1909. április 10-re elkészültek, Dorzsijev benyújtotta a Guberni Kormányzat építési osztályához engedélyeztetésre, ahol azt is igazolnia kellett, hogy rendelkezik a templom építéséhez szükséges pénzeszközökkel, ami 80.000 rubelt tett ki – ebből 50.000 rubel a XIII. Dalai Láma adománya volt, 30.000 rubel pedig a saját pénze.[93]

A templom mintájául a klasszikus tibeti kolostor, a dukán (tibetiül dukhang) formája és elrendezése szolgált.

A dukhang (t.: 'du khang) – gyülekező terem, négyszögletű, lapos tetejű épület, mely a kolostorhoz tartozik, egy kolostornak lehet több dukán-szentélye is. Ilyen esetben a fő épületet a nagy gyűlésteremnek vagy fő templomcsarnoknak, cogdzsen dukánnak (t.: tshogs chen 'du khang, ejtés: chogcshen dukhang) nevezik. A tibeti dukán két részből áll, a déliből – az általános imateremből, és az északiból, amely a dukán hátsó részében található és gonkan[94]-nak nevezik (t.: mgon khang, ejtés: gönkhang). A dukán egy tágas terem, melyet két oszlopsor oszt meg, melyek között hosszanti irányban helyezkednek el a lámák ülőhelyei.[95] Az imaterem mindig egyszintes, és nincsenek ablakai: a fényt felülről, egy speciálisan a tetőn elhelyezkedő felépítményen[96] keresztül kapja, amelyet a nyolc szerencsés jel[97] ábrázolása vesz körbe. A második emeleten, a dukán tetején, a falak mentén helyezkednek el a szerzetesek cellái, ezeken már vannak ablakok. A szentély falait vallási tartalmú festmények díszítik. Az északi fal mentén állították fel az istenségek szobrait, és középen gyakorta állították fel Congkhapa ábrázolását, aki a gelug iskola alapítója volt. Vele szemben a vezető láma trónja. A dukán északi oldalán nyíló ajtón keresztül lehetett bejutni a gonkánba. Ez a leginkább megközelíthetetlen, legértékesebb része a szentélynek, amely imahelyül szolgált, magába foglalja a templom legértékesebb helyiségeit, az oltárokat és a kápolnát, melyben Pelden Lhamo[98] (t: dpal ldan lha mo) szobra volt felállítva.

A gonkán tetejét, amely bástyaként emelkedik a dukán fölé és észak – Sambhala – felé néz, ganzsirok[99] (t.: mdzod ldan, ejtése: dzöden) - különleges dekoratív figurák, egyfajta kúp alakú toronysisakok - övezik, amelyeket a templom felszenteléshez szent szövegekkel töltöttek meg (Oṃ Maṇi Padme Hūṃ)[100]/[101].

Hasonló elrendezést találunk a szentpétervári templomnál is, amely Dorzsijev elképzelése szerint nemcsak templomi, hanem kolostori funkciót is hivatott volt betölteni. Az épület trapézalakja, a fölfelé keskenyedő külső falaival, a mágikus tükrös korongokkal díszített körbefutó fríz, és sok más elem – tibeti eredetű. Ámde a szentpétervári templom a burját hatást is tükrözi, különösképpen a fő homlokzat tekintetében. A meglehetősen elegáns négy oszlopos oszlopcsarnok, amelyhez lépcsők vezetnek fel, a burját dukánok egyik jellemzője. A tibeti és burját építészeti elemek az európai építészet és építési technika stílusában kerültek átgondolásra. Ahogyan L.K. Minnert művészettörténész megjegyezte: „A szentpétervári szentélyben minden, kezdve a terv struktúrájától, a nagy terek megoldásától a dekoratív elemek elhelyezéséig, nyilvánvaló európaizációnak lett alávetve. Ebben része volt az orosz építésznek és a birodalom fővárosa építészeti-építési lehetőségeinek”.[102]

A dacan szigorúan déli-északi tájolású, ahol is a buddhista felfogás szerint a legendás Sambhala[103] található. A gonkan első hajójában található a szertartásterem, melynek északi falánál került elhelyezésre a nagy Buddha szobor (2,75 m magas). Az eredetit, ami alabástromból készült, az 1920-as évek közepén egy aranyozott fém szoborra cserélték. A második emeleten még egy oltár volt található, a sziámi buddhákkal (Ülő és Álló Sákjamuni), melyeket 1914-ben Sziám királya, Ráma VI. Vadzsiravudh (1881-1925) és Planszonov-Rosztkov (1859-1937), orosz bangkoki nagykövet ajándékozott a templomnak.[104]

A fő, vagyis a déli homlokzatot hagyományos buddhista szimbólumok díszítették - harang alakú tetődíszek,[105] tükrös korongok, amelyek a gonosz erőket voltak hivatottak elriasztani, a frízen pajzsok Kálacsakra-lenyomatokkal és végül, a legfőbb szimbólum – a Tan kereke, két oldalán őzekkel – utalás Buddha első, Benáreszben tartott beszédére[106] – amely a bejárati homlokzat tetején található.[107]

A szentélybe három masszív ajtó vezet, mindegyik ajtó fölött táblák szent buddhista mantrákkal, arannyal írva kék alapon, három nyelven: tibetiül, szanszkritul és régi mongolul:

OM A RA PA CA NA DHĪ (Mandzsusrí – a megvilágosodott tudat bölcsességét megtestesítő Buddha – mantrája).

OM MANI PADME HUM (Avalókitésvara – az együttérzés bódhiszattvája – mantrája).

OM VADZSRAPÁNI HUNG (Vadzsrapáni – a megvilágosodott tudat erejét megtestesítő Buddha – mantrája).

Az említett három istenség különös jelentőséggel bír a vadzsrajánában, amelyet nyugaton tantrikus buddhizmusnak szokás nevezni.[108]

A V.V. Radlov vezette építési bizottság 1909. november 16-án jóváhagyta az építész által 151694 rubelben meghatározott költségvetést. A legnagyobb tételt a kőműves munkák (34000 rubel) és az anyagvásárlás – gránit és egyéb burkolóanyagok beszerzése – jelentették.

Az épület 1910 végére nagyrészt készen állt és végre látványos volt a külseje. Egy dologban tértek el a tervektől – Dorzsijev kívánságára a gonkán tornya magasabb lett a tervezettnél.[109] Szemtanúk szerint, amikor Dorzsijev megérkezett az építkezésre és a toronyra nézett, mindig azt mondta: „Magasabbra, magasabbra!”.[110]

Ugyanebben az évben a hambo-láma nekikezdett a templom szomszédságában négyszintes, kőből épült házának. Elkerülve az összeütközést a hatóságokkal, Dorzsijev kijelentette, hogy az épület magáncélra épül és nem lesz a templom intézménye. Valójában az alsó szintre üzletet terveztek, a többi három szint pedig a szolgálatot teljesítő szerzetesek elhelyezésére szolgált. Dorzsijev 1911-ben beköltözött, vele együtt segítője, Ovse Norzunov, kalmük buddhista.[111] Később még egy kétszintes építményt húztak fel a szállás mögött, amelynek az első emeletét fürdőként és mosodaként használták a szerzetesek, a második emeleten pedig Dorzsijev magánszállása volt.[112]

Az építési munkálatokat G.V. Baranovszkij építész irányította az elejétől fogva. Andrejev megjegyezte, hogy az építkezés, gyors tempója ellenére, meglehetősen kaotikusan folyt, érezni lehetett szervezői tapasztalatlanságát, másrést Dorzsijev gyakori Burjátiába és Kalmükföldre való utazásai – ahol teljes gőzzel folyt a gyűjtés a templom építésére – miatt.[113] Gyakoriak voltak a lopások az építkezésen, emiatt 1911-ben Dorzsijev megbízottjaként egy burját diák, Vampilov költözött be. A probléma sajnos nem oldódott meg, a hiányzó anyagok pótlásával túllépték a költségvetést, ami aztán Baranovszkij felmentéséhez vezetett. Utódja
R. A. Berzen, építész, egyetemi tanár lett.[114]

Berzen is ugyanazokkal a problémákkal találkozott, mint elődje, melyek közül a legfontosabb a pénzhiány volt. A Dalai Láma által ígért 50.000 rubeles adomány is már csak 1912-ben került átadásra,[115] ami azt jelenti, hogy 1910 és 1912 között az építkezés Dorzsijev saját pénzén, valamint a burjátok és kalmükök felajánlásaiból történt.

Áldoztak a szentpétervári buddhista kolónia tagjai is (oroszok, kínaiak, japánok, stb.), valamint a tibeti orvos, Badmajev is. Miután még mindig pénzhiány állt fenn, Dorzsijev Mongóliából is kért és kapott is felajánlást VIII. Dzsepcundamba Kutuktu (1870-1924) (m: Жавзандамба хутагт, t: rje btsun dam pa hu thug tu, ejtés: dzsecün dampa huthugtu, jelentése: Nagybecsű Szent Mongol Tanítómester) mongol uralkodótól.[116]

A pénzen kívül, 1908-as pekingi találkozásukkor a dalai láma átadott Dorzsijevnek harminc darab aranyozott, embermagasságú rézszobrot – burhán[117] - és sok más egyéb tárgyat, kínai mesterek munkáit. Az egyéb díszítéseket, úgymint a bronz korongokat a frízhez, a harang alakú arany díszítéseket, az őzeket a Tan kerekével – Dorzsijev Peking és Dolonnor műhelyeiben rendelte meg. A szertartáshoz szükséges eszközöket Dorzsijev saját rajzai alapján Nyikolaj Linden[118] udvari ékszerész cége készítette.[119]

Az imateremben található nagy Buddha-szobrot (2,5 m magasságú) gipszből készítették és aranyozták.[120]

A templom egyik különlegessége, hogy számítván arra, hogy a szentpétervári elit tagjai is ellátogatnak majd ide, központi fűtéssel látták el.

7.3. A templom sorsa napjainkig

A templomot 1915. augusztus 10-én szentelték fel. A polgárháború éveiben (1918-1922) az építményt kirabolták, mely során relikviáinak és szertartási kellékeinek nagyobbik részét elveszítette.

Az épületegyüttes 1922 és 1937 között a Szovjetunió Tibeti-Mongol Missziója alá tartozott, a külügyekkel foglalkozó Népi Bizottság égisze alatt. A lámák letartóztatása és a misszió likvidálása után 1938-ban a templom épületei városi fennhatóság alá kerültek, a kultikus tárgyak pedig az Ateizmus és Vallástörténeti Múzeumba.[121] Egészen az 1980-as évek végéig az egykoron jobb napokat látott épületegyüttesben sportegyesület, katonai rádióállomás, az Orosz Tudományos Akadémia Zoológiai Intézetének laboratóriuma kapott helyet.

A templomot 1987-ben meglátogatta Őszentsége, a XIV. Dalai Láma, aki hagyományosan a védőszentjének minősül.

A Leningrádi Városi Tanács határozata alapján 1990. július 9-én a szentélyt átadták a Leningrádi buddhisták egyesületének, majd 1991-ben visszakapta a nevét is, Dacan Gunzecsojnej. Elöljárója Danzan Hajbzun Szamajev (1954-2005), aki sok éves tanulás és szellemi gyakorlás után a XIV. Dalai lámától Dharamszalában kapott felszentelést. Az elöljáró igyekezett újraéleszteni a buddhista oktatás és kultúra központját, a képzést, a könyvkiadást, aktívan végezve a szolgálatot, ünnepségek, koncertek és külföldi buddhológusok részvételével, kiállítások szervezésével.

Utódjának, Buda Balzsijevics Badmajevnek, aki 1997-ben vette át a feladatokat, életcélja a Dacan Gunzecsojnej, mint sokoldalú buddhista komplexum újjászületése, olyan formában, ahogyan alkotói megálmodták.[122]

Összegzés

Dorzsijev, amint láthatjuk, a vizsgált témakör kulcsfontosságú szereplője. A dolgozat célja az volt, hogy eldöntésre kerüljön, hogy vallási érzületből vagy politikai megfontolásból került megépítésre a Dacan Gunzecsojnej. Arra a megállapítása jutottam, hogy ebben az esetben a kettő egymás nélkül nem működhetett, mivel Dorzsijev vallási elhivatottsága nélkül mit sem ért volna a politikai szándék, másrészt Dorzsijev elképzelésének megvalósulása lehetetlen lett volna az orosz kormány és cári udvar támogatása nélkül.

Egyes vélemények szerint: „Az építkezésnek tisztán politikai jellege volt. Az építési bizottság vezetője, Scserbatszkoj szerint a templom célja „az orosz befolyás megerősítése Mongóliában és Tibetben, ahol az oroszpárti érzések még mindig érvényesültek””.[123]

„Az angolok kémnek tartották, valójában azonban kiváló tudós és igazi buddhista pap, a XIII. Dalai Láma őszinte és tiszta szívű híve volt” – mondta Dorzsijevről Őszentsége, a XIV. Dalai Láma.[124] Tibetben is egyesek orosz kémnek tartották, a saját hazájában pedig, Oroszországban, a Belügyminisztérium figyeltette, mint a dalai láma kémjét.[125] Tehát mindkét országban valamelyest gyanút keltő volt a tevékenysége.

Dorzsijev igaz hittel cselekedett, a hazaszeretet és a vallási érzület vezette egész életében[126] – a magam részéről a tibeti buddhizmus nagyköveteként jellemezném a világban. Azzal, hogy egy olyan világvárosban, mint Szentpétervár, megálmodott és létrehozott egy buddhista szentélyt, üzent a világnak, mementót – és örök figyelmeztetést - hagyott: Emberek, ne feledjétek, Tibetet ne hagyjátok prédául, mert az a bölcsesség bölcsője és a Ti igaz hitetek letéteményese. Sajnos ez mind a mai napig aktuális, mert Tibet nem nyerte el függetlenségét, vallási és politikai vezetője, Őszentsége, a XIV. Dalai Láma, 1959 óta idegen földön tölti életét.

„Napjainkban, ahogyan korábban is, Oroszország Hagyományos Szanghájának a feladatai ugyanazok, mint korábban: tekintet nélkül a nehézségekre – szolgálat annak a helynek, ahol élünk és az országnak egészében. Mi, szentpétervári lámák, teljességgel igazoljuk, hogy készek vagyunk követni ezeket a célokat és most és a jövőben is szolgálni fogjuk az országot és Szentpétervár városát, nem nézve a bonyolult társadalmi folyamatokat és a mindennemű nehézségeket, melyek leküzdése szükséges lesz” – Buda Balzsijevics Badmajev, a Szentpétervári Dacan Gunzecsojnej elöljárójának szavai.[127]

A dolgozat témakörének feldolgozása során érdekes tényekkel, feltételezésekkel és talán fikciókkal is találkoztam, amit az egyik forrásban cáfoltak, a másik forrásban alátámasztottak.[128] Nagyon élveztem a munka során végzett kutatást és azt, hogy használhattam orosztudásomat. Külön büszke vagyok a helyszínre, Szentpétervárra és arra, hogy megfogadván konzulensem, dr. Kuzder Rita tanácsát és az első európai buddhista templom történetét feldolgozva, bővíthettem tudásomat nemcsak Tibettel, a tibeti buddhizmussal, hanem Oroszországgal kapcsolatban is. Úgy vélem, hogy a témát érdemes tovább kutatni és bizonyos vonatkozásait egy jövőbeli szakdolgozat során feldolgozni.

A szakdolgozatom számára készült fotókért külön köszönet Balázs Antonnak, Szentpéterváron élő unokatestvéremnek. Két részletben fotózott, az épület külső fotói 2018 decemberében készültek, a belsők pedig 2019 februárjában, mivel a szentély teljes belső felújításon esett át az elmúlt hónapokban. A fotókat szerzői jog védi, nagy felbontásban külön megtekinthetőek, esetleges további kutatáshoz fel tudom ajánlani.[129]

Om Mani Padme Hum.

Irodalomjegyzék

Andreyev, Andrei 1994. “The Buddhist Temple in Petersburg and the Russo-Tibetan Rapprochement”, in: Tibetan Studies. Proceedings of the 6th Seminar of the International Association for Tibeatn Studies. (Ed. by Per Kvaerne). Vol. 1. Oslo: Fagernes.

Barraux, Roland 1995. A dalai lámák története. Budapest: Ferenczy Kiadó.

Beer, Robert 1996. The Encyclopedia of Tibetan symbols and motifs. Boston: Shambhala.

Csathó István 1976. Leningrád. Budapest: Panoráma.

Hoffmann, Helmut 2001. A tibeti műveltség kézikönyve. Budapest: Terebess Kiadó

Laird,Thomas 2007. Tibet története, beszélgetések a dalai lámával. Budapest: Trivium Kiadó.

Rakow, Katja 2012. From the Apocalypse to the Promotion of World Peace. In: Transformations and Transfer of Tantra in Asia and Beyond, Edited by Istvan Keul. Berlin/Boston: Walter de Gruyter GmbH & Co. KG,

Shakabpa, Tsepon W. D. 2000. Tibet története. Budapest: Osiris.

Snelling, John. 1993. Buddhism in Russia. The Story of Agvan Dorzhiev, Lhasa's Emissary to the Tsar. Longmead, Shaftesbury, Dorset: Element Books Limited.**

Szatmári Botond 2012. Tibeti buddhista jegyzet. Budapest: A Tan Kapuja Buddhista Főiskola.

Thubten Legshay Gyatsho 1979. Gateway To The Temple. Manual Of Tibetan Monastic Customs, Art, Building And Celebrations. Kathmandu.

Orosz nyelvű irodalomjegyzék

Альбедиль, М. Ф. Религиоведение. Буддизм : учеб. пособие для бакалавриата и магистратуры [Vallástörténet. Buddhizmus: tankönyv bachelor és master képzéshez]/

М. : Издательство Юрайт, 2018.

Андреев А. И. Санкт-Петербургский буддийский храм в фотографиях В. А. Сансер (1920–1924) [A Szentpétervári buddhista templom V. A: Szanszero fotóin (1920-1924]. Из коллекции Института восточных рукописей РАН. — Санкт-Петербург : Изд-е А. А. Терентьева, 2017.

Минерт Л.К. Памятники архитектуры Бурятии. [Burjátia építészeti emlékművei] Новосибирск, 1983.

Островская-младшая Е. А. Тибетский буддизм. [Tibeti buddhizmus] — СПб.: «Петербургскоe Востоковедение», 2002.

Россия и Тибет: сборник русских архивных документов 1900-1914 [Oroszország és Tibet: orosz levéltári anyagok gyűjteménye 1900-1914] Редактор Е. А. Белов. Ин-т востоковедения; Ин-т Дальнего Востока. — М.: Издательская фирма "Восточная литература" РАН, 2005.

Учение Будды в России: 250 лет институту Пандито Хамбо-лам. — СПб.: Петербургское Востоковедение, 2015. От Забайкалья до столицы: из истории Санкт-Петербургского дацана [A Bajálontúltól a fővárosig: a Szentpétervári Dacan történetéből] (Б. Б. Бадмаев).

Предание о кругосветном путешествии, или Повествование о жизни Агвана Доржиева [… Elbeszélés Agvan Dorzsijev életéről] / Пер. и сост.: Х. Ж. Гармаева,
Ц. П. Пурбуева, Д. И. Бураев. Улан-Удэ, 1994; Занимательные заметки: Описание путешествия вокруг света: (Автобиогр.) [A világ körüli utazás leírása (Önéletrajz)] / Пер. с монг.: А. Д. Цендина. М., 2003.

Internetes hivatkozások

Академик 2019. Теософия. [online] URL: https://dic.academic.ru/dic.nsf/enc1p/47130 [letöltve: 2019. március 15.].

Дацан Гунзэчойнэй г. Санкт-Петербург 2019. [online] URL: https://dazanspb.ru/. [letöltve: 2019. február 12.].

Новая Бурятия 2019. Как Агван Доржиев повлиял на восточную политику России. [Hogyan hatott Agvan Dorzsijev Oroszország keleti politikájára] [online] URL: https://newbur.ru/n/24891/ [letöltve: 2019. február 12.]

O буддизме. Биография Агвана Доржиева — выдающего деятеля XX века 2019. [online] URL: http://o-buddizme.ru/lidery-i-uchitelya/agvan-dorzhiev [letöltve: 2019. február 12.].

Ostrovskaya, Elena A. 2004. Buddhism in Saint Petersburg. Journal of Global Buddhism 5 (2004): 19 – 65. [online] URL: http://www.globalbuddhism.org/jgb/index.php/jgb/article/view /54/66 [letöltve: 2019. február 12.].

Russian Buddhism on the Internet. Buddhism in Russia. [online] URL: http://buddhist.ru/eng/ [letöltve: 2019. március 13.].

Terebess Ázsia E-tár 2019. Tibet és mongolok (1200-1600). [online] URL: https://terebess.hu/keletkultinfo/tibet2.html [letöltve: 2019. március 15.].

Terentyev, Andrey 1996. Tibetan Buddhism in Russia. [online] The Tibet Journal, Vol. 21, No.3, Russian-Tibetan Relations, pp. 60-70. URL: https://www.jstor.org/stable/43300586?%20seq=1#page_scan_tab_contents [letöltve: 2019. február 12.].

The Treasury of lives: Agvan Dorjiev 2019. [online] URL: https://treasuryoflives.org/biographies/view/Agvan-Dorjiev/TBRC_P1KG4195 [letöltve: 2019. február 12.].

Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ 2019. A mantra. [online] URL: http://www.tibet.hu/mantra [letöltve: 2019. február 12.].

Younghusband, Francis, 1910. India and Tibet. [online] URL: http://www.gutenberg.org/files/48996/48996-h/48996-h.htm [letöltve: 2019. március 9.].

Fotók

[1] Dachang (t.: grwa tshang) jelentése: 1) kolostoregyetem, 2) gyülekezet, 3) buddhista kolostorban szerzetesek szálláshelye. Az oroszországi burjátoknál – buddhista kolostoregyetem.

[2] 1898 - 1914 – történelmileg is jelentős időszak, hiszen Tibetben 1898-ban kapta a valós hatalmat a kezébe a XIII. Dalai Láma, 1914-ben pedig Szimlában aláírák az angol-kínai konvenciót, amelyben elismerték Külső-Tibet autonómiáját. Másrészt Agvan Dorzsijev ebben az időszakban volt Tibet képviselője Oroszországban.

[3] Szathmári 2012: 7.

[4] Hoffmann 2001: 91.

[5] Belov 2014: 3.

[6] „Az V. dalai lámától a mindenkori dalai láma. A mongol dalai /m: dalai, Далай = óceán/ szó tulajdonképpen a tibeti gyáco fordítása, amit mind a harmadik dalai láma, mind elődje, a második is névként használt, majd az őket követő minden inkarnáció megkapott.” Forrás: Szathmári 2012: 112.

[7] Shakabpa 2000: 25.

[8] „1645-ben Lhászában Loszáng Gyáco elkezdte építtetni a gigantikus méretű Potálá /t: Po-ta-la/ palotát, mely hatalmának a nagyságát volt hivatva kifejezni. A Potálá /t: Po-ta-la/ a buddhista legendáriumban egy mitikus hely, Avalokitésvara /skt: Avalokiteśvara, t: sPyan-ras gzigs/ és Tárá /skt: Tārā, t: sGrol-ma/ rezidenciája, valahol az Indiai-óceán egyik hegyén. A tibeti hagyomány szerint a Buddha a Potálában tanította Csenreszi tantráját.” Forrás: Szatmári 2012: 118.

[9] A nagy játszma (angolul: The Great Game, oroszul: Большая игра) egy olyan kifejezés, mellyel a Brit és az Orosz Birodalom között Közép-Ázsia ellenőrzése miatt kialakult feszült viszonyt jellemzik. A nagy játszma kezdetének általában az 1813-as orosz–perzsa megállapodást, végének pedig az 1907-es angol–orosz konvenciót („szentpétervári szerződést”) szokták tekinteni.

[10] Hoffmann 2001: 80.

[11] Laird 2006: 125-126.

[12] Tibet és a mongolok 2019.

[13] „a kádámpá esetében beszélhetünk elsőként szervezett buddhista rendről Tibetben, amely a Padmaszambhava első térítése óta gyakorló hívektől - akik ekkor még nem tömörültek rendi formába - való megkülönböztetést szolgálta.” Forrás: Szathmári 2012: 69.

[14] Vinaja – szerzetesi szabályzat, amely szabályozta a szerzetesek életvitelét és fegyelmi szabályzatként is működött.

[15] Osztrovszkaja 2002: 330.

[16] Russian Buddhism on the Internet 2019.

[17] Terentyev 1996.

[18] Albedil 2018: 8.

[19] Kusán Birodalom – I-III. század között fennálló állam Közép-Ázsiában, Kelet-Baktria, avagy Tokharisztán szűkebb környezetében, valamint az Indiai-félsziget északnyugati felében.

[20] Albedil 2018: 9.

[21] Bohai-ként is találkozhatunk a királyság nevével.

[22] A Tengermelléki határterület az orosz Távol-Kelet egyik közigazgatási egysége, az Oroszországi Föderáció tagja, székhelye Vlagyivosztok. Oroszország délkeleti részén terül el, a Távol-keleti szövetségi körzet része.

[23] Sárga süvegesek,”erényelvet követők”.

[24] A város a Kaszpi-tenger menti alföldön, a Volga folyó deltájának 11 szigetén, a folyó Kaszpi-tengeri torkolatához közel, Európa és Ázsia határán fekszik.

[25] Положение об управлении калмыцким народом (от 24-го ноября 1834 г.) [Az kalmük nép irányításáról szóló rendelet (1834. november 24.)]

[26] A mongol buddhista egyház fejének megnevezése, a XVII. századtól használják.

[27] A Guszinoje-tó északnyugati partján található, a modernkori Burjátia első buddhista dacangja.

[28] hambo (t: mkhan po) – vezető, Mongóliában a buddhista kolostor vezetője, Burjátiában a buddhista egyház feje.

[29] Ostrovskaya 2004.

[30] A Bajkálontúlon található Cugol falu, az Aginszki-Burját Körzetben.

[32] Oroszország ázsiai részén található, a Szibériai Szövetségi Terület része, 168.000 km²területtel, délen és nyugaton Mongóliával határos.

[33] Hure – a nagy kolostorok megnevezése Mongóliában és Tuvában, Burjátiában később kiszorította a dacan megnevezés.

[34] A gelug kolostorok elöljárója, később a burját buddhizmus fejének megnevezése

[35] Ma: Ulán-bátor.

[36] Vagy a vizei miatt Észak Velencéjének.

[37] Csathó 1976: 5.

[38] Andrejev 2004: 20.

[39] Andrejev 2004: 15.

[40] Tundutovék rendkívül jó kapcsolatokat ápoltak a XIII. Dalai Lámával, kaptak tőle „örök vízumot” – ezzel bármikor bejuthattak Lhászába. Rajtuk kívül más európai ember nem rendelkezett ilyennel.

[41] Tundutov és Tjumeny - született nojonok - a Mongol Birodalom kialakulásával létrejött önálló, születési előjogokkal rendelkező társadalmi réteg, az arisztokrácia tagjai.

[42] Snelling 1993: 9.

[43] A teozófia a filozófia és az összehasonlító vallástudomány körébe tartozó kifejezés, két görög szó összetételéből áll: theos=isten, sophia=bölcsesség. Szó szerinti fordításban: isteni bölcsesség.
Forrás: Academic.ru

[44] Andrejev 2004: 18.

[45] Laird 2006: 231.

[46] Nyercsinszkben (1689) kötött, Khjahtában (1727) ratifikált orosz-kínai egyezmény eredményeképpen – volt mongol terület.

[47] A Ganden és a Szera mellett Tibet 3 fő gelugpa kolostorának egyike, Lhászától 5 km-re fekszik.

[48] A Drepungnak 7 kollégiuma vagy fakultázsa volt: Gomang (t: sgo mang), Loszelling (t: blo gsal gling), Dejang (t: bde dbyangs), Sagkor (t: shag skor), Gyelwa (t: rgyal ba) vagy Thöszamling (t: thos bsam gling), Dülwa (t: dul ba) és Ngappa (t: sngags pa).

[49] Tibeti buddhista akadémiai képzés, alapvetően a gelugpa iskolánál. Nyugati megfelelője a buddhista filozófia doktora (Ph. D. fokozat).

[50] A gelug oktatási rendszerben a legmagasabb akadémiai szint, akadémikus.

[51] A Kaukázustól északra, a Volgától délre, Kaszpi-tenger északnyugati partján fekszik, fővárosa Eliszta.

[52] A XIV. században összeállított gyűjtemény két kötetből áll, a Kandzsúrból és a Tandzsúrból. A Kandzsúr tartalmazza a Buddha szavainak tibeti fordítását, míg a Tandzsúr a tanítások magyarázatának fordítását.

[53] Hoffmann 2001: 94.

[54] A Csing-dinasztia (1636-1912) képviselői Tibetben.

[55] The Treasury of lives: Agvan Dorjiev 2019.

[56] Dorzsijev 2003: 45.

[57] Wylie: mtshan nyid - buddhista filozófia, öt témakört – tudományt - foglal magába: páramiták, madhjamaka, abhidharma, vinaja, sziddhanta.

[58] Barraux 1995: 206.

[59] Rakow 2012: 421.

[60] t: bde 'byung, sz: Shambalah.

[61] t: rigs ldan.

[62] Hoffmann 2001: 98.

[63] A kínaiak által hozott törvények szerint a tibeti hatalomnak tilos volt kapcsolatot fenntartani külföldiekkel

[64] Nagy-Britannia – aki az indiai gyarmatának határait kívánta kitolni, valamint Oroszország, aki Kína felé kívánt terjeszkedni.

[65] Szathmári 2012: 126.

[66] Vitte Szergej Julijevics (1849-1915) - gróf, orosz államférfi, közlekedési miniszter, a Minisztertanács elnöke, több nagy állami projekt kezdeményezője - Transz-szibériai Vasútvonal, Kínai-Keleti Vasútvonal, Orosz-Kínai Bank.

[67] Uhtomszkij Eszper Eszperovics (1861-1921) – orosz herceg, Vittéhez közel álló politikai tényező, az Orosz-Kínai Bank elnöke, a Journale de Saint Peterbourg kormányzati újság tulajdonosa, a francia és angol tőke bevonzásának szorgalmazója Oroszország kínai pénzügyi és gazdasági terjeszkedése területén.

[68] Badmajev Pjotr Alekszandrovics (1851-1920) – a tibeti orvoslás doktora, 1894-től a Külügyminisztérium ázsiai szekciójának tanácsadója, politikai tevékenységének fő területe a nagy keleti koncessziós vállalatok voltak.

[69] Биография Агвана Доржиева — выдающего деятеля XX века 2019.

[70] II. Miklós vagy II. Nyikolaj, teljes nevén Nyikolaj Alekszandrovics Romanov, a Holstein–Gottorp–Romanov-házból származó orosz nagyherceg, aki 1894 és 1917 között az Orosz Birodalom utolsó cárja, hivatalos uralkodói címe szerint egész Oroszország császára, valamint lengyel király és finn nagyherceg.

[71] Биография Агвана Доржиева — выдающего деятеля XX века 2019.

[72] Az orosz kormány erről a találkozóról úgy nyilatkozott, hogy „vallásos jellegű” volt. Forrás: Younghusband, 2014: 108.

[73] Как Агван Доржиев повлиял на восточную политику России 2019.

[74] Andrejev 2004: 28.

[75] Andrejev 2004: 31.

[76] Andrejev 2004: 7.

[77] Badmajev 2015: 13.

[78] Berezovszkij tervezte a Szentpétervár, Nyevszkij Proszpekt 56. szám alatt lévő Jeliszejev-kereskedőházat.

[79] Budajev Oszor Dugarovics (1886-1937) – az Aginszkij Dacan lámája, festő, ikonfestő.

[80] A burját buddhista egyház feje.

[81] Badmajev 2014: 13.

[82] Andrejev 2004: 39.

[83] Magyarul: Öreg Falu.

[84] Ma: Primorszkij Proszpekt.

[85] Andrejev 2004: 39.

[86] Andrejev 2004: 40.

[87] Radlov Vaszilij Vasziljevics (1837-1918) - német származású nyelvész, turkológus, folklorista. Közép-ázsiai és szibériai népek, keleti török nyelvek és nyelvemlékek rendkívül felkészült kutatója. Néprajzzal, nyelvjáráskutatással, lexikográfiával, régészettel egyaránt foglalkozott.

[88] Oldenburg Szergej Fjodorovics (1863-1934) – orosz keletkutató, indológus, akadémikus, 1897-ben megszervezte a „Bibliotheca Buddhica” könyvsorozat kiadását, haláláig szerkesztője volt.

[89] Kotvics Vlagyiszláv Ljudvigovics (1872-1944) – orosz és lengyel nyelvész, keletkutató.

[90] Rudnyev Andrej Dmitrijevics (1878-1958) – orosz tudós, mongolista, folklórista, mongol nyelvet tanított a Szentpétervári Birodalmi Egyetem Keleti Tanszékén.

[91] Scserbatszkoj Fjodor Ippolitovics (1866-1942) – orosz keletkutató, az orosz buddhológia megalapítója, az Orosz Tudományos Akadémia tagja, több mint 60, buddhizmussal kapcsolatos mű szerzője.

[92] Rerih Nyikolaj Konsztantyinovics (1874-1974) – orosz festő, archeológus, forgatókönyvíró, expedíciókban vett részt Közép- és Kelet-Ázsiában.

[93] Andrejev 2004: 41. Vasziljev leírja azt is, hogy 1908-ban a dalai láma rövid távú kölcsönért folyamodott az orosz kormányhoz, 110 ezer ezüst lan mértékben, majd néhány hónap múlva újabb, 250 ezer ezüst lan kölcsönért, ebből kívánt áldozni a templom építésére 50.000 rubelt.

[94] Gönkhang – a védelmező istenség temploma, itt található a védelmező istenség szobra vagy tekercsképe (thangkhája).

[95] o: чжабдан, t: bzhugs gdan, ejtése: zshugden - a buddhista szentélyekben a szerzetesek elhelyezésére szolgáló hosszú padok.

[96] o: рабсал. Forrás: Andrejev 2004: 71.

[97] Nyolc szerencsés szimbólum: Ernyő: szimbolizálja a védelmet a betegségektől, a szenvedéstől, a vágytól és más spirituálisan ártó erőktől. Lelki erő. Kagyló: A jobbra tekeredő fehér kagyló a Buddha tanításainak mély, messzemenő és fülbemászó hangját szimbolizálja. Aranyhal-pár: a boldogságot, termékenységet és a szabadságot jelképezi. A kötődéstől való megszabadulásból fakadó üdvözülést is jelentik. Végtelen csomó: az egybefonódó vonalak arra utalnak, hogy minden jelenség valamilyen ok-okozati viszonyban egymáshoz kapcsolódik. A vonal kezdet- és végnélkülisége Buddha végtelen bölcsességét is jelképezi. Kincses váza: A buddhista tanítások kimeríthetelen gazdaságát jelképezi, de egyben a gazdagság, jólét és a hosszú élet szimbóluma is. Dharma-kerék: Buddha tanításait jelképezi, a monda szerint miután Siddharta Gautama megvilágosodott, eljött hozzá Brahma, aki egy aranykereket adott neki, és kérte, hogy tanítsa az embereket. Győzelmi zászló: Buddha megvilágosodását szimbolizálja és egyben a győzelmet a tudatlanság felett. Bölcsesség diadala. Lótuszvirág: A test és a lélek teljes megtisztulását jelképezi. A kinyílt virág a teljes megvilágosodás jelképe, a bimbó a megvilágosodás lehetősége. Forrás: Beer, 1996.

[98] Női istenség, a buddhista tanítás őrzője és Lhásza szentje.

[99] Ganydzira – buddhista templom csúcsos tetődísze. Fordításban azt jelenti: „kincsekkel tele”, a megvilágosodást és az öt Dhjáni Buddhát szimbolizálja.

[100] Thubten 1979.

[101] „Oṃ Maṇi Padme Hūṃ – a legismertebb tibeti mantra, amely Avalókitésvarának az Együttérzés bódhiszattvájának a mantrája. Általában a mantrát úgy fordítják, hogy drágakő a lótuszban. A mantra legegyszerűbb és szutrikus magyarázata: minden érző lényben benne lakozik a buddhatermészet.” Forrás: A mantra 2019.

[102] Minnert 1983.

[103] „A Sambala név eredetileg kétségtelenül valamilyen Indián kívül elhelyezkedő, létező országra utalt. Az idő múlásával a tibetiek képzeletében egy mitikus királysággá dicsőült, ahol még a legrosszabb világkorszakban is megőrzik az igazi Tant, s ahonnan a jelenlegi kalpa végén eljő az apokaliptikus sereg és legyőzi a buddhizmus minden ellenségét.” Forrás: Hoffmann 188.

[104] Andrejev 2004: 78.

[105] O: чжалцан.

[106] A Tan kerekét forgásba hozó beszéd, Dhammacakkappavattana Sutta.

[107] Andrejev 2017: 9.

[108] Andrejev 2017: 10.

[109] A gonkán tornyát később a Belügyminisztérium technikai-építési bizottsága utasítására a tervben szereplő magasságra kellett alakítani.

[110] Andrejev 2017: 59.

[111] Norzunov készítette az első fotókat Lhászáról, 1898-1901 között háromszor tett utazást Tibetbe.

[112] 1980-ban lebontották.

[113] Itt valóban eszközökről beszélünk, mert nemcsak pénzt adományoztak a hívek, hanem amijük éppen volt és pénzzé lehetett tenni, a szegényebbek 3-5 rubelt vagy egy jerkét vagy bárányt, a tehetősebbek borjút, tehenet, a gazdagok pedig néhány vágóállatot és pénzt.

[114] Andrejev 2004: 60.

[115] 1912-ben, Szamding kolostorban, ekkor találkozott utoljára a XIII. Dalai láma és Dorzsijev. Forrás: Snelling 1993: 148.

[116] Andrejev 2004: 62.

[117] A mongol tradícióban Buddha, bódhiszattvák, istenségek szoborszerű ábrázolása.

[118] Nyikolaj Gusztavovics Linden (1864-1917) – orosz órásmester és ékszerész, a cári udvar beszállítója.

[119] Andrejev 2017: 8.

[120] A későbbiekben le akarták cserélni egy tartósabb, bronzból készült változatra, ilyet általában Dolonnorban készítettek.

[121] 1932-2000 között a Kazanyi Székesegyházban (!) kapott helyet.

[122] Дацан Гунзэчойнэй г. Санкт-Петербург 2019.

[123] Andrejev 1994.

[124] Laird 2006: 231.

[125] Andrejev 2004: 50.

[126] Dorzsijev 2003: 45

[127] Badmajev 2014: 14

[128] Például Dorzsijev = Gurzsijev.

[129] A fotók linkjeit kérésre elküldöm.

Szólj hozzá!