Asszertív buddhizmus

A Buddha tanításának középpontjában a megszabadulás (nirodha)[2] gondolata áll. A szenvedéstől (dukkha)[3] való megszabadulásnak útja, metódusa, módszere a Nemes Nyolcrétű Ösvény tanításában van kifejtve.

„Ez tehát a szenvedés megszűnéséhez vezető út nemes igazsága, szerzetesek: ez bizony a nemes nyolcas út, nevezetesen a helyes szemlélet, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes cselekedet, helyes életvitel, helyes törekvés, helyes éberség, helyes összeszedettség.

Ez a szenvedés nemes igazsága, szerzetesek; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.”[4]

Szenvedés megszüntetéséhez a Nemes Nyolcrétű Ösvény ad iránymutatást, aminek egyik része a Helyes Beszéd. Verbális cselekedetet a Buddha négy összetevőre bontja, vagyis tartózkodás a hamis beszédtől, a rágalmazástól, a durva beszédtől és a haszontalan fecsegéstől.

Ebben a dolgozatban szeretném felmutatni, hogyan jelenik, jelenhet meg a Buddha tanítása a hétköznapokban, mit jelent számomra a gyakorlás a mindennapokban. Hétköznapi beszédben, beszélgetésinkben akár így:

„Mi a helyes beszéd? A helyes beszéd kétféle lehet: folyékony, erényes és jó szándékú; a helyes beszéd lehet nemes, akadozó de nem hétköznapi, az ösvény része.”[5]

Egy világi követő számára a gyakorlás nem csak a formális gyakorlatokból kell, hogy álljon, nem csak a különböző meditációs metódusoknak van jelentősége. Az etikai tanítás is komoly fontossággal bír, mivel a tudat művelésének az egyik módja. Az éber tudatállapotnak köszönhetően tartjuk kézben a különböző emberi működéseinket, a beszédet, a cselekedeteinket és az életmódunkat. A beszéd helyett bátran használhatjuk ebben az esetben a kommunikáció szót, mivel ez a fogalom szélesebb értelemben alkalmazható. A közlés formája és tartalma fontos, jelentősége van és következménye is – ez a tény kapcsolódik a buddhista hagyományban közismert nem-ártás (ahiṃsā[6]) fogalmához és gyakorlatához. A mai világban sok formája és platformja van a kommunikációnak – gondoljunk itt elsősorban az interneten megtalálható közösségi oldalakra vagy virtuális „helyekre”, ahol képeket és rövid verbális közléseket oszthatunk meg. A kommunikáció minden formája megköveteli az éber figyelmet, hogy a nem-ártás gondolatának megfelelően válasszuk meg közlendőnket és szavainkat, esetleg más formáját a közléseinknek (pl. képek).

A konfliktusmentesség kifejtése című szuttában a Buddha többek között a helyes beszéd elemeit is említi, vagyis „Ne tegyünk burkolt célzásokat, s ne ejtsünk ki nyíltan kemény szavakat. Megfontoltan beszéljünk, ne kapkodva.[7] Ne ragaszkodjunk a saját nyelvjárásunkhoz, s ne tiporjuk lábbal az elterjedt szóhasználatot. Ebben összegezhetjük a konfliktusmentesség magyarázatát.”[8]

Két példát szeretnék megemlíteni: az első a viszályt keltő beszéd, a második a durva beszéd jelensége. Az elsőnél felfedezhető a szándékosság, az előre megfontolt szándék. A másodiknál inkább az impulzivitás figyelhető meg általában, de mindkét esetben megállapítható, hogy az ilyen kommunikációnak az ellenszenv (dosa[9]) az alapja.

„A durva beszéd legfőbb gyökere az ellenszenv, amely harag formájában tör felszínre.”[10]

Cselekedeteink is hatást váltanak ki környezetünkben, jelentőségük van a hétköznapi értelemben és spirituális értelemben is. Mint a helyes vagy megfelelő kommunikáció esetében is a tudatosság szintén alapvető követelmény a mindennapi magatartásunkban. A gondolkodásmódunk, szemléletünk határozza meg cselekedeteinket, így nagyon fontos, milyen világszemléletet teszünk magunkévá, hiszen az fogja formálni tetteinket, gesztusainkat, metakommunikációnkat.

„A helyes cselekvés azt jelenti, hogy tartózkodunk azoktól a káros tettektől, amelyeknek a test a szokásos kifejezési eszköze.”[11]

A Buddha tanítását újra és újra átszövi a szeretet (mettā[12]) és az együttérzés (karuṇā[13]) hiszen tanítani is úgy kezdett, hogy együttérzéssel és szeretettel fordult azok felé is, akiknek „kevés por fedi a szemét”. A tanítás ezen része tehát nem csak azt hangsúlyozza, hogy tartózkodjunk bizonyos káros, rossz tettektől, hanem azt is felmutatja, hogyan kellene működnünk, mi az a gondolkodásmód, ami meghatározó kell, hogy legyen.

„Kerüli az élet elpusztítását és tartózkodik attól. Bot és kard nélkül, lelkiismeretesen, rokonszenvvel telve az összes eszmélő lény jóllétét kívánja.”[14]

A tetteknek hatása és jelentősége van a cselekvő egyénre és az őt körülvevő közösségre is. A szociális tér, a közösség az, ahol megjelenik az etikai tanítás fontossága.

„– Mit gondoltok, kálámák? A gyűlölet javára, vagy kárára válik-e annak, akiben megjelenik? – Kárára, tiszteletreméltó Urunk. – Ha az ember átadja magát a gyűlöletnek, és a gyűlölet lelkileg magával ragadja és legyűri őt, akkor ez az ember életet fog kioltani, lop, házasságtörést követ el és hazudik; s ráadásul másokat is hasonlóra bíztat. Hosszan lesz-e kára és baja ebből? – Igen, tiszteletreméltó Urunk.”[15]

A helyes vagy megfelelő életmód megválasztásánál szintén a nem ártás szándéka, gondolata kell, hogy vezérelje a világi követőt. Gondolok itt arra, hogy a gondolkodásmódban is szem elött kell tartani az életvitelünk és életmódunk következményeit, a nem megfelelő, pazarló, életmód beláthatatlan és visszafordíthatatlan eredménnyel járhat. Tudatos döntések sorozata alapozza meg a buddhista hagyomány által felmutatott helyes életmód megvalósítását. A családfenntartás, a javak megszerzése, a fogyasztás és a felhasználás morálisan megalapozott kell, hogy legyen. Ha nem a megfelelő gondolkodás vezérli a helyénvalóan megszerzett javaink felhasználását, kárt okozhatunk magunknak, közeli és távolabbi környezetünknek.

„A helyes megélhetési mód arra irányul, hogy az ember a megélhetéséhez szükséges javakat tisztességes úton szerezze meg. A világi tanítványok számára a Buddha azt tanítja, hogy a javakat bizonyos normák betartásával kell megkeresni.”[16]

A fogyasztói társadalom alapvető berendezkedése a folytonos költekezés igényének fenntartásán alapul. A tudatos fogyasztói attitűd képes megállítani azokat a kereskedelmi és ipari trendeket, amelyek visszafordíthatatlan károkat okoznak a Föld ökológiájában. A tudatos termékválasztás, az étkezési szokások átalakítása, a visszafogott vásárlási magatartás képesek hatásukkal megállítani és megfordítani a káros folyamatokat, amelyek az emberiség egészére kockázatos végeredménnyel járhatnak.

A Nemes Nyolcas Ösvény azon részét, ahol ez a három etikai alapvetés megjelenik – a helyes beszéd, helyes cselekedet és helyes megélhetési mód – páli kifejezéssel sīla-kkhandhának nevezik. Ennek a hármasságnak a gyakorlása alapozza meg a világi követő gondolkodásmódjának átalakulását, átváltozását. A nyolcas út első két tagjának menetén haladva megállapíthatjuk, hogy a gondolkodásmódból fakad a szándék, a szándékból ered az aktivitás – a beszéd, a tett és az életmód.

„A buddhista erkölcs „szándék etika” és nem „következmény etika”, vagyis nem valamennyi tettnek van ok-okozati hatású (kamma) eredménye. Alapkérdése a tettek szándékossága vagy szándéktalansága, tehát csak a valamire irányuló szándék (chanda), akarat (cetanā), vagy késztetés (saṅkhāra) vezethet üdvös vagy káros ok-cselekvő (kamma) következményekhez – a véletlenszerű vagy nem tudatos tettek nem. Ezért a szándék, az akarat, avagy a késztetés megszűnése a későbbi kammikus okozatok, így az újraszületés elkerüléséhez, a szenvedés létforgatagának (saṃsāra) megszűnéséhez vezet.”[17]

A Nemes Nyolcas Ösvény másik két nagy egysége az elmélyedés (samādhi-kkhandha) és a bölcsesség (paññā-kkhandha). A három rész szorosan összetartozik, összefonódik – nem hierarchikusan kapcsolódnak egymáshoz és nem is egymásra épülve. A részek organikusan, szervesen állnak össze, folyamatosan erősítve egymás hatását. A világi követő számára a folyamatos gyakorlás, éberség, jelenlét maga a gyakorlás, mivel a mindennapi működését, magatartását, kommunikációját, döntéseit a Buddha tanítása kell, hogy megalapozza, meghatározza. Ez a feltétele a tudat transzformációjának.

„Így bontakozik ki az ösvény e három fázison keresztül, ahol az erkölcsi fegyelem megalapozza a koncentrációt, a koncentráció megalapozza a bölcsességet, a bölcsesség a megszabadulás elérésének közvetlen eszközévé válik”[18]

Az erények gyakorlása tehát a tudat művelése a világi követők és a szerzetesek számára egyaránt.

Konfliktusok átszövik a hétköznapi ember életét. Akadhatnak olyan élethelyzetek, mikor saját érdekeinkért kell kiállnunk, egyéni érdekeket kell érvényesítenünk. A megfelelő kommunikációs metódus segít úgy kiállni saját érdekeinkért, hogy elkerülhessük az erőszakos, agresszív vagy beletörődő, passzív magatartásformákat. Mivel elkerüli az agresszív magatartásformákat, úgy gondolom, az asszertivitás egy olyan módszer, ami egyezik a buddhai tanításokkal és az etikai szabályokkal, vagyis „a lemondás, a jóakarat és az ártalmatlanság szándéka”.[19] E kommunikációs technika révén lehetünk úgy is magabiztosak, hogy elkerüljük a verbális agressziót, tudunk úgy is érdemben és egyenesen, őszintén kommunikálni, hogy nem bántjuk meg az embertársainkat. Amennyiben a helyzet megoldására összpontosítunk és érdemben közvetítjük valós igényeinket, elkerülhetjük a felesleges és barátságtalan közlési formákat. Ez a kommunikációs stratégia, mint gyakorlás is megállja a helyét, mivel minden közlési helyzetben tudatosan kell jelen lennünk, kézben kell tartanunk, le kell győzzük szorongásainkat, esetleges agresszív késztetéseinket.

A Dr. Marshall B. Rosenberg által kimunkált másik módszer pontosan felmutatja, mi a módja annak a kommunikációnak, amelynek alapja az együttérzés és erőszakmentesség. Az Erőszak Mentes Kommunikáció (későbbiekben EMK) egy érdekes gyakorlati, etikai kérdést feszeget:

„Mi az oka, hogy idővel annyira eltávolodunk természetes együttérzésünktől, hogy abból erőszakos és kizsákmányoló magatartás lesz? Mi lehet a magyarázata, hogy néhány ember a legnagyobb kihívások közepette is meg tudja őrizni természetes együttérzését?”[20]

Az emberi természet három megnyilvánulási formája a beszéd, a cselekvés és az életvitel az a terület, ahol megmutatja magát a gondolkodásmódunk. A beszéd, a kommunikáció az, ami a legnagyobb figyelmet kapja, hiszen ezt a formát használjuk a leggyakrabban, ez tükrözi a hétköznapokban az aktuális tudatállapotunkat, hangulatainkat és a gondolkodásmódunkat.

A Buddha tanításában és ebben a rendszerben döntő szerepe van az erőszakmentességnek, ez az alapja az EMK-nak is. Ezt a dolgozatom további részeiben részletesebben bemutatom, és érthetővé válik, hogy az erőszakmentességnek szerepe van a Buddha kommunikációt illető tanításaiban.

„Miközben együttérzésünk fenntartásának tényezőit vizsgáltam, meglepett, hogy mekkora szerepe van a nyelvezetnek és a szóhasználatnak. Kidolgoztam a kommunikációnak – a beszédnek és a figyelésnek – egy olyan módját, amely lehetővé teszi, hogy valódi kapcsolatba kerüljünk önmagunkkal és másokkal, és természetes együttérzésünk tág teret kapjon. A kapcsolattermetesnek ezt a modelljét erőszakmentes kommunikációnak (EMK) neveztem el. Az erőszakmentes szót Gandhi[21] értelmezésében használom, tehát a természetes együttérzés kifejezésére, arra az állapotra, amikor az erőszak elhagyja a szívet.”[22]

Ebben a dolgozatban szeretném felmutatni, hogy a Buddha tanítása, a buddhista etika hogyan kapcsolódik, hogyan kapcsolódhat a mindennapi élethez, hogyan segít döntéseket hozni, válaszokat találni egy világi követő dilemmáira. Az asszertivitás gondolata és az EMK módszere hasonló etikai alapokon nyugszik, mint a Buddha tanítása, a két modern elgondolás jobban rendszerezett és talán a mai ember számára könnyebben befogadható, ezért gondolom fontosnak, hogy megismerjük jobban ezeket a gondolati és gyakorlati metódusokat.

Néhány technikai megjegyzés. Szakdolgozatomban a szuttákból vett példák az egész dolgozatban megjelennek, „A kommunikáció alapelvei a Buddha tanítóbeszédeiben” fejezetben koncentráltabban. Az Erőszakmentes Kommunikáció rövidítésére az EMK kifejezést használom. Szakdolgozatomban dőlt betűvel jeleztem a páli szakkifejezéseket és műcímeket, kivéve az idézetekben, ott nem alkalmaztam ezt a megkülönböztetési formát.

Köszönetnyilvánítás

Néhány mondatban szeretném kifejezni köszönetemet és megnevezni azokat a személyeket, akik hozzájárultak a szakdolgozatom elkészüléséhez.

Elsőként életem egyik legfontosabb személyének és tanítójának, CSéPé-nek köszönöm, hogy ösztönzött, inspirált, támogatott. Nem tudnám szavakban kifejezni azt, amit Tőle kaptam.

Köszönetemet fejezem ki Tóth Zsuzsannának, akivel egy uszói elvonulás alatt beszélgetve bukkant fel bennem a szakdolgozat témája. Második évfolyamos diákként több tematika is felkeltette az érdeklődésemet. Amikor Zsuzsával beszélgettünk, egyértelműen felragyogott ez a jelenség, egyből éreztem, hogy ez az én szakdolgozati témám.

Köszönöm segítségét témavezetőmnek, Körtvélyesi Tibornak, továbbá Komár Lajosnak, Farkas Pálnak.

Köszönöm Rambala Évának, a magyar „Erőszakmentes kommunikáció” egyik vezető személyiségének, hogy Tőle sajátíthatom el az EMK-t, Enyedi Henriettának az anyai szeretetet, türelmet és támogatást. Valamint köszönet főnökömnek, Sebők Andrásnak.

Köszönet a barátaimnak, munkatársaimnak, ismerőseimnek, a 4A klubnak, tanuló társaimnak, tanáraimnak, valamint köszönet az összes akadályozó lénynek az összes konfliktusért, hogy ezzel is hozzájárultak fejlődésemhez és lehetővé tették az ítélkezés- és erőszakmentes kommunikáció, az együttérzés és a tudatos jelenlét gyakorlását.

És leginkább köszönök mindent Édesanyámnak, aki a dolgozatírás alatt hagyta el ezt a létformát.

Székesfehérvár, 2020. február 23.

A kommunikáció alapelvei a Buddha tanítóbeszédeiben

A kommunikáció általános elveit a Buddha tanításaiban a helyes beszédnek nevezik (sammā vācā), amely a Nemes Nyolcrétű Ösvény egyik összetevője. A helyes beszéd a sīlák, vagyis az erényesség hármas csoportjába tartozik, részei: tartózkodás a hamis beszédtől, tartózkodás a rágalmazástól, tartózkodás a durva beszédtől és tartózkodás a haszontalan fecsegéstől. Néhány példával szeretném illusztrálni, hogy jelenik meg a tanítóbeszédekben a helyes beszéd alapelve.

Abhayarājakumāra-sutta – Abhaja herceg (MN58)

Az első példám az a tanítóbeszéd, melyben Abhaja herceg, a király fia beszélget a Buddhával. Ez a szutta azért érdekes, mert a történet szerint Nátaputta, aki egy dzsaina tanító, bántó beszéddel vádolja a Buddhát, és fejbújtja Abhaját, hogy tegyen fel a Magasztosnak zavarba ejtő kérdéseket, bizonyítandó, hogy a Buddha sem mentes az agressziótól, a bántó beszéd alkalmazásától.

„– Menj, herceg, hívd ki vitára Gótama törekvőt. Így jó híred kél, mert vitára hívtad a csodás képességű, nagyhatalmú Gótama törekvőt.

– Ugyan hogyan is hívhatnám én vitára a csodás képességű, nagyhatalmú Gótama törekvőt?

– Menj el, herceg, Gótama törekvőhöz és kérdezd meg tőle: „Uram, mond-e a Tathágata olyat, ami másoknak kellemetlen és bántó?” Ha erre igennel felel, kérdezd meg tőle: „Uram, akkor hát miben különbözöl az átlagembertől? Hiszen az átlagember is mond olyat, ami másoknak kellemetlen és bántó.” Ha viszont nemmel felel, kérdezd meg tőle: „Uram, akkor hát miért mondtad ezt Dévadattáról:

Dévadatta aláhullott, Dévadatta pokolra jut,

Dévadatta menthetetlen, Dévadatta soká bolyong.”[23]

A Buddha nem válaszol egyértelműen, igennel vagy nemmel, hanem felhívja a kérdező herceg figyelmét, hogy számos szempont szerint lehet alkalmazni a beszédet.

„Miután a Magasztos befejezte az étkezést és letette a szilkéjét, Abhaja herceg hozott egy alacsonyabb ülőalkalmatosságot, és oldalt leült mellé, majd így szólt:

– Uram, mond-e a Tathágata olyat, ami másoknak kellemetlen és bántó?

– Herceg, ez nem egyértelmű.”[24]

A továbbiak folyamán a Buddha egy példát mond arra az esetre, hogy mi határozhatja meg a cselekvés, illetve a beszéd motivációját.

„Abhaja herceg eközben az ölében tartotta karonülő kisfiát. A Magasztos így szólt Abhaja herceghez:

– Herceg, mit gondolsz: ha a te gondatlanságod, vagy a dajka gondatlansága miatt a gyermek a szájába venne egy fa- vagy cserépszilánkot, mit tennél?

– Kivenném, uram. Ha nem tudnám egyből kivenni, akkor bal kézzel megfognám a fejét, jobb kezem egyik ujjával horgot formálva kiszedném, még ha meg is sebzem. És miért? A gyermek iránti együttérzésből, uram.”[25]

A példa megmutatja, hogy a segítség szándéka előzi meg a cselekvést. A segítségnyújtás során akár határozottabb mozdulatokat, módszert is alkalmazhatunk, hogy megelőzzünk egy nagyobb, komolyabb bajt. A szándék tehát együttérzésből fakad. A következő dilemma az lehet, vajon mi az, ami megengedhető, mi az, ami elfogadható módja a kommunikációnak a segítő szándék égisze alatt. A Buddha erre is megadja a választ.

„– Ugyanígy, herceg, amiről a Tathágata tudja, hogy valótlan, hamis és haszontalan, továbbá másoknak kellemetlen és bántó is: azt nem mondja. Amiről a Tathágata tudja, hogy valós és igaz, de haszontalan, emellett másoknak kellemetlen és bántó: azt sem mondja. Amiről a Tathágata tudja, hogy valós és igaz, emellett hasznos, de másoknak kellemetlen és bántó: azt alkalmas időben kifejti. Amiről a Tathágata tudja, hogy valótlan, hamis és haszontalan, noha másoknak kellemes és jóleső: azt nem mondja. Amiről a Tathágata tudja, hogy valós és igaz, de haszontalan, noha másoknak kellemes és jóleső: azt sem mondja. Amiről a Tathágata tudja, hogy valós és igaz, emellett hasznos, továbbá másoknak kellemes és jóleső is: azt alkalmas időben kifejti.

És miért? A lények iránti együttérzésből.”[26]

Látható, hogy a beszélgetés kereteit meg kell és meg lehet határozni az erkölcsi iránymutatás alapján. Nem lehet a jó szándék mögé rejteni a hamis, haszontalan, másoknak kellemetlen mondanivalót. Emellett az éberség is nagyon fontos eleme a megfelelő kommunikáció megvalósításának. Ugyanúgy, mint az EMK metódusában, összpontosítani kell nem csak a kommunikációban résztvevőkre, hanem a kialakult helyzetre is, hiszen a beszédszituációt nagyban befolyásolja az is. A Buddha erre felhívja a figyelmet:

„Amiről a Tathágata tudja, hogy valós és igaz, emellett hasznos, de másoknak kellemetlen és bántó: azt alkalmas időben kifejti.”[27]

Fontos megfigyelni, hogy csak az lehet hasznos, ami igaz is, nem ad lehetőséget a kegyes hazugságok alkalmazására a jó szándék vagy az együttérzés nevében. És csak azt mondja (az alkalmas időben), ami „hasznos és igaz” – függetlenül attól, hogy az kellemes vagy kellemetlen. Érdemes észrevenni, hogy a hamis és hasznos lehetőséget nem is említi. Ezt Rambala Éva így fogalmazza meg „Ha a célom az őszinteségre és empátiára épülő kapcsolat, megfelelő formában és pillanatban bármit megmondhatok bárkinek anélkül, hogy önmagam vagy a másik ember önbecsülését megsérteném”[28]

Ambalaṭṭhikā-Rāhulovāda-sutta – Tanítások Ráhulának a Mangó-sziklánál (MN 61)

A következő tanítóbeszéd, amit szeretnék bemutatni, az a Ambalaṭṭhikā-Rāhulovāda-sutta – Tanítások Ráhulának a Mangó-sziklánál (MN 61), ahol a Buddha arra bíztatja fiát, Ráhulát, hogy gondoljon át alaposan minden szóbeli közlést, mert ez ad lehetőséget a beszélőnek, hogy tudatos kommunikációt alkalmazzon minden élethelyzetben.

„Mit gondolsz, Ráhula, miért van a tükör?

– Hogy (vissza) tükrözzön, uram!

– Ugyanígy, Ráhula, a testi, a szóbeli és a gondolati tetteket mind folyamatos szemlélődéssel kell véghezvinned.”[29]

A tudatos, átgondolt kommunikáció mind spirituális, karmikus, mind pedig hétköznapi szempontból fontos. Az megfogalmazódott jó szándék nem elég, hiszen figyelembe kell venni a beszélő helyzetét, tudatállapotát és érzelmi állapotát, a hallgató helyzetét, tudatállapotát és aktuális érzelmeit, valamint a kommunikáció kialakult alaphelyzetének alkalmasságát. Az EMK módszerét követve és a Buddha tanításának nyomában járva elkerülhetjük, hogy magunknak és másoknak szenvedést okozzunk meggondolatlan beszéddel.

„Mielőtt egy szóbeli cselekedetet kívánsz véghezvinni, így kell szemlélődnöd fölötte: ’Ez a szóbeli cselekedet, amit végre kívánok hajtani a káromra lesz-e, mások kárára lesz-e vagy mindkettő? Talán ez egy helytelen szóbeli cselekedet lesz fájdalmas következménnyel, fájdalmas eredménnyel?”[30]

Az éber, tudatos jelenlét gyakorlása tehát a hétköznapokban így valósítható meg a kommunikáció során. Mind az EMK gondolatiságában, mind pedig a Buddha tanításában elfogadhatatlan az a beszédstílus, ami a szenvedés forrása lehet. Fontosnak tartom itt megjegyezni, hogy nem csak a formai követelményeknek kell megfelelnünk – például a megfelelő szóhasználatnak – , hanem a közlés tartalma sem lehet bántó, mint például a gyűlölet keltésére alkalmas közlés (például udvarias szavakkal megfogalmazott kirekesztő gondolatok közzététele). A körültekintő, átgondolt közlésekkel egy olyan világot teremthetünk magunk körül, ami mentes az elkerülhető szenvedésköröktől.

„Amikor így szemlélődve felismered, hogy a károdra lesz, vagy mások kárára lesz, vagy mindkettő; hogy ez egy helytelen szóbeli cselekedet lesz fájdalmas következménnyel, fájdalmas eredménnyel, akkor belátod, hogy az ilyen fajta szóbeli cselekedetek alkalmatlanok arra, hogy megvalósítsd őket.”[31]

Ez a tanítóbeszéd még egy nagyon fontos elemre hívja fel az olvasó figyelmét, arra, hogyan válhat az éber, tudatos jelenlét egy tanulási folyamattá. Ha a múltban megvalósult beszédhelyzeteinkre visszagondolunk, felismerhetjük, fülön csíphetjük azokat a rossz és berögzült mintázatokat, amelyek újra és újra szenvedést okoznak másoknak és magunknak egyaránt. A tudatosság tanítása tehát nem csak az éppen aktuális helyzetben használandó, hanem a fejlődés érdekében vissza kell tekintenünk múltbéli tapasztalatainkra saját működésünkkel kapcsolatban.

„Miután már megvalósítottál egy szóbeli cselekedetet, így kell szemlélődnöd fölötte: ’Ez a szóbeli cselekedet, amit végrehajtottam, vajon a káromra volt, vajon mások kárára volt vagy mindkettő? Talán ez egy helytelen szóbeli cselekedet volt fájdalmas következménnyel, fájdalmas eredménnyel?”[32]

Mahācattārīsaka-sutta - A nagy negyvenes (MN117)

Ez a tanítóbeszéd arra hívja fel a figyelmet, hogy a helyes beszéd közvetlenül kapcsolódik a Nemes Nyolcrétű Ösvényhez. Megkülönbözteti a helyes és a helytelen beszédet a helyes nézeten keresztül. Felmutatja a Nemes Nyolcrétű Ösvényt és azt, hogy a tagjai hogyan is kapcsolódnak egymáshoz. A megfelelő nézetet magunkévá téve megkülönböztetjük a helyes és nem helyes beszédet. Ahhoz, hogy elkerüljük a helytelen beszédet és gyakoroljuk a helyes beszédet, a megfelelő erőfeszítést kell alkalmaznunk. Az éberség gyakorlása által tartózkodunk a helytelen beszédtől és használjuk a helyes beszédet.

„Ha valaki helytelen beszédként ismeri fel a helytelen beszédet és helyes beszédként a helyes beszédet, ez helyes nézet. És mi a helytelen beszéd? A hazugság, a megosztó hírhordozás, gyalázkodás, fölösleges fecsegés. Ez a helytelen beszéd.

És mi a helyes beszéd? A helyes beszéd, mondom nektek, kétféle lehet. Van, amelyik tudati szennyezettségű, a létesülés során gyümölcsöző érdemeket szerző és van az a helyes beszéd, amelyik nem szennyezett, világ fölötti, az ösvény tényezője.”[33]

Kālāma-sutta – A kálamák számára tartott tanítóbeszéd (AN3.65)

Ez a szutta a népszerűségét annak a gondolatnak köszönheti, amit a Buddha felmutat a Káláma nemzetségnek – miszerint a kérdések feltevése nem csak lehetősége a buddhista tanítványnak, hanem egyfajta kötelessége is.

„Hallgassatok ide, kálámák! Ne hallgassatok mendemondákra, hagyományokra, napi véleményekre, szent iratok tekintélyére, puszta észokokra, logikai következtetésekre és kiagyalt teóriákra; ne hallgassatok előnyben részesített véleményekre, személyes erények benyomására és egyetlen egy Mester tekintélyére sem! Ha azonban, kálámák, ti magatok felismertétek, hogy ezek a dolgok jók, ezek a dolgok nem megvetendők, ezeket a dolgokat a bölcsek is dicsérik, gyakorlásuk és betartásuk jó hatású és boldogsághoz vezet, akkor fogjatok hozzá, és tartsatok ki mellettük. ”^[34]

A Buddha arra bíztatja a hallgatóságát, hogy vizsgálják meg saját élettapasztalatukat és ahhoz mérten fogadjanak el igaznak egy tanítást vagy utasítsák el azt. A szövegben a három gyökér-ok kerül felsorolásra, a mohóság (lobha), a harag (dosa) és a tompaság (moha). Az emberi lény ösztönkésztetései közé tartozik az agresszió, megnyilvánulási formáit alkalmanként észre sem vesszük magunkon. Amennyiben ez a negatív és romboló energia lesz az, ami meghatározza a gondolkodásmódunkat, működésünket, akkor rossz hatással leszünk környezetünkre és saját magunkra egyaránt.[35]

„Ha az ember átadja magát a mohóságnak, és a mohóság lelkileg magával ragadja és legyűri őt, akkor ez az ember életet fog kioltani, lop, házasságtörést követ el és hazudik; s ráadásul másokat is hasonlóra bíztat. Hosszan lesz-e kára és baja ebből?

– Igen, tiszteletreméltó Urunk.”^[36]

Az agresszió és annak emberi megnyilvánulási formái nem csak az egyénre vannak káros hatással – hétköznapi és spirituális értelemben – hanem az őt körbevevő szociális környezetre is. A Buddha tanításában mindkét aspektusnak nagy jelentősége van – az egyén és a közösség szempontjából –, hiszen az emberi kapcsolatok átszővik életünket, még a szerzetesi életformában is. A felelősség kiterjed, mivel működésünk, viselkedésünk és kommunikációnk nem csak hogy jelentőséggel bír, hanem példát is mutat, aminek hatása messzire vezet. A gyökérokok tehát olyan késztetések, amelyeket kézben kell tartanunk, majd a gyakorlás révén el kell hagynunk.

„Ragadozó teremtmények vagyunk, és bár civilizáltnak gondoljuk magunkat, a történelmünk igen véres – szó szerint az. Vég nélküli mészárlással és más emberi lények ellen elkövetett bűnök igazolásával terhes – nem is beszélve az állatokról. És mindez azon alapvető emberi tudatlanság és nem gondolkodó elme műve, amely azt tanácsolja, hogy irtsunk ki mindent, ami az utunkba áll.

Az elmélkedés segítségével azonban változtatunk ezen: meghaladjuk ezt az alapvetően ösztönös, állati viselkedésformát. (...) Az ember végiggondolja a dolgokat.”^[37]

Ácsán Szumédhó felmutatja az ösztönkésztetések által vezérelt emberi működés és viselkedés veszélyeit, de ad egy alternatívát, az elmélkedés, végiggondolás folyamatát, amely segít kézben tartani, illetve legyőzni ezeket a tudati képzőerőket^[38] (szaṅkhārāk). Amennyiben változtatunk a gondolkodásmódunkon, a magatartásunk is változni fog, így beszédünk, cselekvéseink és életmódunk más, pozitív hatást fog kiváltani környezetünkben. Mikor ez az átalakulás megvalósul a tudatos, éber gyakorlás révén, nem csak a hétköznapi létünk, életünk változik meg, hanem a spirituális fejlődésünk is jó irányba mutat majd.

A hétköznapi gyakorlás a világi követők esetében az öt világi fogadalom[40] praxisa is, azon belül a helyes beszéd alkalmazása – nem csak a formális meditációs ülések jelenthetik a praxist.

A felsorolt példákból jól látható, hogy a Buddha tanításában az éber jelenlét, a nem-ártás szándéka és a szeretetteljes attitűd alapozza meg a helyes beszéd gyakorlását, alkalmazását, és ugyan ezek jellemzők az EMK kommunikációs metódusára is.

Az Erőszakmentes Kommunikáció

Az Erőszakmentes Kommunikáció, a továbbiakban EMK, egy kommunikációs modell, „Marshall Rosenberg szerint a valódi természetünk: szeretettel adni és elfogadni.”[41] Az EMK kommunikációs metódus alapja az együttérzés, nem pedig a félelem, a bűntudat, szégyenérzet, hibáztatás, kényszer, fenyegetés vagy pedig a büntetés.

Ezt a metódust alkalmazva a kommunikáció kezdeményezője nem fogja megbánni azt, amit elért. Ez a kommunikációs irányelv olyan kapcsolati minőséget hoz létre, amelyben minden fél igénye kielégítésre kerülhet, mivel a közlések alapja az együttérzés. Gyakran a szándékunk jó, és nem érzékeljük beszédmódunkat agresszívnak, erőszakosnak, ennek ellenére szavaink akkor is okozhatnak fájdalmat és bánatot másoknak, illetve saját magunknak.

Ezt a közlési módszert ezért együttérző, illetve ítélkezésmentes kommunikációnak is nevezik.

„Megfigyelésem szerint kulturális örökségünk legtöbbünket arra késztet, hogy olyan helyekre összpontosítsuk a figyelmünket, ahol valószínűleg nem kapjuk meg azt, amit keresünk. Az EMK-t eredetileg azért fejlesztettem ki, hogy az ösztönözzön tudatosságom fénycsóváját olyan helyre sugározni, ahol már nagy valószínűséggel meglelhetem azt, amit keresek. Az élettől én történetesen együttérzést, az egymás közti kölcsönös, szívből jövő „áramlást” óhajtom kapni.”[42]

Erőszakmentes kommunikáció áttekintése

Az EMK-nak mint közlési metódusnak lényeges alapgondolata, hogy alkalmazásának nem feltétele, hogy a kommunikációban részt vevő többi partner is tudjon és/vagy akarjon erőszakmentesen kommunikálni. Az erőszakmentesség felelőssége tehát mindig az egyénre hárul, ezáltal lehetőséget adva a magának a tudatos jelentlét és türelem gyakorlására.

Az előző generációtól és az azt megelőző generációtól azt tapasztalták, hogy a társadalomban végbemenő kommunikáció megszokásalapú, nem minden esetben támogató sémák szerint működik. Az EMK szótárában ezek a fogalmak, mint kényszerűség, kötelezettség, valamint azok a szavak, mint a kell, muszáj, tilos nem szerepelnek. Ezek a fogalmak nem támogatják az ítélkezésmentes kommunikációt.

Az erőszakmentes közlésmódnak az alapja az, hogy a világ jó hely és az emberek alapvetően jóravalók. Ez a gondolat azt jelenti, hogy kivétel nélkül minden ember összes megnyilvánulása végeredményben nem más, mint az alapvető szükségleteinek kielégítése, illetve az arra való törekvés. Konfliktusok gyakran keletkeznek olyan élethelyezetekben, ahol az emberek nem ismerik fel, vagy nem hallják meg saját, illetve egymás valódi szükségleteit, vagy ha a kommunikáló felek nincsenek kapcsolatban, harmóniában egymással. Ilyen helyzet akkor is előfordulhat, ha a kommunikációban résztvevő egyik fél számára nem megfelelő az a megoldás, ahogyan a másik fél az ő szükségleteinek megpróbál megfelelni.

Zsiráfnyelv és sakálnyelv

Marshall Rosenberg rendszere kétféle kommunikációs nyelvezetet különböztetett meg. Az egyiket sakálnyelvnek nevezte el: a kommunikációnak azt az erőszakos módját, ahogy általában, szokás szerint viszonyulunk másokhoz és önmagunkhoz. Ennek a közlési stílusnak a névadója a sakál lett, aki konfliktushelyzetekben kétféle módon viselkedik: ha az ellenfelet gyengébbnek látja, akkor üvöltve támad, ha erősebbnek, akkor alázatosan és behúzott farokkal elsomfordál. Az „üvöltés” tartalma lehet látszólag szelíd is, például: Ejnye-bejnye kisfiam máskor ne csinálj ilyet, mert anyukád haragudni fog rád! Ez a mondat – Rosenberg szerint – semmivel sem kevésbé agresszív, „sakál”, mint a: Szíjat hasítok a hátadból, de büdös kölyök! A hallgató fél mindkét közlésből minősítést hall meg, egyrészt azt, hogy ő „rossz” valamint a közlő fél negatív érzelmeit, amelynek a felelőssége őrá hárul.[43]

Másik kommunikációs nyelvezet a zsiráfnyelv. Az EMK-ban a zsiráf általában az erőszakmentességet, az ítéletmentesen kommunikálni vágyó embert szimbolizálja, szembe állítva a „sakállal”. A „zsiráf” pontosan tisztában van saját érzelmi állapotával és szükségleteivel, amit határozottan fel is vállal, és nem szándékozik azokról lemondani – ellentétben a meghunyászkodó „sakállal”. Miközben saját szükségleteinek kielégítésére törekszik, teljes együttérző figyelemmel igyekszik közvetíteni azokat úgy, hogy együttérző figyelemmel igyekszik meghallani a másik fél érzéseit és az azok mögött húzódó szükségleteket. Mikor pedig cselekvésre kerül a sor, a zsiráf típusú ember számára csak olyan megoldás elfogadható, amelyben mindkét fél szükségletei egyenlő hangsúlyt kapnak. Szeretném kiemelni, hogy itt nem emberek vagy embertípusok vannak szembeállítva egymással, hanem kommunikációs, közlési stratégiák. Alapvetően mindannyiunk kommunikációs formája a sakálnyelv, ezért hiába sajátítjuk el az ítélkezésmentes közlésmódot, az úgynevezett zsiráfnyelvet, nehezen tudjuk végérvényesen elhagyni az előzőt. Ezért hasznos észben tartanunk, hogy az ember mindig önmaga marad, viszont képes tudatosan egy másfajta közlési módot, nyelvezetet elsajátítani. Az EMK-ban ezt a jelenséget úgy mutatják fel, hogy az adott személyiség éppen „zsiráffület” vagy sakálfület hordoz-e az adott a kommunikációs szituációban.

Az Erőszakmentes Kommunikáció fogalma, Marshall Rosenberg modellje

Az erőszakmentes kommunikáció olyan közlési metódus, amely egy konfliktus megelőzésre és konfliktus megoldásra ad lehetőséget, valamint az emberi közlésre, mint folyamatra tekint. Gondolati és etikai alapja az együttérző kommunikáció vagy együttműködő kommunikáció, ami a személyes felelősségen alapuló pozitív és harmonikus kapcsolat kialakítására összpontosít.

„Az EMK segít közel kerülni önmagunkhoz és a másik emberhez, miközben mindkettőnkben kibontakozik saját, természetes együttérzésünk. Támogat kifejezésmódunk és a mások felé irányuló figyelmünk átformálására.”[44]

Az Erőszakmentes Kommunikáció alapelvei

Az EMK módszer jelenlétet és tudatosságot igényel az adott szociális, kommunikációs helyzetben. A kommunikáló személynek tudatosan meg kell figyelnie aktuális érzelmi állapotát, azt kézben kell tartania, pontosan ismernie kell saját igényeit és szükségleteit, amelyek a helyzetben és a közlési helyzetben résztvevő partnerének pontosan és agresszió nélkül kell megfogalmaznia és közvetítenie.

A diskurzus során kommunikáló személy nyíltan felmutatja őszinte szándékát, a négy elem segítségével (megfigyelés, érzések, szükséglet, kérés) valamint együttérzéssel fogadja a visszajelzéseket szintén a négy alkotóelem felhasználásával.

Az Erőszakmentes Kommunikáció négy alkotóeleme

Megfigyelés

Az EMK első alkotóeleme nem összetévesztendő az értékeléssel. Tudatos figyelemmel fordulunk a belső és a külső meghatározó tényezők, körülmények felé. Megfigyeljük közérzetünket, az azt befolyásoló tényezőket, és próbálunk ítélkezésmentesen tapasztalatinkra tekinteni. Ez a módszer azért fontos, hogy reális képet kapjunk a másik emberhez való viszonyunkról. Világosan és őszintén lássuk az aktuális közlési helyzetet. Ha a megfigyeléseinket értékítéleteink színezik át, az meg fogja zavarni a közlés módját, sőt a szavak és mondatok megválogatását, bizonyos esetekben a közlés tartalmát is átváltoztathatják, módosíthatják.

Az EMK alapelvei nem írjak elő a teljes és tökéletes objektivitást, valamint az értékelés abszolút hiányát. De az általánosítás elkerülésének érdekében tudatosan meg kell különböztetni a megfigyelést az értékeléstől, a kritikus gondolkodásmódtól. Rosenberg ellenzi a statikus általánosításokat, mivel a változó világban nem kaphatunk reális képet, ha merev a nézőpontunk. Látásmódunkat mindig az adott időhöz és az aktuális környezethez kapcsolódóan kell megfogalmaznunk a pontos megfigyeléseink alapján.

„Hasonlóan hasznos, ha különbséget teszünk a körülöttünk lévők tetteire vonatkozó véleményünk, illetve a tényleges érzéseink kifejezése között.”[45]

Érzések

Az EMK második alkotó eleme az érzések megfigyelése és kifejezése. Ahhoz, hogy érzéseinket megfelelő módon, nyíltan tudjuk kifejezésre juttatni a következő szempontokat kell figyelembe venni: az érzések ismerete, az érzések felismerése, az érzések elismerése, az érzések megfelelő kifejezése és végül felelősségvállalás az érzéseinkért. Fontos eleme ennek a metódusnak, hogy felismerjük a helyzetben keletkezett érzéseinket, érzelmeinket és a helyzethez kapcsolódó gondolatainkat, ennek a két jelenségnek, vagyis a gondolatnak és érzésnek a különválasztása segíti a pontos és nyílt kommunikációt, valamint segít érdemben figyelmet szentelnünk a másik fél gondolatainak és érzelmi állapotainak. Az EMK az emberi érzésekkel kapcsolatban három nagyon fontos aspektust mutat fel. Az első az érzések és érzelmek felismerése, a második az érzelmek leválasztása a gondolkodás folyamatáról, a harmadik, hogy képesek legyünk mindezért felelősséget vállani. Ha ezt a metódust követjük, képesek leszünk ítélkezésmentesen kommunikálni úgy, hogy olyan szókincset fejlesztünk ki, amivel pontosan és egyértelműen tudjuk megfogalmazni az éppen aktuális érzelmi állapotunkat, és ez elősegíti az interperszonális kapcsolatok kiépítését. Az EMK módszer tudatos használata elősegít azt, hogy a diskurzus során beszélgetőpartnerünk szavai és tettei által kiváltott érzéseket megfelelőképpen tudjuk kezelni. A kommunikáció során felmerülő érzéseink attól függenek, hogy mi magunk milyen általunk tudatosan választott attitűddel fogadjuk be azt.

Négyféleképpen tudunk reagálni az előforduló negatív közlésekre. Önmagukat hibáztatjuk a kialakult helyzetért, a kommunikációban résztvevő partnert vagy partnereket hibáztatjuk. A következő, hogy figyelmet szentelünk saját érzéseinkre és szükségleteinkre, a negyedik pedig, hogy együttérző figyelmünket beszélgetőpartnerünk érzelmi állapotára és nehezen megfogalmazott szükségleteire irányítjuk.

„Amit mások tesznek vagy mondanak, az nem lehet érzéseink kiváltó oka, legfeljebb ösztönzője.”[46]

Szükségletek

Az EMK metódus következő alkotóeleme, hogy a kommunikációban résztvevő szereplők nyíltan, határozottan és pontosan tudják megfogalmazni szükségleteiket. A beszélgetésben résztvevők kommunikációs módja, stílusa, az ehhez kapcsolódó vagy megelőző tetteik és a beszédet megerősítő metakommunikációs gesztusok befolyásolhatják, felerősíthetik érzelmi állapotainkat és szükségleteinket, de szükséges, hogy észrevegyük, ezek alapvetően nem okai állapotunknak.

Mások viselkedése és szavai bizonyos reakciót váltanak ki belőlem, ám fontos tudni, hogy nem ezek az érzéseim valódi okai. „A valódi ok a kielégült vagy kielégítetlen szükségleteimben keresendő.”[47] Ha a megértés, mint alapfeltétel nem teljesül a párbeszédben résztvevők között, a szereplők újra és újra elégedetlenségüket fogalmazzák majd meg. Ezért fontos, hogy mi magunk felismerjük igényeinket, mert a kommunikáció során mások sem fogják érzékelni azt. Alapvetően cselekedeteink saját igényeink kielégítéseit szolgálják. A Rosenberg féle kommunikációs módszer lehetőséget nyújt, hogy a verbális közléseinket és szükségleteinket összekapcsoljuk, mint például: „úgy érzem, hogy” „…mert én” szókapcsolatokkal az önkifejezés mellett felelősséget is vállalhatunk a bennünk megfogalmazódó igényeinkért. Ez a kommunikációs metódus szélesebb lehetőségeket nyit ahhoz, hogy megértésre találjunk.

„Ha valaki negatív tartalmú üzenetet kommunikál felénk, akár verbális, akár nem verbális módon, annak fogadására négyféle lehetőség közül választhatunk.”[48]

Az úgynevezett negatív kommunikáció négy fogadási módja: önmagam hibáztatása vagy a másik hibáztatása, ezeknek elválasztó hatása van. Összekapcsoló hatással bír, ha azonosítom az én érzésem, szükségletem, vagy a másik fél érzéseinek, szükségleteinek a felfedezése.

„Minden konfliktus nagyszerű lehetőség, hogy egymáshoz közelebb vagy egymástól távolabb kerüljünk.”[49]

Kérés

Az EMK negyedik összetevője azt mutatja fel, hogyan tudja a közlő fél konkréttá tenni az eddig meg nem fogalmazott igényeit, és hogyan fejezi ki szükségleteit. Ez az utolsó alkotóelem arra tanít, hogy hogyan fogalmazhatjuk meg szükségleteinket úgy, hogy a kommunikációban résztvevő másik fél képes legyen együttérzéssel fordulni felénk, és elfogadja a megfogalmazgatott szükségleteinket. Rosenberg tíz olyan tanácsot fogalmaz meg, ami segítséget nyújt a sikeres közléshez. Elsőként érdemes pozitívan megfogalmazni azt, hogy mit szeretnénk, kerülve azokat a mondatokat, amelyek ennek a szükségletnek negatív aspektusait mutatja fel. Ezt a folyamatot elősegítendő használjunk, úgynevezett pozitív nyelvezetet, amelyben kerüljük a harsány, durva, sarkos szóhasználatot, így kialakítva egy elfogadható kommunikációs attitűdöt. Hasznos lehet még tettek és cselekvések mentén megfogalmazni, hogy mit is szeretnénk. Az úgynevezett cselekvési nyelv használata segíthet konkretizálni, pontosabbá tenni kívánságainkat. Az általánosítások, pontatlanságok és kétértelmű kifejezések homályossá tehetik szükségleteink értelmezését, valamint bizonytalanságot közvetíthetnek az interakcióban részt vevő személyek számára. Igyekezzünk olyan kéréseket megfogalmazni, amelyek határozottan jelennek meg bennünk, és viszonylag egyszerűen és könnyen teljesíthetőek. Amennyiben az igényt önmagunknak sem fogalmaztuk meg őszintén és pontosan, a kommunikációban részt vevő többi személyre bízzuk a megértés feladatát. Ilyenkor megeshet, hogy tévesen értelmezzük a megjelenő kérdéseket, esetleg elzárkózó vagy ellenséges gesztusként értékeljük azokat. A csalódottság érzése olyan erejű lehet, hogy tudatállapotunk beszűkül és érzelmi állapotunk negatív tendenciákba fordul áll. A hatékony kommunikáció alapja minden esetben a pontos vagy elég jó önismeret, amely minden élethelyzetben segít, hogy felismerjük és közvetítsük kéréseinket megfelelő módon. Figyelmet kell szentelnünk, annak is, hogy kérésünket, igényünket és aktuális érzelmi állapotunkat a hallgató fél számára egyértelműen és egyszerűen fejezzük ki. Azok a közlések, amelyekben ez a két rész nem szerepel megfelelő és egyenlő hangsúllyal, a kívánt hatás elmaradhat, mivel a befogadó fél képtelen kapcsolódni hozzánk érzelmileg és értelmileg egyaránt. Úgy bizonyosodhatunk meg arról, hogy a befogadó fél megértette mondanivalónkat és szándékaink szerint értelmezte azokat, hogy megfelelő formában visszajelzést kérünk. Ez a gesztus elősegíti az érdemi párbeszéd kialakulását és a kommunikációt folyamatossá és nyílttá teszi. Fontos verbális gesztusokkal elismerésünket kifejezni, amennyiben beszélgető társ együttérzően fordul felénk és szándékaink szerint fogadta kéréseinket. Lezárásképp érdemes meggyőződnünk arról, hogy a kommunikációban részt vevő fél hajlandó-e az együttműködésre, a konkrét cselekvésre.

„A modell negyedik és egyben utolsó alkotóeleme arról szól, hogy mit szeretnénk kérni a másiktól, hogy életünk gazdagabbá váljon. Ha kielégítetlen szükségleteink vannak, akkor megfigyelésünk, érzésünk és szükségletünk után pontos kérést fogalmazunk meg: olyat kérünk, ami kielégítheti szükségleteinket.”[50]

Összefoglaló és további értékes gondolatok az Erőszakmentes kommunikációról

Az EMK eddig ismertetett négy komponense arra is hasznos, hogy az interakcióban részt vevő befogadó hogyan működhet hatékonyan és együttérzéssel. Az együttérzés a tiszteletteljes megértése annak, amit mások megélnek. Őszinte odafordulást kíván, ami előítéletek nélküli, tiszta tudatosságot igényel. A tudatos figyelem képessé teszi a befogadót arra, hogy együttérzéssel legyen képes figyeli a megfogalmazott tudati és érzelmi állapotokra.

Minden helyzetben érdemes feltenni a kérdést, hogy mit vár el tőlünk közlő fél, mielőtt tanácsot adnánk, vagy a megnyugtatásra törekednénk. Észre kell venni, hogy a megnyugtatás, a bátorítás saját hasonló élethelyzetünk felemlegetése vagy tanácsadás nem egyenértékű az együttérzés gyakorlásával. Ezért fontos a teljes figyelem és a tudatos jelenlét gyakorlása. Ha figyelmünk és empátiánk teljességgel beszélgetőpartnerünk felé fordítjuk, képessé válunk feszült érzelmi állapotának oldására.

Előfordulhat, hogy legőszintébb szándékunk és erőfeszítésünk ellenére sem sikerül olyan érzelmi és tudati állapotba kerülni, hogy a megfelelő figyelmet szenteljük beszélgetőpartnerünknek. Néha saját negatív érzelmi állapotunk akadályozza meg, hogy együttérzően legyünk képesek részt venni az interakcióban. Ilyen helyzetekben a közlési helyzet feszültté válhat, amelyben nem tud létrejönni a nyílt és érdemi kommunikáció, mert mi magunk is megértésre és megkülönböztető figyelemre vágyunk. Ennek egy erős jele lehet, hogy megfogalmazásaink szóhasználatunk pontatlanná válik, és a helyzetben általában védekezni kezdünk. Ilyen esetben szerencsés időt kérni, vagy a kommunikációt egy udvarias, határorozott közléssel lezárni.

Az EMK négy alapvető eleme tulajdonképpen egy folyamatot vázol fel, illetve annak különböző pontjait, állomásait mutatja meg. Ennek a folyamatnak elengedhetetlen része, hogy a kommunikációban részt vevő felek tudatosan és aktívan használják ezeket a módszereket, hogy létrejöhessen az érdemi és nyílt beszélgetés. Mind a négy elemet tudatosan kell alkalmaznia a párbeszédben résztvevő közlő személynek és a befogadónak is. Az interakció alapja minden esetben az együttérzés, empátia kell, hogy legyen. Az együttérzés fogalmát általában úgy határozhatjuk meg, hogy az egy nyílt tudatállapot, amelyben képesek vagyunk tiszteletben tartani mások történetétét, élettapasztalatait ítélkezésmentesen. A lépések, illetve a négy elem nem hierarchikusan, hanem organikusan kapcsolódnak egymáshoz, hiszen az emberi interakció a szereplők számától függetlenül mindig dinamikusan alakul, hiszen a magatartás, a viselkedés és a kommunikáció szorosan összetartozik. Akkor is közlünk valamit, ha verbálisan nem vagyunk aktívak, hiszen gesztusainkkal, testtartásunkkal, arcjátékunkkal is közvetítünk valamit. Minden résztvevőnek pontosan meg kell figyelnie az interakciót és az azt befolyásoló külső körülményeket, valamint lehetőleg ráhangolódni a közlési folyamatban résztvevők érzelmi állapotára, ítéletek nélkül. Minden szereplőnek valós igényeit és érzelmeit szükséges megfogalmaznia, hogy a párbeszédet követő cselekvés az igények kielégítése felé haladjon. A megfogalmazott szükségletek és az aktuális érzelmi állapotok közötti kapcsolatot felelősen kell közölniük az interakcióban résztvevőknek, és lezárásképpen konkrét kérést kell megfogalmazni a homályos, általános gondolatok helyett.

Gyakran előfordul, hogy az együttérzés gyakorlása helyett saját álláspontunkat képviseljük, tanácsokat osztogatunk, vagy erőtlen megnyugtatásra törekszünk. Ez minden esetben egy olyan jel, ami arra figyelmeztet minket, hogy nem megfelelő az érzelmi állapotunk arra, hogy érdemben figyelmet szenteljünk a közlési folyamatan részt vevő személyeknek. Ilyen esetekben érdemes az ún. „időkérés” technikáját alkalmazni, amikor is határozott udvarias kéréssel elhalasztjuk egy későbbi, vélhetően nyugodtabb időpontra a megbeszélést.

Asszertivitás, mint határozott önkifejezés

Fogalma

Számos élethelyzetben előfordulhat, hogy határozottan kell képviselnünk saját igényeinket, szükségleteinket. A fentiekben bemutattam a Buddha tanítása alapján is elfogadható kommunikációs metódust. Ebben a rövid részben szeretném megvizsgálni egy másik szempontból ugyanezeket a közlési helyzeteket. Az asszertivitás fogalma: „az asszertivitás vagy asszertív kommunikáció egy olyan tanulható készség vagy viselkedés, amikor valaki magabiztosan tud megnyilvánulni érzelmileg nehéz szituációban is anélkül, hogy passzív vagy agresszív lenne. Asszertívan viselkedő ember kommunikációjának célja a konfliktus megoldása, miközben minden résztvevő fél igényeit szem előtt tartja – nem hódol be (passzív), és nem próbálja meg dominálni a másik felet (agresszív).”[51]

Az asszertivitás fogalma akkor került előtérbe amikor az Amerikai Egyesült Államokban megerősödtek a polgárjogi mozgalmak, mikor a nők és a fekete bőrű kisebbség társadalmi, politikai egyenjogúságukért küzdöttek. Az elnyomó és ellenséges politikai berendezkedés agresszív tendenciái miatt el kellett sajátítaniuk a mozgalomban résztvevőknek egy olyan közlési módszert, amivel érdekeiket megfelelően képviselhették, de elkerülték a támadó, erőszakos attitűdöt. A megfigyelések alapján azok az emberek képesek kiállni határozottan az igazukért, akik a következő személyiség jellemvonással rendelkeznek, képesek kézben tartani negatív érzelmeiket, tisztában vannak a jogaikkal, kompromisszum készek, valamint erős pozitív önértékeléssel rendelkeznek.

„Az önérvényesítés azzal a képességgel jellemezhető, amelynek segítségével a lehető legvilágosabb és legegyenesebb módon kifejezzük azt, amit gondolunk, érzünk vagy akarunk, miközben számításba vesszük, hogy beszélgető partnerünk mit gondol, érez vagy akar”.[52]

Meglátásom szerint az asszertivitást leginkább az önkontroll és a tudatos jelenlét különbözteti meg az agresszív és a passzív viselkedésmódoktól. Az asszertív kommunikáció lehetőséget ad, hogy az érzéseket pontosan megfogalmazzuk és közvetítsük a kommunikációban résztvevő másik fél számára. Az asszertív megfogalmazással lehetőség van visszatükrözni az elfogadhatatlan jelenségeket anélkül, hogy erőszakos vagy bántó lenne a közlő fél. Az agresszió minden esetben agressziót fog szülni. A kommunikációban résztvevők alapvetően nem vitatkozni, harcolni szeretnének, hanem elmondani az igényüket, vagy saját tapasztalataikat megfogalmazni mások elítélése és rágalmazása nélkül.

A modern társadalmi gondolkodás szerint lehetőségünk és jogunk van bármit mondani, cselekedni addig, amig ezzel nem korlátozunk másokat és nem akadályozzuk őket a saját jogaik érvényesítésében. Az önérvényesítést nem szabad azonosítani az önzéssel, bár gyakran a határozott a közlési stílust mások támadásnak élik meg. Az asszertív kommunikációhoz kapcsolódó éber figyelem lehetővé teszi, hogy a társalgás cseleit, mint például a manipulatív manőverezés, leleplezze és határozottan elutasítsa.

Asszertív személy jól megalapozott önismerettel rendelkezik ezért érzelmeit pontosan be tudja azonosítani, és képes ezen érzések hiteles közvetítésére. Nagyon fontos pontos önismeretre szert tenni és érzéseinket felismerni, mivel ez fogja biztosítani, hogy olyan visszajelzéseket adjanak egymásnak a közlési folyamatban részt vevők, hogy ne bántsák meg egymást, a közlések ne találjanak visszautasításra. Mielőtt valaki belép egy kommunikációs szituációba fontos meggyőződnie arról, hogy a Maslow piramis alsó három szintje szerint „rendben van-e”.[53] Saját tapasztalatom szerint fontos felismerni, hogy felmerülő érzések a külső körülményekben is gyökerezhetnek, ezért fontos pontosan látni magamat és a beszélgetésben részvevő társamat, mivel kölcsönhatásban vagyunk egymással.

A reakció négy típusa

Az asszertivitás fogalmi rendszerében négyféle közlési stílust találhatunk.

Az agresszív viselkedés alapja a saját igények és szükségletek erőszakos érvényesítése, akár a beszélgető partner szükségleteinek ignorálásával, vagyis én rendben vagyok ebben a beszélgetésben, de Te nem vagy rendben.
A passzív viselkedés jellemzője a konfliktuskerülés, a saját igényeinek és szükségleteinek elnyomása, a másikéval szemben. Te rendben vagy, én nem vagyok rendben.
A manipulatív attitűd esetén a beszélő indirekt módon kommunikál a másikkal. Ezt a közlési stílust a gyanakvás jellemzi, mert a beszélő attól tart, hogy manipulálják. Egyik fél sincs rendben ebben a helyzetben.
Az asszertív viselkedés mások és önmagunk felé irányuló tiszteleten alapuló megnyilvánulási forma, amiben jelen van önmagunk és mások elfogadása, valamint a reális önértékelés. Mindkét fél rendben van ebben a folyamatban és nem sérülnek szükségletei, érdekei és jogai.[54]


Önmagunk elfogadása - Rendben vagyok állapot
Környezetünk el nem fogadása – Nem vagyok rendben állapot	Agresszív Önbizalom hiánya Mások elfogadásának hiánya Negatív érzelmek mások iránt Harag és vádaskodás Felsőbbrendűségi érzés Minden helyzetet kontrollálni akar Nem érdekli mások érzése	Asszertív Önbizalom, reális önértékelés Mások és önmaga elfogadása Felelősségvállalás Érdeklik mások érzései, gondolatai Őszinte, egyenes Meghallgat másokat Nyíltan kérdez	Környezetünk elfogadása – Rendben vagy állapot
	Manipulatív Önbizalom hiánya, alacsony önértékelés Mások és önmaga elfogadásának hiánya Gyanakvás Őszintétlenség Mások önértékelését is aláássa Depresszió, motiválatlanság	Passzív Önbizalom hiánya, alacsony önértékelés Önelfogadás hiánya Negatív érzések önmaga iránt Kisebbségi érzés Önelfogadás Lelkiismeret-furdalás Motiválatlanság
Önmagunk el nem fogadása – Nem vagyok rendben állapot[55]

Én-üzenetek

Az asszertív közlési metódus egyik alapja az úgy nevezett „Én-üzenetek” alkalmazása a kommunikációban. Az én-üzenetek alkalmazásával képesek leszünk érzéseinket, igényeinket, szükségleteinket közölni saját álláspontunkként anélkül, hogy ítéletet mondanánk a beszélgetésben részvevőkről, vagy minősítenénk őket.

Hatékony asszertív üzenet

A megváltoztatandó viselkedés tárgyilagos és pontos megfogalmazása. Ez nem jelentheti a másik fél manipulatív irányítását, hanem önmagunk, dominancia nélküli határozott képviseletét. Ilyen élethelyzetekben saját álláspontunkat szerencsés tömör és tárgyilagos közlésekben megfogalmazni, amely nagyfokú önfegyelmet és koncentrációt igényel. Negatív érzelmi hatások alatt, sokkal inkább hajlamosak vagyunk agresszívan kontrolláltalanul, fejvesztetten reagálni, vagy éppenséggel megijedünk, félénken behódolunk, vagy sértődődötten visszahúzódunk „csigaházunkba”.
A bennünk felmerülő érzések és érzelmek pontos megfogalmazása. Ez a magatartásmód az üzenet befogadójának lehetőséget ad arra, hogy saját maga döntse el a problémamegoldás módját: miként tesz eleget a felmutatott igényeknek anélkül, hogy sérülne az önbecsülése.
A kommunikációban résztvevő szereplők közlésének és viselkedésének ránk gyakorolt konkrét hatásának tisztázása.[56]

Az asszertív üzenet három elemét, lehetőség szerint egy mondatban közöljük. Például mikor otthon a gyermek, vacsora után mindent az asztalon hagy, a következő asszertív mondatot fogalmazom meg neki:

„Ha nem teszel rendet az asztalon magad után (viselkedés), akkor mérges leszek, (érzelmek), mert este még több munkát csinálsz nekem. (hatások).”

Asszertív jogok

Azért tartom fontosnak megemlíteni az asszertív jogok listáját, mert ezek is valamennyire meghatározzák az önérvényesítést és keretet adnak a kommunikáló félnek ahhoz, hogy úgy tudja megfogalmazni a jogait (pl. „Jogom van nemet mondani” stb.), hogy figyelemben tartja a saját és a másik fél jogait, érzéseit. Lehetőséget biztosít úgy kommunikálni, hogy egyik fél se nyerjen vagy veszítsen, vagy esetleg szenvedésteli legyen a közlés. Ha szem előtt tartjuk az asszertív jogokat és ezt a kommunikációs metódust, könnyedén tudunk hatékonyan kommunikálni.

Számomra legfontosabbnak tartott asszertív jogok listája:

Jogod van ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak veled.

Jogod van ahhoz, hogy kifejezd saját érzéseidet és véleményedet.

Jogod van ahhoz, hogy meghallgassanak és komolyan vegyenek.

Jogod van ahhoz, hogy nemet mondj anélkül, hogy bűntudatot éreznél.

Jogod van ahhoz, hogy hibát kövess el, és vállald a következményeket.

Jogod van ahhoz, hogy megváltoztasd a véleményedet.

Jogod van ahhoz, hogy azt mondd: nem tudom.

Tudatos figyelem és empátia

Asszertív kommunikáció nem összetévesztendő az erőszakos önérvényesítéssel, – hogy ezt elkerüljük, minden interakcióban empatikusan kell fordulunk a résztvevők felé. Az empátia fogalmát a következőképpen határozhatjuk meg: „érzelmi és értelmi cselekvés, amikor beleélem magam, átérzem a másik fél lelki állapotát.”[57]

„Az empátia a társas radar szerepét tölti be. A nehézséget az észlelés kategoriális jellege okozza. Míg az emberi percepció a világ jelenségeinek, az észleleteknek a kategóriákba rendezésén alapul, addig az empátia – a másik ember érzelmi világába való beleélés – éppen azt igényli, hogy tartózkodjunk a címkézésektől.”[58] A hatékony asszertivitás alapja az empátia, amely lehetővé teszi, hogy ítélkezésmentesen tudjuk képviselni és közvetíteni határozott formában az igényeinket. Ez a közlési attitűd aktív tudatosságot igényel. Az aktív, éber kommunikációt a következő hat szempont alapján jellemezhetjük.

Aktív figyelés hat lépése

Tudatos figyelem
Jóllátható, transzparens figyelem
Érzelmi üzenetek megfigyelése
Legfontosabb üzenet meghatározása
Értelmező visszajelzések
Ellenőrzés

A tudatos figyelem létrehozása és fenntartása sok energiát mozgat meg, ezért fontos, hogy minden más zavaró körülményt, legyen az külső vagy belső, megpróbáljunk kizárni. Ez a tudatállapot lehetővé teszi, hogy a közlési helyzetre maximálisan ráhangolódjunk és csendben türelmesen fogadjuk be a beszélgető partner mondanivalóját. Amennyiben sikerül így megvalósítani a csendes és nyitott tudatállapotot, apró gesztusokkal is segíthetjük a kommunikáció folytonosságát, mint például metakommunikatív jelekkel (pl. fejbiccentés). Nyitott mondatok alkalmazásával biztosíthatjuk a másik felet érdeklődésünkről és megteremthetjük azt a helyzetet, ahol a közlő nem érzékeli terhesnek problémájáról beszélni.

Összeszedett és csendes tudatállapotban figyelmet lehet szentelni a hangszín, a tekintet, a testtartás, gesztikuláció, öltözet jeleire. A közlési folyamat lényegi elemeit is ki tudjuk szűrni, ha a saját elménk működését kézben tartjuk. A kommunikáció aktív szakaszában megerősítő visszajelzést tudunk adni a beszélgető partnerünknek, amikor saját szavainkkal megfogalmazzuk az elhangzott kijelentéseket és visszacsatolást adunk azokról. A beszélgetés végén szerencsés ellenőrzésképpen rákérdezni arra, hogy pontosan értettük-e a másik mondanivalóját.[59]

Ebben az önérvényesítő kommunikációs attitűdben is lehet gyakorolni a Buddha tanítását a hétköznapokban és együttérzést tanúsítani a másik felé. Együttérzés gyakorlása mellett kiállhatunk magunkért egy olyan kommunikációs eszközzel, ami nem enged teret az agresszív tendenciáknak.

Összegzés, avagy miért fontos a kommunikáció

A következőkben szeretném felmutatni, hogy az ítélkezés-, és erőszakmentes kommunikáció mennyire része a buddhai gyakorlatnak, az útonjárásnak és fejlődésünknek.

Fontosnak tartom, hogy a buddhizmus jelen legyen a hétköznapjainkban. Minden nap kommunikálunk, akár magánéletünkben, akár a munkánk során, ezért is van jelentősége, hogy kövessük a helyes beszéd fonalát. Valamint az is fontos, hogy az alapvető buddhista értékeket, köztük az ahiṁsāt és a mettāt gyakorolni tudjuk, erre pedig a kommunikáció a legalkalmasabb gyakorlóterep. Nagyon jó lehetőségnek tartom, hogy a beszédünk, kommunikációink során is megtartsuk ezeket az értékeket, magunk felé és más érző lény felé is. A nagy egész a kis apró részekből tevődik össze. Tehát ez a kommunikációs metódus egy része, egy darabkája lehet a szenvedésmentes életünknek.

Eddigi életem során én magam is sokat szenvedtem attól, hogy bizonyos kommunikációs folyamatokban nem tudtam érvényesülni, nem tudtam megfogalmazni igényeimet, esetleg sérültem is, vagy én sértettem meg másokat, akár egy vicces beszólás kedvéért. Egy idő után feltűnt, hogy teljesen hétköznapivá vált ez a fajta társalgási mód, amivel észrevétlenül megbántottak engem, vagy én másokat. Amikor pedig hangsúlyosabb lett az életemben a buddhizmus, a buddhista tanítások, szinte égetően fájdalmas felismerés volt az, hogy a kommunikáción keresztül mekkora sérelmeket és szomorúságot tudunk okozni egymásnak. Valamint az is, hogy egy-egy kommunikációs minta mennyire bántó és negatív tud lenni. Az Erőszakmentes Kommunikáció inspiráló számomra, ezért elindultam még többet tanulni erről a metódusról, nagy figyelmet szentelve a tréneri képzésre, valamint a türelem és az empatikus képességeim fejlesztésére.

Szakdolgozatom címe, az „Asszertív buddhizmus”, számomra gyűjtőfogalom, amiben megjelenik az együttérzés és az erőszakmentesség. Ez a hozzáállás nem használ agresszív, számonkérő kommunikációs módokat, ezért hosszútávon javítja az életminőséget. Nemcsak az eredménye sokkal pozitívabb, hanem a hatása is értékes a gyakorló számára mind a hétköznapokban, mind pedig a spirituális praxis útján.

Pozitív forma a kommunikációban az, amikor a saját magam és a beszélgetőpartner igényeit tiszteletben tartom és olyan megoldásra törekszem, ami mindkettőnk érdekeit figyelembe veszi úgy, hogy az igények és a kommunikációban résztvevők sem sérülnek. A haragmentesség akkor valósulhat meg, ha létrejön „a feltétel nélküli pozitív elfogadás, tisztelet a másik ember iránt”.^[60] Általában kategóriák, mintázatok, megszokások alapján hozzuk meg ítéleteinket, ezért nagyon fontos, hogy az éber jelenlétet gyakorolva fülön csípjük ezeket a berögzült viselkedésformákat.

Fontos észrevenni, hogy a mettā és ahiṁsā nem azt jelenti, hogy alárendeljük magunkat a helyzetnek vagy a másik fél igényeinek. Inkább arról van szó, hogy saját igényeimet úgy vagyok képes érvényesíteni, hogy a másik fél szükségletei sem sérülnek. Olyan közös nevezőt keresünk és találunk, ami mindkét fél számára elfogadható. Ez egyfajta kommunikációs éberség gyakorlat, ami hatékony, mert nem cél-, hanem eredményorientált, és olyan metódust használ, amellyel eléri ezt az elfogadható, konszenzuson alapuló kommunikációs viszonyt. Ez az a gyakorlati haszon, ami által a hétköznapok életminősége javul.

Azért tartom fontosnak, hogy a mettā és az ahiṁsā megjelenjen a kommunikációban, mert a kommunikáció nap, mint nap jelen van az életünkben, és ezáltal sok esetben és számos ponton gyakorolhatjuk a szeretetteljes kedvességet és a nem-ártást – akár magunk felé, akár a másik ember felé.

Fontosságát Ácsán Szumédhó szavai is megerősítik, aki évtizedek óta él szerzetesként a vinaya szabályzata szerint. Kifejti, hogy „a legnagyobb nehézségek talán a beszéddel vannak, beszéddel kapcsolatos szokásainkat a legnehezebb megváltoztatni, azokkal a legnehezebb felhagyni – de egyáltalán nem reménytelen. Szemlélődéssel és elmélkedéssel megmutatkozik számunkra, hogy kellemetlen dolog ostobaságokat beszélni, oktalanul fecsegni és pletykálkodni.”^[61]

Az odaadás és az odaadó figyelem az együttérzésből, az elfogadás és a belátás alázatából építkezik. Nincs benne ítélkezés, de benne van az igazság képviselete. Hiányzik belőle a rossz kompromisszumok keresése.

Mivel a kommunikáció a mindennapi életünk része, hatalmas lehetőség arra, hogy javítani tudjunk működésünkön, életminőségünkön, és figyelmet szenteljünk másoknak és magunknak egyaránt. Egy olyan lehetőség, amiben mi fejlődni tudunk.

A rosenbergi modell szerint az érzéseket nehéz megfogalmazni, ám mégis ez a legcélravezetőbb, ugyanis nehéz őket kétségbe vonni. Az érzések nem statikusak, hanem folyamatosan változnak, mégis törekedni kell őket felvállalni és megfogalmazni. Emellett figyelni kell mások érzéseit is, és nyitottnak lenni rájuk, tudva, hogy mások érzéseiért nem mi vagyunk felelősek.

Az EMK metódusában az a nagyszerű, hogy nemcsak az érzéseinket tudatosíthatjuk, hanem az ezekhez kapcsolódó és ezek alatt rejtőző szükségleteinket is. Mi is az, ami engem valójában motivál az adott helyzetben? Például a helyzet mögött, amelyben indulatos vagyok, vajon félelem vagy fájdalom húzódik-e meg? Hatalmas önismereti gesztus magunk felé is, amiből a környezetünk is profitál.

Ha ezt a tudatosságot képes vagyok a gyakran előforduló konfliktushelyzetekben, empatikus jelenlétben alkalmazni, akkor biztosan szelíd megoldásokat fogok találni. Ezt a gyakorlatot az élet minden területén lehet használni és hasznosítani, ha van valós, emberi interakció. Mindenkinek saját döntése, hogy használja, illetve akarja-e használni. Ha úgy döntök, hogy használom, akkor a szükségletek meghatározásánál nélkülözhetetlen némi önreflexió. Gyakorolhatjuk a sammā-satit[62], és Rosenberg szerint is fontos elgondolkodni, hogy az adott helyzetben előkerülő érzéseket mi az, ami ténylegesen motiválta, keltette életre? Mi az, ami ezt kiváltotta belőlünk? És a másikból?

Ha már hangot adtunk saját érzéseinknek, szükségleteinknek és meghallottuk a másikét is, fogalmazzuk meg a kérést, vagyis azt, amit ezek alapján szeretnénk. A kommunikációs modell azt javasolja, hogy a kérés legyen pozitív, konkrét, teljesíthető és elutasítható (mivel nem követelésről van szó).

Rosenberg támogatja, hogy tudatos és őszinte kérést tegyünk fel. Amiről a Tathágata úgy beszél, az Abhaja herceg szuttában, hogy valós és igaz, emellett hasznos.[63]

Minden kérés egy cselekvés (kamma), amely magába foglalja a vágyat (taṇhā) vagy a szándékot (chanda).

Az együttérzés a négy mérhetetlen tulajdonság közül az egyik. Mindezen négy mentális tulajdonság a meditáción (bhāvanā) keresztül fejleszthető. Ez a kvartett egészséges és tökéletes, nem ártó szándékú empátiát képvisel, hasonlóan a Rosenberg kommunikációs elméletéhez.

Tapasztalataim szerint a minket megelőző generációtól azt láthattuk, hogy figyelmüket hangsúlyosan arra helyezték, arra figyeltek, hogy mi a baj a másikkal, vagy mi a baj ’énvelem’, ezért mi – az őket követő korosztály – nem arra szocializálódtunk, hogy a figyelmünket arra a kérdésre fordítsuk, mi – az adott helyzetben résztvevők közössége – hogyan vagyunk egy bizonyos helyzetben. A legtöbben jobban koncentrálunk arra, hogy ’én’ kivé szeretnénk válni, mint arra, hogy bennünk mi történik. Gyakorló édesanyaként azt vallom, hogy példamutatással nevelünk, tehát a következő generációra is hatással van az a minta, ahogy kommunikálunk és élünk.

Az együttérzés és mettā gyakorlásának folyamata az EMK-ban észrevétlenül jelenik meg, nem kap akkora jelentőséget, mint a Buddha tanításában, mégis áthatja ennek a módszernek minden lépését. A távolságtartó, kapcsolódás nélküli kommunikációban nem lehet empatikusan kommunikálni, az nem teremti meg az együttérzés feltételeit. Ennek a metódusnak a segítségével viszont ráláthatok arra, hogy azért vagyok felelős, amit irányitani tudok: ezek a gondolataim, tetteim és szavaim. Felismerem, hogy a szükségletei minden embernek ugyanazok (de a megoldási javaslatok számtalanok).

Az önreflexió segítségével vizsgálhatom a saját helyzetemet, mivel minden szükséglet engem határoz meg. Ennek a felismerésnek eredményeképpen kapcsolódom saját tudatomhoz és alapvető igényeimhez, így megszűnik az áldozatszerep és önmagam felé is együttérzéssel tudok fordulni, valamint lehetőségem van gyakorolni a mettāt. Amikor sikerül behatárolni és megnevezni a saját valódi szükségletemet, akkor a saját erőforrásaimmal is kapcsolatba tudok kerülni. Fontos tudatos figyelemmel tekinteni a magam és mások érzésére, szükségleteire, mert ezzel valószínűleg több megoldási stratégiát tudok működtetni, mint e tudatosságelem nélkül.

Összegezve, ez az együttérző kommunikációs forma egy könnyedén (és sok gyakorlással) elsajátítható, nagyon jól hasznosítható eszköz, amelynek használatával egyre jobb életminőséget tudunk elérni, kevesebb szenvedésteli helyzeten keresztül. Ez a kommunikációs rendszer segít összpontosított tudatossággal és együttérző jelenléttel kialakítani és fenntartani olyan minőségi kapcsolatokat, ahol mindenki szükségleteire képesek vagyunk megfelelő figyelmet szentelni. Ez a fajta tudatos attitűd, lehetőséget ad a magunk számára is meghatározni, hogy mi az, ami nekünk fontos, miközben arra is képesek vagyunk figyelni, hogy vajon a másiknak mi a szükséglete, mi lehet a másik szívében. Ha mind a két fél figyelembevételével hozunk meg döntéseket, és ugyanúgy szeretnénk önmagunkkal is törődni, mint a másikkal, akkor egy lépéssel közelebb kerülünk a másik emberhez és egy békésebb helyzethez.

Ebben a dolgozatban szerettem volna felmutatni, hogy a Buddha tanítása és egy modern kommunikációs metódus hogyan kapcsolódik egymáshoz és melyek azok a közös pontok, amelyekre érdemes figyelmet szentelni. Bár első ránézésre talán a két módszer távol áll egymástól a megfogalmazott cél miatt, de arra a közös gondolatra érdemes odafigyelni, hogy a szeretetteljes kedvesség és a nem-ártás fontos, hogy megjelenjen a mindennapi életünkben, fontos, hogy elhagyjuk azokat a tudati tendenciáinkat, amelyek képesek másoknak és magunknak szenvedést okozni. A Buddha alaptanításában meghatározó a tudatos jelenlét az emberi lét minden területén, akár világi követők vagyunk, akár szerzetesek. A tudatosság az EMK metódusában is alapgondolat. Bár a cél más, a cél megvalósítása éber jelenlétet igényel, és ez a fajta gyakorlás az, ami a személyes fejlődésünk záloga mindkét úton. Az EMK meg nem fogalmazott célja, hogy egy olyan világot teremtsünk, ami mindenki számára élhető és mentes az agresszió, az elutasítás okozta szenvedéstől. A Buddha tanításának az az egyik deklarált célja, hogy ne teremtsünk újabb szenvedésköröket, sőt a megfelelő beszéd alkalmazásával az együttérzés, a szeretetteljes kedvesség és a nem-ártás gondolatának alapján harmóniát és békességet teremtsünk a körülöttünk lévő világban. Véleményem szerint a két tanítás bizonyos helyzetekben (és bizonyos keretek között) támaszkodhat egymásra és erősítheti egymást, mivel megalapozott és tanítható, oktatható gondolati kerettel rendelkezik mindkettő, és ezért könnyen átrakható a mindennapi élet gyakorlatai közé. A Buddha tanítása egy spirituális ösvény, aminek gyakorlása többek között emeli a világi gyakorlók életminőségét. Az EMK egy praktikus célt tűz ki maga elé, ami szintén javít a közérzeten, az életminőségen és ami akár mélyebb felismerésekhez is vezethet az emberi léttel kapcsolatban. Remélem ez a rövid munka valamilyen formában hozzájárulhat egy békésebb, élhetőbb világ kialakulásához.

Irodalomjegyzék

Bishop, Sue 2008. Asszertivitás. Budapest: Manager Könyvkiadó és Könyvkereskedő Kft.

Bodhi, Bhikkhu 2012. A Nemes Nyolcrétű Ösvény - Út a szenvedés megszüntetéséhez.

Buda Béla 2012. Empátia – a Beleélés lélektana. Budapest: KRE – L'Harmattan.

Fodor László – Kriskó Edina 2014. A hatékony kommunikáció alapjai. Budapest: Nórán Libro.

Fórizs László (ford.) 2012. Dhammapada – Az erény útja. Belsay: Aruna Publications.

Kahn, Andrus (é.n.). A comparative analysis of the concepts of non-violent communication of Marshall Rosenberg and Theravada Buddhism. [online]Academia.edu. URL: https://www.academia.edu/12143929/A_COMPARATIVE_ANALYSIS_OF_THE_CONCEPTS_OF_NON-VIOLENT_COMMUNICATION_OF_MARSHALL_ROSENBERG_ AND_THERAVADA_BUDDHISM [letöltve: 2018. december 1.].

Porosz Tibor 2012. A buddhizmus lexikona. Budapest: Tan Kapuja Buddhista Főiskola.

Rambala Éva 2013. Az erőszakmentes kommunikáció alapjai. Budapest: Kulcslyuk Kiadó.

Rosenberg, Marshall 2001. A szavak ablakok vagy falak. Budapest: Agykontroll Kft.

Rosenberg, Marshall 2003. Nonviolent Communication: A language of life. California: Puddle Dancer Press.

Rust, Serena 2017. Erőszakmentes Kommunikáció. Budapest: Bioenergetic Kiadó.

Szumédhó, Ácsán 2004. Csittavivéka, A csendes tudat tanítása. Budapest: Buddhapada Alapítvány.

Valpola, Ráhula 2014. A Buddha tanítása. Budapest: A Tan Kapuja.

A páli szutták forrása

Abhayarājakumāra-sutta (MN58) – Abhaja herceg. A páli fordítócsoport (ford.) 2013. [online] A Buddha Ujja. URL: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-58-cs1 [megtekintve: 2020. február 21].

Ambalaṭṭhikā-Rāhulovāda-sutta (MN61) – Tanítások Ráhulának a Mangó-sziklánál. Fenyvesi Róbert (ford.) 2009. [online] A Buddha Ujja. URL: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-61-fr [megtekintve: 2020. február 21].

Araṇavibhaṅga-sutta (MN139) – A konfliktusmentesség kifejtése. Pressing Lajos (ford.) 2009. [online] A Buddha Ujja. URL: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-139-pl [megtekintve: 2020. február 21].

Bhaddekaratta-sutta (MN131) – Egy érdemesen töltött nap. Nyitrai Gábor (ford.) 2008. [online] A Buddha Ujja. URL: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-131-nyg [megtekintve: 2020. február 21].

Dhammacakkappavattana-sutta (SN 56.11) – A Dharma kerekének forgásba hozása. A páli fordítócsoport (ford.) 2013. [online] http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-56-11-cs1 [megtekintve: 2020. február 23].

Kakacūpama-sutta (MN21) – A fűrész-hasonlat. A páli fordítócsoport (ford.) 2013. [online] A Buddha Ujja. URL: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-21-cs1 [megtekintve: 2020. február 21].

Kālāma-sutta (AN 3.65) – A Kálámák számára tartott tanítóbeszéd. Martinusz Mária (ford.) 2009. [online] A Buddha Ujja. URL: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Anguttara-3-65-mm [megtekintve: 2020. február 21].

Mahācattārīsaka-sutta (MN117) – A nagy negyvenes. Kolozsvári Ágnes (ford.) 2009. [online] A Buddha Ujja. URL: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-117-ka [megtekintve: 2020. február 23].

Sammādiṭṭhi-sutta (MN9) – A helyes szemlélet. Anatta (ford.) 2009. [online] A Buddha Ujja. URL: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-9-an [megtekintve: 2020. február 21].

Háttérkép: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/8/86/Noble_Eightfold_Path_wheel_diagram.svg Szerző: Ian Alexander. Szerkesztve.

[1] Dhammapada 232: 93.

[2] Megszűnés – A Négy Nemes Igazság közül a harmadik, a megszabadulás a szenvedéstől (dukkha-nirodha) Porosz Tibor 2012: 148.

[3] Szenvedés, elégtelenség – Porosz 2012: 85.

[4] Dhammacakkappavattana-sutta (SN 56.11) – A Dharma kerekének forgásba hozása. A páli fordítócsoport (ford.) 2013.

[5] Mahācattārīsaka-sutta (MN117) – A nagy negyvenes. Kolozsvári Ágnes (ford.) 2009.

[6] Nem ártás – az ind kultúrában elterjedt szemlélet és magatartás a nem ártás vagy ártalmatlanság követelménye, ugyanakkor a Buddha e kifejezést ritkán használta. Ennek ellenére ez az elv többnyire más kifejezésekkel megfogalmazva teljesen áthatja a tanítását. A nem ártás nem azonos a nem öléssel, mert annál tágabb értelmű (Dhammapada 261. és 270.). A későbbi kommentárok is úgy értelmezik, hogy az voltaképpen a négy mérhetetlen (appamaññā) gyakorlása. Buddha inkább (...) a különböző tartózkodásokat sorolja fel, így az élet elvételétől tartózkodást stb. Porosz 2012: 136.

[7] Mert „akkor a teste elfárad, elméje izgatottá válik”, vagyis nem teremtődik meg az éber tudatosság állapota.

Araṇavibhaṇga Sutta (MN139) - A konfliktusmentesség kifejtése. Pressing Lajos (ford) 2010.

[8] Araṇavibhaṇga Sutta (MN139) - A konfliktusmentesség kifejtése. Pressing Lajos (ford) 2010.

[9] Harag, gyűlölködés – Porosz 2012: 85.

[10] Bodhi 1993: 93.

[11] Bodhi 1993: 97.

[12] Mettā (páli; szanszkritul: maitrī): Szeretetteljes kedvesség, angol terminológiával ’loving kindness’.

A négy mérhetetlen, avagy a legjobb időzés egyike.
Az abhidhamma rendszerében az üdvös tudattényezők közül megegyezik a haragmentességgel, csupán pozitív formában fejezi ki ugyanazt a tartalmat.
A tíz tökéletesség (pāramī) egyike – Porosz 2012: 12.

[13] Porosz 2012: 112.

[14] Bodhi 1993: 97–98.

[15] Kālāma-sutta (AN 3.65) – A Kálámák számára tartott tanítóbeszéd. Martinusz Mária (ford.) 2009.

[16] Bodhi 1993: 108.

[17] Porosz 2012: 217.

[18] Bodhi 1993: 30.

[19] Bodhi 1993: 52

[20] Rosenberg 2001: 9.

[21] Gandhi hindu vallású volt, ezen a ponton is kapcsolódik az ahiṁsā és az EMK.

[22] Rosenberg 2001: 10.

[23] Abhayarājakumāra-sutta (MN58) – Abhaja herceg. A páli fordítócsoport (ford.) 2013.

[24] Abhayarājakumāra-sutta (MN58) – Abhaja herceg. A páli fordítócsoport (ford.) 2013.

[25] Abhayarājakumāra-sutta (MN58) – Abhaja herceg. A páli fordítócsoport (ford.) 2013.

[26] Abhayarājakumāra-sutta (MN58) – Abhaja herceg. A páli fordítócsoport (ford.) 2013.

[27]Abhayarājakumāra-sutta (MN58) – Abhaja herceg. A páli fordítócsoport (ford.) 2013.

[28] Rambala 2013: 18

[29] Ambalaṭṭhikā-Rāhulovāda-sutta (MN61) – Tanítások Ráhulának a Mangó-sziklánál. Fenyvesi Róbert (ford.) 2009.

[30] Ambalaṭṭhikā-Rāhulovāda-sutta (MN61) – Tanítások Ráhulának a Mangó-sziklánál. Fenyvesi Róbert (ford.) 2009.

[31] Ambalaṭṭhikā-Rāhulovāda-sutta (MN61) – Tanítások Ráhulának a Mangó-sziklánál. Fenyvesi Róbert (ford.) 2009.

[32] Ambalaṭṭhikā-Rāhulovāda-sutta (MN61) – Tanítások Ráhulának a Mangó-sziklánál. Fenyvesi Róbert (ford.) 2009.

[33] Mahācattārīsaka Sutta (MN 117) A Nagy Negyvenes. Kolozsvári Ágnes (ford) 2009

[34] Kālāma-sutta (AN 3.65) – A Kálámák számára tartott tanítóbeszéd. Martinusz Mária (ford.) 2009.

[35] Kahn, Andrus (é.n.). A comparative analysis of the concepts of non-violent communication of Marshall Rosenberg and Theravada Buddhism. [online]Academia.edu. [letöltve: 2018. december 1.].

[36] Kālāma-sutta (AN 3.65) – A Kálámák számára tartott tanítóbeszéd. Martinusz Mária (ford.) 2009.

[37] Szumédhó 2004: 26.

[38] Farkas Pál fordítása, magyarázata.

[39] Kālāma-sutta (AN 3.65) – A Kálámák számára tartott tanítóbeszéd. Martinusz Mária (ford.) 2009.

[40] Ne ölj, / Ne vedd el, amit nem adnak, / Ne hazudj, / Ne fogyassz bódító szereket, / Tartózkodj a szexuális érintkezéstől… Dhammika-sutta (Snp 2.14) Kolozsvári Ágnes (ford.) 2019. [online] A Buddha Ujja. URL: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Suttanipata-2-14-ka [megtekintve: 2020. 02. 27.]

[41] Rambala 2013: 20.

[42] Rosenberg 2001: 12.

[43] Wikipedia 2019. ’Erőszakmentes kommunikáció’. [online] URL: https://hu.wikipedia.org/wiki/ Erőszakmentes_kommunikáció [megtekintve: 2020. február. 23.].

[44] Rosenberg 2001: 19.

[45] Rosenberg 2001: 50.

[46] Rosenberg 2001: 69.

[47] Rambala 2013: 41.

[48] Rosenberg 2001: 57.

[49] Rambala 2013: 77.

[50] Rosenberg 2001: 71.

[51] Wikipedia 2020 ’Asszertivitás’ [online] URL: https://hu.wikipedia.org/wiki/Asszertivitás [megtekintve: 2020. január. 18.].

[52] Fodor – Kriskó 2014: 211.

[53] Fiziológiai szükségletek (étel, víz, levegő). A biztonság szükséglete (védelem, rend, stabilitás). Közösségi igények (szeretet, barátság, hovatartozás).

[54] Fodor – Kriskó 2014: 213.

[55] Fodor – Kriskó 2014: 214.

[56] Fodor – Kriskó 2014: 218.

[57] Fodor – Kriskó 2014: 213.

[58] Fodor – Kriskó 2014: 189.

[59] Fodor – Kriskó 2014: 204.

[60] Buda 2012: 342.

[61] Szumédhó 2004: 76.

[62] Igaz éberség. Porosz 2012: 201.

[63] Abhayarājakumāra-sutta (MN58) – Abhaja herceg. A páli fordítócsoport (ford.) 2013.

Szólj hozzá!