"A javak utáni vágy nyomása alól az egyszerű életmód és erőszakmentesség mutat kiutat, ez pedig nem csak az ember-ember vonatkozásában nyilvánul meg, hanem a természettel kapcsolatosan is. (...) Az emberi létforma egyfajta kötelezettségnek tekinthető, ami távol áll a természet urától, helyette különleges helyzetéből fakadóan olyan lény, aki a többi lény felé figyelemmel, gondossággal, szeretettel kell, hogy forduljon."
A Tan Kapuja Buddhista Főiskola
Buddhista kereskedelem
Világi törekvőként a piacgazdaságban
BA szakdolgozat
Témavezető tanár: Komár Lajos
Írta: Kardos Patrick
Budapest
2022
Tartalomjegyzék
Bevezetés
1. A buddhizmus alaptanításai
1.1. A jól-lét és a boldogság a Buddha tanításában
2. Gazdasági áttekintés
2.1. Nyugati gazdaság
2.2. A buddhista közgazdaságtan születése
2.3. A buddhista közgazdaságtan meghatározása
2.4. Buddhista gazdasági stratégia
3. Buddhai tanítóbeszédek
4. Gyakorlati megvalósítás
4.1. Helyes szemlélet (p: szammá ditthi)
4.2. Helyes beszéd (p: számmá vácsá)
4.3. Helyes megélhetés (p: szammá ádzsíva)
4.4. Helyes erkölcs (p: szíla) a munkámban
Összegzés
Köszönetnyilvánítás
Bibliográfia
Bevezetés
Amikor a szakdolgozatom témáját próbáltam meghatározni, nem volt bennem letisztulva, vajon milyen területet is szeretnék mélyrehatóbban vizsgálni. Igaz, több téma érdekelt, de mindegyiknél hiányzott a valódi lelkesedés, a belső motiváció. Ekkor kezdtem végiggondolni, hogy valójában miért jöttem ebbe az intézménybe tanulni, és hol tartok most ehhez képest. Kétségtelenül rengeteg tapasztalás és tudás elsajátításával járt ez a pár év, rá kellett jönnöm, hogy még mindig nem tudom egyértelműen megválaszolni azt a kérdést, ami kezdetben is a motivációm volt: Mit jelent valójában a tanok hétköznapokba való átültetése?
Dolgozatom központi témáját tekintve azzal foglalkozik, a tanultakat és tapasztaltakat hogyan tudom integrálni a saját hétköznapjaimba. Az élet minden területét felölelő dolgozat rendkívül tág témát szolgáltatna, amely terjedelemben sem felelne meg a követelményeknek, ezért elsősorban a munkahely, munkavégzés, munkakörnyezet által behatárolt területeket vizsgálom, leginkább a kereskedelemre fókuszálva. Mivel első munkahelyemtől kezdve a kereskedelem valamely területén dolgoztam és dolgozom jelenleg is, így kézenfekvőnek találtam a témát. A dolgozatban ezen keresztül modellezzem az elmélet gyakorlatba ültetésének lehetőségeit. Igyekszem elsősorban értékesítői oldalról megközelíteni a témát, illetve érintőlegesen foglalkozni a munkaadói, illetve fogyasztói oldallal egyaránt.
Munkámat tekintve az értékesítési folyamat végén helyezkedem el, tehát én állok közvetlen kapcsolatban a fogyasztóval, ez az utolsó láncszem, ahol a kereslet találkozik a kínálattal, ezért leginkább ezt a szegmenst vizsgálom. Legfőképpen az foglalkoztat, egy átlagos nyugati fogyasztó, és egy nyugati piacot ellátó termelő közé beékelődve hogyan lehetséges a buddhista elveket és alaptanításokat betartani, miközben a modern gazdaság túlfogyasztásra van berendezkedve és a munkáltatót a profitmaximalizálás ösztönzi.
A dolgozatban az alaptanítások mellett Zsolnai László Boldogság és Gazdaság című könyvéből indulok ki. Közgazdász végzettségem nincs, és nem is folytattam ilyen irányú tanulmányokat, ezért ezt az írást nem gazdasági értekezésnek szánom. Azonban igyekszem egészen praktikus, sokszor saját tapasztalataimra épülő, a gyakorlati megvalósítás oldaláról megközelíteni a kérdést, szem előtt tartva a buddhista elvek hétköznapi megnyilvánulásait is. Mindezek mellett a témát lehetetlen úgy vizsgálni, hogy a mai (nyugati) gazdaság felépítését és működési elveit legalább alapvető szinten ne járjuk körül, ezért a dolgozatomban az alaptanításokat követő részében ezt fogom felvázolni. Ebből átkanyarodva a buddhista közgazdaság alapelveit járom körül, kialakulásának körülményeit, illetve annak fő célját, megoldási javaslatait. Végül a saját tapasztalataimra hagyatkozva vizsgálom meg, mennyire valósítható meg az elmélet gyakorlatba ültetése egy ilyen beékelődött helyzetben.
Jelenlegi munkámat tekintve értékesítéssel foglalkozom. Elsősorban műszaki termékekkel, azon belül is a szórakoztatóelektronikai szegmensben felelek azért, hogy minél hatékonyabban és eredményesebben képviseljem a céget, akinek dolgozom, és minél jobb eredményekkel értékesítsem a termékeit. Mint sok hasonló multinacionális vállalat, az én munkáltatóm is kisebb-nagyobb disztribútorokon keresztül forgalmazza termékeit többek között Magyarországon is. Jelenleg elsősorban azért felelek az itthoni legnagyobb disztribútor egyik áruházában, hogy teljesítsem a mindenkori targetet,[1] valamint megvalósítsak minden olyan egyéb elvárást, amit a cég meghatároz (bolti kihelyezések, merchandising,[2] piac monitorozása, konkurenciaelemzés, stb.).
A Tan Kapuja Buddhista Főiskola hallgatójaként, a mindennapi életben is az egyik fő célom a buddhista tanok hétköznapi életbe való átültetése, ami a nyugati kereskedelmi berendezkedések mellett igen nagy kihívások elé állít. A Buddha által hirdetett tanokat követve igen gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy a modern közgazdaságtan még csak nem is hasonló elvek mentén épül fel, hanem sok esetben ellentmond ezeknek az útmutatásoknak. A nyugati értelemben sikeres gazdasági modell mindenekelőtt profitmaximalizáló attitűddel rendelkezik, és ennek alapvető eszközei a vágy felkeltése, a fogyasztói társadalom keresletének fenntartása, táplálása, növelése. Már az elején könnyű ráébredni, hogy ez nehezen összeegyeztethető a buddhista tanokkal, hiszen a Buddha alaptanításai szerint a szenvedés egyik gyökéroka a vágy, amely egyik akadálya a megvilágosodásnak. Amennyiben ehhez hozzá vesszük a nemártás elvét, akkor gyorsan nyilvánvalóvá válik, ahhoz, hogy nyugati értelembe véve sikeresen és eredményesen tudjam végezni a munkám, alapvetően szembe kell menjek a Buddha tanításaival. Tehát itt vagyok ebben a köztes helyzetben, amikor egy olyan értékrend szerint próbálom megőrizni a munkám és sikeresnek lenni benne, ami merőben más szemléleten nyugszik, mint amit meg szeretnék valósítani.
A páli kifejezéseket a magyar helyesírás szabályai szerint tüntetem fel.
1. A buddhizmus alaptanításai
A buddhizmus alapvető célja a szenvedéstől (p: dukkha)[3] való megszabadulás (p: nibbána).[4] A szakdolgozatomat tekintve megemlítendő alaptanítások: a Négy nemes igazság (p: Csattári arija-szaccsáni),[5] illetve a Nemes nyolcrétű ösvény (p: Arija-atthangika-magga).[6] Ahogy a Buddha is elsőként ezt a tanítást adta, ezért hivatkozom én is a Benáreszi beszédre (p: Dhammacsakkapavattana szutta). A Négy nemes igazság a tanítás elméleti részével foglalkozik, ami a megértést segíti elő, és utolsó eleme a Nemes nyolcrétű ösvény, amely a felszabaduláshoz vezető utat mutatja meg. A Négy nemes igazság tehát:
- “Koldusok! Így hangzik a Szenvedés Nemes Igazsága: a születés szenvedés, a vénülés szenvedés, a betegség szenvedés, a halál szenvedés, nem-kedvessel együtt lenni szenvedés, kedvestől elválasztva lenni szenvedés, a vágyottat el nem érni szenvedés, röviden szólva: szenvedés ragaszkodni a lét öt halmazához.
- Koldusok! Így hangzik a Szenvedés Okának Nemes Igazsága: a szenvedés oka a lét-szomj, ami élvezkedve és vágyakozva emitt és amott örömét leli, a gyönyör szomjazása, a létesülés szomjazása, az elmúlás szomjazása.
- Koldusok! Így hangzik a Szenvedés Megszüntetésének Nemes Igazsága: a szenvedés megszűnéséhez a létszomjnak a teljes vágytalansággal való kioltása, feladása, eltávolítása, távoltartása, kiküszöbölése vezet.
- Koldusok! Így hangzik a Szenvedés Megszüntetéséhez Vezető Út Nemes Igazsága: ez a Nyolcrétű Nemes Ösvény, vagyis a megfelelő belátás, a megfelelő elhatározás, a megfelelő beszéd, a megfelelő magatartás, a megfelelő életmód, a megfelelő törekvés, a megfelelő jelen- lét és a megfelelő elmélyedés... "[7]
Ahhoz, hogy a Nemes nyolcrétű ösvény mögött rejlő esszenciát mélyebben megérthessük, először az Öt fogadalmat[8] érdemes vizsgálni. Az öt fogadalom (p: panycsa-szíla) irányt mutatva segít a követőknek az úton maradni, megfogalmazza, milyen cselekedetektől tartózkodjon az, aki az ösvényen kíván járni. Az Öt fogadalom: 1. Tartózkodás az öléstől, 2. Tartózkodás a lopástól, 3. Tartózkodás az erkölcstelen élettől, 4. Tartózkodás a hamis beszédtől, 5. Tartózkodás a tudat elhomályosítását okozó anyagok használatától.
Az első fogadalom megalapozza a buddhista értékrend keretrendszerét. A nemártás (p: ahinszá)[9] az első, amit mind a szerzetesek, mind világi követők fogadalomként letesznek. Ez az elv nem csak az emberekre vonatkozik, hanem minden érző lényre, tehát mind a hat létsíkon[10] tartózkodó entitásra. Következésképpen a fogadalom lényege, hogy törekedjünk mindenféle ártástól, tartózkodjunk a tettekkel, szavakkal, gondolattal történő elkövetéstől is, vagyis igyekezzünk úgy élni, hogy a lehető legkevesebb szenvedést okozzuk az érző lények számára. A nemártás gyakorlásában nagy segítségünkre lehet, ha kifejlesztjük magunkban az együttérzés (p: karuná)[11] képességét. A szenvedés megszűntetésének lehetősége nem adatik meg mindenkor, ám az emberi létforma különösen alkalmas erre, így érdemes megbecsüléssel tekinteni rá.
A második, harmadik, és ötödik fogadalmat jelen dolgozatban nem vizsgálom, mert a téma szempontjából nem relevánsak.
A negyedik fogadalom a korábban említett mindennapi munkám tekintetében válik különösen érdekessé. Szerencsésnek tartom magam, mert ha akarnék, sem tudnék hazudni, mivel pillanatok alatt meglátszik rajtam, hogy nem mondok igazat. Az értékesítés folyamatában azonban gyakran találkozom olyan munkatárssal, aki a sikeresebb értékesítés reményében nem riad vissza a hazugságtól. Sőt, ha kicsit jobban megvizsgáljuk akkor a nyugati piacgazdaság[12] szinte minden szegmensében találkozhatunk olyan elemmel, ami szembe megy ezen fogadalommal. Főleg a tekintetben, hogy a hamis beszéd alatt nem csak a hazugságokat értjük, hanem a valóság elferdítését is. Mindenképpen létezik egy szürke zóna, amibe akarva-akaratlanul is belecsúszhatunk néha.
"Buddhának ez a meghatározása a szabálynak mind a negatív, mind a pozitív oldalát bemutatja. A negatív oldal a hazugságtól való tartózkodás, a pozitív az igazmondás. A szabály megszegését előidéző meghatározó tényező a csalás szándéka. Ha valaki úgy mond valami hazugságot, hogy közben igaznak hiszi azt, akkor nem szegi meg az előírást, mert hiányzik a csalás szándéka. Bár a csalás szándéka a hamis beszéd valamennyi formájában jelen van, a hazugságok különböző öltözékben jelenhetnek meg attól függően, hogy motivációs gyökerük a mohóság, gyűlölet, vagy a hamis tudat-e. Ha a mohóság a fő motiváló erő, akkor ennek eredménye az olyan hazugság, amit azért mondtunk, hogy magunknak vagy a hozzánk közelállóknak személyes hasznot szerezzünk - anyagi hasznot, pozíciót, tiszteletet, vagy elismerést."[13]
A fentebbi megfogalmazásban a mohóság (p: lóbha)[14] tapasztalataim szerint igen nagy szerepet játszhat az értékesítés folyamatában. Éppen ezért a helyes beszédet a későbbiekben részletesebben is megvizsgálom.
1.1. A jól-lét és a boldogság a Buddha tanításában[15]
Ahhoz, hogy a buddhai boldogságról tudjunk beszélni, járjuk körül a boldogság (p: szukha)[16] szó jelentését. Ennek jelentése sokrétű és közelebb is áll a jól-lét fogalmához, mint a boldogságéhoz. Azt az állapotot fejezi ki, amelyben a fizikai és a mentális szenvedés (p: dukkha), annak származási helyén enyhül.”[17]
Talán egyfajta élvezet érzetről beszélhetünk a szukha értelmezésében, amely vonatkozásban általánosan kijelenthető, hogy az élvezet és a szenvedés ugyanannak a skálának két ellentétes pólusa, tehát minél kevesebb a szukha, annál több a dukkha és fordítva. A hétköznapi értelemben használt élvezettől azonban mégis eltér, hiszen magában foglalhat mérséklődő dukkhát is, tehát nem kizárólagosan a szenvedés hiányát értjük alatta.
Szukhából is megkülönböztetünk alacsonyabb és magasabb értelmezésű állapotot. Amíg egy vagyonszerzésből fakadó kámaszukhát[18] alacsonyabb rendűként értelmezünk, addig a Buddha a magasabb szintű nirámiszaszukha[19] elérésére sarkall bennünket, amely annyiban tér el a korábban említettől, hogy a jól-lét forrása vagyon helyett adakozásból, meditációból és mások szenvedésének csökkentéséből fakad. Ennek is a magasabb szintje a vimuttaszukha,[20] amely már a szabadságból, másképp megfogalmazva a tudati szennyeződésektől való megszabadulásból származik.
Ahhoz, hogy a kámaszukha állapotából a vimuttaszukhához eljuthassunk, szükség van egyfajta mentális edzésre, amely célja a bölcsesség (p: pannyá)[21] megszerzése. Ezt úgy lehet elérni, hogy betartjuk az Öt fogadalmat és gyakoroljuk a meditációt, ezek következtében felkél a bölcsesség. Ezáltal a dolgokat úgy látjuk, ahogy azok valójában vannak, a saját természetükben. Ebben nagy kihívást jelenthetnek olyan téves nézetek, mint az állandó én tévképzete, és az ehhez való ragaszkodás. A lét jellegzetességeinek belátásával (p: tilakkhana)[22] lehetségessé válik a szenvedés megszűntetése, amely úgy érhető el, ha belátjuk, hogy nincs az az én, akivel korábban azonosítottuk önmagunkat. Ha pedig nincs én, akkor nincs az sem aki szenved, csak a szenvedés létezik önmagában. Ha ezt a gondolatot teljes egészében magunkévá tesszük annak kiváltó okaival együtt, akkor az egyén számára megszűnik a szenvedés. Aki a dukkhától részben vagy egészben megszabadul, az mondhatni szenvedésmentes, vagyis a szukha állapotában kerül.
2. Gazdasági áttekintés
2.1. Nyugati gazdaság
A mai kapitalista[23] működés egyik alapeleme és egyben mozgató rugója a profitmaximalizálás. Tehát legyen szó bármilyen szereplőről a piacon, akár befektetőről, vállalkozóról, hitelnyújtóról, viszonteladóról, minden esetben a nyereség lesz az elsődleges szempont. Függetlenül attól, hogy egy adott embercsoportnak vagy ökológiai rendszernek milyen következményeket kell elszenvednie, a nyereség növelése az elsődlegesen teljesítendő cél.[24]
Ebből következően a saját példámnál maradva, a műszaki termékek piacán is kimondva- kimondatlanul: nem a megbízhatóság lesz az elsődleges szempont, hanem az, hogy erős márkahűséget alakítsanak ki és minél inkább felgyorsítsák az új termékek vásárlását. Korábban egy-egy műszaki terméket elég volt egyszer megvenni, a készülék kiszolgált 10-15 éven át, nem volt szükség lecserélni pár éven belül, ha mégis meghibásodott, szerelőt hívtak. Ez a trend mára megváltozott. Manapság már nem csak a telefonjukat cserélik az emberek néhány éven belül, hanem akár a TV készüléket, sőt, az ezekhez köthető kiegészítő termékeket is: okosóra, hangprojektor, tablet, stb. Ahogy a technikai fejlődés egyre gyorsabb és gyorsabb, úgy egyre rövidebb idő alatt egyre újabb technológiák jelennek meg a piacon, ez pedig magával hozza az elavulás és kompatibilitás problematikáját. Következésképpen, ha valaki naprakész szeretne maradni a technikai vívmányokban is, az önkéntelenül belekerül egy fogyasztói spirálba. Az informatika térhódításával - ahogy azt Mireisz tanár úr is írja a Digitális galaxis guruja utóirattal[25] című esszéjében -, fokozatosan a digitalizáció irányába terelődünk, és egyre inkább rá vagyunk utalva a gépek, és ezen belül is elsősorban az egyre okosodó eszközök használatára.
Mára oda jutottunk, hogy ahhoz, hogy valaki a munkáját elvégezhesse, szinte elengedhetetlen a számítógép (és mellette internet, nyomtató, stb) használata. A gyártók nem csak alkalmazkodnak a megemelt kereslethez, hanem gyakran ők idézik elő azt. A különféle marketing- és reklámtevékenységek révén pedig egyre gyorsabban és hatékonyabban érik el a fogyasztóknál a céljaiknak megfelelő viselkedést.
“A fogyasztói társadalom nem tudományos kifejezés, egyezményesen elfogadott meghatározással nem rendelkezik, mégis egy olyan társadalmat jelöl, amelyben a javak és szolgáltatások fogyasztása a lét társadalmilag elfogadott célja, a kapitalista gazdasági fejlődés terméke, és amely a II. világháborút követően jelent meg. ›gazdag országokban a fogyasztói társadalom azokból az emberekből áll, akik elköltik a pénzüket, amijük nincs, hogy olyan javakat vegyenek, amikre nincs szükségük, hogy jó benyomást keltsenek, olyan emberekben, akiket nem is kedvelnek.‹”[26]
Az, hogy ez a túlfogyasztás, illetve túltermelés milyen ökológiai hatással jár, napjaink egyik fő témája.[27] Megannyi érdekszervezet alakult a környezeti hatások kedvezőtlen változására való figyelemfelhívás céljából, és mára a nagyhatalmak is aktívan foglalkoznak klíma konferenciákon ezek kutatásával, valamint igyekeznek megoldásokat keresni. 1992-ben hitelesítették az ENSZ éghajlatváltozás keretegyezményét,[28] amelynek értelmében a nagyhatalmak azóta is együttműködve, közös célokat meghatározva igyekeznek tenni a klímavédelemért.
2.2. A buddhista közgazdaságtan születése[29]
A buddhista közgazdaság fogalma E.F. Schumacher, angol közgazdász nevéhez kötődik. 1973-ban írta meg világhírű művét, a Small Is Beautiful-t,[30] amiben kifejtette ezen szemlélet szükségességét. Az 1960-as években Indiában és Burmában dolgozva rájött, hogy a távol-keleti világszemlélet merőben eltér a nyugatitól, ezért a korábban használt gazdasági modellek nem feltétlenül alkalmasak a buddhista országok számára. Következésképpen kidolgozott egy buddhista elvekre épülő gazdasági koncepciót, amelynek alapelvei szerint a legfontosabb cél a szenvedésektől való megszabadulás. Az ehhez vezető út pedig az emberi jellem megtisztítása és a szükségletek erőteljes visszafogása. Ebből következően a buddhista szemlélet - a nyugatival ellentétben - nem a javak megsokszorozását, hanem az emberek felszabadítását tűzi ki célul, így a jól-létre való törekvés során a minimális fogyasztást tartja szem előtt.
A javak utáni vágy nyomása alól az egyszerű életmód és erőszakmentesség mutat kiutat, ez pedig nem csak az ember-ember vonatkozásában nyilvánul meg, hanem a természettel kapcsolatosan is. Ezeken túl például az exporttevékenység[31] is csak kis mértében, és csak kivételes esetben elfogadható. Az import tevékenység[32] pedig egyáltalán nem tolerálandó. Ehelyett az a legkézenfekvőbb, ha a helyi igényeket helyi erőforrásokkal elégítik ki. Az energiaforrások közül a nem megújulók[33] nem támogatottak, kivéve a legszükségesebb eseteket, és akkor is csak nagy gondosság mellett alkalmazhatóak, mivel ez a természet kirablásának tekinthető. Minden egyéb esetben a megújuló erőforrásokra[34] javasolt építeni a gazdaságot. Az emberi létforma egyfajta kötelezettségnek tekinthető, ami távol áll a természet urától, helyette különleges helyzetéből fakadóan olyan lény, aki a többi lény felé figyelemmel, gondossággal, szeretettel kell, hogy forduljon.
A buddhista gazdálkodás tehát a középutat keresi a modern és tradicionális gazdálkodás között. Igyekszik távol maradni a szélsőségektől. A korábbi alapelveket figyelembe véve a helyes megélhetés módját is keresi. Schumacher munkássága mozgalmakat és változásokat indított el Nyugaton, hiszen gyorsan kiderült, hogy a buddhista közgazdaságtan nem csak a buddhista országok problémáira kínál megoldást, hanem a modern gazdaságok olyan kérdéseire is, mint például a túlfogyasztás, a társadalmi boldog(talan)ság és a természeti környezet túlterhelése. Ennek köszönhetően az 1980-as és 1990-es években egyre nagyobb figyelem kísérte a buddhista közgazdaságtan eszméit. Az érdeklődést egyszerre több ok váltotta ki. Egyfelől ekkorra lendült meg igazán a buddhizmus térhódítása Nyugaton, másfelől hiába többszöröződött az elmúlt évtizedekben az országok GDP-je,[35] az emberek általános boldogságszintje mit sem változott, sőt, egyre elterjedtebbé váltak olyan „jóléti betegség”-ek, mint a depresszió, elmagányosodás és az anómia.[36] Így egyre több kutatás témájává vált a boldogság keresése. Ezek pedig az anyagi javak helyett a boldogság forrásaként olyan meghatározó tényezőket hoztak ki eredményül, mint az emberi kapcsolatok minősége és a javakhoz való spirituális viszonyulás. Különösen jó eredményt mutattak a boldogságteszten - nyugati szemmel nézve - fejletlenebb buddhista országok, ezeken belül is Bhután. Bhutánt azért is fontos megemlíteni, mert már évtizedekkel korábban bevezették a Bruttó Nemzeti Boldogság (Gross National Happiness, GNH) indexet, amely a hagyományos gazdasági mutatók mellett kiterjed az oktatás fejlődésének, a kultúra és természet megóvásának és a vallásszabadság biztosításának mértékére is. Bhutánban ezen index alkalmazásának tulajdonítják a gazdaság fejlődését, amely szem előtt tartja az emberek boldogságát is. Maga az index pedig buddhista életfilozófiára épül. A buddhista közgazdaságtan tehát a gazdasághoz egy másfajta viszonyulást javasol, és ahhoz, hogy efelől érdeklődjünk, nem kell sem buddhistának, sem közgazdásznak lennünk, hiszen ezek nélkül is tevőlegesen hozzájárulhatunk a világban lévő szenvedés csökkentéséhez.
2.3. A buddhista közgazdaságtan meghatározása[37]
P.A. Payutto a Buddhista közgazdaság, "Középút” a piacgazdaság számára (1994) című tanulmányában ad új értelmezést az olyan közgazdaságtani fogalmaknak, mint érték, fogyasztás, termelés, munka, verseny és választás. Mindezek mellett megadta a buddhista közgazdaságtan technikai terminusait is, mint mértéktartás, nemfogyasztás, túlfogyasztás, együttműködés.
Maga a buddhista közgazdaságtan kifejezés a buddhista és a közgazdaságtan szavak egymás mellé helyezésével keletkezett. A közgazdaságtan egy nyugati tudomány, amely „Leírja azon gazdasági tevékenységek működését (a termelést, az elosztást és a fogyasztást), amelyek célja hogy az erőforrások szűkössége mellett, az egyének számára maximális hasznosságot, illetve a társadalom számára maximális anyagi jólétet biztosítsanak.”
Ehhez hasonlóan: "A buddhista közgazdaságtan leírja azoknak a gazdasági tevékenységeknek a működését, amelyek célja, hogy az erőforrások szűkössége mellett az egyének és a társadalom megvalósítsák a békét és a nyugalmat."[38]
A nyugati és buddhista közgazdaságtan egyik alapvető eltérése, hogy az emberi természet különböző paradigmáira támaszkodnak. A nyugatit a materializmus[39] vezérli, és olyan nézettel rendelkezik, hogy alapvetően minden emberi lény önérdekkövető, és ez egy racionális viselkedés. Az egyéni jólét összeegyeztethető a hasznosság[40] fogalmával. Ebben a materiális modellben, az élvezet és hasznosság elérése az egyre több vagyontárgy birtoklásának függvénye. A humanista közgazdászok szerint a hasznosság nem csak birtoklás, hanem inkább a viszonyulás, létezés és a cselekvés által is növelhető. A buddhista közgazdászok az éntelenséget (p: anattá)[41] és az ebből fakadó együttérzést helyezik középpontba, ami a versennyel szemben inkább együttműködéshez vezet. Ebben a jól-lét nem a mértéktelen és növekvő anyagi ráfordításokkal, hanem a tudati fejlődéssel érhető el. Ezen paradigmán belül újra kell értelmezni a termelés, fogyasztás és elosztás fogalmát is.
2.4. Buddhista gazdasági stratégia[42]
A nyugati és buddhista közgazdaságtan alapelvei merőben eltérnek egymástól. A nyugati közgazdaságtan a profitmaximalizálás mellett a vágyak gerjesztését, a piacok kiterjesztését és a létezők instrumentális használatát, az önérdeket említi alapelvként. Azonban a buddhista közgazdaságtan bírálja ezeket és alternatív megoldásként a szenvedés csökkentését, a vágyak leegyszerűsítését, az erőszakmentességet és a valódi törődést, a nagylelkűséget tekinti alapelvnek. Ennél fogva a buddhista közgazdaságtan egyfajta stratégiaként is felfogható, amely utakat jelöl ki a békességhez és az ökológiai fenntarthatósághoz a gazdaságban. Thomas Schelling egy kijelentésében úgy aposztrofálta, hogy a nyugati közgazdaságtant (economics) az önzés tudományaként (ego-nomics) említi, hiszen az ember egójának vágyait minél jobban kielégítő mechanizmusok alkalmazásáról szól, ami az önérdek körül forog.[43]
A szenvedések csökkentése a gazdaságban értelmezhető úgy is, hogy egy szereplőnek a hangsúlyt alapvetően nem a profitmaximalizálásra kell helyeznie, épp ellenkezőleg, inkább a veszteség csökkentésére. Ezzel kapcsolatban Daniel Kahneman és Amos Trevsky neve mindenképpen megemlítendő, mivel ők dolgozták ki a Prospect Theory-t,[44] amely Közgazdasági Nobel-díjat érdemelt. Kísérletük rávilágít arra, hogy, “a döntéshozók érzékenyebbek a veszteségekre, mint a nyereségekre”,[45] tehát döntéspszichológiai értelemben is alátámasztható a buddhista megközelítés, amely a megszabadulást a szenvedés csökkentésében látja.
A vágyak leegyszerűsítése, illetve végső soron megszűntetése buddhista szempontból alapfeltétele a szenvedés megszűntetésének, ezzel kapcsolatosan pedig már a nyugati értelemben vett pszichológia is kezd hasonló megállapításokra jutni. Mára egyértelműen kijelenthető, hogy az emberek jól-léte nem az anyagi értelemben vett materiális érték gyarapodásával nő, épp ellenkezőleg, az anyagi jól-lét gyengébb pszichológiai egészséghez vezet.[46] Ha jobban belegondolunk logikus ez a folyamat. Megannyiszor előfordul, hogy a vágyaink kielégítésétől valami féle megnyugvást várunk, viszont ha kicsit jobban megvizsgáljuk ezt a folyamatot, akkor gyorsan zsákutcába futhatunk. Ha nem sikerül elérni a vágyainkat, akkor csalódással, negatív érzelmekkel szembesülünk, hiszen nem sikerült megszerezni, amit szerettünk volna, amitől a boldogságunkat vártuk. Amennyiben sikerül megszereznünk, hamar elillan az általa hozott illuzórikus boldogság, hiszen újabb dolog lesz vágyunk tárgya. Amennyiben egy célról beszélünk, ha elérjük és megvalósítjuk azt, rá kell jönnünk, hogy ez az állapot is múlandó és nem tart örökké, ez pedig ismét szenvedéshez vezet.[47] Természetesen az alapvető szükségletek kielégítése nélkülözhetetlen (ivóvíz, élelem, gyógyszer, stb.), azonban ezeken túl a vágyak csökkentése a természet tehermentesítése mellett az emberek jól-létéhez is hozzájárul.
A gazdasági folyamatokban a valódi törődés előnyeit[48] Robert Frank foglalta össze. Azok közül is a fogyasztók lojalitásának megnyerésével, illetve a bizalmon alapuló kapcsolatok kialakításával saját munkám során is gyakran találkozom, sőt, a nagylelkűség előnyei is nap mint nap visszaköszönnek.
Az értékesítés legfontosabb szabálya, hogy először mindig önmagunkat, az értékesítőt “adjuk el”, ennek pedig egyik eszköze a bizalomépítés. Amennyiben kialakult a fogyasztó felől a bizalom, onnantól mindenki számára előnyösebb az értékesítés folyamata (feltételezve a valódi törődés meglétét). A fogyasztó számára is kevesebb energiabefektetéssel jár egy-egy termék beszerzése, így marad kapacitása más, nagyobb prioritású tevékenységgel foglalkozni. Sőt, ez akár anyagi előnyökkel is járhat számára. A mai piacgazdaságban gyakran előfordul, hogy adott időszakban jóval kedvezőbb áron lehet hozzájutni egy árucikkhez, azonban pont az árképzés hektikussága révén lehetséges, hogy az értékesítő segítsége nélkül a vásárló nem tudná kihasználni az ebből fakadó előnyöket. Ha az értékesítőnek van egy lojális, bizalmi vásárlója, az számára is kifizetődő, hiszen sokkal könnyebb egy már meglévő ügyféllel dolgozni, mint egy újat akvirálni.
Munkám során meghökkentő módon többször előfordul, hogy én beszélem le a vásárlásról az érdeklődőt, mert tisztában vagyok vele, hogy néhány nap elteltével jobb áron jut majd hozzá az adott termékhez. Ezáltal a vásárló is jobban jár, mert több pénz marad a zsebében, illetve én is jól járok, mert bár lehet, hogy valamivel alacsonyabb áron értékesítem az adott terméket, azonban az elégedett vásárló hajlamos további vásárlókat is hozni, akkor pedig már alapvetően egy erősebb bizalmi viszonyból tudunk kiindulni. Ezáltal még könnyebbé teszi a későbbi értékesítés folyamatomat. Ráadásul ilyen esetekben az a tapasztalatom, hogy a vásárlóm hajlamosabb még több pénzt ott hagyni az áruházban, mert az akcióban megspórolt összeget azonnal elkölti kiegészítő szolgáltatásokra.
Összefoglalva tehát:
“A buddhista közgazdaságtan egy minimalizáló gondolkodásmódot képvisel, amely szerint minimalizálni kell a szenvedést, a vágyakat, az erőszakot, a létezők instrumentális használatát és az önérdeket. A „kicsi szép" és „kevesebb - több" szlogenek szépen kifejezik a buddhista közgazdaságtan alapállását. Ezzel szemben a nyugati közgazdaságtan egy maximalizáló gondolkodásmódot hirdet, amely szerint a profitot, a vágyakat, a piacot, a létezők instrumentális használatát és az önérdeket maximalizálni szükséges. A „nagyobb jobb" és a „több - több" fejezik ki a nyugati közgazdaságtan lényegét."[49]
|
Nyugati közgazdaságtan
|
Buddhista közgazdaságtan
|
|
Profit-maximalizálás
|
Szenvedés csökkentés
|
|
A vágyak megsokszorozása
|
A vágyak leegyszerűsítése
|
|
A piac kiterjesztése
|
Erőszakmentesség
|
|
A létezők instrumentális használata
|
Valódi törődés
|
|
Önérdek
|
Nagylelkűség
|
|
A nagyobb jobb
|
A kicsi szép
|
|
“A több - több”
|
“A kevesebb - több”
|
1. Ábra: Közgazdaságtan összehasonlító táblázat[50]
3. Buddhai tanítóbeszédek
A Buddha Szigálakának mondott tanítóbeszédében[51] pontos útmutatást ad a megszerzett vagyon felhasználásával kapcsolatban. Azt javasolja, hogy a vagyon egy negyed része a mindennapi életvitelre menjen, két negyed részét a munkára fordítsa (vállalkozásba való visszaforgatásra, üzlet bővítésére), egy negyed részét pedig hagyja meg ínségesebb időkre tartalékképpen.
A Buddha egyik leghíresebb világi követője és a Szangha[52] talán egyik legnagyobb világi támogatója Anáthapindika[53] volt. Több tanítóbeszédben is fellelhető a neve. Egy alkalommal a Buddha közvetlenül neki adott tanítóbeszédet,[54] amelyben kifejtette, a vagyon felhasználásának öt módját. Ezek: 1. Önmagunk és családunk támogatása, 2. Barátaink és hozzánk közel állók támogatása, 3. A jövőben bekövetkező szerencsétlenségek esetek kezelésére, 4. Felajánlások, például rokonoknak, vendégeknek, eltávozottaknak, uralkodóknak, istenségeknek, 5. A spirituális tanítók és arra érdemes szerzetesek támogatása.
Ezen túl azt is meghatározta, hogy a munkaadók hogyan viszonyuljanak a munkavállalókhoz.[55] Munkaadó a munkavállaló felé: 1. A munkát az ereje szerint szervezze, 2. Élelmet és bért adjon neki, 3. Gondoskodjon róla a betegség idején, 4. Ossza meg a csemegét, 5. Megfelelő időben engedje el a munkából.
Ezt érdemes összevetni a mai munkaadók hozzáállásával. Természetesen többféle munkahely és működési struktúra létezik, azonban ha sorra vesszük ezeket a pontokat láthatjuk, hogy attitűdjük gyakran eltér a buddhai tanításoktól. A továbbiakban jelen munkahelyemet veszem alapul.
A munkavállaló ereje szerinti beosztás általában megvalósul, hiszen jellemzően adott pozícióra több pályázó közül választja ki a HR-es a legalkalmasabb jelöltet. Természetesen munkaerőhiány esetén nem biztos, hogy a lehető legjobb ember kerül az adott pozícióba, azonban ez jellemzően megvalósul. Az élelem most már bér formájában nyilvánul meg, de a fizetés nagyjából összeegyeztethető ezzel a ponttal. Betegség esetén jogszabályi kötelezettség a táppénz, így ez is megvalósul. A csemege megosztása talán úgy értelmezhető a legjobban, hogy a munkáltató azokat a javakat osztja meg a munkavállalóval, amit nem volna köteles. Ilyen például egy vasárnapi munkavégzés esetén a közös sütizés, amit a munkáltató fizet. Másik jó példa erre, a frekventáltabb időszakokban az extra jutalék vagy bónusz. Ilyen időszakokban a szokásosnál megterhelőbb munkavégzés jellemző, azonban a bérezés is ennek megfelelően változik, sőt, különösen jó eredmények esetén normál béren felüli juttatások is előfordulnak. Szerencsére túlórára sem szokás kötelezni, így lényegében az utolsó pont is megvalósul.
A munkavállaló viszonyulása a munkaadóhoz:[56] 1. Előtte kel és utána fekszik, 2. Csak azt veszi el, amit neki adtak, 3. Gondosan végzi a munkáját, 4. Dicséri és jóhírét kelti.
Az első pontban ha arra gondolok, hogy van pár kollégám aki 12 órás műszakban dolgozik, róluk elmondható, hogy a munkaadó előtt kezd és utána végez. Igaz, nehéz ezt úgy vizsgálni, hogy hektikus a munkabeosztás. A második pont magától értetődő, a lopás nem elfogadott dolog. A „gondosan végzi a munkáját” tapasztalatom szerint kritikus kérdés. Magamról azt gondolom, megfelelek ennek a pontnak, viszont a környezetemben tapasztalok pro és kontra példákat is. Összetett kérdés ez, hiszen sokszor szubjektív tényezők játszanak benne szerepet. Előfordul, hogy a munkavállaló azt gondolja, maradéktalanul elvégzi a rábízott feladatot, mégis a munkavállaló ezt másképp látja. Sajnos, az egyre inkább centralizálódó működések következtében az a tapasztalat, hogy a munkafolyamatok automatizálásával egyre kevesebb munkaerőt igyekeznek alkalmazni, akiket viszont alkalmaznak, azokat egyre szélesebb feladatkörökkel látják el. Ezek a változások olyan folyamatok, amelyek a technikai vívmányok megjelenésével egyre gyorsabban integrálódnak a munka világába. Mindkét fél rugalmasságára és empátiájára szükség van ilyenkor, hogy egy kölcsönösen előnyös megállapodás szülessen. Az automatizálások mellett a vásárlási szokások megváltozásával (pl: az egyre nagyobb hangsúlyt kapó online kereskedelem) új munkafolyamok jöhetnek létre, amelyhez kénytelen adaptálódni mindkét fél. Amennyiben jelen van a közös együttműködésre való hajlam, képes olyan megoldás születni, amely mindkét fél megelégedettségével jár, és teljesülhet a gondos munkavégzés. A szűk keresztmetszet ezen felül az egyén személyiségéhez passzoló feladat, vagyis az előző lista első pontja, illetve az ezzel járó megfelelő mértékű bérezés. Ha ezek közül bármelyik nem teljesül, akkor - tapasztaltom szerint - nem fog megvalósulni a gondos munkavégzés, és a dicséret is elmarad. Egy megbecsült, megfizetett, elégedett munkavállaló esetében valószínűbb, hogy megjelenik az utolsó pont is.
4. Gyakorlati megvalósítás
A Buddha a Nemes nyolcrétű ösvényt, mint gyakorlati útmutatót kínálja a törekvőnek a szenvedés megszűntetéséhez vezető úton. A nyolc lépésre nem mint lépcsőfokokra érdemes tekinteni, hanem mint alkotóelemekre, amelyek kölcsönösen egymásba fonódva működnek együtt.
“Egy bizonyos fejlődési fokozat után mind a nyolc tényezőnek egyszerre, egymást támogatva kell jelen lennie. Amíg azonban ezt a pontot el nem érjük, elkerülhetetlen, hogy valami féle sorrendet ne kövessünk az ösvény kibontakoztatásában. A gyakorlás szempontjából az ösvény nyolc tényezőjét három csoportra lehet osztani: (I) Az erkölcsi fegyelem csoportjára, amely a helyes beszédből, a helyes cselekvésből és a helyes megélhetési módból áll; (II) a koncentráció csoportjára, amely a helyes erőfeszítésből, a helyes éberségből és a helyes koncentrációból tevődik össze; valamint a (III) bölcsesség csoportjára, amelyet a helyes szemlélet és a helyes szándékok alkotnak.”[57]
Ez a három csoport egyben a gyakorlás különböző szintjeit is jelöli. Azt, hogy milyen sorrendben haladunk ezen a folyamaton az ösvény célja és iránya is meghatározhatja. Végső soron a szenvedéstől való megszabadulást a bölcsességünk révén fogjuk elérni, amihez azonban elengedhetetlen a megfelelő koncentráció, amely mentes a zavaroktól, nyugtalanságtól. A megfelelő koncentráció előszobája pedig káros hajlamok elhagyása a megfelelő erkölcsi fegyelem segítségével.
4.1. Helyes szemlélet (p: szammá ditthi)[58]
Első lépésként a helyes szemlélettel foglalkozunk, hiszen ez ad megfelelő irányt a gyakorlásunknak. Ha anélkül akarnánk haladni az ösvényen, hogy kifejlesztenénk a helyes szemléletet, az olyan lenne, mintha úgy indulnánk el autóval valahova, hogy előtte nem nézzük meg a térképet, milyen út vezet a célunkhoz. Ezért tehát nagyon fontos, hogy első lépésként ezzel foglalkozzunk, hiszen ez a szemlélet határozza meg, amely a viselkedésünket és cselekedeteinket is áthatja, egy fajta nézőpontot ad, strukturálja észlelésünket, értékelésünket. Attól függően, hogy szemléletünk valóságosnak tekinthető vagy nem, megkülönböztetünk helyes, illetve helytelen/hibás nézetet. A Buddha tanítása szerint ez a két nézet ellentétes cselekvéshez, ezáltal pedig ellentétes eredményhez vezet. A helytelen nézet szenvedéshez vezet, a helyes viszont a megszabadulás felé.
Legszélesebb értelemben a helyes szemlélet a Buddha tanításának pontos megértését jelenti, a Dhamma pontos értelmezését. Praktikus szempontból azonban megkülönböztetünk világi helyes szemléletet és világ feletti helyes szemléletet. Az előbbi a szanszárán belüli szellemi és anyagi előrejutással foglalkozik, míg az utóbbi a megszabaduláshoz szükséges alapokról, az újralétesülés körforgásából való megszabadulásról szól. A következőkben tekintsük át a világi helyes szemléletet.
“A világi helyes szemlélet a karma törvényének és a cselekedetek erkölcsi következményeinek pontos megértését jelenti.”[59]
A kamma[60] szó cselekedetet jelent. Buddhista értelemben a szándékos, vagyis az akaratlagos cselekedet az egyik ok tényező. A tudat által létrejövő akaratlagos cselekedet három csatornán képes megnyilvánulni, ezek a test, a beszéd és a tudat. A testileg elkövetett cselekedetek a testi cselekvések, a beszéd útján megnyilvánuló akarat a szóbeli cselekvés, a gondolatokban megjelenő pedig a mentális cselekedet. Erre utal a Kamma Sutta is:
“Bármi, amit most teszünk, a testünk által, beszéd által, vagy gondolkodás által”[61]
Ezen túl mindenképpen fontos megkülönböztetni káros (p: akuszala),[62] és üdvös (p: kuszala)[63] kammát.
"Káros kamma az a cselekedet, amely erkölcsileg elitélendő, káros a szellemi fejlődésre, és önmagunk valamint mások szenvedése irányába hat. Az üdvös kamma viszont az, amely morálisan helyeselhető, segít a szellemi fejlődésben, és a saját magunk, valamint mások számára is hasznos és áldásos.”[64]
A cselekedetek attól függően üdvösek vagy károsak, hogy milyen szándékkal rendelkeznek, ez az indíték más néven a múla.[65] A kamma egyik fő törvénye, hogy a cselekedet minőségének megfelelő eredményt fog létrehozni, tehát ha üdvös cselekedeteket teszünk annak boldogság lesz az eredménye, ha káros cselekedeteket, akkor annak szenvedés. A karma következmények nem feltétlen lineáris úton következik be, akár nem is feltétlen jelen életben, viszont "az akarat ott hagyja a lenyomatát a tudati folytonosságon és megmarad, mint elraktározott lehetőség."[66]
Ebből következik tehát, hogy amennyiben a gyakorlatban szeretnénk alkalmazni mindezt, törekednünk kell arra, hogy üdvös tetteket hajtsunk végre.
Az erkölcsi csoport három tagja segít részletesebb útmutatást is adni az üdvös cselekvés irányába. Az erkölcsi fegyelmet más szóval szílának is szokás nevezni, az Abhidhamma egész pontosan a csoport három tagjával azonosítja ezt a kifejezést, amelyből következik, hogy valójában az előírások betartásával a tudatot fejlesztjük. A szíla egyaránt jelenti a károstól való tartózkodást, valamint az üdvös iránti elkötelezettséget, ezt olvashatjuk a Dhammapadában is:
“Elkerülni minden rosszat, de a jót tenni szüntelen, S megtisztítani az elmét. Ez a Buddhák örök tana.”[67]
4.2. Helyes beszéd (p: számmá vácsá)[68]
A helyes beszéd négy összetevőre bontható: tartózkodás a hazug beszédtől, tartózkodás a rágalmazástól, tartózkodás a durva beszédtől és tartózkodás a fecsegéstől. A hazugsággal járó következményeket hajlamosak az emberek alulértékelni, mivel nem feltétlenül azonnal tapasztalható az eredménye, azaz nem instant érkezik a reflexió, így úgy tűnhet, nincs akkora jelentősége. Azonban ha mélyebben megvizsgáljuk, azt látjuk, mindenképpen következményekkel jár, mert a hazug viselkedés rombolja a bizalmat, a társadalomban széthúzáshoz, széteséshez vezet, ami pedig egymás ellen forduláshoz, ellenszenvhez, mindez pedig szenvedést szül. Az egyén szintjén hajlamosít a további hazugságra, egy fajta öngerjesztő folyamattá válik, amelyből egyre nehezebb kitörni. A Buddha ezt fejti ki részletesebben Ráhulának tartott tanítóbeszédében[69] Bhikkhu Bodhi egy mélyebb értelmezést is kifejt:
"Az igaz beszéd az emberek közötti kommunikációban az egyéni tudás és megértés szférájában a bölcsességnek felel meg. A két dolog ugyanannak a valóság iránti elkötelezettségnek a külső és belső módozata. A bölcsesség az igazság felismerését jelenti, az igazság (sacca) pedig nemcsak egy fogalmi tétel, hanem a dolgok természete, úgy ahogy azok vannak… Így az, hogy magunkat az igaz beszédnek szenteljük nem annyira etikai elv, hanem inkább azt jelenti, hogy a valóság talajára helyezkedünk az illúziókkal szemben, a bölcsességgel megragadott igazság mellé állunk a vágyaink által szőtt fantáziák helyett."[70]
A fentiekből következik, hogy az igaz/helyes beszéd nem csak segít, hanem egyenesen feltétele a bölcsesség kifejlesztésének, ami hozzásegít a szenvedés megszüntetéséhez.
A hamis beszéd következő megnyilvánulása a rágalmazás. A rágalmazás mögötti indíték általában ellenszenv vagy harag. Akármelyik is, már a szándék természetéből kikövetkeztethető, hogy az eredménye is káros lesz, ezáltal szenvedéshez vezet. Következésképpen ez az egyik legkomolyabb kihágás, amit egy gyakorló elkövethet, hiszen a gyűlölet tudatos szándékosságot feltételez. Abban az esetben, ha ez hazugsággal párosul, az rendkívül súlyos következményt hoz létre, bizonyos esetben akár a rágalmazónak a szenvedés birodalmában történő azonnali újjászületéshez vezethet.[71] Amennyiben szeretnénk elkerülni a rágalmazást, úgy érdemes szerető kedvességgel és rokonszenvvel teli tudattal összhangot erősítő beszédet alkalmazni.
4.3. Helyes megélhetés (p: szammá ádzsíva)[72]
A helyes megélhetés alapvetően azt hivatott biztosítani, hogy a gyakorlók tisztességes úton szerezzék meg javaikat, erőszak és kényszer nélkül, oly módon, hogy azzal nem okoz szenvedést az érző lényeknek. A Buddha öt féle megélhetést sorol fel ami kárt okoz:
“Szerzetesek, a Buddha világi követője ötféle dologgal ne kereskedjen. Melyik öttel? Ne kereskedjen fegyverekkel, emberekkel,[73] hússal, bódító szerekkel és mérgekkel. Ezzel az ötféle dologgal ne kereskedjen a Buddha világi követője.”[74]
Ezeken túl természetesen ide tartozik minden olyan mód, ami a helyes beszéd, vagy helyes cselekvés megszegését vonja maga után.
A helyességet három szinten vizsgálhatjuk.[75] Tettek szintjén, amely abban nyilvánul meg, hogy a dolgozó szorgalmasan, lelkiismeretesen végzi munkáját, nem semmittevéssel tölti munkaidejét a teljes bérének kifizetését várva. A személyek szintjén, a megfelelő tiszteletet és figyelmességet jelenti mind a munkaadók, mind a kollégákkal, mind a vevőkkel szemben. A munkaadói szintet korábban a Szigalováda szuttánál[76] elemeztük. A kollégák szintjén, a versengés helyett együttműködésre érdemes törekedni, a kereskedőnek pedig tisztességesen kell bánnia a vevőkkel. Tárgyak szintjén, az értékesíteni kívánt terméket a valóságnak megfelelően kell bemutatni, elkerülve a félrevezető tájékoztatást.
4.4. Helyes erkölcs (p: szíla) a munkámban
Munkám során olyan környezetben dolgozom, ahol nincs fix beosztás, és amíg teljesülnek a célszámok, én osztom be magamnak a munkaidőt. Ezáltal a munkáltató lehetőséget ad számomra a szabad munkavégzésre. A kollégákat tekintve több konkurens gyártó képviselőivel együtt, mégis egymás ellen kell dolgoznunk. Mindannyiunk alapvető célja, hogy a saját munkáltatónk termékeit minél hatékonyabban értékesítsük. Mivel többen dolgozunk egymás mellett, többféle értékesítési módszerrel is találkozom. Van olyan kolléga, aki ahány vásárlóval beszél, annyi fiktív történetet vázol fel és annyi hazugsággal próbál értékesíteni, amennyi a cél eléréséhez szükséges. Van olyan kolléga, aki alapvetően igyekszik valós dolgokat állítani, azonban ha látja, hogy nem sikerül meggyőzni a vásárlót, előfordul, hogy pár lódítással igyekszik sikeresen zárni az értékesítési folyamatot.
Én igyekszem tartani magam ahhoz, hogy semmi valótlant nem állítok, ha rákérdeznek, kivétel nélkül egyenes választ adok, akkor is, ha ez azt jelenti, hogy nem az én általam képviselt gyártó termékét fogják megvásárolni. Emögött a már fentebb is említett elvek húzódnak, például helyes beszéd, nem ártás, valódi törődés. Szerencsés helyzetben vagyok, mert azok a termékek, amiket értékesítek, általában szinte minden vásárlói igénynek megfelelnek. Mégis előfordul, hogy olyan paraméterekkel rendelkező készülék iránt érdeklődnek, ami kívül esik a termékpalettámon. Ilyenkor a vásárlónak a saját belső békémet megőrizve ajánlom a konkurens terméket, hiszen az én értékrendembe nem fér bele becsapni a vásárlót és rátukmálni egy olyan televíziót, amely valójában nem felel meg az ő igényeinek. Ez szembemegy a nyugati gazdaság profitmaximalizáló, önérdeket előtérbe helyező attitűdjével. Ellenben a buddhista etikus gazdaság elveit, a helyes megélhetést szem előtt tartja, a tapasztalatom pedig az utóbbi sikerességét támasztja alá.
Ugyan rövidtávon profittól esem el, a konkurens márkaképviselő egy ilyen szituáció után rendszerint hálával fordul felém, hosszú távon viszont fordított helyzetben, ő is hasonlóan jár el. Ezzel kialakul egy fajta kölcsönösség és bizalom egymásban a konkurens terméket értékesítő kollégákkal, amelynek következtében létrejön egy olyan közeg, ahol nincs szükség hamis beszédre. Ezáltal, bár egymással versenyhelyzetben vagyunk, mégis egymást segítve sikerül elérni a profitmaximalizáló munkáltató által meghatározott targetet, ez pedig kielégíti a gyártó igényeit is. Következésképpen ez mindegyik fél előnyére válik, tipikus win-win[77] szituáció alakul ki.
Megfigyelésem szerint - amit már évek óta tapasztalok -, a fenti hozzáállás “átragad” a kollégákra is. Több közegben is tapasztaltam már ezt a folyamatot, rendszerint hasonló eredménnyel. Abban az esetben, ha valaki valamilyen oknál fogva más, erőszakosabb megközelítés mentén dolgozik, és a Nemes nyolcrétű ösvény értelmezésében helytelen szemlélettel rendelkezik, helytelen dolgokat tesz, azt tapasztalom - természetesen ez szubjektív nézőpont -, viselkedésének következményeképpen közelebb áll a dukkha állapotához és kevésbé jellemző a szukha állapota. Ez egyfajta visszaigazolásnak is tekinthető a kamma törvényei szerint. Különösen igaz ez arra kollégára, aki az értékesítés folyamatában rágalmazó attitűddel rendelkezik a konkurens gyártók termékeivel kapcsolatban.
Összegzés
Dolgozatomban annak a lehetőségét kívántam megvizsgálni, hogy munkavégzésemet tekintve, egy nyugati kereskedelmi cégnek dolgozva, a saját szintemen lehetséges-e buddhista elveket követni, és ezzel egyidőben megfelelni a nyugati követelményeknek. A fentebb említett példákból kiindulva kijelenthető, hogy a buddhista gazdaság elvei helytállóak lehetnek és a buddhista alaptanítások egészen egyszerű alkalmazásával már látványos pozitív változások érhetőek el a mindennapokban. Ugyan nyugati fejjel gondolkodva paradoxonnak hathat a profittól eltekinteni, azonban kicsit eltávolodva a konkrét szituációtól hamar nyilvánvalóvá válik, hogy mégis működőképes ez a megközelítés, sőt, adott esetben nem hogy profit csökkenéssel, inkább gyarapodással járhat. A válasz tehát: igen, lehetséges a gyakorlatba átültetni a Tanokat anélkül, hogy munkát kelljen váltani, és lehetséges az is, hogy egyúttal a nyugati elvárásoknak is megfeleljünk. Azonban az mindenképpen nagy segítség, ha a munkaadó is partner az effajta attitűd mindennapi gyakorlatba való átültetésében.
Továbbá tanulságos felismerés volt számomra a dolgozat készítése folyamán megfigyelni, hogy ugyan elsőre azt gondoltam, egy nyugati multinacionális cég nagyban eltérő elvek alapján működik (és természetesen vannak kivételek), mégis számomra meghökkentő módon több egyezés volt a buddhista etikus gazdasági alapelvekkel, mint azt előzetesen vártam. A Szigalováda szuttában említetteknek a munkaadóm gyakorlatilag maradéktalanul megfelel. Erre pedig semmiképpen nem számítottam, igaz, azt is érdemes hozzátenni, hogy elsősorban a saját szintemen vizsgáltam a cég működését. Más pozícióban, más elvárásokkal, más kollégákkal elképzelhető, hogy más eredményt kaptam volna.
Egy másik említésre érdemes felismerés, amire a dolgozat írása közben jutottam, hogy elsőre hajlamos lennék azt gondolni, hogy valami nagy változásnak kell történnie ahhoz, hogy a tanultakat átültethessem a gyakorlatba. Pedig valójában eddig is így végeztem a munkám és a teljesen hétköznapi szituációkban képes mindez megnyilvánulni. Pontosan úgy, ahogy azt Valpola Ráhula is írja:
"Ha megértjük a buddhizmus szellemiségét, és nem csak a szavak szintjén ismerjük, akkor minden bizonnyal a hétköznapi életet élve is tudjuk követni és gyakorolni”.[78]
Valójában a dolgozatban foglaltak egy részét eddig anélkül is alkalmaztam a gyakorlatban, hogy az különösebb odafigyelést igényelt volna, mintegy természetszerűleg így alakult ki számomra a munkavégzés. Mindezzel együtt az is elmondható, hogy a mindennapi munkavégzésem a kereskedelemben rendkívül sok lehetőséget kínál önmagam visszaellenőrzésére, hiszen akár napi szinten érnek olyan impulzusok, amelyek hajlamosak kibillenteni az egyensúlyi állapotomból, és időről-időre emlékeztetnem kell magam, hogy számomra mi a fontos valójában. Egy ilyen zavarodott környezetben, mint a nyugati piacgazdaság, könnyű megfeledkezni a Tanokról. Ebből a szempontból tehát, talán még az is kijelenthető, hogy egy világi buddhista törekvő számára a kereskedelemben dolgozni kifejezetten alkalmas terep a gyakorlásra.
Köszönetnyilvánítás
A dolgozat nem jöhetett volna létre Komár Lajos konzulensem útmutatásai nélkül. A források felkutatásában Szűcs Gabriella és a TKBF könyvtára volt segítségemre.
Bibliográfia
Elsődleges források
Másodlagos források
- Bodhi, Bhikkhu 1993. A Nemes nyolcrétű ösvé A buddhista szellemi út. Budapest: Orient Press.
- Fórizs, László 2012. Az erény útja. Harnham: Aruba Publications
- Diamond, Jared 2007: Összeomlás. Tanulságok a társadalmak továbbélésé Budapest: Typotex Kiadó.
- Frank, Robert. 2004: What Price the Moral High Ground? Ethical Dilemmas in Competitive Environments. Princeton NJ: Princeton University Press.
- Grof, Stanislav The cosmic Game Explorations of the Frontiers of Human Consciousness. New York: State university of New York Press.
- Kahneman, Daniel és Tversky, Amos 1979: Prospect Theory. An Analysis of Decision under Risk. Econometria, March: 263-292.
- Kasser, Tim 2002: The High Price of Materialism. Cambridge: MIT Press.
- Mireisz, László 2021. A digitális galaxis guruja - utóirattal. In: TanKapuॐ. Budapest: A Tan Kapuja Buddhista Egyház és A Tan Kapuja Buddhista Főiskola.
- Payutto, Prayudh Arayangkoon. 1994: Buddhist Economics. A Middle Way for the Market Place. Bangkok: Buddhadhamma Foundation.
- Porosz, Tibor. 2018. A buddhizmus lexikona. A Buddha tanítása és a théraváda irányzat szakszavai. Budapest: A Tan Kapuja Buddhista Egyház.
- Puntasen, Apichai 2005: Buddhist Economics, Evolution Theories, and Its Application to Other Economic Subjects. Bangkok: Amarin Publisher.
- Schelling, Thomas Crombie 1978: Egonomics, or the art of self-management. The American Economic Review, 68(2): 290-294.
- Schumacher, Ernst Friedrich. 1973. Small Is Beautiful. New York: Harper and Row Publishers.
- Skilton, Andrew 2017. A buddhizmus rövid törté Agócs Tamás (ford.) Damaru Könyvkiadó – A Tan Kapuja.
- Tenigl-Takács, László 1994. Buddhizmus alaptanításai. Budapest: A Tan Kapuja Buddhista Főiskola.
- Valpola Ráhula 2014. A Buddha tanítá Budapest: A Tan Kapuja.
- Zsolnai, László 2010. Boldogság és Gazdaság. Budapest: Typotex kiadó.
Online források
Egyéb
- Hlédik, Erika 2012. Termékjellemzők és preferenciák - Fogyasztók termékjellemzőkkel kapcsolatos preferenciáinak és a preferenciák stabilitásának vizsgálata, Doktori értekezés. Szegedi Tudományegyetem.
- Molnár, Boglárka 2021. A kicsi szép, a kevesebb több - Környezettudatos fogyasztói magatartás vizsgálata, BA szakdolgozat. A Tan Kapuja Buddhista Főiskola.
- Tóth, Zoltán Péter 2021. A Buddhista gazdaságtan gyakorlatba való átültethetőségének elméleti kérdései, BA szakdolgozat. A Tan Kapuja Buddhista Főiskola.
[1] Az az optimális értékesítési kvóta, amit a munkáltató azért határoz meg, hogy a munkavállalót ösztönözze adott időintervallumra.
[2] Értékesítési politika kialakítása.
[3] Porosz 2018: 91. Általában szenvedésnek szokás fordítani, szó szerint a kerékagy rossz lyukát jelenti, amelyben akadozik a tengely. A buddhizmusban a három ismertetőjegy (p: lakkhana) egyike, a másik kettő: állandótanság (p: aniccsa) és az önmagátlanság (p: anattá).
[4] Porosz 2018: 152: Kialvás.
[5] Porosz 2018: 69: Buddha első tanítása, mely a Tan kerekének első megforgatása is egyben.
[6] Porosz 2018: 31. A Négy Nemes igazság negyedik tagja, a szenvedés megszűntetéséhez vezető út.
[7] Tenigl-Takács 1994: 8.
[8] Dhammika Sutta SNP 2.14. https://a-buddha-ujja.hu/snp-2.14/hu/kolozsvari-agnes [letöltve: 2022.02.09]
[9] Porosz 2018: 12. A nemártás nem csak a nem ölésre vonatkozik, mivel attól tágabb jelentéssel bír, a kommentárok értelmezésében valójában a négy mérhetetlen (p: appamannya) gyakorlása.
[10] Pokollakók, éhes szellemek, állatok, emberek, félistenek, istenek.
[11] Porosz 2018: 118. A négy mérhetetlen egyike, a szerető kedvesség (p: mettá), az együtt örvendezés (p: muditá) és a felülemelkedettség (p: upékkhá) mellett.
[12] Wikipedia 2022. ‘Piacgazdaság’: “Olyan gazdasági rendszer, amelyben a termelési tényezők többsége magántulajdonban van amiket a haszon elérésének céljából működtetnek, és ahol a termelt javak és szolgáltatások elosztását túlnyomórészt a szabad piac határozza meg.” [letöltve: 2022.03.01.]
[13] Bhikkhu Bodhi 1993: 86.
[14] Porosz 2018: 129. A hat gyökerok (p: hétu) egyik tagja, nevezhetjük sóvárgásnak (p: abhiddzshá) is, vagy szomjnak (p: tanhá).
[15] Zsolnai 2010: 123-125.
[16] Porosz 2018: 231. Általában boldogságnak szokás fordítani, szó szerint a kocsinál a kerékagy jó lyuka, melyben a tengely nem akadozik.
[17] Zsolnai 2010: 123.
[18] Porosz 2018: 107. Káma: Az érzékszervekkel való tapasztalás által okozott érzet.
[19] Porosz 2018: 155. Nirámisza: Szó szerinti fordításban nem világiast jelent.
[20] Porosz 2018: 263. Vimutti jelentése: Megszabadulás a szenvedéstől.
[21] Porosz 2018: 173. Bölcsesség: Az erkölcs (p: szíla) és a meditáció (p: szamádhi) mellett a harmadik elem a szenvedéstől megszabadító ösvényen.
[22] Porosz 2018: 242. A valóság három jellegzetessége a Buddha tanítása szerint.
[23] Arcanum 2022. ‘Kapitalista’: Olyan személy, akinek tőkéje van, ill. termelési eszközök vannak a tulajdonában, és ezt a helyzetet bérmunkások kizsákmányolásával minél nagyobb haszon szerzésére használja fel. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-szotara-1BE8B/k-33922/kapitalista-33FA2/ [letöltve: 2022.03.01.]
[24] Idézet Tóth Zoltán 2021: 7. (TKBF) szakdolgozatából.
[25] Mireisz 2021: 178.
[26] Idézet Molnár Boglárka 2021: 7. (TKBF) szakdolgozatából.
[27] Hvg 2021. ‘WWF: Magyarország már elérte a túlfogyasztás napját’. https://hvg.hu/zhvg/20210608_wwf_magyarorszag_tulfogyasztas_napja [letöltve: 2022.02.20.]
[28] UNFCCC 2022. https://unfccc.int/about-us/unfccc-archives/unfccc-archival-holdings [letöltve: 2022.02.09.]
[29] Zsolnai 2010: 10–12.
[30] Schumacher 1973.
[31] Wikipedia 2022. ‘Export’: “Az export (kivitel) azon termékek és szolgáltatások összessége, amelyet belföldön állítanak elő és külföldiek vásárolnak meg.” [letöltve: 2022.03.01.]
[32] Wikipedia 2022. ‘Import’: "A import (behozatal) azon termékek és szolgáltatások összessége, amelyet külföldön állítanak elő és belföldiek vásárolnak meg.” [letöltve 2022.03.01.]
[33] Wikipedia 2022. ‘Nem megújuló energiaforrás’: “Olyan természeti erőforrás, aminek nincs újraképződési mechanizmusa, vagy ha van, az emberi léptékkel túlságosan hosszú időbe telik.“ [letöltve 2022.03.01.]
[34] Wikipedia 2022. ‘Megújuló energiaforrás’: "Az energiahordozók azon csoportja, amelyek emberi időléptékben képesek megújulni.” [letöltve: 2022.03.01.]
[35] Wikipedia ‘Bruttó hazai termék’: “A GDP az egy területen, adott idő alatt előállított végső felhasználásra szánt javak (termékek és szolgáltatások) összességének értéke.” [letöltve: 2022.03.01.]
[36] Idegen szavak gyűjteménye ‘Anómia’: “A társadalomban a közös értékek, normák meggyengülését jelenti, azt az állapotot, amelyben a társadalom szabályozó hatása nem vagy nem eléggé érvényesül, pl. ha az egyén úgy látja, hogy csak helytelen eszközökkel érhet el megfelelő életkörülményeket, életminőséget.” [letöltve: 2022.03.01.]
[37] Zsolnai 2010: 129-131.
[38] Puntasen 2005: 8.
[39] Warbletononcouncil 2022. ’Materializmus’: “A materializmus az a gondolatmenet, amely szerint a világ az anyag ideájával magyarázható, mivel minden az anyag és nem a szellem működésének oka.” [letöltve: 2022.03.01.]
[40] Idézet Hlédik Erika doktori értekezéséből 2012: 28. (SZTE) “A hasznosság azt mutatja meg, hogy a fogyasztó egyéni, szubjektív értékelésében az adott jószágnak számára milyen értéke van.”
[41] Porosz 2018: 19. A valóság három ismertetőjegyének egyike. A valóság szubsztancianélkülisége.
[42] Zsolnai 2010: 201.
[43] Schelling 1978: 290 – 294.
[44] Kahneman – Tversky 1979: 263 – 292.
[45] Zsolnai 2010: 202.
[46] Kasser 2002.
[47] Grof 1998.
[48] Frank 2004.
[49] Keréknyomok 2009/nyár: 21.
[50] Zsolnai 2010: 208.
[51] Sīgālovāda Sutta DN 31 https://a-buddha-ujja.hu/dn-31/hu/sandor-ildiko [letöltve: 2021.05.01.]
[52] Porosz 2018: 215. Gyülekezet. Követők, gyakorlók közössége.
[53] Sudatta Sutta SN 10.8 https://a-buddha-ujja.hu/sn-10.8/hu/fenyvesi-robert [letöltve: 2022.02.14.]
[54] Vaṇijjā Sutta AN 5.41 https://a-buddha-ujja.hu/an-5.177/hu/mathe-veronika [letöltve: 2022.02.14.]
[55] Sīgālovāda Sutta DN 31 https://a-buddha-ujja.hu/dn-31/hu/sandor-ildiko [letöltve: 2021.05.01.]
[56] Sīgālovāda Sutta DN 31 https://a-buddha-ujja.hu/dn-31/hu/sandor-ildiko [letöltve: 2021.05.01.].
[57] Bhikkhu Bodhi 1993: 28.
[58] Porosz 2018. 209. Helyes nézet. A Nemes Nyolcrétű Ösvény egyike.
[59] Bhikkhu Bodhi 1993: 35.
[60] Porosz 2018: 115. Szó szerinti jelentése: tett, vagy szándékolt tett, lehet üdvös (p: kuszala) vagy káros (p: akuszala), vagy semleges.
[61] Kamma Sutta SN 35.145 https://a-buddha-ujja.hu/sn-35.145/hu/sandor-ildiko [letöltve: 2022.02.13.]
[62] Porosz 2018: 15. Nem üdvös tett.
[63] Porosz 2018: 127. Üdvös tett.
[64] Bhikkhu Bodhi 1993: 38.
[65] Porosz 2018: 148. Gyökér, gyökérok. A három kapun keresztül megnyilvánult befolyásoló tudattényezők.
[66] Bhikkhu Bodhi 1993: 41.
[67] Fórizs 2012: 78.
[68] Porosz 2018: 210. Helyes beszéd. A Nemes Nyolcrétű Ösvény egyike.
[69] Ambalaṭṭhikā-rāhulovāda Sutta MN 61. https://a-buddha-ujja.hu/mn-61/hu/fenyvesi-robert [letöltve: 2022.02.14.]
[70] Bhikkhu Bodhi 1993: 89-90.
[71] Bhikkhu Bodhi 1993: 91-92.
[72] Porosz 2018: 209. Helyes megélhetés. A Nemes Nyolcrétű Ösvény egyike.
[73] Rabszolga-kereskedelem, prostitúció
[74] Vaṇijjā Sutta AN 5.177 https://a-buddha-ujja.hu/an-5.177/hu/mathe-veronika [letöltve: 2022.02.14.]
[75] Bhikkhu Bodhi 1993: 109.
[76] Sīgālovāda Sutta DN 31 https://a-buddha-ujja.hu/dn-31/hu/sandor-ildiko [letöltve: 2021.05.01.]
[77] Olyan stratégia, amely során mindkét fél nyer.
[78] Valpola 2014: 121.
