"A buddhizmus munkafelfogása ugyancsak nagyra tartja azt a lehetőséget, hogy a munkában való együttműködés révén az egyén leépítheti én-központúságát. Az önzés gátja az együttműködésnek, az én-tudat fokozatos háttérbeszorításával javul a közös munka hatékonysága. Az együttmunkálkodás emiatt nem csak termelő tevékenység lehet, hanem gyakorlat is."

A Tan Kapuja Buddhista Főiskola

A buddhista gazdaságtan gyakorlatba való átültethetőségének elméleti kérdései

BA szakdolgozat

Témavezető tanár: Dr. Farkas Attila Márton

Írta: Tóth Zoltán Péter

Budapest

2021

Tartalomjegyzék

Bevezetés

A gazdasági gyakorlatba való átültethetőség elméleti kérdései

Miért olyan nagy kihívás a gyakorlatba való átültethetőség? A hagyományos közgazdaságtan és a buddhista gazdaságtan különbségei

Kvantitatív szemlélet és a szenvedés csökkentése

A munka világa és a buddhizmus munka-felfogása

Növekedéskényszer és profit-motívum: mit jutalmaz a rendszer?

Globalitás és lokalitás: miért fontos ez buddhista szempontból? Mire mutathat rá az anyagáramlás-elemzés?

Rablógazdálkodás és az erőforrások felelőségteljes felhasználása

Mindenható piac és a lehetőségelmélet

Megvalósítható a gyakorlatban?

Bhután, Thaiföld és Yogyakarta példája a közelmúltból

Szükséges egy bölcs király?

ITDG, Sarvodaya és Santi Asoke mozgalom

Tudatosság alapú gazdaság

A kapitalizmus jelenlegi válsága közelebb vihet-e bennünket a BG gyakorlati megvalósításához?

Mindig válságban

Megfélemlített dolgozó kontra költekező fogyasztó

Hitelességi válság

Techno-optimizmus és buddhizmus, a buddhizmus viszonyulása a technológiához általában

Az automatizálás és a technológiai munkanélküliség buddhista megítélése. Az általános értelemben vett munkanélküliség buddhista felfogása

A közösségszervezésen alapuló megvalósítás gondolatkísérlete

Alternatív intézmények és közösségek

A fogyasztás tudatos módja

Milyen igények köré szerveződik a közösségi vásárlás?

Bíztató példák: Fairtrade Cocoa Program és a Slow Movement

Összefoglalás

Bibliográfia

Bevezetés

A nem-tudás, vágy és gyűlölet elhomályosítják a tudatot és ártó cselekedetekre ragadtatnak. Sok érző lénynek sok szenvedést eredményező folyamatokat indítanak el, melyek összefonódva és egymásra hatva bonyolult struktúrákat, rendszereket, tapasztalati és tevékenységi mintázatokat generálnak térben és időben. Mindezek nagyon is kézzel-fogható jelenségek lehetnek. Várfalak nőnek ki a földből, erdők tűnnek el és intézmények jelennek meg, mely alapján embercsoportok elvehetik más emberek munkájának gyümölcsét. Ezek visszahatnak a cselekvő emberre, fűtik a szenveket, személyes érzelmeket hoznak felszínre, “melyekre ismét a tudatlanság jegyében reagálva”[1] újabb entrópiát és káoszt eredményező, ártalmas folyamatok szabadulnak el. Az így létrejövő struktúrák aztán sokszor, mint a szenvedés közvetett okaiként jelennek meg, okolni lehet ezeket adott bajokért.

A gazdasági-társadalmi rendszer mindenkor bonyolult jelenség és mindig az egyik olyan entitás, melyet emberek széles tömegei megjelölnek, mint szenvedéseik egyik okát. Igazságtalan és rossz – mondják, és a gondolkodó emberek régóta kutatják annak lehetőségét, hogy a gazdasági rend megváltoztatásával az abból eredő szenvedést csökkenthessék.

Adott korszakokban létező társadalmi-gazdasági rendszerek létezésének és fennmaradásának mindenekelőtt történelmi oka van: a társadalom azon csoportjai, melyek érdekeltek voltak egy ilyen rendszer kialakulásában, célirányos és agresszív tevékenységgel segítették elő annak létrejöttét és ezen csoportok – gazdagságukat és hatalmukat féltve -, valamint a kialakult intézményrendszer önmaga folyamatos létezését biztosítva aktívan fenntartják azokat a kereteket, melyek nem engedik széthullani azt. A tudomány művelői azonban eltekinthetnek attól, mennyire volt szükségszerű egy ilyen rendszer létrejötte és fennmaradása. Megvizsgálhatják a rendszert a gondolkodó ember nézőpontjából: vajon ez a berendezkedés mennyire felel meg a vele szemben támasztott – a bioszféra és az emberi civilizáció megmaradásának szempontjai alapján felvethető - ésszerű követelményeknek.

Nem felel meg. A jelenkor pusztító, vak (negyedévnél távolabbra nem látó) mennyiségi szemléleten alapuló kapitalizmusa, mint társadalmi-gazdasági rendszer szánalmas kudarcot vall egy sor fontos kérdésben.[2]

Az ipari kapitalizmus termelő erői az ipari forradalom óta folyamatosan és egyre inkább romboló erőkké változnak. A profitmotívum alapján álló nagyipar visszavonhatatlanul változtatja meg a légkör és a vizek összetételét, előidézve ezzel az ökoszisztémák pusztulását és a bolygó felmelegedését; pedig mindennél világosabb, hogy a működő ökoszisztémákat az ember semmilyen mesterséges eredetű rendszerrel helyettesíteni nem tudja, a klímaváltozás pedig olyan katasztrófák sorával fenyeget, melyek az élet hordozásának képessége szempontjából változtatják meg sérülékeny világunkat.

Azok az eszmék, melyek a nagyipar és kereskedelem észszerűbb működését javasolják, többnyire süket fülekre találnak a politikai osztály és a gazdasági elit tagjainál. Bármilyen megújuló forrásból származó energia várhat a sorára, míg a hálózati paritás olcsóbbá nem teszi a szén(hidrogének)ből nyerhető energiánál.

A helyben megtermelt és elfogyasztott javak munkát és megkímélt környezetet eredményező gyakorlata sem versenyezhet a világkereskedelem – elképesztő ökológiai lábnyomokat produkáló – jelenlegi modelljével, mely az éhbérért termelő Keleten termel és a nagy fizetőképes kereslettel rendelkező Nyugaton ad el.

Annak a követelménynek, mely egy elfogadható jövőképet fogalmaz meg, bizonyosan nem felel meg ez a szisztéma, és a rendszer természetéből következő növekedéskényszer – úgy tűnik – egyre inkább eltávolít bennünket ettől a jövőképtől.

A jelennel sem állunk jobban.

Egy gazdasági-társadalmi rendszerrel szemben alapvető követelmény lenne, hogy az embereknek biztosítsa a társadalmilag hasznos megélhetés lehetőségét. Munkát, mely elvégzőjét büszkévé és egzisztenciális értelemben magabiztossá tehetné. Vagy legalább olyan munkát, mely nem okoz szenvedést sem annak, aki elvégzi, sem a környezetének. Vagy legalább bármilyen munkát. A munkalehetőségek hiányából eredő létbizonytalanság időben és térben változó mértékű, de jelenleg is globális problémák okozója, gondoljunk csak a Közel-Keletre és Afrikára.

Korunk kapitalizmusának munkafelfogása a lehető legtávolabb áll a buddhizmus munkafelfogásától. A tulajdonos szeretné vállalkozását munkahely-mentes profittermelő gépezetté tenni, törekedve minél kevesebb és minél alacsonyabb bérű dolgozó alkalmazására, valamint a hatékony automatizálásra. A munkavállaló pedig a lehető legkevesebb munkát szeretné – a többnyire szenvedést és egészségkárosodást okozó állásban – elvégezni a lehető legtöbb pénzért. A munka társadalmi hasznossága, alkotó jellege mind a tulajdonosnak, mind a munkavállalónak közömbös.

A buddhista gazdaságtan esetleges alkalmazásával megvalósuló rendszer ezzel szemben megfelelhet a fent említett követelményeknek. Némileg leegyszerűsítve a tan lényegét, azt mondhatjuk, hogy a profitmotívummal szemben itt a szenvedés csökkentése áll, mint legfőbb célkitűzés, általában az érző lények szenvedését értve ezalatt. A szenvedés ilyen csökkentése szükségszerűen magában foglalja a természeti környezet megóvását, mint erős és elsőrendű célt, ez mind a harmonikus és kulturált létezés, mind a jövő szempontjából kiemelt jelentőségű.

A “kevesebb több lehet” elvét valló rendszer feltételezi a gazdaság szereplőinek spiritualitását és a buddhista etika alapján álló viselkedését, de legalább a rablógazdálkodással és a környezet pusztításával való elvi szembenállását. A buddhista gazdaságtan sorjában célba veszi a szenvedés minden jelenkorra (is) jellemző okát, rendszert és módszert ajánlva azok csökkentésére és megszüntetésére. Ilyen célpont a romboló hatású ipari termelés, a (szükségtelen) távolsági kereskedelem, a növekedés mindenáron való erőltetése, az egyenlőtlenség, az instabilitás és a mindezekből eredő lelki- és egészségi problémák.

A közkeletű, felszínes bölcselkedés megnyilvánulásai szerint ezen nem lehet változtatni. Ez leginkább arra utal, hogy a világ mindig is a kiszolgáltatott kisemberekkel szemben kegyetlen és igazságtalan volt, és ezek a kisemberek nem tudnának rajta változtatni még akkor sem, ha esetleg egyetértenének abban, miben is állna a jobbító szándékú változás. Igen, a rendszer vizsgálata alapján úgy tűnik, a főrészvényesek osztaléka a legfontosabb dolog ezen a világon, és ezen senki sem változtathat. Ezt a legtöbb felénk irányuló információáramlás tartalma félelmetes hatékonysággal sulykolja belénk nap mint nap. Ugyanakkor a gazdaság és társadalom piaci viszonyokon alapuló és fogyasztói jellegét is hangsúlyozzák a politikai megnyilatkozásoktól kezdve a média üzenetein keresztül az iskolákban elhangzó alapigazságokig bezárólag. A gazdasági folyamatok alakulása végső soron a fogyasztó döntésein múlik – halljuk gyakran. Ez persze csak részben igaz. A kereskedelmi tranzakciók és a termelés egymásra ható mozzanatai sokszor teljesen nélkülözik a hétköznapi ember fogyasztói döntését. Ha egy (mégoly demokratikusnak tekintett) nagyhatalom kormánya több hidrogénbomba hordozására alkalmas, tengeralattjárókról indítható hipermodern rakétákat vásárol egy (a hétköznapi fogyasztóval soha kapcsolatba nem kerülő) hadiipari konzorciumtól, a tranzakció rengeteg erőforrást, munkát és pénzt mozgat meg anélkül, hogy az egyszeri fogyasztónak bármilyen beleszólása, hatása, befolyása lehetne rá. Az egyszeri fogyasztó leginkább arról dönthet, hogy műanyagpoharat vagy porcelánbögrét vásárol-e a boltban. Az a leegyszerűsítő megállapítás tehát, hogy a szupermarketben bevásárlókocsit tologató fogyasztó lenne a király, tényleg csak részben igaz. De ez a rész nem is olyan kicsi. Vásárlói döntéseink igenis számítanak, és – elméletileg – történelemformáló erejűek is lehetnek. A tudatos vásárlók – visszatérek még arra, hogy e tudatosság miben is áll tulajdonképpen – csoportosulásaira, sőt mozgalomba való szervezésükre van példa. Arra is van példa, hogy az ilyen mozgalmak alternatív intézményeket is létrehozva hosszabb-rövidebb időn keresztül egész iparágak jövedelmezőségét – s ezen keresztül működését is – képesek voltak befolyásolni.

Működhetnek-e a buddhista gazdaságtan alapján álló és eszerint működő gazdasági egységek a jelenkor gazdasági-társadalmi rendszerében, mint integráns elemek, mint annak ellenében létező szigetek vagy mint azon kívülálló rendszerek? Megvannak-e ennek legalább az elméleti lehetőségei?

A közelmúlt próbálkozásai nem adnak egyértelmű választ erre a kérdésre, de úgy tűnik világunk abba az irányba változik, hogy a vásárlói közösségek között akár a fent említett spirituális, tudatos vásárlóként viselkedő vagy a szennyező rablógazdálkodással szemben álló emberek is megjelenhetnek. A közösségi média és néhány elkötelezett, aktív, energikus ember segítségével összehozhatók termelők, fogyasztók és kereskedők megteremtve a folyamatos kommunikáció, visszajelzések, és szervező-erejű eszmék továbbításának lehetőségét. Az ilyen csoportok működése kezdetben nyilván nincs számottevő hatással a gazdaságra mennyiségi értelemben, de a jelenlevő törekvés – ahogy a buddhista úton mindig – a szenvedés ellen hat és reményt ad.

A gazdasági gyakorlatba való átültethetőség elméleti kérdései

Miért olyan nagy kihívás a gyakorlatba való átültethetőség? A hagyományos közgazdaságtan és a buddhista gazdaságtan különbségei

Kvantitatív szemlélet és a szenvedés csökkentése

Úgy tudjuk, Schumacher volt az első[3], aki a buddhista közgazdaságtan megalapozójaként felvetette: ha az emberek gazdasági szereplőként is tartják magukat az erőszakmentesség és a Helyes Megélhetés elvéhez és ennek megfelelően viselkednek akár termelőként, akár fogyasztóként, akár kereskedőként, akkor olyan gazdasági rendszert generálhatnak, mely a közgazdaságtan eszközeivel leírható és legalábbis elméletileg megragadható. A buddhista gazdaságtan így jött létre, hogy mint eszme a hetvenes évek elejétől fogva színesítse a közgazdaságtan változatos tablóját.[4]

Zsolnai László tanulmánya[5] vázolja fel a legtömörebben és a leginkább lényegre törő módon a hagyományos nyugati – leginkább Smith[6] és Keynes[7] nevével fémjelzett – közgazdaságtan és a buddhista gazdasági elképzelések közötti különbségeket.

A kapitalizmus legfőbb rendszert generáló és fenntartó elve a profitmaximalizálás. Egy olyan világrendben, melynek legfontosabb törvénye, hogy a befektető és hitelnyújtó nyeresége nem maradhat el, a profitmaximalizálás a legfontosabb tevékenységgé válik[8]. Nem számít, mit kell embercsoportoknak vagy ökológiai rendszereknek elszenvednie azért, hogy a fenti törvénynek érvényt szerezzenek. Ezzel szemben a buddhista közgazdászok a szenvedés csökkentését tekintik a legfőbb szervező- és rendező elvnek a saját rendszerükben.

A Zsolnai által a vágyak megsokszorozásaként[9] megnevezett reklám- és marketingtevékenységgel szemben buddhista oldalon a vágyak leegyszerűsítése áll. Ahelyett, hogy engednénk a reklámok befolyásának és folyton azt kutatnánk, hogyan tudnánk vágyainkat minél magasabb szinten kielégíteni a boldogság érdekében, inkább kellene vágyaink lecsendesítésére összpontosítanunk, mely egyrészt rövidebb – és járható – út lehet a boldogság eléréséhez, másrészt útját állhatja a pusztító konzumerizmusnak.[10]

A növekedéskényszerből fakadó abszurd törekvés a piacok kiterjesztésére erősen jellemzi korunk gazdasági rendszerét. A buddhista közgazdászok ezzel az erőszakmentességet állítják szembe. Ez az ellentétpár első ránézésre talán nem magától értetődő, de a történelem arról tanúskodik, hogy a piacok terjeszkedése nem lehet mentes a súlyos konfliktusoktól. Ahogy Zsolnai írja: “Az erőszak szinte beépített sajátossága a mai globális piaci struktúráknak.”[11]

A kapitalizmus szellemiségének egyik legfőbb jellemvonása, hogy az embert mindössze a profitszerzés eszközének tekinti, míg ennek ellentéte a gondoskodás, a családokkal való törődés és a rászorulók megsegítése lehet. Ebből következően az önérdek – minden áron való érvényesítésének - helyébe a nagylelkűséget állítja.

A hagyományos nyugati gazdaságtan tehát kvantitatív szemléletű, míg buddhista opponensének meglátása szerint a kicsi vagy a kevesebb nemcsak szebb, de több is lehet. Zsolnai szerint ez utóbbi rendszer nem kizárólag a nyugati közgazdaságtan alternatívája, de egy globális problémákat megoldó stratégia alapja is lehet.[12]

A munka világa és a buddhizmus munka-felfogása

A közgazdaságtani irányzatok munkafelfogásának egyik legfontosabb mozzanata, hogy általában a jövedelemszerzés eszközének tekintik, olyan tevékenységként tekintenek rá, melynek eredményeképpen jelenik meg az életünk újratermeléséhez szükséges jövedelem. Korunk kapitalizmusának torz mivolta többek között annak munkafelfogásában mutatkozik meg. A nagytőke igyekszik elérni, hogy jövedelme a lehető legkisebb mértékben függjön az emberi munkától. Csinálj profitot spekulációval; teremts hitelpénzt a semmiből (fiat money), bányássz bitcoint! – mondják. – Ha nem megy, adj el olyan terméket, melyet teljes mértékben automatizált gyárak ontanak magukból! A munka – a profittermelés szempontjából – szükségtelen rossz, vagy legalábbis annak kellene lennie!

Az általánosan elterjedt gazdasági gyakorlatból levezethető munkafelfogást éppen a spekuláció helye jelzi a legjobban. Joel C. Magnuson szerint a “…spekuláció [a kapitalizmusban] nem abnormális viselkedési forma, hanem egy általánosan elfogadott gyakorlat, amely a profittermelés legfőbb céljából származik. A kapitalizmus története során a vásárlás, az eladás és a profittermelés vált a vagyonfelhalmozás elfogadott módszerévé – egy olyan úttá, amely végérvényesen elszakadt a termelőmunkától.”[13]

A spekuláns általában nagybefektető, aki a tőzsdén, illetve egyéb piacokon végrehajtott műveleteivel más befektetők, főként a kisbefektetők pénzét szerzi meg. Gyarapodását mások vesztesége, csődje, megélhetésének elveszítése és az ebből fakadó szenvedés kíséri. Nem nehéz kitalálnunk a buddhista gazdaságtan viszonyulását mindehhez: a spekuláció olyan távol áll a Helyes Megélhetéstől, amilyen távol csak állhat. A spekulációhoz szükséges információk megszerzése, a megfelelő árak kialakulását biztosító feltételek megteremtése ráadásul olyan tevékenység, mely gyakran bűncselekmények sorozata. Az erőszakmentességtől is sokszor nagyon távol áll a spekuláció.

A nagystílű spekuláns az egész befektetői és hitelnyújtói réteg eszményképe. Főleg és elsősorban azért, amit Magnuson a profittermelés olyan módjának nevez, mely végérvényesen elszakadt a termelőmunkától. A spekuláns nem bajlódik alkalmazottak hadával. Nem ad munkát – és ily módon megélhetést – senkinek.

A spekulációhoz már kezdetben is nagy alaptőke szükséges, nem igazán lehet kicsiben kezdeni. A spekuláns többnyire nem első generációs befektető.

Azok a befektetők, akik nem rendelkeznek ilyen nagy tőkével, azok a termelő vagy kereskedő vállalatokba fektetik pénzüket és panaszkodnak. A legfőbb bajuk, hogy ezeknél a vállaltoknál emberek dolgoznak, az ő – egyelőre még nem automatizálható – munkájuk által áll elő az az érték, melyből aztán a profit származtatható.

Az alkalmazottakkal rengeteg baj van. A tulajdonos szempontjából bosszantó, hogy a munkás adott idő alatt a lehető legkevesebb munkát akarja elvégezni a lehető legtöbb pénzért, főleg, ha egészségkárosító és/vagy lélekölő tevékenységre szerződött. Késik a munkából, kávészüneteket tart, a munkaidő vége előtt megy el.[14] Ráadásul lusta, nem elég képzett, csak nyolc órát hajlandó dolgozni, még sztrájkolni is joga van. Évekre otthagyja a munkát egy gyermek miatt. Jónéhány hét fizetett szabadsága van egy évben. Gyakran beteg és persze elképesztően hosszú időt vesz igénybe a gyógyulása. Szakszervezetekbe tömörülnek, hogy sikerrel zsarolhassák a munkaadót. De a legfőbb baj mégiscsak a magas bérköltség, mely gyakran a legnagyobb kiadást jelenti a vállalkozás életében, és ha a munkaerőpiacon kedvezőtlenül alakulnak a dolgok, ez a bérköltség még emelkedhet is.

A tulajdonosok legfőbb vágya, hogy vállalatukat munkahelymentes profittermelő gépezetté tegyék. Minél kevesebb emberrel akarnak minél több munkát elvégeztetni, és azt a munkát is igyekezek automatizálni, kitelepíteni vagy kiszervezni, amint lehet. Egy olyan vállalat tulajdonosa, melyben a termelés minden fázisát számítógépvezérelt gépek végzik – rengeteg ilyen gyár kezdte meg működését a 2008-as válságot követően –, és a gépek karbantartását is kiszervezett cégek alkalmazottai végzik el, már majdnem olyan gondtalanul dőlhet hátra, mint egy bennfentes információkkal jól ellátott spekuláns: a profittermelést olyan mértékben szakította el a munkától, amennyire ez egyáltalán lehetséges. Nézete szerint a munka szükségtelen rossz, csak a baj van vele.

A buddhizmus munkafelfogása ezzel szemben nagyra tartja az ember termelő tevékenységét. Ez a felfogás mindenekelőtt lehetőséget lát a munkában az emberi képességek fejlesztésére. Ezen képességek fejlődése az egyénnek is igénye és a közösségnek is nagy hasznára lehet az élet újratermelésében és a szenvedés csökkentésében egyaránt. Minden ember boldogságához nagymértékben hozzájárul az elismerés, melyet szakértelméért a közösség tagjaitól kap.

A buddhizmus munkafelfogása ugyancsak nagyra tartja azt a lehetőséget, hogy a munkában való együttműködés révén az egyén leépítheti én-központúságát. Az önzés gátja az együttműködésnek, az én-tudat fokozatos háttérbeszorításával javul a közös munka hatékonysága. Az együttmunkálkodás emiatt nem csak termelő tevékenység lehet, hanem gyakorlat is. A zen buddhizmushoz tartozó kolostori közösségekben a munkavégzés része a mindennapoknak. A szerzetes akár konyhán főz vegán ebédet anélkül, hogy hulladékot termelne, akár fát vág vagy vizet hord, akár a kolostor épületeit és udvarát takarítja; azt társaival maximálisan együttműködve teljes odafigyeléssel és tudatossággal teszi.

Az együttműködés leépítheti az egyén én-központúságát – írtam feljebb, mely megállapítás saját tapasztalatokon is alapul. Jóllehet a buddhista tanítók gyakran az együttműködés egy másfajta megközelítését alkalmazzák a meditációs tapasztalatokon alapuló altruizmust, az együttérzést és mások iránti tiszteletet hangsúlyozva.[15] A buddhizmus értelmezése szerint vett munka, együttmunkálkodás feltételezi az éntelenség és a másik ember tiszteletre méltó mivoltának belátását az első helyen. Ahhoz, hogy több-kevesebb zavartalansággal együttműködhessünk embertársainkkal el kell fogadnunk négy dolgot, úgy ahogy ezt Peter Harvey is tanítja nekünk.[16]

Az első az egyéniesülés, mely az éntelenség hangsúlyozása mellett azért elismeri, hogy minden ember sajátos és egyedi halmaza mentális és fizikai folyamatoknak. Egyszerűbben szólva mindenkinek megvan a maga saját karmikus története, melyet munkatársaink esetében is figyelembe kell vennünk. Bármennyire is célunk, hogy túljussunk individuális jellegű tulajdonságainkon, melyek elválasztanak bennünket, az oda vezető úton nem téveszthetjük szem elől azt, hogy társaink mit éltek át a múltban.

A második az elfogadás. Felcímkézni és beskatulyázni társainkat a legutóbbi vagy múltbeli tettei alapján nem helyes, hiszen jó vagy rossz tulajdonságai nem részei változatlan és változtathatatlan “én”-jének. Mindig jelen állapotára és a potenciális változásokra kell tekintettel lennünk, már csak azért is, mert az ő hibáik bennünk is jelen lehettek korábban.

A harmadik ilyen tekintetbe veendő dolog az önirányultság vagy belülről irányítottság. Az ember jó irányba történő megváltozása, a tulajdonképpeni fejlődés legtöbbször belülről fakad. A belülről jövő indíttatás hiányában nincs értelme elvárásokat támasztani társainkkal szemben, a változás erőltetésének pedig végképp nincs értelme. Alkalmakat kell teremtenünk, konkrét lehetőséget a változásra, de mindig rajta áll, hogy elfogadja-e. Egyéb utakon nem lehet valódi személyiség-fejlődést elérni.

A negyedik nem más, mint az elfogulatlan bánásmód. Mindannyian elérhetjük a Nirvánát, bármennyire is késleltetnek ebben a karmikus értelemben vett rossz dolgok, melyek megtörténhetnek velünk. Ennélfogva egyenlő és elfogulatlan bánásmód illet meg mindenkit.

E négy attitűd megalapozza azt az egymás iránti tiszteletet, mely múlhatatlanul szükséges ahhoz az együttműködéshez, melyet buddhista szempontból annak tekintünk.

Ez a munkafelfogás továbbá az élet újratermeléséhez szükséges javak a környezetünkkel meglévő harmóniában való előállítását is értékes tevékenységnek tekinti.

A kapitalizmus körülményei között az alkalmazottak nagy részének munkafelfogása is távol áll a buddhista megítéléstől. A munkától elidegenedett alkalmazotti osztályok a megélhetés miatt betöltött állásokban végzett tevékenységet kényszernek érzik, önmagukat pedig gyakran bérrabszolgának tartják. Még a munkájuknak értelmet tulajdonító, és az azt lelkiismeretesen végző emberek is el szokták ismerni, hogy nem csinálnák önszántukból azt, amit nap mint nap a munkahelyükön tesznek. Azért végzik azt a munkát, mert kénytelenek: nem tehetik azt, amit szeretnének.

Növekedéskényszer és profit-motívum: mit jutalmaz a rendszer?

A gazdaság szereplőinek folyamatos hitelezése és – gyakran – adósságcsapdába ejtése egyrészt súlyosan ellentmond a Helyes Megélhetés és a Helyes Cselekvés eszméinek, másrészt egy véges erőforrásokkal bíró, mégis állandó növekedési kényszerre épülő rendszer működésének katasztrófával fenyegető képtelenségét a buddhista gazdaságtan képviselői sem vitatják.[17]

A növekedéskényszer a kapitalizmus tartópilléreinek egyike, a monetáris rendszer természetéből következik, oly módon, hogy a pénzteremtés és a kereskedelmi bankok által nyújtott hitel folyósítása valójában ugyanaz a művelet. Ha pénz kizárólag hitelként jön létre, akkor a visszafizetendő kamat is – egy másik hitelfelvevő által felvett – hitelként keletkezik. Ennek két elkerülhetetlen következménye, hogy a sikeres hitelfelvevőnek feltétlenül meg kell termelnie a legalább a kamat összegét kitevő profitot; és az is, hogy valaki mást – a fizetésképtelenné váló hitelfelvevőt – tönkre kell tennie ehhez. A Helyes Megélhetés elvének makrogazdasági szinten való megvalósíthatatlansága tehát kódolva van a rendszerben.

Ennek magvilágítására Magnuson ijesztő példát hoz a tőkés mezőgazdaság fenntarthatatlan működéséből.[18] A gazdálkodóknak expanzióra és a lehető legmagasabb terméshozamra kell törekedniük minden áron. Akkor is, ha ez az ár a művelhető területek veszélyes megmérgezése és kifosztása. A gazdálkodók ugyanis teljes mértékben ki vannak szolgáltatva a termények és termelés eszközeinek árát meghatározó piacoknak. Ennek legfőbb jellemzője, hogy a termények árát minimalizálják, hogy az alapanyagból előállított, majd magas áron eladott áru nagyobb hasznot hozhasson a feldolgozónak és a kereskedőnek. A gazdákra folyamatos nyomás nehezedik: hitelt kell felvenniük a terméshozam növelése érdekében. Génkezelt vetőmag, műtrágya, permetezőszer, gázolaj és víz árát felfelé hajtja az infláció – mely egyébként a monetáris rendnek a defláció démona előtt futó szent tehene – a termények változatlanul alacsony ára mellett. Nincs mit csodálkozni azon, hogy a termőtalaj évről évre egyre rosszabb állapotba kerül, és a terméshozam fenntartása érdekében újabb hiteleket kell a föld művelőjének felvennie.

A monetáris rendszer megváltoztathatóságát széleskörű pesszimizmus övezi. Az End the FED-hez hasonló mozgalmak[19] eredménytelensége, vagy a bankoktól független kriptovaluták – nagyon lassú – terjedése jól mutatja ennek nehézségeit. Az ipari kapitalizmus túlhevített és robbanással fenyegető kazánját legalább valamelyest hűteni inkább a fogyasztás visszafogásával lehetséges.

Globalitás és lokalitás: miért fontos ez buddhista szempontból? Mire mutathat rá az anyagáramlás-elemzés?

A globalizáció aktorai világviszonylatban is jelentős szereplői a nemzetközi piacoknak és a gazdasági-politikai téren működő, minden kontinensre kiterjedő nemzetközi szervezeteknek. Legfontosabb törekvésük, hogy pénzügyi hálózataikat, szállítási rendszereiket és piacaikat saját igényeiknek megfelelő módon kiterjesszék mindenhová és az erre alapozott hatalmi struktúrákat világméretűvé fejlesszék, hogy a nemzetközi szervezeteket és a nemzeti jellegüktől megfosztott államokat saját érdekvédelmi szervezeteikké formálják.[20]

Napjaink történelmének egyik legfőbb alakítója és mozgatója a fent említett törekvés és a helyi közösségek élni akarásának a konfliktusa.

Ahogy korábban írtam már erről, a piacok kiterjesztését mindig konfliktusok bonyolult rendszere, és az erőszak ezer megnyilvánulási formája kíséri mérhetetlen szenvedést okozva az érző lényeknek. A helyi erőforrások elvonása és globális érdekek mentén való felhasználása generálja azt a problémahalmazt, melyet általában a globalizáció árnyoldalaként, a globalizálódás negatív következményeiként szoktak emlegetni.

Ilyen negatívum a hagyományos értékek erodálódása, az egyre elképesztőbb egyenlőtlenség, a szociális biztonságérzet eltűnése. A kis- és középvállalatok ellehetetlenülnek a multinacionális konglomerátumok tevékenysége folytán.

A globalizáció aktorai soha nem nyilatkoznak a homogenizálódásról, de tevékenységükből levezethető a homogenizálás, mint erős és elsőrendű cél. Olyan gyökértelen, szürke és közösségektől elszigetelt individuumokból álló fogyasztói tömegek megjelenését tartják kívánatosnak, melyek semmilyen eszme alapján sem képesek összefogni, hatékony közösséget működtetni a pénzoligarchiával szemben. Emiatt nagy erőkkel bomlasztják a helyi közösségeket – világvallások híveitől kezdve a családokig bezárólag – ellenségesen tekintenek az összes közösség-teremtő hagyományra, legyen az nemzeti (esetleg etnikai) hagyomány, a népfelség elvét[21] és az önrendelkezés eszméjét hordozó filozófia, vagy bármilyen vallás. Sajnálatos példa erre a Távol-Keleten is hódító fogyasztói hedonizmus, mely lassan erodálja és elmossa – többek között – a buddhista Dharmát is, mint értékrendet és életvitelt meghatározó eszmerendszert.

A buddhista közgazdaságtan a globalizáció mellett érvelőkkel szemben a lokalitás mellett teszi le a voksát. Már Polányi Károly is felvetette[22], hogy az emberek kizsákmányolásának és a természet kirablásának nagymértékben elejét vehetjük kisebb területen működő, egy közösségre alapozott gazdasági egységek működtetésével. Schumacher is rámutat[23], hogy az egyszerűség és a nem-ártás, mint gazdasági folyamatokat meghatározó elvek szükségszerűen a lokalitás keretein belül érvényesülhetnek. Zsolnai is kiemeli[24], hogy a helyi igényeket – a buddhista elvárásokat kielégítő és – minden tekintetben ésszerű módon a helyi erőforrásokra támaszkodva lehet kielégíteni úgy, hogy a gazdasági folyamatok a lehető legkevesebb konfliktust generálják működésük során. Ugyanilyen megfontolásból veti el az importtól való függést.

A kontinenseken átívelő távolsági kereskedelem, mint gazdasági tevékenység sok esetben indokolt és igazolható, de a tranzakciók többsége nem az adott térségben hiányzó vagy – ésszerű módon – nem előállítható javak behozatalára, hanem éppen a helyi termelés tönkretételére és a kialakuló monopol-helyzet által elérhető profitra épül.

Az anyagáramlás-elemzés a buddhista gazdaságtan fontos eszköze, mellyel rámutathatunk az efféle tevékenységek tarthatatlanságára.[25]

Korunk legnagyobb volumenű kereskedelmi tranzakcióit nagyjából ugyanarra az üzleti modellre alapozzák. A termelés szegény, ámde iparosodott országokban történik, ahol a bérszínvonal alacsony, ahol sem a dolgozókat, sem a természeti környezetet nem védik szigorú szabályok. A terméket aztán óceánokat és kontinenseket átszelő konténerhajók, vasútszerelvények és teherszállító repülőgépek továbbítják a több ezer kilométerre lévő kamionterminálokhoz, ahol megkezdik az áru terítését. Ez már olyan országban történik, ahol nagy a fizetőképes kereslet és a vásárlási hajlandóság. A hagyományos nyugati gazdaságtan gondosan tervezi ezeket a folyamatokat, de csak egyetlen szempontból: az összes költséget hasonlítja össze a várható bevétellel. Ha a folyamatok végén számottevő – pénzben kifejezhető – profit keletkezik, akkor a teljes üzleti tevékenységrendszert eredményesnek tekintik, a Kelet-Afrikából vágott virágot Európába szállító légihíd repülőgépeit vagy a Dél-Kelet-Ázsiából Észak-Amerikába szánt műanyag vécéülőkét továbbító roppant hajószörnyek flottáit azután a modern technikai civilizáció vívmányként beállítva tovább növelik a folyamatokban résztvevő cégek – hamis – presztízsét.

Az anyagáramlás-elemzést ilyen esetekre elvégző, buddhista alapokon álló közgazdászok azonban elszörnyednek az eredmény láttán. Elképesztő mennyiségű anyag mozog irreálisan magas energiafelhasználás mellett egy – a bolygóra és minden lakójára mért - súlyos csapással felérő ökológiai lábnyomot hagyva maga után. A pénzben kifejezett haszon megszerzése mellett valójában nagymértékű károkozás történik, olyan áru előállításával és szállításával kapcsolatosan, melyet helyi erőforrásokból, helyi fogyasztók részére is elő lehetett volna állítani. Álláspontjuk világos: létezésünk függhet attól, hogy a modern gazdaság anyag- és energiaáramlását – a buddhista mértékletesség szellemében – minél rövidebb idő alatt minimalizáljuk.[26]

Rablógazdálkodás és az erőforrások felelőségteljes felhasználása

A buddhista közgazdászok erőteljesen hangsúlyozzák a megújuló és nem-megújuló erőforrások közötti különbséget. A gazdaság megújuló erőforrásokra való felépítését tartják célszerűnek, egyéb erőforrások indokolatlan kiaknázását – számukra a profittermelés nem indok – rablásnak tartják.[27]

Korunk bővelkedik a rablógazdálkodás megdöbbentő példáiban. Sok helyen, ahol az állam nem tudja vagy nem akarja szabályozni a fakitermelést, a profitorientált erdőgazdaságok már nem is kitermelik, hanem valósággal bánnyásszák a fát. A kivágott és eladott fa bevételt jelent, míg az erdő újratelepítése rövid távon csak kiadás, ezért gyakran el is marad. Az ipari jellegű halászat ármádiája is bányássza a nagytestű halakat, mégpedig évtizedek óta olyan mértékben, hogy ezeknek a halaknak egyszerűen nincs idejük szaporodni. Adott idő alatt kevesebb halat kifogni márpedig veszteséget jelentene. Talán eljön egyszer az idő, mikor nem lesz hal a tengerben, de ez az ipari halászflottákat üzemeltető társaságok részvényeseinek távoli jövő. Ma egy halászattal foglalkozó vállalat részvényeit birtokolja, de holnap már egy egészen más területen fekteti be a pénzét.

Az ipari mértékű halászat egy különösen szomorú példa a buddhisták számára, hiszen itt érző lények tömegének szenvedéséről és pusztulásáról, továbbá még több, másféle érző lény – az ökológiai egyensúly felborítása által okozott – szenvedéséről és pusztulásáról van szó.

Mindenható piac és a lehetőségelmélet

A piacgazdaság védelmezői szerint, ez az intézményrendszer éppen azért megkerülhetetlen, mert a piac szereplői leglényegibb, őszinte és igazi természetüknek megfelelően viselkednek. Szerintük az ember bármit is tesz, a lehető legkisebb befektetéssel a legnagyobb hasznot akarja elérni, és ezért gyakran ésszerűtlen kockázatot is hajlandó vállalni. Más szóval az emberi természet teremti meg a piacgazdaságot és nem a piacgazdaság kényszeríti rá az emberre a haszonelvű viselkedést.[28]

A buddhista gazdaságtan gyakran hivatkozik az úgynevezett lehetőségelméletre, mely cáfolja ezt a feje tetejére állított érvelést.[29] Az elmélet abból indul ki, hogy a veszteség gondolatától való viszolygás minden esetben erősebb a kockázatvállalás averziójánál. Ha kockázatot kellene vállalnunk nagy nyereség reményében, ettől viszolygunk, inkább előnyben részesítve a kisebb kockázattal járó kisebb haszno(sságo)t. Ha veszteséggel fenyegető, kockázatos lépést kellene tennünk, rendszerint vállaljuk a kockázatot, amíg csak esély van arra, hogy elkerüljük a veszteséget.

Mindez a buddhisták kezében érv amellett, hogy az emberek sokkal inkább támogatnának egy olyan gazdasági-társadalmi rendszert, melynek rendszert generáló és szervező elve a veszteség csökkentése lenne.[30]

A piacgazdaság elfogadásának további oka egy tévhit, mely a fogyasztók körében erősen tartja magát. Még mindig sokan hiszik, hogy a piac leglényegesebb mozzanata a verseny, és ez a verseny a fogyasztók érdekét szolgálja. A versenyt úgy képzelik el, hogy a termékkel vagy szolgáltatással a piacon megjelenő szereplők igyekeznek a legolcsóbb és legjobb minőségű árut kínálni annak érdekében, hogy a legtöbb fogyasztó tőlük vásároljon.

A valóság nagyon távol áll ettől az elképzeléstől. Ha a gazdasági vezető azzal állna elő bármelyik profitérdekelt vállalat részvényesei elé, hogy terméküket a lehető legjobb minőségben (vagyis a legdrágább alapanyagokból a legdrágább eljárások felhasználásával) tervezik előállítani, hogy aztán olcsón adják (csökkentve ezáltal az elérhető profitot), a teremben feszült csend támadna. Miután a jó minőségű és olcsó terméket piacra dobták, a társaság profitja már csak attól függ, hogyan végeznek a versenyben a vevők véletlenszerű választásai alapján – mondhatná még utolsó mondatként a vezető, mielőtt menesztenék.

A piacon megjelenő tőkeerős, nagyhatalmú szereplők a versenyt minden eszközzel igyekeznek elkerülni. Sokkal inkább jelennek meg olcsón előállított és drága termékekkel, melyek iránt hazugságok és manipulációk segítségével keltenek mesterséges keresletet, a versenytársakat pedig megtervezett akciósorozatok segítségével járatják le, lehetetlenítik el, fogják perbe, vásárolják fel. A cél nem a versenyzés, hanem a politikai osztály tevékenysége által is biztosított monopolhelyzet.

Az ilyen piacokon éppen az a termék aratja a legnagyobb sikert, melyet valahol a harmadik világban, rabszolgamunkával előállított (következésképpen olcsó) alapanyagból, kényszerű gyermekmunkával gyártottak le, akár két óceán vagy kontinensek átszelésével nagy fizetőképes keresletet felmutató piacra hoztak és hatékony reklámokkal státusszimbólummá emeltek; amelynek mérgező vagy balesetveszélyes mivoltát nem lehet bizonyítani és a szavatosság lejártával eldobják, hogy újra megvásárolhassák.

A buddhista gazdaságtan szelleméből következően ezt a fajta piacot olyan kaszinónak vagy a profitra törekvő vállalatok és spekulánsok olyan játszóterének tekintik, ahol senki sem akarja betartani a játékszabályokat. Az, ami ott történik éppen ellentétes a Helyes Megélhetés és az erőszakmentesség eszméjével, a közösségek pedig bölcsen teszik, ha ellátásukat nem bízzák az ilyen piacok szereplőire.

Korábban volt már szó arról, hogy a buddhista gazdaságtan nagyra tartja a munkát, melyet az emberek egymással együttműködve végeznek el. A versennyel kapcsolatban azonban nem árt újra megemlíteni ezt. A buddhista gazdaságtan az együttműködésben hisz, nem a gazdaság önző, egymást letaposó szereplőinek versenyében. A neoliberális közgazdaságtan egyik ideológiai sarokköve ez a mindenkire kiterjedő, hüllőagyú önzés, melyet a buddhista közgazdaságtan mindenkor megkérdőjelez. Miért lenne a szélsőségesen önző, mindenki mindenki ellen folytatott vetélkedése hatékonyabb, mint a közösség tagjainak együttműködése?[31]

Megvalósítható a gyakorlatban?

Bhután, Thaiföld és Yogyakarta példája a közelmúltból

Jigme Singye Wangchuck, aki az 1970-es évek kezdetén felvetette, hogy egy ország gazdaságának, intézményrendszerének és infrastruktúrájának fejlődési sebességét a GDP index növekedésével mérni egyszerűen értelmetlen. Mi a gazdaság célja, ha nem az ország lakóinak tartós boldogsága, egészsége és szabadsága? Egy állam mindezeket figyelmen kívül hagyva is fejleszti gazdaságát egyre magasabb GDP értékek mellett.

Sok lehangoló példát láthatunk erre szerte a világban. Az olyan államok, melyek nem védik szigorú törvényekkel vizeik és a talaj tisztaságát, ráadásul a bérszínvonal is alacsony; előbb-utóbb rengeteg vegyipari illetve kemikáliákat alkalmazó mezőgazdasági vállalkozást vonz majd az országok területére. A helybéli munkavállalók rosszul fizetett és egészségkárosító munkát végeznek majd egy gyorsan elszennyeződő környezetben, a szenvedés mértéke folyamatosan nő majd, csakúgy, mint az említett vállalkozások tranzakcióinak száma és pénzben kifejezett értéke, mely egyidejűleg a GDP értékét is felfelé tolja. Az olyan országokban, ahol nincs társadalombiztosítás, tehát az orvosi és kórházi ellátást drága pénzen kell megfizetni; minden eladott tabletta, kórházban töltött óra, háziorvosi vizit szintén felfelé tolja a GDP-t, különösen járványok és népbetegségek tombolása idején, mikor az emberek nyomorúsága és a gyász mindennapos jelenség.

A GDP értékének növekedése tehát nem jár szükségszerűen a boldogság növekedésével, sőt ennek éppen az ellenkezője is igaz lehet. Az e tanulmányban már említett lehetőségelmélet egyik kidolgózója, a Nobel-díjas Daniel Kahneman is tagadja, hogy a jövedelem és az elégedettség nagyságrendjei között egyértelmű összefüggés lenne.[32] Ugyancsak erre mutat rá az ún. Easterlin-paradoxon.[33]

Bhután tehát a hetvenes évek óta nem a világgazdaságban betöltött helyére fókuszál. A GDP helyett a Bruttó Nemzeti Boldogság indexet[34] alkalmazzák, mely a kultúra, az oktatás, a természetvédelem, a közegészségügy és a vallásszabadság fejlődését méri. Az index növekedését szem előtt tartó tevékenységrendszer eredményének tekintik, hogy a gazdaság környezeti károk elkerülése mellett is nőtt, az erdők kiterjedése szintén nőtt, az emberek boldogabbak lettek.[35]

A Bhutánban alkalmazott gazdaság-fejlesztés alapgondolata hamisítatlanul buddhista. E szerint egyensúlyra van szükség az élet anyagi és spirituális aspektusa között. A boldogság és a béke a jól-lét emanációja. Ez a jól-lét szertefoszlik, ha nincsenek jelen az érintetlen erdők, a felséges környezet, melyet lakói szépnek találnak, ha elveszett a biodiverzitás. Ennélfogva a fejlesztés filozófiája Bhutánban a hagyományosan buddhista alapelvek modelljére épül: a természet nagyrabecsülése és a tisztelet minden érző lény iránt. Bhutáni értelmezés alapján a fenntartható fejlesztés kizárja az erőltetett iparosítást és a természeti erőforrások gyors felélését. A Középút Stratégiája (Middle Path Strategy) ilyen módon célozza meg a fejlesztésnek azon céljait, melyek a Bruttó Nemzeti Boldogság segítségével mérhetők.[36]

Az ezredfordulót követő években az ország zárt társadalma egyre inkább nyitottá vált, a demokratikusabb és egalitáriusabb viszonyok megteremtését célzó új alkotmány nagy vitákat kavart. A globalizmus erői lehetőséget láttak arra, hogy a lakosság materiális jólétét hangsúlyozva befolyást nyerjenek gazdasági kérdésekben. Óriási sikerként könyvelhető el, hogy az ország vezetői – nagy támogatás mellett – mindenkor kitartottak a buddhista kultúra megtartása és A Középút Stratégiájának érvényesítése mellett.[37]

A stratégia végrehajtására egy külön testületet is létrehoztak, a Nemzeti Környezeti Bizottságot, mely minisztériumközi tanácsként működött. A bizottság feladata az volt, hogy meglássa és azonosítsa a Bhután számára legjobbnak ítélt gazdasági lehetőségeket, és kidolgozza annak módját, hogyan használhatná ki azt a Bhutánban élő valamennyi érző lény javára. Elsősorban az infrastruktúrára és az urbanizációra összpontosítottak, melyek hatással voltak ugyan a természetre és a táj képére, de sosem tévesztették szem elől a stratégia prezervációs jellegét. Ugyancsak ez a testület foglalkozott az országba látogató, egyre növekvő számú turistával, melyek ugyancsak hattással voltak a szűkös erőforrások felhasználására.[38]

A bizottság dilemmái jellemzően három téma körül csoportosultak, ahol a prezerváció igencsak nehéznek bizonyult: a vizienergia hasznosítása, a mezőgazdasági önellátás problémája és az ipar magánszektorának gyors növekedése.[39] A problémákat megoldani ötéves tervek keretében, a lakosság részvételét nagyban decentralizálva, a piaci erőket visszafogva és a természeti környezet védelmét maximálisan szem előtt tartva igyekeztek.[40]

Bhumibol thaiföldi király 1997-ben egy televíziós beszédében kifejtette, hogy Thaiföld olyan mértékben iparosodott a kilencvenes évek végére, hogy nemcsak ázsiai kistigrissé válhatna Dél-Korea vagy Tajvan példájára, de tovább haladva az erőltetett iparosítás útján akár nagy tigris is lehetne. De tigrissé válni nem fontos - mondta. Nem az a lényeg, hogy mennyire kapcsolódunk be a világgazdaság folyamataiba. Az elégséges gazdaság azt jelenti, hogy a javakból legyen annyi, hogy ellássuk magunkat.[41]

A király az elégséges gazdaság kifejezéssel a Sufficiency Economy Model[42] néven elhíresült thai gazdaságpolitikára utalt, melynek célja a mezőgazdaságból élő thai falusiak helyzetének gyökeres javítása volt.

A király lefordította Schumacher A kicsi szép című könyvének negyedik fejezetét, majd erre alapozva hirdette meg a vidék felemelkedésének programját. Három egymást is meghatározó összetevőt nevezett meg: az észszerűséget, az önmérsékletet és a megfontoltságot. Lényeges feltételként mindhárom összetevőt megalapozó értékként a tudást és a moralitást határozta meg.[43] A koncepciót szembeállította a társaságokat mozgató szervező erőkkel, melyek a főrészvényesek profitját igyekeznek maximalizálni. A Sufficiency Economy Model figyelembe veszi az összes érintett (stakeholder) érdekét, hosszútávú előnyökre törekedve a gyors meggazdagodás helyett.[44]

A modell egyik fontos gondolata a termelés visszafogása a természeti környezet védelmének és a ritka erőforrások megóvásának érdekében. A termelésnek nem az értékesíthető felesleget, hanem a helyi fogyasztás igényeit kell megcéloznia. Az esetlegesen keletkező felesleg eladását nem tiltja meg, de a bevételt a hátrányos helyzetű embercsoportok megsegítésére kell fordítani. Másik nagyon fontos eszme a fokozatosság, a fogyasztásnak és a fejlesztésnek olyan keretek között kell maradnia, hogy a gazdaság egyetlen szereplője se adósodjon el. Szintén nagyon fontos alapelvként tartották számon az újrafelhasználást, hogy semmilyen értékes erőforrás ne menjen kárba.

A vidékfejlesztési program végrehajtása, az egyes projektek kivitelezése nem volt tökéletes. Korrupció-gyanús esetek és mindenféle egyéb visszaélések itt is történhettek, mindezek ellenére a modell működött, a haladás mérhető volt.

A buddhista gazdaságtanhoz köthető kezdeményezések közül talán ez volt az egyetlen, melyet dühödt nemzetközi támadások értek. Nemzetközi hitelminősítő intézetek, sajtóorgánumok, civil szervezetek és közgazdászok minősítették a modellt zavaros elképzelésnek, melynek semmi köze a thaiföldi realitásokhoz. A kritikák csak mérsékelten igyekeztek tudományosan megalapozottnak tűnni: idézgették Kevin Hewisont, az Észak-Karolina Egyetem professzorát, aki a modellben az egyenlőtlenségek fenntartását igazoló ideológiát látta, jóllehet maga is beismerte, hogy a Sufficiency Economy Model jelentésével nincs egészen tisztában.

A támadások mögött a nemzetközi befektetők és hitelnyújtók csalódottsága áll. A program nyilvánvalóan kihagyja őket a thaiföldi vidék fejlesztésének üzleti lehetőségeiből, az ország erőforrásainak nagy része ily módon nem került fel a nagy világpiaci monopoly játék táblájára.

A harmadik példa is egy király – ez esetben szultán – nevéhez fűződik. Noha Indonézia egy többpártrendszerű demokrácia és köztársaság, egy autonóm tartományát – Yogyakartát – egy szultán vezeti, aki tulajdonképpen kormányzó. Demokratikus választásokon nem méretteti meg magát, mert az ifjú iszlamisták által kezdeményezett szavazásokon a Yogya-beliek rendre arra szavaznak, hogy nem kell szavazni: hagyják a szultánt a helyén! A világon egyedülálló, ahogy a szinkretikus-muszlim vallású helyiek a muszlim szultán királyságát buddhista gyökerűnek, magát a személyt pedig dhammarádzsának, sőt csakravartínnak ismerik el.[45] Minthogy kormányzói jogkörökkel bír és a lakosság bízik benne, lehetősége nyílt a tartomány felvirágoztatására olyan gazdasági program keretében, mely sok tekintetben a bhutáni és a thaiföldi programok rokona. Hamengku Buwono sem a nemzetközi nagytőke befektetőit és hitelnyújtóit szabadította a tartományra, hanem egy környezetkímélő, frugális gazdaság fejlesztését hirdette meg, mely elsősorban a helyi kis- és középvállalkozásokra épít. “Digitális falvak” megteremtését kezdeményezte, mely nem követi, hanem innovatív módon megteremti az új technológiákat, s azok sikerét a tartomány fejlesztése érdekében használja fel.[46] A nagy volumenű, pénzért értékesíthető feleslegek termelése itt sem cél. A felesleges javaknak a szegények megsegítésére való felajánlása itt is afféle társadalmi szerződésnek, megállapodásnak tekinthető.

Ez a fajta gazdasági kezdeményezés mindhárom esetben egy király nevéhez fűződik. Ez nem is véletlen, hiszen ebből a háromból kettő buddhista monarchia. Ezeken a helyeken a királytól elvárják, hogy tanító, spirituális értelemben vett vezető is legyen; olyan ember, akit mérhetetlenül nagy felelősség terhel az országban lakó emberek boldogságát, szabadságát és egészségét illetően. Lehetőségeiket és sikereiket a világ más részein, más kulturális környezetben nehéz lenne utánozni.[47]

Szükséges egy bölcs király?

A fenti kérdést meg lehetne fogalmazni úgy is: vajon kinek eldöntenie, hogy hol húzódik a határvonal – Payutto terminológiáját használva – az emberek alapvető szükségletei és vásárlói kívánalmak között. Erre ahány ember és ahány háztartás, annyiféle válasz lehetséges. Eldöntheti ezt egy uralkodó, akinek olyan nagy tekintélye és/vagy hatalma van, hogy döntését a gazdaság szereplői nem kérdőjelezik meg. Eldöntheti a közösség is, amennyiben szervezett és kulturált annyira, hogy képes legyen ilyen megállapodás-rendszert tető alá hozni és ahhoz önmagát minden körülmények között tartani.

Akár így, akár úgy, ha egyszer a határvonalat meghúzták, megvalósulhat a payuttói értelemben vett nem-termelés és nem-fogyasztás éppúgy, mint a túlfogyasztás elkerülése.

ITDG, Sarvodaya és Santi Asoke mozgalom

Schumacher már említett, alapvető műve először 1973-ban jelent meg[48]. A könyv világszerte ismertté tette a szenvedés csökkentését szem előtt tartó, fenntartható gazdaság koncepcióját; az üzenetet fel is erősítette az abban az évben mindenkit sokkoló energiaválság. Az ilyen prioritások alapján történő gazdasági tevékenység azonban nem ebben az évben vette kezdetét. Schumacher már maga is évekkel azelőtt, 1966-ban a tettek mezejére lépett. Hasonló módon gondolkodó társaival tető alá hozta az Intermediate Technology Development Group-ot, mely tanácsadó szervezetnek indult. A ma már Practical Action név alatt futó szervezet nem érte be tanácsadással. Aktívan segítették a harmadik világ elmaradott mezőgazdasági térségeinek lakóit, többnyire a helyszínen. Az ITDG gyorsan nemzetközi szervezetté nőtte ki magát, mely számost országban tevékenykedik: Kenyában, Szudánban, Zimbabwében, Bangladesben, Srí Lankán, Nepálban és Peruban.

A szervezet alapítói belátták, hogy a segélyezés nem vezet sehová, és az erőltetett, nagyléptékű iparosítás sem segíti az embereket: országuk adósságcsapdába kerül, a természeti környezet pedig súlyos károkat szenved. Hittek abban, hogy a kis léptékű kezdeményezések, az adott infrastruktúrában – vagy annak hiányában – is közvetlenül alkalmazható technológiák és az adott helyen kulcsfontosságú tudás terjesztése idővel nagy változásokat idézhet elő. A kevesebb több lehet.

A szervezet számos tevékenységrendszer keretében segíti a fent felsorolt országok lakóit. A félreeső vidékeken élő gazdálkodókat, energiaszolgáltatókat, politikai döntéshozókat, helybéli vallási és törzsi vezetőket összehozva fenntartható módon juttatnak el tiszta energiát a városoktól távol élő földműves közösség lakóihoz. Hasonló módon működik az egészséges ivóvíz és az öntözéshez használatos víz biztosítása. Előmozdítják a modern agroökonómia alkalmazását, az öntözés víz- és energiatakarékos módszereinek bevezetését. A kis gazdaságok halmazát egész régiókat etetni és érdekeiket megvédeni képes közösséggé szervezik. Ugyancsak képessé teszik a közösségeket a katasztrófák (áradás, földcsuszamlás, tűzvész stb.) megelőzésére és kezelésére. Az elmúlt két évtizedben már a nemek egyenlőségére és a globális felmelegedés tudatosítására is nagy hangsúlyt helyeznek.[49]

Hasonló tevékenységet fejt ki Sri Lankán a Sarvodaya mozgalom. A Sarvodaya, mely azt jelenti ‘mindenki ébredése’ vagy ‘mindenki felemelkedése’[50], Mahátma Ghandi könyvének címe volt. Ebben a könyvben az ideális társadalom kialakításának legfőbb vezérlő eszméit írta le a szerző 1908-ban. A könyv főképpen a munka méltóságáról, a javak egyenlő elosztásáról, a közösségek önellátásáról és a személyes szabadságról értekezik.

A Sarvodaya Mozgalom elindítása Vinoba Bhave nevéhez fűződik. Bhave és társai a nyomor felszámolását, a nincstelenek egzisztenciális biztonságának növelését, s ezen keresztül a szenvedés csökkentését tűzték ki célul. Leghíresebb projektjük a ‘Bhoodan’[51], egy földosztó mozgalom volt, mely az ötvenes években aratta legnagyobb sikereit. A Sarvodaya aktivistái rávettek nagy kiterjedésű földbirtokkal rendelkező embereket, hogy területük egy töredékét adják át a föld nélküli családoknak.

Az önkéntes földreform meglepő módon működött. A birtokosok összességében véve nagy területeket adtak át[52] családoknak, akik vállalták, hogy a nekik juttatott kis darab földön csak élelmiszert termelnek, a termőföldet nem adják el, és az erőszakmentesség és a fenntarthatóság jegyében nem használnak megcsonkított vagy erőszakkal munkára kényszerített állatokat, ahogyan gépeket és vegyszereket sem.

A hatvanas évek elején a mozgalom lendületét veszítette, legalábbis az indiai szubkontinensen. Srí Lankán azonban ma is virágzik buddhista közegben. Földreformmal nem foglalkoznak, legfőbb törekvésük egy szegénységtől, túlzott gazdagságtól és hatalomtól, valamint konfliktusoktól mentes társadalom kialakítására irányul. A leghátrányosabb helyzetű emberek spirituális, morális, kulturális, társadalmi, gazdasági és politikai felemelkedésén fáradoznak. A konkrét projektek igyekeznek szakembereket képezni és munkahelyeket teremteni. Az egész világon gyűjtenek adományokat. Egyik legfőbb ambíciójuk a természeti katasztrófákra való hatékony felkészülés. Készen kell állni, hogy hatékonyan és gyorsan tudjanak reagálni a vészterhes eseményre, mert ezzel életeket menthetnek meg; ahelyett, hogy csak várják a katasztrófát és aztán segélyt kérnek.[53]

A buddhista eszmények alapján szerveződő gazdaság nem csak kormányzati szinten van jelen Thaiföld életében. Mikor az 1998-as ázsiai gazdasági válságra válaszul Bhumibol király meghirdette a Sufficiency Economic Model programját, a Santi Asoke mozgalom tagjai elégedetten vették tudomásul, hogy ők ezen alapelveknek megfelelően élnek már évek óta.[54]

A mozgalom számos, Peter Harvey által egalitáriusnak és demokratikusnak nevezett, önfenntartó közösséget működtet országszerte. Kolostorok köré szerveződő jóléti szolgálatok, használtcikk boltok, őstermelői piacok, kisebb - egyéb kategóriába tartozó – üzletek tartják fenn önmagukat. Van egy indiai éttermük is, mely ingyen ételt is ad a rászorulóknak.

A mozgalmat Phra Bodhirak, a thaiföldi nagy szanghából (Egyházi Tanácsból) kiközösített szerzetes alapította.[55] Bodhirak az erdei szerzetesség régi eszményeit követve továbbra is aktív és népszerű szerzetes maradt. Folyamatos kritikával illette a thai társadalmat és annak gazdasági viszonyait. Az általa fejlesztett mozgalom és közösség népszerűsége egyre nőtt, ma már stabil gazdasági alapokon áll. Az adományként kapott cikkeket megtisztítják és megjavítják, majd olcsón – sokszor ingyen - adják tovább a szegényeknek. A Santi Asoke rendelkezik egy kisebb nyomtatott kiadvánnyal, rádióállomással és iskolákat is fenntart. Táborozásokat szerveznek gyermekeknek és fiataloknak, ahol gyakorolhatják az önfegyelmet és segítőkészséget. Működésük során nagy súlyt helyeznek az együttműködésre és a buddhista etikára.

Tudatosság alapú gazdaság

Ha az embert alapvetően a nem-tudás jellemzi, és kizárólag vágyainak kielégítése hajtja, mikor lesz számára bármi is kielégítő? Lesz-e valaha bármi elég? – teszi fel a kérdést P. A. Payutto. Ha a tanhá az egyetlen hajtóerő, láthatja-e az ember, hogy mikor tesz jót és mikor rombol? Payutto szerint nem tudják, mely cselekedeteik visznek közelebb a jól-léthez és melyek visznek éppen az ellenkező irányba.[56] A gazdasági cselekvés tudatosságának hiánya oda vezet, hogy leginkább csak ártunk, véletlenszerűen teszünk csak jót. E logika szerint elképesztő mennyiségű szenvedést zúdíthatunk az érző lényekre, hiszen az ember vágyakozása végtelen.[57]

A probléma megoldása a bölcsességben rejlik. Ha a nem-tudás és a vak vágyakozás helyett az önmagunk fejlesztése által megszerzett bölcsesség irányítja tetteinket, látni fogjuk, mi visz a helyes irányba.

A termelés nem öncélú – állítja Payutto. Az csak eszköz a jól-lét eléréséhez, mely nem azonos a telhetetlen fogyasztással. Világosan elkülöníti a jól-léthez kapcsolódó igények kielégítését és a tanhából eredő fogyasztást, mint emberi szükségletet és vásárlói kívánalmat. A gazdasági tevékenységet az előbbinek kielégítése kell, hogy vezérelje a bölcsesség és a mértékletesség talaján állva.[58] Így nézve a gazdaságot nem csak a minél nagyobb volumenű termelés lehet opció. A gazdaság fontos része lehet például a nem-termelés is. Bármennyi profitot is eredményezne, például mérgező anyagokat vagy eleve rombolásra tervezett eszközöket nem kellene termelnünk, mert csökkenthetjük ezáltal az érző lények szenvedését és sokat tehetünk az erőszakmentes világért is. Konkrét példakét Payutto a whiskey és fegyverek gyártását hozza fel.[59] A nem-termelésnek nem csak spirituális alapja lehet, ez a koncepció az optimális erőforrás-felhasználás kérdésében is megkerülhetetlen.

Ugyanezen gondolkodás vezethet el bennünket a nem-termelés mellett a nem-fogyasztás opciójához is, mely a buddhista gazdaság egyik legfontosabb eszménye, és amelyről más fejezetekben szólok még majd.

Létrejöhet ilyen, tudatosság-alapú gazdaság? Magnuson optimista.

“A Helyes tudatossággal az ember nekifoghat a gazdasági tevékenységeket irányító intézmények átstrukturálásának bonyolult munkájához, a rendszerszintű változást és az egészségesebb megélhetést eredményező új úton. Az évtizedek során kialakuló, teljes gazdasági rendszerré összeolvadó kapitalista intézményekhez hasonlóan a tudatosságalapú gazdaság intézményei is új rendszerré fognak fejlődni és összeállni az idők folyamán. A rendszerszintű változás a kapitalizmustól függetlenülő folyamatok eredményeként fog végbemenni, nem pedig a kapitalizmus megdöntésével, ahogy azt a jelenkori gazdaság sok kritikusa vélelmezi.”[60]

Magnuson szerint a gazdasági életben lassan és fokozatosan végbemenő változások elérhetők lokális és alternatív intézmények kialakításával. Eddig még minden történelmileg megragadható gazdasági-társadalmi rendszer kezdetben kicsiny, izolált intézmény vagy tevékenység formájában jelent meg az azt megelőző rend felszínén. Feltehetően a tudatosság-alapú gazdaság is így fog utat törni magának.[61]

Az alternatív intézmények máris jelen vannak. Ezek persze nem kommunák, utópiák vagy összeesküvések titkos létesítményei. Ha nem bízunk a pénzpiaci alapon működő bankrendszerben, sok országban igénybe vehetjük az államkincstár banki szolgáltatásait. A szupermarketekben kínált, többek között a polcélettartam megnövelése érdekében is “feljavított” élelmiszerek helyett vásárolhatunk termelői piacon. Mindkettő példa lehet az alternatív intézményekre, melyek ős magjai lehetnek egy idővel kifejlődő általános rendszernek.

“Képzeljük el a tudatosságalapú gazdaság üzleti vállalkozásait. Ebben a rendszerben nem léteznek transznacionális kapitalista óriáscégek. Ehelyett közösségi társulásokat, kisméretű, családi tulajdonban lévő vállalkozásokat és közhasznú vállalatokat találunk, amelyek egyesítik a tulajdont és a munkát, vagyis egyikük sem kapitalista.”[62]

A kapitalizmus jelenlegi válsága közelebb vihet-e bennünket a BG gyakorlati megvalósításához?

Mindig válságban

A kapitalizmus, mint átfogó gazdasági-társadalmi rendszer mindig válságban volt. Már gyermekként is feltűnt, szinte mindegy, hogy az elmúlt kétszáz év mely évtizedében játszódik a regény, amelyet olvasok, a mű szereplői mindig a válságos, nehéz időkre panaszkodnak. A történelmi monográfiák is erről tanúskodnak. Ha nem volt éppen valamilyen túltermelési-, financiális- vagy tőzsdei összeomlásból eredő válság, akkor a munkanélküliségi ráta szabadult el, energiaválság ütötte fel a fejét vagy éppen egy járvány vetette vissza a gazdasági folyamatokat. Mint már e tanulmány bevezetőjében említettem, egy általános gazdasági rendszertől elvárható lenne, hogy megoldja a problémákat, erre a jelenlegi gazdasági világrend nem képes.

Zsolnai metaforája nagyon érzékletes. Az egész intézményi szerkezet alapja a piaci tranzakcióktól függő profitszerzés, tehát olyan folyamatok működtetik, melyek “ellenőrizetlenek és szabályozatlanok”. A piaci folyamatok váratlan és erős kilengéseket produkálhatnak, emiatt a gazdaság egy nagy sebességgel haladó, sofőr nélküli gépjárműhöz hasonlít. Sokszor csak a szerencsén múlik, hogy a jármű nem szakítja át a szakadéktól elválasztó szalagkorlátot.[63]

A buddhista gazdaságtan arra épít, hogy a gazdaság szereplői tudatában vannak a hagyományos gazdasági rend válságának. Bölcsességük és tudatosságuk révén belátják, hogy a válságból sohasem lábalhatunk ki olyan gazdasági tevékenységek által, melyek lerombolják természeti és kulturális környezetünket, melyek erőszak alkalmazásán alapulnak, melyek az intézményesült korrupció szabályai szerint működnek.

Megfélemlített dolgozó kontra költekező fogyasztó

Korunk kapitalizmusa, mint gazdasági-társadalmi rendszer meghódította az egész bolygót. Talán még találhatunk foltokat a világtérképen, melyek cáfolni látszanak ezt az állítást, de ezek csak a szabályt erősítő kivételek. Ugyanilyen alapon maga alá gyűrte a bolygó teljes népességét, nincs olyan embercsoport, mely munkaerőként, fogyasztóként vagy valamely konfliktusban felhasználható erőként ne lenne része ennek a rendnek. Nincsenek tehát új, számottevő mértékű erőforrások, melyet a növekedés és a profitráta növelése (vagy legalább szintentartása) érdekében a gazdasági folyamatokba érdemben bevonhatók lennének. Ez a helyzet felerősíti ezt a válságjelenséget. Egyszerre van szükség a munka költséghatékonyságának növelésére és a fogyasztás felpörgetésére. Az emberek kiszolgáltatottsága olcsón munkára fogható tömegeket jelent a rendszer számára, a vágyakra alapozott marketing pedig ugyanezeket a tömegeket akarja beterelni a fogyasztás szentélyeibe, a szupermarketekbe és a plázákba, hogy ott aztán önfeledten szórják el nehezen megkeresett pénzüket. A válságjelenség lényege, hogy a két törekvés ellentmond egymásnak.

Wolfgang Streeck A kapitalizmus vége című munkájában rámutat, hogy “ …[a rendszernek] képesnek kell lennie úgy átfordítani a kapitalista társadalom tagjai túlnyomó többségében meglevő örökös félelmet, hogy a gazdasági vagy technológiai átszervezés folytán kiesik a termelőmunkából, hogy elfogadja a javaknak és a hatalomnak a kapitalista gazdaság által teremtett meglehetősen egyenlőtlen elosztását, valamint higgyen a kapitalizmus, mint társadalmi rend legitimitásában. Mindez rendkívül bonyolult és szükségképpen törékeny intézményi, illetve ideológiai erőfeszítéseket kíván meg. Ugyanez áll – az engedelmesség érdekében bizonytalanságban tartott – bizonytalan dolgozók magabiztos fogyasztókká való átnevelésére, akik mint fogyasztók a munkaerőpiacokat és a munkahelyeket érintő alapvető bizonytalanság mellett is boldogan teljesítik társadalmi kötelezettségeiket.”[64]

Gondoljunk csak a Maslow-piramis alsóbb szintjeire. Ha a rendszer azáltal fogja az embereket munkára, hogy e piramis két alsó szintjének összeomlásával fenyeget, mégpedig folyamatosan – tömegek kerülnek az állandó félelem és az aggódás állapotába. Ez az állapot végül megbetegíti a testet és a tudatot is eltorzítja. A félelmek vélt okozója iránt gyűlöletet gerjeszt és mindenféle tévhiteket generál, ugyanakkor felerősíti a vágyakat: az ember vágyakozni fog minden olyan dolog vagy tevékenység után, melyről azt hiszi - legalább időlegesen – eltompítja a szorongást. Ugyanazok az erők, melyek megélhetésünket fenyegetik, gerjesztik bennünk ezt a fajta vágyakozást. Mindaz, ami történik velünk a munka és az üzlet világában, felerősíti és újratermeli a szenveket, egyre inkább eltávolít bennünket a tiszta tudatosság állapotától. Buddhista nézőpontból elutasítunk minden törekvést, mely embereket ilyen állapotban szándékozik megtartani.

A bizonytalan dolgozó és a magabiztos fogyasztó ellentmondását egyre többen ismerik fel. A “sikeres” alkalmazotti karrier értékrendben való hátrébb sorolása és a fogyasztás-ellenesség teret nyer. Van, aki jól ismeri Payutto gondolatait és erre alapozza döntéseit; van, akinél ez csak intellektuális divat, de a gondolat terjed, a közelmúltban elérte már a fősodratú média ingerküszöbét is.

Hitelességi válság

A második világháborút követő első három évtizedben az úgynevezett Nyugati Világban az emberek hittek a kapitalizmus nagyszerűségében, a gazdasági rendszer – mint életük újratermelésére és fejlesztésére létrehozott keret – alkalmasságában. Ennek oka nagyjából kettős: egyfelöl a fent említett időszakban nemcsak a termelékenység és a profit, hanem a bérszínvonal – következésképpen a dolgozó osztályok életszínvonala is - is folyamatosan emelkedett; másfelöl a kormányzati megnyilatkozásokból és a média által folyamatosan közvetített narratívákban az intézményes agymosás (a befogadást tekintve) sikeresen mosta egybe a Nyugat kapitalizmusát, demokráciáját és jólétét, illetve a Kelet államszocializmusát, maoizmusát-sztálinizmusát és szegénységét.

A politikusok, a közélet gazdasági és politikai megnyilatkozói, továbbá az intézmények (bankok például) élveztek némi bizalmat, gazdasági és társadalompolitikai kérdésekben hitelesnek tekintették őket.

A hetvenes évek vége felé járva a bérek emelkedése az egész Nyugati világban megtorpant. A kilencvenes évek elejéig stagnált, majd lassan erodálódni kezdett, elindult lefelé[65]. A termelékenység és a profit ellenben – főleg a számítógépekkel megsokszorozott dolgozói hatékonyság eredményeképpen – meredeken felfelé ívelt a grafikonokon. A történelmi mércével mérve is óriási mértékű profitot – béremelések helyett – végül kölcsönadták a dolgozó osztályoknak kártya- és fogyasztói hitelek, diákhitel, jelzálogkölcsön és egyéb hasonló banki termékek formájában.

A vásárlóerő ily módon megmaradt; a lakosság adósságcsapdába került, aránytalan előnybe hozva a munkaadókat a munkavállalókkal szemben, és a profit újrabefektetése is megtérült nagyrészt mint a hitelekre fizetett kamat.[66] Nyugat-Európában vagy Ausztráliában óvatosabban bántak a dolgozók hitelkártyáikkal, az Egyesült Államokban és Kanadában az emberek évtizedekre előre elköltötték jövedelmüket.

A kilencvenes évek óta folyamatosan és egyre gyorsuló ütemben csökken a bérszínvonal, fogynak a munkalehetőségek egy olyan világban, ahol az adósságcsapdában vergődő dolgozók sokszor több állást is vállalni kényszerültek a hitelek törlesztése és életük fenntartása érdekében. Többségük kimerült és mindenféle stresszbetegségben szenved, egyszerűen nem tudnak többet dolgozni. Már régen nem hasonlítják magukat a (már nem is létező) kommunista világrendszer hiánygazdaságaiban megélni próbáló dolgozókhoz. A saját szüleikkel való összehasonlításban azonban érzik a lemaradást, és tudják: gyermekeik még több problémával fognak szembenézni életük során. Nincs már okuk hitelesnek tekinteni azokat az embereket, akik a kapitalizmust, mint a jólét egyetlen forrását próbálják eladni nekik. Nem hisznek a politikusoknak, a nagyvállalatoknak és bankoknak még annyira sem. Sőt, újabban a tudomány képviselői is csak kétkedéssel találkoznak, a közmondásos “brit tudósoknak” egy szavát sem lehet elhinni – mondják gyakran.

A 2019-es év sárga mellényes megmozdulásai Franciaországban vagy a következő év zavargásai Amerikában felvetik annak gyanúját, hogy az egyre szűkülő, dolgozó középosztály is forradalmi osztállyá válhat. Következésképp emberek egyre nagyobb tömegei válhatnak fogékonnyá a gondolat iránt, mely szerint a tudatosságot és a szenvedés csökkentését kellene gazdasági tevékenységeink vezérelvévé tenni.

Techno-optimizmus és buddhizmus, a buddhizmus viszonyulása a technológiához általában

A gazdasági-társadalmi rendszerek jövőjéről szóló gondolkodás és az arról folyó vita tájképén érdekes magaslat az úgynevezett techno-optimizmus. Ahogy az ókori Athén arisztokrata vénjei az Areioszpagoszon, itt is olyan emberek – főkét tudósok, mérnökök és az új technológiákra épülő tevékenységek kockázati tőkét mozgósító befektetői – ülnek a sziklás dombtetőn, akik az emberek összes problémájára tudni vélik a megoldást. A techno-optimizmus és a buddhista gazdaságtan eszméi nagyjából ugyanazokban az évtizedekben, és ugyanabban a térben terjedtek el, mindkettő nagy hatást gyakorolt az új utat keresőkre.

A techno-optimizmus felkent papjai eszméiket a természettudományos kutatások eredményeire és azok ipari alkalmazásaira alapozzák, jellemzően a mérnöki tudományok nyelvezetén kommunikálnak. A nyugati világban emiatt sokak számára hitelesebbnek tűnnek, mint azok, akik tudatosságról és a Helyes Megélhetésről, vagyis egy több, mint kétezer éve meghalt ember tanításairól beszélnek. A techno-optimisták nézete szerint a szenvedés csökkentéséhez a forradalmi ideológiák hirdetői éppolyan keveset fognak hozzátenni, mint mondjuk a jézusok és buddhák. Szerintük az emberiségnek egy dologra van égető szüksége, és ez a technológia minél gyorsabb fejlődése. Bernard Gendron[67] például mélyen meg van győződve arról, hogy a technológia posztindusztriális forradalma már folyamatban van, a technológia fejlődése fennmarad és gyorsul, hamarosan véget vet a szűkösségnek (end of scarcity), és arról is, ez a folyamat elsöpri majd jelenlegi társadalmi problémáink nagy részét.

Rushkoff[68] ennél is tovább megy. Szerinte ez a fent említett folyamat elkerülhetetlen és megállíthatatlan, a legjobbat hozza ki az emberi természetből és demokratizálja a társadalmakat. A folyamat előre nem látható fejleményei pozitív hatással lesznek az emberi társadalmakra. És a maxima, melyről Rushkoff igazán híressé vált: a technológia feltakarít maga után. Az új tudás és annak ipari alkalmazásai mindig megoldja – vagy: elvben megoldhatja – azokat a problémákat, melyeket a régi hosszú időn át történő használata generált. Ebből következhet például, hogy az ipari kapitalizmus által okozott mérhetetlen környezetszennyezés gondját is csak új technológiák oldhatják meg a régiek kiváltásával, illetve a vizek és a levegő megtisztításának még ezután kifejlesztendő technológiáival.

A buddhista közgazdaságtan legkézenfekvőbb kérdése ezzel kapcsolatban mindig a “mikor”. Mennyi ideig kellene várakoznunk ezekre a messianisztikus jellegű technológiákra? Mennyi szenvedést kell még addig az érző lényeknek elviselniük?

Érdemes megjegyezni, hogy léteznek buddhista techno-optimisták is. A legjobb példa talán Rev. Pragna Bodhi, polgári nevén James Hughes, aki tagja volt a Sarvodaya Mozgalomnak, ma pedig főként futurológusként szerez hírnevet magának.

Hughes meggyőződése, hogy a transzhumanista technológiák embereken való alkalmazásának lehetősége demokratikus körülmények között valójában egyenértékű a buddhista értelemben vett megszabadulás és megvilágosodás narratívájával. Ha mindenki – nemcsak a gazdagok és hatalmasok – számára elérhetővé válnak azok a fejlett technológiákon alapuló képességek, melyek segítségével megváltoztathatjuk, újratermelhetjük vagy éppen lemásolhatjuk testünket és tudatunkat, ez az ember által soha korábban meg nem tapasztalt szabadságot jelenthet. Ahogy korábban a fogamzásgátlás megadta a szabadságot, mely szerint megválaszthattuk, mikor akarunk gyermeket, a génmódosítás technológiája megadhatja azt az opciót, mely szerint megválaszthatjuk, milyen gyermeket szeretnénk. Nézete szerint a technológia egyre gyorsuló fejlődése a szabadság, a megszabadulás felé repít bennünket.

A transzhumanista technológiák és a magas értelmi szinten álló mesterséges intelligenciák megvalósításának nincs elméleti akadálya, tehát csak idő kérdése, mikor jön el ezek mindennapos használata. Nem lehet e korszak kapuján belépni anélkül, hogy még a fejlesztés során ne tisztáznánk, mit is akarunk implementálni. Ha nem értjük pontosan, mit is jelent az én tudatossága (sense of self), az én illúziója (the illusion of self), a tudat általában vett eszméje és működése; nem leszünk képesek megépíteni a tudatosság gépeit, melyek szándékaink szerint működnek majd. Hughes szerint ebben a fejlődésben jelentős szerepet vállalhatnak buddhista gondolkodók.[69]

A transzhumanizmus lehetőségeit erősen vitatják, de abban szinte mindenki egyetért, hogy a jövő gazdaságának egyik legfontosabb erőforrása a mesterséges intelligencia lesz. A gazdasági és katonai nagyhatalmak által az AI-verseny sikere érdekében felhasznált erőforrások mértéke sokatmondó. A gépi intelligencia fejlesztését ma még a legtöbb ember a komputer-tudományok illetékességi körébe utalja, figyelmen hagyva mindazokat a potenciális változásokat, melyeket ez a technológia a gazdaságban, a társadalomban és a kultúrában generálhat. Ezt a felelősséget az informatikusok egyedül nem vállalhatják fel. A tudomány, a filozófia és a vallás területén dolgozó elméknek itt össze kell fognia annak érdekében, hogy a létrejövő új technológia az emberek jól-létét segítse elő és ne újabb problémát okozzon. A mesterséges intelligencia esetében nem lehet megkerülni a tudattal, identitással és a szándék-etikával kapcsolatos kérdéseket, és ennélfogva játszhat a fejlesztésben nagyon érdekes szerepet a buddhizmus.[70]

Magnuson úgy véli, hogy a technológiákat az adott rendszerre jellemző intézmények termelik ki magukból és ezen intézmények propagálják az új eljárásokba vetett vakhitet is. Ha az emberek nem fejtenek ki proaktív és intenzív tevékenységet a technológiák felhasználását meghatározó intézményrendszer megváltoztatására, a technológiák megjelenésétől önmagában nem remélhetjük a szenvedés csökkentését.[71] Ha az új technológia változatlan gazdasági-társadalmi környezetben jelenik meg, annak hozadéka legjobb esetben is egy új termék vagy szolgáltatás lesz, melyet a szenvedőknek és rászorulóknak drága pénzen kell majd megvásárolniuk.

A legújabb természettudományos eredményekre épülő technológia és azok mérnöki, ipari alkalmazásai nagymértékben alakítják át az ember gondolkodását, értékrendjét és a társadalomban elfoglalt helyét. Ugyanez elmondható a nagy világvallásokról és spirituális eszmerendszerekről is, ennek ellenére a technológia és a vallás kapcsolata nehezen megragadható. Talán azért, mert sokak fejében élesen elkülönül a kettő. A tudományt és a technológiát a racionalitás gondolati rekeszében helyezik el, melyet August Comte arcképe díszít; míg a vallás helye másutt van: azon a polcon, ahol a hit, az odaadás és a legmélyebb érzéseinket jelölő szavakkal vannak felcímkézve rekeszek. Számos önmagát természettudományos gondolkodású embernek kikiáltó publicista sokszor csak vallásellenes indulatok által generált írásai is szélesíteni látszanak ezt a szakadékot.

Pedig a történelmi tapasztalat szerint a vallás és a technológia története összefonódhat, hatással lehet egymásra. A fadúcos nyomtatás technológiáját a buddhista szútráknak, illetve azok fordításának elképesztő szövegtömege, vagyis e szövegtömeg tárolhatóságának, továbbíthatóságának, és általános értelemben vett menedzselhetőségének az igénye hívta életre. Az első ránk maradt nyomdatermék éppen a nyolcszázas évek végén Kínában elkészített példánya volt a Gyémánt szútrának. A nyomdatermékek megjelenése erősítette és gyorsította a gondolatok terjedését, a tudományokét éppúgy, mint a vallásokét. A kínai hivatalnok-réteg megerősödésétől egészen a protestantizmus térnyeréséig lehetne sorolni a történelmi következményeket. A puskapor feltalálója lehetett a taoista alkímia egy művelője vagy éppen egy – ugyancsak alkímiával foglalkozó - srí lankai buddhista szerzetes, de a világtörténelmi jelentőségű technológia (a robbantás módszere) a halhatatlanság utáni vágy ösztönözte kutatás révén jött létre.[72]

A buddhizmus napjainkban is kapcsolatban áll a technológiákkal – ahogy fentebb a techno-optimizmus kapcsán megemlített példákkal utaltam már rá. Ez a kapcsolat sokszor ellenségesnek tűnik, gondoljunk csak a határozottan elmarasztaló buddhista álláspontra a nagyüzemi állattenyésztéssel vagy a génmódosított organizmusokkal kapcsolatosan.[73] Ellenségesnek tűnhet, de a megnyilatkozások kiindulópontja nem technológia-ellenesség, hanem az élet, az identitás és a szabadság védelme. Sokszor építő ez a tudományhoz fűződő kapcsolat. Az AI-fejlesztés példájához hadd vegyem még ide Matthieu Ricard[74] világsajtót bejárt fotóját, amint a híres szerzetes egy laboratórium padlóján ülve, elektródákkal a fején meditál segítve ezzel az agykutatást. Ebben a történetben azonban nemcsak az ismert gondolkodók játszhatnak szerepet. A buddhizmus attitűdjeit hordozó, és ennek megfelelően viselkedő hétköznapi ember – ha úgy tetszik: a fogyasztó – szintén fontos lehet.

A buddhista gyakorló a tudománnyal és technológiával szemben sem nem közömbös, sem nem ellenséges.

A helyenként túl is csorduló bőség, a száz éve még elképzelhetetlen kényelem és az elképesztő szenzációkat produkáló szórakoztatás csakis a fejlett technológia révén válhatott mindennapjaink részévé. Mindazonáltal ugyancsak a modern technológia tehet arról, hogy egyre több állam szerelkezik fel tömegpusztító fegyverekkel, hogy egyre több iparág egyre nagyobb mértékben mérgezi a környezetünket, hogy egyre több kiszámíthatatlan kimenetelű genetikai módosítás történik az élővilágban. Jelentősége kell, hogy legyen annak, az új technológiákon alapuló mérnöki alkalmazásokból, melyek valamilyen áru (esetleg szolgáltatás) formájában jutnak el hozzánk, mennyit fogadunk el. Ha elfogadjuk használatukat, jelentősége kell, hogy legyen annak, hogyan használjuk ezeket.

Minél inkább megközelítjük létezésünk mikéntjével a buddhista eszményt, létünk csaknem tökéletes mivolta és a cseppet sem eszményi külső környezet között egyre nagyobb a kontraszt. Ahogyan az arhatok, bódhiszattvák és az úton régóta járó tanítók megtagadják a bőséget, kényelmet és a szórakoztatást, az valamelyest hasonlónak tűnik azon kortársaink viselkedéséhez, akik bár értik, mi mindent adhat nekik a technológia, mégis képesek ellenállni a felhasználásuk csábító lehetőségeinek. Minél messzebbre jut a technológia a technikai civilizáció és az ember természettől való eltávolításában, egyre nagyobb jelentősége lehet ennek a buddhista attitűdnek. Az innováció elfogadása, valamint használatának módja azután visszahat az innováció irányát megszabó erőkre. Az okság, mely a történelmi múltban is összekötötte az eszmerendszereket a technológiai fejlődéssel, ma is működik.

A gazdasági folyamatok leírásakor a gazdaságtanok sokszor önként szűkítik le látókörüket olyan tényezőkre, mint a tőke, erőforrások mennyisége, kereslet és kínálat. Műveleteket végezve ezen tényezőkkel ráadásul meglehetősen uniformizált gazdasági szereplőket használnak fel számításaikhoz: a minél nagyobb gazdagságot és hatalmat felhalmozni akaró vagy éppen a lehető legkevesebb munka elvégzése mellett a lehető legtöbbet fogyasztani vágyó, a technológia legújabb játékszereit a végletekig kiélvezni szándékozó embert. A buddhista közgazdaságtan a gazdaság szereplőinek egyéb lehetséges viszonyulásait is számításba véve rávilágíthat – a technológia és gazdaság összefüggéseit vizsgálva különösen – jelentős, spirituális és kulturális eredetű attitűdökre, melyek tényleges és számottevő hatással lehetnek a gazdaságra.[75]

Schumacher a Helyes Megélhetés és az erőszakmentesség eszméjéből levezette a buddhista közgazdaságtan létezését. Ha létezik ilyen közgazdaságtan, léteznie kell buddhista technológiának is, mely nyilvánvalóan az emberek jól-létét és megszabadulását segíti elő, ilyen és csakis ilyen szerepet játszik a gazdasági folyamatokban.[76]

Az automatizálás és a technológiai munkanélküliség buddhista megítélése. Az általános értelemben vett munkanélküliség buddhista felfogása.

Az automatizálás, gépesítés és digitalizálás kérdésében a buddhista gazdaságtan álláspontja egyszerű. Ha modern technológiák olyan gépeket állítanak a termelés szolgálatába, melyek sem előállításukkal, sem működésükkel nem károsítják a környezetet, és egészségkárosító, monoton, esetleg balesetveszélyes munkát vesznek le az ember válláról, úgy a gép közelebb vihet a jól-léthez. Amikor azonban a gép csak a profitmaximalizálást szolgálja, s az ember puszta kiszolgálójává süllyed, tovább fokozva ezzel a munkától való elidegenedést és a társadalom torzulását; mindenképpen kerülendő.[77] Scumacher úgy véli: a gépesítés csak akkor elfogadható, ha hozzásegíti az embert képességei fejlesztéséhez.[78]

A technológiai munkanélküliséget is a fentiek szellemében ítéli meg a buddhista gazdaságtan. A technológia fejlődése csak akkor vezet tömeges munkanélküliséghez, ha e fejlődés mellett elmarad a gazdasági-társadalmi rendszernek a szenvedés csökkentésének irányába mutató fejlődése.

A munkanélküliséget általában azonban nem könnyű buddhista szempontból nézni. Van ilyen szempont egyáltalán? A modern ipari társadalomban ez egy fontos kérdés, a társadalom minden tagja viszonyul a munkanélküliséghez így vagy úgy, akár átélte már, akár még csak fenyegeti az életét. Lehet, hogy egy olyan átfogó eszmerendszer, mint a buddhizmus, erről nem mond semmit?

A “munkanélküli” szóösszetétel 1667-ben, Milton Elveszett paradicsom című művében jelenik meg először, a modern értelemben vett “munkanélküliség”-et, mint társadalmi jelenség megnevezését is csak 1888-ban írták le először. Ókori és középkori kontextusban nincs értelme munkanélküliségről beszélni.[79]

A Kucchivikara-vatthu[80] lapjain olvasható történet szerint Buddha egyszer egy súlyosan beteg, de szemlátomást elhagyott és ellátatlan szerzetesbe botlott. Megkérdezte tőle, miért nem törődnek vele szerzetestársai. A beteg ember úgy vélte, azért hagyták magára, mert már semmilyen hasznot nem hajt a szanghának: nem tud dolgozni, tanítani, szöveget memorizálni, de még kéregetni sem. A Buddha elutasítván ezt a haszonelvűséget, felszólította a szerzeteseket, hogy lássák el a beteget. Minden társunkról gondoskodnunk kell – ez a tanítás lényege.

A munkanélküliek közül sokan állásuk elvesztését követően mély depresszióba süllyednek. Sokszor nem is azért, mert szó szerint étel, menedék és gondoskodás nélkül maradnak, hanem mert úgy érzik, nem érdemlik meg a javakat és a gondoskodást. Mintha életük egyetlen értelme és igazolása annak az állásnak a betöltése lenne, melyet egy cég vagy az állam kínált fel neki valamikor. Ez az érzés nemcsak belülről fakad. Ezer formában megkapja a ha-nincs-jövedelmed-nem-vagy-senki és az aki-nem-dolgozik-ne-is-egyék típusú üzeneteket kívülről is.

Ahogy Clasquin rámutat, egy ember lehet gazdasági értelemben véve inaktív, de attól még megmaradnak a reményei és félelmei, az álmai és a kapcsolatai csakúgy, mint tevékenységei is. Sok és szerteágazó módon még mindig hozzájárul az emberi tapasztalat totalitásához. Kik vagyunk mi, hogy egyszerűen csak munkanélküliként kezeljük ezt embert?[81]

Nos, a buddhista tanítások álláspontja a gondoskodást tekintve elég egyértelmű. Alkalmazásban áll-e embertársunk vagy sem, mindenképpen megérdemli a törődést. Nem az alkalmazás alapján kell értékesnek tartanunk magunkat és embertársainkat, hanem a bennünk lévő Buddha-természet alapján. Ahogyan saját életünkhöz viszonyulunk, ahogyan másokat kezelünk, ez tesz bennünket értékessé. Ki kell alakítanunk azt a kultúrát és intézményrendszert, mely alapja lehet a szangha tagjain való gondoskodásnak, de az erre irányuló törekvésünk középpontjában nem az alkalmazás fog állni.[82]

A technológiai munkanélküliség a gazdaság digitalizálásával, a mesteréges intelligenciák széleskörű alkalmazásával és a GNR-revolúcióval[83] együtt fog kibontakozni. Mértékét illetően nincs egyetértés.

Vannak, akik amellett érvelnek, hogy a munkahelyek száma nem állandó, tehát bőven akadnak majd betöltendő munkahelyek, ezeket éppen az új technológiákra épülő, új iparágak fogják létrehozni. Mások arra mutatnak rá, hogy az új iparágak legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy lehetőség szerint semmilyen folyamatot nem építenek emberi munkavégzésre. A problémára kínált megoldások sorjáznak az innováció megsemmisítésétől – amivel a ludditák próbálkoztak –, annak adott történelmi helyzetben való elutasításán át – ez Mahátma Gandhi álláspontja[84] –, egészen annak kizárólagosan az ellátás szolgálatába állításáig – ahogyan Jacques Fresco vázolja ezt fel a Venus Project-ben[85].  Megint mások ezt a problémát is pénzzel oldanák meg. A hagyományos segélyezés mellett gyakran szóba kerül az Általános Alapjövedelem (Universal Basic Income). Ismerve a buddhizmus szellemiségét, nem várható, hogy a buddhista gondolkodók állást foglalnának bármelyik megoldás mellett – vagy ellen – ezek közül. A szanghának gondoskodnia kell tagjairól, és ez általánosítható majdnem minden közösségre. Ez az álláspont nem változik majd.

A közösségszervezésen alapuló megvalósítás gondolatkísérlete

Alternatív intézmények és közösségek

A buddhista gazdaságtan ajánlásainak valóságba való átültetését – ahogy azt már említettem – Joel C. Magnuson alternatív intézmények által tartja elképzelhetőnek. Az ilyen intézmények mindig helyi kezdeményezések eredményeképpen, egy tudatos közösség munkája révén jönnek létre. Amint az ilyen intézmények hálózata is megjelenik, olyan folyamatok indulhatnak el, melyek a rendszerjellemzők már valamelyest számottevő mértékű megváltozásához is elvezethetnek.[86]

A folyamat legfontosabb tényezője a tudatos közösség tartós létezése. Hogyan jön létre egy ilyen közösség? Zsolnai László említ egy olyan modellt, mely alapja lehet ilyen közösség felépülésének és fennmaradásának. A “közösség által támogatott mezőgazdaságot”[87] mint az erőszakmentes gazdaságszervezés egy példáját aposztrofálja. “A fogyasztók egy csoportja megállapodik egy ökológiai gazdálkodást folytató termelővel terményei folyamatos megvásárlásáról. A termelési döntésekbe a fogyasztók is beleszólhatnak. Közös, hosszú távú, fenntartható stratégiában gondolkoznak, amely mentesíti a piac ingadozásaitól az élelemiszertermelést és a földhasználatot, elutasítja a monokultúrát és a vegyszerek használatát.”[88]

Ez nem puszta elmélet. Amint azt később részletesebben is tárgyalom, magam is voltam ilyen közösség tagja. A fent említett modellen alapuló közösség tevékenysége nem csak szembe megy az éppen regnáló gazdasági renddel, de azt is biztosan állíthatjuk róla, hogy működhet.

A fogyasztás tudatos módja

A huszonegyedik század első évtizedében roppant népszerű volt a “tudatos vásárló” kifejezés. Tanulmányok, könyvek és cikkek láttak napvilágot, a környezettudatos vásárlás divatos és egyben reménykeltő téma is lett akkoriban.

A tudatos jelző bár nem kizárólag, de főleg és elsősorban a “környezettudatos” jelentést hordozta. Sokféle környezetet értelmezhetünk persze, vásárolhatnánk a mentális vagy társadalmi környezetünkre való tekintettel is, de ez a fajta környezettudatosság a természeti környezetre vonatkozott.

Az üzenet egyértelmű volt: ha olyan terméket vásárolsz, melynek előállítása és terjesztése során pazarló és hulladékot termelő eljárásokat alkalmaztak, ráadásul a környezetünket erősen szennyező energiaforrásokat használtak fel, akkor felelős vagy mindazokért a környezeti károkért, amelyek lassan, de biztosan egy katasztrófa felé sodorja a bolygó lakóit. Az üzenet igyekezett reményt és bűntudatot kelteni egyszerre. Reménykeltőnek nevezném azt a mozzanatot, hogy végre a hétköznapi értelemben vett kisember, felhasználva fogyasztói státuszát végre tehet valamit a tisztább, egészségesebb környezet érdekében, túl azon, hogy harsány transzparenseket lóbál a zöld mozgalmak tüntetőinek sorában. Hiszen dönthet úgy, hogy nem vásárolja meg az indokolatlanul nagy ökológiai lábnyomot maga után hagyó ipari tevékenységek termékeit. Lemond róluk, vagy más, környezetkímélőbb technológiával készült árut vásárol. Bűntudatot keltő volt az üzenetnek az a mozzanata, mely a környezetkárostó módon előállított vagy terjesztett cikkek megvásárlásával maga is előidézőjévé válik a globális felmelegedésnek, a fajok pusztulásának, több száz millió ember kényszerű migrációjának, ráadásul felelőtlen fogyasztásával gyermekeinek és unokáinak jövőjét emészti fel.

Korántsem a buddhista tudatosságról vagy egy tudományos jellegű, valóságunk minden dimenzióját magában foglaló rálátásról van tehát szó. A környezettudatos vásárló viselkedése egyfajta bojkott: ha olyan értesüléssel bír adott termékkel kapcsolatban, mely rossz fényt vet annak előállítóira vagy terjesztőire környezeti kérdésekkel kapcsolatban, akkor nem vásárolja meg a terméket és másokat is arra buzdít, hogy hagyják csak azt a dolgot ott a polcon.

Évekkel ezelőtt még igyekeztem lebeszélni kislányomat arról, hogy gyorsétteremben étkezzünk, pedig tudtam, hogy szereti a sült krumplit és a hamburgert. A termékek egészségkárosító hatásával érveltem. Orvosi és biológiai ismeretekkel hozakodtam elő, ami azt mutatja, hogy afféle – nevezzük így - “egészségtudatos” vásárlóként viselkedtem, féltettem a családtagok egészségét. A családtagok egészségének elvesztése mérhetetlen szenvedést okozhat.

Mikor a közelmúltban egy ilyen gyorsbüfé közelében megjegyeztem, hogy néha-néha nagyritkán ehetünk egy hamburgert, tulajdonképpen a kedvében akartam járni – meglehetősen következetlen módon persze.

Döbbent kiselőadás volt a válasz. Tudom én azt, mennyi víz és földterület felhasználásával állítják elő ezeket a silány minőségű húspogácsákat? Mennyi energiát emészt fel a szállítás és a hűtés? Hogy mennyi szennyezőanyag kerül a levegőbe azért, hogy a termék itt és most a frissensült étel látszatát keltse? Tudom-e, mennyi vegyszer kerül a vizekbe csak amiatt, hogy a színes csomagolóanyag, amelyben a szendvicset elhozom, szinte azonnal szemétté válik, és a színekért felelő festék kioldódik?

Korábban tehát valamiféle egészségtudatosság miatt nem mentünk be a gyorsbüfébe, újabban viszont a környezettudatosság által életre hívott bojkott miatt nem tettük ugyanezt.

A Buddha, miután elfogyasztotta a parasztlánytól kapott rizskását, azt mondta a döbbent aszkétáknak: tanulni annyi, mint változni. Egyvalami biztos: mind az én ismereteim a mélyolajban sült burgonya rákkeltő hatásáról, mind kislányom ismeretei a gyorséttermi termékek ökológiai lábnyomáról megváltoztatta (fogyasztói) viselkedésünket.

A lényeg itt az, hogy többen is vagyunk. Néhány napja az okmányirodában várakozva hallhattam, amint egy fiatal férfi mobiltelefon-hívás keretében újságolta valakinek a nagy hírt: új autót vásárolt. Hallhatóan arra volt a legbüszkébb, hogy a kisautó teljes mértékben elektromos meghajtású. Mondandójából kiderült, hogy csaknem kétszer annyi pénzt kellett megmozgatnia, mint egy hagyományos – benzines vagy diesel – autó esetében kellett volna, de “nem számít”. “Vásároltam volna inkább egy mérgeket köpködő zajgépet?!” A tudatosság által másképp viselkedünk.

Milyen igények köré szerveződik a közösségi vásárlás?

A bevásárlást többnyire egyénileg vagy a családtagokkal intézzük. Ha csak nem veszünk valami olyasmit, mely különleges szakértelmet igényel, nincs szükségünk senki másra. Néha csatlakozunk vásárlói csoportokhoz speciális igények kielégítése végett. Csaknem két évtizede egy szomszédunk három soklakásos ház lakóinak rendelését gyűjtötte össze, dobozos gyümölcsleveket, befőtt-konzerveket és ehhez hasonló élelmiszeripari termékeket hozott a termelő üzemtől a lakás küszöbéig megkerülve az összes kereskedőt. Nyilvánvaló, hogy a termék nem volt egészségesebb, mint a többi hasonló árucikk, és azzal sem tűnt ki, hogy mondjuk vegyszerek felhasználása nélkül készült. Ami a szervezőt tettekre sarkallta, az a kereskedők jelentős áremelkedést okozó árképzése volt. A vásárlók igénye ezúttal az olcsó áru volt.

Valamivel később egy másik lakóhelyen egyszerre két csoport is működni kezdett. Az egyik egy szomszédos országból hozott be jellemzően japán és koreai iparcikkeket, melyek sokkal jobb minőségűek voltak, mint a mi országunkban kapható hasonló termékek. A másik sokkal érdekesebb volt. A fővárostól nem messze lévő falvakban gazdálkodó emberek úgynevezett “bio” termékeit hozta nagy mennyiségben a fővárosba, de egy szervezett közösség keretein belül, a kereskedelmet ezúttal is megkerülve. A fogyasztónak lehetősége nyílt személyes kapcsolatba lépni a termelővel egy “iwiw” nevű számítógépes, közösségi felületen keresztül. A termelő visszajelzést kaphatott az áru minőségével, csomagolásával kapcsolatban, a fogyasztót a falusiak tájékoztatták arról, hogy adott gazda melyik áruja mennyire “bio” tulajdonképpen. Az ilyen termények termelése, a vegyszerek – például permetezőszerek – mellőzésével a környezetet is kímélte, de nem ez volt az igény, mely a csoportot működtette és összetartotta. A tartósabb iparcikkek és az egészséges élelmiszer esetében is a minőség volt a fontos. A minőségi termék beszerzésének igénye volt ebben az esetben megnevezhető.

Bíztató példák: Fairtrade Cocoa Program és a Slow Movement

Az egyik rendkívül bíztató példa a Fairtrade mozgalom. Az erőszakmentesség és a szenvedés csökkentése a mozgalom tevékenységének a két legfontosabb eszmei alappillére. Egyfelől határozottan bojkottálja az olyan termékeket, melyeket emberek – sokszor gyermekek – munkára kényszerítésével állítottak elő. Ebben nincs semmi túlzás, a gyermekrabszolgaság elterjedt jelenség – elsősorban Fekete-Afrikában. Másfelöl határozottan ellene megy a – sokszor terrorral és zsarolással megtámogatott – nyomott felvásárlási áraknak, melyet a világcégek kényszerítenek a kiszolgáltatott termelőkre. A kizsákmányolásnak ez a leplezetlenül durva formája mérhetetlen mennyiségű szenvedés okozója három kontinensen.[89] A számok nagyon beszédesek. A banán termeléséből és eladásából származó haszon mindössze 4%-a kerül az ültetvényen dolgozókhoz, míg a legnagyobb tortaszelet, a haszon 29%-a szupermarketeknél realizálódik – legalábbis Európában. A Costa Ricában vagy Guatemalában banánültetvényeken dolgozók napi 400 Forintnak megfelelő jövedelemmel kell beérniük.

A Fairtrade elsősorban a csokoládé és kávé kereskedelmével kapcsolatban vált ismertté, de foglalkozik egyéb cikkekkel, mint például: banán, cukor, tea, méz, virág, ruha és arany.[90]

A kényszerű munka bojkottján túl a mozgalom a méltányos felvásárlói ár kialakítására fókuszál. Az árban meg kell jelennie a termelők mindenféle értelemben vett ráfordításainak, gazdasági, társadalmi, de még ökológiai jellegű körülményeinek is. Az előre fizetés gyakorlata és a hosszú távú szerződések sokszor a túlélést és a tervezhető jövő lehetőségét biztosítja a termelőknek. Az ár-prémium biztosítja, hogy a magasabb bevételekből a közösségnek is jusson, a helyi egészségügy, oktatás, ivóvízbiztonság fejlesztését jutalmazza elsősorban. A nagyhatalmú felvásárlócégek és szupermarketek nyomott felvásárlói árai állnak a környezet sok helyen megdöbbentő mértékű rombolása mögött is, ezért a Fairtrade sikere az egész emberiség számára fontos, azoknak is, akik nem fogyasztanak csokoládét, kávét vagy banánt.

Elképesztő mennyiségű méreg kerül ugyanis a környezetbe, és – nagyon sok esetben – az emberek szervezetébe közvetlenül. A közép-amerikai banán- vagy kelet-afrikai virág-termesztés jövedelmezősége kikényszeríti a monokultúrás jellegű termelést. Ezt a növények nehezen bírják, ezért ezeken a helyeken ipari mennyiségű rovarirtó és gombaölőszert használnak fel. Az ültetvénytulajdonosok a munkavédelmi előírások betartatását és védőfelszerelések beszerzését illetően ellenérdekeltek, emiatt a munkások közvetlenül nagy mennyiségű permetet nyelnek le munkavégzéskor. A szállásul szolgáló szánalmas építmények jellemzően az ültetvények területén vannak, a permetezőszer valósággal elborítja őket. A környéken termelt egyéb élelmiszer és ivóvíz szintén szennyezett. Az egészségügyi következmények ezek után nem meglepők: légzőszervek súlyos károsodása, depresszió, meddőség, bőrbetegségek, rákos daganatok. Az ilyen helyeken az átlagot meghaladó mértékben jönnek világra sérült gyermekek. Az orvosok szinte kivétel nélkül az ültetvényt birtokló cég alkalmazottai vagy megfélemlített emberek, akik a fenti betegségek okairól többnyire hallgatnak. A dolgozók érdekeit ténylegesen védő szakszervezet ritkán van, mert ennek tagsága fizikai erőszakkal – néha gazdasági érdekből elkövetett gyilkossággal – kell, hogy szembenézzen.

A szenvedés tehát hangsúlyozottan és kétségeket kizáróan jelen van. A fent felsorolt, a nyugati világban eladott termékek mindössze 1,5-2%-a viseli a Fairtrade vagy az ahhoz nagyon hasonló mozgalom, az UTZ logóját.[91] Az alacsony arány ellenére a szenvedés mérhető és számottevő mértékben csökkent e mozgalmak tevékenysége folytán. Érdemes itt az UTZ 2014-ben készült tanulmányára rámutatni,[92] mely szerint a minősítési rendszerből eredő előnyök révén már negyvennégy-ezer gazdálkodó nyomora enyhült vagy szűnt meg a gyermekmunka kizárása mellett.

A kapitalizmus válsága folytán már a nyugati vásárlók jelentős része sem gondolja, hogy a profit-motívum egy jó gazdaság- és társadalom-szervező erő lenne, sőt egyre többen tudnak szenvedést okozó természetéről. Ezért veszik le a polcról a Fairtrade vagy UTZ logót mutató árukat annak ellenére, hogy azok drágábbak, mint a gyermekmunkával előállított hasonló cikkek.

Azoknak, akik bármilyen gazdasági tevékenységet csak profit-maximalizálásnak alárendelve tudnak elképzelni, nem csak “a több jobb” a jelszavuk, de “a gyorsabb mindig jobb” szintén. A termelésből és a kereskedésből nagy hasznot húzó szervezetek igyekeznek minden módon terjeszteni a sebesség kultúráját. Számukra az ideális fogyasztó mindig nagy fordulatszámon pörög, sokat, gyakran és gyorsan vásárol – hamar elhasználódó, szándékoltan silány minőségű termékeket.

A gyorsaság torz kultúrájának leglátványosabb kirakatai a gyorsbüfék, ahol emberek gyakran úgy tömik magukba az ott kapható étel-helyettesítő termékeket, hogy közben ujjaikkal a laptop billentyűit verik, mivel egyidőben pedig vállukkal a fülükhöz szorított mobiltelefonba beszélnek gyors tempóban és teli szájjal.

Eszembe jutott az a stockholmi közgazdász, aki egy céges vacsora alkalmával, néhány pohár bor elfogyasztása után nagy vehemenciával magyarázta nekem, mekkora semmirekellő is vagyok én. Ha nap mint nap azzal töltöm az időmet, hogy behunyt szemmel csendben ülök valahol és nem csinálok semmit, azzal „csökken a GDP”. Ha nem megyek sehová, akkor nem fogyasztok üzemanyagot és nem költök bérletre. Ha csak ülök, nem adok ki pénzt drága reklámokkal elővezetett és látványos módon becsomagolt árucikkekre, ha nem veszek jegyet szórakoztató eseményekre, ha nem veszek igénybe szolgáltatásokat, akkor én „egy ronda rendszerellenség” vagyok, aki lassítja a gazdaságot. Hová vezetne, ha mindenki meditálna?!

Ahogy én látom, az emberek többségét reggel felhúzzák, mint a régi órarugós, mechanikus játékokat, csak késő estére járnak le. Philip Martin egyik – a meditáció fontosságát is megvilágító – könyvében hangsúlyozza is, milyen nagy eredmény, milyen bíztató kezdet, ha a folyton rohanók be tudják végre húzni a féket, hogy megálljanak ott ahol vannak.

„Ha végre képesek vagyunk megállni, az önmagában is sikernek számít, elkezdhetjük megfigyelni az érzéseinket. Meglehet, hogy első pillantásra ijesztő, de egy percre tegyük félre a félelmeinket, és összpontosítsunk a jelen helyzetre.”[93]

Ha már megálltunk, szemlélődhetünk azon a barátságtalan tájon, mely Philip Martin gyakran használt metaforája korunk zűrzavarának. Létezésünk csendben való szemlélése az első lépése a helyes tempó megtalálásának.

A rohanó élet elutasítása, s annak igénye, hogy a szükséges teendőket a megfelelő sebességgel végezzünk el, már egy mozgalomban is testet öltött, melyet Slow Movement-nek (Lassúság Mozgalomnak) neveznek. A mozgalom azzal kezdődött, hogy Carlo Pertini[94] ellenezte a római Piazza di Spagnára tervezett McDonald’s gyorsbüfé megnyitását. Tiltakozókat gyűjtött maga köré, akik hamarosan elindították a Slow Food (Lassú Étel) mozgalmat. Ez aztán hamar szubkultúrává nőtte ki magát. Ma már létezik Slow Money, Cittaslow, Slow Science, Slow Living, Slow Fashion[95] stb. mozgalom is.

A szubkultúra egyik filozófusa, Guttorm Fløistad[96] szerint minden egyre gyorsabban változik és elvárják tőlünk, hogy mi is ennek megfelelő ütemben gyorsuljunk fel. Ezzel szemben alapvető és elemi szükségleteink – beleértve azok kielégítésének tempóját is – sosem változnak. Az igény az összetartozásra, törődésre és szeretetre mindig állandó. Az emberi kapcsolatok lassan épülnek és lassan működnek. A lehető legjobban, és nem a lehető leggyorsabban kell tennünk a dolgunkat.[97]

A „fast food” (gyors étel) ellenpontjaként működő Slow Food mozgalom a helyben és organikus módon megtermelt termékek fogyasztását bátorítja és a hagyományos – nem rohanó – életmód fenntartását támogatja. Több, mint nyolcvanezer tagja van százharmincegy országban. Főként éttermek köré szerveződik, melyek embléma gyanánt csigát ábrázoló műalkotásokat használnak.[98] A Slow Food nyomán jött létre a Slow Money mozgalom, mely igyekszik pénzt felhajtani a mozgalom alulról jövő kezdeményezéseihez.

A tudósok sem szeretik, ha sürgetik őket. A Slow Science aktivistái igyekeznek meggyőzni a tudomány művelőit arról, a kutatásban végképp semmi helye a sietségnek, kapkodásnak és a mennyiségi szemléletnek. Ha nincs elég idő tanulni és gondolkodni, akkor valójában semmilyen értelmes cselekvésre nincs idő. Szakít a „publish or perish”[99] szemlélettel. A minél több tanulmány publikálása minél rövidebb idő alatt olyan elvárás, mely idegen a tudományosság szellemétől.[100] A futószalagon gyártott tanulmányok mennyire segíthetik elő az emberiség egyetemes haladását?

Talán a Slow Living mozgalom szellemisége áll a legközelebb a buddhista szellemiséghez. Az életet nem gyorsan, hanem annak jelentőségéhez mérten kell élnünk, azon dolgokat előtérbe helyezve, melyek méltók az élet megismételhetetlenségéhez. A buddhista tanítók is gyakran kiemelik annak fontosságát, hogy emberi testben emberi életet élhetünk, mert megkapjuk a mindennél értékesebb megvilágosodás esélyét. A mozgalom követői szerint rá kell szánni az időt az élet beteljesítésére. Önként felvállalt egyszerűségre, takarékosságra, mértékletességre és egyfajta „visszakapcsolásra” van szükség.[101] A kevesebb-mindig-több eszméje itt is gyakran előkerül az élet minőségére koncentrálva. Hangsúlyozzák a jelenlétet és az állandó kapcsolatot a jelennel. A leghétköznapibb cselekedet is forrása lehet az örömnek és a tudatosságnak, ha lassan csináljuk, mert tudatunk ezáltal éberebb lehet és szorosabban kapcsolódhatunk a valósághoz.

A mozgalom képviselői gyakorlatiasabb tanácsokat is adnak. Gyakran javasolják, hogy bojkottáljuk az olcsó tömegtermékeket, előnyben részesítve inkább a helyi kézművesség alkotásait. Ugyanígy pártolandó a Do-It-Yourself (Csináld Magad), mint az ökológiai lábnyomunkat csökkentő törekvés. A minőségi termékeket használtan is érdemes megvásárolni, ha csakugyan szükség van rá, a szükségtelen dolgokat viszont jobb eladományozni. Az újrahasznosított anyagokból készült termékek szintén előnyt kell, hogy kapjanak, az új, de nem kiemelkedő minőségű cikkekkel szemben.[102]

Ezeket a példákat hosszan lehetne sorolni. A mozgalom valamennyi ága ugyanazt a kérdést teszi fel: miért rohannánk, ha a gyorsaság nem ad nekünk semmit?

Payutto munkásságával kapcsolatosan már említettem a túlfogyasztás és a nem-fogyasztás koncepcióját.[103] Úgy tűnik, hogy a lassú-, vagy inkább megfelelő tempójú fogyasztás eszméjének is van helye a Nap alatt. És valóban: ha a gazdasági folyamatok folyton rohanásra kényszerítenek bennünket, hogyan lehetne esélyünk a Helyes Elmélyedésre?

Összefoglalás

Korunk legtöbb országára jellemző gazdasági-társadalmi rendszer nem felel meg az emberi kultúra és a bioszféra fennmaradását észszerűen felvető követelményeknek. Az intézményesített kapzsiság, korrupció és erőszak pusztító erőket hoz mozgásba minden nap. A rövidlátó gazdaságpolitikai célok nem ígérnek semmi jót jövőnkre nézve.

Ha nem hagyjuk magunkat elringatni a techno-optimizmus nyugtató hatású prognózisaitól, csak abból a feltételezésből meríthetünk erőt, hogy más rendszerekhez hasonlóan a gazdasági-társadalmi rendszer is fejlődik, vagy ha most meg is akasztották fejlődését, fejlődni fog.

E feltételezett fejlődésnek is több iránya lehet, és mi, buddhisták szeretnénk a Helyes Megélhetésre és erőszakmentességre alapozó tudatos gazdaság felé kormányozni a rendszer hajóját. De legalábbis felvetjük ilyen természetű javaslatainkat a kormányosnak. Tehetünk valamit akkor, ha a kormányos nem hallgat ránk?

A gazdaság tudatos szereplői életképes közösségeket hozhatnak létre, mely azután egy vagy több Magnuson-féle alternatív intézmény megteremtésének alapjai lehetnek. Az általuk végzett gazdasági tevékenység – volumentét tekintve – legyen bármilyen kicsi, a gazdaság nagy rendszerébe való integrálhatósága legyen bármilyen ellentmondásos, idővel mégis ős magjai lehetnek egy átfogó gazdasági rendnek, melyben testet ölt a tudatosság. Egy ilyen általános gazdasági rendszer elterjedése és működése az egyik legnagyszerűbb siker lehetne az emberiség történetében, hiszen növelné civilizációnk és élővilágunk biztonságát, számottevő mértékben csökkentené az érző lények szenvedését.

Bibliográfia

Agócs Tamás 2002. Buddhista ismeretelmélet. Budapest: A Tan Kapuja Buddhista Főiskola.

Clasquin, Michel. 1992. Buddhism and Unemployment: A Conceptual Reappraisal of Social Classification Systems. Academia.edu. [online] URL: https://unisouthafr.academia.edu/MichelClasquinJohnson [letöltve: 2021.02.16].

Daniels, Peter 2007. Buddhism and the transformation to sustainable economies. In: Society and Economy, Vol. 29, No. 2, Sustainability and sufficiency: economic development in a buddhist perpective (August 2007), pp. 155-180 (26 pages). Budapest: Akadémiai Kiadó. [online] URL: https://www.jstor.org/stable/41472079 [letöltve: 2021.02.08].

Drechsler, Wolfgang 2019. The Reality and Diversity of Buddhist Economics (With Case Studies of Thailand, Bhutan and Yogyakarta) [online] URL: https://onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1111/ajes.12271[letöltve: 2020.09.11].

*Field, Lloyd 2007. Business and the Buddha. Somerville: Wisdom Publications.

*Gulyás Emese (szerk.) 2009. Tudatos vásárlók könyve. Budapest: Ursus Libris.

Gendron, Bernard 1977. Technology and the Human Condition. New York: St.Martin's Press.

Harvey, Peter 2000. An introduction to Buddhist Ethics. Cambridge: Cambridge University Press.

*Harvey, Peter. 2015. An Introduction to Buddhism, Second Edition. Cambridge: Cambridge University Press.

Ingram V., Waarts Y, Ge L., van Vugt S., Wegner L., Puister-Jansen L., Ruf F., Tanoh

2014. Impact of UTZ Certification of cocoa in Ivory Coast Assessment framework and baseline. Den Haag: Wageningen University and Research.

Kahneman, Daniel and Tversky, Amos 1979. Prospect Theory: An Analysis of Decision under Risk. Econometrica Vol. 47, No. 2 (March, 1979), pp. 263-292. New Haven: The Econometric Society. [online] https://www.jstor.org/stable/1914185 [letöltve: 2021.02.08].

Kovács Gábor 2016. A Buddhista közgazdaságtan. [online] URL: https://terebess.hu/keletkultinfo/A_buddhista_kozgazdasagtan.pdf

Magnuson, Joel C. 2010. Utak egy tudatosságalapú gazdasághoz. In: Zsolnai László (szerk.) Boldogság és Gazdaság. Budapest: Typotex 163 – 201.

Martin, Philip 2007. Zen kiút a depresszióból. Budapest: Kelet Kiadó.

Nelson, Julie A. 2011. The Realtional Economy. In: Zsolnai László ed. Ethical Principles and Economic Transformation – A Buddhist Approach. Medford: Tufts University.

Payutto, P. A. 1984. Buddhist Economics. Bangkok: Chandrapen Publishing House.

Payutto, P. A. 2010. “Közép Út” a piacgazdaság számára. In: Zsolnai László (szerk.) Boldogság és Gazdaság. Budapest: Typotex 41 – 117.

Pels, Dick 2003. Unhastening Science. Temporal Demarcations in the ‘Social

Triangle’. London, Thousand Oaks, and New Delhi: Sage Publications.

Pertini, Carlo 2001. Slow Food: The Case for Taste. In: Arts and Traditions of the Table: Perspectives on Culinary History. New York: Columbia University Press. [online] URL: https://www.jstor.org/stable/10.7312/petr12844.

Polányi Károly 2004. A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei. Budapest: Napvilág Kiadó.

Rinzin, Chhewang 2006. On the Middle Path. The Social Basis for Sustainable Development in Bhutan. In: Netherlands Geographical Studies 352. Utrecht: Copernicus Institute for Sustainable Development and Innovation.

Rushkoff, Douglas (2002). "Renaissance Now! Media Ecology and the New Global Narrative". Explorations in Media Ecology. 1 (1): 21–32.

Schumacher, F. Ernst 1991. A kicsi szép. Tanulmányok egy emberközpontú közgazdaságtanról. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.

Streeck, Wolfgang 2018. A kapitalizmus vége. Tanulmányok egy hanyatló rendszerről. Budapest: Holnap Kiadó.

Zsolnai László 2010. Buddhista gazdasági stratégia. In: Zsolnai László (szerk.) Boldogság és Gazdaság. Budapest: Typotex 201 – 211.

Wolff, Richard D. (2009). Capitalism Hits the Fan. Olive Branch Press. ISBN 1-56656-784-X.

[1] Agócs 2002: 23.

[2] Nelson 2011: 1.

[3] Schumacher 1991.

[4] Kovács 2016: 1.

[5] Zsolnai 2010: 208.

[6] Adam Smith (1723-1790) skót közgazdász, filozófus. Az első modern közgazdaságtan megalkotójaként tartják számon.

[7] John Maynard Keynes (1883-1946) angol közgazdász, matematikus, nevéhez fűződik a makroökonómia, elméleti tételeit keynesianizmus néven is említik.

[8] Zsolnai 2010: 175.

[9] Zsolnai 2010: 10, 203.

[10] Életszemlélet, mely az élet értelmét és minőségét a pénzért megvásárolható javak és szolgáltatások mennyiségén és státusszimbólum-mivoltán keresztül méri le és a fogyasztásban látja a boldogság forrását.

[11] Zsolnai 2010: 206.

[12] Zsolnai 2010: 201.

[13] Magnuson 2010: 183.

[14] vö. X-elmélet: https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/szakkepzes/kereskedelem-es-marketing/kereskedelmi-es-marketing-modulok/motivacio-a-legismertebb-elmeletek/x-es-y-elmelet

[15] Kovács 2016: 4.

[16] Harvey 2000: 36-37.

[17] Magnuson 2010: 165-167.

[18] Magnuson 2010: 166.

[19] Az „End the FED” Ron Paul texasi kongresszusi képviselő könyvének címe és annak a mozgalomnak a neve, mely az amerikai jegybankot helyettesítő magáncég a gazdasági életből való eltávolítását szorgalmazza annak alkotmányellenessége miatt.

[20] Veress 2009: 401-416.

[21] Montesquieu és Locke szerint minden hatalom forrása a népakarat, mely ellenőrzést gyakorol az állam és egyéb hatalommal bíró entitások felett. Rousseau szerint ezt a hatalmat nem ellenőriznie, hanem közvetlenül gyakorolnia kell.

[22] Polányi 2004.

[23] Schumacher 1991.

[24] Zsolnai 2010: 10.

[25] Kovács 2016: 5.

[26] Daniels 2007: 167.

[27] Zsolnai 2010: 10.

[28] Polányi 2004: 312.

[29] Kovács 2016: 7.

[30] Kahneman 1979.

[31] Nick Hanauer előadása https://www.youtube.com/watch?v=th3KE_H27bs

[32] Zsolnai 2010: 122.

[33] Zsolnai 2010: 146.

[34] Drechsler 2019: 13.

[35] Zsolnai 2010: 11.

[36] Rinzin 2006: 17.

[37] Rinzin 2006: 22.

[38] Rinzin 2006: 34.

[39] Rinzin 2006: 35.

[40] Rinzin 2006: 57.

[41] Bhumibol király híres idézete megtalálható itt: https://www.chaipat.or.th/eng/concepts-theories/sufficiency-economy-new-theory.html

[42] Drechsler 2019: 11.

[43] The Philosophy of Sufficiency Economy and its Three Pillars alcím alatt: https://www.chaipat.or.th/eng/concepts-theories/sufficiency-economy-new-theory.html

[44] Mongsawad, Prasopchoke (June 2010). "The Philosophy of the Sufficiency Economy: A Contribution to the Theory of Development" (PDF). Asia-Pacific Development Journal. 17 (1): 123–143. Retrieved 1 October 2016

[45] Drechsler 2019: 18.

[46] Drechsler 2019: 20.

[47] Drechsler 2019: 5.

[48] A buddhista közgazdaságtannal igazából csak a könyv negyedik fejezete foglalkozik.

[49] www.practicalaction.org

[50] A ’Sarvodaya’ egy szandhi, mely két szanszkrit szóból áll össze: a sarva mindent vagy mindenkit, az udaya felemelkedést jelent.

[51] Land Gift Movement vagy másnéven Bloodless Revolution.

[52] "A BRIEF HISTORY OF THE NIZAMS OF HYDERABAD". outlookindia.com. August 5, 2017. Retrieved June 17, 2018. és "Much of Bhoodan land found to be under encroachment in city". timesofindia.indiatimes.com. Sep 4, 2016. Retrieved June 17, 2018

[53] www.sarvodaya.org

[54] https://www.buddhistdoor.net/news/thailands-santi-asoke-flourishes-by-promoting-simplicity

[55] Harvey 2015: 392.

[56] Payutto 2010: 55.

[57] Payutto 1984: 24.

[58] Payutto 1984: 26.

[59] Payutto 2010: 49.

[60] Magnuson 2010: 189.

[61] Magnuson 2010: 190.

[62] Magnusson 2010: 192.

[63] Zsolnai 2010: 183.

[64] Streeck 2016: 8.

[65] Wolff előadása  15:20 https://www.youtube.com/watch?v=0HTkEBIoxBA

[66] Wolff 2009.

[67] Gendron 1977.

[68] Rushkoff 2002.

[69] https://www.buddhistdoor.net/features/the-techno-optimist-an-interview-with-buddhist-futurist-james-hughes

[70] https://www.buddhistdoor.net/features/defining-consciousness-how-buddhism-can-inform-ai

[71] Magnuson 2010: 198.

[72] https://tianzhubuddhistnetwork.org/buddhism-and-technology-historical-background-and-contemporary-challenges/

[73] https://www.buddhistdoor.net/features/an-interview-with-ron-epstein-on-responsible-living-explorations-in-applied-buddhist-ethics-animals-environment-gmos-digital-media

[74] https://www.matthieuricard.org/en/

[75] https://tianzhubuddhistnetwork.org/buddhism-and-technology-historical-background-and-contemporary-challenges/

[76] https://centerforneweconomics.org/publications/buddhist-technology-bringing-a-new-consciousness-to-our-technological-future/

[77] Kovács 2016: 4.

[78] Schumacher 1991.

[79] Clasquin 1992: 1.

[80] Kucchivikara-vatthu. The Monk with Dysentery. Translated from the Pali by Thanissaro Bhikkhu. Forrás: http://www.buddhasutra.com/files/kucchivikara_vatthu.htm

[81] Clasquin 1992: 3.

[82] https://www.buddhistdoor.net/features/buddhistdoor-view-the-dharma-of-unemployment

[83] GNR, úgymint Genetika, Nanotechnológia és Robotika

[84] “Amit én ellenzek, az a gépesítés őrülete, nem a gépesítés maga. Ez az őrület azért van, hogy pénzt spóroljanak meg a munkán. Emberek munkát akarnak megtakarítani, mialatt ezrek vannak munka nélkül az utcára dobva, hogy ott éhenhaljanak. Én időt és munkát megtakarítani nem az emberiség egy töredékének, de mindenkinek akarok.” Fordította a szerző. Forrás: https://www.mkgandhi.org/momgandhi/chap48.htm

[85] https://www.thevenusproject.com/

[86] Zsolnai 2010: 21.

[87] Az angol nyelvű szakirodalomban így fordul elő: community supported agriculture.

[88] Zsolnai 2010: 23.

[89] https://tudatosvasarlo.hu/kevesebb-rabszolgamunka-kakaotermelesben/

[90] https://tudatosvasarlo.hu/12-teny-amit-fair-trade-rol-tudnod-kell/

[91] https://tudatosvasarlo.hu/12-teny-amit-fair-trade-rol-tudnod-kell/

[92] Ingram 2014: 14.

[93] Martin 2007: 21.

[94] Pertini 2001.

[95] Jelentésük: Lassú Pénz, Lassú Város, Lassú Tudomány, Lassú Élet és Lassú Divat.

[96] Guttorm Fløistad norvég filozófus, 1930 december 5-én született. Az Oszlói Egyetem eszmetörténet tanára volt 1973-tól nyugdíjba vonulásáig. Leginkább Spinoza és Heidegger filozófiájával kapcsolatosan publikált.

[97] Fløistad híres idézete megtalálható itt: https://www.tuesdaytactics.com/scotts-thoughts-slowing-it-down/

[98] http://voices.washingtonpost.com/mighty-appetite/2008/08/whats_slow_food_anyway.html

[99] Jelentése: publikálj vagy tűnj el!

[100] Pels 2003: 225.

[101] https://www.sloww.co/slow-living-101/

[102] https://www.denverpost.com/2011/01/21/slow-life-designers-hold-fast-to-their-movement/

[103] Kovács 2016: 5.

India első ízben ad otthont a globális Buddhista Csúcstalálkozónak, melyen vezető tudósok és mesterek vesznek részt

India ad otthont jövő héten Újdelhiben a globális Buddhista Csúcstalálkozónak, amely az első ilyen esemény az országban. Az április 20-21-én megrendezésre kerülő kétnapos találkozóra a világ minden tájáról várják a buddhizmus vezetőit, akik a vallásnak a világ legégetőbb kihívásaira adott válaszaival foglalkoznak majd. Több mint 30 országból várhatóan mintegy 170 tengerentúli buddhista Dharma-mester vesz részt a megbeszéléseken.

A találkozó számos témára fog összpontosítani, többek között a Buddha-Dharma és a béke; környezeti válság, egészség és fenntarthatóság; a Nálanda buddhista hagyomány megőrzése és a Buddha-Dharma zarándoklat; az élő örökség és a Buddha-relikviák.

2023. április 22. a Föld Napja, ami egyben Zöld Tara napja is

A Buddha Weekly vezet végig bennünket a Zöld Tárá szimbólumának fontosságán.

Zöld Tara példájából inspirálódhatunk arra, hogy az év minden napján jobban odafigyeljünk bolygónkra és annak minden teremtményére. Tápláló, gondoskodó kezeit használhatjuk emlékeztetőül arra, hogy tisztelettel, szeretettel és gondoskodással bánjunk a Földdel. És használhatjuk bölcsességét, hogy segítsen nekünk olyan döntések meghozatalában, amelyek nem csak nekünk, hanem a jövő generációinak és a bolygó egészének javát szolgálják.

Az INEB SENS átalakító tanulási programja tartott diplomaosztó ünnepséget a 2023-as évfolyam számára

Az International Network of Engaged Buddhists (INEB) éves angol nyelvű School of English for Engaged Social Service (SENS) - egy három hónapos átalakító tanulási program, amely fiatal felnőtteket nevel és mentorál, mint közösségi vezetőket és az együttérző társadalmi változások előmozdítóit - április 8-án tartotta a 2023-as évfolyam diplomaosztó ünnepségét az INEB Wongsanit Ashram és képzési campusának zöldellő területén, Bangkok mellett.

Tiszteletreméltó Bhikkhu Sanghasena elbúcsúzott az MIMC ladakhi bentlakásos iskolájának végzős diákjaitól

Miután tavaly december óta számos találkozót és eseményt tartottak Indiában és Ázsiában a Mahakaruna Diwas 2023 ünnepség a globális együttérzésért elnevezésű kezdeményezés népszerűsítése érdekében - amely kezdeményezés célja, hogy a további globális katasztrófákat a cselekvő együttérzésen keresztül hárítsuk el -, a spirituális vezető és szociálisan elkötelezett buddhista szerzetes, tiszteletreméltó Bhikkhu Sanghasena, az észak-indiai Mahabodhi Nemzetközi Meditációs Központ (MIMC) spirituális igazgatója a múlt héten visszatért Ladakhba, ahol március 31-én a MIMC Devachan campusán a Mahabodhi Középiskola végzős diákjainak búcsúztató ünnepségén elnökölt.

"A buddhista értékek által vezérelt magas színvonalú oktatás biztosítása ezeknek a kedves gyerekeknek, akik az indiai Himalája marginalizált közösségeiből származnak, kiemelt prioritás volt a számos társadalmi-közéleti szolgáltatás között, amelyet tiszteletreméltó Bhikkhu Sanghasena igyekszik nyújtani" - osztotta meg a MIMC a BDG-vel. "Miután 12 éven át egy gyönyörű nagycsalád tagjaiként éltek, nagyon nehéz volt a diákoknak elhagyni a Devachan családot - sokan közülük nagyon elérzékenyültek, és könnyek folytak, amikor a diákok búcsút vettek egymástól és tanáraiktól".

Tizenkét új filmet díjaztak, amelyek az emberiség legjobb oldalát mutatják be

A Greater Good magazin, a Berkeley Egyetem Greater Good Tudományos Központjának kiadványa nemrégiben jelentette be az éves "Greater Goodies" díjazottjait, amelyek az emberi természet legjobb oldalát bemutató filmeket emelik ki. Idén 12 olyan filmet díjaztak, amelyek "az emberi erőt és erényt példázzák".

Ilyen és ehhez hasonló díjak kerültek kiosztásra: Hétköznapi áhítat díj, Pozitív Férfiasság Díj, Kedvesség-díj, Tudatos Természet Díj, Szolidaritási díj…

Dzongsar Khyentse Rinpócse kiemelte a kisebb felajánlások fontosságát a nőket sújtó szegénység körforgásának megtörésében

A Rinpócse által 1993-ban alapított Lotus Outreach International programjainak célja, hogy a lányok és nők képessé váljanak megtörni a szegénység körforgását, és javítani közösségük helyzetén, olyan kérdésekkel foglalkoznak, mint az oktatás, az egészségügy és az emberkereskedelem.

A Lotus Outreach International elindította az 1000 kávé kampányt, mint adománygyűjtési kezdeményezést, hogy magánszemélyeket és közösségeket vonjon be a kambodzsai és indiai lányoknak szóló oktatási programjaik támogatásába. A kampány során összegyűjtött összegeket ösztöndíjakra, iskolai felszerelésekre és egyéb oktatási forrásokra fordítják. A kampány elindítása óta sikeresen hívja fel a figyelmet az oktatás fontosságára a szegénység körforgásának megtörésében.

Az INEB megünnepelte az elkötelezett buddhizmus példaképének, Sulak Sivaraksának 90. születésnapját

Az International Network of Engaged Buddhists (INEB) tagjai nyilvános ünnepséget tartottak Thaiföldön, hogy tisztelegjenek alapítójuk és a globális szociálisan elkötelezett buddhizmus mozgalom tiszteletre méltó vezéralakja, Prof. Sulak Sivaraksa élete és öröksége előtt, aki márciusban ünnepelte 90. születésnapját.

Az 1993-ban és 1994-ben kétszer Nobel-békedíjra jelölt, 1995-ben pedig a svéd Right Livelihood Award (alternatív Nobel-díj) kitüntetettje, Sulak, aki március 27-én töltötte be 90. életévét, évtizedek óta fáradhatatlanul dolgozik az elkötelezett buddhizmus mozgalmának élvonalában, arra törekszik, hogy megerősítse az elnyomottakat, és eszközöket kínáljon az emberi társadalom radikális átalakításához, hogy egy igazságosabb, együttérzőbb világot teremtsen, amelyet a buddhista tanításokban gyökerező és a demokrácián, az igazságosságon és a kulturális integritáson keresztül megnyilvánuló társadalmi fejlődés modellje iránti spirituális elkötelezettség vezérel.

Patricia A. Price, a BGR igazgatóhelyettese köszönetet mondott a hagyatéki adományokért

„Önöknek és más támogatóknak köszönhetően humanitárius munkánk jóval túl fog nyúlni a mi életünkön!

Különösen hálásak vagyunk azoknak a barátainknak, akik úgy döntöttek, hogy kedvezményezettként neveznek meg minket a hagyatéki terveikben, és - ami a legfontosabb - akik megosztották velünk ezt az információt.”

A Foundation of His Sacred Majesty (FHSM) eredményei

A szociálisan elkötelezett buddhista nonprofit szervezet, a Foundation of His Sacred Majesty (FHSM) új híreket osztott meg az Indiában folyó szociális tevékenységéről, ahol számos programot folytat, amelyek célja a társadalmilag marginalizált és gazdaságilag hátrányos helyzetű közösségek támogatása és megerősítése.

„Alapítványunk legutóbb több mint 120 nőt képzett ki Tamil Naduban, hátrányos helyzetű és marginalizált közösségekből – olyan nőket, akik közvetlenül vagy közvetve a munkaerő-kizsákmányolás áldozatai voltak” – mondta el a BDG-nek az FHSM elnöke, Rev. Gauthama Prabu.

A buddhista Tzu Chi Alapítvány együttérzést és segítséget nyújt 36.000 családnak Törökországban

A tajvani székhelyű globális jótékonysági és humanitárius szervezet, a buddhista Tzu Chi Alapítvány bejelentette, hogy a Törökország déli részén és Szíria egyes részein bekövetkezett hatalmas földrengések áldozatainak nyújtott segélyakciói eddig 36 314 érintett családot értek el.

Több mint 20 ember meghalt a mianmari hadsereg buddhista kolostor elleni támadásában

A válságra válaszul az Elkötelezett Buddhisták Nemzetközi Hálózata a kaliforniai Berkleyben működő Clear View Projecttel közösen nemzetközi felhívást tett közzé a katonai junta árnyékában élő buddhista szerzetesek és apácák sürgős humanitárius megsegítésére.

Megjelent az Európai Buddhista Unió (EBU) magazinjának új száma melynek témája az ÖKODHARMA

„A mai híreket olvasva többek között reménytelenek és szomorúak lehetünk. Kétségtelen, hogy az emberiség történetének legveszélyesebb időszakát éljük. Az ökológiai válság az egyik legnagyobb kihívás, amellyel a világnak szembe kell néznie. Mivel a buddhizmus mindig is az ébredésről szólt, reméljük, hogy ez a szám segít új módon felébredni, enyhíteni a fájdalmat és a reménytelenséget, és meglátni azokat a lehetőségeket, amelyekkel a buddhista tanítások és értékek segíthetnek a válságra való reagálásban. Ezért szerettük volna tavaszi számunkat ennek a rendkívül fontos témának, az ökodharma témájának szentelni.” – Emilia Raunio, főszerkesztő, az EBU Tanácsának tagja

Vita az Elkötelezett Buddhizmusról a Journal of Buddhist Ethics oldalán

„A Journal of Buddhist Ethics legújabb számában Christopher Queen és Sallie B. King két cikke is megjelent, amelyek az elkötelezett buddhizmus árnyalatait és szókincsét vitatják meg. Ezek válaszok Donna Lynn Brown cikkére, a „Beyond Queen and King: Democratizing 'Engaged Buddhism'” (Journal of Buddhist Ethics Vol. 30, 2023).

Christopher Queen és Sallie B. King úttörők voltak az elkötelezett buddhizmus tanulmányozásában. Hozzájárulásuk az elkötelezett buddhizmussal foglalkozó tudományossághoz monumentális.

[…] Az alapvető nézeteltérés abban áll, hogy az elkötelezett buddhizmus vagy egy etikai kategória (King és Queen), vagy magában foglalhat olyan gyakorlatokat és ideológiákat, amelyek egészségtelen és erőszakos, etnocentrikus és nacionalista buddhista viselkedést támogatnak (Brown és Fuller).” – Paul Fuller

A Buddha életéről szóló 80 kérdéses KVÍZ!

>>> Kitöltés ide kattintva <<<

Írta: Háriné Gregorics Judit

Tartalomjegyzék

Előzmények

Indus-völgyi civilizáció = „Harappái kultúra”

Korrajz

Történelmi háttér

Gazdasági háttér

Vallási háttér

Védikus bráhminok

Parivrádzsakák

Dzsainák

Ádzsívikák

Lókájaták

Amarávikkhépikák

Buddha élete

Források Buddha életéről

Életrajzi adatok

Élettörténete

Buddha tanítványai

Buddha kortársai

A Szangha megalapítása

Nézetek arról, mikor is élt Buddha

Buddha fontosabb beszédei

„Nulladik” beszéd

A Tan kerekét forgásba hozó tanítóbeszéd (Dhammacsakkappavattana szutta)

Az éberség megalapozásáról szóló tanítóbeszéd (Szatipatthána szutta)

A nem-én ismertetőjegyeiről szóló tanítóbeszéd (Anattalakkhana szutta)

A Tűzbeszéd (Ádittaparijája szutta)

Az igazságok vizsgálata (Szaccsavibhanga szutta)

A helyes szemlélet (Szammáditthi szutta)

A függő keletkezés elemzéséről szóló tanítóbeszéd (Paticcsa Szamutpáda Vibhanga szutta)

A végső ellobbanásról szóló tanítóbeszéd (Maháparinibbána szutta)

Felhasznált irodalom

Előzmények

Indus-völgyi civilizáció = „Harappái kultúra”:

• Kr.e. 2500 – 1200 (bronzkor).
• Kevés információ maradt ránk. Harappá, Mohendzsodáró.
• Megfejtetlen írás. Pecsételők.
• Öntözéses földművelés, tengeri kereskedelem, halászat.
• Jól szervezett, központosított társadalmi berendezkedés, fejlett városépítészet, magasszintű kultúra.
• Hanyatlása valószínűleg környezeti változások hatására (az Indus folyó folyásiránya megváltozott).
• A hódító árják valószínűleg egy haláltusájában vergődő kultúrát találtak itt.[1]
• „Fegyverek nem voltak, a civilizáció fénykorában semmi jele erőszakos pusztításnak.”[2]

Korrajz

Történelmi háttér

• Nagy Dareiosz Perzsa Birodalma az Industól a Földközi-tengerig terjedt, és próbálta uralma alá hajtani a görögöket.
• Görögország a klasszikus kor csúcsát élte.
• Itáliában virágzott az etruszk civilizáció.
• Kínában viszályokkal teli időszak zajlott, de kulturális virágkorát élte.[3]
• Indiában nagy társadalmi felfordulások zajlottak, mivel az egymással versengő királyok egyre nagyobb birodalmak létrehozására törekedtek. Mire a Buddha megszületett, már csak tizenhat városállam (dzsanapada) állt fenn India középső és északkeleti részein.[4]

Gazdasági háttér

Vaskor: a vas használata lehetővé tette, hogy nagy kiterjedésű őserdőket irtsanak ki, s így

• megművelhető földterülethez jussanak. I. e. 600-ra már a Gangesz egész medencéjét művelés alá vonták. Az új termelőeszközök, különösen a
• vaseke használata a termelékenység növekedéséhez, sőt, terményfölösleg kialakulásához vezetett, amelyet aztán nagyobb kormányzati és vallási intézmények fenntartására lehetett fordítani. Ugyancsak a vas használatával függ össze egy
• új harcmodor megjelenése, amelynek katonai szakértője a ksatrija, a harcos lett.[5]

Vallási háttér

Védikus bráhminok

a védikus irodalom legfontosabb célja az, hogy az embereket felvilágosítsa az önmegvalósításról, valamint az anyagi kötöttségektől és szenvedésektől való megszabadulás (móksa) tudományáról. A Védák azt tanítják, hogy az anyagi test és ez a világ csupán átmeneti, míg a lélek örök, s eredeti otthona a lelki világ, ahová meg kell próbálnia visszatérni. Ennek útja Isten szolgálata. A Védákat örökkévaló szentírásoknak tekintik, amelyek magától a Legfelsőbbtől származnak. Száraz anyagi logikával vagy tapasztalati úton nem lehet megérteni ezeknek az írásoknak a mondanivalóját. Úgy tartják, hogy a közönséges, materialista gondolkodású emberek számára mindez felfoghatatlan. A Védák tudását teljesnek és csalhatatlannak tekintik, amely megértésének hiteles módja az, ha valaki megfelelő, autentikus forrásból, egy lelki tanítómestertől hallja azt.

Védikus irodalom

1) A Védák a hinduizmus szentírásai. Nyelvük a szanszkrit, a világ egyik legősibb nyelve.

1. A Rig Védában Indrát (a Mennyek Királyát), Szúrját (a Napistent) és Agnit (a tűz félistenét) dicsőítő himnuszokat találhatunk.
2. A Jadzsur Véda néhány vallásos szertartás szabályait magyarázza el, s leírja a védikus áldozatok végzésének, valamint az áldozati helyek és az oltárok készítésének módját.
3. A himnuszokat tartalmazó Száma Véda főleg a zene és az éneklés tudományával foglalkozik (száma = dallam), s olyan istenségekhez intéz imákat, mint Indra, Agni és Szóma, a hold félistene.
4. Az Atharva Véda, leginkább az áldozatok során használatos mantrákat tartalmazza, s ezenkívül az orvostudományról, bizonyos varázslatokról és a felszabadulásról is ír.[6]

2) Upanisádok („odaülni valaki közelébe”) = Védánta („a Védák vége”): titkos tanok, amelyeket csak egy tanítvány kaphatott meg a mestertől. Közvetlenül Buddha előtt keletkeztek. „Nem érvelik, hanem kinyilatkoztatják, nem rendszerezik, hanem megéneklik a valóságot, helyesebben azt, amit a költészet, a mágia és a bölcselet még egybemosódó ősi korában az ember valóságnak hitt és akként valósított meg.”[7]

3) Mahábhárata = „Bharata nagy nemzetségének harca”, nyolcszor hosszabb, mint az Íliász és az Odüsszeia együttvéve. Alaptörténete egy gigantikus testvérháború, mely köré számtalan monda és elbeszélésfüzér társul.

Bhagavad gítá: = „A Magasztos éneke”. A Mahábhárata egyik fejezete. Egyfajta szentírásként tekintenek rá a hívők, mivel ebben meséli el Krisna a vallás lényegét, az élet értelmét, és feltárja a világmindenség legfőbb törvényét (dharma). Szereplői esendő emberek, akik ugyanúgy ezeknek a törvényeknek vannak kitéve, mint a műben szereplő istenek, és akik megpróbálnak eleget tenni a hindu vallás előírásainak.

4) Rámájana = „Ráma utazása”. Ráma feleségét, Szítát elrabolta a Lanka (Srí Lanka) démonkirálya, Ravana. A hős szövetségeseivel felesége keresésére indul, majd egy végső összecsapás során kiszabadítja. Az eposz az emberi létezés erkölcsi tanításait vizsgálja, és megvilágítja a dharma fogalmát. A történet erősen szimbolikus-allegorikus.

A nagy társadalmi felfordulások következtében megjelent egy új vallásgyakorló réteg, amely elvetette a dogmatikussá merevedett hitéletet, a bráhminok régebbi hagyományait, és kétségbe vonta örökletes előjogaikat a Védák kizárólagos ismeretére.

Parivrádzsakák: nem tudtak megbékélni a társadalmi szerkezet megmerevedésével és a vallás ritualizmusával, ezért elhagyták otthonukat, hogy szellemi szabad­ságot keresve vándoroljanak a világban. Szellemi útkeresése kezdetén maga a Buddha is ilyen vándor lett, hogy a szabad­ságot meglelje.[8]

Dzsainák: tanításaik sokban hasonlítanak a buddhista tanokra, pl. nemártás, igazmondás, lopás tilalma, önmegtartóztatás és birtoklás nélküliség. A dzsaina nirvána szerint a lélek a dzsinák egébe jut, ahol visszanyeri eredeti szellemi természetét. Nagy hangsúlyt fektetnek az aszketizmusra, és teljesen mezítelenül éltek.[9]

Ádzsívikák: deterministák, szerintük a karma tana csupán tévedés, nincs szabad akarat. Metafizikájukban létezett egy atomelmélet, amely hasonlít a hindu vaisésika iskola elméletéhez, amely szerint minden atomokból épül fel, és a minőségek az atomok kapcsolódásaiból erednek, de az atomok kapcsolódása és természetét előre meghatározták a kozmikus erők. Bár ateisták voltak, és elutasították a Védák autoritását, azonban úgy tartották, hogy minden élőlény egy átman = „lélek”.

Lókájaták: materialisták, akik meglehetősen hedonista fel­fogást vallottak, tagadva mindenfajta ok-okozati összefüggést, azt állítva, hogy az ember úgy cselekedhet, ahogyan a kedve tartja.

Amarávikkhépikák: szkeptikusok, akiket tekergőző angolnáknak csúfolták, mert nem vallottak, de nem is tagadtak semmiféle hitet vagy meg­győződést.[10]

Buddha élete

Források Buddha életéről

• Buddhavamsza (”Buddhák krónikája”) (i. e. 2. század): a Szutta Pitaka   utolsó részének, a Khuddaka-nikájának az egyik könyve. Buddha és őt megelőző 24 korábbi buddha életéről szól. Ez utóbbiak megjövendölték, hogy Gautama el fogja érni a buddhaság szintjét.
• Asvaghósa ( sz. eleje, Kaniska udvara[11]): Buddhacsaritá. Epikus költemény Buddha élettörténetéről.[12]
• Mahávasztu ("Nagy esemény" vagy "Nagy történet") (4. század) a korai buddhizmushoz tartozó lokottaraváda iskola szövege. Buddha és más bódhiszattva korábbi életeit meséli el.
• Buddhagósza[13] (5.sz): Viszuddhimagga[14] („A megtisztulás ösvénye”): Buddha megszabaduláshoz vezető ösvényének théraváda értelmezése.
• Dzsátakák: Buddha korábbi születéstörténeteit mesélik el, amikor még bódhiszattvaként élt. Ezek közül a legkorábbi történetek a legősibb fennmaradt buddhista szövegek közé tartoznak. A Mahápadána-szutta és az Acsarijabhuta-szutta a Buddha születésével kapcsolatos csodákat mesélik el.

Életrajzi adatok

Sákja nemzetség                                                Születése: Kapilavasztu, Lumbini liget

Gautama családnév                                           Megvilágosodása: Bódh-Gajá

Sziddhárta személynév                                    Első beszéde: Váránaszi = Benáresz

Sákjamuni = Sákják bölcse                              Halála: Kusinagar

Bhagavá = Magasztos                                       Apja: Szuddhódana

Tathágata = Beérkezett                                    Anyja: Májádévi

Szánkhja mestere: Álára Káláma                     Nevelőanyja: Padzsápatí

Jóga mestere: Udraka Rámaputra                   Felesége: Jasódhará

                                                                            Fia: Ráhula[15]

Élettörténete

A sákják királyának fia volt, így rendkívüli fényűzésben és gazdagságban volt része. Atyja mindent megtett azért, hogy fiát a trónöröklésre és az uralkodásra rávegye. Sziddhártha a legendák szerint a három kikocsizása alkalmával találkozott a szenvedés három legmegrendítőbb formájával: az öregséggel, a betegséggel és a halállal. Szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy egyszer rá is ez a sors vár. Negyedik kikocsizása alkalmával találkozott egy aszkétával, aki megbékélt az öregség, a betegség és a halál gondolatával.

Sziddhártha, gyermekének születése dacára, elhagyta a palotát, lenyírta haját, és ruháját egy aszkéta rongyaira cserélte. Harmincas évei elején járt ekkor. Szánkhját, majd jógát tanult, de belátta, hogy mestereitől tanult módszer nem hozza el a teljes megszabadulást. Elhagyta tanítóit, és a legszélsőségesebb önsanyargatással kísérletezett. Gyötörte testét abban a reményben, hogy így minden vágyat kiölhet magából. Ereje már csaknem elhagyta, amikor ráeszmélt, hogy a szélsőségek nem vezetnek sehová.

35 éves korában egy éjjel Benáresz közelében az iszipatanai Vadasparkban felidézte egyik ifjúkori élményét, amikor mindenfajta megerőltetés nélkül elérte a meditatív elmélyülést. Egy fügefa tövében elmélkedve ráébredt a dolgok mibenlétére (jatháb hutam), elérte a várva várt megvilágosodást. Felismerte előbb a maga számtalan újraszületéseit, korábbi létformáit, éjféltájban pedig meglátta valamennyi élőlény születéseit és vándorlásait az egeken, a földön és a poklokon keresztül. Végül hajnaltájban felismerte a „Négy Nemes Igazságot” és a megvilágosodáshoz vezető utat, a "Nemes Nyolcrétű Ösvényt".

A megvilágosodását követő néhány hetet a bódhifa közelében töltötte el (Bódh Gajá). Kétely ébredt benne, hogy vajon érdemes-e másokkal is közölnie felismerését, de ekkor egy főistenség rávette, hogy próbálja meg, legalább azok érdekében, akik megértenék a tanítását. Elsőként az 5 aszkétatársa lett a tanítványa. Aztán tanításait egyre többen elfogadták. Az első hatvan tanítványát széjjelküldte, hogy menjen ki-ki a maga útján, és tanítsa ugyanezt a felismerést, a dolgok mibenlétét, sok ember hasznára.

 A Buddha ezután még negyvenöt éven keresztül tanított. Követőinek közössége, a Szangha gyors ütemben gyarapodott. Annak ellenére, hogy nyilvánvalóan a magányos életet kedvelte, a szútrák tanúsága szerint rengeteg időt töltött el olyan városokban, mint Rádzsagriha, Vészáli, és Srávaszti, mert ezeken a helyeken nyílt lehetősége arra, hogy a legtöbb emberrel találkozzék. Életének utolsó húsz-huszonöt esős évszakát valószínűleg Srávasztiban, Kósala fővárosában töltötte. Ez a gazdag nagyváros két fontos kereskedelmi útvonal metszéspontján feküdt; itt adományozott a Buddhának és követőinek egy kies ligetet egy Anáthapindika nevű világi híve.

Tanítói működése 44-dik évében, 80 éves korában halt meg. Hamvait szétosztották, és mindegyik fölé sztúpát emeltek.[16] [17]

Buddha tanítványai

• Tapussa és Bhallika, a két ukkalai kereskedő, aki ételt vitt Buddhának, és menedéket vett a kettős menedékben, a Buddhában és a Dharmában, mert Szangha még nem létezett (a történet a Vinajában olvasható).
• Az öt aszkéta, ők az első igazi tanítványok, a Szangha kezdete: Kondajja, aki elsőként világosodott meg, Vappa, Bhaddiya, Mahanaman, Assaji.
• Jasza egy gazdag benáreszi ifjú, akit fájdalommal töltött el a világ szenvedése, ezért folyamodott a Buddhához, és be is lépett a Szanghába.[18]
• Jasza apja az első világi hívő.[19]
• Jasza anyja és volt felesége az első női világi hívők.[20]
• A 3 Kásjapa: tűzpapok voltak, nekik és tanítványaiknak mondta el a Buddha a „tűzbeszédet”. Mahákásjapa: Buddha halála után ő hívta össze az 1. zsinatot. Őt tartja a zen az 1. pátriárkájának, ő értette meg egyedül a „virágbeszédet”.
• Moggallána, Sáriputra, Sadzsaja tanítványok, vezeklő bráhmanák. Megfogadják egymásnak, hogy aki előbb eléri a megvilágosodást, az szól a másik kettőnek. Sáriputra találkozik Asszadzsival, az 5 aszkéta egyikével, aki újoncságára hivatkozva csak egy rövid mondatban foglalja össze a tant. Ám Sáriputrának ez is elég, elmondja Moggallánának, aki szintén megérti, így elhagyják tanítójukat, és menedéket vesznek. Sadzsaja vért hány dühében, de idővel ő is menedéket vesz.
• Ánanda (="hatalmas gyönyörűség") a Buddha unokatestvére, a legkedvesebb tanítvány, az első zsinaton ő mondta fel a tanítóbeszédeket.
• Szubhúti: ő értette meg először az ürességet.
• Upáli a Sákják borbélya, aki még gazdái előtt belépett a Szanghába, az 1. zsinaton ő mondta fel a Vinaját.
• Anáthapindika dúsgazdag kereskedő, a Dzsétavana-ligetet ajándékozza a Szanghának.
• Angulimála hírhedt rablógyilkos, aki áldozatainak ujjait láncként felfűzve viselte, a Buddha személyesen magához szólított szerzetese lett.
• Bimbiszára, Magadha tartomány királya, Buddha tanítványa, barátja és támogatója.
• Adzsátaszattu király, Bimbiszára fia és gyilkosa.
• Paszénadi: Kószala királya.
• Ráhula: Buddha fia.
• Szuddhódana: Buddha apja.

(A Vimalakirti nirdésa szútra[21] felsorolja a Buddha 10 legfőbb tanítványát: Ánanada, Maudgaljájana, Sáriputra, Mahákásjapa, Szubhúti, Púrna Majtrajani-putra, Kátjájana, Anuruddha, Upáli, Ráhula.[22])

Buddha kortársai

• Mahávíra, a ma is élő dzsaina felekezet alapítója.
• Makkhaliputta, az ádzsívikák alapítója, tagadta az emberi akarat szabadságát.
• Lao-ce, kínai filozófus, irányzatalapító, a Tao megalkotója. Legfőbb műve a Tao Te king, az Út és Erény Könyve. Tanítása az üres út, tőle származik a Jin-Jang és a Wei-Wu-Wei is.
• Konfuciusz, kínai filozófus, irányzatalapító volt. Az írástudók iskolájának, a konfuciánus alapítója, Lao-ce tisztelője.
• Püthagorasz, a görög filozófus és matematikus, a filozófiai iskola megteremtője. „Minden dolog kulcsa a számokban rejtezik”.

A Szangha megalapítása

A Buddha tanítványainak szellemi közössége eredetileg vándorló rend volt: otthontalan vándorok, parivrádzsakák laza szervezete. Nem volt állandó lakóhelyük, csak az esős évszak idején maradtak együtt. Időről időre találkoztak, hogy megújítsák elkötelezettségüket, és felelevenítsék közös életelveiket.

A Szangha-tagok többsége bráhmana és ksatrija származású volt, ámbár a tagság bárki számára nyitott volt. A Buddha határozottan tagadta az emberek társadalmi különbségének szellemi érvényét, azt állította, hogy a valódi kiválóság a bölcsességben és az erkölcsös magatartásban, nem pedig a születésben található. Sok világi követőt is maga köré vonzott, akik nem választották az otthontalan életet.

Amíg a Buddha élt, a Szangha egységét az biztosította, hogy minden tanítvány közvetlenül benne látta az oltalmat. Halála után azok a közös szertartások (upószatha) tartották össze a közösséget, amelyeken a szerzetesek felsorolták a szabályokat, és megvallották egymásnak vétségeiket. A Szangha tagja az lehetett, aki oltalomért folyamodott a Három Ékkőhöz, és ezzel elkötelezte magát a Buddha tanításának gyakorlása mellett.[23]

A Buddha nőket is felvett a Szanghába, az első bikkhuni saját nevelőanyja, Mahápadzsápatí lett. Létrejött a női Szangha[24], melynek tagja volt többek között Khémá, Bimbiszára özvegye, Szundarí és Szukká, jómódú polgárok leányai, Ambapálí és Vimalá, híres és gazdag kurtizánok, Punná, Anáthapindika házi rabnőjének lánya, Viszákhá, ő építtette a Szanghának a Pubbáráma nevű női kolostort, majd egész életén át köpönyeggel, élelemmel és orvossággal látta el a rendet.

A Buddha azt kívánta, hogy távozása után ne lépjen senki a helyébe, ne legyen a Szanghának vezetője. „A Tan és a Fegyelem, melyet megtanítottam és megérttettem veletek, lesz a Mesteretek.”[25]

Nézetek arról, mikor is élt Buddha

A kérdés egyelőre eldöntetlen, máig nem alakult ki egységes vélemény. Alapvetően kétféle álláspont létezik.

• A „hosszú kronológia”, amely Buddha életét a Páli Kánon alapján, valamint Mahávíra és Asóka adatolásának figyelembevételével i. e. 563-483 közé teszi. A théraváda országokban a Buddha végső nirvánába térésének 2500. évfordulóját 1956-ban ünnepelték meg.
• A „rövid kronológia” a szanszkrit nyelvű krónikák és források alapján időben hozzánk mintegy 100-120 évvel közelebbinek jelölik.[26]

Buddha fontosabb beszédei

• „Nulladik” beszédét Upakának, egy meztelen remetének mondta el, sikertelenül. Ezt követően Álára Kálámának, ill. Udraka Rámaputrának akarta elmondani azt, amire ráébredt, de ők akkor már nem éltek.[27]
• A Tan kerekét forgásba hozó tanítóbeszéd (Dhammacsakkappavattana szutta).[28] [29] [30] („Benáreszi beszéd”). Első beszéde, melyet az 5 korábbi társának tartott Váránasziban, az Őzek ligeténél. A középutat, a Négy Nemes Igazságot és a Nemes Nyolcrétű Ösvényt tartalmazta. A végletek kerülése: elveszni az örömök élvezetében, ez hitvány, alantas és romláshoz vezet. Elveszni az önsanyargatásban: ez szenvedésteli és romlásba visz.
  A Szenvedés Nemes Igazsága: születés, betegség, öregség, halál, nem kedvessel együtt lenni, kedvestől elválasztva lenni, vágyottat el nem érni. Szenvedés ragaszkodni a lét öt halmazához: (5 szkandha) – forma, érzés, érzékelés, akarat és tudatosság.
  Szenvedés Okának Nemes Igazsága – a 3 létszomj: gyönyör (káma tanhá), létesülés (bhava tanhá), elmúlás (vibhava tanhá).
  Szenvedés Megszüntetésének Nemes Igazsága: a létszomjnak a teljes vágytalansággal való kioltása, feladása, eltávolítása.
  Szenvedés Megszüntetéséhez Vezető Út – a Nemes Nyolcrétű Ösvény: A fentiek következtében a megoldás, a középúton haladás, mely belátáshoz, felismeréshez, megnyugváshoz, bölcsességhez, megvilágosodáshoz, végül ellobbanáshoz vezet: a helyes szemlélet, elhatározás, beszéd, cselekedet, életvitel, törekvés, jelenlét és elmélyedés.
• Az éberség megalapozásáról szóló tanítóbeszéd (Szatipatthána szutta).[31] [32]
  • A test szemlélése (légzés, testhelyzet, test, elemek, temetői szemlélődés)
  • Az érzések szemlélése (kellemes, kellemetlen, semleges)
  • A tudat szemlélése
  • A tudattartalmak szemlélete (5 akadály, 5 szkandha, 6-6 érzékelési alap, a megvilágosodás 7 tényezője, a Négy Nemes Igazság)
• A nem-én ismertetőjegyeiről szóló tanítóbeszéd (Anattalakkhana szutta). Az öt korábbi társának, az Őzek ligeténél tartotta. A test, érzés, észlelés, késztetés, tudatosság nem írható le az enyém fogalmával.[33]
• A Tűzbeszéd (Ádittaparijája szutta).[34] [35] A 3 Kasjapának és tanítványaiknak tartotta Gajá város melletti Gajászisza hegynél a szenvedélyek kiolthatatlan lobogásáról. A világ és az ember léte nem más, mint folyamatos égés, pusztító és önpusztító lángolás, mely biztosítja a jelen életfeltételeit, egyben fel is emészti mind az életet, mind annak feltételeit, mind a világot.[36]
• Az igazságok vizsgálata (Szaccsavibhanga szutta). A Négy Nemes Igazság, valamint Nemes Nyolcrétű Ösvény definíciója. Fontos, hogy hangsúlyozza, szenvedés ragaszkodni a lét 5 halmazához.[37]
• A helyes szemlélet (Szammáditthi szutta). A Függő Keletkezés elvének, az alaptanítások 3. elemének kifejtése a Négy Nemes Igazság tanából, vagyis, hogy milyen a káros tudat-tartalmakba zárt, determinált létezés.[38]
• A függő keletkezés elemzéséről szóló tanítóbeszéd (Paticcsa Szamutpáda Vibhanga szutta). Szávathiban tartott beszéd, melyben felsorolja a Függő Keletkezés 12 elemét, majd visszafelé egyenként értelmezi, elemzi azokat.[39]
• A végső ellobbanásról szóló tanítóbeszéd (Maháparinibbána szutta). Vészáliban Csunda fémműves mester valószínűleg mérges vaddisznógombát adott Buddhának, 3 hónap múlva, 80 évesen halt meg Kusinagarában. „– Szerzetesek, még egyszer figyelmeztetlek: a létező dolgok elmúlók; ernyedetlenül törekedjetek! Ezek voltak a Beérkezett utolsó szavai.”[40] [41]

Felhasznált irodalom

• Skilton, Andrew 1997: A buddhizmus rövid története (ford. Agócs Tamás). Gyula: Dürer Nyomda
• Vekerdi József 1989: Buddha beszédei. Budapest: Helikon Kiadó
• Harris, Ian 2010: A buddhizmus képes enciklopédiája (Bódogh-Szabó László ford.). Budapest: Kossuth Kiadó
• Upanisadok (ford. Tenigl-Takács László). Budapest: A Tan Kapuja Buddhista Főiskola
• Porosz Tibor 2007: A buddhizmus lexikona. Budapest: A Tan Kapuja Buddhista Főiskola
• Ráhula, Valpola 2014: A Buddha tanítása (ford. Tóth Zsuzsanna). Budapest: A Tan Kapuja
• Dógen Zen mester magyarul elérhető írásai. Összegyűjtötte: Végh József
• Thera, Nyanaponika 1994 (ford. Pressing Lajos): A buddhista meditáció szíve. Budapest Press

Internet

• A fedőlap képe:
  https://hu.wikipedia.org/wiki/Bodh-Gaja#/media/File:Great_Buddha_Statue,_Bodh_Gaya.jpg
• Védák:
  https://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/veda.html
• Indus-völgyi civilizáció:
  https://hu.wikipedia.org/wiki/Indus-v%C3%B6lgyi_civiliz%C3%A1ci%C3%B3
• Asvaghósa (89. oldal):
  https://terebess.hu/zen/dogen/Dogen-magyar.pdf
• Asvaghósa: Buddha élete (Buddhacsaritá):
  https://terebess.hu/keletkultinfo/asvaghosa.html
• Buddhagósza:
  https://hu.wikipedia.org/wiki/Buddhag%C3%B3sza
• Viszuddhimagga:
  https://hu.wikipedia.org/wiki/Viszuddhimagga
• Vimalakirti nirdésa szútra:
  https://terebess.hu/zen/mesterek/Vimalakirti-Nirdesa-Sutra.html
• Gautama Buddha 10 legfőbb tanítványa:
  https://hu.wikipedia.org/wiki/Gautama_Buddha_t%C3%ADz_legf%C5%91bb_tan%C3%ADtv%C3%A1nya
• A benáreszi beszéd páliul:
  https://suttacentral.net/pi/sn56.11
• Tűzbeszéd:
  http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-35-28-vj
• Szatipatthána szútra:
  http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Digha-22-pl
• Az igazságok vizsgálata:
  http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-141-fr
• A helyes szemlélet:
  http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-9-an
• A függő keletkezés elemzése:
  http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-12-2-fr

[1] Skilton 13.

[2] https://hu.wikipedia.org/wiki/Indus-v%C3%B6lgyi_civiliz%C3%A1ci%C3%B3

[3] Harris 13.

[4] Skilton 16.

[5] Skilton 15.

[6] https://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/veda.html

[7] Tenigl-Takács 4.

[8] Skilton 16.

[9] Harris 13.

[10] Skilton 17.

[11] https://terebess.hu/zen/dogen/Dogen-magyar.pdf

[12] https://terebess.hu/keletkultinfo/asvaghosa.html

[13] https://hu.wikipedia.org/wiki/Buddhag%C3%B3sza

[14] https://hu.wikipedia.org/wiki/Viszuddhimagga

[15] Harris 31.

[16] Harris 14-28.

[17] Skilton 18-22.

[18] Vekerdi 24.

[19] Vekerdi 25.

[20] Vekerdi 26.

[21] https://terebess.hu/zen/mesterek/Vimalakirti-Nirdesa-Sutra.html

[22] https://hu.wikipedia.org/wiki/Gautama_Buddha_t%C3%ADz_legf%C5%91bb_tan%C3%ADtv%C3%A1nya

[23] Skilton 34-37.

[24] Harris 70.

[25] Valpola Ráhula 207.

[26] Porosz szótár 91.

[27] Vekerdi 22.

[28] Vekerdi 45.

[29] Valpola Ráhula 143.

[30] https://suttacentral.net/pi/sn56.11

[31] Valpola Ráhula 181.

[32] http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Digha-22-pl

[33] Valpola Ráhula 149.

[34] Vekerdi 46.

[35] Valpola Ráhula 153.

[36] http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-35-28-vj

[37] http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-141-fr

[38] http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-9-an

[39] http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-12-2-fr

[40] Vekerdi 32.

[41] Valpola Ráhula 207.

"A javak utáni vágy nyomása alól az egyszerű életmód és erőszakmentesség mutat kiutat, ez pedig nem csak az ember-ember vonatkozásában nyilvánul meg, hanem a természettel kapcsolatosan is. (...) Az emberi létforma egyfajta kötelezettségnek tekinthető, ami távol áll a természet urától, helyette különleges helyzetéből fakadóan olyan lény, aki a többi lény felé figyelemmel, gondossággal, szeretettel kell, hogy forduljon."

A Tan Kapuja Buddhista Főiskola

Buddhista kereskedelem

Világi törekvőként a piacgazdaságban

BA szakdolgozat

Témavezető tanár: Komár Lajos

Írta: Kardos Patrick

Budapest

2022

Tartalomjegyzék

Bevezetés

1. A buddhizmus alaptanításai

1.1. A jól-lét és a boldogság a Buddha tanításában

2. Gazdasági áttekintés

2.1. Nyugati gazdaság

2.2. A buddhista közgazdaságtan születése

2.3. A buddhista közgazdaságtan meghatározása

2.4. Buddhista gazdasági stratégia

3. Buddhai tanítóbeszédek

4. Gyakorlati megvalósítás

4.1. Helyes szemlélet (p: szammá ditthi)

4.2. Helyes beszéd (p: számmá vácsá)

4.3. Helyes megélhetés (p: szammá ádzsíva)

4.4. Helyes erkölcs (p: szíla) a munkámban

Összegzés

Köszönetnyilvánítás

Bibliográfia

Bevezetés

Amikor a szakdolgozatom témáját próbáltam meghatározni, nem volt bennem letisztulva, vajon milyen területet is szeretnék mélyrehatóbban vizsgálni. Igaz, több téma érdekelt, de mindegyiknél hiányzott a valódi lelkesedés, a belső motiváció. Ekkor kezdtem végiggondolni, hogy valójában miért jöttem ebbe az intézménybe tanulni, és hol tartok most ehhez képest. Kétségtelenül rengeteg tapasztalás és tudás elsajátításával járt ez a pár év, rá kellett jönnöm, hogy még mindig nem tudom egyértelműen megválaszolni azt a kérdést, ami kezdetben is a motivációm volt: Mit jelent valójában a tanok hétköznapokba való átültetése?

Dolgozatom központi témáját tekintve azzal foglalkozik, a tanultakat és tapasztaltakat hogyan tudom integrálni a saját hétköznapjaimba. Az élet minden területét felölelő dolgozat rendkívül tág témát szolgáltatna, amely terjedelemben sem felelne meg a követelményeknek, ezért elsősorban a munkahely, munkavégzés, munkakörnyezet által behatárolt területeket vizsgálom, leginkább a kereskedelemre fókuszálva. Mivel első munkahelyemtől kezdve a kereskedelem valamely területén dolgoztam és dolgozom jelenleg is, így kézenfekvőnek találtam a témát. A dolgozatban ezen keresztül modellezzem az elmélet gyakorlatba ültetésének lehetőségeit. Igyekszem elsősorban értékesítői oldalról megközelíteni a témát, illetve érintőlegesen foglalkozni a munkaadói, illetve fogyasztói oldallal egyaránt.

Munkámat tekintve az értékesítési folyamat végén helyezkedem el, tehát én állok közvetlen kapcsolatban a fogyasztóval, ez az utolsó láncszem, ahol a kereslet találkozik a kínálattal, ezért leginkább ezt a szegmenst vizsgálom. Legfőképpen az foglalkoztat, egy átlagos nyugati fogyasztó, és egy nyugati piacot ellátó termelő közé beékelődve hogyan lehetséges a buddhista elveket és alaptanításokat betartani, miközben a modern gazdaság túlfogyasztásra van berendezkedve és a munkáltatót a profitmaximalizálás ösztönzi.

A dolgozatban az alaptanítások mellett Zsolnai László Boldogság és Gazdaság című könyvéből indulok ki. Közgazdász végzettségem nincs, és nem is folytattam ilyen irányú tanulmányokat, ezért ezt az írást nem gazdasági értekezésnek szánom. Azonban igyekszem egészen praktikus, sokszor saját tapasztalataimra épülő, a gyakorlati megvalósítás oldaláról megközelíteni a kérdést, szem előtt tartva a buddhista elvek hétköznapi megnyilvánulásait is. Mindezek mellett a témát lehetetlen úgy vizsgálni, hogy a mai (nyugati) gazdaság felépítését és működési elveit legalább alapvető szinten ne járjuk körül, ezért a dolgozatomban az alaptanításokat követő részében ezt fogom felvázolni. Ebből átkanyarodva a buddhista közgazdaság alapelveit járom körül, kialakulásának körülményeit, illetve annak fő célját, megoldási javaslatait. Végül a saját tapasztalataimra hagyatkozva vizsgálom meg, mennyire valósítható meg az elmélet gyakorlatba ültetése egy ilyen beékelődött helyzetben.

Jelenlegi munkámat tekintve értékesítéssel foglalkozom. Elsősorban műszaki termékekkel, azon belül is a szórakoztatóelektronikai szegmensben felelek azért, hogy minél hatékonyabban és eredményesebben képviseljem a céget, akinek dolgozom, és minél jobb eredményekkel értékesítsem a termékeit. Mint sok hasonló multinacionális vállalat, az én munkáltatóm is kisebb-nagyobb disztribútorokon keresztül forgalmazza termékeit többek között Magyarországon is. Jelenleg elsősorban azért felelek az itthoni legnagyobb disztribútor egyik áruházában, hogy teljesítsem a mindenkori targetet,[1] valamint megvalósítsak minden olyan egyéb elvárást, amit a cég meghatároz (bolti kihelyezések, merchandising,[2] piac monitorozása, konkurenciaelemzés, stb.).

A Tan Kapuja Buddhista Főiskola hallgatójaként, a mindennapi életben is az egyik fő célom a buddhista tanok hétköznapi életbe való átültetése, ami a nyugati kereskedelmi berendezkedések mellett igen nagy kihívások elé állít. A Buddha által hirdetett tanokat követve igen gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy a modern közgazdaságtan még csak nem is hasonló elvek mentén épül fel, hanem sok esetben ellentmond ezeknek az útmutatásoknak. A nyugati értelemben sikeres gazdasági modell mindenekelőtt profitmaximalizáló attitűddel rendelkezik, és ennek alapvető eszközei a vágy felkeltése, a fogyasztói társadalom keresletének fenntartása, táplálása, növelése. Már az elején könnyű ráébredni, hogy ez nehezen összeegyeztethető a buddhista tanokkal, hiszen a Buddha alaptanításai szerint a szenvedés egyik gyökéroka a vágy, amely egyik akadálya a megvilágosodásnak. Amennyiben ehhez hozzá vesszük a nemártás elvét, akkor gyorsan nyilvánvalóvá válik, ahhoz, hogy nyugati értelembe véve sikeresen és eredményesen tudjam végezni a munkám, alapvetően szembe kell menjek a Buddha tanításaival. Tehát itt vagyok ebben a köztes helyzetben, amikor egy olyan értékrend szerint próbálom megőrizni a munkám és sikeresnek lenni benne, ami merőben más szemléleten nyugszik, mint amit meg szeretnék valósítani.

A páli kifejezéseket a magyar helyesírás szabályai szerint tüntetem fel.

1. A buddhizmus alaptanításai

A buddhizmus alapvető célja a szenvedéstől (p: dukkha)[3] való megszabadulás (p: nibbána).[4] A szakdolgozatomat tekintve megemlítendő alaptanítások: a Négy nemes igazság (p: Csattári arija-szaccsáni),[5] illetve a Nemes nyolcrétű ösvény (p: Arija-atthangika-magga).[6] Ahogy a Buddha is elsőként ezt a tanítást adta, ezért hivatkozom én is a Benáreszi beszédre (p: Dhammacsakkapavattana szutta). A Négy nemes igazság a tanítás elméleti részével foglalkozik, ami a megértést segíti elő, és utolsó eleme a Nemes nyolcrétű ösvény, amely a felszabaduláshoz vezető utat mutatja meg. A Négy nemes igazság tehát:

1. “Koldusok! Így hangzik a Szenvedés Nemes Igazsága: a születés szenvedés, a vénülés szenvedés, a betegség szenvedés, a halál szenvedés, nem-kedvessel együtt lenni szenvedés, kedvestől elválasztva lenni szenvedés, a vágyottat el nem érni szenvedés, röviden szólva: szenvedés ragaszkodni a lét öt halmazához.
2. Koldusok! Így hangzik a Szenvedés Okának Nemes Igazsága: a szenvedés oka a lét-szomj, ami élvezkedve és vágyakozva emitt és amott örömét leli, a gyönyör szomjazása, a létesülés szomjazása, az elmúlás szomjazása.
3. Koldusok! Így hangzik a Szenvedés Megszüntetésének Nemes Igazsága: a szenvedés megszűnéséhez a létszomjnak a teljes vágytalansággal való kioltása, feladása, eltávolítása, távoltartása, kiküszöbölése vezet.
4. Koldusok! Így hangzik a Szenvedés Megszüntetéséhez Vezető Út Nemes Igazsága: ez a Nyolcrétű Nemes Ösvény, vagyis a megfelelő belátás, a megfelelő elhatározás, a megfelelő beszéd, a megfelelő magatartás, a megfelelő életmód, a megfelelő törekvés, a megfelelő jelen- lét és a megfelelő elmélyedés... "[7]

Ahhoz, hogy a Nemes nyolcrétű ösvény mögött rejlő esszenciát mélyebben megérthessük, először az Öt fogadalmat[8] érdemes vizsgálni. Az öt fogadalom (p: panycsa-szíla) irányt mutatva segít a követőknek az úton maradni, megfogalmazza, milyen cselekedetektől tartózkodjon az, aki az ösvényen kíván járni. Az Öt fogadalom: 1. Tartózkodás az öléstől, 2. Tartózkodás a lopástól, 3. Tartózkodás az erkölcstelen élettől, 4. Tartózkodás a hamis beszédtől, 5. Tartózkodás a tudat elhomályosítását okozó anyagok használatától.

Az első fogadalom megalapozza a buddhista értékrend keretrendszerét. A nemártás (p: ahinszá)[9] az első, amit mind a szerzetesek, mind világi követők fogadalomként letesznek. Ez az elv nem csak az emberekre vonatkozik, hanem minden érző lényre, tehát mind a hat létsíkon[10] tartózkodó entitásra. Következésképpen a fogadalom lényege, hogy törekedjünk mindenféle ártástól, tartózkodjunk a tettekkel, szavakkal, gondolattal történő elkövetéstől is, vagyis igyekezzünk úgy élni, hogy a lehető legkevesebb szenvedést okozzuk az érző lények számára. A nemártás gyakorlásában nagy segítségünkre lehet, ha kifejlesztjük magunkban az együttérzés (p: karuná)[11] képességét. A szenvedés megszűntetésének lehetősége nem adatik meg mindenkor, ám az emberi létforma különösen alkalmas erre, így érdemes megbecsüléssel tekinteni rá.

A második, harmadik, és ötödik fogadalmat jelen dolgozatban nem vizsgálom, mert a téma szempontjából nem relevánsak.

A negyedik fogadalom a korábban említett mindennapi munkám tekintetében válik különösen érdekessé. Szerencsésnek tartom magam, mert ha akarnék, sem tudnék hazudni, mivel pillanatok alatt meglátszik rajtam, hogy nem mondok igazat. Az értékesítés folyamatában azonban gyakran találkozom olyan munkatárssal, aki a sikeresebb értékesítés reményében nem riad vissza a hazugságtól. Sőt, ha kicsit jobban megvizsgáljuk akkor a nyugati piacgazdaság[12] szinte minden szegmensében találkozhatunk olyan elemmel, ami szembe megy ezen fogadalommal. Főleg a tekintetben, hogy a hamis beszéd alatt nem csak a hazugságokat értjük, hanem a valóság elferdítését is. Mindenképpen létezik egy szürke zóna, amibe akarva-akaratlanul is belecsúszhatunk néha.

"Buddhának ez a meghatározása a szabálynak mind a negatív, mind a pozitív oldalát bemutatja. A negatív oldal a hazugságtól való tartózkodás, a pozitív az igazmondás. A szabály megszegését előidéző meghatározó tényező a csalás szándéka. Ha valaki úgy mond valami hazugságot, hogy közben igaznak hiszi azt, akkor nem szegi meg az előírást, mert hiányzik a csalás szándéka. Bár a csalás szándéka a hamis beszéd valamennyi formájában jelen van, a hazugságok különböző öltözékben jelenhetnek meg attól függően, hogy motivációs gyökerük a mohóság, gyűlölet, vagy a hamis tudat-e. Ha a mohóság a fő motiváló erő, akkor ennek eredménye az olyan hazugság, amit azért mondtunk, hogy magunknak vagy a hozzánk közelállóknak személyes hasznot szerezzünk - anyagi hasznot, pozíciót, tiszteletet, vagy elismerést."[13]

A fentebbi megfogalmazásban a mohóság (p: lóbha)[14] tapasztalataim szerint igen nagy szerepet játszhat az értékesítés folyamatában. Éppen ezért a helyes beszédet a későbbiekben részletesebben is megvizsgálom.

1.1. A jól-lét és a boldogság a Buddha tanításában[15]

Ahhoz, hogy a buddhai boldogságról tudjunk beszélni, járjuk körül a boldogság (p: szukha)[16] szó jelentését. Ennek jelentése sokrétű és közelebb is áll a jól-lét fogalmához, mint a boldogságéhoz. Azt az állapotot fejezi ki, amelyben a fizikai és a mentális szenvedés (p: dukkha), annak származási helyén enyhül.”[17]

Talán egyfajta élvezet érzetről beszélhetünk a szukha értelmezésében, amely vonatkozásban általánosan kijelenthető, hogy az élvezet és a szenvedés ugyanannak a skálának két ellentétes pólusa, tehát minél kevesebb a szukha, annál több a dukkha és fordítva. A hétköznapi értelemben használt élvezettől azonban mégis eltér, hiszen magában foglalhat mérséklődő dukkhát is, tehát nem kizárólagosan a szenvedés hiányát értjük alatta.

Szukhából is megkülönböztetünk alacsonyabb és magasabb értelmezésű állapotot. Amíg egy vagyonszerzésből fakadó kámaszukhát[18] alacsonyabb rendűként értelmezünk, addig a Buddha a magasabb szintű nirámiszaszukha[19] elérésére sarkall bennünket, amely annyiban tér el a korábban említettől, hogy a jól-lét forrása vagyon helyett adakozásból, meditációból és mások szenvedésének csökkentéséből fakad. Ennek is a magasabb szintje a vimuttaszukha,[20] amely már a szabadságból, másképp megfogalmazva a tudati szennyeződésektől való megszabadulásból származik.

Ahhoz, hogy a kámaszukha állapotából a vimuttaszukhához eljuthassunk, szükség van egyfajta mentális edzésre, amely célja a bölcsesség (p: pannyá)[21] megszerzése. Ezt úgy lehet elérni, hogy betartjuk az Öt fogadalmat és gyakoroljuk a meditációt, ezek következtében felkél a bölcsesség. Ezáltal a dolgokat úgy látjuk, ahogy azok valójában vannak, a saját természetükben. Ebben nagy kihívást jelenthetnek olyan téves nézetek, mint az állandó én tévképzete, és az ehhez való ragaszkodás. A lét jellegzetességeinek belátásával (p: tilakkhana)[22] lehetségessé válik a szenvedés megszűntetése, amely úgy érhető el, ha belátjuk, hogy nincs az az én, akivel korábban azonosítottuk önmagunkat. Ha pedig nincs én, akkor nincs az sem aki szenved, csak a szenvedés létezik önmagában. Ha ezt a gondolatot teljes egészében magunkévá tesszük annak kiváltó okaival együtt, akkor az egyén számára megszűnik a szenvedés. Aki a dukkhától részben vagy egészben megszabadul, az mondhatni szenvedésmentes, vagyis a szukha állapotában kerül.

2. Gazdasági áttekintés

2.1. Nyugati gazdaság

A mai kapitalista[23] működés egyik alapeleme és egyben mozgató rugója a profitmaximalizálás. Tehát legyen szó bármilyen szereplőről a piacon, akár befektetőről, vállalkozóról, hitelnyújtóról, viszonteladóról, minden esetben a nyereség lesz az elsődleges szempont. Függetlenül attól, hogy egy adott embercsoportnak vagy ökológiai rendszernek milyen következményeket kell elszenvednie, a nyereség növelése az elsődlegesen teljesítendő cél.[24]

Ebből következően a saját példámnál maradva, a műszaki termékek piacán is kimondva- kimondatlanul: nem a megbízhatóság lesz az elsődleges szempont, hanem az, hogy erős márkahűséget alakítsanak ki és minél inkább felgyorsítsák az új termékek vásárlását. Korábban egy-egy műszaki terméket elég volt egyszer megvenni, a készülék kiszolgált 10-15 éven át, nem volt szükség lecserélni pár éven belül, ha mégis meghibásodott, szerelőt hívtak. Ez a trend mára megváltozott. Manapság már nem csak a telefonjukat cserélik az emberek néhány éven belül, hanem akár a TV készüléket, sőt, az ezekhez köthető kiegészítő termékeket is: okosóra, hangprojektor, tablet, stb. Ahogy a technikai fejlődés egyre gyorsabb és gyorsabb, úgy egyre rövidebb idő alatt egyre újabb technológiák jelennek meg a piacon, ez pedig magával hozza az elavulás és kompatibilitás problematikáját. Következésképpen, ha valaki naprakész szeretne maradni a technikai vívmányokban is, az önkéntelenül belekerül egy fogyasztói spirálba. Az informatika térhódításával - ahogy azt Mireisz tanár úr is írja a Digitális galaxis guruja utóirattal[25] című esszéjében -, fokozatosan a digitalizáció irányába terelődünk, és egyre inkább rá vagyunk utalva a gépek, és ezen belül is elsősorban az egyre okosodó eszközök használatára.

Mára oda jutottunk, hogy ahhoz, hogy valaki a munkáját elvégezhesse, szinte elengedhetetlen a számítógép (és mellette internet, nyomtató, stb) használata. A gyártók nem csak alkalmazkodnak a megemelt kereslethez, hanem gyakran ők idézik elő azt. A különféle marketing- és reklámtevékenységek révén pedig egyre gyorsabban és hatékonyabban érik el a fogyasztóknál a céljaiknak megfelelő viselkedést.

“A fogyasztói társadalom nem tudományos kifejezés, egyezményesen elfogadott meghatározással nem rendelkezik, mégis egy olyan társadalmat jelöl, amelyben a javak és szolgáltatások fogyasztása a lét társadalmilag elfogadott célja, a kapitalista gazdasági fejlődés terméke, és amely a II. világháborút követően jelent meg. ›gazdag országokban a fogyasztói társadalom azokból az emberekből áll, akik elköltik a pénzüket, amijük nincs, hogy olyan javakat vegyenek, amikre nincs szükségük, hogy jó benyomást keltsenek, olyan emberekben, akiket nem is kedvelnek.‹”[26]

Az, hogy ez a túlfogyasztás, illetve túltermelés milyen ökológiai hatással jár, napjaink egyik fő témája.[27] Megannyi érdekszervezet alakult a környezeti hatások kedvezőtlen változására való figyelemfelhívás céljából, és mára a nagyhatalmak is aktívan foglalkoznak klíma konferenciákon ezek kutatásával, valamint igyekeznek megoldásokat keresni. 1992-ben hitelesítették az ENSZ éghajlatváltozás keretegyezményét,[28] amelynek értelmében a nagyhatalmak azóta is együttműködve, közös célokat meghatározva igyekeznek tenni a klímavédelemért.

2.2. A buddhista közgazdaságtan születése[29]

A buddhista közgazdaság fogalma E.F. Schumacher, angol közgazdász nevéhez kötődik. 1973-ban írta meg világhírű művét, a Small Is Beautiful-t,[30] amiben kifejtette ezen szemlélet szükségességét. Az 1960-as években Indiában és Burmában dolgozva rájött, hogy a távol-keleti világszemlélet merőben eltér a nyugatitól, ezért a korábban használt gazdasági modellek nem feltétlenül alkalmasak a buddhista országok számára. Következésképpen kidolgozott egy buddhista elvekre épülő gazdasági koncepciót, amelynek alapelvei szerint a legfontosabb cél a szenvedésektől való megszabadulás. Az ehhez vezető út pedig az emberi jellem megtisztítása és a szükségletek erőteljes visszafogása. Ebből következően a buddhista szemlélet - a nyugatival ellentétben - nem a javak megsokszorozását, hanem az emberek felszabadítását tűzi ki célul, így a jól-létre való törekvés során a minimális fogyasztást tartja szem előtt.

A javak utáni vágy nyomása alól az egyszerű életmód és erőszakmentesség mutat kiutat, ez pedig nem csak az ember-ember vonatkozásában nyilvánul meg, hanem a természettel kapcsolatosan is. Ezeken túl például az exporttevékenység[31] is csak kis mértében, és csak kivételes esetben elfogadható. Az import tevékenység[32] pedig egyáltalán nem tolerálandó. Ehelyett az a legkézenfekvőbb, ha a helyi igényeket helyi erőforrásokkal elégítik ki. Az energiaforrások közül a nem megújulók[33] nem támogatottak, kivéve a legszükségesebb eseteket, és akkor is csak nagy gondosság mellett alkalmazhatóak, mivel ez a természet kirablásának tekinthető. Minden egyéb esetben a megújuló erőforrásokra[34] javasolt építeni a gazdaságot. Az emberi létforma egyfajta kötelezettségnek tekinthető, ami távol áll a természet urától, helyette különleges helyzetéből fakadóan olyan lény, aki a többi lény felé figyelemmel, gondossággal, szeretettel kell, hogy forduljon.

A buddhista gazdálkodás tehát a középutat keresi a modern és tradicionális gazdálkodás között. Igyekszik távol maradni a szélsőségektől. A korábbi alapelveket figyelembe véve a helyes megélhetés módját is keresi. Schumacher munkássága mozgalmakat és változásokat indított el Nyugaton, hiszen gyorsan kiderült, hogy a buddhista közgazdaságtan nem csak a buddhista országok problémáira kínál megoldást, hanem a modern gazdaságok olyan kérdéseire is, mint például a túlfogyasztás, a társadalmi boldog(talan)ság és a természeti környezet túlterhelése. Ennek köszönhetően az 1980-as és 1990-es években egyre nagyobb figyelem kísérte a buddhista közgazdaságtan eszméit. Az érdeklődést egyszerre több ok váltotta ki. Egyfelől ekkorra lendült meg igazán a buddhizmus térhódítása Nyugaton, másfelől hiába többszöröződött az elmúlt évtizedekben az országok GDP-je,[35] az emberek általános boldogságszintje mit sem változott, sőt, egyre elterjedtebbé váltak olyan „jóléti betegség”-ek, mint a depresszió, elmagányosodás és az anómia.[36] Így egyre több kutatás témájává vált a boldogság keresése. Ezek pedig az anyagi javak helyett a boldogság forrásaként olyan meghatározó tényezőket hoztak ki eredményül, mint az emberi kapcsolatok minősége és a javakhoz való spirituális viszonyulás. Különösen jó eredményt mutattak a boldogságteszten - nyugati szemmel nézve - fejletlenebb buddhista országok, ezeken belül is Bhután. Bhutánt azért is fontos megemlíteni, mert már évtizedekkel korábban bevezették a Bruttó Nemzeti Boldogság (Gross National Happiness, GNH) indexet, amely a hagyományos gazdasági mutatók mellett kiterjed az oktatás fejlődésének, a kultúra és természet megóvásának és a vallásszabadság biztosításának mértékére is. Bhutánban ezen index alkalmazásának tulajdonítják a gazdaság fejlődését, amely szem előtt tartja az emberek boldogságát is. Maga az index pedig buddhista életfilozófiára épül. A buddhista közgazdaságtan tehát a gazdasághoz egy másfajta viszonyulást javasol, és ahhoz, hogy efelől érdeklődjünk, nem kell sem buddhistának, sem közgazdásznak lennünk, hiszen ezek nélkül is tevőlegesen hozzájárulhatunk a világban lévő szenvedés csökkentéséhez.

2.3. A buddhista közgazdaságtan meghatározása[37]

P.A. Payutto a Buddhista közgazdaság, "Középút” a piacgazdaság számára (1994) című tanulmányában ad új értelmezést az olyan közgazdaságtani fogalmaknak, mint érték, fogyasztás, termelés, munka, verseny és választás. Mindezek mellett megadta a buddhista közgazdaságtan technikai terminusait is, mint mértéktartás, nemfogyasztás, túlfogyasztás, együttműködés.

Maga a buddhista közgazdaságtan kifejezés a buddhista és a közgazdaságtan szavak egymás mellé helyezésével keletkezett. A közgazdaságtan egy nyugati tudomány, amely „Leírja azon gazdasági tevékenységek működését (a termelést, az elosztást és a fogyasztást), amelyek célja hogy az erőforrások szűkössége mellett, az egyének számára maximális hasznosságot, illetve a társadalom számára maximális anyagi jólétet biztosítsanak.”

Ehhez hasonlóan: "A buddhista közgazdaságtan leírja azoknak a gazdasági tevékenységeknek a működését, amelyek célja, hogy az erőforrások szűkössége mellett az egyének és a társadalom megvalósítsák a békét és a nyugalmat."[38]

A nyugati és buddhista közgazdaságtan egyik alapvető eltérése, hogy az emberi természet különböző paradigmáira támaszkodnak. A nyugatit a materializmus[39] vezérli, és olyan nézettel rendelkezik, hogy alapvetően minden emberi lény önérdekkövető, és ez egy racionális viselkedés. Az egyéni jólét összeegyeztethető a hasznosság[40] fogalmával. Ebben a materiális modellben, az élvezet és hasznosság elérése az egyre több vagyontárgy birtoklásának függvénye. A humanista közgazdászok szerint a hasznosság nem csak birtoklás, hanem inkább a viszonyulás, létezés és a cselekvés által is növelhető. A buddhista közgazdászok az éntelenséget (p: anattá)[41] és az ebből fakadó együttérzést helyezik középpontba, ami a versennyel szemben inkább együttműködéshez vezet. Ebben a jól-lét nem a mértéktelen és növekvő anyagi ráfordításokkal, hanem a tudati fejlődéssel érhető el. Ezen paradigmán belül újra kell értelmezni a termelés, fogyasztás és elosztás fogalmát is.

2.4. Buddhista gazdasági stratégia[42]

A nyugati és buddhista közgazdaságtan alapelvei merőben eltérnek egymástól. A nyugati közgazdaságtan a profitmaximalizálás mellett a vágyak gerjesztését, a piacok kiterjesztését és a létezők instrumentális használatát, az önérdeket említi alapelvként. Azonban a buddhista közgazdaságtan bírálja ezeket és alternatív megoldásként a szenvedés csökkentését, a vágyak leegyszerűsítését, az erőszakmentességet és a valódi törődést, a nagylelkűséget tekinti alapelvnek. Ennél fogva a buddhista közgazdaságtan egyfajta stratégiaként is felfogható, amely utakat jelöl ki a békességhez és az ökológiai fenntarthatósághoz a gazdaságban. Thomas Schelling egy kijelentésében úgy aposztrofálta, hogy a nyugati közgazdaságtant (economics) az önzés tudományaként (ego-nomics) említi, hiszen az ember egójának vágyait minél jobban kielégítő mechanizmusok alkalmazásáról szól, ami az önérdek körül forog.[43]

A szenvedések csökkentése a gazdaságban értelmezhető úgy is, hogy egy szereplőnek a hangsúlyt alapvetően nem a profitmaximalizálásra kell helyeznie, épp ellenkezőleg, inkább a veszteség csökkentésére. Ezzel kapcsolatban Daniel Kahneman és Amos Trevsky neve mindenképpen megemlítendő, mivel ők dolgozták ki a Prospect Theory-t,[44] amely Közgazdasági Nobel-díjat érdemelt. Kísérletük rávilágít arra, hogy, “a döntéshozók érzékenyebbek a veszteségekre, mint a nyereségekre”,[45] tehát döntéspszichológiai értelemben is alátámasztható a buddhista megközelítés, amely a megszabadulást a szenvedés csökkentésében látja.

A vágyak leegyszerűsítése, illetve végső soron megszűntetése buddhista szempontból alapfeltétele a szenvedés megszűntetésének, ezzel kapcsolatosan pedig már a nyugati értelemben vett pszichológia is kezd hasonló megállapításokra jutni. Mára egyértelműen kijelenthető, hogy az emberek jól-léte nem az anyagi értelemben vett materiális érték gyarapodásával nő, épp ellenkezőleg, az anyagi jól-lét gyengébb pszichológiai egészséghez vezet.[46] Ha jobban belegondolunk logikus ez a folyamat. Megannyiszor előfordul, hogy a vágyaink kielégítésétől valami féle megnyugvást várunk, viszont ha kicsit jobban megvizsgáljuk ezt a folyamatot, akkor gyorsan zsákutcába futhatunk. Ha nem sikerül elérni a vágyainkat, akkor csalódással, negatív érzelmekkel szembesülünk, hiszen nem sikerült megszerezni, amit szerettünk volna, amitől a boldogságunkat vártuk. Amennyiben sikerül megszereznünk, hamar elillan az általa hozott illuzórikus boldogság, hiszen újabb dolog lesz vágyunk tárgya. Amennyiben egy célról beszélünk, ha elérjük és megvalósítjuk azt, rá kell jönnünk, hogy ez az állapot is múlandó és nem tart örökké, ez pedig ismét szenvedéshez vezet.[47] Természetesen az alapvető szükségletek kielégítése nélkülözhetetlen (ivóvíz, élelem, gyógyszer, stb.), azonban ezeken túl a vágyak csökkentése a természet tehermentesítése mellett az emberek jól-létéhez is hozzájárul.

A gazdasági folyamatokban a valódi törődés előnyeit[48] Robert Frank foglalta össze. Azok közül is a fogyasztók lojalitásának megnyerésével, illetve a bizalmon alapuló kapcsolatok kialakításával saját munkám során is gyakran találkozom, sőt, a nagylelkűség előnyei is nap mint nap visszaköszönnek.

Az értékesítés legfontosabb szabálya, hogy először mindig önmagunkat, az értékesítőt “adjuk el”, ennek pedig egyik eszköze a bizalomépítés. Amennyiben kialakult a fogyasztó felől a bizalom, onnantól mindenki számára előnyösebb az értékesítés folyamata (feltételezve a valódi törődés meglétét). A fogyasztó számára is kevesebb energiabefektetéssel jár egy-egy termék beszerzése, így marad kapacitása más, nagyobb prioritású tevékenységgel foglalkozni. Sőt, ez akár anyagi előnyökkel is járhat számára. A mai piacgazdaságban gyakran előfordul, hogy adott időszakban jóval kedvezőbb áron lehet hozzájutni egy árucikkhez, azonban pont az árképzés hektikussága révén lehetséges, hogy az értékesítő segítsége nélkül a vásárló nem tudná kihasználni az ebből fakadó előnyöket. Ha az értékesítőnek van egy lojális, bizalmi vásárlója, az számára is kifizetődő, hiszen sokkal könnyebb egy már meglévő ügyféllel dolgozni, mint egy újat akvirálni.

Munkám során meghökkentő módon többször előfordul, hogy én beszélem le a vásárlásról az érdeklődőt, mert tisztában vagyok vele, hogy néhány nap elteltével jobb áron jut majd hozzá az adott termékhez. Ezáltal a vásárló is jobban jár, mert több pénz marad a zsebében, illetve én is jól járok, mert bár lehet, hogy valamivel alacsonyabb áron értékesítem az adott terméket, azonban az elégedett vásárló hajlamos további vásárlókat is hozni, akkor pedig már alapvetően egy erősebb bizalmi viszonyból tudunk kiindulni. Ezáltal még könnyebbé teszi a későbbi értékesítés folyamatomat. Ráadásul ilyen esetekben az a tapasztalatom, hogy a vásárlóm hajlamosabb még több pénzt ott hagyni az áruházban, mert az akcióban megspórolt összeget azonnal elkölti kiegészítő szolgáltatásokra.

Összefoglalva tehát:

“A buddhista közgazdaságtan egy minimalizáló gondolkodásmódot képvisel, amely szerint minimalizálni kell a szenvedést, a vágyakat, az erőszakot, a létezők instrumentális használatát és az önérdeket. A „kicsi szép" és „kevesebb - több" szlogenek szépen kifejezik a buddhista közgazdaságtan alapállását. Ezzel szemben a nyugati közgazdaságtan egy maximalizáló gondolkodásmódot hirdet, amely szerint a profitot, a vágyakat, a piacot, a létezők instrumentális használatát és az önérdeket maximalizálni szükséges. A „nagyobb jobb" és a „több - több" fejezik ki a nyugati közgazdaságtan lényegét."[49]

1. Ábra: Közgazdaságtan összehasonlító táblázat[50]

3. Buddhai tanítóbeszédek

A Buddha Szigálakának mondott tanítóbeszédében[51] pontos útmutatást ad a megszerzett vagyon felhasználásával kapcsolatban. Azt javasolja, hogy a vagyon egy negyed része a mindennapi életvitelre menjen, két negyed részét a munkára fordítsa (vállalkozásba való visszaforgatásra, üzlet bővítésére), egy negyed részét pedig hagyja meg ínségesebb időkre tartalékképpen.

A Buddha egyik leghíresebb világi követője és a Szangha[52] talán egyik legnagyobb világi támogatója Anáthapindika[53] volt. Több tanítóbeszédben is fellelhető a neve. Egy alkalommal a Buddha közvetlenül neki adott tanítóbeszédet,[54] amelyben kifejtette, a vagyon felhasználásának öt módját. Ezek: 1. Önmagunk és családunk támogatása, 2. Barátaink és hozzánk közel állók támogatása, 3. A jövőben bekövetkező szerencsétlenségek esetek kezelésére, 4. Felajánlások, például rokonoknak, vendégeknek, eltávozottaknak, uralkodóknak, istenségeknek, 5. A spirituális tanítók és arra érdemes szerzetesek támogatása.

Ezen túl azt is meghatározta, hogy a munkaadók hogyan viszonyuljanak a munkavállalókhoz.[55] Munkaadó a munkavállaló felé: 1. A munkát az ereje szerint szervezze, 2. Élelmet és bért adjon neki, 3. Gondoskodjon róla a betegség idején, 4. Ossza meg a csemegét, 5. Megfelelő időben engedje el a munkából.

Ezt érdemes összevetni a mai munkaadók hozzáállásával. Természetesen többféle munkahely és működési struktúra létezik, azonban ha sorra vesszük ezeket a pontokat láthatjuk, hogy attitűdjük gyakran eltér a buddhai tanításoktól. A továbbiakban jelen munkahelyemet veszem alapul.

A munkavállaló ereje szerinti beosztás általában megvalósul, hiszen jellemzően adott pozícióra több pályázó közül választja ki a HR-es a legalkalmasabb jelöltet. Természetesen munkaerőhiány esetén nem biztos, hogy a lehető legjobb ember kerül az adott pozícióba, azonban ez jellemzően megvalósul. Az élelem most már bér formájában nyilvánul meg, de a fizetés nagyjából összeegyeztethető ezzel a ponttal. Betegség esetén jogszabályi kötelezettség a táppénz, így ez is megvalósul. A csemege megosztása talán úgy értelmezhető a legjobban, hogy a munkáltató azokat a javakat osztja meg a munkavállalóval, amit nem volna köteles. Ilyen például egy vasárnapi munkavégzés esetén a közös sütizés, amit a munkáltató fizet. Másik jó példa erre, a frekventáltabb időszakokban az extra jutalék vagy bónusz. Ilyen időszakokban a szokásosnál megterhelőbb munkavégzés jellemző, azonban a bérezés is ennek megfelelően változik, sőt, különösen jó eredmények esetén normál béren felüli juttatások is előfordulnak. Szerencsére túlórára sem szokás kötelezni, így lényegében az utolsó pont is megvalósul.

A munkavállaló viszonyulása a munkaadóhoz:[56] 1. Előtte kel és utána fekszik, 2. Csak azt veszi el, amit neki adtak, 3. Gondosan végzi a munkáját, 4. Dicséri és jóhírét kelti.

Az első pontban ha arra gondolok, hogy van pár kollégám aki 12 órás műszakban dolgozik, róluk elmondható, hogy a munkaadó előtt kezd és utána végez. Igaz, nehéz ezt úgy vizsgálni, hogy hektikus a munkabeosztás. A második pont magától értetődő, a lopás nem elfogadott dolog. A „gondosan végzi a munkáját” tapasztalatom szerint kritikus kérdés. Magamról azt gondolom, megfelelek ennek a pontnak, viszont a környezetemben tapasztalok pro és kontra példákat is. Összetett kérdés ez, hiszen sokszor szubjektív tényezők játszanak benne szerepet. Előfordul, hogy a munkavállaló azt gondolja, maradéktalanul elvégzi a rábízott feladatot, mégis a munkavállaló ezt másképp látja. Sajnos, az egyre inkább centralizálódó működések következtében az a tapasztalat, hogy a munkafolyamatok automatizálásával egyre kevesebb munkaerőt igyekeznek alkalmazni, akiket viszont alkalmaznak, azokat egyre szélesebb feladatkörökkel látják el. Ezek a változások olyan folyamatok, amelyek a technikai vívmányok megjelenésével egyre gyorsabban integrálódnak a munka világába. Mindkét fél rugalmasságára és empátiájára szükség van ilyenkor, hogy egy kölcsönösen előnyös megállapodás szülessen. Az automatizálások mellett a vásárlási szokások megváltozásával (pl: az egyre nagyobb hangsúlyt kapó online kereskedelem) új munkafolyamok jöhetnek létre, amelyhez kénytelen adaptálódni mindkét fél. Amennyiben jelen van a közös együttműködésre való hajlam, képes olyan megoldás születni, amely mindkét fél megelégedettségével jár, és teljesülhet a gondos munkavégzés. A szűk keresztmetszet ezen felül az egyén személyiségéhez passzoló feladat, vagyis az előző lista első pontja, illetve az ezzel járó megfelelő mértékű bérezés. Ha ezek közül bármelyik nem teljesül, akkor - tapasztaltom szerint - nem fog megvalósulni a gondos munkavégzés, és a dicséret is elmarad. Egy megbecsült, megfizetett, elégedett munkavállaló esetében valószínűbb, hogy megjelenik az utolsó pont is.

4. Gyakorlati megvalósítás

A Buddha a Nemes nyolcrétű ösvényt, mint gyakorlati útmutatót kínálja a törekvőnek a szenvedés megszűntetéséhez vezető úton. A nyolc lépésre nem mint lépcsőfokokra érdemes tekinteni, hanem mint alkotóelemekre, amelyek kölcsönösen egymásba fonódva működnek együtt.

“Egy bizonyos fejlődési fokozat után mind a nyolc tényezőnek egyszerre, egymást támogatva kell jelen lennie. Amíg azonban ezt a pontot el nem érjük, elkerülhetetlen, hogy valami féle sorrendet ne kövessünk az ösvény kibontakoztatásában. A gyakorlás szempontjából az ösvény nyolc tényezőjét három csoportra lehet osztani: (I) Az erkölcsi fegyelem csoportjára, amely a helyes beszédből, a helyes cselekvésből és a helyes megélhetési módból áll; (II) a koncentráció csoportjára, amely a helyes erőfeszítésből, a helyes éberségből és a helyes koncentrációból tevődik össze; valamint a (III) bölcsesség csoportjára, amelyet a helyes szemlélet és a helyes szándékok alkotnak.”[57]

Ez a három csoport egyben a gyakorlás különböző szintjeit is jelöli. Azt, hogy milyen sorrendben haladunk ezen a folyamaton az ösvény célja és iránya is meghatározhatja. Végső soron a szenvedéstől való megszabadulást a bölcsességünk révén fogjuk elérni, amihez azonban elengedhetetlen a megfelelő koncentráció, amely mentes a zavaroktól, nyugtalanságtól. A megfelelő koncentráció előszobája pedig káros hajlamok elhagyása a megfelelő erkölcsi fegyelem segítségével.

4.1. Helyes szemlélet (p: szammá ditthi)[58]

Első lépésként a helyes szemlélettel foglalkozunk, hiszen ez ad megfelelő irányt a gyakorlásunknak. Ha anélkül akarnánk haladni az ösvényen, hogy kifejlesztenénk a helyes szemléletet, az olyan lenne, mintha úgy indulnánk el autóval valahova, hogy előtte nem nézzük meg a térképet, milyen út vezet a célunkhoz. Ezért tehát nagyon fontos, hogy első lépésként ezzel foglalkozzunk, hiszen ez a szemlélet határozza meg, amely a viselkedésünket és cselekedeteinket is áthatja, egy fajta nézőpontot ad, strukturálja észlelésünket, értékelésünket. Attól függően, hogy szemléletünk valóságosnak tekinthető vagy nem, megkülönböztetünk helyes, illetve helytelen/hibás nézetet. A Buddha tanítása szerint ez a két nézet ellentétes cselekvéshez, ezáltal pedig ellentétes eredményhez vezet. A helytelen nézet szenvedéshez vezet, a helyes viszont a megszabadulás felé.

Legszélesebb értelemben a helyes szemlélet a Buddha tanításának pontos megértését jelenti, a Dhamma pontos értelmezését. Praktikus szempontból azonban megkülönböztetünk világi helyes szemléletet és világ feletti helyes szemléletet. Az előbbi a szanszárán belüli szellemi és anyagi előrejutással foglalkozik, míg az utóbbi a megszabaduláshoz szükséges alapokról, az újralétesülés körforgásából való megszabadulásról szól. A következőkben tekintsük át a világi helyes szemléletet.

“A világi helyes szemlélet a karma törvényének és a cselekedetek erkölcsi következményeinek pontos megértését jelenti.”[59]

A kamma[60] szó cselekedetet jelent. Buddhista értelemben a szándékos, vagyis az akaratlagos cselekedet az egyik ok tényező. A tudat által létrejövő akaratlagos cselekedet három csatornán képes megnyilvánulni, ezek a test, a beszéd és a tudat. A testileg elkövetett cselekedetek a testi cselekvések, a beszéd útján megnyilvánuló akarat a szóbeli cselekvés, a gondolatokban megjelenő pedig a mentális cselekedet. Erre utal a Kamma Sutta is:

“Bármi, amit most teszünk, a testünk által, beszéd által, vagy gondolkodás által”[61]

Ezen túl mindenképpen fontos megkülönböztetni káros (p: akuszala),[62] és üdvös (p: kuszala)[63] kammát.

"Káros kamma az a cselekedet, amely erkölcsileg elitélendő, káros a szellemi fejlődésre, és önmagunk valamint mások szenvedése irányába hat. Az üdvös kamma viszont az, amely morálisan helyeselhető, segít a szellemi fejlődésben, és a saját magunk, valamint mások számára is hasznos és áldásos.”[64]

A cselekedetek attól függően üdvösek vagy károsak, hogy milyen szándékkal rendelkeznek, ez az indíték más néven a múla.[65] A kamma egyik fő törvénye, hogy a cselekedet minőségének megfelelő eredményt fog létrehozni, tehát ha üdvös cselekedeteket teszünk annak boldogság lesz az eredménye, ha káros cselekedeteket, akkor annak szenvedés. A karma következmények nem feltétlen lineáris úton következik be, akár nem is feltétlen jelen életben, viszont "az akarat ott hagyja a lenyomatát a tudati folytonosságon és megmarad, mint elraktározott lehetőség."[66]

Ebből következik tehát, hogy amennyiben a gyakorlatban szeretnénk alkalmazni mindezt, törekednünk kell arra, hogy üdvös tetteket hajtsunk végre.

Az erkölcsi csoport három tagja segít részletesebb útmutatást is adni az üdvös cselekvés irányába. Az erkölcsi fegyelmet más szóval szílának is szokás nevezni, az Abhidhamma egész pontosan a csoport három tagjával azonosítja ezt a kifejezést, amelyből következik, hogy valójában az előírások betartásával a tudatot fejlesztjük. A szíla egyaránt jelenti a károstól való tartózkodást, valamint az üdvös iránti elkötelezettséget, ezt olvashatjuk a Dhammapadában is:

“Elkerülni minden rosszat, de a jót tenni szüntelen, S megtisztítani az elmét. Ez a Buddhák örök tana.”[67]

4.2. Helyes beszéd (p: számmá vácsá)[68]

A helyes beszéd négy összetevőre bontható: tartózkodás a hazug beszédtől, tartózkodás a rágalmazástól, tartózkodás a durva beszédtől és tartózkodás a fecsegéstől. A hazugsággal járó következményeket hajlamosak az emberek alulértékelni, mivel nem feltétlenül azonnal tapasztalható az eredménye, azaz nem instant érkezik a reflexió, így úgy tűnhet, nincs akkora jelentősége. Azonban ha mélyebben megvizsgáljuk, azt látjuk, mindenképpen következményekkel jár, mert a hazug viselkedés rombolja a bizalmat, a társadalomban széthúzáshoz, széteséshez vezet, ami pedig egymás ellen forduláshoz, ellenszenvhez, mindez pedig szenvedést szül. Az egyén szintjén hajlamosít a további hazugságra, egy fajta öngerjesztő folyamattá válik, amelyből egyre nehezebb kitörni. A Buddha ezt fejti ki részletesebben Ráhulának tartott tanítóbeszédében[69] Bhikkhu Bodhi egy mélyebb értelmezést is kifejt:

"Az igaz beszéd az emberek közötti kommunikációban az egyéni tudás és megértés szférájában a bölcsességnek felel meg. A két dolog ugyanannak a valóság iránti elkötelezettségnek a külső és belső módozata. A bölcsesség az igazság felismerését jelenti, az igazság (sacca) pedig nemcsak egy fogalmi tétel, hanem a dolgok természete, úgy ahogy azok vannak… Így az, hogy magunkat az igaz beszédnek szenteljük nem annyira etikai elv, hanem inkább azt jelenti, hogy a valóság talajára helyezkedünk az illúziókkal szemben, a bölcsességgel megragadott igazság mellé állunk a vágyaink által szőtt fantáziák helyett."[70]

A fentiekből következik, hogy az igaz/helyes beszéd nem csak segít, hanem egyenesen feltétele a bölcsesség kifejlesztésének, ami hozzásegít a szenvedés megszüntetéséhez.

A hamis beszéd következő megnyilvánulása a rágalmazás. A rágalmazás mögötti indíték általában ellenszenv vagy harag. Akármelyik is, már a szándék természetéből kikövetkeztethető, hogy az eredménye is káros lesz, ezáltal szenvedéshez vezet. Következésképpen ez az egyik legkomolyabb kihágás, amit egy gyakorló elkövethet, hiszen a gyűlölet tudatos szándékosságot feltételez. Abban az esetben, ha ez hazugsággal párosul, az rendkívül súlyos következményt hoz létre, bizonyos esetben akár a rágalmazónak a szenvedés birodalmában történő azonnali újjászületéshez vezethet.[71] Amennyiben szeretnénk elkerülni a rágalmazást, úgy érdemes szerető kedvességgel és rokonszenvvel teli tudattal összhangot erősítő beszédet alkalmazni.

4.3. Helyes megélhetés (p: szammá ádzsíva)[72]

A helyes megélhetés alapvetően azt hivatott biztosítani, hogy a gyakorlók tisztességes úton szerezzék meg javaikat, erőszak és kényszer nélkül, oly módon, hogy azzal nem okoz szenvedést az érző lényeknek. A Buddha öt féle megélhetést sorol fel ami kárt okoz:

“Szerzetesek, a Buddha világi követője ötféle dologgal ne kereskedjen. Melyik öttel? Ne kereskedjen fegyverekkel, emberekkel,[73] hússal, bódító szerekkel és mérgekkel. Ezzel az ötféle dologgal ne kereskedjen a Buddha világi követője.”[74]

Ezeken túl természetesen ide tartozik minden olyan mód, ami a helyes beszéd, vagy helyes cselekvés megszegését vonja maga után.

A helyességet három szinten vizsgálhatjuk.[75] Tettek szintjén, amely abban nyilvánul meg, hogy a dolgozó szorgalmasan, lelkiismeretesen végzi munkáját, nem semmittevéssel tölti munkaidejét a teljes bérének kifizetését várva. A személyek szintjén, a megfelelő tiszteletet és figyelmességet jelenti mind a munkaadók, mind a kollégákkal, mind a vevőkkel szemben. A munkaadói szintet korábban a Szigalováda szuttánál[76] elemeztük. A kollégák szintjén, a versengés helyett együttműködésre érdemes törekedni, a kereskedőnek pedig tisztességesen kell bánnia a vevőkkel. Tárgyak szintjén, az értékesíteni kívánt terméket a valóságnak megfelelően kell bemutatni, elkerülve a félrevezető tájékoztatást.

4.4. Helyes erkölcs (p: szíla) a munkámban

Munkám során olyan környezetben dolgozom, ahol nincs fix beosztás, és amíg teljesülnek a célszámok, én osztom be magamnak a munkaidőt. Ezáltal a munkáltató lehetőséget ad számomra a szabad munkavégzésre. A kollégákat tekintve több konkurens gyártó képviselőivel együtt, mégis egymás ellen kell dolgoznunk. Mindannyiunk alapvető célja, hogy a saját munkáltatónk termékeit minél hatékonyabban értékesítsük. Mivel többen dolgozunk egymás mellett, többféle értékesítési módszerrel is találkozom. Van olyan kolléga, aki ahány vásárlóval beszél, annyi fiktív történetet vázol fel és annyi hazugsággal próbál értékesíteni, amennyi a cél eléréséhez szükséges. Van olyan kolléga, aki alapvetően igyekszik valós dolgokat állítani, azonban ha látja, hogy nem sikerül meggyőzni a vásárlót, előfordul, hogy pár lódítással igyekszik sikeresen zárni az értékesítési folyamatot.

Én igyekszem tartani magam ahhoz, hogy semmi valótlant nem állítok, ha rákérdeznek, kivétel nélkül egyenes választ adok, akkor is, ha ez azt jelenti, hogy nem az én általam képviselt gyártó termékét fogják megvásárolni. Emögött a már fentebb is említett elvek húzódnak, például helyes beszéd, nem ártás, valódi törődés. Szerencsés helyzetben vagyok, mert azok a termékek, amiket értékesítek, általában szinte minden vásárlói igénynek megfelelnek. Mégis előfordul, hogy olyan paraméterekkel rendelkező készülék iránt érdeklődnek, ami kívül esik a termékpalettámon. Ilyenkor a vásárlónak a saját belső békémet megőrizve ajánlom a konkurens terméket, hiszen az én értékrendembe nem fér bele becsapni a vásárlót és rátukmálni egy olyan televíziót, amely valójában nem felel meg az ő igényeinek. Ez szembemegy a nyugati gazdaság profitmaximalizáló, önérdeket előtérbe helyező attitűdjével. Ellenben a buddhista etikus gazdaság elveit, a helyes megélhetést szem előtt tartja, a tapasztalatom pedig az utóbbi sikerességét támasztja alá.

Ugyan rövidtávon profittól esem el, a konkurens márkaképviselő egy ilyen szituáció után rendszerint hálával fordul felém, hosszú távon viszont fordított helyzetben, ő is hasonlóan jár el. Ezzel kialakul egy fajta kölcsönösség és bizalom egymásban a konkurens terméket értékesítő kollégákkal, amelynek következtében létrejön egy olyan közeg, ahol nincs szükség hamis beszédre. Ezáltal, bár egymással versenyhelyzetben vagyunk, mégis egymást segítve sikerül elérni a profitmaximalizáló munkáltató által meghatározott targetet, ez pedig kielégíti a gyártó igényeit is. Következésképpen ez mindegyik fél előnyére válik, tipikus win-win[77] szituáció alakul ki.

Megfigyelésem szerint - amit már évek óta tapasztalok -, a fenti hozzáállás “átragad” a kollégákra is. Több közegben is tapasztaltam már ezt a folyamatot, rendszerint hasonló eredménnyel. Abban az esetben, ha valaki valamilyen oknál fogva más, erőszakosabb megközelítés mentén dolgozik, és a Nemes nyolcrétű ösvény értelmezésében helytelen szemlélettel rendelkezik, helytelen dolgokat tesz, azt tapasztalom - természetesen ez szubjektív nézőpont -, viselkedésének következményeképpen közelebb áll a dukkha állapotához és kevésbé jellemző a szukha állapota. Ez egyfajta visszaigazolásnak is tekinthető a kamma törvényei szerint. Különösen igaz ez arra kollégára, aki az értékesítés folyamatában rágalmazó attitűddel rendelkezik a konkurens gyártók termékeivel kapcsolatban.

Összegzés

Dolgozatomban annak a lehetőségét kívántam megvizsgálni, hogy munkavégzésemet tekintve, egy nyugati kereskedelmi cégnek dolgozva, a saját szintemen lehetséges-e buddhista elveket követni, és ezzel egyidőben megfelelni a nyugati követelményeknek. A fentebb említett példákból kiindulva kijelenthető, hogy a buddhista gazdaság elvei helytállóak lehetnek és a buddhista alaptanítások egészen egyszerű alkalmazásával már látványos pozitív változások érhetőek el a mindennapokban. Ugyan nyugati fejjel gondolkodva paradoxonnak hathat a profittól eltekinteni, azonban kicsit eltávolodva a konkrét szituációtól hamar nyilvánvalóvá válik, hogy mégis működőképes ez a megközelítés, sőt, adott esetben nem hogy profit csökkenéssel, inkább gyarapodással járhat. A válasz tehát: igen, lehetséges a gyakorlatba átültetni a Tanokat anélkül, hogy munkát kelljen váltani, és lehetséges az is, hogy egyúttal a nyugati elvárásoknak is megfeleljünk. Azonban az mindenképpen nagy segítség, ha a munkaadó is partner az effajta attitűd mindennapi gyakorlatba való átültetésében.

Továbbá tanulságos felismerés volt számomra a dolgozat készítése folyamán megfigyelni, hogy ugyan elsőre azt gondoltam, egy nyugati multinacionális cég nagyban eltérő elvek alapján működik (és természetesen vannak kivételek), mégis számomra meghökkentő módon több egyezés volt a buddhista etikus gazdasági alapelvekkel, mint azt előzetesen vártam. A Szigalováda szuttában említetteknek a munkaadóm gyakorlatilag maradéktalanul megfelel. Erre pedig semmiképpen nem számítottam, igaz, azt is érdemes hozzátenni, hogy elsősorban a saját szintemen vizsgáltam a cég működését. Más pozícióban, más elvárásokkal, más kollégákkal elképzelhető, hogy más eredményt kaptam volna.

Egy másik említésre érdemes felismerés, amire a dolgozat írása közben jutottam, hogy elsőre hajlamos lennék azt gondolni, hogy valami nagy változásnak kell történnie ahhoz, hogy a tanultakat átültethessem a gyakorlatba. Pedig valójában eddig is így végeztem a munkám és a teljesen hétköznapi szituációkban képes mindez megnyilvánulni. Pontosan úgy, ahogy azt Valpola Ráhula is írja:

"Ha megértjük a buddhizmus szellemiségét, és nem csak a szavak szintjén ismerjük, akkor minden bizonnyal a hétköznapi életet élve is tudjuk követni és gyakorolni”.[78]

Valójában a dolgozatban foglaltak egy részét eddig anélkül is alkalmaztam a gyakorlatban, hogy az különösebb odafigyelést igényelt volna, mintegy természetszerűleg így alakult ki számomra a munkavégzés. Mindezzel együtt az is elmondható, hogy a mindennapi munkavégzésem a kereskedelemben rendkívül sok lehetőséget kínál önmagam visszaellenőrzésére, hiszen akár napi szinten érnek olyan impulzusok, amelyek hajlamosak kibillenteni az egyensúlyi állapotomból, és időről-időre emlékeztetnem kell magam, hogy számomra mi a fontos valójában. Egy ilyen zavarodott környezetben, mint a nyugati piacgazdaság, könnyű megfeledkezni a Tanokról. Ebből a szempontból tehát, talán még az is kijelenthető, hogy egy világi buddhista törekvő számára a kereskedelemben dolgozni kifejezetten alkalmas terep a gyakorlásra.

Köszönetnyilvánítás

A dolgozat nem jöhetett volna létre Komár Lajos konzulensem útmutatásai nélkül. A források felkutatásában Szűcs Gabriella és a TKBF könyvtára volt segítségemre.

Bibliográfia

Elsődleges források

• Anāthapiṇḍikovāda Sutta (MN 143) URL: https://a-buddha-ujja.hu/mn-143/hu/kolozsvari-agnes [letöltve: 2021.05.01.]
• Ambalaṭṭhikā-rāhulovāda Sutta (MN 61) URL: https://a-buddha-ujja.hu/mn-61/hu/fenyvesi-robert [letöltve: 2022.02.14.]
• Dhammika Sutta (SNP 2.14) URL: https://a-buddha-ujja.hu/Snp-2.14/hu [letöltve: 2022.02.14.]
• Kamma Sutta (SN 35.145) URL: https://a-buddha-ujja.hu/sn-35.145/hu/sandor-ildiko [letöltve: 2022.02.13.]
• Sīgālovāda Sutta (DN 31) URL: https://a-buddha-ujja.hu/dn-31/hu/sandor-ildiko [letöltve: 2021.05.01.]
• Sudatta Sutta (SN 10.8) URL: https://a-buddha-ujja.hu/sn-10.8/hu/fenyvesi-robert [letöltve: 2022.02.14.]
• Vaṇijjā Sutta (AN 5.177) URL: https://a-buddha-ujja.hu/an-5.177/hu/mathe-veronika [letöltve: 2022.02.14.]

Másodlagos források

• Bodhi, Bhikkhu 1993. A Nemes nyolcrétű ösvé A buddhista szellemi út. Budapest: Orient Press.
• Fórizs, László 2012. Az erény útja. Harnham: Aruba Publications
• Diamond, Jared 2007: Összeomlás. Tanulságok a társadalmak továbbélésé Budapest: Typotex Kiadó.
• Frank, Robert. 2004: What Price the Moral High Ground? Ethical Dilemmas in Competitive Environments. Princeton NJ: Princeton University Press.
• Grof, Stanislav The cosmic Game Explorations of the Frontiers of Human Consciousness. New York: State university of New York Press.
• Kahneman, Daniel és Tversky, Amos 1979: Prospect Theory. An Analysis of Decision under Risk. Econometria, March: 263-292.
• Kasser, Tim 2002: The High Price of Materialism. Cambridge: MIT Press.
• Mireisz, László 2021. A digitális galaxis guruja - utóirattal. In: TanKapuॐ. Budapest: A Tan Kapuja Buddhista Egyház és A Tan Kapuja Buddhista Főiskola.
• Payutto, Prayudh Arayangkoon. 1994: Buddhist Economics. A Middle Way for the Market Place. Bangkok: Buddhadhamma Foundation.
• Porosz, Tibor. 2018. A buddhizmus lexikona. A Buddha tanítása és a théraváda irányzat szakszavai. Budapest: A Tan Kapuja Buddhista Egyház.
• Puntasen, Apichai 2005: Buddhist Economics, Evolution Theories, and Its Application to Other Economic Subjects. Bangkok: Amarin Publisher.
• Schelling, Thomas Crombie 1978: Egonomics, or the art of self-management. The American Economic Review, 68(2): 290-294.
• Schumacher, Ernst Friedrich. 1973. Small Is Beautiful. New York: Harper and Row Publishers.
• Skilton, Andrew 2017. A buddhizmus rövid törté Agócs Tamás (ford.) Damaru Könyvkiadó – A Tan Kapuja.
• Tenigl-Takács, László 1994. Buddhizmus alaptanításai. Budapest: A Tan Kapuja Buddhista Főiskola.
• Valpola Ráhula 2014. A Buddha tanítá Budapest: A Tan Kapuja.
• Zsolnai, László 2010. Boldogság és Gazdaság. Budapest: Typotex kiadó.

Online források

• Arcanum 2022. ‘Kapitalista’. URL: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-szotara-1BE8B/k-33922/kapitalista-33FA2/ [letöltve: 2022.03.01.].
• Idegen szavak gyűjteménye 2022. ‘Anómia’. URL: https://idegen-szavak.hu/anómia [letöltve: 2022.03.01.].
• Hvg 2021. WWF: ‘Magyarország már elérte a túlfogyasztás napját’. URL: https://hvg.hu/zhvg/20210608_wwf_magyarorszag_tulfogyasztas_napja [letöltve: 2022.02.20.].
• UNFCCC 2022. UNFCCC ‘Archival Holdings’. URL: https://unfccc.int/about-us/unfccc-archives/unfccc-archival-holdings [letöltve: 2022.02.09.].
• Wabletcouncil 2022. ‘A matarialuzmus fogalma’. URL: https://hu.warbletoncouncil.org/materialismo-2505 [letöltve: 2022.03.01.]
• Wikipedia 2022. ‘Bruttó hazai termék’. URL: https://hu.wikipedia.org/wiki/Bruttó_hazai_termék [letöltve: 2022.03.01.].
• Wikipedia 2022. ‘Export’. URL: https://hu.wikipedia.org/wiki/Export [letöltve: 2022.03.01.].
• Wikipedia 2022. ‘Import’. URL: https://hu.wikipedia.org/wiki/Import [letöltve: 2022.03.01.].
• Wikipedia 2022. ‘Megújuló energiaforrás’. URL: https://hu.wikipedia.org/wiki/Megújuló_energiaforrás [letöltve: 2022.03.01.].
• Wikipedia 2022. ‘Nem megújuló energiaforrás’. URL: https://hu.wikipedia.org/wiki/Nem_megújuló_energiaforrás [letültve: 2022.03.01.].
• Wikipedia 2022. ‘Piacgazdaság’. URL: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kapitalizmus [letöltve: 2022.03.01.].

Egyéb

• Hlédik, Erika 2012. Termékjellemzők és preferenciák - Fogyasztók termékjellemzőkkel kapcsolatos preferenciáinak és a preferenciák stabilitásának vizsgálata, Doktori értekezés. Szegedi Tudományegyetem.
• Molnár, Boglárka 2021. A kicsi szép, a kevesebb több - Környezettudatos fogyasztói magatartás vizsgálata, BA szakdolgozat. A Tan Kapuja Buddhista Főiskola.
• Tóth, Zoltán Péter 2021. A Buddhista gazdaságtan gyakorlatba való átültethetőségének elméleti kérdései, BA szakdolgozat. A Tan Kapuja Buddhista Főiskola.

[1] Az az optimális értékesítési kvóta, amit a munkáltató azért határoz meg, hogy a munkavállalót ösztönözze adott időintervallumra.

[2] Értékesítési politika kialakítása.

[3] Porosz 2018: 91. Általában szenvedésnek szokás fordítani, szó szerint a kerékagy rossz lyukát jelenti, amelyben akadozik a tengely. A buddhizmusban a három ismertetőjegy (p: lakkhana) egyike, a másik kettő: állandótanság (p: aniccsa) és az önmagátlanság (p: anattá).

[4] Porosz 2018: 152: Kialvás.

[5] Porosz 2018: 69: Buddha első tanítása, mely a Tan kerekének első megforgatása is egyben.

[6] Porosz 2018: 31. A Négy Nemes igazság negyedik tagja, a szenvedés megszűntetéséhez vezető út.

[7] Tenigl-Takács 1994: 8.

[8] Dhammika Sutta SNP 2.14. https://a-buddha-ujja.hu/snp-2.14/hu/kolozsvari-agnes [letöltve: 2022.02.09]

[9] Porosz 2018: 12. A nemártás nem csak a nem ölésre vonatkozik, mivel attól tágabb jelentéssel bír, a kommentárok értelmezésében valójában a négy mérhetetlen (p: appamannya) gyakorlása.

[10] Pokollakók, éhes szellemek, állatok, emberek, félistenek, istenek.

[11] Porosz 2018: 118. A négy mérhetetlen egyike, a szerető kedvesség (p: mettá), az együtt örvendezés (p: muditá) és a felülemelkedettség (p: upékkhá) mellett.

[12] Wikipedia 2022. ‘Piacgazdaság’: “Olyan gazdasági rendszer, amelyben a termelési tényezők többsége magántulajdonban van amiket a haszon elérésének céljából működtetnek, és ahol a termelt javak és szolgáltatások elosztását túlnyomórészt a szabad piac határozza meg.” [letöltve: 2022.03.01.]

[13] Bhikkhu Bodhi 1993: 86.

[14] Porosz 2018: 129. A hat gyökerok (p: hétu) egyik tagja, nevezhetjük sóvárgásnak (p: abhiddzshá) is, vagy szomjnak (p: tanhá).

[15] Zsolnai 2010: 123-125.

[16] Porosz 2018: 231. Általában boldogságnak szokás fordítani, szó szerint a kocsinál a kerékagy jó lyuka, melyben a tengely nem akadozik.

[17] Zsolnai 2010: 123.

[18] Porosz 2018: 107. Káma: Az érzékszervekkel való tapasztalás által okozott érzet.

[19] Porosz 2018: 155. Nirámisza: Szó szerinti fordításban nem világiast jelent.

[20] Porosz 2018: 263. Vimutti jelentése: Megszabadulás a szenvedéstől.

[21] Porosz 2018: 173. Bölcsesség: Az erkölcs (p: szíla) és a meditáció (p: szamádhi) mellett a harmadik elem a szenvedéstől megszabadító ösvényen.

[22] Porosz 2018: 242. A valóság három jellegzetessége a Buddha tanítása szerint.

[23] Arcanum 2022. ‘Kapitalista’: Olyan személy, akinek tőkéje van, ill. termelési eszközök vannak a tulajdonában, és ezt a helyzetet bérmunkások kizsákmányolásával minél nagyobb haszon szerzésére használja fel. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-szotara-1BE8B/k-33922/kapitalista-33FA2/ [letöltve: 2022.03.01.]

[24] Idézet Tóth Zoltán 2021: 7. (TKBF) szakdolgozatából.

[25] Mireisz 2021: 178.

[26] Idézet Molnár Boglárka 2021: 7. (TKBF) szakdolgozatából.

[27] Hvg 2021. ‘WWF: Magyarország már elérte a túlfogyasztás napját’. https://hvg.hu/zhvg/20210608_wwf_magyarorszag_tulfogyasztas_napja [letöltve: 2022.02.20.]

[28] UNFCCC 2022. https://unfccc.int/about-us/unfccc-archives/unfccc-archival-holdings [letöltve: 2022.02.09.]

[29] Zsolnai 2010: 10–12.

[30] Schumacher 1973.

[31] Wikipedia 2022. ‘Export’: “Az export (kivitel) azon termékek és szolgáltatások összessége, amelyet belföldön állítanak elő és külföldiek vásárolnak meg.” [letöltve: 2022.03.01.]

[32] Wikipedia 2022. ‘Import’: "A import (behozatal) azon termékek és szolgáltatások összessége, amelyet külföldön állítanak elő és belföldiek vásárolnak meg.” [letöltve 2022.03.01.]

[33] Wikipedia 2022. ‘Nem megújuló energiaforrás’: “Olyan természeti erőforrás, aminek nincs újraképződési mechanizmusa, vagy ha van, az emberi léptékkel túlságosan hosszú időbe telik.“ [letöltve 2022.03.01.]

[34] Wikipedia 2022. ‘Megújuló energiaforrás’: "Az energiahordozók azon csoportja, amelyek emberi időléptékben képesek megújulni.” [letöltve: 2022.03.01.]

[35] Wikipedia ‘Bruttó hazai termék’: “A GDP az egy területen, adott idő alatt előállított végső felhasználásra szánt javak (termékek és szolgáltatások) összességének értéke.” [letöltve: 2022.03.01.]

[36] Idegen szavak gyűjteménye ‘Anómia’: “A társadalomban a közös értékek, normák meggyengülését jelenti, azt az állapotot, amelyben a társadalom szabályozó hatása nem vagy nem eléggé érvényesül, pl. ha az egyén úgy látja, hogy csak helytelen eszközökkel érhet el megfelelő életkörülményeket, életminőséget.” [letöltve: 2022.03.01.]

[37] Zsolnai 2010: 129-131.

[38] Puntasen 2005: 8.

[39] Warbletononcouncil 2022. ’Materializmus’: “A materializmus az a gondolatmenet, amely szerint a világ az anyag ideájával magyarázható, mivel minden az anyag és nem a szellem működésének oka.” [letöltve: 2022.03.01.]

[40] Idézet Hlédik Erika doktori értekezéséből 2012: 28. (SZTE) “A hasznosság azt mutatja meg, hogy a fogyasztó egyéni, szubjektív értékelésében az adott jószágnak számára milyen értéke van.”

[41] Porosz 2018: 19. A valóság három ismertetőjegyének egyike. A valóság szubsztancianélkülisége.

[42] Zsolnai 2010: 201.

[43] Schelling 1978: 290 – 294.

[44] Kahneman – Tversky 1979: 263 – 292.

[45] Zsolnai 2010: 202.

[46] Kasser 2002.

[47] Grof 1998.

[48] Frank 2004.

[49] Keréknyomok 2009/nyár: 21.

[50] Zsolnai 2010: 208.

[51] Sīgālovāda Sutta DN 31 https://a-buddha-ujja.hu/dn-31/hu/sandor-ildiko [letöltve: 2021.05.01.]

[52] Porosz 2018: 215. Gyülekezet. Követők, gyakorlók közössége.

[53] Sudatta Sutta SN 10.8 https://a-buddha-ujja.hu/sn-10.8/hu/fenyvesi-robert [letöltve: 2022.02.14.]

[54] Vaṇijjā Sutta AN 5.41 https://a-buddha-ujja.hu/an-5.177/hu/mathe-veronika [letöltve: 2022.02.14.]

[55] Sīgālovāda Sutta DN 31 https://a-buddha-ujja.hu/dn-31/hu/sandor-ildiko [letöltve: 2021.05.01.]

[56] Sīgālovāda Sutta DN 31 https://a-buddha-ujja.hu/dn-31/hu/sandor-ildiko [letöltve: 2021.05.01.].

[57] Bhikkhu Bodhi 1993: 28.

[58] Porosz 2018. 209. Helyes nézet. A Nemes Nyolcrétű Ösvény egyike.

[59] Bhikkhu Bodhi 1993: 35.

[60] Porosz 2018: 115. Szó szerinti jelentése: tett, vagy szándékolt tett, lehet üdvös (p: kuszala) vagy káros (p: akuszala), vagy semleges.

[61] Kamma Sutta SN 35.145 https://a-buddha-ujja.hu/sn-35.145/hu/sandor-ildiko [letöltve: 2022.02.13.]

[62] Porosz 2018: 15. Nem üdvös tett.

[63] Porosz 2018: 127. Üdvös tett.

[64] Bhikkhu Bodhi 1993: 38.

[65] Porosz 2018: 148. Gyökér, gyökérok. A három kapun keresztül megnyilvánult befolyásoló tudattényezők.

[66] Bhikkhu Bodhi 1993: 41.

[67] Fórizs 2012: 78.

[68] Porosz 2018: 210. Helyes beszéd. A Nemes Nyolcrétű Ösvény egyike.

[69] Ambalaṭṭhikā-rāhulovāda Sutta MN 61. https://a-buddha-ujja.hu/mn-61/hu/fenyvesi-robert [letöltve: 2022.02.14.]

[70] Bhikkhu Bodhi 1993: 89-90.

[71] Bhikkhu Bodhi 1993: 91-92.

[72] Porosz 2018: 209. Helyes megélhetés. A Nemes Nyolcrétű Ösvény egyike.

[73] Rabszolga-kereskedelem, prostitúció

[74] Vaṇijjā Sutta AN 5.177 https://a-buddha-ujja.hu/an-5.177/hu/mathe-veronika [letöltve: 2022.02.14.]

[75] Bhikkhu Bodhi 1993: 109.

[76] Sīgālovāda Sutta DN 31 https://a-buddha-ujja.hu/dn-31/hu/sandor-ildiko [letöltve: 2021.05.01.]

[77] Olyan stratégia, amely során mindkét fél nyer.

[78] Valpola 2014: 121.

Bemutatása

A Fo Guang Shan egy nemzetközi kínai mahāyāna buddhista szervezet és szerzetesrend tajvani székhellyel, amely a humanista buddhizmust gyakorolja. Központja, a Fo Guang Shan kolostor Tajvan legnagyobb buddhista kolostora. A szervezet egyben Tajvan egyik legnagyobb jótékonysági szervezete is. A szervezet világiak részére fenntartott megfelelője Buddha's Light International Association (BLIA – Buddha Fénye Nemzetközi Egyesület) néven ismert.

A rend a humanista buddhizmust népszerűsíti és a kínai buddhizmus modernizálására tett erőfeszítéseiről ismert, 1967-ben alapította a napokban eltávozott Tiszteletreméltó Hsing Yun mester (1927-2023). Híres továbbá a technológia alkalmazásáról, templomai gyakran a legmodernebb berendezésekkel vannak felszerelve. Hsing Yun a Fo Guang Shan-ról azt állította, hogy az „a kínai buddhizmus mind a nyolc iskolájának összeolvadása.” A Fo Guang Shan rendnek van egy oktatási intézménye, a Fo Guang Egyetem, amely alap- és posztgraduális képzéseket kínál mind buddhista tanulmányok, mind világi területeken.

Tajvanon a Hsing Yun-t a "Négy Mennyei Király" egyikeként emlegetik, a Fo Guang Shan pedig a tajvani buddhizmus "Négy Nagy Hegyének" vagy négy nagy buddhista szervezetének egyikének számít, a Dharma Drum Mountain, Tzu Chi, és a Chung Tai Shan mellett.

Története

1967-ben Hsing Yun több mint 30 hektárt vásárolt a Kaohsiung megyei Dashu településen, ahol egy kolostor építését tervezte. Az alapkő letételére 1967. május 16-án került sor.

Ezt követően a Fo Guang Shan számos építkezésbe kezdett, egyetemi épületek, szentélyek, kolostorok, idősek otthona és egy temető is felépítésre került. 1975-ben szentelték fel Fo Guang Shan ikonikus, 36 méter magas Amitābha Buddha-szobrát. 1981-ben, 15 évvel a megalapítása után felépült a Nagy Hősök Csarnoka. Ez idő alatt számos más Fo Guang Shan templom is épült a rend anyakolostorán kívül.

1997 májusában Hsing Yun bejelentette, hogy lezárja Fo Guang Shan hegyi kapuját a nagyközönség előtt. A kolostor bezárását azzal indokolta, hogy a szerzetesek számára megteremtse a buddhista gyakorlatukhoz szükséges zárt légkört. Ezzel együtt sok másik kínai kolostor is bezárta kapuját ugyanezen okból. 2000 végén a Kínai Köztársaság akkori elnöke, Chen Shui-bian és a kaohsziungi kormánytisztviselők meglátogatták Fo Guang Shan-t, és elhozták választóik kívánságát, hogy Fo Guang Shan nyissa meg újra kapuját. Alapos megfontolás után a Fo Guang Shan bizonyos mértékig újra megnyitotta a kolostort a nyilvánosság számára helyet biztosítva a Tiszta Föld buddhizmus gyakorlására. Azon túl, hogy a központja a legnagyobb kolostor Tajvanon, több mint 300 alintézményből álló hálózattal rendelkezik Tajvan-szerte.

A 2010-es években a Fo Guang Shan megkezdte tevékenységét Kínában is, de a buddhista propaganda helyett inkább a jótékonyságra és a kínai kultúra újjáélesztésére összpontosított, hogy elkerülje a konfliktust a Kínai Kommunista Párttal, amely ellenzi a szervezett vallást. A Fo Guang Shan jelenléte Kínában Xi Jinping elnöksége alatt nőtt meg, miután ő programot indított a hagyományos kínai vallások újjáélesztésére.

2017-ben a rendnek több mint 1000 szerzetese és szerzetesnője volt, és több mint egymillió követője világszerte. Ötven országban vannak intézményei.

2023. február 5-én Hsing Yun alapító mester 95 éves korában elhunyt a tajvani Kaoshiungban lévő rezidenciáján.

Célok

A Fo Guang Shan céljai a humanista buddhizmus elveinek előmozdítása, valamint a béke és harmónia elősegítése a világ minden népe között. Az alapító, Tiszteletreméltó Hsing Yun mester vezette ezt a törekvést oktatási lehetőségek biztosításával, kulturális rendezvények szponzorálásával, közösségi szolgálatban való részvétellel, valamint a bölcsesség és együttérzés buddhista útjáról szóló széleskörű írásokkal és tanításokkal. Tiszteletreméltó Hsing Yun mester hangsúlyozta, nem kell „máshová mennünk”, hogy megtaláljuk a megvilágosodást, mert itt és most, ebben az értékes emberi születésben és ebben a világban megvalósíthatjuk valódi természetünket. Amikor megvalósítjuk az önzetlenséget, az örömöt és az egyetemességet, akkor a humanista buddhizmus alapeszméit gyakoroljuk. Amikor hitet, reményt, örömöt és szolgálatot adunk, minden lénynek és önmagunknak is segítségére vagyunk.

Tiszteletreméltó Hsing Yun mester, a Fo Guang Shan alapítója közel fél évszázada a humanista buddhizmus gyakorlatán keresztül a világ átalakítására fordította erőfeszítéseit. Emlékeztetett minket arra, hogy világunk átalakításához aktívan részt kell vennünk benne. „A közösség meghaladja az egyént” – mondta – „és ezáltal a lehető legátfogóbb módon kiteljesíti az egyéniséget.” Bárhová ment, arra bátorította az embereket, hogy egyesítsék a helyi és a globális közösségeket a teljes egyenlőség, az öröm és a tökéletes béke világában.

Célja a humanista buddhizmus népszerűsítése volt világszerte a négy alapelv alapján:

• A buddhista tanítások terjesztése kulturális tevékenységeken keresztül.
• A tehetségek nevelése az oktatáson keresztül.
• A közösségek javának szolgálata jótékonysági programokon keresztül.
• Az emberi szívek és tudatok megtisztítása a buddhista gyakorlatokon keresztül.

Szociális és orvosi programok

Buddha szerető kedvességről szóló tanítása és a világ szenvedéstől való megszabadításának szándéka alapján a Fo Guang Shan Együttérzés Alapítvány a fő kolostorban ingyenes orvosi ellátással, valamint a távoli falvakba küldött mobil klinikákkal segíti a szegényeket, betegeket és hajléktalanokat. Az éves segélyakció keretében ruházatot és élelmiszereket oszt szét a vidéki szegények között. Ösztönzi a befogott élőlények szabadon engedését és támogatja a szervadományozást. Az Együttérzés Alapítványnak olyan létesítményei vannak, amelyek a születéstől az öregségen át a betegségig és a halálig mindenről gondoskodnak. A Tatzu Gyermekotthont a Tajvanról és más országokból származó rászoruló és árva gyermekek számára hozták létre. A konstruktív gondolkodás, az önbecsülés és a pozitív megbecsülés ápolása fontos szerepet játszik e gyermekek mindennapi nevelésében. A Fo Guang Shan Nyugdíjas Otthont azért hozták létre, hogy békés és nyugodt környezetet biztosítson a nyugdíjas hívek számára, míg a Lan Yang Idősek Otthona az elmúlt 30 évben több mint 820 krónikusan beteg és nincstelen 70 év feletti idős embernek adott menedéket.

Oktatási programok

A Fo Guang Shan oktatási programjai között négy buddhista főiskola, két tajvani és egy egyesült államokbeli egyetem található. A kínai buddhista kutatóintézet négy különálló részlegre oszlik; egy-egy főiskola férfiaknak és nőknek, egy nemzetközi és egy angol buddhista tanulmányok részleg. A tandíjat és a szállást a Fo Guang Shan ingyenesen biztosítja. A számos főiskola és egyetem mellett a Fo Guang Shan egy középiskolát is működtet Tajpejben, amely a középiskolások számára rendszeres tananyagot biztosít, valamint bölcsődéket, óvodákat és vasárnapi iskolákat a gyermekek számára.

Fo Guang Shan buddhista gyakorlat

A Buddha, az ország, a szülők és minden élőlény iránti hála érzése alapján a Fo Guang Shan-ban élő szerzetesek és sok világi hívő naponta 5:30-kor kelnek fel, hogy a reggeli kántálás és leborulás szertartásain részt vegyenek. Ezenkívül gyakran tartanak egynapos, háromnapos vagy hétnapos elvonulásokat a Fo Guang Shan-hoz kapcsolódó meditációs központokban szerzetesek és világiak számára egyaránt.

Az év folyamán rendszeres, ütemezett és különleges szertartásokat tartanak, többek között az Amitábha, Bhaisadzsja-guru, Sákjamuni Buddha születésnapja, a Nagy Együttérzés kántálása és a Békés Lámpások Fesztiválja szertartásokat. Az ezekhez kapcsolódó recitációs és oktatási programok segítik a résztvevőket a buddhizmus szorgalmas gyakorlásában, az fegyelmezett magatartás művelésében, a jóindulat gyökereinek megalapozásában és a bölcsesség megteremtésében. Emellett gyakran szerveznek zarándoklatokat Fo Guang Shan-ba a világ minden tájáról. E látogatások során a hívők Dharma-előadásokat és buddhista tanításokat kapnak a belső spirituális átalakulás elérésének reményében.

A Fo Guang Shan jelmondatai

Buddha fénye ragyogjon a tíz irányba! A Dharma folyamatosan áradjon az öt nagy kontinens felé!

Fo Guang Shan és a BLIA négy verse

A kedvesség, az együttérzés, az öröm és a kiegyensúlyozottság járja át az összes világot!

Ápoljuk és építsük a kapcsolatokat, hogy minden lény javát szolgáljuk!

A Csan, a Tiszta Föld és a rendszabályok ösztönözzék az egyenlőséget és a türelmet!

Alázatunk és hálánk adjon teret a nagy fogadalmaknak!

https://www.fgs.org.tw/en/

Története

2007-ben az amerikai buddhista tudós szerzetest, Tiszteletreméltó Bódhi Bhikkhu-t felkérték, hogy írjon egy tanulmányt a Buddhadharma című buddhista magazin számára. „Kihívás buddhisták számára” című esszéjében arra hívta fel a figyelmet, hogy az amerikai buddhizmus elhanyagolja a buddhista együttérzés aktív dimenzióját, amely a társadalmi szerepvállalásban nyilvánul meg. A Tiszteletreméltó több tanítványa, akik olvasták az esszét, elfogadták a kihívást, és összefogtak, hogy megalakítsanak egy buddhista segélyszervezetet.

Úgy döntöttek, hogy erőfeszítéseiket a globális éhezés problémájára összpontosítják, különösen a fejlődő országokban élők közösségi alapú erőfeszítéseinek támogatásával, hogy az élelmiszertermelés javításával önellátást érjenek el. Kapcsolatba léptek más buddhista közösségek vezetőivel és tagjaival New York környékén, és nem sokkal később a Buddhist Global Relief egy felekezetközi szervezetként alakult meg, amely különböző buddhista csoportok tagjaiból áll, akik osztoznak a társadalmi és gazdasági szenvedés enyhítése mellett aktívan elkötelezett buddhizmus víziójában.

Vízió

Egy olyan világ víziója inspirál bennünket, amelyben a bénító szegénység végre megszűnik; egy olyan világ, amelyben mindenki hozzájuthat az értelmes élet alapvető anyagi feltételeihez - élelem, ruházat, lakhatás és egészségügyi ellátás; egy olyan világ, amelyben mindenki elérheti a megfelelő szintű oktatást, és szabadon követheti azt, ami életének értéket és célt ad; egy olyan világ, amelyben minden ember békében és harmóniában él egymással és a természeti környezettel.

„Legyek jó orvos azok számára, akik betegségben szenvednek,

Vezetője azoknak, akik eltévedtek,

Lámpás azok számára, akik sötétségben élnek,

Kincsforrás a szegénységben és szükségben élőknek.”

Szamantabhadra fogadalmai, Avatamszaka szútra

Küldetés

Küldetésünk a krónikus éhezés és alultápláltság elleni küzdelem. Szem előtt tartva Buddha kijelentéseit, miszerint „az éhség a betegség legrosszabb fajtája” és „az étel ajándéka az élet ajándéka”, olyan projekteket támogatunk, amelyek elősegítik az éhezés enyhítését a szegény közösségek számára szerte a világon. Küldetésünket a következőkkel valósítjuk meg:

• Élelmiszersegélyt nyújtunk az éhezéstől és alultápláltságtól szenvedő embereknek.
• A kedvezményezettek kultúrájának és hagyományainak megfelelő, hosszú távon fenntartható élelmiszertermelés és gazdálkodás jobb módszereinek kifejlesztésében való közreműködés.
• A lányok és nők oktatásának előmozdítása, ami oly fontos a szegénység és az alultápláltság elleni küzdelemben.
• A nőknek lehetőséget biztosítunk arra, hogy megfelelő megélhetési projekteket indítsanak családjuk támogatására.

Arra is törekszünk, hogy felhívjuk a figyelmet a globális éhezésre, és olyan nemzetközi élelmezési rendszerért szállunk síkra, amely példamutatóan megvalósítja a társadalmi igazságosságot és az ökológiai fenntarthatóságot.

Hitvallás

Buddhista szervezetként a BGR-t a buddhizmus tanításai inspirálják és irányítják. Küldetésünk középpontjában a következő tanítások állnak…

Az egész világ felé a szerető-kedvesség szellemét kell kiterjesztenünk, és minden egyes embert saját családunk tagjának kell tekintenünk. Ezért, ahogyan nem szeretnénk, hogy szüleink, gyermekeink vagy más közeli hozzátartozóink szenvedjenek, hasonlóan késztetve érezzük magunkat arra, hogy enyhítsük a világ számtalan ismeretlen, láthatatlan emberének szenvedését.

Minden élet ezen a bolygón összekapcsolódik és függ egymástól. Különösen a Nyugat jelenlegi magas életszínvonalát nagyrészt a keleten és délen élők munkájára és erőforrásaira alapozták. Ezért arra kell törekednünk, hogy viszonozzuk a kedvességüket azzal, hogy segítünk az utódaiknak a szükség idején.

Az igazságos társadalmi és politikai rend megteremtésére való törekvés Buddha tanításainak szerves részét képezi. A Buddha azt tanította, hogy a kormány kötelessége, hogy az ország minden lakóját őrizze és megvédje, a szegénységet pedig az állam által támogatott jótékonysági cselekedetekkel szüntesse meg. Jelenlegi nemzetközi rendünkben nekünk, akik viszonylagos jólétben élünk, gondoskodnunk kell a nincstelenek szükségleteiről, és széles körben ki kell terjesztenünk aggodalmunkat az egész globális közösségre.

Értékrend

Hit. Hit alatt nem egy bizonyos hitvallás iránti elköteleződést értünk, hanem a jóság erejébe vetett meggyőződést: azt a meggyőződést, hogy a jóság olyan objektív erőt jelent, amely értelmet és értéket ad életünknek; azt a meggyőződést, hogy a másokkal való jótett az emberi szolidaritás felbonthatatlan kötelékeit teremti meg, hogy az adakozás és a másokon való segítés hatalmas örömet okoz mind az adakozónak, mind az átvevőnek.

Együttérzés. Az együttérzés az a tulajdonság, „amely a jók szívét megremegteti mások szenvedése miatt”. Az együttérzés az, ami lehetővé teszi számunkra, hogy kitörjünk az énközpontúság gubójából és felébresszük az egyetemes tudatosságot. Az együttérzés nyit meg bennünket a kétségbeesés szélén élő számtalan férfi és nő segélykiáltása iránt. Az együttérzés arra késztet bennünket, hogy eloszlassuk szenvedésüket, jólétet és boldogságot szerezzünk nekik.

Szolgálat. Az együttérzés hívását követni annyit jelent, mint mások szolgálatába állni, és e szolgálatban az erő, az energia és az öröm olyan forrását találni, amely messze felülmúlja az uralomra és kizsákmányolásra irányuló, önző projektekből nyert felszínes elégedettséget.

Erkölcsi egyenesség. A BGR-t az alapvető buddhista etikai kódexbe ágyazott értékek, az öt szabály: a sértésmentesség, a becsületesség, a hűség, az igazmondás és a józanság, vezérlik és tartják fenn.

Önfejlesztés. Felismerjük, hogy a kifelé irányuló segítő munkánkat belső erőfeszítésnek kell kísérnie, hogy megtisztítsuk az elmét a kapzsiságtól, a gyűlölettől és a téveszméktől - a személyes és kollektív szenvedés gyökereitől. Igyekszünk segélyezési munkánkat integrálni önfejlesztésünkkel, hogy a külső munka az öntisztulás eszközévé váljon, a belső önfejlesztés pedig megerősítsen bennünket küldetésünk hatékonyabb teljesítéséhez.

Integritás. A BGR-nek adományozott pénzeszközöket úgy használjuk fel, hogy azok hűek legyenek a szervezet küldetéséhez, és ezt megfelelő számviteli és ellenőrzési eljárásokkal biztosítjuk.

Megfontoltság. Hatékonyan és eredményesen használjuk fel a pénzeszközöket, igyekszünk csökkenteni a felesleges költségeket, és olyan módon befektetni, hogy több forrás álljon rendelkezésre programjaink bővítésére és gazdagítására.

Mások tisztelete. Tiszteljük azokat az embereket, akiket szolgálunk, valamint szokásaikat, hitüket és hagyományaikat. Partnerként kezeljük őket programjaink céljainak elérésében, és arra törekszünk, hogy erősek, függetlenek és önellátóak legyenek.

Együttműködés. Felismerjük, hogy az összefogás, az együttműködés és megegyezés révén óriási erőt tudunk kifejteni a világ átalakításához, irányadó jövőképünknek megfelelően. Ezért arra törekszünk, hogy összehozzunk minden jóakaratú embert, aki osztja törekvéseinket, és energiáit küldetésünk teljesítésére, a szegénység és az éhezés enyhítésére irányítja. Célunk megvalósítása során mindig elkötelezzük magunkat arra, hogy együttműködünk egymással, helyi és külföldi partnereinkkel, valamint az általunk szolgált emberekkel.

https://www.buddhistglobalrelief.org/

"Miért van tele egyre több üzlet, lakás buddhista szimbólumokkal? A Buddha ott van mindenütt, a Zen üzenete körbeleng minket, bármerre megyünk mantrákkal dobálózunk, málákat viselünk mindenféle ásványokból, különleges fákból és termésekből. Miért lesz tehát egy vallás szimbólumaiból, esetleg magából a vallásból árucikk?"

A Tan Kapuja Buddhista Főiskola

Coca-Cola buddhizmus

A buddhizmus, mint árucikk a fogyasztói társadalomban

BA szakdolgozat

Témavezető tanár: Földiné Irtl Melinda

Írta: Tóth Mercédesz Julianna

Budapest

2022

„A tudatlannak, aki nemtörődöm módon él,

úgy nő a szomja, ahogyan a málu nő.

Ide-oda ugrál, akár egy fák között

gyümölcsöket kereső majomkölyök.”[1]

(Dhammapada 335.)

Köszönetnyilvánítás

Ezúton szeretnék köszönetet nyilvánítani témavezetőmnek, Földiné Irtl Melinda tanárnőnek, aki szakértelmével, hasznos tanácsaival, idejével és nem utolsó sorban türelmével elengedhetetlen segítséget nyújtott a szakdolgozatom elkészítésében.

Továbbá szeretnék köszönetet mondani Szathmári Botond tanár úrnak, aki tanácsaival és szakirodalmi ötleteivel átsegített, amikor megakadtam, újabb lendületet adva a dolgozat írásához.

Külön köszönöm a férjemnek, családomnak, akik ha kellett a háttérbe húzódtak, hogy a szakdolgozatom írásával foglalkozhassak.

Köszönöm Mindenkinek!

Tartalomjegyzék

Köszönetnyilvánítás

Személyes motiváció

Címválasztás, kutatási módszer, forrás

1. Fogyasztói társadalom

1.1.  A fogyasztás külső és belső kényszere

2. Multikulturális érdeklődés, az ismeretlen vonzása

2.1. Materializmus kapcsolata a spiritualitással

2.2. Spiritualitás, mint árucikk - New Age

3. A buddhizmus és a nyugati életmód

3.1. A buddhizmus jelképei és szimbólumai

3.2. Buddhista szimbólumok, mint az egészség, gazdagság és szerencse szimbólumai

3.2.1. Buddha ábrázolások, mint az öröm és a boldogság vélt és valós jelképei

3.2.2. OM, mint a védelem szimbóluma

3.2.3. Tízmilliószoros nap

3.2.4. Buddhista ábrázolások, mint az egészséges élet jelképei

3.3. „Ne add el vagy vásárold a Buddha képét dekorációs céllal.”

4. A vágyak, mint a szenvedés forrásai

4.1. Sóvárgás

4.2. A Függő keletkezés és állandótlanság (aniccsa)

4.3. Éntelenség (anattá)

5. Összegzés

Melléklet

Irodalomjegyzék

Internet forrás

Személyes motiváció

Személyes benyomások miatt választottam ezt a témát. Mindig rácsodálkozom a környezetemre, hogy mennyire sokan vallják magukat buddhistának, milyen sokan használják a buddhista szimbólumokat, idézgetik a Buddha valós, vagy csak neki tulajdonított mondatait, gondolatait, ezek a fake Buddha idézetek az interneten megtalálhatóak.

Az egyik meghatározó élményem, amikor egy családi ünnepen az unokahúgom egy nagy Buddhafej-tetoválással a combja oldalán (ami talán már nem is a combja) jelent meg, teljesen ledöbbentem. Nem értettem, hogy miért választotta pont ezt? Kérdezgettem őt:

- Miért pont a Buddha?

Azt válaszolta: - Mert jól néz ki és egyet értek a gondolataival!

- Miért, mit gondolt? - kérdeztem.

Erre csak pislogásokat kaptam, választ nem. Mondtam neki, hogy egy életen át ott fogja viselni a képét azon az elég merész helyen, valamit nem ártana tudni róla. Mivel az unokahúgom, természetesen szeretem őt Buddha tetoválással, vagy anélkül is, és szívből remélem, hogy nem bántottam meg ezzel a megjegyzésemmel. Napokig gondolkodtam az eseten, figyeltem az ismerőseimet, a munkatársaimat, hallgattam az embereket, feltűnt, hogy milyen sok „valós” vagy „vélt” buddhista között élek. Ezért döntöttem el, hogy ezzel a jelenséggel szeretnék foglalkozni a szakdolgozatomban.

Ennek kapcsán további kérdések merültek fel bennem, mint például: Miért van tele egyre több üzlet, lakás buddhista szimbólumokkal? A Buddha ott van mindenütt, a Zen üzenete körbeleng minket, bármerre megyünk mantrákkal dobálózunk, málákat viselünk mindenféle ásványokból, különleges fákból és termésekből. Miért lesz tehát egy vallás szimbólumaiból, esetleg magából a vallásból árucikk?

Dolgozatomban igyekszem bemutatni, hogy miért találja vonzónak a hazai (nyugati) fogyasztói társadalom a buddhista témájú árucikkeket, továbbá azt boncolgatom, hogy miért válhat divattá egy vallás, illetve hogyan, mire és miért használják a szimbólumait? Megvizsgálom a vásárlási magatartást is a buddhizmus szemszögéből. A reklámok azt sugallják, hogy ha megvesszük azt a bizonyos terméket, ha használjuk, sokkal többek leszünk tőle, mint azelőtt voltunk. A reklámok kétségkívül erősen hatnak ránk, és úgy gondolom, hogy a mai társadalomban senki nem tudja kikerülni azok hatását.  De vajon okoz-e valódi boldogságot vagy ad-e kielégültség érzést, megelégedettséget az adott termék megvásárlása vagy birtoklása?

Címválasztás, kutatási módszer, forrás

A frappáns Coca-Cola Buddhizmus címet egy tanítóm, Szathmári Botond ajánlotta, ezúton köszönöm Neki. Amikor meghallottam a Coca-Cola kifejezést, azonnal egy olyan termékre asszociáltam, amit minden eszközzel el akarnak nekünk adni, miközben annak szükségessége számunkra kétséges. Azt sugallja, hogy vegyük meg, használjuk, mert az egyedi minőség, minden más hasonló csak utánzat. Az alcím választása már nem volt olyan könnyű. Több úton is elindultam, mire rátaláltam arra a címre, amiből leginkább tükröződik, hogy mi a dolgozatom fő témája.

Kutatási módszerem kvalitatív, ezen keresztül megpróbálom mélyebben feltérképezni a jelenségeket, illetve ha sikerül, válaszokat kapni az általam feltett kérdésekre.

A téma specifikus jellege miatt, túlnyomóan nem az elsődleges forrásirodalomra támaszkodtam, hanem közvetett utalásokat, weboldalakat használtam. Mivel a témámhoz közvetlen kapcsolódó szakirodalmat alig, vagy csak korlátozott számban találtam, így leginkább tudományos cikkeket hívtam segítségül. A buddhista páli (p), illetve szanszkrit (sz) szakkifejezéseket magyaros átírás szerint használom.

1. Fogyasztói társadalom

A fogyasztói társadalom a modern társadalmak termelés-elosztás-fogyasztás körforgására épülő szemléletét kifejező társadalomtudományi fogalom, illetve a termelés-elosztás-fogyasztás körén felülemelkedni nem tudó társadalom definíciója. Az anyagiasság, a tárgyközpontúság a korlátlan fogyasztás forrása, így kritikus fontosságú a fogyasztói viselkedés megértése szempontjából.

Az anyagelvűség, tárgyközpontúság a tárgyak birtoklásának központi szerepére utal egy személy életében, ahol a birtokolt tárgyak a boldogság forrásai, illetve ezek hiánya a boldogság hiányát is jelentik. Ez a fajta „materializmus” három alkotóelemből áll, ezek a következők: a javak központi szerepe, a boldogság, amely a javak meglétében keresendő, valamint a javak által jelzett siker. A spiritualitás és az anyagelvűség eszméi nem feltétlen állnak szemben egymással, hanem mélyen kapcsolódhatnak is egymáshoz a korszellemet követők életfelfogásában. A vásárlók a világi árucikkeket szakrális státuszba emelhetik a rajongásukkal, márkahűségükkel. Ez a fajta ragaszkodás, amely független az anyagi helyzetüktől, érzelmi konfliktust eredményezhet, amely csökkenti a jól-lét érzését.

A buddhista jól-lét, vagy boldogság, öröm (szukha[2]) érzete a gazdagsággal, vagy birtoklással nem egyenlő. A Buddha tanításának a lényege nem az anyagi gazdagságról szólt, négy alapszükségletről beszélt: élelmiszer, ruházat, lakhely, betegség esetén gyógyszer. A Sákjamuni tanításának célja nem az élvezetek hajszolása, hanem a megfelelő fizikai és mentális egészség fenntartása és a vágyak meghaladása.[3] Ezzel szemben a mai társadalmakban a tudatos vágyak felkeltése a fő cél. Minden reklám a tévében és interneten, az utcai plakátok mind arról szólnak, hogy ezt vagy azt vegyük meg, mert „jár nekünk”, attól leszünk boldogabbak –ez a tanhá[4] érzésére irányul, azt erősíti. Az emberek a vágyaik hajszolása során nem látják, hogy mi hasznos és mi ártalmas a számukra, nem tudják, hogy mi vezetheti őket valódi jól-léthez, és mi az, ami eltávolíthat tőle. Mint fentebb már említettem a mai társadalom a fogyasztáson alapul. Trendek-ellentrendek jönnek és mennek, mindig akad valami, ami éppen a középpontba kerül. Divattá vált a keleti kultúrával foglalkozni éppen úgy, ahogy keleten a nyugati kultúrával. Sőt, divattá vált éltmódunk részévé tenni, hazavinni az otthonunkba.[5] Úgy gondolom, hogy a személyes tárgyaink fontos szerepet játszanak identitásunk meghatározásában. A tárgyak és javak, amelyeket birtoklunk, a kiterjesztett személyiségünket alkotják.

A buddhizmus nem utasítja el a fogyasztást és a javak birtoklását, hiszen a korai szerzetesnek is voltak személyes tulajdonai - hagyományosan öt tárgyat birtokolhattak: köntös, öv, szilke, tű, borotva - de a személyes dolgokhoz való ragaszkodást elveti. A szerzetesek is feldíszítik a templomaikat virágokkal, szobrokkal, zászlókkal, a szertartásokhoz használnak különböző tárgyakat (gyertya, füstölő), amelyeknek szakrális jelentőségük van.

A középkori Japánban a Zen buddhizmus népszerű iskolái az élettelen tárgyakat szakrálisnak tekintették, és ezt a nézetet nem csupán a rituális tárgyakra terjesztették ki. A növények, fák, kövek és az emberi kéz által alkotott munkaeszközök is alkalmasak lehettek a megvilágosodottság állapotának elérésére.

Ne feledkezzünk meg a világi követőkről sem, hiszen nekik is vannak tulajdonaik, valahol élniük kell, pénzt keresnek, hogy fenntarthassák magukat és a családjukat, használják és birtokolják a technikai dolgokat.

1.1. A fogyasztás külső és belső kényszere

A fogyasztással kapcsolatban feltehetjük a kérdést: nyugati kultúránkon belül mi számít túlzásnak? Általában sokkal többet fogyasztunk, mint amire szükségünk van. Azt is megkérdezhetjük, hogy mi a többlet a kultúránk kontextusában a globális gazdaságon belül, mert ami a nyugati-társadalomban a legtöbb otthonban általánosnak számít, az a globális kontextusban túlzásnak tűnik. Vajon túlzás, ha a régi, ám még működő eszközeinket lecseréljük a legújabbakra, akkor is, ha a régiek még ellátták a feladatukat?[6]  Természetesen itt meg kell említeni azt, hogy a legújabb és a legjobb utáni vágy vagy a lecserélés lehet az állandó technikai újítás miatt, és lehet „kényszer” miatt is, hisz a technikai eszközök fejlődése és az új szoftverek miatt a már meglévő régi eszközeink használhatatlanná válhatnak. Ez a kettős, külső és belső kényszer amellett, hogy a technikai fejlődés útja, a gazdaságnak is nélkülözhetetlen eleme. Az életünkben fontos szerepe van a jólétnek, amit a modern világunkban a termeléssel és fogyasztással mérnek.

A jó hír ebben a fogyasztással-termeléssel mért társadalomban, hogy megjelenik a törekvés az ökológiai lábnyomok csökkentésére. Nagyobb hangsúlyt fektetnek manapság a napenergia és a szélenergia használatára, geotermikus energiára, nő az öko-tisztító szerek választéka, passzív házakat terveznek, egyre több alternatív üzemanyagfelhasználású autó van az utakon, a károsanyagkibocsátás csökkentése miatt (bár az elhasznált akkumulátorok tárolása, megsemmisítése számos új kérdést vet fel) stb. Nagyon fontos ennek kapcsán még megemlíteni a vegetarianizmust, illetve a veganizmust is. Egyre többen térnek át erre az életmódra, egyre többen választják életfilozófiájuknak, felismerve a húsfogyasztás környezetre gyakorolt negatív hatását (üvegházhatás, CO2 kibocsátás), illetve sokan gyakorolják az ahimszát[7] is ezáltal. Mivel nőtt azok száma, akik nem fogyasztanak húst, nőtt a kereslet a vegetáriánus, vagy vegán ételek iránt. A gyorséttermek felismerve ezt a piaci rést, kínálatukba már felvették a vega-hamburget, (ami további fogyasztásra ösztönöz), és egyre több étteremben lehet már különleges húsmentes menük között válogatni.

Érdekességképpen említendő, hogy van egy buddhista ország, amelyik a jól-létet nem a termelés mértékével méri, hanem a Bruttó Nemzeti Boldogsággal (GNH[8]). Bhután negyedik királyának üzenete: „A Bruttó Nemzeti Boldogság fontosabb, mint a Bruttó Nemzeti Termék.” (1976)

„A jóllét és a valódi boldogság - nem az élvezet, hanem a valódi boldogság - mind a buddhizmus, mind pedig a GNH központi kérdése. Ez az, amiért a kettő összefügg…” – Karma Ura[9] 2012. október (23)”.[10] Felmerülhet a kérdés, hogy pontosan mit is jelent a Bruttó Nemzeti Boldogság, és lehet-e mérni?  A buddhizmusban gyökerező bhutáni kultúrában és a vele összefüggő GNH elgondolásában nem csak az egyén, hanem az egyén és a közösség szoros viszonya, és egyfajta társadalmi harmónia is kirajzolódik. Igyekszik harmonikus egyensúlyt teremteni a társadalom anyagi jóléte, valamint az egyén spirituális érzelmi és kulturális igényei között. A GNH az ország minőségét méri holisztikusabb megközelítésben, hitük szerint az emberi társadalom fejlődése akkor valósul meg, amikor az anyagi javak és a szellemi fejlődés kiegészítik egymást.[11]

2. Multikulturális érdeklődés, az ismeretlen vonzása

A 21. század a multikulturalizáció időszaka. A különböző vallások, szokások, kultúrák egymás mellett élése visszavezethető az emberiség történetének a kezdetétig, de a multikulturális társadalmak kialakulása a 20. század második felében vált világméretekben egyre erősödő folyamattá. Ennek hátterében a gyarmatbirodalmak felbomlását találjuk. Európára a második világháború után általánosságban a politikai és gazdasági megosztottság volt jellemző. A fiatalok a politikai üldözések és szegénység elől a szegényebb régióból a gazdagabb és békésebb régiókba induló migrációs folyamatokat indítottak el. Ez a folyamat világszinten is megfigyelhető volt, és még ma se fejeződött be, hiszen a túlnépesedés, szegénység, vagy a háborúk elől menekülve óriási tömegek mozdultak meg az elmúlt évtizedekben, és mozdulnak meg a mai napig is.

A multikulturalizmus jelensége szorosan összekapcsolódik a globalizációval. A globalizáció hátterében ott áll a gyors technikai fejlődés, amely lehetővé teszi a különböző országok, földrészek közötti gyors kommunikációt, utazást, áruszállítást. A felgyorsult szállítás révén egyes árucikkek viszonylag gyorsan eljutnak egyik országból a másikba, befolyásolva ezzel távoli országok fejlődését, kulturális érdeklődését, ízlésvilágát. A felélénkülő turizmus és a sorozatosan megrendezésre kerülő világkiállítások is tovább növelik a kultúrák közvetlen kölcsönhatásának a lehetőségét. A fogyasztói szokások szempontjából is homogenizálódni látszódik a világ. Ma már nem kell külföldre utazni ahhoz, hogy pizzát együnk, vagy hogy kínai étteremben vacsorázzunk. A keleti harcművészetekkel, vagy a jógával már majdnem minden sarkon megismerkedhetünk. Nem kell a Távol-Keletre utazni, hogy buddhista szerzetessel találkozzunk, tanításait hallgassuk, vagy kegytárgyakat vásároljunk. A globalizációval együtt járó jelenség az ún. „amerikanizáció” is, hisz az Egyesült Államok vezető gazdasági szerepe rányomja a bélyegét számos ország gazdasági és kulturális fejlődésére.[12]

Magyarországon is a nemzetközi trendhez hasonlóan zajlottak az elmúlt évtizedekben ezek a folyamatok. A rendszerváltás előtt az emberek szigorú szabályok között éltek, a vallást nem támogatták, a spiritualizmus tűrt, vagy tiltott volt. Külföldre utazni is csak engedéllyel lehetett, de azt is megszabták, hogy hányszor utazhatunk évente. A nyugati árucikkeket alig, vagy egyáltalán nem lehetett beszerezni. A rendszerváltás után megnyílt a kapu nyugat felé, illetve a nyugatnak is megnyílt a kapuja az addig elzárt kelet-európai régió felé, ahol a szabadságra és újdonságra éhes emberek tárt karokkal fogadták az új tanokat és tanítókat. Így a nyugatnak ez a helyzet egy új piaci lehetőséget teremtett. Az emberek világképe és vallásos meggyőződése gyenge lábakon állt, az új vallási irányzatok, mint ismeretlen új tanok, melyek egy minőségibb életet ígértek, tömegesen vonzották az arra kiéhezetteket. A 20. század elején már Magyarországon is detektálható az életreform-mozgalmakon belül az új vallásos mozgalmak (spiritualizmus, teozófia) megjelenésének, fellángolásának időszakos háttérbe szorulása, majd a világháborúk az orosz megszállás és a rendszerváltás után a buddhizmus könnyen teret hódított.[13] A fentebbi utalások nyomán látható, hogy a buddhizmus eszméje nem a rendszerváltás után jelent meg először Magyarországon, hanem Körösi Csoma Sándor (1784-1842) munkássága nyomán. Az ötvenes években szerveződött meg a Buddhista Misszió oktatási intézménye, az ún. „Körösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet”, ami az első időkben lényegében egy baráti körként működött Hetényi Ernő lakásán. Mivel jelen dolgozatom nem a magyarországi buddhizmus történetéről szól, ezért ez nem kerül kifejtésre. A szélesebb körű társadalommal való megismertetése nagyjából a 90-es évektől datálható, amikor a Buddhista Misszióból kivált néhány tanító, és megalakították a Tan Kapuja Buddhista Egyházat. Ezzel párhuzamosan szintén a Misszióból kiválva több buddhista kisegyház alakult meg, illetve a nem buddhisták körében a rendszerváltás után nyugatról is és keletről is hazánkba látogató buddhista tanítók által vált ismertté és népszerűvé.[14] „Ha a hazai buddhizmust be akarjuk sorolni valamilyen rendszerbe, akkor a New Age mozgalomhoz, a félig vallási, félig okkultista társaságokhoz szokták sorolni. Ugyanakkor azonban a buddhizmust keleti eredete és tradicionális vallási külsőségei némileg elhatárolják a New Age-től, és a buddhisták többsége is kikérné magának ezt a besorolást, hiszen komoly iskolák léteznek Magyarországon.”[15] Bár ez utóbbi állítás tudományos támpontok alapján vitatható.

2.1. Materializmus kapcsolata a spiritualitással

A rendszerváltás után, nyugatról hirtelen ránk zúduló szabadság magával hozta az új ideológiák dömpingjét, és azzal együtt egy új masszív fogyasztói magatartást is. A fogyasztásban, az ideológiák kiüresedése után, a reklám vette át a fő identitásképző-erő szerepét. A fő célja az egyén egyediségének, egyéniségének, hitelességének megalkotása. Erre az egyik legjobb eszköz a reklám, melyeket kifinomult marketing eszközökkel irányítanak. A reklámok eufórikus világképe olyan fogyasztásra akarja rábeszélni az embereket, ami nem valós szükségleteken alapul. Ezekben a reklámokban fontos szerepet kapnak identitásminták, érzések, szimbólumok, mítoszok, sajátos köntösbe csomagolva, pl: Zeusz eszi a joghurtot, Prométheusz tüzeléstechnikai eszközöket kínál. Nem csak azért veszünk meg bizonyos tárgyakat, termékeket, mert a külvilágnak akarunk megfelelni, hanem azért, mert jó érzéseket vált ki belőlünk.[16] Ez az énközpontú világ arra ösztönöz minket, hogy újra, és újra kitaláljuk önmagunkat, próbáljunk mindig megújulni és új dolgokat létrehozni.  Mivel ez egy folyamatos küzdelem, ezért arra is ösztönöz, hogy megtaláljuk önmagunkat, a belső békénket, a belső egyensúlyunkat. A reklámok azt sugallják, hogy önmagunk megtalálásához szükség van segítségre, valamilyen „termékre” pl. különböző terápiákra, elvonulásokra, meditációkra vagy különböző harcművészetekre. Ha valaki a belső békéjét keresi, legtöbbször a keleti vallások, filozófiai rendszerek, sportok kerülnek előtérbe. Mivel a kereslet megnőtt, így a kínálat hozzá igazodik, figyelmen kívül hagyva a mélyebb megértésre való ösztönzést. Míg az ókorban a görögöknél a jó életet, a boldogságot az erényes életmóddal állították párhuzamba, addig a modern korban a vagyonnal, élvezetekkel és a kielégüléssel kapcsolják össze.

A mai napig több álláspont is van a spiritualitás és anyagiasság közötti kapcsolat kialakulásáról, ebben a vitában a két fogalmat vagy egymással ellentétes, vagy összefüggő fogalomként tekintik.[17] Az egyik nézet szerint ellentétes, mert a materializmus én-központú, az egyén anyagi szükségleteinek a kielégítése a cél, míg a spiritualitásban az én magasabb szintre emelése az elsődleges. Egy másik nézet szerint egyetlen fogalommá kapcsolják össze: spirituális- vagy szellemi-materializmussá. Ez utóbbi fogalom megszületésének oka a keleti spiritualizmus és a nyugati fogyasztói kultúra találkozása: az ember fogyaszthat materialista dolgokat spirituális módon. Lehetnek szakrális státuszba helyezett tágyaink, pl. mobiltelefon, amit alig rakunk le a kezünkből vagy autó, ami kifejezhet státuszszimbólumot is.

Buddhista szempontból Csögyam Trungpa direkt módon foglalkozott ezzel a fogalommal. Az ő elmélete a szellemi materializmusról abba az irányba mutat, hogy a fizikai vagy anyagi világgal való kapcsolatunk eleve problémás. Talán túlságosan énközpontúvá váltunk ahhoz, hogy valódi kapcsoltunk legyen a világgal. Ha a jelenségekre pusztán anyagi szinten tekintünk, akkor úgy érezhetjük, hogy állandóan bizonyítani kell önmagunk létét a fizikai síkon. Leginkább arra törekszünk, hogy kapjunk valamit a világtól, más szóval személyes nyereségre tegyünk szert. Az általános vágyunk, célunk az, hogy a tevékenységeink pozitív eredményt hozzanak, így válik észrevétlenül materialista szemléletűvé a fizikai világhoz való viszonyunk. A fentiek tükrében kétféle materializmusról is beszélünk, az egyik a fizikai, a másik a lelki materializmus. Mindkét szemléletben közös azonban, hogy a boldogság és a jólét elérésén alapul. Csögyam Trungpa szerint a materializmus harmadik változata a már fentebb említett ún. „szellemi materializmus”.[18] Véleménye szerint a spiritualitás magasabb szintjei, vagy a magasabb szellemi céljaink elérése érdekében igyekszünk spirituális értelemben véve jobb emberré válni. A cél érdekében el kell viselnünk mindenféle problémát és kellemetlenséget és lelkiismeretesnek kell lennünk. Mivel szeretnénk elérni egy végső szellemi célt, vagy szellemi otthont, képesek vagyunk lemondani bizonyos dolgokról, hogy olyan emberré váljunk, aki őszintén törekszik a spirituális megvalósításra.

Ezeknek a folyamatoknak az elősegítésére társadalmi szerveződések és irányított folyamatok jönnek létre, újabb és újabb módszerek, könyvek, tanfolyamok jelennek meg a piacon. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy hetente adnak ki könyveket ilyen témákban, és sokan úgy gondolják, hogy ezekből a könyvekből lehet végre megtanulni, hogyan váljunk jobb és boldogabb emberré, hogyan éljünk minőségi életet.

Manapság a spirituális fogyasztók ugyanúgy válogathatnak a spirituális tanok között, mint az általános fogyasztók a hétköznapi árucikkek között. Így a spiritualitás az egyén érdekeit és igényeit szolgálja.[19] A modern társadalomban az én-központú fogyasztó sokszor a spiritualitás függönye mögé bújik. Ebben az összetett jelenségben az ön-fejlesztő terápiákból kiinduló ön-segítő törekvések a New Age spiritualitásával kapcsolódnak össze. Ez az egyveleg egy olyan énkép kialakulásához vezet, amely önmagában egy fogyasztható árucikkhez hasonlít, és amellyel az egyén – a spirituális termékek segítségével – állandóan újra-definiálhatja, vagy újra kitalálhatja önmagát. A modern spirituális-materializmusban a reklámok ígéretei megegyeznek a New Age spiritualitás ígéretével: a rejtett én korlátlan hatalmának felszabadítása, kiterjesztése, amely csak a legújabb technikák és spirituális gyakorlatok segítségével valósítható meg.

2.2. Spiritualitás, mint árucikk - New Age

A keleti filozófiák világméretű népszerűsége a New Age mozgalom hatására az 1960-es években kezdődött. Ebben nagy szerepe volt az amerikai hippi mozgalmaknak. A vallási szinkretizmus olyan különleges keveréket hozott létre, amelyben megfér, hogy a keresztény vallást követő ember életébe beintegrálódik az asztrológia, a számmisztika, a mantrák alkalmazása, vagy akár a következő életbe való újraszületésbe vetett hit. Ha a New Age-ről beszélünk, érdemes megemlíteni először az orosz származású Helena Petrovna Blavatsky-t, aki a Teozófiai Társulat alapítója.[20] A Társulat célja az volt, hogy közelebb hozza az emberek számára a Kelet és Nyugat ezoterikus tanításait. Három fő gondolatuk: 1. megalkotni az emberiség egyetemes testvériségét, vallási, etnikai, társadalmi osztálybéli, nemi és faji megkülönböztetés nélkül, 2. támogatni a vallások és tudományok összehasonlító tevékenységeit, 3. kutatni a természet még fel nem ismert és az emberben rejlő erőit.[21] A Teozófiai Társulat szervezett tevékenysége folytán széles körben ismerté váltak a nyugati emberek számára az ősi keleti vallások, filozófiák (pl: buddhizmus, hinduizmus, konfucianizmus) és a nyugati misztérium-hagyomány (pl: kabbala, alkímia). A Teozófiai Társulat több mint ötven országban civil szervezetként jelen van. A Teozófián túl, a Társulatból kivált Rudolf Steinert tartják a New Age előfutárjának.[22]

A New Age egy olyan mozgalom, amely egységes rendszert alakít ki, az egymástól eltérő hagyományok, vallási szokások, orvoslás között.[23] Például, kelet és nyugat spiritualizmusa, test és lélek, intuíció és fogalmi gondolkodás, természetgyógyászat és bevett orvoslás, nyugati fitnesz és a jóga keveredése. A New Age nem egy intézményesült forma, csupán a filozófia, asztrológia, vallás és tudomány sajátos új spirituális összekeveredése. Az egyénnek meg kell tanulnia a kozmikus egész részeként élni, így a tudata bővítésével egyre mélyebb ismereteket kell szereznie a világról, amelynek eredménye az erőszakmentes együttműködő magatartás.

A New Age hatására tehát rengeteg önismeret fejlesztő könyv, tanfolyam vált elérhetővé. Megtanulhatjuk, hogyan „éljük az életünket”, hogyan „kontrollálhatjuk az agyunkat”, hogyan teremthetünk a gondolatokkal, vagy hogyan vonzhatjuk be a számunkra fontos embereket, vagy kitűzött célokat. Tanulhatunk az ásványok gyógyító erejéről. Elmehetünk mandala tanfolyamra, ahol megtanulhatjuk különböző technikákkal elkészíteni azokat, majd azt, hogy hol fejthetik ki a legjobban a hatásukat. Hallgathatunk Buddha-Bar zenét, vagy megszállhatunk a Buddha Bar Hotelban, fogyaszthatunk buddha-tál elnevezésű vegán ételt. Fürödhetünk Buddha szappannal (1. kép) - hogy biztosan elérjük a testi-lelki megtisztulást. A jó karmánk[24] érdekében ihatunk Karma Kólát (2. kép), de a Buddha sör (3. kép) a legjobb, mert a teljes megvilágosodást ígéri. Akaszthatunk a karácsonyfára Buddha karácsonyfadíszt – ami furcsán keveredik a keresztény ünneppel (4. kép), vagy akár testünket is díszíthetjük buddhista témájú tetoválással (5. kép). Ez a sok termék mind azt ígéri nekünk, hogy „magasabb szinten élhetjük az életünket”, jobbak, szebbek, többek leszünk tőle, általa, ha fogyasztjuk, használjuk, élünk velük. Mivel tárgyaink, melyekkel körül vesszük magunkat, kiterjesztett énünket is alkothatják, nem csak kifelé hatnak és a szemlélőt befolyásolhatják, hanem visszafelé is, így a személyiségünket is alakíthatják.[25] Vagyis könnyen tudunk azonosulni a reklámokból ránk mosolygó egészséges, szép, trendi és különleges emberekkel.

3. A buddhizmus és a nyugati életmód

A ’90-es évek óta a média elsősorban divatnak, menőnek és „életmód-vallásnak” minősítette a buddhizmust, ami a tengerentúli és európai magazinok, újságok és televíziók tudósításaiban is nyomon követhető. Ezek üzenete leggyakrabban az, hogy a buddhizmus egy divatos kiegészítő, és szinte követeli, hogy az életünk részévé válhasson, egy magunkra aggatott ékszerhez hasonlóan. Valóban, egyre többen helyeznek ki buddha figurát a nappalijukba dekorációs céllal, ott vannak az éjjeli szekrényükön a Tizennegyedik Dalai Láma tanításairól szóló könyvek és tibeti imazászlókat helyeznek ki a kertjükbe. Mivel a buddhizmus elüzletiesedése jó úton halad a nyugati világ egyes részein, ezért egy speciális iparág jött létre, hogy kielégítse az erre irányuló fogyasztói igényeket. Az emberek úgy érzik, hogy a buddhista divatkiegészítők használata intellektualitást, egzotikumot, kozmopolitizmust ad. Keown és Prebish gondolata szerint, akik ezt az „életmód-vallást” követik, társadalmilag elhatárolódnak a konzervatív osztályoktól, amelyek értelmezésük szerint még mindig olyan régi, „elavult” hitrendszereket követnek, mint a kereszténység. Ez a gondolkodásmód leginkább a társadalom városi, művelt és jómódú rétegeinek látásmódjában jelenik meg és nem a komoly, elkötelezett buddhisták szemléletében.

Fontos megemlíteni, hogy az európai és amerikai buddhizmusnak van egy új jelensége is. Sok filmsztár, zenész, művész, sportoló is buddhistának tekinti magát, vagy érdeklődik a buddhizmus iránt (pl: Shirley MacLain, Richard Gere, Steven Segal, Orlando Bloom, Sharon Stone, Uma Thurman, Roberto Baggio stb). Sokan tagjai valamilyen buddhista közösségnek, vagy járnak elvonulásokra is. Mivel a közösségi médián keresztül követendő példaként hatással és befolyással vannak az emberek életére, így azok is érdeklődéssel fordulhatnak a buddhizmus felé, akikhez egyébként nem jutna el a Tan. Ázsián kívül több millió ember vallja magát buddhistának, természetesen vannak köztük komoly követők és törekvők is, de a jelentős többség feltételezhetően „Coca-Cola buddhista”. A vallástudomány ezt a kifejezést azokra használja, akik szeretik a buddhizmus ízét, zamatát, de nem ismerik az „összetevőit”, vagyis valamelyest tisztelik a Buddhát, vagy a buddhizmust, de nemigen kíváncsiak a mélyebb tanok megértésére és nem tartják be az előírásait.[26] Általánosan jellemző, hogy a nyugatiak a tanításokat nem befogadják, hanem mélyebb megértés nélkül használják fel, építik be a saját módszereikbe.

Az életmódmagazinok cikkei a „Coca-Cola buddhizmuson” túl nem feltétlenül tesznek említést arról, hogy komoly és menedéket vett elkötelezett buddhisták, és a bevándorló buddhisták leszármazottai több mint egy évszázada a nyugati társadalom részét képezik. Az óriási heterogenitása ellenére a nyugati buddhizmust továbbra is leginkább a laikus hozzáállás és egyfajta társadalmi egyenlőségre való törekvés jellemzi. Ezek a jegyek közvetlen hatással vannak a nyugati buddhisták életmódjára.[27] Túlnyomó többségük hétköznapi ember, hétköznapi élettel és általános gondokkal. Férfiak és nők egyaránt, akik a párjukkal, vagy családjukkal élnek, gyerekeket nevelnek, van munkájuk, dolgoznak a napi megélhetésért, élvezik a hobbijaikat és emellett valamely buddhista közösségnek a tagjai. A buddhista lét kívülről nem érzékelhető rajtuk, nem járkálnak folyamatosan csillogó szemmel, ragyogó mosollyal vagy nem rukkolnak elő állandóan különleges képességekkel. Nyugaton régóta téma, hogy hogyan lehet beépíteni a buddhizmust a hétköznapi életbe, hiszen nehéz úgy meditálni, ha az embernek ideje nagy részét a megélhetésre kell fordítani. Illetve az is kérdés, hogy hogyan lehet a buddhista eszméket és gyakorlatokat beilleszteni a családok, a gyerekek és a szakemberek mindennapi gyakorlatába. Mivel a nyugati gondolkodásmódra általában jellemző a célorientáltság, ezért a nyugati laikus követők nem feltétlen elégszenek meg azzal, hogy csak odaadó támogatói legyenek a szerzeteseknek. Törekszenek a buddhista szövegek olvasására, megértésére és a meditáció gyakorlására, illetve hosszabb, rövidebb elvonulásokon vesznek részt. Az Ázsiából bevándorló buddhisták egy része a rituálék, szertartások és az ázsiai szokások nagy részét a hétköznapi életükben elhagyják. Talán csak az ünnepek szertartásossága marad meg számukra, míg a nyugati menedéket vett buddhisták eleve be se építették ezeket a szertartásokat. Ideális esetben a nyugati buddhisták arra törekednek, hogy az etikai előírások és a Nemes Nyolcas Ösvény szerint cselekedjenek, éljék a mindennapjaikat. Mivel nyugaton az egyenlőség hangsúlyozására sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek, mint keleten, így több lehetőség adódott a női buddhistáknak, mint egyes ázsiai iskolákban és hagyományban.[28]

A férfiakra és nőkre vonatkozó szabályok természetesen a korai vinaja (szerzetesi szabály gyűjtemény) óta sokat változtak, a théraváda és mahájána hagyományvonalak eltérő irányelveket követnek, illetve akár egyedi tanításokat, útmutatásokat biztosítanak a nők számára, például a helyes viselkedés tekintetében. Érdemes megemlíteni a „Coca-Cola buddhizmus” kapcsán még, hogy hagyományos tanítások sajátos és szélsőséges nyugati értelmezése (vagy félreértelmezése) nyomán vannak olyan buddhista iskolák is, melyeknek elvonulásain – a Tanokat egyedi módon értelmezve – alkoholmámortól vagy tudatmódosító szerek hatására akár szex orgiákban fürdőznek a gyakorlók. Ez utóbbi eset kapcsán felmerül a kérdés, hogy valójában ez volt-e Sákjamuni Buddha üzenete a helyes cselekedetről és a helyes belátásról?

3.1. A buddhizmus jelképei és szimbólumai

A szimbólum mellé állítást, összevetést, egybeesést jelent, mai használatában jel, jelkép a jelentése. De miért használunk szimbólumokat? Az ember ősidők óta használ szimbólumokat, hiszen a gondolkodásunk sajátossága a képek, analógiák használata. Az elvont, szimbolikus gondolkodás emelt ki minket az állati létből, az emberek szimbólumok és jelek segítségével üzentek egymásnak, vagy az utókornak. Hankiss Elemér azt írja, az embernek a történelme során fizikai, lelki, pszichikai és spirituális túléléséért is küzdenie kellett. Úgy küzdött, hogy mint valami védőpajzzsal, úgy vette körül magát szimbólumokkal.[29]

Ezek az üzenetek lehetnek csak adott korra és társadalomra érvényesek, de átívelhetnek korokon és társadalmakon úgy, hogy semmit nem veszítenek a jelenésükből. Minden nép a hagyományában rengeteg szimbólumot őriz, de azok sokaságát átvizsgálva fellelhetjük az egyetemes tartalmukat, analógiáikat, olyan népcsoportok, nemzetek között, amelyek nem találkozhattak sem térben, sem időben. Például az Élet virága Mexikótól Egyiptomig megjelenik. A kör - ami a gömb kétdimenziós letérképezése - a folytonosságot, tökéletességet szimbolizálja, megjelenik a primitív napimádó népeknél, a buddhista szerzetesek mandaláiban, a buddhizmus megvilágosodásában, a keresztények glóriájában is.

A buddhista szimbólumok már az i.e. 4-3. században megjelentek, s ezeknek ma is ugyanolyan fontos szerepük és jelentésük van, mint kétezer évvel ezelőtt. A korai buddhizmusban kerülték a Buddha ábrázolását, csak analógiákban, úgynevezett anikonikus ábrázolásokban jelent meg.  Ilyen például:

• Buddha lábnyoma, ami az szimbolizálja, hogy milyen nagy nyomot hagyott a világban.
• Bódhi fa, amely alatt Sziddhárta megvilágosodott és Buddha lett.
• Lótusz-virág, ami a tisztaságot szimbolizálja.
• Dharma kerék, ami magának a Tannak a jelképe.
• Sztúpa a megvilágosodás szimbóluma, és annak a jelképe, hogy a megvilágosodás bárkinek elérhető. Eredetileg a Buddha hamvait tartották benne.
• Oroszlán, az erő és nemesség szimbóluma és a Buddha ksatrija származására utal. A Buddha tanítása oroszlánbömböléshez hasonló, mert a Dharma[30] erejével felrázza a világot.
• Az üres trón arra a hiányra utal, amit a Buddha a parinibbánája[31] után hagyott, hiszen nem jelölt ki utódjául senkit.[32]

Később, a görög kultúra térhódításával, jelentek meg a Buddha képi ábrázolásai, amelyek fő vonásait bevásárló központokban található dísztárgyak révén mi is jól ismerünk. Göndör hajjal, feje tetején a bölcsesség és megvilágosodás púpjával, szerzetesi ruhában, először álló később meditációs pózban, kezét különböző mudrákban[33] tartva. Ezeket az ábrázolásokat mai napig alkalmazzák. Megtalálhatjuk Buddhát bármelyik üzlet polcán, ülő, álló vagy éppen fekvő testhelyzetben (fából, fémből, gipszből, műanyagból stb).

Míg a korai szimbolikus ábrázolások valódi értelmezéséhez elengedhetetlen némi buddhista előképzettség, addig a manapság megvásárolható buddhista tárgyakhoz legfeljebb csak esztétikai érzék kell. Véleményem szerint rendeltetésszerű alkalmazásukhoz is szükséges ismeret és valamennyi elköteleződés, mert különben csak egy porfogó lesz a lakásunkban.

A mai multikulturális, színes környezetben a gyors információ-áramlás miatt világunk kitágult, bárkihez eljuthatnak távolabbi kultúrák újabb vívmányai, hagyományai. Mivel a mással és az ismeretlennel mindig együtt jár egyfajta kíváncsiság is, így az érdeklődés is megnő irántuk.

Az ajándékboltok és a plázák világán túl, fontosnak tartom megemlíteni, hogy Ázsiában elkötelezett buddhisták akár buddhista szerzetesek által megáldott kegytárgyakat, szertartáskellékeket árulnak. Például Tibetben az utcai árusoktól gyönyörű hangtálakat, féldrágakő málákat, Buddha szobrokat lehet vásárolni, de akár Srí Lankán az utcán áruló théraváda szerzetestől (vagy szerzetesnek öltözött árustól) szerencse hozó karkötőt is. Itthon, ha ellátogatunk valamelyik buddhista zarándokhelyre (pl. Zalaszántó, Tar), nagyon szép ajándéktárgyakat lehet vásárolni, és a bevétel egy részét az adott hely fenntartására, fejlesztésére, illetve a szerzetesek mindennapi szükségleteinek biztosítására fordítják.

3.2. Buddhista szimbólumok, mint az egészség, gazdagság és szerencse szimbólumai

A buddhizmus nyolc szerencse, vagy kedvező szimbóluma a tibeti buddhizmus központi eleme, melyek megtalálhatóak az épületek díszítéseiben, mandalákban, festményekben. A nyolc szerencsejel:

• Váza: ereklyetartó, a buddhista szerzetesek hamvainak tartóedénye.
• Kagylókürt: a jobbra csavarodó kagyló a Tan hangját jelképezi.
• Napernyő vagy Uralkodói ernyő: a tisztelet ősi jelképe, a védelem és az együttérzés szimbóluma.
• Győzelmi zászló: az előkelőség és a tisztelet szimbóluma.
• Lótusz: a tisztaság és a tökéletesség szimbóluma.
• Tan kereke: a Dharma átadásra utal, a Buddha szimbóluma is.
• Hal (kettős hal): az élet óceánja, a harmóniát és a békét szimbolizálják, amiben a Tan követése által élhetünk.
• Végtelen csomó: a hosszú élet jelképe, a véget nem érő szerencse szimbóluma.[34]

Ezeket a szimbólumokat a nyugati, nem buddhisták is előszeretettel alkalmazzák védelmi, illetve dekorációs céllal egyaránt. Kérdés, hogy miért is fordulnak a védelmező szimbólumokhoz? Ha megkérdeznénk az embereket, hogy számukra mi a fontos az életben, a legtöbben azt válaszolnák, hogy az egészség a legfontosabb, sokan hozzátennék a gazdagságot is és biztosan lennének olyanok, akik azt mondanák, hogy a „jó” élethez szerencse is kell. A felsorolásban szereplő valamennyi szimbólumot nyugaton a szerencsével azonosítják, ezért szerencse és védelmi céllal alkalmazzák, megfosztva az eredeti, filozófiai jelentéstartalmuktól. Egyre népszerűbb a „butik buddhizmus”, a legnagyobb áruházaktól a legkisebb üzleteken át, piacokig, sőt, a webshop-okból is beszerezhetők már a buddhista dísztárgyak, ékszerek. Nézzünk néhány példát arra, hogy hogyan jelennek meg a buddhizmus szimbólumai a fogyasztói társadalomba, mint az öröm és boldogság, a védelem, a szerencse és az egészség jelképei.

3.2.1. Buddha ábrázolások, mint az öröm és a boldogság vélt és valós jelképei

A Buddha ábrázolások egzotikumot, harmóniát, békét jelentenek sokak számára. Nagyon népszerű szimbólumok, a legtöbb lakásdekorációs boltban megtalálhatók, a modern otthonok elengedhetetlen díszei. Az egyik legismertebb vagy legkedveltebb Buddha ábrázolás a Nevető Buddha, vagy ahogy sokan hívják, a „kopasz, dagi Buddha”. A legtöbb ember összekeveri a történelmi, meditáló pózban ülő Buddhával, nem is tudják, hogy két külön személyről van szó. Több, általam megkérdezett ember azt gondolta, hogy „először még vékony volt és később meghízott”. Története egy körülbelül ezer évvel ezelőtt Kínában élő nagyhasú, vidám buddhista szerzeteshez (Pu-taj) köthető, aki mindig egy zsákot vitt a vállán. A zsákjában a hívőktől kapott alamizsnát tartotta, amit ő gyakran továbbadott az arra rászorulóknak. A hagyomány szerint nem sokkal a halála előtt azt állította, hogy ő Maitréja reinkarnációja. Ezért Maitréja ábrázolásai összeolvadtak Pu-taj ábrázolásával. A legenda úgy tartja, hogy a halála után is sokszor látták a zsákját cipelve sétálni, így a szerzetesek egymással versengve festették le, vagy készítettek róla szobrot. Ázsia több országában úgy tartják, hogy az őt ábrázoló szobrok szerencsét és egészséget hoznak.[35] Mivel egyre több és több festmény, kép és szobor készült róla, hamar népszerű lett Kínában, majd a tömeggyártás miatt nyugaton is. Annak a legendának viszont, mely szerint, ha a hasát simogatjuk és szerencsénk lesz, nem a buddhizmushoz van köze, hanem sokkal inkább a népi babonasághoz.

A pocakos ábrázolás népszerűsége nyomán megjelent a piacon egy kínai sörmárka is, a Happy Buddha Beer (6. kép). A sörösüveg egy Maitréja Buddhát (Pu-taj) formáz, és a megvilágosodás söreként reklámozzák. A cég egyik mottója egy ősi taoista mondás: „Ha azt hiszed, a megvilágosodás elkülöníthető a sörtől, akkor még nem értetted meg”. Weboldalukon hosszasan mesélnek a nagyhasú szerzetes életéről. A féktelen boldogság és öröm bódhiszattvájaként utalnak rá.[36] A Buddha sörnek megjelent a magyar változata is, címkéjükön az áll, hogy „megérkezett a megvilágosodás maga”. Az ígéretük szerint ez a sör a Nirvánába repíti azt, aki megissza. Reklámjukban a pesti Maitréjának, a jászsági Sziddhártának nevezik sörüket. A kínai cég magyarázata szerint, mivel az üvegen szereplő Buddha nem a történelmi Buddha, ezért nem vallásos, hanem kulturális szimbólum, ezáltal nem sértik meg a buddhizmus szellemiségét. Mégis azt gondolom, hogy buddhista tanítások köntösébe csomagolva, az érzékekre ható és akár függőséget okozható terméket árulnak. Véleményem szerint ez ellentétes a buddhista tanokkal, hiszen a tanhá érzését és a termék iráni szomjat a szó szoros érelemben is erősítheti.

3.2.2. OM, mint a védelem szimbóluma

A másik gyakran használt szimbólum az OM, vagy AUM mag-mantra szanszkrit betűkkel leírva. Az OM a legszentebb hang, az univerzum hangja, a világegyetem teljességét jelenti. Ez az ősi mantra megtalálható a buddhizmusban, a hinduizmusban a dzsainizmusban és a szikhizmusban is. A gyökere a védikus filozófiáig nyúlik vissza. Az Upanisadok így ír az OM hangról: „A mindenség ez a szótag. Kifejtése ennek: minden az OM-hang, ami volt, ami van, ami lesz, és az is az OM-hang, ami túl van a három időn.”[37]

Dr. Hetényi Ernő gondolata szerint az OM mint buddhista mantra nem az utolsó és legmagasabb rendű, hanem az alapvető, amely a Bódhiszattva út bevezetője, és ezért szerepel mindig a meditációs formulák elején. Hangzása megnyitja az emberi lény legbensőjét és lebontja a személyiség falát.[38] „Az OM hangja, ha egy törekvő tanítvány szívében és ajkain hangzik el, hasonlatos a kitárt karokhoz, amelyek mindeneket képesek átölelni.”[39] A buddhizmusban ez a szó a mantrák magját alkotja. Az egyik legismertebb az Avalokitésvara mantrája: az „ÓM MANI PADME HÚM". A hat szent szótag. Magyar jelenése: „Ó drágakő a lótuszvirágban”.[40] Míg magát a mantrát azok is ismerik, akik a buddhizmusban nem mélyedtek el, addig a jelentését már annál kevesebben.

Sokan tetováltatják magukra OM szimbólumot szanszkrit betűkkel leírva, hiszen nagyon szép vizuálisan ábrázolva. Manapság elengedhetetlen szimbóluma - a Buddha szobrok mellett- a pszichedelikus zenei világban, a fesztiválok dekorációjában is megjelenik, mintha fontos kelléke lenne a „magasabb tudatállapotba” kerülésnek. Ezeken a fesztiválokon sokan kerülhetnek alkoholtól, vagy egyéb tudatmódosító szerektől „más tudatállapotba”, de szép számmal vannak olyan fesztiválozók is, akik meditálnak, jógáznak, gyakorolják a panycsa sílát[41] és tiszta tudattal szórakoznak. Az általam megkérdezettek közül meglepően kevesen tudták, hogy valójában mit is jelent az ÓM, leginkább védelmi, szerencsehozó szimbólumként ismerik, vagy tetováltatják magukra, vagy csak azért, mert egyszerűen szépnek találják.

3.2.3. Tízmilliószoros nap

A tibeti buddhista hagyományban fontos ünnep a Dharmacsakra napok (Nagy Buddha-napok). Négy ilyen nap van egy évben, ezeken a napokon megemlékeznek a Buddha életének főbb állomásairól.[42] Az év első Dharmacsakra napja a Buddha tizenöt csodájának az ünnepe. A második ünnepnap a Buddha születésének, megvilágosodásának és parinibbánájának a napja. A harmadik ünnepnapon a Buddha első tanítását és a Tan kerekének megfogatását ünnepeljük. Míg a negyedik ünnepnapon arról emlékezünk meg, hogy a Buddha az istenek világából a földre szállt. A hagyomány szerint ezeken a napokon szokás különleges szertartásokat, közös meditációkat végezni és felajánlásokat tenni. A Dharmacsakra napokon a jó és erényes tettek, illetve a rossz cselekedetek karmikus hatásai tízmilliószoros erővel hatnak.  Érdemes ezeken a napokon a jó és bölcs gondolatokat erősíteni, a meditációra nagyobb hangsúlyt fektetni, gyakorolni az együttérzést és a kiterjeszteni a szeretetet, megragadva az ünnep szakrális jelentését.

A Dharmacskara napokat a hétköznapokban leginkább Tízmilliószoros napoknak hívják. A divatmagazinokban, az interneten és a közösségi médiákban is sok üzenet hívja fel a figyelmünket a pozitív gondolatok erejére, amelyek ezeken a napokon erőteljesebben hatnak. Több női magazin oldalán részletes leírást lehet olvasni arról, hogy a hölgyek mit tehetnek ahhoz, hogy „kimaxolják” ezeket a napokat.[43] Milyen sminket, frizurát és ruhát viseljenek, mit egyenek, igyanak ahhoz, hogy a legjobban érezzék magukat ezen a napon, vagyis a „legtöbbet hozzák ki belőle”. Az együttérzés és szeretet gyakorlását pedig apró ajándékkal, például egy csokival lehet gyakorolni a magazinok írása szerint. Míg az eredeti tibeti buddhista ünnep mély szellemi tartalommal van megtöltve és egy komoly szellemi gyakorlat, addig az átvett „divat ünnep” leginkább a külsőségekre helyezi a hangsúlyt. Talán a legtöbben nem is tudják, hogy a Dharmacsakra napok buddhista ünnepnapok, és hogy a világban több millió embernek ez vallási ünnep. Azt gondolom, hogy ez ismét egy példa arra, hogy a nyugati fogyasztói társadalom hogyan ültet át egy szakrális ünnepet a saját olvasatába, a mély szellemi tartalmát elhagyva, a külsőségekre helyezve a hangsúlyt, ezáltal deszakralizálva azt.

3.2.4. Buddhista ábrázolások, mint az egészséges élet jelképei

Nem csak a jó szerencse, hanem az egészség is fontos, természetes vágya az embernek. A „gyorsan” élő nyugati embernek ebben a teljesítmény orientált világban kevés ideje marad az egészséges életvitelre, ezért olyan módszereket preferál, amelyekkel gyors eredményeket lehet elérni: „Szeretném megtanulni a helyes légzést, mert hallottam, hogy jól lehet vele a stresszt oldani, aludni is jobban fogok, ha jól lélegzem, de gyakorolni nincs rá több órám. Legyen gyors, hatékony, maximum fél óra. A meditációval is hasonló a helyzet, valami gyors és hatékony módszert keresek.”[44] Hasonló beszélgetéseket rendszeresen lehet hallani. Nagyon népszerűek a gyorsan ható diéták, méregtelenítő kúrák, vitaminok. Divatos éttermeket és ételeket is a Buddha nevével fémjelezni, vagy buddhista szimbólumokkal megnevezni, ezzel mintegy garantálva az egészséget, tisztaságot, illetve a magasabb minőséget (pl: Buddha Bár, Good Karma Étterem, Karma Cola stb). Mivel teret hódítottak a keletről jövő gyógyítási módszerek, például akupunktúra, ájurvéda, Thai masszázs, vagy keleti mozgásformák, mint a jóga, vagy a csi-kung, ezért ezeket a módszereket hívják segítségül. Ezeket átformálva, „nyugatiasítva” tudják igazán fogyasztani az emberek, lehámozva róla mélyebb vallási, vagy filozófiai tanításokat, beépítve a saját megszokott felhasználási módjaikba. Ez a látszólagos bőség, amit a fogyasztói társadalom létrehozott, ránk zúdul a médiából, közösségi oldalakról, könyvekből, véleményem szerint egy összezavarodottságot is eredményezhet. Mi nem „csak” jógázni mehetünk már, lehetőségünk van választani, hogy milyen jógát gyakoroljunk pl: forró jóga, hatha jóga, női jóga, gerinc jóga, szex jóga, arc jóga stb. Sajnos a nagy választékban kevés lehetőség van arra, hogy eljussunk egy tradicionális tibeti jógára. Vásárolhatunk Zenbook-ot, ami a jóga kapcsán az analógiát a hajlékonyság aspektusára redukálja. A paradoxon ebben az, hogy legtöbben, akik a fogyasztói társadalom hatására foglalkoznak a keleti tradíciókkal, úgy érezhetik, hogy spirituális életet élnek, de valójában a mély filozófiai és vallási tartalom lehámozása miatt válik igazán materializmussá. Manapság, ha igazán ég bennünk a spiritualitás iránt az érdeklődés, elég bekapcsolni a tévét, illetve egy mobilapplikációt, vagy bemenni egy üzletbe, és megvenni azokat a tárgyakat, amelyekkel az otthonunkba bevisszük a spiritualitást.[45] Az üzletek bőséges választéka miatt könnyen és fáradság nélkül megvásárolhatjuk, megteremthetjük a harmóniát és a spirituális légkört magunk körül.

3.3. „Ne add el vagy vásárold a Buddha képét dekorációs céllal.”[46]

Míg tibeti szerzetesek által megáldott kegytárgyakat vásárolhatunk, aminek bevételeit kolostoraikra fordítják, és a világban is egyre több élvezeti cikk jelenik meg buddhista tartalommal, addig Thaiföldön külön szervezet alakult, Buddha Tudat Szervezet néven (KBO), hogy tiltakozzanak a Buddhát ábrázoló szobrok, képek, tárgyak dekorációs céllal való árusítása ellen. A turisták, amint megérkeznek az országba, már a reptéren szembe találják magukat az óriásplakátokkal, amelyeken felhívják a figyelmüket arra, hogy ne vásároljanak Buddhát ábrázoló tárgyakat. (7. kép) Továbbá tiltakoznak a buddhista tetoválások ellen is, véleményük szerint rossz és tiszteletlen dolog a tisztátalan testre tetoválni a Buddha képét. (8. kép) Ártatlan dolognak tűnhet egy a szabadságát töltő, szórakozni vágyó turista számára, de a buddhisták szerint ez rossz karmát szül és balszerencsét hoz. (9. kép) A Buddha képét gyakran használják dekorációs céllal, mivel nem értik, hogy valójában mit is képvisel. A szervezet szórólapokkal tájékoztatja, segítik a turistákat arról, hogyan öltözzenek, vagy hogyan viselkedjenek egy templomban. A legtöbb embernek nem is jut eszébe, hogy a buddhizmus egy vallás, a Buddha képe egy templomhoz tartozik, nem pedig bárokba, fürdőkbe, vagy az emberek otthonába tiszteletlen helyen. Szimpatikusnak találom, hogy a tájékoztatásukban nem csak arról írnak, hogy miért és hogyan ne használjuk ezeket a tárgyakat, vagyis nem csak tiltakoznak a használat ellen, hanem arról is kaphatunk információt, hogy ha már vannak ilyen tárgyaink, akkor hol és hogyan helyezzük el őket, megtartva ezzel a tiszteletet. Természetesen ahhoz, hogy tisztelettel bánjunk a Buddhát ábrázoló tárgyakkal, nem kell buddhistává válni, elég tájékozódni róla és elég és a józan ész használata.

4. A vágyak, mint a szenvedés forrásai

Miközben legtöbbünket „okos” fogyasztónak neveltek - a legtöbbet kapjuk, miközben a legkevesebbet fizetjük - a fogyasztói mentalitásunkat a spirituális gyakorlatunkba vihetjük. Mivel a fogyasztói szemlélet egyik eleme a legjobb keresése, így sokan közülünk a legjobb tanítót, a legjobb közösséget, a legmagasabb szintű tanítást keressük. Oda megyünk, ahol a legjobb spirituális terméket „vásárolhatjuk meg”. Sokan hajlamosak arra, hogy csak addig járjanak egy tanítóhoz gyakorolni, amíg előadása érdekes és figyelemfelkeltő, de amint a tanító elkezdi ismételni a tanítást, gyakorlatokat, a tanítványok odébb állnak új tanítókat keresni. A gyakorlatok ismétlését, az igazi megértését hagyják ki, így lassítva a szellemi fejlődés útját. A ránk zúduló reklámok, az áru-dömping hatására és az, hogy bármit megvásárolhatunk, és erőfeszítések nélkül tehetünk magunkévá tanításokat, különböző módszereket, még inkább a vágyak felkeltését erősíti. Különös és furcsa paradoxon, hogy a könnyen megvásárolt spiritualizmus az Én-hez való ragaszkodást erősíti, míg a Buddha tanítása pont a vágyak kioltásáról és a ragaszkodásmentességről szól.

A buddhizmusnak három fő ága létezik, a hínajána, a mahájána és vadzsrajána. Ebből a háromból a későbbiekben számos iskola sarjadzott ki, úgy, mint a théraváda, a zen és a dzogcsen. Habár ezeknek eltérő gyakorlatai és megközelítései vannak, osztoznak bizonyos alapvető tantételekben, például megkérdőjelezi az Én állandóságát (anátman). Mindaz, amit Én-nek nevezünk, az egy olyan elképzelt ego, amely a nem-tudásból (avidjá[47]) fakadó ragaszkodáson (upádána[48]) keresztül tartja fent magát. A buddhista nézetek szerint a fogyasztói kultúra a három méreg eredménye: vágy, viszolygás, nem-tudás. Ezen nézetek szerint a fogyasztói magatartás hatalmas szenvedést (dukkha) von maga után. A buddhista gondolkodás nem ítéli el általánosságban a fogyasztói magatartást, csupán felhívja a figyelmet a túlzásba vitt fogyasztás veszélyeire, mind a személyre, mind a környezetre mért hatását nézve. Például a fogyasztásban való kielégülés keresése során nagyon sok ember károsítja a saját és környezete egészségét. A túlzott alkoholfogyasztás kielégíti a pillanatnyi vágyakat, de függőséget okozhat, károsítja az egészséget, gyenge fizikai állapothoz és boldogtalan családi élethez vezet. Azok, akik az ízek miatt táplálkoznak, gyakran túleszik magukat, haszontalan ételekkel tömik meg a szervezetüket, ami rossz egészségi állapothoz, túlsúlyhoz, vitaminhiányhoz vezet. Azon kívül, hogy haszontalan dolgokkal tömik meg magukat, mások elől veszik el az ételt. Zsolnai László gondolata erről: „egy hagyományos közgazdaságtani alapelv kimondja, hogy egy termék lényegi értéke abban rejlik, hogy képes kielégülést okozni a fogyasztónak.”[49] Míg buddhista szempontól, a tárgy vagy szolgáltatás értéke abban mutatkozik meg, hogy képes-e életminőség javulásból adódó kielégülést okozni.

A buddhizmusban a vágyak kielégítésére irányuló keresés a szenvedés egyik fajtája. Pressing Lajos azt írja, hogy korunk egyik kívülről is tetten érhető tünete és szenvedésformája a túlfogyasztás miatti környezetszennyezés. Ez nem más, mint a modern tudat elszennyeződésének külső megjelenése, mely a tudatállapotunkat az anyagi világban is megjeleníti. Ez megjelenik közvetlen kivetítés által létrehozott illúziókban, és megjelenik közvetve is a szennyezett cselekvés teremtő és környezetformáló hatásán keresztül. Hiszen ahhoz, hogy valaki a környezetére való tekintet nélkül éljen, fogyasszon és szennyezzen, az én - mint szubsztancia - rendkívül erős képzete kell. A szennyező tudat nem veszi észre, hogy a felhalmozott, szükségtelenné vált, majd eldobott dolgok, mind a saját, mind az utódaink életét is szennyezik és lehetetlenné teszik.[50]

Nézzük meg a fogyasztást a buddhizmus alaptanításain; a Sóvárgás (tanhá), a Függő keletkezés (Paticcsa szamuppáda[51]) és az Éntelenségen (anattá[52]) keresztül.

4.1. Sóvárgás

A buddhista út végső célja a nirvána elérése. A nirvána a végső megszabadulás a kapzsiság, a tévhitek és a gyűlölet mérgeitől. Ez a végső eltávolodás az önámító tettek világi láncaitól, azoktól, melyek a világi ragaszkodáshoz és szenvedéshez vezetnek.  A Buddha a Négy Nemes Igazság első tagjaként a dukkhát[53], a második nemes igazságként a dukkha okát, a szenvedést nevezi meg. A szenvedés oka a szomj, sóvárgás, vágyakozás. V. Ráhula azt írja, hogy a tanhá nem a dukkha felkelésének az első, vagy egyetlen oka, hanem a legkézzelfoghatóbb és legközvetlenebb oka: „az elsődleges dolog, a mindent átható dolog.”[54] A harmadik nemes igazság az, hogy van kiút a szenvedésből, a dukkha folytonosságától meg lehet szabadulni. A negyedik igazság azt mondja ki, hogy úgy tudjuk megszüntetni a dukkhát, ha a megszüntetéshez vezető Nemes Nyolcrétű Ösvényt járjuk. A reklámok ugyan azt ígérik, hogy megszabadítanak bennünket a szenvedés bizonyos formáitól, legalábbis, ami az elégedetlenség, bosszankodás vagy a szükségletek más kellemetlen állapotai által kiváltott szenvedést jelenti, de ezek is csak ideiglenesek, hiszen az érzékszerveinkre hatva újabb és újabb vágyakat keltenek. Mint arra korábban utaltam már, ez csupán a felszínen oldja fel a szenvedéseinket, hiszen – mivel ragaszkodást váltanak ki bennünk - a termékek inkább kiváltói a szenvedéseinknek, sem mint csillapítói azoknak. Ha a fogyasztás túlzóvá válik, akkor az a tévhit és önámítás forrásává válik, és így végül szenvedéshez vezet. A buddhizmus a vágyakozástól való szabadságot hirdeti, a megelégedés érzése előrébb való, mint a vágyak soha véget nem érő láncolatának folytonos hajhászása. A megelégedéssel természetesen vele jár az, hogy a megelégedett emberek kevesebb vággyal rendelkeznek. Ez a fajta megelégedettség csak a mesterséges vágyak (tanhá) hiányát jelenti, de a valódi jól-létre való törekvés (cshanda[55]) megmaradhat benne. Lehet, hogy a vágyaktól való tartózkodás kevésbé materialista nézeteket eredményez, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a kényszeres tartózkodás a ragaszkodás egy formája is lehet. A vágyaktól való tartózkodásnak teljesnek kellene lennie, és vonatkoznia kellene a nirvána elérésének vágyára is. Egy lehetséges végkövetkeztetés ebben a tekintetben az a nézet lehetne, hogy a javakat egy kiegyensúlyozott tartózkodással kellene kezelni, nem pedig teljes megtagadással, vagyis itt is középút lehet a megoldás.

4.2. A Függő keletkezés és állandótlanság (aniccsa[56])

A Buddha tanítása szerint semmi nem állandó, minden valami ok- okozati összefüggésben van egymással. Ez a tanítás a Függő keletkezés. A Függő keletkezés a buddhizmus alapja, nincs olyan buddhista iskola, amelyik ne ezt tette volna meg a fundamentumának. Sőt, vannak olyan iskolák, amelyek eköré szervezték az egész tanításukat. A függő keletkezés egy tizenkettes láncolat, amit már a Buddha halála után vontak egy csokorba. A Páli Kánonban, mikor a Buddhát a keletkezésről, létezésről és megsemmisülésről kérdezték, ő mindig a függő keletkezéssel válaszolt, ez pótolja a nem létező világképet. A függő keletkezés mindig egy másik létezőtől függő létezés egyszerű eseménye. Általánosan a szenvedések és újra születések (szamszára[57]) létforgatagának keletkezése, a dolgok, jelenségek egymás feltételezettségének kifejezése. Konkrétabban a szenvedéshez vezető tizenkét láncszem (nidána): nem-tudás, késztetések, érzékelési tudatosság, név és forma, az érzékelés alapjai, az érzékelés, érzés, szomj, ragaszkodás, létesülés, születés, öregség és halál.[58]

A világon semmi nem állandó; minden valaminek az ok-okozati függvénye; egyetlen tett a következmények hálóját indítja el. Így az ember részese lehet ennek a hálózatnak akaratával és tetteivel, amely újabb szándékokat és tettek láncolatát indítja el: ez a karma fogalma. A jó tettek jó karmát eredményeznek a jelenlegi és az elkövetkező életciklusokban. Ezt a nézetet követve tudatosul bennünk, hogy minden tettnek következménye van az okok láncolatában, így viselkedésünk megfigyelése és annak etikai megítélése segít bennünket, hogy a helyes mederbe terelje késztetéseinket. Ez a nézet olyan szoros kapcsolatot feltételez az ember és a környezete között, hogy nem is igazán lehet különválasztani.

Megállapíthatjuk tehát, hogy mindannyian, akik a szamszára forgatagában járunk, ki vagyunk téve a dukkhának, ezáltal a függő keletkezésnek.

4.3. Éntelenség (anattá)

Szenvedésünk első oka a tévelygés és vakságunk, aminek következtében képtelenek vagyunk olyannak látni a világot, amilyen valójában, így torz-képet alkotunk róla és magunkról is. A Buddha tanításaiban központi helyet foglal el a nem-én elve. Ez a tanítás nem tagadja az én fogalom működését hétköznapi értelemben, hisz a társadalom működéséhez erős, szilárd egora van szükség. Végső értelemben az én nem létező fogalma csupán egy név, az emberek tévesen azonosítják magukat valamely mentális vagy testi tulajdonságaikkal. Miután az agyunkban létrejött az Én fogalma, ez válik általános viszonyítási alappá. Ez az Én adja az identitásunkat, ehhez az énhez való ragaszkodásunk boldogtalansághoz vezet. Ez az az Én, amely folyamatosan vágyakozik valami után, állapotokat hajszol, tárgyakat keres, vagy éppen azokat elutasítja. Mivel minden pillanatban éntudatunk megerősítésén fáradozunk, teljesen belefeledkezünk az ebből fakadó gondok tömegébe. Ezt az egot célozzák meg a marketing szakemberek, üzletek, árucikkek, melyek termékeikkel még inkább megerősítik azt.

5. Összegzés

Dolgozatom fő kérdése az volt, hogy miért és hogyan válik divattá a buddhizmus, illetve miért és hogyan használják, alkalmazzák szimbólumait, eszközeit. Ahhoz, hogy ezt a kérdést megvizsgáljam, foglalkoznom kellett a fogyasztói magatartással és reklámok erejével. Arra a megállapításra jutottam, hogy a reklámok a folyamatos fogyasztásra sarkallnak bennünket, ami erősíti a vágyat, hogy még több dolgot birtokoljunk, még többet vásároljunk.

A modern társadalom énközpontú világa arra ösztönöz minket, újra és újra kitaláljuk önmagunkat, folyamatosan meg tudjunk újulni és újat tudjunk alkotni. A „tegnap” gondolatai, eszméi, iránymutatásai „holnapra” elavultnak tűnhetnek. Ezzel a gyors változással nehéz lépést tartani, sokszor elveszettnek érezhetjük magunkat a körülöttünk folyamatosan változó világban.

Hiába mondható el általánosan a vallástól való eltávolodás a nyugati világban, az embereknek mégis szükségük van valamiféle szellemi táplálékra és szükségük van arra is, hogy megtalálják a belső békéjüket. A multikulturalizáció miatt könnyebb találkozni a keleti tanokkal, és az ismeretlen, az új vonzóbb lehet, így a kelet spiritualizmusa felé fordulhatnak az érdeklődők. A buddhizmus a békét, harmóniát, a belső tisztaságot jelenti a legtöbb ember számára. Ezért sokan a meditációs tanfolyamok és a jóga segítségével keresik a belső békéjüket, míg a külső harmónia megteremtése miatt az otthonaikat buddhista témájú tárgyakkal díszítik. A reklámok kihasználva az eziránti igényt, az eladhatóság miatt egyre több olyan terméket árulnak buddhista filozófiába csomagolva vagy a jelképeit használva, aminek semmi köze a buddhizmus eszméjéhez, sőt egyenesen ellentétes lehet a Buddha tanításával. Így a szakrális tárgyak és szimbólumok deszakralizálódnak.

Beutazva a világot, gyűjtögetjük a tárgyainkat, mindig örülve az új szerzeményeinknek, mint valami trófeának, de ahogy bekerül a többi tárgyunk közé, máris újak után kutatunk. Az új tárgy szépsége elhalványul a régiek között. Azt gondolom felesleges a sokadik fröccsöntött dísztárgyat megvenni, hiszen előbb vagy utóbb szemétté válik, amivel a környezetünket szennyezzük. Törekedni kellene az okos vásárlásra, ami nem egy halom szép tárgy felhalmozását jelenti, hanem azt, hogy minden dolgot képesek vagyunk tökéletesen értékelni. Illetve az okos vásárlás azt is jelentheti, hogy különbséget tudunk tenni aközött, hogy mi az, amire valójában szükségünk van, és mi az, amit csupán az adott termék utáni vágyakozás miatt vásárolunk meg. Hiszen semmi garancia nincs arra, hogy a feleslegesen megvásárolt termékek hozzájárulnának ahhoz, hogy hosszú távon elégedettséget érezzünk vagy, hogy segítenék a valódi jól-létre való törekvést.

Dolgozatom írása közben felvetődött bennem azt a kérdés, hogy „divat buddhizmus” elvezethet-e egy mélyebb érdeklődésig, megismerésig. Míg a saját tapasztalatom az, hogy elvezethet, hisz én is a reklámok, illetve divat hatására kezdtem ismerkedni, majd érdeklődni a buddhizmus iránt, addig természetesen ezt nem jelenthetem ki másokkal kapcsolatban, hiszen minden ember más és mindenki más utat jár be. Az egyén fogékonysága, nyitottsága szükséges ahhoz, hogy eljuthasson egy mélyebb megismeréshez, megértéshez. Így a tömegek számára elérhető „divat buddhizmus” csupán csak az ajtót nyitja ki, azon belépni már kevesebben fognak.

„Egy fazekas

Ült Buddha

Lábánál.

Egy Buddhát kezdett el

Megformálni.

Mit csinálsz?

Kérdezte a Buddha.

Hiszen te jól tudod

Mit csinálok,

Válaszolta a fazekas.

Egy Buddhát csinálok.

Az, hogy egy Buddhát csinálsz

Nem csinál belőled

Buddhát, mondta a Buddha.

Nem, mondta a fazekas

Elvégezve az utolsósimításokat

(Az együttérzést kifejező

Kéztartásban

Ülő Buddhán),

De Buddhát árulni

Megélhetést jelent.

Igen,

Miután kifizetted

A licensz díját,

Mondta Buddha

És kinyújtotta a kezét.”[59]

Melléklet

Irodalomjegyzék

Bhikkhu Bódi 1993. A nemes nyolcrétű ösvény. Budapest: Orien Press.

Csörgő Zoltán 2018. A buddhista szimbólumok világa. Budapest: A Tan Kapuja Buddhista Egyház.

Dr. Hetényi Ernő 1981. OM MANI PADME HUM. Budapest: Buddhista Mission.

Földiné Irtl Melinda - Komár Lajos 2017. Indo-tibeti hatások és a két világháború közötti magyar életreform. Budapest: Gondolat.

Kaza, Stephanie 2005. Hooked! Buddhist Writing on Greed, Desire, and the Ugre to Consume. Boston and London: Shambala.

Kárpáty Ágnes 2001. A buddhizmus Magyarországon. Budapest: MTA Politikai tudományok intézete Etnoregionális Kutatóközpont.

Keown, Damien - Prebish, Charles S 2010. Encyklopedia of Buddhism. London and New York: Routledge.

Kornfield, Jack 2017. A bölcs szív. Martonvásár: Ursus Libris.

Törőcsik Mária 2017. Fogyasztói magatartás. Budapest: Akadémia kiadó.

Trungpa, Csögyam 2012. Munka, szex, pénz. Életünk az éber figyelem ösvényén.  Budapest: Ursus Libris.

Porosz Tibor 2002. A felsőbb Tan Foglalata. Budapest: A Tan Kapuja Buddhista Főiskola jegyzete.

Porosz Tibor 2018. A buddhizmus lexikona. Budapest: A Tank Kapuja Buddhista Egyház.

Prebish, Charles S - Baumann, Martin 2002. Westward Dharma: Buddhism beyond Asia. University of California Press.

Ráhula, Valpola 2014. A Buddha tanítása. Budapest: A Tan Kapuja.

Szathmári Botond 2012-17. A tibeti kultúra kincsestára. A Tan Kapuja Buddhista Főiskola jegyzet.

Szathmári Botond 2021. A buddhizmus magyarországi elterjedésének korai szakasza. Főiskolai jegyzet. Budapest: A Tan Kapuja.

Valcsicsák Zoltán 2015. Álmomban Bhutánban ébredtem. Budapest: Oniva kiadó.

Zsolnai László 2010. Boldogság és gazdaság. A buddhista közgazdaságtan eszméi.  Budapest: Typotex.

Internet forrás

Balogh Margit 1997. New Age, új vallási mozgalmak, sátánizmus. Magyarország a XX. században II.kötet. [online] URL: http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/290.html [letöltve: 2022. február 14.].

Farkas Attila Márton 1998. Buddhizmus Magyarországon avagy az alternatív vallásosság egy típusának anatómiája. [online] URL: https://mek.oszk.hu/10700/10732/10732.htm#3 [letöltve: 2022. február. 14].

Pace, Stefano 2013. Does Religion Affect the Materialism of Consumers? An Empirical Investigation of Buddhist Ethics and the Resistance of the Self. Journal of Business Ethics. Springer Stable [online] JSTORE. URL: https://www.jstor.org/stable/23324955 [letöltve: 2018. november 5.].

Pressing Lajos 2010. Van-e a hamburgernek Buddha természete? [online] URL: https://dakiniland.net/buddhizmus/irasok/eredeti/hamburger [letöltve: 2022. február 14.].

Quarterly, Wilson 1997. Buddhism Comes to Main Street. The Wilson Quarterly (1976-). Wilson Quarterly Stable URL: https://www.jstor.org/stable/40259451 [letöltve: 2018. november 5.].

Prisching, Manfred 2010: „Ich kaufe, also bin ich”: Die Person des Kapitalismus. „Vásárolok, tehát vagyok”: A személy a kapitualizmusban.  In: Kapitalistischer Realismus. Von der Kunstaktion zur Gesellschaftskritik. Szerk: Neckel, Sieghard. Campus: 232–255. [online] URL: F15_prisching.pdf (fordulat.net) [letöltve: 2022. február 14.].

Torgyik Judit (2004). Multikulturális társadalom, globalizációs trendek. Új Pedagógiai Szemle 2004. április-május. [online] URL: https://epa.oszk.hu/00000/00035/00081/2004-04-ta-Torgyik-Multikulturalis.html [letöltve: 2022. február 22.].

[1] Fordította Fórizs László.

[2][2] Szukha (p): boldogság. A buddhizmus egyik legfontosabb fogalma. Szó szerinti jelentése a kocsinál a kerékagy „jó lyuka”, amelyben a tengely nem akadozik, vagyis zökkenőmentes. (Porosz 2018)

[3] Zsolnai 2010: 134.

[4] Tanhá (p): szomj. A Négy Nemes Igazság közül a második a szenvedés-keletkezése (dukkha-szamudaja), aminek oka a szomj. (Porosz 2018)

[5] Törőcsik 2017: 53.

[6] Kaza 2005: 24.

[7] Ahimszá (p): nem ártás, erőszak-mentesség. Az ind kultúrában elterjedt szemlélet és magatartás a nem ártás vagy ártalmatlanság követelménye. Bár a Buddha ritkán használta ezt a kifejezést, ennek ellenére ez az elv más módon megfogalmazva áthatja a tanítását. (Porosz 2018)

[8] Gross Nationel Happiness

[9] Karma Ura (1961-): író, festő, történész. A Bruttó Nemzeti Boldogságkutató Központ elnöke.

[10] Valcsicsák 2015: 236.

[11] Valcsicsák 2015: 242.

[12] https://epa.oszk.hu/00000/00035/00081/2004-04-ta-Torgyik-Multikulturalis.html (Torgyik Judit) [letöltve: február 22.].

[13] Földiné-Komár (2017)

[14] Szathmári 2021: 126.

[15] https://mek.oszk.hu/10700/10732/10732.htm#3 (Dr. Farkas Attila Márton)

[16] http://fordulat.net/pdf/15/F15_prisching.pdf (Prisching 2010) [letöltve: 2022. február 14.].

[17] https://www.jstor.org/stable/23324955: (Stefano Pace: 2013) [letöltve: 2018. november 5.].

[18] Csögyam Trungpa 2012: 46-49.

[19] https://www.jstor.org/stable/23324955: (Stefano Pace: 2013) [letöltve: 2018. november 5.].

[20] H.P.Blavatsky: 1831-ben született Oroszországban, a születése és megkeresztelése között különös események történtek. Beutazta a Keletet, sok tapasztalatot szerzett az okkult tanulmányokban. Egyik nagyhatású műve A csend hangja.

[21] https://www.teozofia.hu/ [letöltve: 2022.február 28.]

[22] Rudolf Steiner: Polihisztor, az antropozófia megalkotója. A Teozófiai Társulatból kiválása után az, a Waldorf-pedagógia atyja. Az antropozófia egy megismerési út, ezen az úton haladva az ember megismerheti az érzékfeletti, szellemi világot, annak lényeit, folyamatait és eseményeit. (www.antropozófia.hu)

[23] http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/290.html (Balogh Margit) [letöltve: 2022.február 14].

[24] Karma (sz): cselekedet, ok- cselekvés: Motivált vagy szándékolt tett, aminek üdvös, vagy káros ok-okozati következménye van. (Porosz 2018)

[25] Törőcsik 2017: 102.

[26] A buddhizmus nyugati terjedése (Szathmári Botond)

[27] Keown-Prebish 2010: 167.

[28] Keown-Prebish 2010: 168.

[29]Hankiss 2006: 100.

[30] Dharma (sz): Tan, való, valóság, jelenség. Az, ami valóságos, vagyis a késztetett létforgatag összes jelensége és a nem késztetett kialvás közös elnevezése. (Porosz 2018)

[31] Parinibbána (p): Végső kialvás. Azonos a maradéknélküli kialvással, amely mentes minden ragaszkodástól. (Porosz 2018)

[32] Csörgő 2018: 42.

[33] Mudra (sz): Kéztartás, pecsét. Különböző Buddha ábrázolásokon alkalmazott ikonográfiai jegyek egyike. (Porosz 2018)

[34] Csörgő 2018: 108-111.

[35] Csörgő 2018: 102.

[36] https://www.luckydrinkco.com/luckybeer/index.php#beer [letöltve: 2022.03.01.].

[37] Mándjúka-upanisad (1)

[38] Dr Hetényi 1981: 32-33.

[39] Dr Hetényi 1981: 32.

[40] Szathmári 2012-2017: 249.

[41] [41] Panycsa síla (p): Öt fogadalom vagy öt erkölcsi szabályzat. A Buddha világi követői gyakorolnak mind a théraváda, mind a mahajána hagyományokban. Tartózkodás az öléstől, a lopástól, a helytelen szexuális magaviselettől, a hazugságtól és a bódító szerek használatától.

[42] Csörgő 2018: 166.

[43]https://cosmopolitan.hu/sztarhirek/2020/12/16/ekkor-lesznek-a-tizmillioszoros-napok-2021-ben/[letöltve: 2020. 03.15].

[44] Idézet egy, a témába illő magánbeszélgetésből.

[45] https://dakiniland.net/buddhizmus/irasok/eredeti/hamburger (Pressing Lajos) [letöltve: 2022.02.14].

[46] Knowing Buddha Organization: https://www.knowingbuddha.org/home-en [letöltve: 2022. 02. 16].

[47] Avidjá (sz): Nem-tudás, tudatlanság. A szenvedés keletkezésének távolabbi, közvetett kiváltója. Nem valamely tárgyi tudás hiányára utal, hanem a valóság közvetlen megtapasztalásának hiányát jelenti. (Porosz 2018)

[48] Upádána (p): Ragaszkodás. A Buddha szerint az öt halmazzal (khandha) történő azonosulás ragaszkodáshoz vezet, ami a szenvedés egyik formájává lesz. (Porosz 2018)

[49] Zsolnai 2010: 68.

[50] https://dakiniland.net/buddhizmus/irasok/eredeti/hamburger (Pressing Lajos) [letöltve: 2022.02.14].

[51] Paticcsa szamuppáda (p): Függő keletkezés. Azt mutatja meg, hogy az életük során az egyes egyéneket mely tényezők milyen kapcsolódásokon keresztül kötik a szenvedés létforgatagába. (Porosz 2018)

[52] Anattá (p): Önmagátlan. A Buddha tanításának legalapvetőbb, legfontosabb gondolata. Egy állandó, változatlan örök entitás, szubsztancia vagy abszolútum hiánya.

[53] Dukkha: Szenvedés, elégtelenség. A valóság és önmagunk tökéletlenségére, az „egész-ség” hiányára, vagy az ember kiszolgáltatottságára, alávetettségére utal. (Porosz 2018)

[54] Valpola Ráhula 2014: 58.

[55] Csandha (p): Szándék, törekvés.

[56] Aniccsa (p): Állandótlanság. Azt fejezi ki, hogy minden, ami keletkezett az mulandó. (Porosz 2018)

[57] Szamszára (p): Létforgatag. A létesülések, illetve az újraszületések és a szenvedés ismétlődő áramlása. (Porosz 2018)

[58] Porosz 2002: 119.

[59] John Drew: A karmakurai Buddha (Fordította Tarr Dániel)

Szavad úgy mondd, hogy

elbírja lelkeitek

teherpróbáját

Kövesd tisztaság

jellemét minden helyzet

adta cselekvésben

Valóság néha

fáj, de nem örök, mint a

jelen igazság

Légy hű, erényes,

ki bátor, önzetlen, de

alázatosan

Neked

A Tan Kapuja Buddhista Főiskola

Erény-e ma az erény?

BA szakdolgozat

Témavezető tanár: Cser Zoltán

Írta: Lempel Nóra Lili

Budapest

2022

Tartalomjegyzék

Bevezetés

1. De mi is az az erény?

2. A szabályok eredete a buddhizmusban (az egyéni megszabadulás)

2.1. A szerzetesi szabályok az egyéni megszabadulás ösvényén

2.1.1. A szabályok szerepe

2.2. Hasonlóságok, avagy kitekintés más vallásokra

3. A közösségi élet erényei

3.1. A gyakorlati erények

3.2. Versekben rejlő utalások

3.3. Útmutató tanítás

3.4. Pozitív tudat

3.5. A zen a hétköznapjainkban

3.5.1. A zen alapelvei

4. Hogyan változott a viselkedési kódex napjainkig

Befejezés

Felhasznált irodalom

Bevezetés

Az erény kérdéskörét járom körbe, mind egyéni, mind kis és nagy csoportszinten egyaránt dolgozatomban. Próbálok választ kapni arra, hogy a társadalomban több területen jelenlévő ellentétek, néha kibékíthetetlen ellentétek mögött ott lapul-e az erkölcs hiánya? Az ellentétek manifesztálódása ugyanis online és offline szférában, valamint verbális és nonverbális szinten is tapasztalható, a másság kezelésében sorra kudarcokat szenvedünk.

Minden problémára és dologra nem fogok tudni kitérni a dolgozatomban, illetve nagyon mélyen sem tudok belemenni a magyarázatok különböző módjaiba. Leginkább a tanulmányaim és tapasztalataim alapján szűröm le a következtetéseket és a gondolatokat. Fontosnak tartom, hogy a világban az érték ne egy felszínes látszat legyen, egyfajta délibáb, inkább őszinte, mély kapcsolatok és tartalmas beszélgetések, valamint helyes tettek, erények sora, sorozata.

Szakdolgozatomnak az „Erény-e ma az erény?” címet választottam, mely kérdés egyre gyakrabban merül fel a hétköznapi életünkben is. Munkámmal egy, akár útmutatásként is használható áttekintést szeretnék nyújtani e témakörben,. A felhasznált irodalmak pedig további olvasásra, elmélyedésre nyújtanak lehetőséget az érdeklődők számára. Szakdolgozatomban az erény jelentőségét, jelentését, előfordulásait és alkalmazási területeit szeretném röviden bemutatni, elsősorban buddhista megközelítésből.

Saját életem tapasztalatait is felhasználtam dolgozatírói munkám során, melyek rengeteg helyzetet teremtettek, ahol felmerült az erényes cselekedetek kérdése, s ezekért hálás vagyok. Sokszor találtam magam olyan szituációban, amikor nagyon kellett valami kapaszkodó, ami erőt ad a rossz napokon, az élet kihívásai közepette is. Ilyen kapaszkodó a buddhizmus is, mely iránytűként segíti a követőket. A pandémia idején mikor a dolgozat témája született, úgy alakult az életem, hogy az iskolai órákon elhangzott versek és azok elemzése során a tanultakat, a gyakorlatba ültethettem és gyakorolhattam, amiket példának hozok majd a későbbiekben.

Számomra kifejezetten az érdekes, hogy az erkölcs (szkr: síla), miért nélkülözhetetlen része az életnek, és az erkölcsi szabályok/tanítások milyen módon alakultak az idők során. Elsősorban arra vagyok kíváncsi, hogy a buddhista tanok, pl. a bódhiszattva gyakorlatok mennyire épültek be a mindennapi életbe, és azok jelenleg is tetten érhetők-e a modern kultúrában. A bódhiszattva ösvényre és a hétköznapi erkölcsös életre fókuszálok erény és viselkedés szempontjából, kiemelve a különbségeket a hétköznapi emberekre vonatkozóan, hisz a világi élet sokkal több konfliktusforrást, sokkal több ún. „erény gyakorlásra alkalmas helyzetet” tartogat.

A fő téma, járható-e ma az erények útja, avagy buddhista erények mai szemmel. Mielőtt továbbmegyünk, fontos pár dolgot megvilágítani, hogy érthetőbbek legyennek az utalások. Először is a Buddha által tanított ösvények közül nézzük meg a mahájánát. A mahájána kifejezés azt jelenti, hogy „széles út, vagy nagy jármű”, ami magába foglalja a bódhiszattva ösvényt. A bódhiszattva már népesebb tömeget képes hozzásegíteni a megvilágosodás eléréséhez. A mahájána szemlélet bemutatásakor kiemelten fontos megemlítenünk, minden ember rendelkezik a buddhává válás képességével, azaz a Buddha-természettel. A cél a buddhaság elérése a Bódhiszattva-ösvényen keresztül, mások megsegítése által és érdekében. A Bódhiszattva az, aki a megvilágosodás elérésére azért törekszik, hogy ezzel valamennyi lény javára legyen. Az ellenszerek ösvénye a mahájána lényege és az erények nyilvánvalóan ellenszerei a negatív tulajdonságoknak, a dühnek, gyűlöletnek, büszkeségnek, vágynak, irigységnek, a nemtudásnak. Ezen tulajdonságok gyökere bennünk található, amit gyakorlás során kell megtisztítanunk magunkban. Ha tudatunkat már az alázat hatja át, lassan kialakul az egyenlőség bölcsessége, ami az utunkon jó kísérőnk, s később tiszta szívvel örülünk másoknak. Ez fejleszti a gyakorló megértését, bölcsességét, életútját. A kiemelkedő erény pedig a szeretet minden irányban, ami nem kötelesség, hanem őszintén, belülről fakad.

A Dalai láma igy írja röviden: „A buddhista megközelítés, a Buddha-tan például nagyon világos módszert mutat be. Első lépésként megpróbálunk minden érző lényt egyenlőnek tekinteni. Azután tekintetbe vesszük az is, hogy valamennyi lény számára éppen olyan drága a saját élete, mint a mi életünk saját magunk számára. Így neveljük magunkat arra, hogy törődjünk többet a többiekkel, hogy szerető, együttérző életet éljünk.”[1]

A mahájána világában szó van arról is, hogyan viselkedjen az ember a világi életben, ha nem szerzetesként él, de a „buddhista elveket” követné. Napjainkban értékrend válságról beszélnek minden területen. Értékrendek nélkül azonban nem működhet egyetlen társadalmi berendezkedés sem hosszú távon. Ez a téma nagyon mély és igen sokrétű, de egyben szubjektív is. A legtöbb ember a vallással hozza összefüggésbe az erkölcsi értékrendet, pedig nem kell hozzá vallásosnak lenni. Az emberekben számos kérdés merülhet fel az etikával kapcsolatban. Egyáltalán létező dolog ma az erkölcs? Létezett-e valódi erkölcs a különféle kultúrákban, vagy csak társadalmi elvárás? A helyes válasz viszonylagos, mivel ami az egyik kultúrában erkölcsösnek, erénynek számíthat, az egy másikban, akár főben járó bűnnek. Más formákban, de mindig jelen volt az erkölcs. Ugyanúgy minden korszakban érezték az erkölcs romlását a reneszánszban és Platón idején egyaránt. Például: a hedonizmus követői az élvezeteket helyezik előtérbe, étel/ital fogyasztás vagy nemi vágyak kielégítése szempontjából egyaránt. Ugyanakkor ez a buddhista tanok szerint épp kerülendő, mellőzendő, sőt, egyenesen tilos egy szerzetes számára. Persze nem aszketikus megvonásról van szó, hanem mértékletességre törekvésről.

Visszatérve a jelenlévő globális méretű értékrendválságra, úgy tűnhet, a mai világban bonyolult, nehezen bevihető a hétköznapokba a buddhista tanítás, pedig megoldható lenne. Sőt! Jelen is van, csak nem vesszük észre, vagy épp nem követjük. Úgy is mondhatnánk, van, ami elveszett, van, ami megkérdőjeleződött, és van, amit elfelejtettek, vagy nem is ismert a felnövekő új generáció számára. Az érzékeny társadalmi problémákat tervezem összekapcsolni a buddhizmussal, rámutatva így arra, hogy az milyen kapaszkodókat, útmutatásokat tartalmaz az aktuális életvitelhez.

A dolgozatom témája azt is magában foglalja, hogy hogyan tegyük jobb hellyé a világot, mivel fontosnak tartom az egyenlőséget, illetve fontosnak tartom még azokat az elvi, eszmei alapokat is, amelyek a buddhizmusban is fellelhetők. Mint pl. a tisztelet és a bizalom, mely alapja minden cselekvésnek és helyes életmódnak. Fontos kérdés a környezetvédelem, környezettudatosság, ami nem erkölcsi kérdés, de a túlélésünk szempontjából is lényeges és nem elhanyagolható.

A dolgozat alapvetően négy részből áll, ahol elsőként az erény definíciójával, lehetséges értelmezésével foglalkozom. A második fejezetben a buddhizmus világában az egyénre vonatkozó szabályokról lesz szó, hogyan legyünk erényesek. A harmadik részben már a közösségi élet erényeit tekintjük át, mind kortárs, mind pedig a buddhista tanítások, szövegek szemszögéből. Itt már olyan elvont erény kérdésekkel is találkozunk, mint a spontán jelenlét erénye, vagy a zen szellemisége a cselekvésben. A negyedik, utolsó részben a viselkedési kódex kérdését boncolgatom, azaz hogyan lehet megalkotni a modern korunknak megfelelő viselkedési szabálytárat, hogyan legyünk erkölcsösek a jelen világunkban.[2]

1. De mi is az az erény?

Erénynek nevezzük azokat az emberi tulajdonságokat, melyek egyfajta belső erőt jelentenek, amellyel jót és helyesen cselekszünk. Az ember különböző helyzetekben bemutatott tulajdonságai, mint például: igazságos, állhatatos, mértékletes, bátor…

Mai világunkban az erény szó talán a legritkábban használt fogalom. Sokan nem tudják honnan ered, mit jelent, mi az alapja, pedig minden csoportban és vallásban megtalálható, akkor a hétköznapi életben miért nem? Vannak velünk született adottságok, mint a nemünk, bőrszínünk, születési helyünk, és vannak a döntéseink alapján szerzett csoportok, mint a baráti társaságunk, szakmánk és így tovább. Mindnek megvan a saját erkölcsi alapja, mint a kultúránknak.

Az erény fogalma precízen körülhatárolódik az antik görög kultúrában:

„Areté: (görög – testi, szellemi, lelki kiválóság, erény; latin – virtus) Az areté kifejezés általánosan elterjedt magyar fordítása, az erény meglehetősen pontatlanul adja vissza a szó görög jelentését. A görögben ugyanis mindenféle kiválóságot, esetleg alkalmatosságot jelöl a szó, de nem kapcsolódik hozzá értékítélet, így például beszélhetünk akár egy tolvaj kiválóságáról is, amit magyarul nem feltétlenül neveznénk erénynek. Összességében azokat a tulajdonságokat értették rajta, amelyek a korabeli görög világban az embert sikeressé tehették. A kifejezés a Kr. e. 5 században válik a filozófiai viták egyik kulcsfogalmává, ugyanis a boldogságot (→eudaimónia) az erények következményének, vagy fordítva az erényt a boldogság előfeltételének tekintették. A preszókratika utolsó időszakához tartozó atomista Démokritosz töredékeiben már megjelenik az erénynek ez a felfogása, bár nála az etika központi fogalma az euthümia, a jó, a kiegyensúlyozott, a derűs lélek. E lelki derűnek pedig a józan mértéktartás a feltétele, vagyis a mértékletesség. A mértékletesség, mint az egyik legfontosabb erény (töredékeiben a későbbi tanításokban központi szerepet játszó más erények, így a bölcsesség, igazságosság és bátorság is feltűnnek) pedig azt jelenti, hogy az embernek tartózkodnia kell a túlzásoktól, meg kell lelnie a helyes mértéket. A szofisztika képviselői számára az alapvetés, vagyis az erény és a boldogság kapcsolata úgy tűnik szintén elfogadott volt, de tanításaik a hétköznapi felfogástól meglehetősen messze álltak. Jó példa erre Platón Gorgiasz c. dialógusában megjelenő nézet, amit Platón a házigazda Kalliklésznek tulajdonít. Kalliklész szerint ugyanis a felsőbbrendű embernek, tehát az átlagembernél bölcsebbnek, bátrabbnak és férfiasabbnak kellene uralkodnia a többiek felett, de önmaga felett nem kellene uralmat gyakorolnia, mert az összeegyeztethetetlen a természetes szabadsággal, tehát neki minden vágya kielégítendő. Az areté tehát féktelenség és szabadosság, ha meg vannak a vágyak kiéléséhez szükséges eszközök is és ez vezet az eudaimóniához.

Ezzel és a hasonló felfogásokkal szemben lép fel Szókratész, aki az erényt egyféle bennünk rejlő tudásként értelmezi. Szerinte, aki tudja mi a jó, az fog jól cselekedni, tehát a jó tudása, a helyes ismeret előfeltétele a helyes cselekedetnek, vagyis az értelem játszik kulcsszerepet a boldogsághoz vezető úton.

Ezt gondolatot építi tovább Platón is erénytanában. Az erények nála az emberi lélek részeihez kötődnek, tehát minden lélekrésznek meg van a maga erénye, ezek pedig a bölcsesség, mint az értelem, a bátorság, mint az indulatos lélekrész és a mértékletesség, mint a vágyakozó lélekrész erénye. Ha a lélek mindegyik része gyakorolja a maga erényét és az értelem vezérletével harmonikusan együttműködnek egymással, akkor megjelenik a lélek egészének az erénye, az igazságosság. Ezt a négy erényt a későbbiekben kardinális erények néven tartják számon.

Arisztotelész etikájában az erények két csoportját különbözteti meg; az észbeli és az erkölcsi erényeket. Az előbbiekre tanulás, az utóbbiakra szoktatás révén teszünk szert. Az erkölcsi erény egyféle lelki alkat, amely abban nyilvánul meg, hogy az érzelmekhez helyesen viszonyulunk, azaz velük szemben megtaláljuk a helyes mértéket, a középutat. (...)

A sztoikus etika az erény fogalmát ismételten a tudásra redukálja. Ha az embert irányító, vezérlő lélekrész a tudás birtokában van, akkor az összes erényt birtokolja. Náluk is a négy kardinális erény játszik kulcs szerepet, A bölcsességet az átlátás, a leleményesség stb., a mértékletességet a tapintatosság, a méltóság, a tartózkodás és a mértéktartás, a bátorságot a nagylelkűség, a merészség és a kitartás, az igazságosságot a jámborság, a jóság és a vidámság.”[3]

A görög filozófia áthatja a zsidó keresztény kultúrkört is, amelyben mi élünk. Itt is látható, hogy egy jelenség mennyire hasonló tud lenni különböző korokban és helyszíneken. A buddhista erényességgel megegyező gondolatokat is észrevehetünk a szövegben. A világi társadalmi rendszerek és a vallási felekezetek is erkölcsre épülnek, melyek a hirtelen változó világban is állandóak maradnak.

A vallások közös pontja is erre utalhat, ami az lehet, hogy mindenki megkapja a tettei után a következményeket. Ami még közös az a halál utáni élet, valamint az univerzális szeretet fontossága. A vallások szerint az emberi törvényeket ki lehet kerülni, de az istenieket vagy a karma törvényét nem. Ezek a törvények arról szólnak, hogy a tetteknek következményei vannak. Jelenlegi világunkban ez nagyon fontos, mert az interneten, arctalanul, az emberek azt hihetik, hogy bármit, következmény nélkül megtehetnek. Gyűlölködhetnek, bánthatják egymást, mert az emberi igazságszolgáltatás úgyse éri utol őket. A másik fél pedig nem mer lépéseket tenni az elkövető ellen, szólni valakinek, mert azt tanulta meg. Ezért elterjedt a zaklatás, zsarolás, kizsákmányolás, mocskolódás és ebben a legkeményebb, hogy gyerekekkel is megtörténik mindez, az iskolában és internetes oldalakon egyaránt.

Almási Kitti egyik könyvében érinti ezt a témát és úgy fogalmaz: „Egyre inkább olyan társadalmakban élünk, amelyben az emberek a saját határaikat nem tudják megvédeni, másokéit pedig nem tisztelik. Amelyekben teljesen mindennapos jelenség egymás bántása, elnyomása, kizsákmányolása, semmibe vétele, átverése. Amelyekben az emberek szenvednek a rossz bánásmódtól, de azt megelégelve rendszerint nem konstruktív megoldásokat keresnek, hanem maguk is leverik a keserűséget másokon.”[4]

Vagyis, hiányzik az erkölcs, az a belső fék, ami szerint él az ember, vagy kellene, hogy éljen. Az emberek alapvetően tudják, hallották, legalábbis remélem, hogy nem tudnak mindent következmény nélkül megtenni, mert valahol szembesülniük kell tetteik következményével. Vagy halála után az isten előtt kapja meg a büntetését, vagy a következő életében kapja vissza. Gyerekkorom fontos mondata volt, hogy „ne tégy olyat mással, amit magaddal nem tennél” – mert ugye vissza fogod kapni, mint ahogy az a karma tanításában áll. Vagyis az erkölcs egyfajta béklyó, mely belőlünk táplálkozik, a lelkünkből. Ez a visszatartó erő a mai világban már alig ismert, akárcsak a tisztelet, melyre a legegyszerűbb példa a hétköznapi életből a köszönés: a fiatal köszön először és hangosan az idősebbnek, akit tisztelni kell. Ez régen pl. társadalmi alap norma volt.

Konfucius[5] szerint is a társadalom a tiszteletre épül. Az ősök tisztelete, a család központi szerepe egyértelműen hozzá köthető. A tisztelet, elismerés, megbecsülés, alázat. Minden, amit tapasztalunk, átmegy egy szűrön. A saját magunknak alkotott kép, a saját attitűd, beállítottság, elvek, neveltetés, eddigi élethelyzetek alapján alakul ki, de minden ember merőben másképp látja, mert más a szűrője. Két ember épp ezért mást tekinthet az igazságnak is akár. Szokták mondani, hogy idővel elfogadóbb az ember, de kell hozzá egy féle bölcsesség is. Ez a tapasztalásoknak köszönhető. Minél többet lát, tanul, tapasztal, annál könnyebben tudja elképzelni, elhinni, hogy valami nem úgy van, ahogy azt addig megszokta, lehet az másként is. Ellenben ott vannak a vallási elvárások, melyek viszont ősi útmutatók. Régen az emberek az erkölcsi eszméket, szabályokat, hozzáállást örökül kapták felmenőiktől, így tudták és gyakorolták a hitük mellett, mert azok minden vallásban megtalálhatók voltak.

Mindegy, hogy nyugaton vagy keleten elterjedt vallásról beszélünk, kimondható, hogy minden vallás erkölcsi tanításokra épül. (A cselekedetek és következmények szempontjából.) Az erkölcs minden társadalomban létező, elfogadott normák összessége, értékek, amelyek viselkedési és értékelés szempontjából segítenek a jó és rossz, helyes és helytelen között különbséget tenni. A morálisan, szociálisan jó, elfogadható dolgok erkölcsösek, ellenkező esetben az ember magatartása erkölcstelen. Maga a szó a latin morālisből származik, amely a mos, moris latin kifejezésből ered, ami „szokást” jelent.[6]

A két nagy keleti vallás (hinduizmus, buddhizmus) etikáját a világ immanens természetéből eredő erkölcs rendjére építi. Lehetőséget ad a következmények későbbi változtatására, a tanulásra, fejlődésre. A kereszténység, az iszlám és a judaizmus esetében azonban a jelen élet erkölcsisége határozza meg az örökéletet. Nincs lehetőség a későbbi javításra, maximum a megbánásra. Az értékek azonban közösek, hiszen mindkét irányzatnál tiltott a haragtartás, a gőg, az érzéki vágy, a kapzsiság, a hazugság, a lopás, a házasságtörés, a bűnös kívánság, a bosszú, az irigység, a megbotránkoztató ruházat és beszéd.

Az emberi belső értékek részben ugyan azok évezredek óta, de a mai világban sokszor azt látjuk, hogy az emberek úgy viselkednek, mintha nem ismernék őket. Persze nem egyszerű szabályok szerint élni, márpedig az erkölcs komoly szabályrendszer. A fizikában megfigyelhetjük, hogy az elektronok a kisebb ellenállás felé haladnak, akárcsak az emberek a világban, ha szabálykövetésről vagy ismeretlenhez viszonyulásról van szó.

Nincs minden élethelyzethez igazodó tanítás, de talán, ahogyan azt a buddhizmus leírja, a nem-ártás és a középút lehet a helyes, azaz, ha nem a végleteket feszegetjük (aszketizmus, hedonizmus), ha nem esünk túlzásokba semmilyen téren. A kiegyensúlyozottság nagyon fontos tényező mindenben, épp ezért leginkább a Buddha tanításával próbálok megoldást mutatni a problémákra.

A buddhizmus társadalmi szerepvállalásáról az első, ami eszünkbe juthat, az az „esély”. Minden embernek megvan az esélye, hogy szabad, kiegyensúlyozott és boldog életet élhessen. De a legtöbb esetben ez csak elvi síkot jelent, hiszen ha a körülményei nem teszik lehetővé, hogy információhoz jusson, hogy a feltételeket megteremthesse ehhez, akkor elég nehéz kiegyensúlyozottnak, boldognak, szabadnak éreznie magát. A boldogságról és a szabadságról persze minden embernek más fogalma van, az viszont biztos, hogy a joga megvan hozzá, de az eszközöket és az utat mindenki maga választja.

Az emberek többsége, akinek van munkahelye, így anyagi fedezete szükségletei kielégítésére, autója, háza, családja, mégis úgy érzi legbelül, hogy valami hiányzik. Az is látható, hogy mindenki a saját érdekeit tartja fontosnak és a világ vagy a köz érdekei háttérbe szorulnak. Sok esetben a világi vezetők sem járnak elöl jó példával, ha a köz javáról van szó.

Azoknak, akiknek megvan mindene, segíthetnék azokat, akik valamiben hiányt szenvednek, hogy az esélyt ők is megkaphassák. Dolgozatom kiindulópontja tehát az esélyegyenlőség, valamint az, hogy, hogyan tegyük jobb hellyé a világot. Nagyon fontosnak tartom az egyenlőséget, illetve fontosnak tartom azokat az elvi, eszmei alapokat és az ehhez kapcsolódó szabályrendszereket, amelyek segítik ezt. Úgy gondolom, hogy az egyenlő esély és lehetőség, nem csak szabályok követésével érhető el.

Az ember attól ember, hogy együttműködésre képes. Az erkölcsösség érzése nem egy velünk született készség. Ez szintén a kollektív, társadalmi jelenségek közé sorolható. Egyik része egy társadalmi reflex, és a másik egy magán emberi vérmérséklettől függő reflex, része ezen túl még a hozzá kapcsolódó bölcsesség.

Ami a felülemelkedést jelenti, uralkodást ezeken a reflexeken, a saját indulatinkon, akár zsigeri gyűlöletünkön, vagy épp szeretetünkön. Nem létezik olyan, hogy az erkölcs genetikailag belénk lenne táplálva, ez szerzett tulajdonság. Ennek elsajátítására egy középutas megoldás lenne jó, például, ha a szigorú leszármazási közösség mellett, vagy másfelől a magány, elidegenedettség mellett (vagy helyett), egy szabadon választott közösség, vagy közösségek hálózata segítene eligazodni az erény útvesztőiben. Kell egy közeg, ahol önmagad lehetsz és emberként emberekkel kapcsolódhatsz a másikhoz. A megoldás talán ez lenne, hogy családi nyomás nélkül, de nem is magányban élni a világban, hanem baráti, erényes társasággal körülvéve. Régen talán ilyen volt a mester-tanítvány viszony: egy légtérben mozogtak, ismerték egymást, bármilyen problémát megvitattak, de emellett a tanítvány járta a saját útját. Ez egy ön- és társismeret, benne a változással és a szabad választás lehetőségével. Rengeteg írás foglalkozik a mester-tanítvány viszonnyal. A Lamrim is ezek közé tartozik. Porosz Tibor új könyve is foglalkozik a társadalmi problémákkal, a buddhista pszichológia megközelítéséből ad pár támpontot. De ne feledjük, hogy jelenlegi társadalmunk nem rosszabb, mint bármelyik korábbi.

Pár kérdés fölmerült bennem, amit még most tisztáznék:

A bölcsesség lehet vallás nélkül? Igen, mert elválaszthatóak, nem szükségesek egymáshoz, de valahol segítik is egymást.

A bölcsesség létezhet erény nélkül? Igen, de nem evidens. Jean-Jacques Rousseau, az Emil, avagy a nevelésről című kultúrtörténeti jelentőségű mű alkotója például hét gyermekét adta árvaházba. Filozófiája tökéletesen jó volt, megváltoztatta a kor szemléletét a gyereknevelésről és a gyerekekről, ugyanakkor ő nem kimondottan számolható a jó apa kategóriájába – legalábbis mai felfogásunk szerint biztos nem.

Erény lehet bölcsesség nélkül? Egyfajtaképpen nem. Az erényhez ugyanis szükség van egyfajta bölcsességre, gondolkozásmódra. De másfelől igen, külön-külön is megtalálhatóak, a későbbiekben lesz még rá magyarázat.

Az erény szóra nem találni megfelelő, mély definíciót vagy magyarázatot, de talán azért, mert már nem is a szókincsünk része, alig használjuk. Etimológiai szótárban ezt írják: „erény – ‘az erkölcsi jóra való törekvés’; ‘női ártatlanság’. Nyelvújítási képzés az erő vélt er- tövéből (akárcsak az erély esetében), a denominális -ény képzővel (mint pl. regény), a latin eredetű virtus magyarítására. A szóalkotás azon a téves etimológián alapul, hogy a virtus a vis, többes vires (‘erő’) származéka, holott az a vir (‘férfi’) szóból ered, tkp. ‘férfiasság’.

Kazinczy sugallatára Szemere Pál a szót rény alakra kurtította, de ez csak az irodalmi nyelvben élt néhány évtizedig.”[7]

Lehet, hogy a középkorban ezt a szót többen és jobban használták, főleg egyházi, vallási kontextusban, nem csak Magyarországon, de akár Ázsiában is. A vallásokban viszont nem csak az erény található meg, hanem felhívás az erkölcsre. Az erény szót ma már nem hallani, az erkölcs szó viszont sokkal hétköznapibb. Az erény egy filozofikusabb szó, ami a bölcsességgel összefüggésben áll, de ezek megfoghatatlan dolgok, mert az erény egy olyan hosszútávú magatartásminta, amely kiélezett helyzetben mutatkozik meg, leginkább egyfajta bölcsességgel együtt. Az, hogy mit nevezünk erénynek, valahol egy konszenzuson alapuló dolog, például lehet tisztelni az erényes ellenfelet, ez sokszor megmutatkozik a történelemben is, mert van az erényesek közt lévő megbecsülés.

Erényesebb lett a világ a vallások által? Lehetséges, de inkább valószínűbb, hogy hasonló, mint Szókratész vagy Platón idején, csak másabb megvilágításokban. Nem rosszabb a helyzet, mert már nincs jelen például rabszolgatartó társadalom, már vannak jogai minden embernek, tényleg az lehet a válasz, hogy másabb lett a világ. Ugyanúgy értékrend válság van napjainkban is, mint régen is volt, akár Platónnál. A válság valahol azt jelenti, hogy foglalkozni kell valamivel, mert nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene. Nem lett minden rosszabb, mint régen volt, hisz a nők helyzete is rengeteget fejlődött, sőt mindenkinek a helyzete változott. Régen sokkal több korlát közt éltek az emberek. Az életkor is átlagban kitolódott már, mint a gyereknevelés.

Erényes az, aki egy kiélezett helyzetben gerincesen tud viselkedni, becsületesen akár tiszta szívből. Ha kell, belehal, erről rengeteg tragikus történet született már a világirodalomban. Amikor van egy erényes hős, aki akár elbukik, de az elbukásában felmagasztosul – a legismertebb példa Jézus Krisztus erre. A probléma az, hogy amikor az erényességről beszélünk, meg szabálykövetésről, akkor figyelmen kívül marad egy nagy kérdés, hogy kívülről vezérelt emberről beszélünk vagy belülről vezérelt emberről. Az erényesség pedig belülről fakadó, teljes szubjektív dolog. József Attila leírja Levegőt! című versében, hogy „Az én vezérem bensőmből vezérel!”[8] Amit az erény jeleként értelmezhetünk. Az, hogy valaki vallásos, szabálykövető, nem garancia az erényességre, hiába sulykolja ezt az egész társadalom. Napjainkban szerintem csak látszólagos az erkölcsösség, akár a kereszténység, amit a kormány azért hangsúlyoz, hogy meglegyen a hierarchikus szemlélet, az alá-fölé rendeltségi viszony, az irányítható “jámborság”.

Az erényes élet egy olyan gerinces, autonóm gondolkodás, mely lehetővé teszi, hogy az ember bármilyen helyzetben akár csábító vagy épp elkeseredett, kétségbeesett, sőt halálközeli helyzetben méltósággal tud önmaga maradni, vagyis az erkölcsi elvei szerint cselekszik. Az erény egy önmagában létező dolog. Az erény akkor igazán erény számomra, ha nincs érte jutalom. Nem túlvilági paradicsom, sem pedig karma. Az erénynek valahol semmi köze a vallásokhoz, mivel egyfajta öntudatos magatartás, amely nem vár jutalmat. Valahol a felnőttség lényege az erényesség. A kérdés az, hogyan lehet a társadalmakat felnőttebbekké tenni? Erre a kérdésre a válasz még nem született meg, a vallásokban sem. A vallásokban nem az erény található meg, hanem felhívás az erkölcsre. De valahol a felnőttség is az erényhez kapcsolódik, az érettséghez, nem a korhoz. Fontos kijelenteni, hogy nem a büntetéstől való félelem irányítja az erényes embert. Mert az erény belülről fakad. Az erény és az erkölcs nem ugyan az, de valahol keresztezik is egymást.

A demokrácia feltételezi a felnőtt, érett, erényes emberek közös fellépését. Ezért hozták létre a presbitérium intézményét a protestáns egyházban, ahol a falu vagy város legtiszteletreméltóbb, legerényesebb emberei, választják meg a papot a tisztelendőt. A mai demokrácia egyik gyökere a protestantizmusban található meg.

2. A szabályok eredete a buddhizmusban (az egyéni megszabadulás)

A dolgozatom a buddhista erények: vinaja (erkölcs) szövegek és sílák[9] ismeretéből indul ki. Az összes fogadalom tiltó szabálynak számít, mely arról szól, hogy mit ne cselekedjen a szerzetes, a gyakorló. Minden olyan cselekvés kerülendő, ami negatív irányba befolyásolná az embert, a bírvágy, harag, kétely, féltékenység, gőg irányába.

Buddha első tanítóbeszédében (Dhammacsakkappavattana Szutta, SN 56.11) elmondta a Négy Nemes Igazságot, a negyedik igazságnál pedig kifejtette a Nemes Nyolcrétű Ösvényt, melyek a követők gyakorlatai. A Négy Nemes Igazság a következő:

1. Van szenvedés: Szenvedésteli a születés is, az öregség is, a betegség is és a halál is. Szenvedésteli a kellemetlennel együtt lenni és a kedvest nélkülözni. Szenvedésteli az is, ha a kívánság nem teljesül. Röviden, szenvedésteli a sajátítás öt halmaza.
2. A szenvedésnek oka van: a folyton újraéledő örömmel és szenvedéllyel járó, hol ebben, hol abban örömét lelő szomjúhozás, éspedig az élvezetek szomjúhozása, a „lét” szomjúhozása és a „nemlét” szomjúhozása.
3. A szenvedés oka megszüntethető: nem más ez, mint a szomjúhozás kiküszöbölése, elhagyása, elvetése, elengedése, be nem fogadása a teljes szenvedélymentesség révén.
4. A megszüntetés ösvénye a Nemes Nyolcrétű Ösvény: a helyes nézet, a helyes szándék, a helyes beszéd, a helyes cselekvés, a helyes megélhetés, a helyes erőfeszítés, a helyes tudatosság, a helyes szamádhi.[10]

A buddhista erkölcs lényege a nem-ártás, minden szabály erre épül, az erkölcsi fogadalmak is. A szerzeteseknél a szabályok betartása az önuralom fejlesztésének az alapja, ami nélkülözhetetlen a meditációhoz (ösvény lépései, szkr: síla, szamádhi, pradnyá). A szerzeteseknél nem csak a jó karma miatt van nem-ártás, hanem ez által szerzik meg azt az önuralmat, ami nélkülözhetetlen a meditációhoz.

A Buddhát követő tanítványok igyekeztek kötődés-mentesen gyakorolni, a fokozatosan kialakuló szerzetesi közösség életét azonban idővel szabályozni kellett. Ahogy gyarapodott a közösség és terjedt a Tan, a Buddha a szerzetessé avatásokat átengedte a tanítványainak, ezen felül pedig a szerzetesek hétköznapi élete is szabályozására került, mely útmutatásul szolgál a világi hívőknek is.

Az elsőként letett szabályok a következők:

Tartózkodás az öléstől (1),

a lopástól (2),

a tisztátalanságoktól (3),

a hazugságtól (4),

a bódító italok fogyasztásától (5),

a tiltott időben való étkezéstől (6),

a tánctól, zenétől és a látványosságoktól (7),

valamint a cicomáktól és illatszerektől (8),

a magas és széles ágyak használatától (9),

végül az arany és ezüst elfogadásától (10).

Azoknak, akik menedéket vettek a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában, annak érdekében pl., hogy ne legyenek rosszabb jövőbeli újraszületéseik, tartaniuk kellett magukat a szabályokhoz. A világi követőkre az első 5 szabály vonatkozott, amik valójában követendő gyakorlatok, olyan fontos útmutatások, melyek a tudati fejlődésüket segítik elő.[11]

A buddhizmusban megtalálhatjuk a változás lehetőségét és ezzel együtt a megszabadulás kulcsát is. Fel kell ismernünk, hogy tennünk kell azért, hogy jobb legyen a világ, és ahogy változunk úgy a külvilág is változni fog. Vállalnunk kell tetteinkért a felelősséget, és meg kell tanulnunk megfigyelni az elkövetett hibáinkat, hogy tanulhassunk belőlük.

2.1. A szerzetesi szabályok az egyéni megszabadulás ösvényén

A Buddha halála után az első zsinaton fektették le a Buddha tanításait három „kosárba”, ez a Tipitaka. Ebben az első „kosár” a Vinaja Pitaka gyűjtemény, mely tartalmazza a szerzetesi szabályokat.  A Szutta Pitaka, melyben legnagyobbrészt a tanítói beszédeké és történeteké a főszerep, találhatunk számtalan példázatot az erkölcsi alapelvekre is. A Pátimokkha, a „Vallomás szavai”[12], a korai buddhista fegyelmi szabályzatát tartalmazza. Ebben a műben szerepel mind a 227 szabály, ami a szerzeteseknek kötelező érvényű (a női követőkre több szabály vonatkozik). Ezeket a szabályokat nyolc kategóriába sorolták aszerint, hogy megszegésük milyen büntetéseket von maga után.

Az első a 4 szabály (szexuális érintkezés, lopás, ölés, dicsekvés) megszegése, mely a közösségből való kizárással járt. Ha valaki ezeket a szabályokat megszegte, végérvényesen kizárták a rendből. Igaz, nem volt ez teljesen zárt rend, bárki szabadon kiléphetett és vissza is léphetett - de legfeljebb csak hétszer. Más vétségek enyhébb büntetéssel jártak. A Pátimokkha első 7 fejezete a vétségek fajtáit sorolja fel:

• jóvátehetetlen vétségek (kizárást vontak maguk után)
• rendi gyűlésen megvitatandó (pl. szándékos magömlés, nő érintése, alaptalan vádaskodás)
• kétséges ügyekre vonatkozó szabályok, megvallandó vétségek, melyek elkobzást vonnak maguk után (pl. valaminek a kisajátítása, amit a közösségnek szántak)
• megvallandó vétségek (pl. gorombáskodás, szándékos hazugság, apácák tanítása naplemente után, többszöri étkezés, vízben lubickolás)
• meggyónandó vétségek (leginkább étkezéssel kapcsolatos szabályok megszegése),
• életmóddal kapcsolatos előírások (földre szegezett tekintettel járni a faluban, hangosan nem nevetni, nem kicsi és gömbölyű falatokká gyúrni az ételt, evés közben nem beszélni, állva nem üríteni stb.).
• A 8. fejezet pedig az ügyek elrendezésére vonatkozó szabályokat írja le.

Ezen szabályok is elsősorban a szellemi utat szolgálták, magát a megvilágosodást, hisz az egész vinaja betartása tulajdonképpen egy személyiségfejlődés, melynek révén a végső valóság megtapasztalása a cél. Kezdetben a közösség összetartását, erkölcsi, etikai rendjét szolgálta, de később pl. Lamrimben az erkölcs az alapja az értékes emberi életnek, ahogy a bódhiszattva útnak is.[13]

2.1.1. A szabályok szerepe

Minden erkölcsi fogadalom kapcsolatban van a karmával, ami pedig az erkölccsel, ezért jelentősek mind a világiak, mind a szerzetesek számára. A szabályokat életmód szabályoknak és viselkedési kódexnek is nevezhetjük, hiszen nagy hangsúlyt fektetnek a napi cselekedetek mikéntjére.

„A kamma szó maga tettet jelent. A cselekedetek közül a buddhizmusban a szándékos cselekvés lényeges, vagyis azok a tettek, amelyek akaratilag meghatározottak, mivel az akarat ad a cselekedetnek etikai jelentőséget. Ezért Buddha a tettet kifejezetten a szándékossággal azonosítja.”[14]

A karma (tett, cselekedet) megértése fontos. A buddhizmusban csak a szándékos tettek, gondolatok, kimondott szavak járnak karmával, vagyis, amit a tudatunk végez, az befolyásolja a karmát, mivel a szándék ad etikai jelentőséget a cselekedetnek. A karma ok és okozat kapcsolata: az erényes cselekedetek pozitív hangulatot és következményt, akár boldogságot eredményeznek, a negatív, romboló cselekedet pedig ellenkezőleg. A következmény nem ad hoc módon jelentkezik a következő pillanatban, hanem majd csak idővel, az is lehet, hogy csak a következő életünkben, vagy akár épp a következő testet öltésünket is megszabhatja. Az ok-okozati (karma) törvény értelmében az erkölcsös cselekedet, pozitív következményeket eredményez. Ám a buddhista erkölcsi szabályok nem pusztán a közösség együttélési előírásai, vagy a jó karma elérését célozzák, hanem az egyén spirituális fejlődésének eszközei is, éppen ezért a Dharma szellemiségében gyakorló számára a motivációt nem a szabályok betartásából származó kedvező életkörülmények, hanem az abból adódó egyéni fejlődés adja. Tehát fontos a cselekvések megítéléseben az indíték és annak a gyümölcse is. A káros tettek még több szenvedéshez vezetnek és akadályozzák a szellemi fejlődést.

„A szellemi hagyomány nem sekély patak, amelyben az ember megmárthatja a lábát, hogy utána gyorsan visszahúzódjon a partra, hanem hatalmas folyam, amely az élet egész tájképén végig hömpölyög. Ha valaki tényleg utazni kíván rajta, elég bátorsággal kell rendelkeznie ahhoz, hogy eloldja hajóját a parttól, és annak orrát a mélységek irányába fordítsa.”[15]

Ha megnézzük a szabályokat és fogadalmakat, a helyes út rajzolódik ki előttünk, amikor a békére, egyensúlyra törekszünk.

A Négy Nemes Igazság segítségével megérthetjük, hogy a szenvedés megszüntethető, ha éltünket vizsgálva megtaláljuk a létszomj kiváltó okát, a tévedést, és azt megszüntetjük. Talán az erkölcsi fogadalmak lényegét adja az Öt Szabály, mely világira és szerzetesre is egyaránt vonatkozik:

- Az első fogadalom a nem ártás, minden élőlény védelme és segítése.

- A második tartózkodni annak elvételétől, amit nem adtak oda, ami nem csak a lopásra terjedhet ki.

- A harmadik a helytelen nemi élettől való tartózkodás, ami a házasság védelmét is szolgálja, de a szerzetesekre a teljes cölibátus vonatkozik.

- A negyedik a tartózkodás a hazugságtól, és ne kényszerítsünk mást se hazugságra.

- Az ötödik fogadalom a tartózkodás a bódító szerektől.

Ezek, azok a fogadalmak, melyeket minden gyakorló megtart emlékezetében, és próbál betartani élete során. A következő ötös csoport, ahogy azt már fentebb említettem csak a szerzetesekre vonatkozik.

- A hatodik a helytelen időben való étkezés.

- A hetedik a szórakozástól, tánctól, zenétől, énektől, színháztól való tartózkodás.

- A nyolcadik a kenetek, smink és illatanyagoktól való tartózkodás.

A 6-8.ig pont tartózkodását a világi követők is betartják elvonulások alkalmával.

- A kilencedik a magas, széles ágy kerülése.

- A tízedik pedig a pénz, érme, arany – ezüst el nem fogadása.

Ezek, amelyek a helyes magatartásra sarkalják a gyakorlót, mint a Nemes nyolcrétű ösvény[16] tanítása is, mely már nem a karma kerüléséről szól, hanem a középutat írja le a megvilágosodásig.

1. A helyes szemlélet

„A világi helyes szemlélet a kamma törvényének és a cselekedetek erkölcsi következményeinek világos megértését jelenti.”[17]

„Az is szükséges hozzá, hogy megértsük a káros és az üdvös kamma közötti különbséget, az egyes típusok alapeseteit, továbbá azokat a gyökereket, amelyekből ezek a cselekedetek fakadnak.”[18]  A helyes szemlélet a Négy Nemes Igazság megértéséből indul, felkelti bennünk a jóakaratot és az együttérzést.

2. A helyes szándék

„A Buddha magyarázata szerint a helyes szándékok háromfélék: a lemondás szándékai, a jóakarat szándékai és a nem ártás szándékai. E három ellentétes a velük párhuzamba állítható három hibás szándékkal: a vágyvezérelt szándékkal, a rosszakarat által irányított szándékkal és az ártó szándékkal. A helyes szándék mindegyik fajtája szembehelyezkedik a megfelelő fajtájú hibás szándékkal. A lemondás szándéka szemben áll a vágy szándékával, a jóakarat szándéka a rosszakaratéval, a nemártás szándéka pedig az ártó szándékkal.”[19]

Ha helyes a nézet, akkor az helyes szándékot eredményez. A helytelen nézetből ugyanis mohóság és gyűlölködés fakadhat. Minden ember boldogságra törekszik ezért fontos a helyes nézet, melyekből helyes tervek és célok, aztán tettek, szavak születhetnek. A helyes szándék bennünk van egy érzés formájában, mely törekvésre buzdít minket segítő, építő hozzáállással. A mohóság és a vágy helyett – a lemondás szándéka, a gyűlölet és ellenszenv helyett – a jóakarat, együttérzés, melyet gyakorlás útján érhetünk el először magunk felé, majd mások felé. Hasonlóan, az ártás ellenszere az ártalmatlanság, így köthető össze az erkölcsi hármas ebben tanításban.

Az ösvény következő lépései az erkölcs szempontjából a Pancsasíla (Öt szabály) fogadalmait foglalja magában. Fontos megjegyezni, hogy az ösvénynek létezett világi és világfeletti értelmezése is, itt az erkölcs szempontjából a világi értelmezést követjük.[20]

3. A helyes beszéd

„A Buddha a helyes beszédet négy összetevőre bontja: tartózkodás a hamis beszédtől, tartózkodás a rágalmazástól, tartózkodás a durva beszédtől és tartózkodás a haszontalan fecsegéstől. (…) a beszéd és az abból sarjadó írott szó rendkívüli következményekkel járhat, jó és kártékony értelemben egyaránt.”[21]

Itt is a szándékon van a hangsúly és az igazságra törekvésen, mert sokszor a negatív beszéd gyökere a harag, a gyűlölet, a kegyetlenség, ami előre megfontoltságot feltételez. Fontos kiemelni, hogy napjainkban ez már az írásra, csetelésre, kommentekre is kiterjeszthető. Beszédünk legyen helyes, és a valóságot tükrözzük vele, a negatív szándék nélkül, az igazságra törekedve.

4. A helyes cselekvés

„ A Buddha a helyes cselekvés három összetevőjét említi meg, nevezetesen: tartózkodás az élet elpusztításától, tartózkodás annak elvételétől, ami nincs odaadva, valamint tartózkodás a helytelen szexuális viselkedéstől.”[22]

A helyes cselekvés a testi cselekedetekre utal. Alapja az önfegyelem, önmegtartóztatás lelki tényezője, de magában foglalja a fogadalmak egyes pontjait, pl. az élet és más emberek tárgyainak, szeretteinek óvását is.

5. A helyes megélhetési mód

„(…) arra irányul, hogy az ember a megélhetéséhez szükséges javakat tiszteséges úton szerezze meg. A világi tanítványoknak számára a Buddha azt tanítja, hogy a javakat bizonyos normák betartásával kell megkeresni. Kizárólag törvényes úton szerezhetjük meg azokat, törvénytelenül nem; ezen kívül békés úton, erőszak és kényszer nélkül, tisztességesen, csalás és félrevezetés nélkül szabad szert tennünk ezekre, olyan módon, hogy ezzel ne okozzunk kárt és szenvedést másoknak. A Buddha ötféle megélhetési módot sorol fel, amely árthat másoknak, s ezért kerülendő: a fegyverkereskedelem, az élőlényekkel folytatott kereskedés (ideértve a vágásra történő állattartást, rabszolgakereskedelmet és prostitúciót), a hústermelés és húsipar, valamint a mérgek és a részegítő anyagok értékesítése. Ezenkívül a javak megszerzésének többféle tisztességtelen eszközét is megnevezi, amelyek ugyancsak a helytelen megélhetési mód körébe tartoznak: ilyen a csalás, árulás, jóslás, szélhámosság és uzsora.”[23]

Törekedjünk rá, hogy megélhetési módunk legyen harmonikus, kiegyensúlyozott és békés magunk és a külvilág számára egyaránt, tehát a nem-ártás elvén nyugodjon. Viselkedésünk megtisztítása az előző három pont betartásával érhető el. A helyes viselkedés az ösvény következő részét készíti elő.

6. A helyes erőfeszítés:

„(…) biztosítja a feladat által megkívánt energiát.”[24]

„A Buddha nem győzte újból és újból hangsúlyozni, mennyire nagy szükség van az erőfeszítésre, a szorgalomra, az erőkifejtésre és a lankadatlan kitartásra. Az erőfeszítés azért olyan lényegbevágó, mert a saját megszabadulását mindenkinek magának kell véghez vinnie. A Buddha megteszi, ami tőle telik, s megmutatja a szabaduláshoz vezető utat; ránk vár azonban az ösvény gyakorlatba való átültetése, ami energiát igénylő feladat. Ezt az energiát a tudat művelésére kell fordítanunk, ami az egész ösvény gyújtópontja.”[25]

A mindennapi szorgalmunk és kitartásunk a tan felé rendkívül fontos. Megszüntetni magunkban a rossz szokásokat, a lustaságot, nemtörődömséget, passzivitást és segíteni a jó szokások, hajlamok kifejlesztését, mint például a szorgalom, törekvés a tanulásra, fejlődésre. Ezt az energiát, erőt más szemszögből is nézhetjük: 

„Négyféle erő létezik, ó szerzetesek. Melyik ez a négy? A bölcsesség, a tetterő, a feddhetetlen élet és az adakozás.”[26]

A bölcsességre egy napjainkban keringő ide illő idézetet is találtam: „A bölcsesség annyiban több az intelligenciánál, hogy az magában foglalja a megértést, együttérzést, élettapasztalatot, belső békét és a megérzéseket.”[27] Ezek igazából kéz a kézben járnak.

7. A helyes éberség

„(…) biztosítja (…)  a tudatosság stabilizálási pontjait”[28]

„A helyes éberség gyakorlásakor a tudatot arra képezzük, hogy a jelenben maradjon nyitottan, csendesen és figyelő készenlétben, s az adott pillanatban zajló eseményeket szemlélje. Mindenfajta megítélést és értelmezést fel kell függeszteni, vagy ha mégis bekövetkeznének, a puszta észrevételezést követően el kell őket ejteni. A feladat az, hogy egyszerűen tudomásul vegyük, bármi merül is fel vagy fordul elő, oly módon lovagolva az események változásain, mint egy szörföző a tenger hullámain. Az egész folyamat egyfajta állandó visszatérés a jelenbe, az itt és mostban való tartózkodás anélkül, hogy kicsúsznánk belőle s elragadna minket az elterelő gondolatok sodrása.”[29]

„A Buddha szerint „az Éberség négy alapzata[30] az egyetlen út (…) a lények megtisztítására, a nyomorúság és bánat legyőzésére, a fájdalom és szomorúság megsemmisítésére, a helyes ösvény elérésére, a Nibbána megvalósítására.” Ezt nem valamiféle szűklátókörű dogmatizmus meghirdetése érdekében nevezi a Buddha az „egyetlen útnak”, hanem azért, hogy rámutasson, a megszabadulás elérése csak a tapasztalási mezőnek abból a mélyreható szemléléséből fakadhat, amire a helyes éberség gyakorlásakor vállalkozunk.”[31]

Abban segít, hogy úgy lássuk, tapasztaljuk a világunkat, a dolgokat a jelenben, ahogyan vannak, megkülönböztetés és előítélet mentesen. Ennek fejlesztéséhez nélkülözhetetlenek a meditációs gyakorlatok.

8. A helyes elmélyedés

„A kommentárok úgy határozzák meg a szamádhit, mint a tudat és a mentális tényezők szabályos és egyenletes összpontosulását egy tárgyra. A szamádhi, mint üdvös elmélyedés összegyűjti a tudatállapotok többnyire szétszórt és csapongó áramlatait, és egyfajta belső egyesülést hoz létre. Az elmélyült tudat két szembetűnő jellemzője az egy tárgyra irányuló megszakíthatatlan figyelem és tudati működések ebből következő megnyugvása. Ezek a tulajdonságok különböztetik meg az összeszedett tudatot a koncentrálatlantól.”[32]

A koncentráció, a tudatot rugalmassá, nyugodtabbá és állandóvá teszi, alkalmassá arra, hogy bármilyen üdvös tárgy felé forduljon, és azon erőfeszítésmentesen hosszú időn át időzőn.

A buddhista erkölcs részéről itt már látni, hogy az élet védelme nagyon fontos, mind a karma szempontjából, mind az ösvény szempontjából. Manapság már átértékelődtek, vagy eltűntek az erények, de a Buddha tanítását alapul véve ez lenne a helyes minden ember számára. A fenti elvek a tibeti buddhizmus szerint az egyéni megszabadulás ösvényének szabályai, hiszen az előírások célja az önuralom, a megfékezés, a lemondás. Mit ne tegyünk, tulajdonképpen ezt írják le a szabályok, tehát tiltó előírásokról beszélünk.

Mit jelent az egyéni megszabadulás? Az egyéni megszabadulás lényege, hogy a gyakorló a befelé fordulás révén rálát az akadályokra, majd a meditáció lépései által végül megszabadul az én képzetétől. Ez még akkor is magányos út, ha valaki a szerzetesi közösségben gyakorol. Ehhez a rendszerhez tartozó szabályok az önuralomról, megfékezésről szólnak, arról, hogy mit ne cselekedjek, ha helyesen szeretnék élni. Igaz, tiltó szabályokként írtam le, de a jó értelemben és a jó célt kitűzve. A Buddha minden beszédében azt juttatta kifejezésre, hogy „törekedjetek…”

2.2. Hasonlóságok, avagy kitekintés más vallásokra

Ezek a már említett örökérvényű szabályok, melyek ma is pontosan mutatják a helyes utat. Ám aki nem ismeri a Nemes Nyolcrétű Ösvényt, az is találkozhat ezekkel a gondolatokkal, hisz Mózes is azt mondta, hogy aki a parancsokat megtartja, okosságra és bölcsességre tesz szert. E a parancsok közt is találunk hasonló tanokat, amit Buddha is megfogalmazott. Például: ne ölj, ne lopj, ne hazudj. Minden előírásra nem mondható ki az egyezés, de a hasonlóság kijelenthető.

Gondoljunk csak a Tíz parancsolatra:

1. Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!
2. Isten nevét hiába ne vedd!
3. Az Úr napját szenteld meg!
4. Atyádat és anyádat tiszteld!
5. Ne ölj!
6. Ne paráználkodj!
7. Ne lopj!
8. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!
9. Felebarátod házastársát ne kívánd!
10. Mások tulajdonát ne kívánd![33]

Vagy gondolhatunk egyes zsoltárokban megjelenő intelmekre:

„Uram, ki lakhat a te hajlékodban?

Előénekes: Aki bűn nélkül éli életét, és helyesen cselekszik.

Aki igazat gondol szívében, kinek rágalmat nem beszél szája.

Hívek: Uram, ki lakhat a te hajlékodban?

E: Aki felebarátjának nem tesz rosszat, * aki nem gyalázza embertársát.

Aki a gonoszt semmibe veszi, de tiszteli az istenfélőt.

H: Uram, ki lakhat a te hajlékodban?

E: Aki pénzét uzsorára nem adja, és vesztegetést nem fogad el az ártatlan ellen.

Aki így éli életét, soha meg nem rendül.

H: Uram, ki lakhat a te hajlékodban?”[34]

Párhuzam alakulhat ki, amit például a Dalai Láma könyvében is megfigyelhetünk, ahol azt írja:

„(...) jó példa az Evangélium igéje, mely szerint: „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel.” Ez a tanítás világosan int a türelem gyakorlására. Számomra az Evangélium fő üzenete embertársaink szeretete, melynek kibontakoztatását az Evangélium Isten szeretetével indokolja. Ezt úgy értelmezem, hogy végtelen, határtalan szeretet tárulhat ki a szívünkben. Ehhez hasonlóan a vallási tanítások igen erőteljesek és hatékonyak lehetnek saját jó tulajdonságaink gyarapításában és kiterjesztésében.”[35]

3. A közösségi élet erényei

A mai világban megfigyelhető, hogy az erény és erkölcs hanyatlása itt van körülöttünk, a családi viszonyok tönkre mennek, mert a gyermekek már nem ismerik a tiszteletet, és ennek folyományaként nem tisztelik a körülöttük lévőket sem. Az emberiség nagy része nem tudja, hogyan kell helyesen viselkedni. Felbomlottak az eddig biztonságot nyújtó társadalmi kötelékek, az értékrend is megváltozott, az emberek keresik a kapaszkodókat. Van, aki a gazdagságot bálványozza, van, aki tudatmódosító eszközökhöz nyúl, valaki mások kárán akar érvényesülni és vannak, akik csak önmagukkal foglalkoznak.

 Őszentsége, a Dalai láma is kiemeli a fontoságát a tiszteletnek, az erényeknek és több hasznos dolognak is. A Boldogság művészete című könyv, melynek alcíme Kézikönyv az élethez, teljes mértékben megállja a helyét a dolgozatomban, hisz minden embernek az a célja, hogy kiegyensúlyozott és boldog legyen, arra törekszünk, hogy jobb legyen az életünk. Íme egy részlet, mely összefoglalja, hogy a vallások hasonlóak és az emberi egyetemes jóságra törekednek.

„Az összes világvallás hatásos segítséget jelent az emberiség számára. Mindegyik arra szolgál, hogy az egyén boldogabb, a világ pedig jobb legyen. Ám ahhoz, hogy a világ a vallás révén jobb hely legyen fontos, hogy az egyén komolyan kövesse vallása tanításait. Be kell építenie a vallási tanításokat az életébe, éljen bárhol is, hogy belső erőforrásként tudja azokat használni. Ehhez meg kell értenie vallása tanait, nem csupán az értelem szintjén, hanem mély átérzéssel, hogy belső élménnyé váljanak. – Azt hiszem, az ember képes mély tisztelettel fordulni a legkülönfélébb vallási hagyományok felé. E tiszteletnek az az egyik oka, hogy erkölcsi keretet biztosítanak, amely irányítja egy ember viselkedését, ennek pedig pozitív hatása van. Például, a keresztények Istenben való hite koherens és egyértelmű etikai keretet ad, amely meghatározza az emberek életmódját”[36]

Vagy vegyük például Kant egyik kijelentését: „Szép az, ami érdek nélkül tetszik.”[37] Életünk során ez egy nagy igazság és példa a helyes hozzáállásra is, ahol nem a szerzés, nem az érdekek motiválják a törekvéseinket. Az erények és a közösség kapcsolatában talán az egyik legfontosabb a párkapcsolatok és a barátság kérdése.

A kapcsolatokban fontos a helyes értékrend, ahogy az is, hogy a legjobbat kívánjuk a másiknak, ahogy ő is nekem, így születnek az igaz barátságok. Őszinteséggel kiállják ezek a barátságok az idő, az eltérő társadalmi helyzet, a családi, nemi, anyagi helyzet próbáját. Az életre szóló barátság leginkább azért lehetséges, mert elfogadjuk a másikat, nem akarjuk megváltoztatni, nem várunk el tőle semmit, nem hisszük, hogy jobban tudjuk, hogy mi jó neki. Őszinteségem, odaadó figyelmem adom a másiknak. Nem vetítjük bele a kapcsolatokba a saját hiányosságainkat, esetleges hibáinkat. Alázattal, elfogadással vagyunk egymás felé.

Az erény és morál kérdéskörét kutatva találtam rá a következő művekre melyeket római számmal jelölök.

3.1. A gyakorlati erények

I. André Comte-Sponville – Kis könyv a nagy erényekről című[38] művében a főbb erényeket tárgyalja. Ezek már a társadalmi, világi élet erényei, melyek nélkülözhetetlenek a társadalomban való éléshez. Nem csak azt mondja el, hogy mit ne tegyen az ember, hanem a helyes szándékról, kommunikációról és erényes tulajdonságokról beszél, tehát itt már ajánlásokat találunk, nem csak tiltásokat, mint az egyéni megszabadulás szabályrendszerében (ahogy azt már az előző fejezetben láttuk).

• Ebben olvasható, hogy az erényes ember egyik minősége az udvariasság.[39] A mai világban kimerül az előre engedéssel az ajtóban, viszont a köszöntések is elmaradnak már. Gyerekkoromban mindig a fiatal köszönt az idősebbnek udvariasság és tisztelet jelképeként.
• A hűséget[40] úgy is értelmezi, hogy az elveihez, ígéreteihez az ember minden körülmények közt hű marad, mint a feleségéhez, barátaihoz, munkájához a férfi. „A hűséges szellem: maga a szellem. (…) A hűség nem csak egy érték a sok közül, egy erény a sok közül: ez az, ami által és amiért egyáltalán vannak értékek és erények. Mivé lenne az igazság az igazak hűsége nélkül? A béke a békeszeretők hűsége nélkül? A szabadság a szabad szellemek hűsége nélkül? S mit érne maga az igazság az igazságszeretők hűsége nélkül? (…) A hűség az emlékezet erénye, s erényként maga az emlékezet.”[41]
• A bölcs elővigyázatosság, a fegyelmezettséget, a megfontoltságot is jelenti, ami a helyes útkeresést is szolgálja, valamint biztonságot is nyújt. Még modern értelemben is meghatározza az erényt, és ugyan a jelenben létezik, de a jövővel számol.[42] „A bölcs elővigyázatosság választja el a cselekvést a kapkodástól, a hőst a forrófejűtől.”[43]
• A mértékletességről[44] már volt szó az előzőekben, de itt arról is olvashatunk, hogy örömet lelni a megfelelő módon, viselkedésben, egyféle szabadságot is tartogat az embernek. Az önfegyelem is ide tartozik, mely nem a szabályok követését jelenti, mert az már természetes, azon felül nyitott és önzetlen az élőlényekkel szemben cselekvései és kisugárzása harmonikus, tettei pedig tiszták és jók.
• A bátorságot[45] is megtaláljuk a könyvben, melyet úgy magyaráz, hogy az ember megteszi, amit meg kell tennie, és vállalja a tettei miatt a felelősséget. A bátorság növeli a tiszteletet. Veszedelmes bűvölet is lehet a bátorság, ha átmegy vakmerőségbe. Az biztos, hogy a bátorságban megnyilvánul legalábbis a készség arra, hogy kivonjuk magunkat az ösztönök és félelmek puszta játéka alól, mondjuk egyfajta önuralom a félelmeink uralására, készség, amely ha nem is mindig erkölcsös, de legalábbis – nem elégséges, de szükséges – feltétele minden erkölcsiségnek. A félelem ezzel ellentétben, önző.
• Az igazságosság[46] tekinthető tökéletes erénynek, hisz, ha értékről beszélünk, feltételezhető az erény, amit az emberségesség is megkövetel. Igazságosságból nem születik rossz. Arisztotelész pl. azt mondta, hogy „az igazságosság, legmagasabb foka a méltányosság: mert az egyenlőség, amelyre törekszik, vagy amelyet megteremt, elvi egyenlőség, szemben a ténybeli egyenlőtlenségekkel, sőt gyakran azokkal szemben is, amelyek a törvény túlságosan gépies vagy hajthatatlan alkalmazásából születnek.”[47]
• A nagylelkűség az a tulajdonság, ami talán nagyon sok helyzetben hasznos, bele tartozik a szolidaritás, az odaadás, a bőkezűség, egyfajta szeretet és törekvés.[48] Nagylelkűség mikor a gyakorló számára a máson szinte bármilyen módon való segítés magától értetődő.
• A részvét is egy erény, ami szintén együttérzésen alapul. Fájdalomban vagy szomorúságban, pl. a gyászolóval, elesettel, nélkülözővel, beteggel szemben.
• Az irgalmasság[49] is ide tartozik, mely a könyörület mellett, a kegyes adakozás mellett, a nagylelkű megbocsátás intellektuális erénye.
• A hála[50] érzése és adása talán a legkellemesebb érzetű erény. Különös és hatalmas dolog, de igaziból nincs kész forgatókönyv rá, vagy séma. Igazából egyfajta értékelés, pozitív értelemben. A hálával elismerjük azokat az ajándékokat, amelyet az élet adott nekünk, hálásak lehetünk azoknak a személyeknek, akik ebben közreműködtek. A hálás ember sok pozitív érzést él meg, boldogabb, mint mások. Ezért pl. érdemes minden este elgondolkodni azon, miért lehetünk hálásak aznap. Sokkal elégedettebbek és ezáltal boldogabbak leszünk. Ha a hálának hangot is adunk, pl. köszönet formájában, másokat is boldoggá teszünk.
• Az alázat[51] jelenti azt, hogy elismerjük saját korlátjainkat, hogy elismerjük azt, hogy valamit még nem tudunk, de nyitottak vagyunk az ismeretre szert tenni. Tisztelet, elengedés, elfogadás, méltóság. A dolgaink felé fordulás alapja kellene, hogy legyen. Precízebb munkavégzést, odafigyelőbb magatartást eredményezne.
• A legfontosabb pedig minden helyzetben a türelem[52], ami mértéktartás és tolerancia is, de a szeretet legnagyobb erénye is. A pedagógia is nagy hangsúlyt fektet rá, hisz az életünk során lelki és testi megpróbáltatások, kihívások érnek bennünket, melyeket türelemmel szemlélni kifizetődőbb, és megoldásuk, elviselésük is könnyebb így. A türelem a buddhista tanok szerint már egy magasabb szint, mert elvárásmentes állapot, amikor a gyakorló minden helyzetben harmonikusan képes jelen lenni.

Ezeken kívül, a tisztaság, szelídség, jóhiszeműség, egyszerűség, a humor is megtalálható a könyvben az erények sorában.[53]

Erények felsorakoztatása a Páramiták tanítása is, melyben a fentieken túl olvashatunk az energia, a meditáció és a tudás erényéről is.

„A mahájána buddhizmusban a bódhiszattva ösvényre lépőknek hat fontos elmeállapot – a hat páramitá – kialakítására is szükségük van. A páramitá szót általában “tökéletesség”-nek szokták fordítani, mert ha tökélyre sikerül fejleszteni, akkor segítségükkel elérhetjük a megvilágosodást és a megszabadulást. De a szanszkrit jelentése alapján, amely “túláradó, túlnyúló, kiterjedő”, nevezhetjük a hat páramitát “túlvivő magatartásnak” is, hiszen valamilyen formában keresztülvihet problémáinkon. A hat páramitá kifejlesztése több szempontból is nagyon hasznos: képessé tesznek arra, hogy megoldjunk vagy akár el is kerüljünk különböző problémákat, segítenek abban, hogy minél távolabb tarthassuk magunkat a zavaró érzelmektől és zavaró elmeállapotoktól és általuk képessé válhatunk, hogy mások legnagyobb segítségére lehessünk. A hat páramitá fejlesztése közben tartsuk szem előtt ezeket a célokat, hogy erőt adjanak a folytatáshoz.”[54]

Az energia (törekvés páramitája), amely a gyakorlóban sosem fogy el és cselekvései során csak egyre többre tesz szert, erény. A meditáció, még ha nem is a meditáció tökéletessége, de jelen van az élet minden pillanatában, itt és most, a valóságot szemlélve, együttérző éber tudatossággal. Minden perce, cselekedete már maga a meditáció. A tudás az, amikor megszűnik a kettősség és valódi bölcsesség látás alakul ki, mindennek a valódi természetét látva, előítélet nélküli és kiegyensúlyozott minden helyzetben (szkr: pradnyá páramitá).

A buddhista szemlélet követője a gyakorlatban elsajátítja a kedvességet, szeretetet, kiegyensúlyozottságot, türelmet, toleranciát, elfogadást, kitartást, segítő készséget, lemondást. Viselkedésében pedig ezek vállnak irányadóvá.

3.2. Versekben rejlő utalások

A Buddha tanításai gyakran verses formában maradtak fent. A ritmus segít a könnyebb memorizálásban, másrészt esztétikai értéket is ad a közölt bölcsességhez. A legtöbb verses műben használható leírásokat kapunk akár az önuralomhoz, érzékszervi tapasztalatok kezeléséhez és az életmódhoz is.

II. Ezek közül a Dhammapadát[55] választottam, ami Fórizs László fordításában Az Erény Útja címet kapta.

„Éld jól az életed, összhangban az Úttal-

kerüld a szórakozott életet.

A helyesen élt élet

megelégedettséghez vezet,

mind most, mind a jövőben”[56] – 169. vers

Ez a vers leírja a tanítások lényegét, amire az embernek törekednie kellene.

A következő versszakok egy állandó problémát fogalmaznak meg. Kortól függetlenül a kritizálás egy olyan hajlam, amit meg kell tanulni kezelni.

„Ősidők óta az a helyzet,

hogy kritizálják azokat,

akik túl sokat beszélnek,

ahogy azokat is akik túl keveset,

és azokat is akik meg se szólalnak.

A világon mindenkit ér kritika.

Sosem volt, sosem lesz,

és most sincs

senki, akit csakis bírálnak,

vagy teljesen dicsérnek”[57] – 227-228. vers

A Dhammapadában létezik egy kifejezetten az erkölcsiséggel foglalkozó fejezet. Az erény fejezetében szintén költői szépséggel megfogalmazott tanításokat, találhatunk. Ami az eddig olvasottakhoz kapcsolódik. Ezen részt olvasva az ember elgondolkodik saját életén, eddigi döntésein. Vajon helyesen cselekedett eddig? A fordításokban arról olvashatunk, hogy fontos, nem csak saját magunkra tekinteni, hanem a külvilágra is, az ott élőkre is. Lényeges hasznos dolgokra időt szakítanunk és kerülni, ami számunkra káros vagy felesleges. Az első szabály az erőszakmentesség, ezt követve az élet minden színterére be kell tudnunk ültetni az igazmondással együtt, figyelve arra, hogy másoknak ne ártsunk akár az őszinteségünkkel. Ugyanebben a részben hívja fel a figyelmet a Buddha a fecsegésre, sok beszédre, ami a helyes beszéddel, cselekvéssel, életvitellel áll összefüggésben, ami a Nemes Nyolcrétű Ösvény részét is képezi.

Azt találjuk, hogy aki a csendben boldogságát leli, az félelem és gyűlölet nélkül élő, bölcs ember. A törvény támaszává úgy válik valaki, még ha keveset is tud róla, hogy aszerint cselekszik. Felhívja a figyelmet arra is, hogy attól, hogy valaki megöregszik, nem lesz a vének közül való, más szóval bölcs és tiszteletre méltó. Ahhoz helyesen kell élni, tanulni, gyakorolni és fejlődni. Tiszteletreméltóvá irigy, kapzsi, csalárd ember nem válhat, ki kell irtani ezen tulajdonságok gyökerét, a gyűlöletet is, hogy azzá válhasson. Követőnek, gyakorlónak lenni nem egyszerű hóbort, hanem igenis fontos, elhivatott tevékenység, melynél be kell tudni tartani a fogadalmakat, majd annyira elsajátítani, hogy már az élet velejáró része legyen. Úgy él helyesen a bölcs, hogy képes legyen kiirtani magából a kapzsiságot, vágyat és mindenféle bűnt. Kolduló szerzetessé nem az alamizsnás edény teszi az embert, hanem az, ha a Törvény és Tan szerint él.[58]

„A hallgatástól nem válik bölccsé

a balga és tudatlan; azáltal lesz bölcs valakiből,

hogy – mintha mérleggel egyensúlyozná ki –

mindig a jót választja, a rosszat pedig elkerüli.

Aki mind a jó, mind a rossz világát megérti,

azt hívják bölcsnek az emberek”[59] – 268-269. vers

A bölcsesség elérése, nehéz feladat. Érteni kell a jó és a rossz világát egyaránt, és csak a jót tenni. Kiválasztott az lehet, aki senkinek és semminek nem árt, semmilyen módon. A Buddha felhívja a fejezet utolsó versében a figyelmet az életút fontosságára, és arra, hogy a gyakorló nem ocsúdhat fel vagy dőlhet hátra, ha egy kis fejlődést tapasztalt magában, amíg a szenvedélyek kioltását teljesen el nem érte.[60]

3.3. Útmutató tanítás

III. A buddhista irodalom egyik kiemelkedő, útmutató írása Thogme Zangpo szövege[61], A Bódhiszattva 37 gyakorlata, melyben az emberi élet értékéről, a barátok megválasztásáról, a sérelem, a harag és a ragaszkodás kezeléséről találunk bölcs tanácsokat, vagy épp arról, hogy a nehéz helyzetekben is van, amit a fejlődésünkre használhatunk. Az erények, az erkölcsök megélését önti a szerző más formába. Ezek már a Buddha után közel két évezreddel íródtak azzal a céllal, hogy segítsék a tanok gyakorlását.

A szövegben világi életből vett helyzeteket és azok megoldási, kezelési lehetőségeit is találunk a meditációs instrukciók mellett. A buddhista ösvényt írja le a hétköznapi élet fogadalmaival és történéseivel példázva, irányt mutatva a helyes cselekvésre. Thogme Zangpo ösztönöz minket, hogy adakozzunk, mert örülünk az adakozásnak, és azaz „öröm” a jutalmunk, hogy adtunk, hisz az adakozás rendkívül élvezetes, ha úgy csináljuk, hogy nem várunk érte semmit. A 25. vers kiemelkedik a szövegből, mert jól beültethető a hétköznapi életünkbe.[62]

A szöveg tiszteletadással kezdődik, mint általában minden tanítás és gyakorlat, hisz a legfontosabb az alázat, tisztelet mindenben, valamint nyitottság a Tan forrása felé. Szó esik a tanítás elején az emberi élet előnyéről és arról, hogy használjuk ki ez adta lehőségeinket, továbbá a helyes barátok megválasztásának fontoságáról, a zavaró környezet megfigyeléséről és elhagyásáról, a ragaszkodásunk felszámolásának az előnyeiről is és a fokozatosság ösvényéről. A gyakorlás, tanulás, fejlődés folyamatosságára is felhívja a figyelmet, hisz minden változékony körülöttünk. Ehhez fontos jó tanácsadót találnunk, ugyanúgy, mint megfelelő barátokat az életben.

Elmondja, hogy a menedékvételt követően a biztonságos irány a jó helyre tartozás, az erkölcsös tettek gyarapítása és az ártó tettek kerülése. A létforgatagból való megszabadulás mellett mások segítése is fontos pillére a bódhiszattva útnak úgy, mint boldogságunk, érdemeink felajánlása más lények szenvedésének megszüntetésére.

Ezt követően jön az ártással való foglalkozás. Ilyen pl. az a jótanács, hogyha meglopnak minket, akkor az eltulajdonított tárgyat ajánljuk fel az elkövetőknek, és engedjük el a hozzá való ragaszkodásunkat. Sőt, kívánjuk nekik, hogy találkozzanak ők is a Tannal!

Ugyancsak hasonló tanács, hogy ha valaki súlyosan ártana nekünk, akkor se legyünk dühösek, inkább együttérzőek. Vagy amikor mások kellemetlen dolgokat mondanak nekünk, kiabálnak velünk, sértegetnek bennünket, fontos, hogy akkor se vágjunk vissza hasonló stílusban. Amikor kritizálnak bennünket, vagy kibeszélik hibáinkat, tekintsünk azok hasznára, hisz rávilágítanak hibáinkra, így kijavíthatjuk őket. Ha egy szerettünk ellenségként tekint ránk, akkor kezeljük úgy, mint a beteg gyermekünket.

Mindezek után, jöjjön a 17. versszak, s hozzá nézzünk pár kommentárt:

(17.) „Még, ha egy velünk azonos, vagy alacsonyabb sorból származó ember, a gőgjét rendszeresen ránk erőlteti, Akkor is kezeljük őt mesternek kijáró tisztelettel, Fejünk búbjának érintésével. Ez a bódhiszattvák gyakorlata.”[63]

Fontos, hogy ne ugyanabban a stílusban szóljunk vissza, inkább vegyünk egy mély levegőt és nyugodtan, kedveséggel reagáljunk, hiszen nem tudhatjuk, hogy miért bánik így velünk. A helyzeteket, amikben vagyunk, megvizsgálhatjuk más oldalról is.

Ezen a ponton elgondolkozhatunk azon, hogy vajon mi lehet az emberi konfliktusok legfőbb oka napjainkban. Számomra a tiszteletlenség és megértés hiánya a legfőbb ok, de a bizalmatlanság is ide tartozik. Nem fogadjuk el a másikat, akár egy számunkra idegent úgy, ahogy van. Napjainkban rengeteget ítélkezünk, gorombáskodunk, jelen van az egymás megalázása, kritizálása, akár olyan lényegtelen dolgok miatt is, mert embertársunk nem a divatnak megfélően öltözködik. Jelen világunk felszínes, ha megnézzük, a kapcsolatok szempontjából is. Az érték fogalma, lényege elveszett. Megrendítő azt látni az interneten, hogy az emberek csak azt mutatják meg mikor boldogok, mikor hova utaznak, mit esznek. Ha megkérdezed: „Hogy van?” - annyit mond, hogy „Jól.” Valójában pedig lehet, hogy az ellenkezője igaz, csak nem akarja megosztani, mert fél a problémájáról alkotott véleményektől. Pedig ez napjainkban sem célravezető. Vergilus egyik mondata: „Merni tudó szíveké a világ.”[64]

Kimondani, hogy vannak problémaim, ez és ez a teher nyomja a vállam, vagy épp nehéz helyzetben vagyok, lehetőséget ad őszinte beszélgetésekre. Sokkal felszabadítóbb érzés őszintén viselkedni, mint képzeljük. Kaphatunk támogatást, egy másik nézőpontot, ami közelebb visz minket a megoldáshoz, támaszt, ami fény lehet az alagutunk végén.

Ezen a ponton ki kell térnem még egy napjainkban jelen lévő dologra; ez a negatív kommentek jelensége, amelyet az internet korszaka teremtett. Ha negatív visszajelzést kapunk, rendkívül fontos a megértés és a higgadt átgondolás. Hogy miért? Mert lehet, hogy egy hiányosságomra mutat rá, amiben fejlődhetek. De az is lehet, hogy pont a hozzászólónak vagyunk mi a tükre, de nem tanulta még meg kezelni, használni, elfogadni azt a gyenge pontot, amire mi mutatunk rá. Lehet, hogy sok a problémája, sebe van, amit internetes szitkozódás, szurkálódásokban vetít ki – akár név és arc nélküli formában, hogy önigazolást kapjon, ami lássuk be szomorú. Szem elött kell tartanunk a higgadtságunkat is és azt, hogy ez nem a mi hibánk, nem rólam szól és nem hatásköröm pálcát törni a feje fölött. Inkább félreteszem, elengedem, nem pazarolok rá sok energiát. Csak remélem, hogy egyszer felismeri a viselkedése következményeit és tesz azért, hogy rendbe jöjjön testileg és lelkileg is, egyenesbe kerüljünk és békére leljen az életében. Ugyanígy, ha valaki rosszkedvű, elutasító velem szemben, az sem rólam szól, hanem esetlegesen a másik állapotáról.

Hasonló dolgokat tanított Sántidéva is:

„Sántidéva a boldogtalanság elkerülésére itt egy másik érvet hoz fel: ha a helyzet, vagy a probléma természete olyan, hogy van megoldása, akkor nincs értelme bosszankodni miatta, és értelmetlen a boldogtalanság. Ha viszont a helyzetre, vagy a problémára nincs megoldás, akkor szintén értelmetlen a bosszankodás és a boldogtalanság.”[65]

„(…) az a személy, aki árt vagy bántalmaz, negatív karmát halmoz fel. Mindamellett, figyelmes vizsgálattal azt találjuk, hogy számunkra ez éppen egy lehetőség a türelem és a tolerancia gyakorlására. A mi nézőpontunkból tehát hálásnak kell lennünk annak a személynek, aki a türelem gyakorlásának lehetőségét biztosítja számunkra. Ily módon tekintve, míg az esemény a másik ember esetében negatív karma felhalmozását eredményezi, ezzel egyidejűleg nekünk, a türelem gyakorlása által, módunk nyílik pozitív karma felhalmozására.

Következésképp, miért reagálunk ennyire visszás módon, miért haragszunk arra, aki fájdalmat okoz, ahelyett, hogy hálásak lennénk neki?

(…) a lehetőséget pozitív módon ragadja meg, és negatív karma gyűjtése helyett a türelmet és a toleranciát gyakorolja, erényes, pozitív karmát halmoz fel.

(…) – a türelem és a tolerancia gyakorlásából fakadó erényes karma – csak annak a személynek a tudatában jön létre, aki a türelmet és a toleranciát gyakorolja.”[66]

A következő versszakok a választott műben is a türelem, az önfegyelem, az alázat, az irgalmasság, a nagylelkűség erényének gyakorlására példák. „Togme Zangpo szerint a türelem nagyszerű ok arra, hogy hatalmas mennyiségű pozitív erőt halmozzunk fel.”[67]

Amikor a dolgok rosszul mennek, szegények vagyunk, sok rossz ér bennünket, elkeseredettek lehetünk, és amikor a dolgok jól mennek, akkor meggondolatlanok, mértékletesség vesztettek, sőt akár még arrogánsak is lehetünk. Vagyis, ha negatív dolog ér minket, elszomorodunk, ha pozitív, akkor boldog izgatottság tölt el bennünket, de tudnunk kell, hogy ugyan nem jó, ha szegények vagyunk, de az sem jó, ha gazdagok, ugyanis mindennek van hátránya és előnye, no és veszélye is, ezért fontos a saját magunkra figyelés, az önfegyelem és az együttérzést azokkal szemben, akik hasonló problémákkal küzdenek. Nem a világi jólléttől leszünk erényesek, hisz a helyes úton járók segítik ember társaikat és hasznos dolgokat tűznek ki célul.

Fontos, hogy tudjuk, nincs sok különbség ember és ember között. Saját magunk felismerhetjük minden embertársunkban, akik egyféle tükröt mutatnak nekünk, hogy jobban megismerhessünk önmagunk.

„Útravaló: Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem hogy mijük van; mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.”[68]

Weöres Sándor szavai szép összefoglaló életünkhöz, tanulságos útravalót ad.

3.4. Pozitív tudat

IV. A Lamrim könyv[69] minden ember számára hasznos lehet. Az előszóban azt találjuk, hogy azok számára készült, akik a „tudatuk pozitív átalakítása iránt a jövőben érdeklődést mutatnak és gyakorolni kívánják.”[70] Mahájána alkotások közé sorolható ez is. Itt is sok példa, utalás, tanítás ismerős lehet.

„A buddhizmus ugyanis szembesít a valósággal. Rávezet arra, hogy miként szüntethetjük meg, amit nem akarunk, és hogyan nyerhetjük el azt, amit akarunk. A buddhizmus nem életidegen ideológia, nem elvont elmélet, hanem az általunk tapasztalt valóság tükre. A tanítvány e tükörbe tekintve önmagát látja kendőzetlenül. Meglátja benne a valódi arcát, és a valóságot felismerve megérti, hogy mi helyes és mi a helytelen.”[71]

Ahogy haladunk az ösvényen – hiszen a Lamrim kifejezés arra utal, hogy fokozatos ösvényen gyakorlunk –, minden belátás, motiváció, gyakorlat a megelőzőre épül. Biztosnak és őszintének kell lenniük magunkkal szemben és a tanításokat helyesen megértve gyakorolni. Ez a könyv is felhívja a figyelmet arra, hogy a gyakorlás és az emberekhez való viszonyulás alapja a tisztelet és alázat, nagyon fontosak ezek a tulajdonságok, erények minden élethelyzetben. Nagy jelentőséggel bír, hogy milyen módon fordulunk a mester, illetve embertársaink felé. A kiegyensúlyozottság fontos, ezáltal érhető el a tisztánlátás, ahol kiderül, hogy milyen cselekvésnek milyen következményei vannak. A Lamrim mindenkinek mást és mást mond és minden fejezetében valami mást kell megvalósítani, ami néha kellemes érzést vált ki a gyakorlóból és van olyan is, ami kellemetlent, pont, mint az életben, hisz a Lamrim az értékes emberi életet helyezi előtérbe és annak a kiteljesítéséhez segít bennünket.

„Magunkban kell megteremtenünk a szellemi fejlődésünkhöz szükséges összes feltételt. Ezen a téren azonban még bizonyosan vannak hiányosságaink.”[72]

 A türelem kifejlesztésénél kiemeli, hogy saját természetünk megértésével az is fejlődik. Mind az erkölcsi szabályok, mind a hétköznapi élet normái is azt helyezik előtérbe, hogy úgy viselkedjünk mások felé, ahogy szeretnénk, hogy felénk viselkedjenek.

3.5. A zen a hétköznapjainkban

(A spontánság erkölcse, a tiszta tudat fontosága, a művészet, mint erkölcs)

V. Dobosy Antal két cikkében sok információt találunk az erkölcs és a zen kapcsolatáról. Az első cikk elmondja, hogy régen kevesek vallása volt a zen, mert akik követték, azok kolostorba vonultak. A zen a kolostori gyakorlást helyezte előtérbe, mert abban az időben így lehetett a Tant leghatékonyabban elsajátítani és átadni. Ez eleinte a hagyomány őrzése érdekében történt, de a modern társadalom igényivel együtt egy változás következett be, a gyakorlás kikerült a kolostoron kívülre is. A modern buddhizmusnak egyik feladata, hogy bebizonyítsa, köpeny és kolostor nélkül, a hétköznapi világban, a társadalom részeként is lehet gyakorolni.

„A modern zennek tehát feladata, hogy megmutassa, lehet a zen szerint élni anélkül, hogy felvennénk a szerzetesi köpenyt. Feladata, hogy megmutassa: a zen életmód megvalósítható a mindennapi életben is. Fontosnak tartja, hogy a zen gyakorlást beillessze a hétköznapi élet napirendjébe. Fontos, hogy megtanítsa a zent gyakorolni, a villamoson utazás közben, vagy ha munkánkat és családi tevékenységeinket végezzük, ha kirándulunk, vagy moziba megyünk. De járhassunk táncházba, sportolhassunk és nézhessük a tévét. A mi zen életmódunk a mai, a jelen életet akarja és fogja megoldani, mint ahogy a zen mindig is erre törekedett. A mindenkori tudat az út. Csak ez a tudatunk van. Nincs másik. Ezt kell használnunk, ha eszünk, ha dolgozunk, ha pihenünk, vagy ha szórakozunk. Gyakoroljunk tehát mindig, nem csak ünnepekor.”[73]

A mindenkori tudat maga az út, legyen a gyakorló akárhol, tud gyakorolni, az idő egyszerre áll és egyszerre rohan, de csak a most van és csak a tudatunk! Ez számomra a hétköznapi életben való lehetőséget mutatja be és támasztja alá, hogy gyakorolni bárhol lehet, ahogyan helyesen viselkedni és élni is.

Gordon Smith szavaival: „Az élet értelme, hogy higgy önmagadban, és próbáld elfogadni az élet által nyújtott tanításokat, bármi is legyen az. De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az élet nem csupán egyfajta akadálypálya, amely a fejlődésünket kell, hogy szolgálja. Az élet egy ajándék, amelyet ízlelgetni, élvezni és teljes egészében megélni kell.”[74]

3.5.1. A zen alapelvei

VI. Dobosy Antal második cikke a zen egyik leglényegibb tanításáról szól; a Zen négy alapelvéről. Összefoglalva az elveket fontos, hogy a tanultakat, olvasottakat elsajátítsuk és beépítsük hétköznapi életünkbe, de nem ragaszkodva a szövegekhez szó szerint.[75]

1. „A zen négy alapelve közül az első a tanításokon túlmenő átadást hangsúlyozza. Azt emeli ki, hogy nem lehet mindent írásokból megtanulni, elsajátítani. (…) Vannak tudástípusok, képességek, amikhez csakis más módon lehet hozzájutni. (…) Ilyenkor az illető vagy megtalálja a megoldást, vagy nem. Ez egy olyan elsajátítási módszer, ami túlmutat a megtanításos módszeren. Nem azt magyarázzuk el, hogy hogyan kell megoldani, és nem azt a mozdulatot gyakoroltatjuk, amit el kellene sajátítania.
2. A második alapelv a nem támaszkodás az írásokra elve. Itt azt hangsúlyozza a zen, hogy képesnek kell lenni arra, hogy lemondjunk a támaszokról, hogy a külső támaszok nélkül is szellemi úton tudjunk maradni, és képesek legyünk előre jutni. (…) olyan helyzetek, amire nem adnak útmutatást eddigi ismereteink, eddigi tudásunk, de a hagyomány sem. Ilyenkor legyünk képesek félretenni támaszainkat, és próbáljunk kialakítani saját utat, esetleg egy teljesen új elképzelést is.
3. Közvetlenül az ember tudatára való irányulás, ez a zennek a harmadik fontos sajátossága. Itt a hangsúly azon van, hogy nem közvetítő eszközökön, módszereken keresztül irányulunk a tudatra. (…) Ugyanígy vagyunk érzéseinkkel is. (…) Egyszerűen csak érzem. Ez a közvetlen megismerés. Saját tudatunk megismerése az érzésekhez hasonlóan közvetlen módon is lehetséges. A zen ezt a tudat megismerési módszert igyekszik hangsúlyozni. A meditáció éppen ennek a megismerésnek a laboratóriuma.
4. A zen negyedik sajátossága az, hogy a megvilágosodás, (…) a saját természetünk meglátása által történik. Az által, hogy megismerjük a saját tudati működésünket, átlátjuk tudatunkat, és a magunk és tudatunk viszonyát a világhoz. (…) Ha a zen gyakorló el akar jutni a megvilágosodás állapotába, ne módszereket és eszközöket keressen, ami elvezeti a hőn áhított célhoz, inkább az legyen a célja, hogy közvetlenül megismerje és átlássa saját magát, és ezzel megismerje az ember igazi természetét.”[76]

A tetteink, gondolataink megfigyelésével jó irányba változhatunk. A tanítások ismeretében saját tudatunk vizsgálatával, érzések felismerésével és értelmezésével eljutni a természetes, erkölcsös élethez. Ezekben a felismerésekben például a zen meditáció is segíthet, de befolyásolhatja a viselkedés alapját, a tudatunkat, gondolkozásmódunkat bizonyos szavak, gondolatok ismételgetése, a mantrázás is, valamint az olyan paradox történeteken való szemlélődés, amelyet kóanoknak nevez a zen hagyomány.

4. Hogyan változott a viselkedési kódex napjainkig

Az erkölcs fontos része a viselkedésnek, sőt, alapja, hisz aszerint viselkedünk, amilyen erkölcsöket követünk, azaz amilyen az értékrendünk. Hogy mi számít erkölcsösnek, az viszont nagyban függ a kortól, és a világ különböző pontjain is mást és mást jelenthet. Egy fiatal lány európai mércével visszafogottnak mondott nyári öltözete lehet, hogy az arab államokban mélységes felháborodást keltene, és messze nem felelne meg az erkölcsösség és illem ottani szabályainak. De egy szexuális szabatosságú közösség normái is messze különböznek pl. egy katolikus közösség házasság előtti női-férfi kapcsolatokra vonatkozó szabályaitól, vagy például a Krisna gyülekezet még ennél is szigorúbb szexuális életre vonatkozó szabályaitól.

Minden kornak, minden társadalmi berendezkedésnek megvoltak a maga szabályai, erkölcsi normái, viselkedési szabályai és nevelési elképzelései. Mivel a dolgozat témája a mai erkölcsösség, érdemes kicsit átugrani pár évezredet, hogy összehasonlíthassuk Buddha tanait a mai elképzelésekkel.

Ha a közoktatást, köznevelést nézzük, mindig voltak kormányzati elképzelések az intézményesített erkölcsi nevelésről, különösen 1998-tól, de 2012-ben jelent meg az új Nemzeti Alaptanterv a szintén új és fokozatosan bevezetett köznevelési törvény kíséretében, mely az erkölcsi nevelést már nagyon fontosnak nevezik, sőt ezt állítja a fókuszba. Ennek köszönhetően kezdődik meg 2013. szeptember 1-től az iskolákban az erkölcstan tantárgy, mint hitoktatás külön tárgyként és az erkölcstanoktatás.[77] Gyakorlatilag minden felekezet gyakorolhatja a gyülekezetei gyermekeinek oktatását, nevelését, akik pedig világi nevelést kérnek, azok erkölcstan órákon vehetnek részt. Ez a korábbi években még két külön síkon mozgott, a hitoktatás iskolai kereteken kívül, az ún. etika pedig tanórák keretében. Ám ez kevésnek bizonyult. Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, a Magyar Pax Romana és többek között Kopp Mária magatartáskutató is megkongatta a vészharangokat, miszerint napjaink magyar társadalma erkölcsileg beteg. Kopp Mária pszichológus, a Semmelweis Egyetem–MTA „Mentális Egészségtudományok” társult kutatócsoportjának vezetője az egészségi állapot és életminőség hátterét vizsgálta, egészséglélektannal és magatartásorvoslással foglalkozott. Ő úgy ítélte meg, társadalmunk értékvilága folyamatosan romlik, a kétezres évek elejétől pedig rohamosan. Ezt a gazdasági fejlődéssel hozta összefüggésbe, és a régi normák mellőzésével. Cél lett az erkölcsös, önálló életvitelre nevelés, mely a fiatalok céljainak elérését úgy szolgálja, hogy a magánérdeket összeegyezteti a közjóval.

Részletek a Közoktatási törvény célja és alapelvei fejezetből:

„A köznevelés egészét a tudás, az igazságosság, a rend, a szabadság, a méltányosság, a szolidaritás erkölcsi és szellemi értékei, az egyenlő bánásmód, valamint a fenntartható fejlődésre és az egészséges életmódra nevelés határozzák meg.”[78]

„Célja továbbá, hogy a családdal együttműködve cselekvő elkötelezettségre neveljen az igazság és az igazságosság, a jó és a szép iránt, fejlessze a harmonikus személyiség kibontakoztatásához szükséges szellemi, érzelmi, erkölcsi, társas és testi képességeket.”[79]

„Az erkölcsi nevelés lehetőséget nyújt az emberi lét és az embert körülvevő világ lényegi kérdéseinek különböző megközelítési módokat felölelő megértésére, megvitatására.”[80]

A közösségi összetartozás mellett, a pedagógiai kultúra része a bizalom, a szeretet, az empátia, amit nem csak tanítanak, hanem gyakorolnak is.

„Az iskolai közösség élete, tanárainak példamutatása támogatja a tanulók életében olyan nélkülözhetetlen készségek megalapozását és fejlesztését, mint a kötelességtudat, a munka megbecsülése, a mértéktartás, az együttérzés, a segítőkészség, a tisztelet és a tisztesség, a korrupció elleni fellépés, a türelem, a megértés, az elfogadás. A tanulást elősegítő beállítódások kialakítása – az önfegyelemtől a képzelőtehetségen át intellektuális érdeklődésük felkeltéséig – hatással lesz egész felnőtt életükre, és elősegíti helytállásukat a munka világában is.”[81]

A buddhista tanítás hasonló módon az erkölcsre épít, hiszen a síla az alapja a meditációnak, a meditáció pedig a bölcsességnek. Az erkölcsnek létezik egy olyan típusa, ami tiltja az erénytelenségeket, ez főleg a szerzetesi erkölcs kódexe, az egyéni út szabályai, és van olyan típusa, ami ajánl, különféle pozitív, építő erények gyakorlását javasolja, ezt találjuk főként a közösségi szabályokban, a mahájána erkölcsi kódex tanításaiban. Mindkettő nagyon fontos a társadalomban való harmonikus élethez, hiszen az egyénnek is fontos, hogy magát tudja irányítani és fontos az is, hogy képes legyen együtt élni embertársaival.

 Befejezés

Dolgozatom célja volt, hogy sok példa segítségével rámutassak azokra a helyes, erkölcsös cselekedetekre, melyek által boldogabb és jobb emberi életre tehetünk szert, ezt a karma törvényére alapozva, mely szerint minden tettünk visszahat ránk. Cselekvéseinkkel megalapozzuk a jövőnk, elkövetkező létünk. Ha „helyesen”, jó szándékkal törekszünk, egyfajta nyugodt lelkiismeretre tehetünk szert. Kiegyensúlyozottságot, békét és jó példamutatást nyerünk vele embertársaink felé.

Próbáltam választ találni a társadalomban több területen jelenlévő ellentétek, néha kibékíthetetlen ellentétek mögött lapuló okra. A feltételezésem az volt, hogy az általános válságot az erkölcs hiánya okozza, de nyilván csak közvetetten. Az ellentétek kezelésében van mit tanulnia az emberek többségének, de erre nagyon jó kapaszkodót, tanításokat találunk napjainkban akár a régi tanításokban, akár az online oldalakon, akár könyvek formájában. Az együttérzés és univerzális szeretet kibontakoztatása lehet a kulcs a megoldásra, amit bármikor gyakorolhatunk. A másság elfogadása, az ítéletmentesség, tolerancia szintén kifejleszthető tulajdonságok. Meg kell tudni figyelni pártatlanul a helyzeteket, illetve fontos meghallgatni a másik fél álláspontját is, tiszteletben tartva a jogait.

Miért integrálhatóak a hétköznapi életbe a buddhista erkölcsről szóló tanok? A buddhizmus lényege talán pont az alkalmazkodás és a másokon való segítés bármilyen formában, akár a helyes út megtalálása, ami alapvető és fontos lehet. A tanok lényege akár önmagunkon, akár másokon való segítés, legyen az elméleti vagy gyakorlati példa. Mert a régi tanok kapcsolatba hozhatók napjainkkal, integrálhatók a hétköznapi problémákba. Ammennyi irányzat, mű, helyszín, annyi körülmény és megoldás, meglátás, alkalmazkodva a korhoz. A cél az emberek szenvedésének a csökkentése, ehhez nagyon fontos, hogy objektíven lássuk a különféle problémákat, felismerjük a finom összefüggéseket a belső és a külső működések között.

Mennyire szűrődött be a buddhista viselkedés az emberek életébe? Tanulmányaim és olvasmányaim alapján egyértelművé vált, hogy a mai értelemben vett helyes viselkedés, és az eredeti tanokban foglat erkölcs hasonlóak. A nem-ártás, valamint a nyitottság gyakorlása jelenthetik a megoldást az érzékeny társadalmi problémákra. Más-más megfogalmazásban, más-más élethelyzetekből hozott példákkal próbáltam ezt alátámasztani. A legtöbben nem tudják milyen sémát követnek, mi alakítja tetteiket, ezzel életüket is. Mégis úgy látom, hogy a buddhista erkölcs szelleme beépült mindennapjainkba, kultúránkba, de talán nem is beszélhetünk buddhista erkölcsről, hanem egy józanságon alapuló, minden lény érdekeit szem előtt tartó viselkedésről, amit újra és újra felfedezünk.

Nagyon fontos a gondolkodásmódunk, viszonyulásunk, mentalistásunk helyes alakítása már gyermekkortól kezdődően, hogy azok valóban erkölcsi alapokat biztosítsanak későbbi fejlődésünkhöz. A mai társadalomban egyrészt kitolódott a gyerekvállalás, másrészt rengeteg a csonka család, ahol a környezetnek kellene jó példával elől járnia, ahhoz, hogy a gyermekkorban megélt hiány, vagy éppen nem megélt példák gyógyíthatóak legyenek.

Az a cél is lebegett a szemem előtt a dolgozat írása során, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy az erkölcs és az erkölcsös élet nem egy elérhetetlen, vagy nehezen elérhető állapot, hanem jónak lenni, józannak lenni egyszerűen megvalósítható.

Honnan tudjam, hogy erényes vagyok? A kérdésre egyszerűnek tűnhet a válasz azok számára, akik az olvasottak alapján magukra ismernek, vagy saját életük jó például szolgál egyes tanokhoz. Ha ezeket a szabályokat követve élünk, függetlenül világi vagy vallási nézetektől, pusztán azért, mert a józanságot tekintjük helyesnek. Legyen szó akár igazmondásról, vagy épp a bódító szerek használatáról. Vagyis, ha valaki ezen elveket szem előtt tartva, ezeket követve él, akkor erkölcsösnek mondhatja magát. Persze mindenféle elbizakodottság nélkül, mértékletesen kezelve a pozitív bírálatot. Így önámítás nélkül, előre látva haladhat a középúton. Elfogadva önmagát és másokat is. A helyes szemlélet lehet a mai világban a megoldás mindenre. Elfogadva az örök változást, hogy minden mulandó, és hogy minden mindennel összefügg. Ez az alapja a befogadásnak, az elengedésnek, és az elégedettségnek is.

Az erény egyenlő a szabálykövetéssel? Nem, de ez nehéz a kérdés. A válasz és a kérdés is félrevezető, mert van rengeteg dolog, ami olyan mintha erényes lenne, de valójában nem az. Szabálykövető lehet az a katona, aki a kiadott parancsot végrehajtja, ami akár az is lehet, hogy egy adott embert meg kell ölnie, de ez mennyire erényes, az már egy teljesen más kérdés. Az erény és az erkölcsösség olyan fogalmak, amelyek részben konvenciókon alapulnak, részben pedig önálló gondolkodáson, nem szabályokon.

Erény-e ma az erény ugyanannyira, mint a korábbi időkben? Igen. Ma az erény helyett az erkölcsöt használják és ez nem véletlen, pedig az erény egy sokkal nemesebb, másabb dolog, mint az erkölcs. Az erény egyfajta képesség, ami belülről, helyes úton vezérli tulajdonosát. Valahol ráadásul az erény sokkal “kifizetődőbb” saját magad számára, de nem megfogható, magyarázható módon. Az erény önmagunknak jó, önmagában hordozza a jutalmát, azt is mondhatnánk, hogy az az erényes ember, aki önmagában önmagával is békében van. Az erkölcs az más, az változó, még földrajzi egységenként is más, hogy mi erkölcsös és mi nem.

A régen erényesnek számító dolgok jelen vannak-e napjainkban is? Valamennyire biztosan, mert minden változik. Nézzük akár az erényöv példáját. Régen az erényes nő olyan volt, aki megközelíthetetlen volt és feddhetetlen erkölcsű. Manapság a szexuális önmegtartóztatás már nem része az erénynek. A nemiségben az embereknek régen nem volt szabadsága, saját döntése. Az erényes viselkedést – akár a Buddha gazdag múltjában, akár Szent Ferencnél nézzük – észrevehetjük, hogy náluk az erény a szabad döntésükből fakad, amikor a külső szabályok helyett a belső út mellett döntöttek. Igaz ehhez sok minden közre játszott, akár az is, hogy gazdag családba születtek, és náluk az erényesség ebben is megmutatkozik, hogy lemondtak a jólétről, mert annyira hajtotta őket a vágy a világ mélyebb megismerésére.

A dolgozat címe: Erény-e ma az erény? Erre azt kell mondanom, hogy igen! A természetesen jelzőt már nem merném azért használni, hisz sokat változott a világ, de létező és nagyon lényeges dolog ma is az erény. Mint a tudat fejlesztésénél is, amíg vannak gyakorlók, addig lesznek követők is. A társadalmaknak pedig az erényekre épülő szokások máig is az alapjai. Az erényes emberek hordoznak valamit, ami nem megfogható vagy kifejezhető, de érződik bennük. Minden embernek úgy kellene az erényességre tekintenie, mint amilyen természetes az, hogy az levegőt vesz. A régi nyelvekről történő fordítások, tanítások elemzése után gondolkoztam el azon, hogy régen, amikor megalkották a szabályokat, a szavak teljesen mást jelenthettek, mint ma. De útravalóul csak azt mondhatom, hogy minden nap felelj meg a saját értékrendednek.

Honnét kaphatunk ma erkölcsi tanítást? Ugyanonnan, ahonnan eddig. Családban az idősebbektől, szűkebb-tágabb környezetünk tagjaitól, intézményesített nevelés során óvodában, iskolában, és aztán a nagybetűs ÉLET-től, a tapasztalásunk útján. A honnét mit sem változott, csak a mérték, a nyomatékosság, a következetesség és az elvárás. Valami azonban érződik… valami változás. Pozitív változás. Egyre több előadást, írást találunk a pozitív gondolkodásmódról, helyes életmódról, felelősségvállalásról, önfegyelemről, mértékletességről minden téren és értelemben, arról, hogy gondolatainkkal se okozzunk kárt. A segítő, építő hozzáállás fejlesztése, a harag, a gyűlölet kerülése, illetve minden olyan dologé, mely az egészségre, vagy bárki másra, illetve bármi másra ártalmas lehet. Összességében, dolgozatomban csupa olyan dolgok szerepelnek, melyek az erkölcsi normákban évezredekkel ezelőtt is megtalálhatók voltak Meglátásom szerint semmi újat nem kell ebben a kérdésben feltalálni, csak jól használni azt, amit a régi idők bölcsei már korokkal ezelőtt tanítottak és az életükkel példáztak.

„Az élet értékéről

Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. Ez kissé szigorúan és általánosan hangzik, de ez az egyetlen igazság, melyet minden következménnyel megismertem. Senki nem ülhet a virágos réten, mint Ferdinánd, a bika, s nem szagolhatja büntetlenül a szép virágokat. Ember vagy, tehát ember módra és az emberek között kell élned. Ember módra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad alján a szándék van: nem ártani az embereknek. Ha megkísérled – feltűnés és hiú szerep nélkül – segíteni az embereknek. Néha csak azzal, hogy nem hallgatod el az egyszerű igazságokat. Néha csak azzal, hogy nem mondod tovább, amit mások hazudnak. Néha csak azzal, hogy nem mondasz igent, mikor mindenki kiabál: „Igen, igen!” Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag hangosan és mellveregetve tiltakozni ellene. A halálos ágyon csak akkor pihensz nyugodtan, ha mindennap, minden öntudatoddal, az igazságot szolgáltad. Néha nagyon egyszerű és kicsinyes az igazság. De te ne válogass. Ennyi az élet értéke.”[82]

Felhasznált irodalom:

• Ácsán, Munindó 2009. Dhammapada Vizsgálódások. Aruna Publications.(ingyenes terjesztés)
• Ácsán, Szumédhó 2004. Csittavivéka. Budapest: Buddhapada Alapitvány.
• Almási Kitti 2020. Ki vagy te?. Budapest: Kulcslyuk Kiadó.
• Berzin, Dr. Alexander (é.n.) Commentary on “37 Bodhisattva Practices” – Dr. Berzin. [online] Study Buddhism by Berzin. URL: https://studybuddhism.com/en/tibetan-buddhism/mind-training/commentaries-on-lojong-texts/commentary-on-37-bodhisattva-practices-dr-berzin [letöltve: 2021. augusztus 23.].
• Berzin, Dr. Alexander (é.n.) The Dalai Lama: Deepest Bodhichitta in “37 Bodhisattva Practices” (translated by George Dreyfus 1974, edited and revised by Alexander Berzin 1978). [online] Study Buddhism by Berzin. URL: https://studybuddhism.com/en/tibetan-buddhism/mind-training/commentaries-on-lojong-texts/deepest-bodhichitta-in-37-bodhisattva-practices-the-dalai-lama [letöltve: 2021. augusztus 23.].
• Bodhi, Bhikkhu 2012. A Nemes Nyolcrétű Ösvény – Út a szenvedés megszüntetéséhez. Budapest: Filosz kiadó.
• Compte-Sponville, André 2001. Kis könyv nagy erényekről. Budapest: Osiris kiadó.
• Dalai láma - Dr. Howard C. Cutler, (Fordította: Süle Gábor,2000.) 2002. A boldogság művészete – Kézikönyv az élethez. Budapest: Trivium Kiadó.
• Dalai láma (Csörgő Tamás fordította)2015. A Dalai láma könyve a szeretetről és a szerető együttérzésről. Budapest-Tar: Buddhista Meditációs központ.
• Darvas Gabriella (ford.) 2009. Bala Sutta - Megszabadulás az ötféle félelemtől [online]URL: https://a-buddha-ujja.hu/an-9.5/hu/darvas-gabriella?fbclid=IwAR0irmHXqGepIXc76e-MBcaSjkhYaKwcpfr-apKB2ns-3nDPLemt4FQOnRM [letöltve: 2021. augusztus 23.]
• Dilgo Khyentse Rinpoche 2007. The heart of compassion. The Thirty-seven Verses on the Practice of a Bodhisattva (Translated by Padamakara Translation Group). Shambala Publications.
• Dobosy Antal 2014. A fehér selyemszál hossza. (A Tan Kapuja Buddhista Főiskola jegyzete) Budapest: A Tan Kapuja Főiskola.
• Dobosy, Antal 2018. A zen négy alapelve. Zen Tükör, 8(1): 9.oldalszám. [online] URL:https://www.tkbe.hu/kiadvanyok/zen-tukor/zen-tukor-viii-evfolyam-1-szam-2018. [letöltve: 2021. augusztus 23.]
• Alexander Berzin: -A 6 pármaitá. [online] URL:http://studybuddhism.com/en/tibetan-buddhism/path-to-enlightenment/love-compassion/overview-of-the-six-perfections-six-paramitas [letöltve:2021.0918.]
• Tóth Tibor – Bauer Lilla 2012. Az erkölcs szerepe a nevelésben. Az erkölcstan és a hittan helye és szerepe a közoktatásban a változó jogszabályok tükrében. Kapocs, 11(2), 40–49. [online] URL: http://real.mtak.hu/14132/1/Toth--Bauer_Az-erkolcs-szerepe-a-nevelesben.pdf [letöltve: 2021. augusztus 23.].
• Erény : Etimológiai szótár [online] URL: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/e-e-F1E41/ereny-F1F5B/ [letöltve:2021.09.26]
• Erkölcs jelentése. [online] URL: https://hu.encyclopedia-titanica.com/significado-de-moral [letöltve: 2021.09.26.]
• Évközi 22. vasárnap: [online] (utoljára megtekintve 2021-08-29 16:46) URL: https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2021-08-29
• Farkas László (ford.) 1994. A vallomás szavai – Pátimokkha. Budapest: A Tan Kapuja Buddhista Egyház.
• Farkas Pál (ford.) 2009: Dhamacsakkappavattana szutta. S.N. 56.11. l [online] URL: https://a-buddha-ujja.hu/sn-56.11/hu/farkas-pal [letöltve: 2021.09.22.]
• Fórizs László 2012. Az erény útja. Harnham: Aruna Publications.
• Gordon Smith: [online] URL: https://www.citatum.hu/idezet/44672 [letöltve: 2021.08.15.]
• Immanuel Kant [online] URL: https://www.citatum.hu/idezet/9479 [letöltve: 2021.08.15.]
• József Attila. [online] URL:http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/levegot.htm [letöltve:2021.09.26.]
• Kovács Endre (ford.) 2016. Ngulcsu Thogme Zangpo: A Harminchét Bodhiszattva Gyakorlat. Budapest: Khyenkong Karma Tharjay Buddhista Egyház. [online] URL: https://docplayer.hu/6251834-A-harminchet-bodhiszattva-gyakorlat.html [letöltve: 2021. augusztus 23.].
• Márai Sándor 1943. Füves könyv Budapest: Révai kiadó
• Nanamoli, Bhikkhu 1999. The Path of Purification (Visuddhimagga) by Bhadantacariya Buddhaghosa (Fifth edition) Kandy: Buddhist Publication Society.
• Nicholas Sparks: [online] URL: https://www.citatum.hu/idezet/103714 [letöltve: 2021.08.15.]
• Petróczy Gábor (ford.) 2001. Sántidéva: Bódhicsarjávatára. A bódhiszattva ösvény, 1-8 fejezet. Buddhista meditáció sorozat. Tar: Buddhista Meditáció Központ – Budapest: Karma Ratna Dargye Ling. [online] URL: https://terebess.hu/keletkultinfo/Santideva-Bodhisattva.pdf [letöltve: 2021. augusztus 23.].
• Petróczy Gábor (ford.) 2019.Lam rim. Gen Loszang Szönám tanításai a Lam rim A tudat békéjét és boldogságát megvalósító fokozatos ösvény- Gen Loszang Szönám tanításai. Budapest: A Tan Kapuja [online] URL: https://docplayer.hu/47504245-Lam-rim-gen-loszang-szonam-tanitasai-a-lam-rim-meditaciok-gyakorlasarol.html [letöltve: 2021. augusztus 23.].
• Pressing Lajos (ford.) 2009. Mahā-satipaṭṭhāna Sutta - Az éberség alapzatairól. [online] URL: https://a-buddha-ujja.hu/dn-22/hu/pressing-lajos [letöltve: 2021. augusztus 23.].
• Sántidéva: Útmutató a bódhiszattva életviteléhez, VI. Türelem fejezet URL: https://adoc.pub/santideva-utmutato-a-bodhiszattva-eletvitelehez-szentsege-a-.html [letöltve: 2021.08.15.]
• Sonam, Ruth (tr.) 2009. The Thirty-seven Practices of Bodhisattvas. The text The Thirty-seven Practices of Bodhisattvas was composed by the Bodhisattva Togmay Zangpo and translated into English by Ruth Sonam. Commentary by Bhikshuni Thubten Chodron. (For Free Distribution Only) Singapore: Awaken Publishing & Design. [online]
• Szabad bölcsészet- Fogalomtár etika szakosoknak [online] URL: http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/index0cf7.html?option=com_tanelem&id_tanelem=438&tip=0
• Thanissaro, Bhikkhu 1993. Dhamacsakkappavattana szutta S.n.56.11.[online] URL: https://www.accesstoinsight.org/tipitaka/sn/sn56/sn56.011.than.html [letöltve: 2021.09.18]
• Tőkei Ferenc (ford.) Konfuciusz: Beszélgetések és mondások. (Elektronikus kiadás). [online] Terebess Ázsia E-Tár. URL: https://terebess.hu/keletkultinfo/konfuc1.html [letöltve: 2021. augusztus 23.]. URL:https://thubtenchodron.org/wpcontent/uploads/2018/08/37Practices_of_Bodhisattvas_2018.pdf [letöltve: 2021. augusztus 23.].

• Valpola, Ráhula (Tóth Zsuzsanna ford. 2014.) 1974. A Buddha tanítása. Budapest: A Tan Kapuja [online] URL https://docplayer.hu/47997255-Valpola-rahula-a-buddha-tanitasa.html [letöltve: 2021. augusztus 23.].
• Végh József (ford.) 2016. Thogme Szangpó: A bódhiszattva 37 gyakorlata. [online] Academia.edu. URL:https://www.academia.edu/44010263/Thogme_Szangpó_A_bódhiszattva_37_gyakorlata [letöltve: 2021. augusztus 23.].
• Vergilius Maro [online] URL: https://www.citatum.hu/idezet/6210[letöltve: 2021.08.15.]
• Weöres Sándor A teljesség felé [online] URL: https://docplayer.hu/26719683-Weores-sandor-a-teljesseg-fele.html [letöltve: 2021.10.06.]
• Zopa, Geshe Tenzin (é.n.). The 37 Practices of Bodhisattvas (Commentary). Selangor: Losang Dragpa Buddhist Society. [ebook] URL: http://www.tenzinzopa.com/Ebooks/The_37_Practices.pdf [letöltve: 2021. augusztus 23.].

[1] Dalai láma (Csörgő Tamás fordította) 2015: 44.

[2] Az idegen kifejezéseket a magyar kiejtés szabályai szerint írom.

[3] Szabad bölcsészet- Fogalomtár etika szakosoknak 2006. [online] URL: http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/index0cf7.html?option=com_tanelem&id_tanelem=438&tip=0

[4] Almási Kitti 2020: 229.

[5] Tőkei Ferenc (ford.) Konfucius [online] URL: https://terebess.hu/keletkultinfo/konfuc1.html [letöltve: 2021. augusztus 23.]

[6] Erkölcs szó [online] URL: https://hu.encyclopedia-titanica.com/significado-de-moral [letöltve: 2021.09.26.]

[7] Etimológiai szótár:erény. [online] URL: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/e-e-F1E41/ereny-F1F5B/ [letöltve:2021.09.26]

^[8] József Attila [online] URL: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/levegot.htm [letöltve:2021.09.26.]

[9] Farkas László (ford.) 1994: A vallomás szavai – Pátimokkha. Budapest: A Tan Kapuja Buddhista Egyház.

[10] Farkas Pál(ford.) 2009: [online] URL: https://a-buddha-ujja.hu/sn-56.11/hu/farkas-pal [letöltve: 2021. augusztus 23.].

[11] Farkas László (ford.) 1994.:25.

[12] Farkas László (ford.) 1994.

[13]Farkas László (ford.) 1994.: 47-103.

[14] Bodhi, Bhikkhu 2012.:38.

[15] Bodhi, Bhikkhu 2012.:16.

[16] Bodhi, Bhikkhu 2012. A Nemes Nyolcrétű Ösvény – Út a szenvedés megszüntetéséhez. Budapest: Filosz.

[17] Bodhi, Bhikkhu 2012: 37.

[18] Bodhi, Bhikkhu 2012: 39.

[19] Bodhi, Bhikkhu 2012: 56.

[20] Mahá Csattáriszaka szutta, a Nagy Negyvenes szutta (MN 117), magyar fordítása: https://a-buddha-ujja.hu/MN-117/hu [letöltve: 2021. augusztus 23.]

[21] Bodhi, Bhikkhu 2012.:82.

[22]Bodhi, Bhikkhu 2012.:94.

[23]Bodhi, Bhikkhu 2012.:103-104.

[24]Bodhi, Bhikkhu 2012.:108.

[25]Bodhi, Bhikkhu 2012: 109.-110.

[26] Darvas Gabriella 2009: [online] URL:https://a-buddha-ujja.hu/an-9.5/hu/darvas-gabriella [letöltve: 2021. augusztus 23.].

[27] Nicholas Sparks: [online] URL: https://www.citatum.hu/idezet/103714 [letöltve: 2021. augusztus 23.].

[28]Bodhi, Bhikkhu 2012: 108.

[29]Bodhi, Bhikkhu 2012: 128.

[30] Pressing Lajos(ford.) 2009: [online] URL: https://a-buddha-ujja.hu/dn-22/hu/pressing-lajos [letöltve: 2021. augusztus 23.].

[31]Bodhi, Bhikkhu 2012: 134.

[32] Bodhi, Bhikkhu 2012: 156.

[33] Tíz parancsolat: [online] URL: https://regi.katolikus.hu/lelkiseg.php?h=20 [letöltve: 2021. augusztus 23.].

[34] Évközi 22. vasárnap: [online] URL:https://igenaptar.katolikus.hu/ma/  (utoljára megtekintve 2021-08-29 16:46)

[35] Dalai láma (Csörgő Tamás fordította)2015: 44.

[36] Dalai láma. 2000- 226-227.

[37] Immanuel Kant: (online)URL: https://www.citatum.hu/idezet/9479 [letöltve: 2021. augusztus 23.]

[38]Compte-Sponville, André 2001. Kis könyv nagy erényekről. Budapest: Osiris kiadó.

[39]Compte-Sponville, André 2001: 19.

[40]Compte-Sponville, André 2001: 28.

[41]Compte-Sponville, André 2001: 30.

[42] Compte-Sponville, André 2001: 5.

[43] Compte-Sponville, André 2001: 47.

[44] Compte-Sponville, André 2001: 52.

[45] Compte-Sponville, André 2001: 58.

[46] Compte-Sponville, André 2001: 77.

[47] Compte-Sponville, André 2001: 106.

[48] Compte-Sponville, André 2001: 108.

[49] Compte-Sponville, André 2001: 147.

[50] Compte-Sponville, André 2001: 163.

[51] Compte-Sponville, André 2001: 173.

[52] Compte-Sponville, André 2001: 192.

[53] Compte-Sponville, André 2001: 5.-8.

[54] Berzin 2021: [online] URL: https://studybuddhism.com/en/tibetan-buddhism/path-to-enlightenment/love-compassion/overview-of-the-six-perfections-six-paramitas [letöltve: 2021. augusztus 23.]

[55] Fórizs László 2012. Dhammapada. Az erény útja. Harnham: Aruna Publications. (101-104.)

[56] Ácsán Munindó 2009: 4.

[57] Ácsán Munindó 2009: 10.

[58]Fórizs László 2012. Dhammapada. Az erény útja. Harnham: Aruna Publications. (101-104oldal)                         

[59]Fórizs László 2012. 103.

[60]Fórizs László 2012.:104.

[61]Végh József (ford.) 2016. Thogme Szangpó: A bódhiszattva 37 gyakorlata. [online].

[62] Berzin 2021:https://studybuddhism.com/en/tibetan-buddhism/mind-training/commentaries-on-lojong-texts/deepest-bodhichitta-in-37-bodhisattva-practices-the-dalai-lama [letöltve: 2021. augusztus 23.].

[63] Végh József 2016: 19.

[64] Vegilius (online) URL: https://www.citatum.hu/idezet/6210 [letöltve: 2021. augusztus 23.]

[65] Sántidéva:31. URL: https://adoc.pub/santideva-utmutato-a-bodhiszattva-eletvitelehez-szentsege-a-.html [letöltve: 2021. augusztus 23.]

[66] Sántidéva:66.

[67]Berzin, Dr. Alexander [letöltve: 2021. augusztus 23.].

[68]Weöres Sándor. [online] URL: https://docplayer.hu/26719683-Weores-sandor-a-teljesseg-fele.html [letöltve: 2021.10.06.]

[69] Lamrim, Petróczy Gábor (ford.) 2019.Lam rim.

[70] Lamrim, Petróczy Gábor (ford.) 2019.  11.

[71] Lamrim, Petróczy Gábor (ford.) 2019. 80.

[72] Lamrim, Petróczy Gábor (ford.) 2019: 163.

[73] Dobosy Antal, 2014: 47-48. oldal

[74] Gordon Smith: (online) URL: https://www.citatum.hu/idezet/44672 [letöltve: 2021. augusztus.23.]

[75] Dobosy, Antal 2018. A zen négy alapelve címe. Zen Tükör, 8(1): 9.oldalszám. [online].

[76] Dobosy Antal 2018: 9.oldal

[77] Dr. Tóth Tibor – Bauer Lilla 2012. 40–49. [online]

[78] Dr. Tóth Tibor – Bauer Lilla 2012.: 5. (44.oldal)

[79] Dr. Tóth Tibor – Bauer Lilla 2012.: 7. (46.oldal)

[80] Dr. Tóth Tibor – Bauer Lilla 2012.: 7. (46.oldal)

[81] Dr. Tóth Tibor – Bauer Lilla 2012.: 7. (46.oldal)

[82] Márai Sándor 1943.: 17.