Szavad úgy mondd, hogy

elbírja lelkeitek

teherpróbáját

Kövesd tisztaság

jellemét minden helyzet

adta cselekvésben

Valóság néha

fáj, de nem örök, mint a

jelen igazság

Légy hű, erényes,

ki bátor, önzetlen, de

alázatosan

Neked

 

 

A Tan Kapuja Buddhista Főiskola

Erény-e ma az erény?

 

BA szakdolgozat

Témavezető tanár: Cser Zoltán

Írta: Lempel Nóra Lili

Budapest

2022

 

 

Tartalomjegyzék

Bevezetés

1. De mi is az az erény?

2. A szabályok eredete a buddhizmusban (az egyéni megszabadulás)

2.1. A szerzetesi szabályok az egyéni megszabadulás ösvényén

2.1.1. A szabályok szerepe

2.2. Hasonlóságok, avagy kitekintés más vallásokra

3. A közösségi élet erényei

3.1. A gyakorlati erények

3.2. Versekben rejlő utalások

3.3. Útmutató tanítás

3.4. Pozitív tudat

3.5. A zen a hétköznapjainkban

3.5.1. A zen alapelvei

4. Hogyan változott a viselkedési kódex napjainkig

Befejezés

Felhasznált irodalom

 

Bevezetés

Az erény kérdéskörét járom körbe, mind egyéni, mind kis és nagy csoportszinten egyaránt dolgozatomban. Próbálok választ kapni arra, hogy a társadalomban több területen jelenlévő ellentétek, néha kibékíthetetlen ellentétek mögött ott lapul-e az erkölcs hiánya? Az ellentétek manifesztálódása ugyanis online és offline szférában, valamint verbális és nonverbális szinten is tapasztalható, a másság kezelésében sorra kudarcokat szenvedünk.

Minden problémára és dologra nem fogok tudni kitérni a dolgozatomban, illetve nagyon mélyen sem tudok belemenni a magyarázatok különböző módjaiba. Leginkább a tanulmányaim és tapasztalataim alapján szűröm le a következtetéseket és a gondolatokat. Fontosnak tartom, hogy a világban az érték ne egy felszínes látszat legyen, egyfajta délibáb, inkább őszinte, mély kapcsolatok és tartalmas beszélgetések, valamint helyes tettek, erények sora, sorozata.

Szakdolgozatomnak az „Erény-e ma az erény?” címet választottam, mely kérdés egyre gyakrabban merül fel a hétköznapi életünkben is. Munkámmal egy, akár útmutatásként is használható áttekintést szeretnék nyújtani e témakörben,. A felhasznált irodalmak pedig további olvasásra, elmélyedésre nyújtanak lehetőséget az érdeklődők számára. Szakdolgozatomban az erény jelentőségét, jelentését, előfordulásait és alkalmazási területeit szeretném röviden bemutatni, elsősorban buddhista megközelítésből.

Saját életem tapasztalatait is felhasználtam dolgozatírói munkám során, melyek rengeteg helyzetet teremtettek, ahol felmerült az erényes cselekedetek kérdése, s ezekért hálás vagyok. Sokszor találtam magam olyan szituációban, amikor nagyon kellett valami kapaszkodó, ami erőt ad a rossz napokon, az élet kihívásai közepette is. Ilyen kapaszkodó a buddhizmus is, mely iránytűként segíti a követőket. A pandémia idején mikor a dolgozat témája született, úgy alakult az életem, hogy az iskolai órákon elhangzott versek és azok elemzése során a tanultakat, a gyakorlatba ültethettem és gyakorolhattam, amiket példának hozok majd a későbbiekben.

Számomra kifejezetten az érdekes, hogy az erkölcs (szkr: síla), miért nélkülözhetetlen része az életnek, és az erkölcsi szabályok/tanítások milyen módon alakultak az idők során. Elsősorban arra vagyok kíváncsi, hogy a buddhista tanok, pl. a bódhiszattva gyakorlatok mennyire épültek be a mindennapi életbe, és azok jelenleg is tetten érhetők-e a modern kultúrában. A bódhiszattva ösvényre és a hétköznapi erkölcsös életre fókuszálok erény és viselkedés szempontjából, kiemelve a különbségeket a hétköznapi emberekre vonatkozóan, hisz a világi élet sokkal több konfliktusforrást, sokkal több ún. „erény gyakorlásra alkalmas helyzetet” tartogat.

A fő téma, járható-e ma az erények útja, avagy buddhista erények mai szemmel. Mielőtt továbbmegyünk, fontos pár dolgot megvilágítani, hogy érthetőbbek legyennek az utalások. Először is a Buddha által tanított ösvények közül nézzük meg a mahájánát. A mahájána kifejezés azt jelenti, hogy „széles út, vagy nagy jármű”, ami magába foglalja a bódhiszattva ösvényt. A bódhiszattva már népesebb tömeget képes hozzásegíteni a megvilágosodás eléréséhez. A mahájána szemlélet bemutatásakor kiemelten fontos megemlítenünk, minden ember rendelkezik a buddhává válás képességével, azaz a Buddha-természettel. A cél a buddhaság elérése a Bódhiszattva-ösvényen keresztül, mások megsegítése által és érdekében. A Bódhiszattva az, aki a megvilágosodás elérésére azért törekszik, hogy ezzel valamennyi lény javára legyen. Az ellenszerek ösvénye a mahájána lényege és az erények nyilvánvalóan ellenszerei a negatív tulajdonságoknak, a dühnek, gyűlöletnek, büszkeségnek, vágynak, irigységnek, a nemtudásnak. Ezen tulajdonságok gyökere bennünk található, amit gyakorlás során kell megtisztítanunk magunkban. Ha tudatunkat már az alázat hatja át, lassan kialakul az egyenlőség bölcsessége, ami az utunkon jó kísérőnk, s később tiszta szívvel örülünk másoknak. Ez fejleszti a gyakorló megértését, bölcsességét, életútját. A kiemelkedő erény pedig a szeretet minden irányban, ami nem kötelesség, hanem őszintén, belülről fakad.

A Dalai láma igy írja röviden: „A buddhista megközelítés, a Buddha-tan például nagyon világos módszert mutat be. Első lépésként megpróbálunk minden érző lényt egyenlőnek tekinteni. Azután tekintetbe vesszük az is, hogy valamennyi lény számára éppen olyan drága a saját élete, mint a mi életünk saját magunk számára. Így neveljük magunkat arra, hogy törődjünk többet a többiekkel, hogy szerető, együttérző életet éljünk.”[1]

A mahájána világában szó van arról is, hogyan viselkedjen az ember a világi életben, ha nem szerzetesként él, de a „buddhista elveket” követné. Napjainkban értékrend válságról beszélnek minden területen. Értékrendek nélkül azonban nem működhet egyetlen társadalmi berendezkedés sem hosszú távon. Ez a téma nagyon mély és igen sokrétű, de egyben szubjektív is. A legtöbb ember a vallással hozza összefüggésbe az erkölcsi értékrendet, pedig nem kell hozzá vallásosnak lenni. Az emberekben számos kérdés merülhet fel az etikával kapcsolatban. Egyáltalán létező dolog ma az erkölcs? Létezett-e valódi erkölcs a különféle kultúrákban, vagy csak társadalmi elvárás? A helyes válasz viszonylagos, mivel ami az egyik kultúrában erkölcsösnek, erénynek számíthat, az egy másikban, akár főben járó bűnnek. Más formákban, de mindig jelen volt az erkölcs. Ugyanúgy minden korszakban érezték az erkölcs romlását a reneszánszban és Platón idején egyaránt. Például: a hedonizmus követői az élvezeteket helyezik előtérbe, étel/ital fogyasztás vagy nemi vágyak kielégítése szempontjából egyaránt. Ugyanakkor ez a buddhista tanok szerint épp kerülendő, mellőzendő, sőt, egyenesen tilos egy szerzetes számára. Persze nem aszketikus megvonásról van szó, hanem mértékletességre törekvésről.

Visszatérve a jelenlévő globális méretű értékrendválságra, úgy tűnhet, a mai világban bonyolult, nehezen bevihető a hétköznapokba a buddhista tanítás, pedig megoldható lenne. Sőt! Jelen is van, csak nem vesszük észre, vagy épp nem követjük. Úgy is mondhatnánk, van, ami elveszett, van, ami megkérdőjeleződött, és van, amit elfelejtettek, vagy nem is ismert a felnövekő új generáció számára. Az érzékeny társadalmi problémákat tervezem összekapcsolni a buddhizmussal, rámutatva így arra, hogy az milyen kapaszkodókat, útmutatásokat tartalmaz az aktuális életvitelhez.

A dolgozatom témája azt is magában foglalja, hogy hogyan tegyük jobb hellyé a világot, mivel fontosnak tartom az egyenlőséget, illetve fontosnak tartom még azokat az elvi, eszmei alapokat is, amelyek a buddhizmusban is fellelhetők. Mint pl. a tisztelet és a bizalom, mely alapja minden cselekvésnek és helyes életmódnak. Fontos kérdés a környezetvédelem, környezettudatosság, ami nem erkölcsi kérdés, de a túlélésünk szempontjából is lényeges és nem elhanyagolható.

A dolgozat alapvetően négy részből áll, ahol elsőként az erény definíciójával, lehetséges értelmezésével foglalkozom. A második fejezetben a buddhizmus világában az egyénre vonatkozó szabályokról lesz szó, hogyan legyünk erényesek. A harmadik részben már a közösségi élet erényeit tekintjük át, mind kortárs, mind pedig a buddhista tanítások, szövegek szemszögéből. Itt már olyan elvont erény kérdésekkel is találkozunk, mint a spontán jelenlét erénye, vagy a zen szellemisége a cselekvésben. A negyedik, utolsó részben a viselkedési kódex kérdését boncolgatom, azaz hogyan lehet megalkotni a modern korunknak megfelelő viselkedési szabálytárat, hogyan legyünk erkölcsösek a jelen világunkban.[2]

 

1. De mi is az az erény?

Erénynek nevezzük azokat az emberi tulajdonságokat, melyek egyfajta belső erőt jelentenek, amellyel jót és helyesen cselekszünk. Az ember különböző helyzetekben bemutatott tulajdonságai, mint például: igazságos, állhatatos, mértékletes, bátor…

Mai világunkban az erény szó talán a legritkábban használt fogalom. Sokan nem tudják honnan ered, mit jelent, mi az alapja, pedig minden csoportban és vallásban megtalálható, akkor a hétköznapi életben miért nem? Vannak velünk született adottságok, mint a nemünk, bőrszínünk, születési helyünk, és vannak a döntéseink alapján szerzett csoportok, mint a baráti társaságunk, szakmánk és így tovább. Mindnek megvan a saját erkölcsi alapja, mint a kultúránknak.

Az erény fogalma precízen körülhatárolódik az antik görög kultúrában:

„Areté: (görög – testi, szellemi, lelki kiválóság, erény; latin – virtus) Az areté kifejezés általánosan elterjedt magyar fordítása, az erény meglehetősen pontatlanul adja vissza a szó görög jelentését. A görögben ugyanis mindenféle kiválóságot, esetleg alkalmatosságot jelöl a szó, de nem kapcsolódik hozzá értékítélet, így például beszélhetünk akár egy tolvaj kiválóságáról is, amit magyarul nem feltétlenül neveznénk erénynek. Összességében azokat a tulajdonságokat értették rajta, amelyek a korabeli görög világban az embert sikeressé tehették. A kifejezés a Kr. e. 5 században válik a filozófiai viták egyik kulcsfogalmává, ugyanis a boldogságot (→eudaimónia) az erények következményének, vagy fordítva az erényt a boldogság előfeltételének tekintették. A preszókratika utolsó időszakához tartozó atomista Démokritosz töredékeiben már megjelenik az erénynek ez a felfogása, bár nála az etika központi fogalma az euthümia, a jó, a kiegyensúlyozott, a derűs lélek. E lelki derűnek pedig a józan mértéktartás a feltétele, vagyis a mértékletesség. A mértékletesség, mint az egyik legfontosabb erény (töredékeiben a későbbi tanításokban központi szerepet játszó más erények, így a bölcsesség, igazságosság és bátorság is feltűnnek) pedig azt jelenti, hogy az embernek tartózkodnia kell a túlzásoktól, meg kell lelnie a helyes mértéket. A szofisztika képviselői számára az alapvetés, vagyis az erény és a boldogság kapcsolata úgy tűnik szintén elfogadott volt, de tanításaik a hétköznapi felfogástól meglehetősen messze álltak. Jó példa erre Platón Gorgiasz c. dialógusában megjelenő nézet, amit Platón a házigazda Kalliklésznek tulajdonít. Kalliklész szerint ugyanis a felsőbbrendű embernek, tehát az átlagembernél bölcsebbnek, bátrabbnak és férfiasabbnak kellene uralkodnia a többiek felett, de önmaga felett nem kellene uralmat gyakorolnia, mert az összeegyeztethetetlen a természetes szabadsággal, tehát neki minden vágya kielégítendő. Az areté tehát féktelenség és szabadosság, ha meg vannak a vágyak kiéléséhez szükséges eszközök is és ez vezet az eudaimóniához.

Ezzel és a hasonló felfogásokkal szemben lép fel Szókratész, aki az erényt egyféle bennünk rejlő tudásként értelmezi. Szerinte, aki tudja mi a jó, az fog jól cselekedni, tehát a jó tudása, a helyes ismeret előfeltétele a helyes cselekedetnek, vagyis az értelem játszik kulcsszerepet a boldogsághoz vezető úton.

Ezt gondolatot építi tovább Platón is erénytanában. Az erények nála az emberi lélek részeihez kötődnek, tehát minden lélekrésznek meg van a maga erénye, ezek pedig a bölcsesség, mint az értelem, a bátorság, mint az indulatos lélekrész és a mértékletesség, mint a vágyakozó lélekrész erénye. Ha a lélek mindegyik része gyakorolja a maga erényét és az értelem vezérletével harmonikusan együttműködnek egymással, akkor megjelenik a lélek egészének az erénye, az igazságosság. Ezt a négy erényt a későbbiekben kardinális erények néven tartják számon.

Arisztotelész etikájában az erények két csoportját különbözteti meg; az észbeli és az erkölcsi erényeket. Az előbbiekre tanulás, az utóbbiakra szoktatás révén teszünk szert. Az erkölcsi erény egyféle lelki alkat, amely abban nyilvánul meg, hogy az érzelmekhez helyesen viszonyulunk, azaz velük szemben megtaláljuk a helyes mértéket, a középutat. (...)

A sztoikus etika az erény fogalmát ismételten a tudásra redukálja. Ha az embert irányító, vezérlő lélekrész a tudás birtokában van, akkor az összes erényt birtokolja. Náluk is a négy kardinális erény játszik kulcs szerepet, A bölcsességet az átlátás, a leleményesség stb., a mértékletességet a tapintatosság, a méltóság, a tartózkodás és a mértéktartás, a bátorságot a nagylelkűség, a merészség és a kitartás, az igazságosságot a jámborság, a jóság és a vidámság.”[3]

A görög filozófia áthatja a zsidó keresztény kultúrkört is, amelyben mi élünk. Itt is látható, hogy egy jelenség mennyire hasonló tud lenni különböző korokban és helyszíneken. A buddhista erényességgel megegyező gondolatokat is észrevehetünk a szövegben. A világi társadalmi rendszerek és a vallási felekezetek is erkölcsre épülnek, melyek a hirtelen változó világban is állandóak maradnak.

A vallások közös pontja is erre utalhat, ami az lehet, hogy mindenki megkapja a tettei után a következményeket. Ami még közös az a halál utáni élet, valamint az univerzális szeretet fontossága. A vallások szerint az emberi törvényeket ki lehet kerülni, de az istenieket vagy a karma törvényét nem. Ezek a törvények arról szólnak, hogy a tetteknek következményei vannak. Jelenlegi világunkban ez nagyon fontos, mert az interneten, arctalanul, az emberek azt hihetik, hogy bármit, következmény nélkül megtehetnek. Gyűlölködhetnek, bánthatják egymást, mert az emberi igazságszolgáltatás úgyse éri utol őket. A másik fél pedig nem mer lépéseket tenni az elkövető ellen, szólni valakinek, mert azt tanulta meg. Ezért elterjedt a zaklatás, zsarolás, kizsákmányolás, mocskolódás és ebben a legkeményebb, hogy gyerekekkel is megtörténik mindez, az iskolában és internetes oldalakon egyaránt.

Almási Kitti egyik könyvében érinti ezt a témát és úgy fogalmaz: „Egyre inkább olyan társadalmakban élünk, amelyben az emberek a saját határaikat nem tudják megvédeni, másokéit pedig nem tisztelik. Amelyekben teljesen mindennapos jelenség egymás bántása, elnyomása, kizsákmányolása, semmibe vétele, átverése. Amelyekben az emberek szenvednek a rossz bánásmódtól, de azt megelégelve rendszerint nem konstruktív megoldásokat keresnek, hanem maguk is leverik a keserűséget másokon.”[4]

Vagyis, hiányzik az erkölcs, az a belső fék, ami szerint él az ember, vagy kellene, hogy éljen. Az emberek alapvetően tudják, hallották, legalábbis remélem, hogy nem tudnak mindent következmény nélkül megtenni, mert valahol szembesülniük kell tetteik következményével. Vagy halála után az isten előtt kapja meg a büntetését, vagy a következő életében kapja vissza. Gyerekkorom fontos mondata volt, hogy „ne tégy olyat mással, amit magaddal nem tennél” – mert ugye vissza fogod kapni, mint ahogy az a karma tanításában áll. Vagyis az erkölcs egyfajta béklyó, mely belőlünk táplálkozik, a lelkünkből. Ez a visszatartó erő a mai világban már alig ismert, akárcsak a tisztelet, melyre a legegyszerűbb példa a hétköznapi életből a köszönés: a fiatal köszön először és hangosan az idősebbnek, akit tisztelni kell. Ez régen pl. társadalmi alap norma volt.

Konfucius[5] szerint is a társadalom a tiszteletre épül. Az ősök tisztelete, a család központi szerepe egyértelműen hozzá köthető. A tisztelet, elismerés, megbecsülés, alázat. Minden, amit tapasztalunk, átmegy egy szűrön. A saját magunknak alkotott kép, a saját attitűd, beállítottság, elvek, neveltetés, eddigi élethelyzetek alapján alakul ki, de minden ember merőben másképp látja, mert más a szűrője. Két ember épp ezért mást tekinthet az igazságnak is akár. Szokták mondani, hogy idővel elfogadóbb az ember, de kell hozzá egy féle bölcsesség is. Ez a tapasztalásoknak köszönhető. Minél többet lát, tanul, tapasztal, annál könnyebben tudja elképzelni, elhinni, hogy valami nem úgy van, ahogy azt addig megszokta, lehet az másként is. Ellenben ott vannak a vallási elvárások, melyek viszont ősi útmutatók. Régen az emberek az erkölcsi eszméket, szabályokat, hozzáállást örökül kapták felmenőiktől, így tudták és gyakorolták a hitük mellett, mert azok minden vallásban megtalálhatók voltak.

Mindegy, hogy nyugaton vagy keleten elterjedt vallásról beszélünk, kimondható, hogy minden vallás erkölcsi tanításokra épül. (A cselekedetek és következmények szempontjából.) Az erkölcs minden társadalomban létező, elfogadott normák összessége, értékek, amelyek viselkedési és értékelés szempontjából segítenek a jó és rossz, helyes és helytelen között különbséget tenni. A morálisan, szociálisan jó, elfogadható dolgok erkölcsösek, ellenkező esetben az ember magatartása erkölcstelen. Maga a szó a latin morālisből származik, amely a mos, moris latin kifejezésből ered, ami „szokást” jelent.[6]

A két nagy keleti vallás (hinduizmus, buddhizmus) etikáját a világ immanens természetéből eredő erkölcs rendjére építi. Lehetőséget ad a következmények későbbi változtatására, a tanulásra, fejlődésre. A kereszténység, az iszlám és a judaizmus esetében azonban a jelen élet erkölcsisége határozza meg az örökéletet. Nincs lehetőség a későbbi javításra, maximum a megbánásra. Az értékek azonban közösek, hiszen mindkét irányzatnál tiltott a haragtartás, a gőg, az érzéki vágy, a kapzsiság, a hazugság, a lopás, a házasságtörés, a bűnös kívánság, a bosszú, az irigység, a megbotránkoztató ruházat és beszéd.

Az emberi belső értékek részben ugyan azok évezredek óta, de a mai világban sokszor azt látjuk, hogy az emberek úgy viselkednek, mintha nem ismernék őket. Persze nem egyszerű szabályok szerint élni, márpedig az erkölcs komoly szabályrendszer. A fizikában megfigyelhetjük, hogy az elektronok a kisebb ellenállás felé haladnak, akárcsak az emberek a világban, ha szabálykövetésről vagy ismeretlenhez viszonyulásról van szó.

Nincs minden élethelyzethez igazodó tanítás, de talán, ahogyan azt a buddhizmus leírja, a nem-ártás és a középút lehet a helyes, azaz, ha nem a végleteket feszegetjük (aszketizmus, hedonizmus), ha nem esünk túlzásokba semmilyen téren. A kiegyensúlyozottság nagyon fontos tényező mindenben, épp ezért leginkább a Buddha tanításával próbálok megoldást mutatni a problémákra.

A buddhizmus társadalmi szerepvállalásáról az első, ami eszünkbe juthat, az az „esély”. Minden embernek megvan az esélye, hogy szabad, kiegyensúlyozott és boldog életet élhessen. De a legtöbb esetben ez csak elvi síkot jelent, hiszen ha a körülményei nem teszik lehetővé, hogy információhoz jusson, hogy a feltételeket megteremthesse ehhez, akkor elég nehéz kiegyensúlyozottnak, boldognak, szabadnak éreznie magát. A boldogságról és a szabadságról persze minden embernek más fogalma van, az viszont biztos, hogy a joga megvan hozzá, de az eszközöket és az utat mindenki maga választja.

Az emberek többsége, akinek van munkahelye, így anyagi fedezete szükségletei kielégítésére, autója, háza, családja, mégis úgy érzi legbelül, hogy valami hiányzik. Az is látható, hogy mindenki a saját érdekeit tartja fontosnak és a világ vagy a köz érdekei háttérbe szorulnak. Sok esetben a világi vezetők sem járnak elöl jó példával, ha a köz javáról van szó.

Azoknak, akiknek megvan mindene, segíthetnék azokat, akik valamiben hiányt szenvednek, hogy az esélyt ők is megkaphassák. Dolgozatom kiindulópontja tehát az esélyegyenlőség, valamint az, hogy, hogyan tegyük jobb hellyé a világot. Nagyon fontosnak tartom az egyenlőséget, illetve fontosnak tartom azokat az elvi, eszmei alapokat és az ehhez kapcsolódó szabályrendszereket, amelyek segítik ezt. Úgy gondolom, hogy az egyenlő esély és lehetőség, nem csak szabályok követésével érhető el.

Az ember attól ember, hogy együttműködésre képes. Az erkölcsösség érzése nem egy velünk született készség. Ez szintén a kollektív, társadalmi jelenségek közé sorolható. Egyik része egy társadalmi reflex, és a másik egy magán emberi vérmérséklettől függő reflex, része ezen túl még a hozzá kapcsolódó bölcsesség.

Ami a felülemelkedést jelenti, uralkodást ezeken a reflexeken, a saját indulatinkon, akár zsigeri gyűlöletünkön, vagy épp szeretetünkön. Nem létezik olyan, hogy az erkölcs genetikailag belénk lenne táplálva, ez szerzett tulajdonság. Ennek elsajátítására egy középutas megoldás lenne jó, például, ha a szigorú leszármazási közösség mellett, vagy másfelől a magány, elidegenedettség mellett (vagy helyett), egy szabadon választott közösség, vagy közösségek hálózata segítene eligazodni az erény útvesztőiben. Kell egy közeg, ahol önmagad lehetsz és emberként emberekkel kapcsolódhatsz a másikhoz. A megoldás talán ez lenne, hogy családi nyomás nélkül, de nem is magányban élni a világban, hanem baráti, erényes társasággal körülvéve. Régen talán ilyen volt a mester-tanítvány viszony: egy légtérben mozogtak, ismerték egymást, bármilyen problémát megvitattak, de emellett a tanítvány járta a saját útját. Ez egy ön- és társismeret, benne a változással és a szabad választás lehetőségével. Rengeteg írás foglalkozik a mester-tanítvány viszonnyal. A Lamrim is ezek közé tartozik. Porosz Tibor új könyve is foglalkozik a társadalmi problémákkal, a buddhista pszichológia megközelítéséből ad pár támpontot. De ne feledjük, hogy jelenlegi társadalmunk nem rosszabb, mint bármelyik korábbi.

Pár kérdés fölmerült bennem, amit még most tisztáznék:

A bölcsesség lehet vallás nélkül? Igen, mert elválaszthatóak, nem szükségesek egymáshoz, de valahol segítik is egymást.

A bölcsesség létezhet erény nélkül? Igen, de nem evidens. Jean-Jacques Rousseau, az Emil, avagy a nevelésről című kultúrtörténeti jelentőségű mű alkotója például hét gyermekét adta árvaházba. Filozófiája tökéletesen jó volt, megváltoztatta a kor szemléletét a gyereknevelésről és a gyerekekről, ugyanakkor ő nem kimondottan számolható a jó apa kategóriájába – legalábbis mai felfogásunk szerint biztos nem.

Erény lehet bölcsesség nélkül? Egyfajtaképpen nem. Az erényhez ugyanis szükség van egyfajta bölcsességre, gondolkozásmódra. De másfelől igen, külön-külön is megtalálhatóak, a későbbiekben lesz még rá magyarázat.

Az erény szóra nem találni megfelelő, mély definíciót vagy magyarázatot, de talán azért, mert már nem is a szókincsünk része, alig használjuk. Etimológiai szótárban ezt írják: „erény – ‘az erkölcsi jóra való törekvés’; ‘női ártatlanság’. Nyelvújítási képzés az erő vélt er- tövéből (akárcsak az erély esetében), a denominális -ény képzővel (mint pl. regény), a latin eredetű virtus magyarítására. A szóalkotás azon a téves etimológián alapul, hogy a virtus a vis, többes vires (‘erő’) származéka, holott az a vir (‘férfi’) szóból ered, tkp. ‘férfiasság’.

Kazinczy sugallatára Szemere Pál a szót rény alakra kurtította, de ez csak az irodalmi nyelvben élt néhány évtizedig.”[7]

Lehet, hogy a középkorban ezt a szót többen és jobban használták, főleg egyházi, vallási kontextusban, nem csak Magyarországon, de akár Ázsiában is. A vallásokban viszont nem csak az erény található meg, hanem felhívás az erkölcsre. Az erény szót ma már nem hallani, az erkölcs szó viszont sokkal hétköznapibb. Az erény egy filozofikusabb szó, ami a bölcsességgel összefüggésben áll, de ezek megfoghatatlan dolgok, mert az erény egy olyan hosszútávú magatartásminta, amely kiélezett helyzetben mutatkozik meg, leginkább egyfajta bölcsességgel együtt. Az, hogy mit nevezünk erénynek, valahol egy konszenzuson alapuló dolog, például lehet tisztelni az erényes ellenfelet, ez sokszor megmutatkozik a történelemben is, mert van az erényesek közt lévő megbecsülés.

Erényesebb lett a világ a vallások által? Lehetséges, de inkább valószínűbb, hogy hasonló, mint Szókratész vagy Platón idején, csak másabb megvilágításokban. Nem rosszabb a helyzet, mert már nincs jelen például rabszolgatartó társadalom, már vannak jogai minden embernek, tényleg az lehet a válasz, hogy másabb lett a világ. Ugyanúgy értékrend válság van napjainkban is, mint régen is volt, akár Platónnál. A válság valahol azt jelenti, hogy foglalkozni kell valamivel, mert nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene. Nem lett minden rosszabb, mint régen volt, hisz a nők helyzete is rengeteget fejlődött, sőt mindenkinek a helyzete változott. Régen sokkal több korlát közt éltek az emberek. Az életkor is átlagban kitolódott már, mint a gyereknevelés.

Erényes az, aki egy kiélezett helyzetben gerincesen tud viselkedni, becsületesen akár tiszta szívből. Ha kell, belehal, erről rengeteg tragikus történet született már a világirodalomban. Amikor van egy erényes hős, aki akár elbukik, de az elbukásában felmagasztosul – a legismertebb példa Jézus Krisztus erre. A probléma az, hogy amikor az erényességről beszélünk, meg szabálykövetésről, akkor figyelmen kívül marad egy nagy kérdés, hogy kívülről vezérelt emberről beszélünk vagy belülről vezérelt emberről. Az erényesség pedig belülről fakadó, teljes szubjektív dolog. József Attila leírja Levegőt! című versében, hogy „Az én vezérem bensőmből vezérel!”[8] Amit az erény jeleként értelmezhetünk. Az, hogy valaki vallásos, szabálykövető, nem garancia az erényességre, hiába sulykolja ezt az egész társadalom. Napjainkban szerintem csak látszólagos az erkölcsösség, akár a kereszténység, amit a kormány azért hangsúlyoz, hogy meglegyen a hierarchikus szemlélet, az alá-fölé rendeltségi viszony, az irányítható “jámborság”.

Az erényes élet egy olyan gerinces, autonóm gondolkodás, mely lehetővé teszi, hogy az ember bármilyen helyzetben akár csábító vagy épp elkeseredett, kétségbeesett, sőt halálközeli helyzetben méltósággal tud önmaga maradni, vagyis az erkölcsi elvei szerint cselekszik. Az erény egy önmagában létező dolog. Az erény akkor igazán erény számomra, ha nincs érte jutalom. Nem túlvilági paradicsom, sem pedig karma. Az erénynek valahol semmi köze a vallásokhoz, mivel egyfajta öntudatos magatartás, amely nem vár jutalmat. Valahol a felnőttség lényege az erényesség. A kérdés az, hogyan lehet a társadalmakat felnőttebbekké tenni? Erre a kérdésre a válasz még nem született meg, a vallásokban sem. A vallásokban nem az erény található meg, hanem felhívás az erkölcsre. De valahol a felnőttség is az erényhez kapcsolódik, az érettséghez, nem a korhoz. Fontos kijelenteni, hogy nem a büntetéstől való félelem irányítja az erényes embert. Mert az erény belülről fakad. Az erény és az erkölcs nem ugyan az, de valahol keresztezik is egymást.

A demokrácia feltételezi a felnőtt, érett, erényes emberek közös fellépését. Ezért hozták létre a presbitérium intézményét a protestáns egyházban, ahol a falu vagy város legtiszteletreméltóbb, legerényesebb emberei, választják meg a papot a tisztelendőt. A mai demokrácia egyik gyökere a protestantizmusban található meg.

 

2. A szabályok eredete a buddhizmusban (az egyéni megszabadulás)

A dolgozatom a buddhista erények: vinaja (erkölcs) szövegek és sílák[9] ismeretéből indul ki. Az összes fogadalom tiltó szabálynak számít, mely arról szól, hogy mit ne cselekedjen a szerzetes, a gyakorló. Minden olyan cselekvés kerülendő, ami negatív irányba befolyásolná az embert, a bírvágy, harag, kétely, féltékenység, gőg irányába.

Buddha első tanítóbeszédében (Dhammacsakkappavattana Szutta, SN 56.11) elmondta a Négy Nemes Igazságot, a negyedik igazságnál pedig kifejtette a Nemes Nyolcrétű Ösvényt, melyek a követők gyakorlatai. A Négy Nemes Igazság a következő:

1. Van szenvedés: Szenvedésteli a születés is, az öregség is, a betegség is és a halál is. Szenvedésteli a kellemetlennel együtt lenni és a kedvest nélkülözni. Szenvedésteli az is, ha a kívánság nem teljesül. Röviden, szenvedésteli a sajátítás öt halmaza.
2. A szenvedésnek oka van: a folyton újraéledő örömmel és szenvedéllyel járó, hol ebben, hol abban örömét lelő szomjúhozás, éspedig az élvezetek szomjúhozása, a „lét” szomjúhozása és a „nemlét” szomjúhozása.
3. A szenvedés oka megszüntethető: nem más ez, mint a szomjúhozás kiküszöbölése, elhagyása, elvetése, elengedése, be nem fogadása a teljes szenvedélymentesség révén.
4. A megszüntetés ösvénye a Nemes Nyolcrétű Ösvény: a helyes nézet, a helyes szándék, a helyes beszéd, a helyes cselekvés, a helyes megélhetés, a helyes erőfeszítés, a helyes tudatosság, a helyes szamádhi.[10]

A buddhista erkölcs lényege a nem-ártás, minden szabály erre épül, az erkölcsi fogadalmak is. A szerzeteseknél a szabályok betartása az önuralom fejlesztésének az alapja, ami nélkülözhetetlen a meditációhoz (ösvény lépései, szkr: síla, szamádhi, pradnyá). A szerzeteseknél nem csak a jó karma miatt van nem-ártás, hanem ez által szerzik meg azt az önuralmat, ami nélkülözhetetlen a meditációhoz.

A Buddhát követő tanítványok igyekeztek kötődés-mentesen gyakorolni, a fokozatosan kialakuló szerzetesi közösség életét azonban idővel szabályozni kellett. Ahogy gyarapodott a közösség és terjedt a Tan, a Buddha a szerzetessé avatásokat átengedte a tanítványainak, ezen felül pedig a szerzetesek hétköznapi élete is szabályozására került, mely útmutatásul szolgál a világi hívőknek is.

Az elsőként letett szabályok a következők:

Tartózkodás az öléstől (1),

a lopástól (2),

a tisztátalanságoktól (3),

a hazugságtól (4),

a bódító italok fogyasztásától (5),

a tiltott időben való étkezéstől (6),

a tánctól, zenétől és a látványosságoktól (7),

valamint a cicomáktól és illatszerektől (8),

a magas és széles ágyak használatától (9),

végül az arany és ezüst elfogadásától (10).

Azoknak, akik menedéket vettek a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában, annak érdekében pl., hogy ne legyenek rosszabb jövőbeli újraszületéseik, tartaniuk kellett magukat a szabályokhoz. A világi követőkre az első 5 szabály vonatkozott, amik valójában követendő gyakorlatok, olyan fontos útmutatások, melyek a tudati fejlődésüket segítik elő.[11]

A buddhizmusban megtalálhatjuk a változás lehetőségét és ezzel együtt a megszabadulás kulcsát is. Fel kell ismernünk, hogy tennünk kell azért, hogy jobb legyen a világ, és ahogy változunk úgy a külvilág is változni fog. Vállalnunk kell tetteinkért a felelősséget, és meg kell tanulnunk megfigyelni az elkövetett hibáinkat, hogy tanulhassunk belőlük.

2.1. A szerzetesi szabályok az egyéni megszabadulás ösvényén

A Buddha halála után az első zsinaton fektették le a Buddha tanításait három „kosárba”, ez a Tipitaka. Ebben az első „kosár” a Vinaja Pitaka gyűjtemény, mely tartalmazza a szerzetesi szabályokat.  A Szutta Pitaka, melyben legnagyobbrészt a tanítói beszédeké és történeteké a főszerep, találhatunk számtalan példázatot az erkölcsi alapelvekre is. A Pátimokkha, a „Vallomás szavai”[12], a korai buddhista fegyelmi szabályzatát tartalmazza. Ebben a műben szerepel mind a 227 szabály, ami a szerzeteseknek kötelező érvényű (a női követőkre több szabály vonatkozik). Ezeket a szabályokat nyolc kategóriába sorolták aszerint, hogy megszegésük milyen büntetéseket von maga után.

Az első a 4 szabály (szexuális érintkezés, lopás, ölés, dicsekvés) megszegése, mely a közösségből való kizárással járt. Ha valaki ezeket a szabályokat megszegte, végérvényesen kizárták a rendből. Igaz, nem volt ez teljesen zárt rend, bárki szabadon kiléphetett és vissza is léphetett - de legfeljebb csak hétszer. Más vétségek enyhébb büntetéssel jártak. A Pátimokkha első 7 fejezete a vétségek fajtáit sorolja fel:

• jóvátehetetlen vétségek (kizárást vontak maguk után)
• rendi gyűlésen megvitatandó (pl. szándékos magömlés, nő érintése, alaptalan vádaskodás)
• kétséges ügyekre vonatkozó szabályok, megvallandó vétségek, melyek elkobzást vonnak maguk után (pl. valaminek a kisajátítása, amit a közösségnek szántak)
• megvallandó vétségek (pl. gorombáskodás, szándékos hazugság, apácák tanítása naplemente után, többszöri étkezés, vízben lubickolás)
• meggyónandó vétségek (leginkább étkezéssel kapcsolatos szabályok megszegése),
• életmóddal kapcsolatos előírások (földre szegezett tekintettel járni a faluban, hangosan nem nevetni, nem kicsi és gömbölyű falatokká gyúrni az ételt, evés közben nem beszélni, állva nem üríteni stb.).
• A 8. fejezet pedig az ügyek elrendezésére vonatkozó szabályokat írja le.

Ezen szabályok is elsősorban a szellemi utat szolgálták, magát a megvilágosodást, hisz az egész vinaja betartása tulajdonképpen egy személyiségfejlődés, melynek révén a végső valóság megtapasztalása a cél. Kezdetben a közösség összetartását, erkölcsi, etikai rendjét szolgálta, de később pl. Lamrimben az erkölcs az alapja az értékes emberi életnek, ahogy a bódhiszattva útnak is.[13]

2.1.1. A szabályok szerepe

Minden erkölcsi fogadalom kapcsolatban van a karmával, ami pedig az erkölccsel, ezért jelentősek mind a világiak, mind a szerzetesek számára. A szabályokat életmód szabályoknak és viselkedési kódexnek is nevezhetjük, hiszen nagy hangsúlyt fektetnek a napi cselekedetek mikéntjére.

„A kamma szó maga tettet jelent. A cselekedetek közül a buddhizmusban a szándékos cselekvés lényeges, vagyis azok a tettek, amelyek akaratilag meghatározottak, mivel az akarat ad a cselekedetnek etikai jelentőséget. Ezért Buddha a tettet kifejezetten a szándékossággal azonosítja.”[14]

A karma (tett, cselekedet) megértése fontos. A buddhizmusban csak a szándékos tettek, gondolatok, kimondott szavak járnak karmával, vagyis, amit a tudatunk végez, az befolyásolja a karmát, mivel a szándék ad etikai jelentőséget a cselekedetnek. A karma ok és okozat kapcsolata: az erényes cselekedetek pozitív hangulatot és következményt, akár boldogságot eredményeznek, a negatív, romboló cselekedet pedig ellenkezőleg. A következmény nem ad hoc módon jelentkezik a következő pillanatban, hanem majd csak idővel, az is lehet, hogy csak a következő életünkben, vagy akár épp a következő testet öltésünket is megszabhatja. Az ok-okozati (karma) törvény értelmében az erkölcsös cselekedet, pozitív következményeket eredményez. Ám a buddhista erkölcsi szabályok nem pusztán a közösség együttélési előírásai, vagy a jó karma elérését célozzák, hanem az egyén spirituális fejlődésének eszközei is, éppen ezért a Dharma szellemiségében gyakorló számára a motivációt nem a szabályok betartásából származó kedvező életkörülmények, hanem az abból adódó egyéni fejlődés adja. Tehát fontos a cselekvések megítéléseben az indíték és annak a gyümölcse is. A káros tettek még több szenvedéshez vezetnek és akadályozzák a szellemi fejlődést.

„A szellemi hagyomány nem sekély patak, amelyben az ember megmárthatja a lábát, hogy utána gyorsan visszahúzódjon a partra, hanem hatalmas folyam, amely az élet egész tájképén végig hömpölyög. Ha valaki tényleg utazni kíván rajta, elég bátorsággal kell rendelkeznie ahhoz, hogy eloldja hajóját a parttól, és annak orrát a mélységek irányába fordítsa.”[15]

Ha megnézzük a szabályokat és fogadalmakat, a helyes út rajzolódik ki előttünk, amikor a békére, egyensúlyra törekszünk.

A Négy Nemes Igazság segítségével megérthetjük, hogy a szenvedés megszüntethető, ha éltünket vizsgálva megtaláljuk a létszomj kiváltó okát, a tévedést, és azt megszüntetjük. Talán az erkölcsi fogadalmak lényegét adja az Öt Szabály, mely világira és szerzetesre is egyaránt vonatkozik:

- Az első fogadalom a nem ártás, minden élőlény védelme és segítése.

- A második tartózkodni annak elvételétől, amit nem adtak oda, ami nem csak a lopásra terjedhet ki.

- A harmadik a helytelen nemi élettől való tartózkodás, ami a házasság védelmét is szolgálja, de a szerzetesekre a teljes cölibátus vonatkozik.

- A negyedik a tartózkodás a hazugságtól, és ne kényszerítsünk mást se hazugságra.

- Az ötödik fogadalom a tartózkodás a bódító szerektől.

Ezek, azok a fogadalmak, melyeket minden gyakorló megtart emlékezetében, és próbál betartani élete során. A következő ötös csoport, ahogy azt már fentebb említettem csak a szerzetesekre vonatkozik.

- A hatodik a helytelen időben való étkezés.

- A hetedik a szórakozástól, tánctól, zenétől, énektől, színháztól való tartózkodás.

- A nyolcadik a kenetek, smink és illatanyagoktól való tartózkodás.

A 6-8.ig pont tartózkodását a világi követők is betartják elvonulások alkalmával.

- A kilencedik a magas, széles ágy kerülése.

- A tízedik pedig a pénz, érme, arany – ezüst el nem fogadása.

Ezek, amelyek a helyes magatartásra sarkalják a gyakorlót, mint a Nemes nyolcrétű ösvény[16] tanítása is, mely már nem a karma kerüléséről szól, hanem a középutat írja le a megvilágosodásig.

1. A helyes szemlélet

„A világi helyes szemlélet a kamma törvényének és a cselekedetek erkölcsi következményeinek világos megértését jelenti.”[17]

„Az is szükséges hozzá, hogy megértsük a káros és az üdvös kamma közötti különbséget, az egyes típusok alapeseteit, továbbá azokat a gyökereket, amelyekből ezek a cselekedetek fakadnak.”[18]  A helyes szemlélet a Négy Nemes Igazság megértéséből indul, felkelti bennünk a jóakaratot és az együttérzést.

2. A helyes szándék

„A Buddha magyarázata szerint a helyes szándékok háromfélék: a lemondás szándékai, a jóakarat szándékai és a nem ártás szándékai. E három ellentétes a velük párhuzamba állítható három hibás szándékkal: a vágyvezérelt szándékkal, a rosszakarat által irányított szándékkal és az ártó szándékkal. A helyes szándék mindegyik fajtája szembehelyezkedik a megfelelő fajtájú hibás szándékkal. A lemondás szándéka szemben áll a vágy szándékával, a jóakarat szándéka a rosszakaratéval, a nemártás szándéka pedig az ártó szándékkal.”[19]

Ha helyes a nézet, akkor az helyes szándékot eredményez. A helytelen nézetből ugyanis mohóság és gyűlölködés fakadhat. Minden ember boldogságra törekszik ezért fontos a helyes nézet, melyekből helyes tervek és célok, aztán tettek, szavak születhetnek. A helyes szándék bennünk van egy érzés formájában, mely törekvésre buzdít minket segítő, építő hozzáállással. A mohóság és a vágy helyett – a lemondás szándéka, a gyűlölet és ellenszenv helyett – a jóakarat, együttérzés, melyet gyakorlás útján érhetünk el először magunk felé, majd mások felé. Hasonlóan, az ártás ellenszere az ártalmatlanság, így köthető össze az erkölcsi hármas ebben tanításban.

Az ösvény következő lépései az erkölcs szempontjából a Pancsasíla (Öt szabály) fogadalmait foglalja magában. Fontos megjegyezni, hogy az ösvénynek létezett világi és világfeletti értelmezése is, itt az erkölcs szempontjából a világi értelmezést követjük.[20]

3. A helyes beszéd

„A Buddha a helyes beszédet négy összetevőre bontja: tartózkodás a hamis beszédtől, tartózkodás a rágalmazástól, tartózkodás a durva beszédtől és tartózkodás a haszontalan fecsegéstől. (…) a beszéd és az abból sarjadó írott szó rendkívüli következményekkel járhat, jó és kártékony értelemben egyaránt.”[21]

Itt is a szándékon van a hangsúly és az igazságra törekvésen, mert sokszor a negatív beszéd gyökere a harag, a gyűlölet, a kegyetlenség, ami előre megfontoltságot feltételez. Fontos kiemelni, hogy napjainkban ez már az írásra, csetelésre, kommentekre is kiterjeszthető. Beszédünk legyen helyes, és a valóságot tükrözzük vele, a negatív szándék nélkül, az igazságra törekedve.

4. A helyes cselekvés

„ A Buddha a helyes cselekvés három összetevőjét említi meg, nevezetesen: tartózkodás az élet elpusztításától, tartózkodás annak elvételétől, ami nincs odaadva, valamint tartózkodás a helytelen szexuális viselkedéstől.”[22]

A helyes cselekvés a testi cselekedetekre utal. Alapja az önfegyelem, önmegtartóztatás lelki tényezője, de magában foglalja a fogadalmak egyes pontjait, pl. az élet és más emberek tárgyainak, szeretteinek óvását is.

5. A helyes megélhetési mód

„(…) arra irányul, hogy az ember a megélhetéséhez szükséges javakat tiszteséges úton szerezze meg. A világi tanítványoknak számára a Buddha azt tanítja, hogy a javakat bizonyos normák betartásával kell megkeresni. Kizárólag törvényes úton szerezhetjük meg azokat, törvénytelenül nem; ezen kívül békés úton, erőszak és kényszer nélkül, tisztességesen, csalás és félrevezetés nélkül szabad szert tennünk ezekre, olyan módon, hogy ezzel ne okozzunk kárt és szenvedést másoknak. A Buddha ötféle megélhetési módot sorol fel, amely árthat másoknak, s ezért kerülendő: a fegyverkereskedelem, az élőlényekkel folytatott kereskedés (ideértve a vágásra történő állattartást, rabszolgakereskedelmet és prostitúciót), a hústermelés és húsipar, valamint a mérgek és a részegítő anyagok értékesítése. Ezenkívül a javak megszerzésének többféle tisztességtelen eszközét is megnevezi, amelyek ugyancsak a helytelen megélhetési mód körébe tartoznak: ilyen a csalás, árulás, jóslás, szélhámosság és uzsora.”[23]

Törekedjünk rá, hogy megélhetési módunk legyen harmonikus, kiegyensúlyozott és békés magunk és a külvilág számára egyaránt, tehát a nem-ártás elvén nyugodjon. Viselkedésünk megtisztítása az előző három pont betartásával érhető el. A helyes viselkedés az ösvény következő részét készíti elő.

6. A helyes erőfeszítés:

„(…) biztosítja a feladat által megkívánt energiát.”[24]

„A Buddha nem győzte újból és újból hangsúlyozni, mennyire nagy szükség van az erőfeszítésre, a szorgalomra, az erőkifejtésre és a lankadatlan kitartásra. Az erőfeszítés azért olyan lényegbevágó, mert a saját megszabadulását mindenkinek magának kell véghez vinnie. A Buddha megteszi, ami tőle telik, s megmutatja a szabaduláshoz vezető utat; ránk vár azonban az ösvény gyakorlatba való átültetése, ami energiát igénylő feladat. Ezt az energiát a tudat művelésére kell fordítanunk, ami az egész ösvény gyújtópontja.”[25]

A mindennapi szorgalmunk és kitartásunk a tan felé rendkívül fontos. Megszüntetni magunkban a rossz szokásokat, a lustaságot, nemtörődömséget, passzivitást és segíteni a jó szokások, hajlamok kifejlesztését, mint például a szorgalom, törekvés a tanulásra, fejlődésre. Ezt az energiát, erőt más szemszögből is nézhetjük: 

„Négyféle erő létezik, ó szerzetesek. Melyik ez a négy? A bölcsesség, a tetterő, a feddhetetlen élet és az adakozás.”[26]

A bölcsességre egy napjainkban keringő ide illő idézetet is találtam: „A bölcsesség annyiban több az intelligenciánál, hogy az magában foglalja a megértést, együttérzést, élettapasztalatot, belső békét és a megérzéseket.”[27] Ezek igazából kéz a kézben járnak.

7. A helyes éberség

„(…) biztosítja (…)  a tudatosság stabilizálási pontjait”[28]

„A helyes éberség gyakorlásakor a tudatot arra képezzük, hogy a jelenben maradjon nyitottan, csendesen és figyelő készenlétben, s az adott pillanatban zajló eseményeket szemlélje. Mindenfajta megítélést és értelmezést fel kell függeszteni, vagy ha mégis bekövetkeznének, a puszta észrevételezést követően el kell őket ejteni. A feladat az, hogy egyszerűen tudomásul vegyük, bármi merül is fel vagy fordul elő, oly módon lovagolva az események változásain, mint egy szörföző a tenger hullámain. Az egész folyamat egyfajta állandó visszatérés a jelenbe, az itt és mostban való tartózkodás anélkül, hogy kicsúsznánk belőle s elragadna minket az elterelő gondolatok sodrása.”[29]

„A Buddha szerint „az Éberség négy alapzata[30] az egyetlen út (…) a lények megtisztítására, a nyomorúság és bánat legyőzésére, a fájdalom és szomorúság megsemmisítésére, a helyes ösvény elérésére, a Nibbána megvalósítására.” Ezt nem valamiféle szűklátókörű dogmatizmus meghirdetése érdekében nevezi a Buddha az „egyetlen útnak”, hanem azért, hogy rámutasson, a megszabadulás elérése csak a tapasztalási mezőnek abból a mélyreható szemléléséből fakadhat, amire a helyes éberség gyakorlásakor vállalkozunk.”[31]

Abban segít, hogy úgy lássuk, tapasztaljuk a világunkat, a dolgokat a jelenben, ahogyan vannak, megkülönböztetés és előítélet mentesen. Ennek fejlesztéséhez nélkülözhetetlenek a meditációs gyakorlatok.

8. A helyes elmélyedés

„A kommentárok úgy határozzák meg a szamádhit, mint a tudat és a mentális tényezők szabályos és egyenletes összpontosulását egy tárgyra. A szamádhi, mint üdvös elmélyedés összegyűjti a tudatállapotok többnyire szétszórt és csapongó áramlatait, és egyfajta belső egyesülést hoz létre. Az elmélyült tudat két szembetűnő jellemzője az egy tárgyra irányuló megszakíthatatlan figyelem és tudati működések ebből következő megnyugvása. Ezek a tulajdonságok különböztetik meg az összeszedett tudatot a koncentrálatlantól.”[32]

A koncentráció, a tudatot rugalmassá, nyugodtabbá és állandóvá teszi, alkalmassá arra, hogy bármilyen üdvös tárgy felé forduljon, és azon erőfeszítésmentesen hosszú időn át időzőn.

A buddhista erkölcs részéről itt már látni, hogy az élet védelme nagyon fontos, mind a karma szempontjából, mind az ösvény szempontjából. Manapság már átértékelődtek, vagy eltűntek az erények, de a Buddha tanítását alapul véve ez lenne a helyes minden ember számára. A fenti elvek a tibeti buddhizmus szerint az egyéni megszabadulás ösvényének szabályai, hiszen az előírások célja az önuralom, a megfékezés, a lemondás. Mit ne tegyünk, tulajdonképpen ezt írják le a szabályok, tehát tiltó előírásokról beszélünk.

Mit jelent az egyéni megszabadulás? Az egyéni megszabadulás lényege, hogy a gyakorló a befelé fordulás révén rálát az akadályokra, majd a meditáció lépései által végül megszabadul az én képzetétől. Ez még akkor is magányos út, ha valaki a szerzetesi közösségben gyakorol. Ehhez a rendszerhez tartozó szabályok az önuralomról, megfékezésről szólnak, arról, hogy mit ne cselekedjek, ha helyesen szeretnék élni. Igaz, tiltó szabályokként írtam le, de a jó értelemben és a jó célt kitűzve. A Buddha minden beszédében azt juttatta kifejezésre, hogy „törekedjetek…”

2.2. Hasonlóságok, avagy kitekintés más vallásokra

Ezek a már említett örökérvényű szabályok, melyek ma is pontosan mutatják a helyes utat. Ám aki nem ismeri a Nemes Nyolcrétű Ösvényt, az is találkozhat ezekkel a gondolatokkal, hisz Mózes is azt mondta, hogy aki a parancsokat megtartja, okosságra és bölcsességre tesz szert. E a parancsok közt is találunk hasonló tanokat, amit Buddha is megfogalmazott. Például: ne ölj, ne lopj, ne hazudj. Minden előírásra nem mondható ki az egyezés, de a hasonlóság kijelenthető.

Gondoljunk csak a Tíz parancsolatra:

1. Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!
2. Isten nevét hiába ne vedd!
3. Az Úr napját szenteld meg!
4. Atyádat és anyádat tiszteld!
5. Ne ölj!
6. Ne paráználkodj!
7. Ne lopj!
8. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!
9. Felebarátod házastársát ne kívánd!
10. Mások tulajdonát ne kívánd![33]

Vagy gondolhatunk egyes zsoltárokban megjelenő intelmekre:

„Uram, ki lakhat a te hajlékodban?

Előénekes: Aki bűn nélkül éli életét, és helyesen cselekszik.

Aki igazat gondol szívében, kinek rágalmat nem beszél szája.

Hívek: Uram, ki lakhat a te hajlékodban?

E: Aki felebarátjának nem tesz rosszat, * aki nem gyalázza embertársát.

Aki a gonoszt semmibe veszi, de tiszteli az istenfélőt.

H: Uram, ki lakhat a te hajlékodban?

E: Aki pénzét uzsorára nem adja, és vesztegetést nem fogad el az ártatlan ellen.

Aki így éli életét, soha meg nem rendül.

H: Uram, ki lakhat a te hajlékodban?”[34]

Párhuzam alakulhat ki, amit például a Dalai Láma könyvében is megfigyelhetünk, ahol azt írja:

„(...) jó példa az Evangélium igéje, mely szerint: „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel.” Ez a tanítás világosan int a türelem gyakorlására. Számomra az Evangélium fő üzenete embertársaink szeretete, melynek kibontakoztatását az Evangélium Isten szeretetével indokolja. Ezt úgy értelmezem, hogy végtelen, határtalan szeretet tárulhat ki a szívünkben. Ehhez hasonlóan a vallási tanítások igen erőteljesek és hatékonyak lehetnek saját jó tulajdonságaink gyarapításában és kiterjesztésében.”[35]

 

3. A közösségi élet erényei

A mai világban megfigyelhető, hogy az erény és erkölcs hanyatlása itt van körülöttünk, a családi viszonyok tönkre mennek, mert a gyermekek már nem ismerik a tiszteletet, és ennek folyományaként nem tisztelik a körülöttük lévőket sem. Az emberiség nagy része nem tudja, hogyan kell helyesen viselkedni. Felbomlottak az eddig biztonságot nyújtó társadalmi kötelékek, az értékrend is megváltozott, az emberek keresik a kapaszkodókat. Van, aki a gazdagságot bálványozza, van, aki tudatmódosító eszközökhöz nyúl, valaki mások kárán akar érvényesülni és vannak, akik csak önmagukkal foglalkoznak.

 Őszentsége, a Dalai láma is kiemeli a fontoságát a tiszteletnek, az erényeknek és több hasznos dolognak is. A Boldogság művészete című könyv, melynek alcíme Kézikönyv az élethez, teljes mértékben megállja a helyét a dolgozatomban, hisz minden embernek az a célja, hogy kiegyensúlyozott és boldog legyen, arra törekszünk, hogy jobb legyen az életünk. Íme egy részlet, mely összefoglalja, hogy a vallások hasonlóak és az emberi egyetemes jóságra törekednek.

„Az összes világvallás hatásos segítséget jelent az emberiség számára. Mindegyik arra szolgál, hogy az egyén boldogabb, a világ pedig jobb legyen. Ám ahhoz, hogy a világ a vallás révén jobb hely legyen fontos, hogy az egyén komolyan kövesse vallása tanításait. Be kell építenie a vallási tanításokat az életébe, éljen bárhol is, hogy belső erőforrásként tudja azokat használni. Ehhez meg kell értenie vallása tanait, nem csupán az értelem szintjén, hanem mély átérzéssel, hogy belső élménnyé váljanak. – Azt hiszem, az ember képes mély tisztelettel fordulni a legkülönfélébb vallási hagyományok felé. E tiszteletnek az az egyik oka, hogy erkölcsi keretet biztosítanak, amely irányítja egy ember viselkedését, ennek pedig pozitív hatása van. Például, a keresztények Istenben való hite koherens és egyértelmű etikai keretet ad, amely meghatározza az emberek életmódját”[36]

Vagy vegyük például Kant egyik kijelentését: „Szép az, ami érdek nélkül tetszik.”[37] Életünk során ez egy nagy igazság és példa a helyes hozzáállásra is, ahol nem a szerzés, nem az érdekek motiválják a törekvéseinket. Az erények és a közösség kapcsolatában talán az egyik legfontosabb a párkapcsolatok és a barátság kérdése.

A kapcsolatokban fontos a helyes értékrend, ahogy az is, hogy a legjobbat kívánjuk a másiknak, ahogy ő is nekem, így születnek az igaz barátságok. Őszinteséggel kiállják ezek a barátságok az idő, az eltérő társadalmi helyzet, a családi, nemi, anyagi helyzet próbáját. Az életre szóló barátság leginkább azért lehetséges, mert elfogadjuk a másikat, nem akarjuk megváltoztatni, nem várunk el tőle semmit, nem hisszük, hogy jobban tudjuk, hogy mi jó neki. Őszinteségem, odaadó figyelmem adom a másiknak. Nem vetítjük bele a kapcsolatokba a saját hiányosságainkat, esetleges hibáinkat. Alázattal, elfogadással vagyunk egymás felé.

Az erény és morál kérdéskörét kutatva találtam rá a következő művekre melyeket római számmal jelölök.

3.1. A gyakorlati erények

I. André Comte-Sponville – Kis könyv a nagy erényekről című[38] művében a főbb erényeket tárgyalja. Ezek már a társadalmi, világi élet erényei, melyek nélkülözhetetlenek a társadalomban való éléshez. Nem csak azt mondja el, hogy mit ne tegyen az ember, hanem a helyes szándékról, kommunikációról és erényes tulajdonságokról beszél, tehát itt már ajánlásokat találunk, nem csak tiltásokat, mint az egyéni megszabadulás szabályrendszerében (ahogy azt már az előző fejezetben láttuk).

• Ebben olvasható, hogy az erényes ember egyik minősége az udvariasság.[39] A mai világban kimerül az előre engedéssel az ajtóban, viszont a köszöntések is elmaradnak már. Gyerekkoromban mindig a fiatal köszönt az idősebbnek udvariasság és tisztelet jelképeként.
• A hűséget[40] úgy is értelmezi, hogy az elveihez, ígéreteihez az ember minden körülmények közt hű marad, mint a feleségéhez, barátaihoz, munkájához a férfi. „A hűséges szellem: maga a szellem. (…) A hűség nem csak egy érték a sok közül, egy erény a sok közül: ez az, ami által és amiért egyáltalán vannak értékek és erények. Mivé lenne az igazság az igazak hűsége nélkül? A béke a békeszeretők hűsége nélkül? A szabadság a szabad szellemek hűsége nélkül? S mit érne maga az igazság az igazságszeretők hűsége nélkül? (…) A hűség az emlékezet erénye, s erényként maga az emlékezet.”[41]
• A bölcs elővigyázatosság, a fegyelmezettséget, a megfontoltságot is jelenti, ami a helyes útkeresést is szolgálja, valamint biztonságot is nyújt. Még modern értelemben is meghatározza az erényt, és ugyan a jelenben létezik, de a jövővel számol.[42] „A bölcs elővigyázatosság választja el a cselekvést a kapkodástól, a hőst a forrófejűtől.”[43]
• A mértékletességről[44] már volt szó az előzőekben, de itt arról is olvashatunk, hogy örömet lelni a megfelelő módon, viselkedésben, egyféle szabadságot is tartogat az embernek. Az önfegyelem is ide tartozik, mely nem a szabályok követését jelenti, mert az már természetes, azon felül nyitott és önzetlen az élőlényekkel szemben cselekvései és kisugárzása harmonikus, tettei pedig tiszták és jók.
• A bátorságot[45] is megtaláljuk a könyvben, melyet úgy magyaráz, hogy az ember megteszi, amit meg kell tennie, és vállalja a tettei miatt a felelősséget. A bátorság növeli a tiszteletet. Veszedelmes bűvölet is lehet a bátorság, ha átmegy vakmerőségbe. Az biztos, hogy a bátorságban megnyilvánul legalábbis a készség arra, hogy kivonjuk magunkat az ösztönök és félelmek puszta játéka alól, mondjuk egyfajta önuralom a félelmeink uralására, készség, amely ha nem is mindig erkölcsös, de legalábbis – nem elégséges, de szükséges – feltétele minden erkölcsiségnek. A félelem ezzel ellentétben, önző.
• Az igazságosság[46] tekinthető tökéletes erénynek, hisz, ha értékről beszélünk, feltételezhető az erény, amit az emberségesség is megkövetel. Igazságosságból nem születik rossz. Arisztotelész pl. azt mondta, hogy „az igazságosság, legmagasabb foka a méltányosság: mert az egyenlőség, amelyre törekszik, vagy amelyet megteremt, elvi egyenlőség, szemben a ténybeli egyenlőtlenségekkel, sőt gyakran azokkal szemben is, amelyek a törvény túlságosan gépies vagy hajthatatlan alkalmazásából születnek.”[47]
• A nagylelkűség az a tulajdonság, ami talán nagyon sok helyzetben hasznos, bele tartozik a szolidaritás, az odaadás, a bőkezűség, egyfajta szeretet és törekvés.[48] Nagylelkűség mikor a gyakorló számára a máson szinte bármilyen módon való segítés magától értetődő.
• A részvét is egy erény, ami szintén együttérzésen alapul. Fájdalomban vagy szomorúságban, pl. a gyászolóval, elesettel, nélkülözővel, beteggel szemben.
• Az irgalmasság[49] is ide tartozik, mely a könyörület mellett, a kegyes adakozás mellett, a nagylelkű megbocsátás intellektuális erénye.
• A hála[50] érzése és adása talán a legkellemesebb érzetű erény. Különös és hatalmas dolog, de igaziból nincs kész forgatókönyv rá, vagy séma. Igazából egyfajta értékelés, pozitív értelemben. A hálával elismerjük azokat az ajándékokat, amelyet az élet adott nekünk, hálásak lehetünk azoknak a személyeknek, akik ebben közreműködtek. A hálás ember sok pozitív érzést él meg, boldogabb, mint mások. Ezért pl. érdemes minden este elgondolkodni azon, miért lehetünk hálásak aznap. Sokkal elégedettebbek és ezáltal boldogabbak leszünk. Ha a hálának hangot is adunk, pl. köszönet formájában, másokat is boldoggá teszünk.
• Az alázat[51] jelenti azt, hogy elismerjük saját korlátjainkat, hogy elismerjük azt, hogy valamit még nem tudunk, de nyitottak vagyunk az ismeretre szert tenni. Tisztelet, elengedés, elfogadás, méltóság. A dolgaink felé fordulás alapja kellene, hogy legyen. Precízebb munkavégzést, odafigyelőbb magatartást eredményezne.
• A legfontosabb pedig minden helyzetben a türelem[52], ami mértéktartás és tolerancia is, de a szeretet legnagyobb erénye is. A pedagógia is nagy hangsúlyt fektet rá, hisz az életünk során lelki és testi megpróbáltatások, kihívások érnek bennünket, melyeket türelemmel szemlélni kifizetődőbb, és megoldásuk, elviselésük is könnyebb így. A türelem a buddhista tanok szerint már egy magasabb szint, mert elvárásmentes állapot, amikor a gyakorló minden helyzetben harmonikusan képes jelen lenni.

Ezeken kívül, a tisztaság, szelídség, jóhiszeműség, egyszerűség, a humor is megtalálható a könyvben az erények sorában.[53]

Erények felsorakoztatása a Páramiták tanítása is, melyben a fentieken túl olvashatunk az energia, a meditáció és a tudás erényéről is.

„A mahájána buddhizmusban a bódhiszattva ösvényre lépőknek hat fontos elmeállapot – a hat páramitá – kialakítására is szükségük van. A páramitá szót általában “tökéletesség”-nek szokták fordítani, mert ha tökélyre sikerül fejleszteni, akkor segítségükkel elérhetjük a megvilágosodást és a megszabadulást. De a szanszkrit jelentése alapján, amely “túláradó, túlnyúló, kiterjedő”, nevezhetjük a hat páramitát “túlvivő magatartásnak” is, hiszen valamilyen formában keresztülvihet problémáinkon. A hat páramitá kifejlesztése több szempontból is nagyon hasznos: képessé tesznek arra, hogy megoldjunk vagy akár el is kerüljünk különböző problémákat, segítenek abban, hogy minél távolabb tarthassuk magunkat a zavaró érzelmektől és zavaró elmeállapotoktól és általuk képessé válhatunk, hogy mások legnagyobb segítségére lehessünk. A hat páramitá fejlesztése közben tartsuk szem előtt ezeket a célokat, hogy erőt adjanak a folytatáshoz.”[54]

Az energia (törekvés páramitája), amely a gyakorlóban sosem fogy el és cselekvései során csak egyre többre tesz szert, erény. A meditáció, még ha nem is a meditáció tökéletessége, de jelen van az élet minden pillanatában, itt és most, a valóságot szemlélve, együttérző éber tudatossággal. Minden perce, cselekedete már maga a meditáció. A tudás az, amikor megszűnik a kettősség és valódi bölcsesség látás alakul ki, mindennek a valódi természetét látva, előítélet nélküli és kiegyensúlyozott minden helyzetben (szkr: pradnyá páramitá).

A buddhista szemlélet követője a gyakorlatban elsajátítja a kedvességet, szeretetet, kiegyensúlyozottságot, türelmet, toleranciát, elfogadást, kitartást, segítő készséget, lemondást. Viselkedésében pedig ezek vállnak irányadóvá.

3.2. Versekben rejlő utalások

A Buddha tanításai gyakran verses formában maradtak fent. A ritmus segít a könnyebb memorizálásban, másrészt esztétikai értéket is ad a közölt bölcsességhez. A legtöbb verses műben használható leírásokat kapunk akár az önuralomhoz, érzékszervi tapasztalatok kezeléséhez és az életmódhoz is.

II. Ezek közül a Dhammapadát[55] választottam, ami Fórizs László fordításában Az Erény Útja címet kapta.

„Éld jól az életed, összhangban az Úttal-

kerüld a szórakozott életet.

A helyesen élt élet

megelégedettséghez vezet,

mind most, mind a jövőben”[56] – 169. vers

Ez a vers leírja a tanítások lényegét, amire az embernek törekednie kellene.

A következő versszakok egy állandó problémát fogalmaznak meg. Kortól függetlenül a kritizálás egy olyan hajlam, amit meg kell tanulni kezelni.

„Ősidők óta az a helyzet,

hogy kritizálják azokat,

akik túl sokat beszélnek,

ahogy azokat is akik túl keveset,

és azokat is akik meg se szólalnak.

A világon mindenkit ér kritika.

Sosem volt, sosem lesz,

és most sincs

senki, akit csakis bírálnak,

vagy teljesen dicsérnek”[57] – 227-228. vers

A Dhammapadában létezik egy kifejezetten az erkölcsiséggel foglalkozó fejezet. Az erény fejezetében szintén költői szépséggel megfogalmazott tanításokat, találhatunk. Ami az eddig olvasottakhoz kapcsolódik. Ezen részt olvasva az ember elgondolkodik saját életén, eddigi döntésein. Vajon helyesen cselekedett eddig? A fordításokban arról olvashatunk, hogy fontos, nem csak saját magunkra tekinteni, hanem a külvilágra is, az ott élőkre is. Lényeges hasznos dolgokra időt szakítanunk és kerülni, ami számunkra káros vagy felesleges. Az első szabály az erőszakmentesség, ezt követve az élet minden színterére be kell tudnunk ültetni az igazmondással együtt, figyelve arra, hogy másoknak ne ártsunk akár az őszinteségünkkel. Ugyanebben a részben hívja fel a figyelmet a Buddha a fecsegésre, sok beszédre, ami a helyes beszéddel, cselekvéssel, életvitellel áll összefüggésben, ami a Nemes Nyolcrétű Ösvény részét is képezi.

Azt találjuk, hogy aki a csendben boldogságát leli, az félelem és gyűlölet nélkül élő, bölcs ember. A törvény támaszává úgy válik valaki, még ha keveset is tud róla, hogy aszerint cselekszik. Felhívja a figyelmet arra is, hogy attól, hogy valaki megöregszik, nem lesz a vének közül való, más szóval bölcs és tiszteletre méltó. Ahhoz helyesen kell élni, tanulni, gyakorolni és fejlődni. Tiszteletreméltóvá irigy, kapzsi, csalárd ember nem válhat, ki kell irtani ezen tulajdonságok gyökerét, a gyűlöletet is, hogy azzá válhasson. Követőnek, gyakorlónak lenni nem egyszerű hóbort, hanem igenis fontos, elhivatott tevékenység, melynél be kell tudni tartani a fogadalmakat, majd annyira elsajátítani, hogy már az élet velejáró része legyen. Úgy él helyesen a bölcs, hogy képes legyen kiirtani magából a kapzsiságot, vágyat és mindenféle bűnt. Kolduló szerzetessé nem az alamizsnás edény teszi az embert, hanem az, ha a Törvény és Tan szerint él.[58]

„A hallgatástól nem válik bölccsé

a balga és tudatlan; azáltal lesz bölcs valakiből,

hogy – mintha mérleggel egyensúlyozná ki –

mindig a jót választja, a rosszat pedig elkerüli.

Aki mind a jó, mind a rossz világát megérti,

azt hívják bölcsnek az emberek”[59] – 268-269. vers

A bölcsesség elérése, nehéz feladat. Érteni kell a jó és a rossz világát egyaránt, és csak a jót tenni. Kiválasztott az lehet, aki senkinek és semminek nem árt, semmilyen módon. A Buddha felhívja a fejezet utolsó versében a figyelmet az életút fontosságára, és arra, hogy a gyakorló nem ocsúdhat fel vagy dőlhet hátra, ha egy kis fejlődést tapasztalt magában, amíg a szenvedélyek kioltását teljesen el nem érte.[60]

3.3. Útmutató tanítás

III. A buddhista irodalom egyik kiemelkedő, útmutató írása Thogme Zangpo szövege[61], A Bódhiszattva 37 gyakorlata, melyben az emberi élet értékéről, a barátok megválasztásáról, a sérelem, a harag és a ragaszkodás kezeléséről találunk bölcs tanácsokat, vagy épp arról, hogy a nehéz helyzetekben is van, amit a fejlődésünkre használhatunk. Az erények, az erkölcsök megélését önti a szerző más formába. Ezek már a Buddha után közel két évezreddel íródtak azzal a céllal, hogy segítsék a tanok gyakorlását.

A szövegben világi életből vett helyzeteket és azok megoldási, kezelési lehetőségeit is találunk a meditációs instrukciók mellett. A buddhista ösvényt írja le a hétköznapi élet fogadalmaival és történéseivel példázva, irányt mutatva a helyes cselekvésre. Thogme Zangpo ösztönöz minket, hogy adakozzunk, mert örülünk az adakozásnak, és azaz „öröm” a jutalmunk, hogy adtunk, hisz az adakozás rendkívül élvezetes, ha úgy csináljuk, hogy nem várunk érte semmit. A 25. vers kiemelkedik a szövegből, mert jól beültethető a hétköznapi életünkbe.[62]

A szöveg tiszteletadással kezdődik, mint általában minden tanítás és gyakorlat, hisz a legfontosabb az alázat, tisztelet mindenben, valamint nyitottság a Tan forrása felé. Szó esik a tanítás elején az emberi élet előnyéről és arról, hogy használjuk ki ez adta lehőségeinket, továbbá a helyes barátok megválasztásának fontoságáról, a zavaró környezet megfigyeléséről és elhagyásáról, a ragaszkodásunk felszámolásának az előnyeiről is és a fokozatosság ösvényéről. A gyakorlás, tanulás, fejlődés folyamatosságára is felhívja a figyelmet, hisz minden változékony körülöttünk. Ehhez fontos jó tanácsadót találnunk, ugyanúgy, mint megfelelő barátokat az életben.

Elmondja, hogy a menedékvételt követően a biztonságos irány a jó helyre tartozás, az erkölcsös tettek gyarapítása és az ártó tettek kerülése. A létforgatagból való megszabadulás mellett mások segítése is fontos pillére a bódhiszattva útnak úgy, mint boldogságunk, érdemeink felajánlása más lények szenvedésének megszüntetésére.

Ezt követően jön az ártással való foglalkozás. Ilyen pl. az a jótanács, hogyha meglopnak minket, akkor az eltulajdonított tárgyat ajánljuk fel az elkövetőknek, és engedjük el a hozzá való ragaszkodásunkat. Sőt, kívánjuk nekik, hogy találkozzanak ők is a Tannal!

Ugyancsak hasonló tanács, hogy ha valaki súlyosan ártana nekünk, akkor se legyünk dühösek, inkább együttérzőek. Vagy amikor mások kellemetlen dolgokat mondanak nekünk, kiabálnak velünk, sértegetnek bennünket, fontos, hogy akkor se vágjunk vissza hasonló stílusban. Amikor kritizálnak bennünket, vagy kibeszélik hibáinkat, tekintsünk azok hasznára, hisz rávilágítanak hibáinkra, így kijavíthatjuk őket. Ha egy szerettünk ellenségként tekint ránk, akkor kezeljük úgy, mint a beteg gyermekünket.

Mindezek után, jöjjön a 17. versszak, s hozzá nézzünk pár kommentárt:

(17.) „Még, ha egy velünk azonos, vagy alacsonyabb sorból származó ember, a gőgjét rendszeresen ránk erőlteti, Akkor is kezeljük őt mesternek kijáró tisztelettel, Fejünk búbjának érintésével. Ez a bódhiszattvák gyakorlata.”[63]

Fontos, hogy ne ugyanabban a stílusban szóljunk vissza, inkább vegyünk egy mély levegőt és nyugodtan, kedveséggel reagáljunk, hiszen nem tudhatjuk, hogy miért bánik így velünk. A helyzeteket, amikben vagyunk, megvizsgálhatjuk más oldalról is.

Ezen a ponton elgondolkozhatunk azon, hogy vajon mi lehet az emberi konfliktusok legfőbb oka napjainkban. Számomra a tiszteletlenség és megértés hiánya a legfőbb ok, de a bizalmatlanság is ide tartozik. Nem fogadjuk el a másikat, akár egy számunkra idegent úgy, ahogy van. Napjainkban rengeteget ítélkezünk, gorombáskodunk, jelen van az egymás megalázása, kritizálása, akár olyan lényegtelen dolgok miatt is, mert embertársunk nem a divatnak megfélően öltözködik. Jelen világunk felszínes, ha megnézzük, a kapcsolatok szempontjából is. Az érték fogalma, lényege elveszett. Megrendítő azt látni az interneten, hogy az emberek csak azt mutatják meg mikor boldogok, mikor hova utaznak, mit esznek. Ha megkérdezed: „Hogy van?” - annyit mond, hogy „Jól.” Valójában pedig lehet, hogy az ellenkezője igaz, csak nem akarja megosztani, mert fél a problémájáról alkotott véleményektől. Pedig ez napjainkban sem célravezető. Vergilus egyik mondata: „Merni tudó szíveké a világ.”[64]

Kimondani, hogy vannak problémaim, ez és ez a teher nyomja a vállam, vagy épp nehéz helyzetben vagyok, lehetőséget ad őszinte beszélgetésekre. Sokkal felszabadítóbb érzés őszintén viselkedni, mint képzeljük. Kaphatunk támogatást, egy másik nézőpontot, ami közelebb visz minket a megoldáshoz, támaszt, ami fény lehet az alagutunk végén.

Ezen a ponton ki kell térnem még egy napjainkban jelen lévő dologra; ez a negatív kommentek jelensége, amelyet az internet korszaka teremtett. Ha negatív visszajelzést kapunk, rendkívül fontos a megértés és a higgadt átgondolás. Hogy miért? Mert lehet, hogy egy hiányosságomra mutat rá, amiben fejlődhetek. De az is lehet, hogy pont a hozzászólónak vagyunk mi a tükre, de nem tanulta még meg kezelni, használni, elfogadni azt a gyenge pontot, amire mi mutatunk rá. Lehet, hogy sok a problémája, sebe van, amit internetes szitkozódás, szurkálódásokban vetít ki – akár név és arc nélküli formában, hogy önigazolást kapjon, ami lássuk be szomorú. Szem elött kell tartanunk a higgadtságunkat is és azt, hogy ez nem a mi hibánk, nem rólam szól és nem hatásköröm pálcát törni a feje fölött. Inkább félreteszem, elengedem, nem pazarolok rá sok energiát. Csak remélem, hogy egyszer felismeri a viselkedése következményeit és tesz azért, hogy rendbe jöjjön testileg és lelkileg is, egyenesbe kerüljünk és békére leljen az életében. Ugyanígy, ha valaki rosszkedvű, elutasító velem szemben, az sem rólam szól, hanem esetlegesen a másik állapotáról.

Hasonló dolgokat tanított Sántidéva is:

„Sántidéva a boldogtalanság elkerülésére itt egy másik érvet hoz fel: ha a helyzet, vagy a probléma természete olyan, hogy van megoldása, akkor nincs értelme bosszankodni miatta, és értelmetlen a boldogtalanság. Ha viszont a helyzetre, vagy a problémára nincs megoldás, akkor szintén értelmetlen a bosszankodás és a boldogtalanság.”[65]

„(…) az a személy, aki árt vagy bántalmaz, negatív karmát halmoz fel. Mindamellett, figyelmes vizsgálattal azt találjuk, hogy számunkra ez éppen egy lehetőség a türelem és a tolerancia gyakorlására. A mi nézőpontunkból tehát hálásnak kell lennünk annak a személynek, aki a türelem gyakorlásának lehetőségét biztosítja számunkra. Ily módon tekintve, míg az esemény a másik ember esetében negatív karma felhalmozását eredményezi, ezzel egyidejűleg nekünk, a türelem gyakorlása által, módunk nyílik pozitív karma felhalmozására.

Következésképp, miért reagálunk ennyire visszás módon, miért haragszunk arra, aki fájdalmat okoz, ahelyett, hogy hálásak lennénk neki?

(…) a lehetőséget pozitív módon ragadja meg, és negatív karma gyűjtése helyett a türelmet és a toleranciát gyakorolja, erényes, pozitív karmát halmoz fel.

(…) – a türelem és a tolerancia gyakorlásából fakadó erényes karma – csak annak a személynek a tudatában jön létre, aki a türelmet és a toleranciát gyakorolja.”[66]

A következő versszakok a választott műben is a türelem, az önfegyelem, az alázat, az irgalmasság, a nagylelkűség erényének gyakorlására példák. „Togme Zangpo szerint a türelem nagyszerű ok arra, hogy hatalmas mennyiségű pozitív erőt halmozzunk fel.”[67]

Amikor a dolgok rosszul mennek, szegények vagyunk, sok rossz ér bennünket, elkeseredettek lehetünk, és amikor a dolgok jól mennek, akkor meggondolatlanok, mértékletesség vesztettek, sőt akár még arrogánsak is lehetünk. Vagyis, ha negatív dolog ér minket, elszomorodunk, ha pozitív, akkor boldog izgatottság tölt el bennünket, de tudnunk kell, hogy ugyan nem jó, ha szegények vagyunk, de az sem jó, ha gazdagok, ugyanis mindennek van hátránya és előnye, no és veszélye is, ezért fontos a saját magunkra figyelés, az önfegyelem és az együttérzést azokkal szemben, akik hasonló problémákkal küzdenek. Nem a világi jólléttől leszünk erényesek, hisz a helyes úton járók segítik ember társaikat és hasznos dolgokat tűznek ki célul.

Fontos, hogy tudjuk, nincs sok különbség ember és ember között. Saját magunk felismerhetjük minden embertársunkban, akik egyféle tükröt mutatnak nekünk, hogy jobban megismerhessünk önmagunk.

„Útravaló: Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem hogy mijük van; mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.”[68]

Weöres Sándor szavai szép összefoglaló életünkhöz, tanulságos útravalót ad.

3.4. Pozitív tudat

IV. A Lamrim könyv[69] minden ember számára hasznos lehet. Az előszóban azt találjuk, hogy azok számára készült, akik a „tudatuk pozitív átalakítása iránt a jövőben érdeklődést mutatnak és gyakorolni kívánják.”[70] Mahájána alkotások közé sorolható ez is. Itt is sok példa, utalás, tanítás ismerős lehet.

„A buddhizmus ugyanis szembesít a valósággal. Rávezet arra, hogy miként szüntethetjük meg, amit nem akarunk, és hogyan nyerhetjük el azt, amit akarunk. A buddhizmus nem életidegen ideológia, nem elvont elmélet, hanem az általunk tapasztalt valóság tükre. A tanítvány e tükörbe tekintve önmagát látja kendőzetlenül. Meglátja benne a valódi arcát, és a valóságot felismerve megérti, hogy mi helyes és mi a helytelen.”[71]

Ahogy haladunk az ösvényen – hiszen a Lamrim kifejezés arra utal, hogy fokozatos ösvényen gyakorlunk –, minden belátás, motiváció, gyakorlat a megelőzőre épül. Biztosnak és őszintének kell lenniük magunkkal szemben és a tanításokat helyesen megértve gyakorolni. Ez a könyv is felhívja a figyelmet arra, hogy a gyakorlás és az emberekhez való viszonyulás alapja a tisztelet és alázat, nagyon fontosak ezek a tulajdonságok, erények minden élethelyzetben. Nagy jelentőséggel bír, hogy milyen módon fordulunk a mester, illetve embertársaink felé. A kiegyensúlyozottság fontos, ezáltal érhető el a tisztánlátás, ahol kiderül, hogy milyen cselekvésnek milyen következményei vannak. A Lamrim mindenkinek mást és mást mond és minden fejezetében valami mást kell megvalósítani, ami néha kellemes érzést vált ki a gyakorlóból és van olyan is, ami kellemetlent, pont, mint az életben, hisz a Lamrim az értékes emberi életet helyezi előtérbe és annak a kiteljesítéséhez segít bennünket.

„Magunkban kell megteremtenünk a szellemi fejlődésünkhöz szükséges összes feltételt. Ezen a téren azonban még bizonyosan vannak hiányosságaink.”[72]

 A türelem kifejlesztésénél kiemeli, hogy saját természetünk megértésével az is fejlődik. Mind az erkölcsi szabályok, mind a hétköznapi élet normái is azt helyezik előtérbe, hogy úgy viselkedjünk mások felé, ahogy szeretnénk, hogy felénk viselkedjenek.

3.5. A zen a hétköznapjainkban

(A spontánság erkölcse, a tiszta tudat fontosága, a művészet, mint erkölcs)

V. Dobosy Antal két cikkében sok információt találunk az erkölcs és a zen kapcsolatáról. Az első cikk elmondja, hogy régen kevesek vallása volt a zen, mert akik követték, azok kolostorba vonultak. A zen a kolostori gyakorlást helyezte előtérbe, mert abban az időben így lehetett a Tant leghatékonyabban elsajátítani és átadni. Ez eleinte a hagyomány őrzése érdekében történt, de a modern társadalom igényivel együtt egy változás következett be, a gyakorlás kikerült a kolostoron kívülre is. A modern buddhizmusnak egyik feladata, hogy bebizonyítsa, köpeny és kolostor nélkül, a hétköznapi világban, a társadalom részeként is lehet gyakorolni.

„A modern zennek tehát feladata, hogy megmutassa, lehet a zen szerint élni anélkül, hogy felvennénk a szerzetesi köpenyt. Feladata, hogy megmutassa: a zen életmód megvalósítható a mindennapi életben is. Fontosnak tartja, hogy a zen gyakorlást beillessze a hétköznapi élet napirendjébe. Fontos, hogy megtanítsa a zent gyakorolni, a villamoson utazás közben, vagy ha munkánkat és családi tevékenységeinket végezzük, ha kirándulunk, vagy moziba megyünk. De járhassunk táncházba, sportolhassunk és nézhessük a tévét. A mi zen életmódunk a mai, a jelen életet akarja és fogja megoldani, mint ahogy a zen mindig is erre törekedett. A mindenkori tudat az út. Csak ez a tudatunk van. Nincs másik. Ezt kell használnunk, ha eszünk, ha dolgozunk, ha pihenünk, vagy ha szórakozunk. Gyakoroljunk tehát mindig, nem csak ünnepekor.”[73]

A mindenkori tudat maga az út, legyen a gyakorló akárhol, tud gyakorolni, az idő egyszerre áll és egyszerre rohan, de csak a most van és csak a tudatunk! Ez számomra a hétköznapi életben való lehetőséget mutatja be és támasztja alá, hogy gyakorolni bárhol lehet, ahogyan helyesen viselkedni és élni is.

Gordon Smith szavaival: „Az élet értelme, hogy higgy önmagadban, és próbáld elfogadni az élet által nyújtott tanításokat, bármi is legyen az. De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az élet nem csupán egyfajta akadálypálya, amely a fejlődésünket kell, hogy szolgálja. Az élet egy ajándék, amelyet ízlelgetni, élvezni és teljes egészében megélni kell.”[74]

3.5.1. A zen alapelvei

VI. Dobosy Antal második cikke a zen egyik leglényegibb tanításáról szól; a Zen négy alapelvéről. Összefoglalva az elveket fontos, hogy a tanultakat, olvasottakat elsajátítsuk és beépítsük hétköznapi életünkbe, de nem ragaszkodva a szövegekhez szó szerint.[75]

1. „A zen négy alapelve közül az első a tanításokon túlmenő átadást hangsúlyozza. Azt emeli ki, hogy nem lehet mindent írásokból megtanulni, elsajátítani. (…) Vannak tudástípusok, képességek, amikhez csakis más módon lehet hozzájutni. (…) Ilyenkor az illető vagy megtalálja a megoldást, vagy nem. Ez egy olyan elsajátítási módszer, ami túlmutat a megtanításos módszeren. Nem azt magyarázzuk el, hogy hogyan kell megoldani, és nem azt a mozdulatot gyakoroltatjuk, amit el kellene sajátítania.
2. A második alapelv a nem támaszkodás az írásokra elve. Itt azt hangsúlyozza a zen, hogy képesnek kell lenni arra, hogy lemondjunk a támaszokról, hogy a külső támaszok nélkül is szellemi úton tudjunk maradni, és képesek legyünk előre jutni. (…) olyan helyzetek, amire nem adnak útmutatást eddigi ismereteink, eddigi tudásunk, de a hagyomány sem. Ilyenkor legyünk képesek félretenni támaszainkat, és próbáljunk kialakítani saját utat, esetleg egy teljesen új elképzelést is.
3. Közvetlenül az ember tudatára való irányulás, ez a zennek a harmadik fontos sajátossága. Itt a hangsúly azon van, hogy nem közvetítő eszközökön, módszereken keresztül irányulunk a tudatra. (…) Ugyanígy vagyunk érzéseinkkel is. (…) Egyszerűen csak érzem. Ez a közvetlen megismerés. Saját tudatunk megismerése az érzésekhez hasonlóan közvetlen módon is lehetséges. A zen ezt a tudat megismerési módszert igyekszik hangsúlyozni. A meditáció éppen ennek a megismerésnek a laboratóriuma.
4. A zen negyedik sajátossága az, hogy a megvilágosodás, (…) a saját természetünk meglátása által történik. Az által, hogy megismerjük a saját tudati működésünket, átlátjuk tudatunkat, és a magunk és tudatunk viszonyát a világhoz. (…) Ha a zen gyakorló el akar jutni a megvilágosodás állapotába, ne módszereket és eszközöket keressen, ami elvezeti a hőn áhított célhoz, inkább az legyen a célja, hogy közvetlenül megismerje és átlássa saját magát, és ezzel megismerje az ember igazi természetét.”[76]

A tetteink, gondolataink megfigyelésével jó irányba változhatunk. A tanítások ismeretében saját tudatunk vizsgálatával, érzések felismerésével és értelmezésével eljutni a természetes, erkölcsös élethez. Ezekben a felismerésekben például a zen meditáció is segíthet, de befolyásolhatja a viselkedés alapját, a tudatunkat, gondolkozásmódunkat bizonyos szavak, gondolatok ismételgetése, a mantrázás is, valamint az olyan paradox történeteken való szemlélődés, amelyet kóanoknak nevez a zen hagyomány.

 

4. Hogyan változott a viselkedési kódex napjainkig

Az erkölcs fontos része a viselkedésnek, sőt, alapja, hisz aszerint viselkedünk, amilyen erkölcsöket követünk, azaz amilyen az értékrendünk. Hogy mi számít erkölcsösnek, az viszont nagyban függ a kortól, és a világ különböző pontjain is mást és mást jelenthet. Egy fiatal lány európai mércével visszafogottnak mondott nyári öltözete lehet, hogy az arab államokban mélységes felháborodást keltene, és messze nem felelne meg az erkölcsösség és illem ottani szabályainak. De egy szexuális szabatosságú közösség normái is messze különböznek pl. egy katolikus közösség házasság előtti női-férfi kapcsolatokra vonatkozó szabályaitól, vagy például a Krisna gyülekezet még ennél is szigorúbb szexuális életre vonatkozó szabályaitól.

Minden kornak, minden társadalmi berendezkedésnek megvoltak a maga szabályai, erkölcsi normái, viselkedési szabályai és nevelési elképzelései. Mivel a dolgozat témája a mai erkölcsösség, érdemes kicsit átugrani pár évezredet, hogy összehasonlíthassuk Buddha tanait a mai elképzelésekkel.

Ha a közoktatást, köznevelést nézzük, mindig voltak kormányzati elképzelések az intézményesített erkölcsi nevelésről, különösen 1998-tól, de 2012-ben jelent meg az új Nemzeti Alaptanterv a szintén új és fokozatosan bevezetett köznevelési törvény kíséretében, mely az erkölcsi nevelést már nagyon fontosnak nevezik, sőt ezt állítja a fókuszba. Ennek köszönhetően kezdődik meg 2013. szeptember 1-től az iskolákban az erkölcstan tantárgy, mint hitoktatás külön tárgyként és az erkölcstanoktatás.[77] Gyakorlatilag minden felekezet gyakorolhatja a gyülekezetei gyermekeinek oktatását, nevelését, akik pedig világi nevelést kérnek, azok erkölcstan órákon vehetnek részt. Ez a korábbi években még két külön síkon mozgott, a hitoktatás iskolai kereteken kívül, az ún. etika pedig tanórák keretében. Ám ez kevésnek bizonyult. Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, a Magyar Pax Romana és többek között Kopp Mária magatartáskutató is megkongatta a vészharangokat, miszerint napjaink magyar társadalma erkölcsileg beteg. Kopp Mária pszichológus, a Semmelweis Egyetem–MTA „Mentális Egészségtudományok” társult kutatócsoportjának vezetője az egészségi állapot és életminőség hátterét vizsgálta, egészséglélektannal és magatartásorvoslással foglalkozott. Ő úgy ítélte meg, társadalmunk értékvilága folyamatosan romlik, a kétezres évek elejétől pedig rohamosan. Ezt a gazdasági fejlődéssel hozta összefüggésbe, és a régi normák mellőzésével. Cél lett az erkölcsös, önálló életvitelre nevelés, mely a fiatalok céljainak elérését úgy szolgálja, hogy a magánérdeket összeegyezteti a közjóval.

Részletek a Közoktatási törvény célja és alapelvei fejezetből:

„A köznevelés egészét a tudás, az igazságosság, a rend, a szabadság, a méltányosság, a szolidaritás erkölcsi és szellemi értékei, az egyenlő bánásmód, valamint a fenntartható fejlődésre és az egészséges életmódra nevelés határozzák meg.”[78]

„Célja továbbá, hogy a családdal együttműködve cselekvő elkötelezettségre neveljen az igazság és az igazságosság, a jó és a szép iránt, fejlessze a harmonikus személyiség kibontakoztatásához szükséges szellemi, érzelmi, erkölcsi, társas és testi képességeket.”[79]

„Az erkölcsi nevelés lehetőséget nyújt az emberi lét és az embert körülvevő világ lényegi kérdéseinek különböző megközelítési módokat felölelő megértésére, megvitatására.”[80]

A közösségi összetartozás mellett, a pedagógiai kultúra része a bizalom, a szeretet, az empátia, amit nem csak tanítanak, hanem gyakorolnak is.

„Az iskolai közösség élete, tanárainak példamutatása támogatja a tanulók életében olyan nélkülözhetetlen készségek megalapozását és fejlesztését, mint a kötelességtudat, a munka megbecsülése, a mértéktartás, az együttérzés, a segítőkészség, a tisztelet és a tisztesség, a korrupció elleni fellépés, a türelem, a megértés, az elfogadás. A tanulást elősegítő beállítódások kialakítása – az önfegyelemtől a képzelőtehetségen át intellektuális érdeklődésük felkeltéséig – hatással lesz egész felnőtt életükre, és elősegíti helytállásukat a munka világában is.”[81]

A buddhista tanítás hasonló módon az erkölcsre épít, hiszen a síla az alapja a meditációnak, a meditáció pedig a bölcsességnek. Az erkölcsnek létezik egy olyan típusa, ami tiltja az erénytelenségeket, ez főleg a szerzetesi erkölcs kódexe, az egyéni út szabályai, és van olyan típusa, ami ajánl, különféle pozitív, építő erények gyakorlását javasolja, ezt találjuk főként a közösségi szabályokban, a mahájána erkölcsi kódex tanításaiban. Mindkettő nagyon fontos a társadalomban való harmonikus élethez, hiszen az egyénnek is fontos, hogy magát tudja irányítani és fontos az is, hogy képes legyen együtt élni embertársaival.

 

 Befejezés

Dolgozatom célja volt, hogy sok példa segítségével rámutassak azokra a helyes, erkölcsös cselekedetekre, melyek által boldogabb és jobb emberi életre tehetünk szert, ezt a karma törvényére alapozva, mely szerint minden tettünk visszahat ránk. Cselekvéseinkkel megalapozzuk a jövőnk, elkövetkező létünk. Ha „helyesen”, jó szándékkal törekszünk, egyfajta nyugodt lelkiismeretre tehetünk szert. Kiegyensúlyozottságot, békét és jó példamutatást nyerünk vele embertársaink felé.

Próbáltam választ találni a társadalomban több területen jelenlévő ellentétek, néha kibékíthetetlen ellentétek mögött lapuló okra. A feltételezésem az volt, hogy az általános válságot az erkölcs hiánya okozza, de nyilván csak közvetetten. Az ellentétek kezelésében van mit tanulnia az emberek többségének, de erre nagyon jó kapaszkodót, tanításokat találunk napjainkban akár a régi tanításokban, akár az online oldalakon, akár könyvek formájában. Az együttérzés és univerzális szeretet kibontakoztatása lehet a kulcs a megoldásra, amit bármikor gyakorolhatunk. A másság elfogadása, az ítéletmentesség, tolerancia szintén kifejleszthető tulajdonságok. Meg kell tudni figyelni pártatlanul a helyzeteket, illetve fontos meghallgatni a másik fél álláspontját is, tiszteletben tartva a jogait.

Miért integrálhatóak a hétköznapi életbe a buddhista erkölcsről szóló tanok? A buddhizmus lényege talán pont az alkalmazkodás és a másokon való segítés bármilyen formában, akár a helyes út megtalálása, ami alapvető és fontos lehet. A tanok lényege akár önmagunkon, akár másokon való segítés, legyen az elméleti vagy gyakorlati példa. Mert a régi tanok kapcsolatba hozhatók napjainkkal, integrálhatók a hétköznapi problémákba. Ammennyi irányzat, mű, helyszín, annyi körülmény és megoldás, meglátás, alkalmazkodva a korhoz. A cél az emberek szenvedésének a csökkentése, ehhez nagyon fontos, hogy objektíven lássuk a különféle problémákat, felismerjük a finom összefüggéseket a belső és a külső működések között.

Mennyire szűrődött be a buddhista viselkedés az emberek életébe? Tanulmányaim és olvasmányaim alapján egyértelművé vált, hogy a mai értelemben vett helyes viselkedés, és az eredeti tanokban foglat erkölcs hasonlóak. A nem-ártás, valamint a nyitottság gyakorlása jelenthetik a megoldást az érzékeny társadalmi problémákra. Más-más megfogalmazásban, más-más élethelyzetekből hozott példákkal próbáltam ezt alátámasztani. A legtöbben nem tudják milyen sémát követnek, mi alakítja tetteiket, ezzel életüket is. Mégis úgy látom, hogy a buddhista erkölcs szelleme beépült mindennapjainkba, kultúránkba, de talán nem is beszélhetünk buddhista erkölcsről, hanem egy józanságon alapuló, minden lény érdekeit szem előtt tartó viselkedésről, amit újra és újra felfedezünk.

Nagyon fontos a gondolkodásmódunk, viszonyulásunk, mentalistásunk helyes alakítása már gyermekkortól kezdődően, hogy azok valóban erkölcsi alapokat biztosítsanak későbbi fejlődésünkhöz. A mai társadalomban egyrészt kitolódott a gyerekvállalás, másrészt rengeteg a csonka család, ahol a környezetnek kellene jó példával elől járnia, ahhoz, hogy a gyermekkorban megélt hiány, vagy éppen nem megélt példák gyógyíthatóak legyenek.

Az a cél is lebegett a szemem előtt a dolgozat írása során, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy az erkölcs és az erkölcsös élet nem egy elérhetetlen, vagy nehezen elérhető állapot, hanem jónak lenni, józannak lenni egyszerűen megvalósítható.

Honnan tudjam, hogy erényes vagyok? A kérdésre egyszerűnek tűnhet a válasz azok számára, akik az olvasottak alapján magukra ismernek, vagy saját életük jó például szolgál egyes tanokhoz. Ha ezeket a szabályokat követve élünk, függetlenül világi vagy vallási nézetektől, pusztán azért, mert a józanságot tekintjük helyesnek. Legyen szó akár igazmondásról, vagy épp a bódító szerek használatáról. Vagyis, ha valaki ezen elveket szem előtt tartva, ezeket követve él, akkor erkölcsösnek mondhatja magát. Persze mindenféle elbizakodottság nélkül, mértékletesen kezelve a pozitív bírálatot. Így önámítás nélkül, előre látva haladhat a középúton. Elfogadva önmagát és másokat is. A helyes szemlélet lehet a mai világban a megoldás mindenre. Elfogadva az örök változást, hogy minden mulandó, és hogy minden mindennel összefügg. Ez az alapja a befogadásnak, az elengedésnek, és az elégedettségnek is.

Az erény egyenlő a szabálykövetéssel? Nem, de ez nehéz a kérdés. A válasz és a kérdés is félrevezető, mert van rengeteg dolog, ami olyan mintha erényes lenne, de valójában nem az. Szabálykövető lehet az a katona, aki a kiadott parancsot végrehajtja, ami akár az is lehet, hogy egy adott embert meg kell ölnie, de ez mennyire erényes, az már egy teljesen más kérdés. Az erény és az erkölcsösség olyan fogalmak, amelyek részben konvenciókon alapulnak, részben pedig önálló gondolkodáson, nem szabályokon.

Erény-e ma az erény ugyanannyira, mint a korábbi időkben? Igen. Ma az erény helyett az erkölcsöt használják és ez nem véletlen, pedig az erény egy sokkal nemesebb, másabb dolog, mint az erkölcs. Az erény egyfajta képesség, ami belülről, helyes úton vezérli tulajdonosát. Valahol ráadásul az erény sokkal “kifizetődőbb” saját magad számára, de nem megfogható, magyarázható módon. Az erény önmagunknak jó, önmagában hordozza a jutalmát, azt is mondhatnánk, hogy az az erényes ember, aki önmagában önmagával is békében van. Az erkölcs az más, az változó, még földrajzi egységenként is más, hogy mi erkölcsös és mi nem.

A régen erényesnek számító dolgok jelen vannak-e napjainkban is? Valamennyire biztosan, mert minden változik. Nézzük akár az erényöv példáját. Régen az erényes nő olyan volt, aki megközelíthetetlen volt és feddhetetlen erkölcsű. Manapság a szexuális önmegtartóztatás már nem része az erénynek. A nemiségben az embereknek régen nem volt szabadsága, saját döntése. Az erényes viselkedést – akár a Buddha gazdag múltjában, akár Szent Ferencnél nézzük – észrevehetjük, hogy náluk az erény a szabad döntésükből fakad, amikor a külső szabályok helyett a belső út mellett döntöttek. Igaz ehhez sok minden közre játszott, akár az is, hogy gazdag családba születtek, és náluk az erényesség ebben is megmutatkozik, hogy lemondtak a jólétről, mert annyira hajtotta őket a vágy a világ mélyebb megismerésére.

A dolgozat címe: Erény-e ma az erény? Erre azt kell mondanom, hogy igen! A természetesen jelzőt már nem merném azért használni, hisz sokat változott a világ, de létező és nagyon lényeges dolog ma is az erény. Mint a tudat fejlesztésénél is, amíg vannak gyakorlók, addig lesznek követők is. A társadalmaknak pedig az erényekre épülő szokások máig is az alapjai. Az erényes emberek hordoznak valamit, ami nem megfogható vagy kifejezhető, de érződik bennük. Minden embernek úgy kellene az erényességre tekintenie, mint amilyen természetes az, hogy az levegőt vesz. A régi nyelvekről történő fordítások, tanítások elemzése után gondolkoztam el azon, hogy régen, amikor megalkották a szabályokat, a szavak teljesen mást jelenthettek, mint ma. De útravalóul csak azt mondhatom, hogy minden nap felelj meg a saját értékrendednek.

Honnét kaphatunk ma erkölcsi tanítást? Ugyanonnan, ahonnan eddig. Családban az idősebbektől, szűkebb-tágabb környezetünk tagjaitól, intézményesített nevelés során óvodában, iskolában, és aztán a nagybetűs ÉLET-től, a tapasztalásunk útján. A honnét mit sem változott, csak a mérték, a nyomatékosság, a következetesség és az elvárás. Valami azonban érződik… valami változás. Pozitív változás. Egyre több előadást, írást találunk a pozitív gondolkodásmódról, helyes életmódról, felelősségvállalásról, önfegyelemről, mértékletességről minden téren és értelemben, arról, hogy gondolatainkkal se okozzunk kárt. A segítő, építő hozzáállás fejlesztése, a harag, a gyűlölet kerülése, illetve minden olyan dologé, mely az egészségre, vagy bárki másra, illetve bármi másra ártalmas lehet. Összességében, dolgozatomban csupa olyan dolgok szerepelnek, melyek az erkölcsi normákban évezredekkel ezelőtt is megtalálhatók voltak Meglátásom szerint semmi újat nem kell ebben a kérdésben feltalálni, csak jól használni azt, amit a régi idők bölcsei már korokkal ezelőtt tanítottak és az életükkel példáztak.

„Az élet értékéről

Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. Ez kissé szigorúan és általánosan hangzik, de ez az egyetlen igazság, melyet minden következménnyel megismertem. Senki nem ülhet a virágos réten, mint Ferdinánd, a bika, s nem szagolhatja büntetlenül a szép virágokat. Ember vagy, tehát ember módra és az emberek között kell élned. Ember módra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad alján a szándék van: nem ártani az embereknek. Ha megkísérled – feltűnés és hiú szerep nélkül – segíteni az embereknek. Néha csak azzal, hogy nem hallgatod el az egyszerű igazságokat. Néha csak azzal, hogy nem mondod tovább, amit mások hazudnak. Néha csak azzal, hogy nem mondasz igent, mikor mindenki kiabál: „Igen, igen!” Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag hangosan és mellveregetve tiltakozni ellene. A halálos ágyon csak akkor pihensz nyugodtan, ha mindennap, minden öntudatoddal, az igazságot szolgáltad. Néha nagyon egyszerű és kicsinyes az igazság. De te ne válogass. Ennyi az élet értéke.”[82]

 

 

Felhasznált irodalom:

• Ácsán, Munindó 2009. Dhammapada Vizsgálódások. Aruna Publications.(ingyenes terjesztés)
• Ácsán, Szumédhó 2004. Csittavivéka. Budapest: Buddhapada Alapitvány.
• Almási Kitti 2020. Ki vagy te?. Budapest: Kulcslyuk Kiadó.
• Berzin, Dr. Alexander (é.n.) Commentary on “37 Bodhisattva Practices” – Dr. Berzin. [online] Study Buddhism by Berzin. URL: https://studybuddhism.com/en/tibetan-buddhism/mind-training/commentaries-on-lojong-texts/commentary-on-37-bodhisattva-practices-dr-berzin [letöltve: 2021. augusztus 23.].
• Berzin, Dr. Alexander (é.n.) The Dalai Lama: Deepest Bodhichitta in “37 Bodhisattva Practices” (translated by George Dreyfus 1974, edited and revised by Alexander Berzin 1978). [online] Study Buddhism by Berzin. URL: https://studybuddhism.com/en/tibetan-buddhism/mind-training/commentaries-on-lojong-texts/deepest-bodhichitta-in-37-bodhisattva-practices-the-dalai-lama [letöltve: 2021. augusztus 23.].
• Bodhi, Bhikkhu 2012. A Nemes Nyolcrétű Ösvény – Út a szenvedés megszüntetéséhez. Budapest: Filosz kiadó.
• Compte-Sponville, André 2001. Kis könyv nagy erényekről. Budapest: Osiris kiadó.
• Dalai láma - Dr. Howard C. Cutler, (Fordította: Süle Gábor,2000.) 2002. A boldogság művészete – Kézikönyv az élethez. Budapest: Trivium Kiadó.
• Dalai láma (Csörgő Tamás fordította)2015. A Dalai láma könyve a szeretetről és a szerető együttérzésről. Budapest-Tar: Buddhista Meditációs központ.
• Darvas Gabriella (ford.) 2009. Bala Sutta - Megszabadulás az ötféle félelemtől [online]URL: https://a-buddha-ujja.hu/an-9.5/hu/darvas-gabriella?fbclid=IwAR0irmHXqGepIXc76e-MBcaSjkhYaKwcpfr-apKB2ns-3nDPLemt4FQOnRM [letöltve: 2021. augusztus 23.]
• Dilgo Khyentse Rinpoche 2007. The heart of compassion. The Thirty-seven Verses on the Practice of a Bodhisattva (Translated by Padamakara Translation Group). Shambala Publications.
• Dobosy Antal 2014. A fehér selyemszál hossza. (A Tan Kapuja Buddhista Főiskola jegyzete) Budapest: A Tan Kapuja Főiskola.
• Dobosy, Antal 2018. A zen négy alapelve. Zen Tükör, 8(1): 9.oldalszám. [online] URL:https://www.tkbe.hu/kiadvanyok/zen-tukor/zen-tukor-viii-evfolyam-1-szam-2018. [letöltve: 2021. augusztus 23.]
• Alexander Berzin: -A 6 pármaitá. [online] URL:http://studybuddhism.com/en/tibetan-buddhism/path-to-enlightenment/love-compassion/overview-of-the-six-perfections-six-paramitas [letöltve:2021.0918.]
• Tóth Tibor – Bauer Lilla 2012. Az erkölcs szerepe a nevelésben. Az erkölcstan és a hittan helye és szerepe a közoktatásban a változó jogszabályok tükrében. Kapocs, 11(2), 40–49. [online] URL: http://real.mtak.hu/14132/1/Toth--Bauer_Az-erkolcs-szerepe-a-nevelesben.pdf [letöltve: 2021. augusztus 23.].
• Erény : Etimológiai szótár [online] URL: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/e-e-F1E41/ereny-F1F5B/ [letöltve:2021.09.26]
• Erkölcs jelentése. [online] URL: https://hu.encyclopedia-titanica.com/significado-de-moral [letöltve: 2021.09.26.]
• Évközi 22. vasárnap: [online] (utoljára megtekintve 2021-08-29 16:46) URL: https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2021-08-29
• Farkas László (ford.) 1994. A vallomás szavai – Pátimokkha. Budapest: A Tan Kapuja Buddhista Egyház.
• Farkas Pál (ford.) 2009: Dhamacsakkappavattana szutta. S.N. 56.11. l [online] URL: https://a-buddha-ujja.hu/sn-56.11/hu/farkas-pal [letöltve: 2021.09.22.]
• Fórizs László 2012. Az erény útja. Harnham: Aruna Publications.
• Gordon Smith: [online] URL: https://www.citatum.hu/idezet/44672 [letöltve: 2021.08.15.]
• Immanuel Kant [online] URL: https://www.citatum.hu/idezet/9479 [letöltve: 2021.08.15.]
• József Attila. [online] URL:http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/levegot.htm [letöltve:2021.09.26.]
• Kovács Endre (ford.) 2016. Ngulcsu Thogme Zangpo: A Harminchét Bodhiszattva Gyakorlat. Budapest: Khyenkong Karma Tharjay Buddhista Egyház. [online] URL: https://docplayer.hu/6251834-A-harminchet-bodhiszattva-gyakorlat.html [letöltve: 2021. augusztus 23.].
• Márai Sándor 1943. Füves könyv Budapest: Révai kiadó
• Nanamoli, Bhikkhu 1999. The Path of Purification (Visuddhimagga) by Bhadantacariya Buddhaghosa (Fifth edition) Kandy: Buddhist Publication Society.
• Nicholas Sparks: [online] URL: https://www.citatum.hu/idezet/103714 [letöltve: 2021.08.15.]
• Petróczy Gábor (ford.) 2001. Sántidéva: Bódhicsarjávatára. A bódhiszattva ösvény, 1-8 fejezet. Buddhista meditáció sorozat. Tar: Buddhista Meditáció Központ – Budapest: Karma Ratna Dargye Ling. [online] URL: https://terebess.hu/keletkultinfo/Santideva-Bodhisattva.pdf [letöltve: 2021. augusztus 23.].
• Petróczy Gábor (ford.) 2019.Lam rim. Gen Loszang Szönám tanításai a Lam rim A tudat békéjét és boldogságát megvalósító fokozatos ösvény- Gen Loszang Szönám tanításai. Budapest: A Tan Kapuja [online] URL: https://docplayer.hu/47504245-Lam-rim-gen-loszang-szonam-tanitasai-a-lam-rim-meditaciok-gyakorlasarol.html [letöltve: 2021. augusztus 23.].
• Pressing Lajos (ford.) 2009. Mahā-satipaṭṭhāna Sutta - Az éberség alapzatairól. [online] URL: https://a-buddha-ujja.hu/dn-22/hu/pressing-lajos [letöltve: 2021. augusztus 23.].
• Sántidéva: Útmutató a bódhiszattva életviteléhez, VI. Türelem fejezet URL: https://adoc.pub/santideva-utmutato-a-bodhiszattva-eletvitelehez-szentsege-a-.html [letöltve: 2021.08.15.]
• Sonam, Ruth (tr.) 2009. The Thirty-seven Practices of Bodhisattvas. The text The Thirty-seven Practices of Bodhisattvas was composed by the Bodhisattva Togmay Zangpo and translated into English by Ruth Sonam. Commentary by Bhikshuni Thubten Chodron. (For Free Distribution Only) Singapore: Awaken Publishing & Design. [online]
• Szabad bölcsészet- Fogalomtár etika szakosoknak [online] URL: http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/index0cf7.html?option=com_tanelem&id_tanelem=438&tip=0
• Thanissaro, Bhikkhu 1993. Dhamacsakkappavattana szutta S.n.56.11.[online] URL: https://www.accesstoinsight.org/tipitaka/sn/sn56/sn56.011.than.html [letöltve: 2021.09.18]
• Tőkei Ferenc (ford.) Konfuciusz: Beszélgetések és mondások. (Elektronikus kiadás). [online] Terebess Ázsia E-Tár. URL: https://terebess.hu/keletkultinfo/konfuc1.html [letöltve: 2021. augusztus 23.]. URL:https://thubtenchodron.org/wpcontent/uploads/2018/08/37Practices_of_Bodhisattvas_2018.pdf [letöltve: 2021. augusztus 23.].

• Valpola, Ráhula (Tóth Zsuzsanna ford. 2014.) 1974. A Buddha tanítása. Budapest: A Tan Kapuja [online] URL https://docplayer.hu/47997255-Valpola-rahula-a-buddha-tanitasa.html [letöltve: 2021. augusztus 23.].
• Végh József (ford.) 2016. Thogme Szangpó: A bódhiszattva 37 gyakorlata. [online] Academia.edu. URL:https://www.academia.edu/44010263/Thogme_Szangpó_A_bódhiszattva_37_gyakorlata [letöltve: 2021. augusztus 23.].
• Vergilius Maro [online] URL: https://www.citatum.hu/idezet/6210[letöltve: 2021.08.15.]
• Weöres Sándor A teljesség felé [online] URL: https://docplayer.hu/26719683-Weores-sandor-a-teljesseg-fele.html [letöltve: 2021.10.06.]
• Zopa, Geshe Tenzin (é.n.). The 37 Practices of Bodhisattvas (Commentary). Selangor: Losang Dragpa Buddhist Society. [ebook] URL: http://www.tenzinzopa.com/Ebooks/The_37_Practices.pdf [letöltve: 2021. augusztus 23.].

 

[1] Dalai láma (Csörgő Tamás fordította) 2015: 44.

[2] Az idegen kifejezéseket a magyar kiejtés szabályai szerint írom.

[3] Szabad bölcsészet- Fogalomtár etika szakosoknak 2006. [online] URL: http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/index0cf7.html?option=com_tanelem&id_tanelem=438&tip=0

[4] Almási Kitti 2020: 229.

[5] Tőkei Ferenc (ford.) Konfucius [online] URL: https://terebess.hu/keletkultinfo/konfuc1.html [letöltve: 2021. augusztus 23.]

[6] Erkölcs szó [online] URL: https://hu.encyclopedia-titanica.com/significado-de-moral [letöltve: 2021.09.26.]

[7] Etimológiai szótár:erény. [online] URL: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/e-e-F1E41/ereny-F1F5B/ [letöltve:2021.09.26]

^[8] József Attila [online] URL: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/levegot.htm [letöltve:2021.09.26.]

[9] Farkas László (ford.) 1994: A vallomás szavai – Pátimokkha. Budapest: A Tan Kapuja Buddhista Egyház.

[10] Farkas Pál(ford.) 2009: [online] URL: https://a-buddha-ujja.hu/sn-56.11/hu/farkas-pal [letöltve: 2021. augusztus 23.].

[11] Farkas László (ford.) 1994.:25.

[12] Farkas László (ford.) 1994.

[13]Farkas László (ford.) 1994.: 47-103.

[14] Bodhi, Bhikkhu 2012.:38.

[15] Bodhi, Bhikkhu 2012.:16.

[16] Bodhi, Bhikkhu 2012. A Nemes Nyolcrétű Ösvény – Út a szenvedés megszüntetéséhez. Budapest: Filosz.

[17] Bodhi, Bhikkhu 2012: 37.

[18] Bodhi, Bhikkhu 2012: 39.

[19] Bodhi, Bhikkhu 2012: 56.

[20] Mahá Csattáriszaka szutta, a Nagy Negyvenes szutta (MN 117), magyar fordítása: https://a-buddha-ujja.hu/MN-117/hu [letöltve: 2021. augusztus 23.]

[21] Bodhi, Bhikkhu 2012.:82.

[22]Bodhi, Bhikkhu 2012.:94.

[23]Bodhi, Bhikkhu 2012.:103-104.

[24]Bodhi, Bhikkhu 2012.:108.

[25]Bodhi, Bhikkhu 2012: 109.-110.

[26] Darvas Gabriella 2009: [online] URL:https://a-buddha-ujja.hu/an-9.5/hu/darvas-gabriella [letöltve: 2021. augusztus 23.].

[27] Nicholas Sparks: [online] URL: https://www.citatum.hu/idezet/103714 [letöltve: 2021. augusztus 23.].

[28]Bodhi, Bhikkhu 2012: 108.

[29]Bodhi, Bhikkhu 2012: 128.

[30] Pressing Lajos(ford.) 2009: [online] URL: https://a-buddha-ujja.hu/dn-22/hu/pressing-lajos [letöltve: 2021. augusztus 23.].

[31]Bodhi, Bhikkhu 2012: 134.

[32] Bodhi, Bhikkhu 2012: 156.

[33] Tíz parancsolat: [online] URL: https://regi.katolikus.hu/lelkiseg.php?h=20 [letöltve: 2021. augusztus 23.].

[34] Évközi 22. vasárnap: [online] URL:https://igenaptar.katolikus.hu/ma/  (utoljára megtekintve 2021-08-29 16:46)

[35] Dalai láma (Csörgő Tamás fordította)2015: 44.

[36] Dalai láma. 2000- 226-227.

[37] Immanuel Kant: (online)URL: https://www.citatum.hu/idezet/9479 [letöltve: 2021. augusztus 23.]

[38]Compte-Sponville, André 2001. Kis könyv nagy erényekről. Budapest: Osiris kiadó.

[39]Compte-Sponville, André 2001: 19.

[40]Compte-Sponville, André 2001: 28.

[41]Compte-Sponville, André 2001: 30.

[42] Compte-Sponville, André 2001: 5.

[43] Compte-Sponville, André 2001: 47.

[44] Compte-Sponville, André 2001: 52.

[45] Compte-Sponville, André 2001: 58.

[46] Compte-Sponville, André 2001: 77.

[47] Compte-Sponville, André 2001: 106.

[48] Compte-Sponville, André 2001: 108.

[49] Compte-Sponville, André 2001: 147.

[50] Compte-Sponville, André 2001: 163.

[51] Compte-Sponville, André 2001: 173.

[52] Compte-Sponville, André 2001: 192.

[53] Compte-Sponville, André 2001: 5.-8.

[54] Berzin 2021: [online] URL: https://studybuddhism.com/en/tibetan-buddhism/path-to-enlightenment/love-compassion/overview-of-the-six-perfections-six-paramitas [letöltve: 2021. augusztus 23.]

[55] Fórizs László 2012. Dhammapada. Az erény útja. Harnham: Aruna Publications. (101-104.)

[56] Ácsán Munindó 2009: 4.

[57] Ácsán Munindó 2009: 10.

[58]Fórizs László 2012. Dhammapada. Az erény útja. Harnham: Aruna Publications. (101-104oldal)                         

[59]Fórizs László 2012. 103.

[60]Fórizs László 2012.:104.

[61]Végh József (ford.) 2016. Thogme Szangpó: A bódhiszattva 37 gyakorlata. [online].

[62] Berzin 2021:https://studybuddhism.com/en/tibetan-buddhism/mind-training/commentaries-on-lojong-texts/deepest-bodhichitta-in-37-bodhisattva-practices-the-dalai-lama [letöltve: 2021. augusztus 23.].

 

[63] Végh József 2016: 19.

[64] Vegilius (online) URL: https://www.citatum.hu/idezet/6210 [letöltve: 2021. augusztus 23.]

[65] Sántidéva:31. URL: https://adoc.pub/santideva-utmutato-a-bodhiszattva-eletvitelehez-szentsege-a-.html [letöltve: 2021. augusztus 23.]

[66] Sántidéva:66.

[67]Berzin, Dr. Alexander [letöltve: 2021. augusztus 23.].

[68]Weöres Sándor. [online] URL: https://docplayer.hu/26719683-Weores-sandor-a-teljesseg-fele.html [letöltve: 2021.10.06.]

[69] Lamrim, Petróczy Gábor (ford.) 2019.Lam rim.

[70] Lamrim, Petróczy Gábor (ford.) 2019.  11.

[71] Lamrim, Petróczy Gábor (ford.) 2019. 80.

[72] Lamrim, Petróczy Gábor (ford.) 2019: 163.

[73] Dobosy Antal, 2014: 47-48. oldal

[74] Gordon Smith: (online) URL: https://www.citatum.hu/idezet/44672 [letöltve: 2021. augusztus.23.]

[75] Dobosy, Antal 2018. A zen négy alapelve címe. Zen Tükör, 8(1): 9.oldalszám. [online].

[76] Dobosy Antal 2018: 9.oldal

[77] Dr. Tóth Tibor – Bauer Lilla 2012. 40–49. [online]

[78] Dr. Tóth Tibor – Bauer Lilla 2012.: 5. (44.oldal)

[79] Dr. Tóth Tibor – Bauer Lilla 2012.: 7. (46.oldal)

[80] Dr. Tóth Tibor – Bauer Lilla 2012.: 7. (46.oldal)

[81] Dr. Tóth Tibor – Bauer Lilla 2012.: 7. (46.oldal)

[82] Márai Sándor 1943.: 17.