"Átkelvén vezessek, megszabadulván szabadítsak, megszelídülvén szelídítsek, lecsillapulván csillapítsak, megvigasztalódván vigasztaljak, nibbánába jutván nibbánába vezessek, megtisztulván tisztítsak, megvilágosodván világítsak!" - Bhikkhu Bodhi

A Tan Kapuja Buddhista Főiskola

A páramiták világa

Az adás tökélyre fejlesztése

 

BA szakdolgozat

Témavezető tanár: Komár Lajos

Írta: Molnár Melinda

Budapest

2022

Nagyon hálás vagyok A Tan Kapuja Buddhista Főiskola minden tanárának a kapott tanításokért, nagyon fontos belátásokhoz vezettek.

A szakdolgozatom elkészültéhez külön hálás köszönetem Komár Lajosnak az inspiráló visszajelzésekért, dr. Németh Norbertnek támogató hozzáállásáért és Körtvélyesi Tibornak a szakmai segítségéért.

 

Tartalomjegyzék

I. Bevezetés

I.1 Témaválasztás indoklása

I.2 Hipotézis és módszer

II. A páramiták világa a théraváda és a mahájána hagyományban

II.1 A páramiták jelenléte a buddhizmus különböző irányzataiban

II.2 A bódhiszattva ösvényről

II.3 A páramí illetve a páramitá jelentése

II.4 A páramiták eredete

II.5 A páramiták gyakorlásáról

II.6 A páramiták feltételei

II.7 A páramiták, mint megvalósított tökéletességek

III. Dána páramitá, avagy az adás tökélyre fejlesztése

III. 1 Általában az adásról

III. 2 Az adás jelentősége a szútták tükrében – a théraváda hagyomány tanításai

III. 3 Dána Páramitá – a mahájána szemléletben

III.3.1 Az adakozás és a fogadó fél

III.3.2 Az adakozó avagy a buddhista gyakorló

III.3.3  Az adás, mint transzcendens cselekedet

III. 4 Az adás gyakorlása a vadzsrajána irányzatban

IV. Összegzés

V. Felhasznált irodalom

 

 

„Átkelvén vezessek, megszabadulván szabadítsak, megszelídülvén szelídítsek, lecsillapulván csillapítsak, megvigasztalódván vigasztaljak, nibbánába jutván nibbánába vezessek, megtisztulván tisztítsak, megvilágosodván világítsak!"[1]

I. Bevezetés

I.1 Témaválasztás indoklása

A fenti mottó szellemében tanulok a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán, ennek fényében szeretném megírni a dolgozatom, és ezt szeretném képviselni az életem hátralevő részében. Személyes érintettségből választottam a témát: kiindulópontként a dána-páramitát (sz: dāna-pāramitā), az adás, a nagylelkűség természetes és igaz gyakorlását, munkálkodni ennek helyes formáján és tökéletesítésén.

Az adás elvileg egy nemes cselekedet, amit szinte mindenki igyekszik gyakorolni. Van akinek természetes adottsága adni, van aki társadalmi elvárást teljesít, van aki ettől is tud szenvedni, van aki kísérletezik vele, netán eszközként használja a szellemi úton. Arra, hogy az adás egy társadalmi alapelvárás, az egyik közösségi felületen feltett „Adakoztál már ma?” (Facebook - Magyar buddhisták csoportja) kérdés is egy megerősítő példa. Az adás/adakozás egy belső és személyes ügy, ami önkéntes és nem számonkérhető.

A köztudatban elsődlegesen a pénz adományozása, illetve a rászorultaknak való ruha és ételosztás az elterjedt adakozási forma. Csak ez számít adásgyakorlásnak? Egyáltalán azt adjuk amire szükség van? A fogadó oldalról nézve, egyáltalán nem biztos, hogy azt kapjuk, amire szükségünk van.  Sok évvel ezelőtt, friss kismamaként figyeltem fel arra, hogy mindenki adni szeretne, de nekem nem arra van szükségem, amit adnak. Tudjuk-e, hogy mire van szükségünk ott, abban a pillanatban? Tudjuk-e azt kérni? Egyáltalán milyen elv mentén jó vagy nem jó, amit adunk vagy kapunk? Mi akadályozhatja a helyes adás gesztusát? Milyen szemlélettel kell, hogy rendelkezzünk az adás gyakorlásakor? Milyen tudatállapot szükséges ahhoz, hogy helyesen adakozzunk? Milyen tudatállapotot érhetünk el a helyes dána gyakorlásával?

 A dolgozat célja felfedni azt a tudatállapotot illetve azokat a feltételeket, amiben az adás tökéletessége megvalósul, illetve ebből kiindulva tovább kutatható az, hogy tulajdonképpen milyen elemektől válik egy bármilyen hétköznapi cselekedetünk a szellemi úton gyakorlattá.

I.2 Hipotézis és módszer

A dolgozat feltevése az, hogy a dána-páramitá helyes gyakorlásának illetve tökéletesítésének kulcsa egy valamilyen tudatállapot kiművelése, amely lehet, hogy a megvilágosodás előszobája, de az is lehet, hogy maga a megvilágosodott állapot.  A hangsúly a tudatállapoton van, és elsősorban az adakozást tartom szem előtt, mint univerzálisan elfogadott cselekedet. Ebből a szempontból nem választom élesen el a dána théraváda és a mahájána hagyomány szerinti értelmezését. Az adakozás tökélyre fejlesztése mögé tekintek. Az érdeklődésem tárgya ennek eszköztára. Ezt keresve nagyon sok értelmezés, elemzés hanganyagát hallgattam meg, illetve a lehető legtöbb témába vágó irodalmat néztem át. Érdekes módon a páramiták értelmezéséről elsősorban théraváda (p. theravāda) szerzetesek által írt könyveket találtam, ami végül is megerősíti a théraváda szemléletelemző hozzáállását.  A forrásanyagok alapján a kiindulópont a théraváda tízes páramí listája lett, de mivel ezek szintetizálhatók a mahájána (p. mahāyāna) hatos páramitá felsorolására, joggal állítható, hogy jellemzőik egymással megfeleltethetők. Bár a hat páramitá kifejezetten a mahájána bódhiszattva (sz. bodhisattva, p. bodhisatta) útjához kapcsolódik, a théraváda szerzők által megfogalmazott értelmezések és ajánlások kiterjeszthetők és helytállók e lista kapcsán is.

A dolgozat fókusza a dána-páramitá, ennek kapcsán vizsgálom a korai buddhista tíz páramít illetve közvetetten a mahájána hat páramitát, és folyamatosan keresem a feltételezett tudatállapot jellemzőit.

A buddhista terminológiát a szanszkrit (sz.) vagy páli (p.) verzió magyar átírásában használom, első előfordulásakor az eredeti kifejezést feltüntettetem zárójelben és dőlt betűkkel, közvetlenül a magyar szó mellett. Kivételt képeznek a szútrák, esetükben, a könnyebb beazonosítás céljából a címük maradt az eredeti szanszkrit vagy páli nyelven, és zárójelben jeleztem a Páli Kánonban elfoglalt helyüket. Előfordul még a „tib.” rövidítés, ami a tibeti nyelvre utal.

 

II. A páramiták világa a théraváda és mahájána hagyományban

A jelen dolgozat a dána-páramitá, avagy az adás tökéletességének művelését vizsgálja. Az adakozás mint szellemi gyakorlat a páramitá rendszer kiindulópontja és alapeleme. Ez teszi indokolttá, hogy beszéljünk a páramiták világáról. Ebben a fejezetben betekintést kapunk arról, hogy a théraváda, illetve a mahájána hagyományban hogyan értelmezik a páramíkat, illetve a páramitákat, és arról, hogy hol is helyezkednek el e két fő hagyományvonal megvalósítási útján.

II.1 A páramiták jelenléte a buddhizmus különböző irányzataiban

A páramí illetve páramitá kifejezés megtalálható a már késő kanonikus és posztkanonikus irodalomban. Dhammapála, théraváda kommentátor, a bódhiszattvák nemes tulajdonságainak írja le őket, Thanissaro Bhikkhu a megvilágosodás eléréséhez szükséges tulajdonságoknak, amelyek jellemzőek mind a három megvilágosodott lényre: a szamma-szambuddhára (p. sammā-sambuddha), a paccséka-buddhára (p. pacceka-buddha) illetve az arhatra (sz. arhat, p. arahant). Nagyon röviden az arhat az a szentember, aki véget vetett a ragaszkodásnak, a gyűlöletnek és a téveszméknek, amelyek fogva tartják a létforgatagba, és az öregséghez, a betegségekhez, a halálhoz és egyéb szenvedéshez vezetnek. A magányos buddha olyan gyakorló, aki nagyobb tudással rendelkezik, mint egy arhat, de korlátozott azon képessége, hogy másokat tanítson. A tökéletesen felébredett buddha olyan lény, aki rendelkezik a végső tudással, éleslátással és ügyes eszközökkel, és aki képességeivel és tanításaival, együttérzésből segít és útmutatást ad számtalan más érző lénynek.[2]

Itt máris találkozunk azzal a korai buddhista hozzáállással, hogy a gyakorló a buddhista szellemi úton a megvilágosodás három formájából illetve szintjéből választhat, éspedig: törekedhet az arhatságra, az egyéni megvilágosodásra vagy a teljes megvilágosodás elérésére. A korai buddhista iskolák közül a konzervatívabb théraváda irányzat kifejezetten az arhatságot tűzte ki céljául, a szarvásztiváda (sz. sarvāstivāda) illetve a mahászánghika (sz. mahāsāṅghika) képviselői választható opcióként tekintettek a másik két lehetőségre is.[3]

Dale S. Wright (2009) megfogalmazásában a páramiták olyan jellemideálok halmaza, amelyek az önművelést irányítják, és konkrét képet adnak a buddhista eszményről, megalapozzák azok képzését, akiknek célja elérni a megvilágosodást.[4]

A kései páli kánonban és annak kommentárirodalmában tíz páramíről[5] van szó, igaz nem egy adott kategóriaként említik őket, hanem egy-egy erényként jelennek meg. A páli kánonban csak a Születéstörténetekben (Dzsátaka, p. Jātaka) jelentek meg először csoportosítva, így utalva arra, hogy olyan jellemtökéletesítési folyamatról van szó, amelyet egy bódhiszattva[6] több leszületésen keresztül tud véghezvinni. A test, a beszéd és a gondolat olyan pozitív cselekedeteire utal melyet a Dharma[7], a Tan ösvényén való haladás motiválja.

Itt említett, a korai buddhizmushoz kapcsolódó nemes gyakorlandók listája a következő:

1. Dána-páramí (p. dāna-pāramī): nagylelkűség, önmagad adományozása
2. Szíla-páramí (p. sīla-pāramī): erény, erkölcs, megfelelő magatartás
3. Nekkhama-páramí (p. nekkhamma-pāramī): lemondás
4. Pannyá-páramí (p. paññā-pāramī): bölcsesség, belátás
5. Virija-páramí (p. viriya-pāramī): az energia, a szorgalom, életerő, erőfeszítés
6. Khanti-páramí (p. khanti-pāramī): türelem, tolerancia, elfogadás, kitartás
7. Szaccsa-páramí (p. sacca-pāramī): igazmondás, őszinteség
8. Adhitthána-páramí (p. adhiṭṭhāna-pāramī): elszántság, elhatározás
9. Mettá-páramí (p. mettā-pāramī): jóakarat, barátságosság, szeretetteljes kedvesség
10. Upekkhá-páramí (p. upekkhā-pāramī): nyugalom, derű, felülemelkedettség.

A théraváda hagyomány ezeket az eszközöket a nirvána (sz. nirvāṇa, p. nibbāna) eléréséhez kapcsolja, és szerinte az ellobbanás megtapasztalásának feltétele mind a tíz páramíban elérni a csúcsot.

A mahájána szövegek közül a Pradnyápáramitá (sz. Prajñāpāramitā) szútrák hat tökéletességről írnak, éspedig:

1. Dána-páramitá (sz. dāna- pāramitā) - az adás tökéletessége: nagylelkűség, önmagának adása
2. Síla-páramitá (sz. śīla- pāramitā) - az erény tökéletessége: erény, erkölcs, helyes magatartás
3. Ksánti-páramitá (sz. kṣānti- pāramitā) - a türelem tökéletessége: türelem, elfogadás
4. Vírja-páramitá (sz. vīrya- pāramitā) - a kitartás tökéletessége: erőfeszítés, szorgalom, erő
5. Dhjána-páramitá (sz. dhyāna- pāramitā) - az összeszedettség tökéletessége: egypontos koncentráció, elmélkedés
6. Pradnyá-páramitá (sz. prajñā- pāramitā) - a bölcsesség tökéletessége: bölcsesség, belátás.

Az itt felsorolt hat tökéletesség része a théraváda tízes listájának, ez alapján Bhikkhu Bodhi a théraváda és a mahájána irányzatok egy közös magját látja a hat páramitában, amely a két iskola szétválása előtt is már létezett.[8]

Kiindulva a tíz páramíból, azok sajátos természetüket vizsgálva, azt találjuk, hogy összevonhatók a hat tökéletességre: az adás, erény, türelem, energia, meditáció és bölcsességre. A lemondás tökéletessége az erényhez sorolható, az igazság tökéletessége az erény és a bölcsességhez tartozik, a szeretetet a meditáció tökéletessége foglalja magába, és a felülemelkedettséget a meditáció és a bölcsesség tökéletessége hordozza. Az eltökéltség mind a hat páramitában jelen van. Így amikor a lemondásról beszélünk az erényre is értjük, az igazságról beszélve az erény és a bölcsességre vetíthetjük, és így tovább. Ebben az értelemben a tíz páramí elemzése megfeleltehető a hat páramitának is.

Az Avatanszaka-szútra (sz. Avataṃsakasūtra) vagyis a Virágfüzér szútra 26-ik fejezetében, amely önállaón is ismert, úgy, mint a Dasabhúmika-szútrában (sz. Daśabhūmikasūtra), illetve a korai mahájána szútragyűjteménynek tartott Maháratnakúta-szútrában (sz. Mahāratnakūṭasūtra) is, további négy páramitá van megemlítve. Folytatva a fenti számozást ezek a következők:[9]

7. Upája-páramitá (sz. upāya-pāramitā): ügyes eszközök, ügyes módszer
8. Pranidhána-páramitá (sz. praṇidhāna-pāramitā): fogadalom, törekvés, elszántság
9. Bala-páramitá (sz. bala-pāramitā): szellemi erő
10. Dnyána-páramitá (sz. jñāna-pāramitā): tudás.

Az alap hat páramitá két készletre, bódhi-szambhárára (sz. bodhi-saṁbhāra) csoportosítható: az első öt gyakorlásából az érdem-felhalmozás (sz. puṇya- saṁbhāra) érhető el, és az utolsóból a tudás felhalmozása (sz. jñāna- saṁbhāra). Mindkettő a bódhi[10] elérését eredményezi majd.[11] Skilton (1997) szerint egyes hagyományok eme hatos listát azért bővítettek ki tízre, hogy megfeleltethetők legyenek a bódhiszattva által bejárandó tíz fokozatnak, dasa-bhúminak (sz. daśa-bhūmi).[12] Ennek szellemében jelenik meg a mahájána irányzat tízes listája a Tan Kapuja Buddhista Főiskola Szertartáskönyvében is.

„Óm dána-páramitá húm

Óm síla-páramitá húm

Óm ksánti-páramitá húm

Óm vírja-páramitá húm

Óm dhjána-páramitá húm

Óm pradnyá-páramitá húm

Óm upája-páramitá húm

Óm pranidhána-páramitá húm

Óm bala-páramitá húm

Óm dnyána-páramitá húm.”[13]

A zen[14] irányzatban is jelen van a hat páramitá, bár a gyakorlás szempontjából nem tulajdonítanak nekik kiemelt jelentőséget. Ami viszont itt érdekes és fontos az az, hogy mindegyik tökéletességet a pradnyápáramitá megnevezéssel illetnek meg, jelezve és hangsúlyozva, hogy lényegi fontossága van a mahájána irányzat egyik központi elemének, a bölcsességnek (pradnyá). Át kell annak hatnia a többi öt páramitát.[15]

Hasonló szemléletet vall a vadzsrajána (sz. vajrayāna) irányzat[16] is. Reginald Ray (2002) szerint a páramiták gyakorlása a tantrikus út alapját képezi, ezen belül a hatodik, a bölcsesség tökéletessége, vagyis a transzcendens tudás egyenesen az üresség belátását fedi, és ennek át kell hatnia a másik öt, relatív páramitát.[17] Amúgy a tibeti buddhizmus szerint a mahájána gyakorlók két gyakorlati útból választhatnak: az egyik a páramitá-jána (sz. pāramitā-yāna) vagyis a tökéletesség útja, a másik a tantra-jána (sz. tantra-yāna) vagy másnéven a vadzsrajána. Ebben a szemléletben az első négy páramitá ügyes eszköz, az utolsó kettő pedig bölcsességgyakorlat.

Mullin (1996) könyvében olvasható, hogy minden eredeti tantraírás először a tisztító gyakorlatokat ajánlja, azt követik a Középút tanításai, aztán a gyakorlónak végig kell mennie minden exoterikus és ezotérikus mahájána gyakorlaton. Először képesnek kell lennie a bódhiszattva utat járni, és utána következhet a tantrikus út, azzal a feltétellel, hogy a gyakorló képes vállalni a tantrikus úthoz való elköteleződést, annak szigorú szabályait és ezek betartásának és gyakorlásának a felelősségét.[18]

Geshe Rabten Rinpocse azt vallja, hogy a tökéletességek formális gyakorlásához, a tantrikus bevezetés szerint, először a bódhiszattva felszentelésben kell részesülni, ami abból áll, hogy leteszik a bódhiszattva fogadalmat a Mesterük előtt, elhagyják a 18 alapvető bukást és a 46 másodlagos bukást, vagyis elfordulnak azoktól a negatív okoktól, amelyek ezeket a bukásokat eredményezhetik, és törekszenek érdemeket halmozni.[19]

Összegezve a páramiták jelen vannak minden buddhista irányzatban, a kérdés inkább arra irányul, hogy a gyakorlásuk hova vezet, mit támogat, illetve mire elegendő. A théraváda hagyomány szerint három megvalósítási út közül választhatunk, itt az elsődleges cél a nibbána elérése, és a páramík ennek megvalósításának a feltétele. Átvisznek a túlpartra. A mahájána iskola kiemelt jelentőséget tulajdonít a tökéletességeknek, hiszen a mahájánát képviselő bódhiszattva ösvény alapfeltétele és egyben fő eszköze a páramiták tökélyre vitele. A bódiszattva ösvény a buddhaság[20] elérését célozza meg, a páramiták itt ennek elérését segítik. A zen irányzat a bölcsesség pallérozásának az eszközének tekinti, itt is a buddhaság elérése a fókusz. A vadzsrajána hagyomány szerint a páramiták megvalósítása a kiindulópont, az alap ahonnan a tantrikus út indul, és célja a tudat természetében való időzés.

II.2 A bódhiszattva ösvény

A bódhiszattva ösvény elismert volt a théraváda iskola által is, bár ez utóbbi a nemes nyolcrétű ösvény követésére helyezte a hangsúlyt (a hat páramitában felismerhető a nyolc tag[21]). Így a théraváda irodalom főleg azt elemezi, a páramitákat csak tág értelemben és általánosan tárgyalja. A tökéletességek elérése ez irányzat szerint is szükséges a felébredettség eléréséhez. Időszámításunk előtti I. században a szerzetesek, a szerzetesnők és a világiak egyre inkább a bódhiszattva jármű mellett köteleződtek el. Eltökéltségük ahhoz a következtetéshez vezetett, hogy minden gyakorlónak csatlakoznia kell a bódhiszattva közösséghez, mert ez vezet a teljes megvilágosodáshoz. Ez a mozgalom vált a bódhiszattva járművé, ami később a Nagy Jármű, a Mahájána nevet kapta.[22]

Tehát a bódhiszattva ideál nem képezte a mahájána irányzat monopóliumát: amíg a korai buddhizmusban a kiváltságosoké volt, a szammá-szambuddha ösvényen járók lehetősége, addig a mahájánában központi ideállá vált.

A mahájána mozgalom népszerűségével és térnyerésével vált fontossá a tökéletességek magyarázata. Ennek hatására Dhammapála, théraváda kommentátor, megírta az „Értekezések a páramíkról” című elemzést, amely legalább két helyen is megjelenik a Páli exegetikus irodalomban: teljes terjedelmében a Csarijá-pitaka-attakathában (sz. Cariyā-pitaka-aṭṭhakathā) és egy rövidített változatban a Brahmadzsála-szutta (p. Brahmajāla-sutta) alkommentárjaként. E mű alapján a páramiták olyan nemes tulajdonságok, amelyeket együttérzésből követnek el, ügyes eszközökként alkalmaznak, és amelyeket nem befolyásol a vágy, az önteltség és a nézetek. Ez a jellem és hozzáállás a bódhiszattva magatartásához tartozik, ebben az jeleskedik, teljesíti és támogatja a tökéletes/ transzcendens cselekedeteket.[23]

A dolgozat kutatási témája szempontjából ez alapján megállapítható, hogy egy olyan tudatállapotról beszélünk, amelyre jellemző az együttérzés, mentes bármiféle vágytól, önteltségtől és nézettől, illetve az adott helyzetet felismerve gyakorlandó a megfelelő ügyes eszköz.

A mahájána szútrák és sásztrák (sz. śāstra[24]) szerint a bódhiszattva életpályája tulajdonképpen Sákjamuni Buddha élettörténetének az általánosítása, annak feldolgozása és idealizálása, hiszen Buddhává válása előtt Bódhiszattva volt, sőt korábbi leszületéseiben is bódhiszattvaként cselekedett. A Tökéletes Bölcsesség Szútráknak is gyakori témája az, hogy a buddhaság a bódhiszattvaságból merül fel, a bódhiszattvaság nélkül nem keletkezik a buddhaság. A bódhiszattvák, tehát elkötelezik magukat a bódhi mellett, ezzel fenntartva a buddhák töretlen vonalát.[25]

A bódhiszattva ösvény folyamatára többféle leírás létezik. A mahájána klasszikus leírása szerint az aspiráns leteszi a bódhiszattva fogadalmat, gyakorolja a hat vagy tíz tökéletességet, és halad a dasabhúmin át a buddhaság felé.  Az első, Örömteli szintre a gyakorló akkor lép, amikor a bódhicsitta[26] már felébredt benne, majd minden következő szinten egyre nagyszerűbb erényekkel születik újra és magasabb birodalomba kerül. A hatodik, Szembenálló szinten éri el azokat a képességeket, amelyek által elérheti az arhatságot, de a bódhiszattva fogadalom ereje tovább viszi a buddhaság felé. Tovább halad és tökélyre fejleszti az ügyes módszert, majd a nyolcadik, Megingathatatlan szinttől már semmi nem akadályozza meg a megvilágosodás elérésében. Ezen a szinten képes a bódhiszattva a tanítás céljából szükséges különböző alakokat felölteni. A kilencedik, Éles Értelmű szinten a bódhiszattva képes elsajátítani minden szempontból a Dharmát. A tizedik szinten, a Dharma Fellegén, számos testet és varázserőt tud kibocsátani magából a különböző lények tanítása céljából. Miután bejárja ezt az utat, a tizedik szint után éri el a buddhaságot.[27] A folyamat több világkorszakon át, több leszületésen keresztül bontakozik ki.

Itt máris találunk utalást arra, hogy az arhatságon túl van a buddhaság állapota. Ez alapján mondható, hogy a théraváda iskola által megfogalmazott tíz páramí eddig támogat, tovább haladni a szellemi úton a buddhaság elérésére a mahájána irányzat által megfogalmazott hat, illetve tíz páramitá gyakorlására van szükség.

Bódhiszattva szigorúan az, aki egy Buddhától ígéretet kapott arra, hogy egy távoli jövőben eléri a buddhaságot. Erős személyiséggel kell rendelkeznie ahhoz, hogy beláthatatlanul hosszú időn át ne veszítse szeme elől a végső célját. Személyiségének benne rejlő minősége által életei során veleszületett, elkerülhetetlen vonzódása van hat dologhoz: a lemondáshoz, az elvonultsághoz, az erős vágyaktól való mentességhez, a gyűlölettől való mentességhez, a tudatlanságtól való mentességhez és a szabadsághoz.[28]

Három különböző minőségű bódhiszattváról írnak: a Földi bódhiszattva az, aki a páramiták tökéletesítésével kibontakoztatja magában a bódhicsittát, a megvilágosodás tudatot, és segít minden lénynek megszabadulni a szenvedéstől; a Transzcendens bódhiszattvák már megvalósították a hat páramitát, de a nirvánába lépés helyett maradtak segíteni a lényeken. Ők az érzéki világ és a karma törvényei felett vannak. A Mennyei bódhiszattvák bejárták a bódhiszattva ösvényt, a Tiszta Földek egyikéről segítik azokat, aki a bódhiszattva ösvényét követik. Mennyei bódhiszattvák például Avalókitésvara, Maitréja és Mandzsusrí.[29]

II.3 A páramí illetve a páramitá jelentése

A théraváda irodalomban a pāramī (páli) formával találkozunk és általában „túlpartra juttató” eszközként fordítják és értelmezik. A mahájána irodalomban a pāramitā (szanszkrit, páli) szót használják és „tökéletességnek”[30] fordítanak, amely a megvilágosodás feltételét képezi. Etimológiája szempontjából a páramitá két értelmezése ismert: egyik a „parama” szóból indul ki, amelynek alapjelentése „legmagasabb”, „legtávolabbi”, ennek értelmében „fő”, „elsődleges”, „legkiválóbb”. Ez alapján „kiválóságnak” vagy „tökéletességnek” fordítható. Erre jó példa a Madhjánta-vibhága (p. Madhyānta-vibhāga) (V.4), ahol a tizenkét kiválóságot (sz. pārama) a tíz tökéletességgel kapcsolják össze (sz. pāramitā).

A másik értelmezés a szélesebb körben elterjedt páramítá kifejezésből indul ki, ennek két szóra való bontásával dolgozik: „pára”, mely jelentése „túl”, „a további part, part vagy határ” és „mita”/ „ita”, vagyis „ami megérkezett”, illetve „ami megy”.  Így a páramitá jelentése új tartalmat nyer: „ami túllépett”, „ami túllép” vagy „transzcendens”. A kifejezés tibeti fordítása: pha rol tu phyin pa (tib. ཕ་རོལ་ཏུ་ཕྱིན་པ), ezt az értelmezést tükrözi, vagyis "a másik oldalra ment".

Angol nyelven több fordítást is találtam, amelyek igen izgalmas árnyalatokkal bővítik az eddigi jelentéstartományt: teljesség, teljes megvalósítás, tökéletesség, túlpartra jutott, a szanszára (sz. saṃsāra) birodalmán túljutott, átkelt, bejárt, transzcendens – tapasztalás nélküli tudással rendelkezni, uralni, fölényében lenni.[31] Ezek alapján elmondható, hogy a páramiták olyan eszközök, melyek átjuttatnak a túlpartra, a megvilágosodás állapotába, ahol kapcsolódunk az ősi tudáshoz, a mindentudáshoz. Vagyis tudatátalakító transzcendens cselekedetekre utalnak.

A korai buddhista irodalomban használt „túlpartra juttató” kifejezés jelzi és feltételezi a túlpart létezését, az eszközt az átjutáshoz és ama célt, hogy oda kell átjutni; a mahájána irodalomban használt „tökéletesség” fordítás sugallja a tökéletességre való elszántságot, ösztönöz a folyamatos, kitartó és fel nem adó törekvésre és cselekvésre; a „transzcendens cselekedet” fordítás szellemi úthoz alkalmas eszközzé emeli a páramitákat.

A páramiták, mint látható, minden buddhista irányzatban valamilyen formában jelen vannak. A bódhiszattva ösvény szükséges és elengedhetetlen eszköztára a páramiták polírozása, így valódi jelentőséget a mahájána hagyományban kap. Erre alapozva a mahájánában elfogadott formában és tartalommal fogom e szót használni a dolgozatomban, magyar átírással. Páramiták mint tökéletességek, a bódhiszattva ösvényen tökéletesített erények. Tartalmát tekintve, mint transzcendens tettek tartom szem előtt, hiszen éppen azt keresem, hogy mi változtatja át a hétköznapi cselekedetet transzcendenssé, Alexander Berzin megfogalmazásában „mélyreható hozzáállássá”.[32]

Ez a kifejezés is kapcsolható a dolgozat kutatási kérdéséhez: a páramiták megvalósítása egy mélyreható hozzáállást kíván, illetve eredményez.

II.4 A páramiták eredete

A bódhiszattva ideál megjelenése két jelenségben gyökerezik: az egyik az, hogy a Buddha már használta ezt a terminust, így nevezte a megvilágosodása előtti önmagát, visszamenőleg egészen a Tusita mennyekben tartózkodásáig. A másik az, hogy elismerték több korábbi buddha létezését: a Dígha-nikája (p. Sāmaññaphala Sutta, DN 2, Ambaṭṭha Sutta DN 3) hat, közvetlen Gótama Buddha előtti buddhát nevez meg és az eljövendő Maitréja buddhát is megjósolja. Eme két tény együtt enged következtetni arra, hogy létezik a bódhiszattva állapot, avagy a buddha-mag, amely bejár egy küzdelmes utat a teljes megvilágosodásig. A Buddhavansza (p. Buddhavaṃsa) - a buddhák krónikája, huszonnégy buddha legendáját tartalmazza. Ez írja le Gótama Buddha útját is, aki megszámlálhatatlan aeon korszakkal ezelőtt Szumédha aszkétaként élt és Dípankara Buddha lábainál fejezte ki ama törekvését, hogy lemond a nibbánába való belépésről, és itt marad megváltást nyújtani a szenvedő érzőlények sokaságának. Dípankara Buddha megjövendölte Buddhává válását. Ekkor magányba vonult és azon elmélkedett, hogy milyen tulajdonságokat kell tökéletességre fejlesztenie célja eléréséhez. Itt állt össze a tíz páramí – transzcendens cselekedet, amely a bódhiszattva gyakorlás alapeleme, a megvilágosodás elérésének szükséges feltétele lett.[33] Megjegyzendő, hogy itt a théravádához kapcsolódó tízes listáról van szó, a tíz páramíről.

Ennyire nagy a páramík/páramiták jelentősége: a megvilágosodás, a felébredés szükséges feltétele!

A páramiták gyakorlásának fontosságát és helyét Táranátha története Indrabhúti királyról is meghatározza, illetve bizonyítja. Ez a történet Buddha első tantrikus tanátadását idézi meg, mely szerint Indrabhúti, Uddijána királya, egy napon a palotája előtt időzve egy vörös madár sereget látott a távolban. Minisztere szerint Buddha volt a szerzetes seregével. Indrabhúti, korának szokásához híven, meghívta Buddhát ebédre és az étel elfogyasztása után tanítást kért tőle. Ekkor Buddha neki intézett első tanítása így hangzott: „Oh király, hagyd el az érzéki élvezeteket, tartsd be a három trénirozást és gyakorold a hat páramitát.”[34] Vagyis a théraváda és a mahájána irányzatok alaptanításainak betartását jelölte meg: a lemondást az érzéki életről, az erkölcs, az összpontosítás és a bölcsesség gyakorlását: ezekhez kapcsolható a négy nemes igazság és a nyolcrétű nemes ösvény gyakorlása, és végül a hat páramitá gyakorlását.[35]

II.5 A páramiták gyakorlásáról

Ajahn Sucitto théraváda szerzetes szerint a páramiták gyakorlásának alapvető okát képezi az a hajlamunk, hogy életünket az események külső, felszínessége helyett annak mélységére szeretnénk alapozni. Ez egy olyan potenciál, amelyet irányító szándékká alakíthatunk. A páramiták gyakorlása közreműködik a személyes értékrend letisztázásában és kialakításában. Olyan szentséget alkothat az életben, ami tartást ad és ahonnan kiindulva megfogalmazható egy gyakorlási út. Ajahn Sucitto úgy összegzi, hogy a Buddha egyszer úgy írta le a gyakorlás útját, mint ami „a saját jólétemért, a mások jólétéért (teszek meg) és a nibbánába (béke) vezet” (Dvedhāvitakka Sutta MN 19).[36] Tehát, ha bármit cselekszünk, bármilyen nézettel és céllal rendelkezünk, hogyha ennek a kritériumnak a fényében vizsgáljuk meg, a tettünk páramíkat fog generálni és terjeszteni mások üdvére.[37] Vagyis, buddhista gyakorlóként, bármilyen cselekedetünk pillanatában, a páramiták gyakorlása érdekében fontos ennek a szűrőnek az alkalmazása.

A célunk és a szándékunk körvonalazzák a figyelmünk határait és ez befolyással van a tapasztalatainkra. Egy szerény társalgással vagy csendben töltött közös időben kapcsolódni tudunk a belső világunkhoz, és egy ilyen alkalom nyitni tud egy személyen túli dimenzió felé. Mások jelenléte a figyelemnek egy személyen túli módjában segít önmagunkat teljesebben látni. Ez is egy indok arra, hogy a páramitákat műveljük. Olyan hajlamaink, mint a türelem és igazmondás önmagunkkal szemben és másokkal, kimozdít az elszigetelődésünkből, az öntudatosságunkból és azok okozta szenvedésekből. Ezzel a nézettel olyan egyszerű igazságokat láthatunk be, mint az, hogy mindenki szenved, mindenki boldog szeretne lenni és mindenki követ el hibákat. A megfelelő nézet emlékeztet arra, hogy a jelen tudatosság terében vagyunk, amely hordozza korábbi életeink tetteit vagy elszenvedett eseményeink nyomait, és ezt a teret kell megtisztítani. Összeségében érzékelve ezeket a lenyomatokat: megbánást, kételkedést, aggodalmat, ellenszenvet stb. megvizsgáljuk, felnyitjuk és feloldjuk őket. Az elme művelésének is ez az egyik formája: a felfedett szenvedés tudatossága fenntartásával tisztítani és gyógyítani a múlt következményeit. Egy folyamat, amely felemelő és a szándék megtisztítását célozza meg. Ezt transperszonális tudatosságnak nevezik, és ebben az állapotban az elme képes feloldani a fátylait és terheit. Minden tökéletesség e tudatállapot felé terel. Ebben a transzperszonális teljesség tudatállapotban az összes páramí fáradhatatlanul gyakorolható anélkül, hogy összekeverednének bennünk vagy elárasztanának.[38]

A fentiek alapján a páramiták gyakorlása szempontjából kiemelhető a transzperszonális teljesség tudatállapotának megvalósítása: annak a belső élménynek a beérése, hogy nem elszigetelt egyének vagyunk, hanem egy közös létben együtt létezünk, tulajdonképpen egyek vagyunk a léttel.

A tapasztalás folyamatába a kényszeres késztetések és kiütő impulzusok helyett beiktatni egy kis szünetet lehetőséget ad az elmének a finom hangolódásra. Ez tulajdonképpen a páramík fejlődési folyamatának az esszenciája. Hogyha a csónak kormányzása helyett megvizsgáljuk a hullámzó víz áramlását, és annak függvényében finoman beállítjuk az evezőlapátot egy bizonyos, javított szögbe, nem feltétlenül tapasztalunk azonnali változást, de hosszútávon meg fog mutatkozni a hatása a belső és a külső életút alakulásában.[39]

Ha már elköteleződtünk a páramík gyakorlása mellett, az elménk alakulásában három jelentős változás mutatkozik meg: kialakul a mások iránti empátia, egy belső megerősödés és a tisztánlátás. Mindegyik páramí esetén fontos tisztán látni, hogy mire is van szükség, és fontos egy belső tartás ahhoz, hogy az elménket ennek teljesítésére irányítsuk rá. Egy kölcsönösséget fedezhetünk fel a tudat művelése és a páramiták gyakorlása között: oda-vissza hatnak kölcsönösen egymásra.

Első körben a bölcsesség és az igazmondás hozza létre a megoldást, az energia mindegyik páramíban jelen van, aztán szükséges a türelem a megoldás fenntartásához, a kedvesség a szív megerősítéséhez, az egykedvűség pedig segíti a folyamatot annak különböző fokozatain. Tehát a páramík művelése egyszerre történik és nem feltétlenül egyesével haladunk velük. Ennek ellenére a szív megnyitása és az empátia kifejlesztése céljából az első kettőre: az adás és az erkölcs gyakorlására kerül a hangsúly.[40]

Ajahn Sucitto szerzetes szerint helyes gyakorlás az elménket elárasztó befolyásokat és hullámzásokat felismerni és alkalmazni a páramíkat az ezeken való átkelésre. Nézete szerint a páramík olyan tanítások, amelyeket naponta gyakorolhatunk, és amelyek mélyítik a meditációs praxisunkat is. Általuk megvizsgálhatjuk tapasztalatainkat, reflektálhatunk azon, hogy azok előre visznek-e vagy fenntartanak, szüntelen kérdésekkel boncolgathatjuk a helyzeteinket, egészen eljutva az „Ez vagyok én, ilyen vagyok én?” kérdéskörig. A válaszok mély felismerésekre juttattnak, melyek hatására igazítani tudunk a következő helyzetekbe a reakcióinkon és egyben a gyakorlásunkon.[41]

Lhündrup Szöpa gese[42] szerint a páramiták gyakorlása a megtisztulás szándékából fakad, megtisztult trikáját[43] eredményez, és gyakorlatilag ekkor indulunk el valóban a szellemi úton.[44]

A páramiták szorosan kapcsolódnak a bódhiszattva ideálhoz és ösvényhez, ennek a szellemi útnak szerves része a bódhicsitta felébresztése, amely tulajdonképpen a megvilágosodásra való törekvés és vágy, egy belső gondolat és szándék. Ennek valóra váltása, életbe való átültetése, és megvalósítása, Geshe Rabten Rinpocse szerint, éppen a páramiták gyakorlása. Az adás, az erkölcs, a türelem, a kitartás, az összpontosítás és a bölcsesség gyakorlása az a munka, amit befektetünk, amelyet elvégzünk a bódhicsitta megvalósulása érdekében.[45]

Ezek szerint a páramiták gyakorlása szorosan kapcsolódik a bódhicsitta felébresztéséhez: feltételezi azt és ugyanakkor életre hívja.

Chin Kung, a Tiszta Föld Iskola[46] szerzetese, hagyományuk szellemében több előfeltételt fogalmaz meg a páramiták gyakorlásához. Előfeltétel megérteni a Három Feltételt, amelyek a következők: embernek születni, a tanítás jelenléte és a bódhiszattvaság. Megérteni a Három Leckét, ezek az önfegyelem gyakorlása, a mély összpontosítás és a bölcsesség. Megérteni a Harmónia Hat Elvét, ide tartoznak a közös szempontok vagy célok megosztása, ugyanazon együttélési szabályok betartása, harmonikus együttélés és együtt gyakorlás, a konfliktus kerülése, a belső öröm és a boldogság tapasztalása az együtt gyakorlás révén, és a haszon egyforma megosztása.[47]

Hogyha minden tetteinkben követjük a páramitákat, reggeltől estig és estétől reggelig, akkor valóban benne leszünk a gyakorlásban. A hat páramitá alkalmazása által válunk Buddha valódi tanítványává és kerülünk közel a bódhiszattvasághoz. Ezen az alapon tudunk a szellemi gyakorlásunk következő szintjére lépni.[48]

II.6 A páramiták feltételei

Dhammapála, théraváda kommentártor szerint az összes páramí közös feltétele a nagy elhatározás vagy törekvés, abhinirhára (sz. abhinirhāra), amelyet nyolc képességnek kell alátámasztania. Ennek a nyolc képességnek a megvalósulásához a következő feltételeknek kell teljesülniük:

1. Emberi állapotba (p. manusatta) kell születni, hiszen ez az egyetlen létállapot ahonnan elérhető a buddhaság.
2. A férfiúi nem (p. liṅgasampatti) szükségeltetik, legalábbis a théraváda hagyomány szerint „Lehetetlen, bhikkhuk, semmiképpen sem történhet meg az, hogy egy nő szentté, tökéletesen megvilágosodott Buddhává váljon" (A. I. 15. 2. 2.).
3. Szükséges az ok (p. hetu): szükséges egy oki alapot létrehozni. Ehhez elengedhetetlen alátámasztó feltételek teljesülése szükséges.
4. A Mester látása (sz. satthāradassana): ez a Mester személyes jelenlétét jelenti. Csak a Buddhák jelenlétében született elhatározások lehetnek sikeresek, ugyanis egyedül ők rendelkeznek azzal a szellemi erővel, ami felér az elhatározás emelkedettségéhez. Sákjamuni Buddha is Dípankara Buddhának a lábánál tette a nagy elhatározást.
5. A távozás (p. pabbajjā): a világi életmód nem felel meg a Buddha állapotnak. A nagy bódhiszattvák, utolsó létesülésükben, csak azután érik el a legmagasabb megvilágosodást, hogy távoztak az otthontalanságba.
6. A nemes minőségek megvalósítása (p. guṇasampatti): ezek olyan nemes minőségek, mint például a nyolc meditációs elmélyülés (sz. dhyāna)[49], az öt világi közvetlen tudás (p. abhiññā[50]), amelyek elengedhetetlenek a páramiták vizsgálására.
7. Rendkívüli odaadás (sz. adhikāra), elszántság, képesnek lenni akár az életről is lemondani a Buddhák javára.
8. Erős vágy (p. chandatā): a megvalósítás üdvös vágya, a buddhaság utáni sóvárgás. A megkívánt vágy nagyságát a következő hasonlat érzékelteti: ha az illető azt hallaná, hogy „egyedül az érheti el a buddhaságot, aki puszta kezének erejével képes átkelni egy vízzel töltött egész világrendszeren, s elérni a túlsó partot -, akkor eszébe sem jutna, hogy ez lehetetlen, hanem vágytól eltelve a feladat iránt nekivágna, s nem riadna el."[51]

A fenti nyolc tényező birtokában tett nagy elhatározás az a tudati esemény (p. cittupāda), amely e nyolc tényező együttesével együtt fordul elő. Ennek jellegzetessége az erős eltökélés a legmagasabb megvilágosodás elérésére; funkciója a felébredettség sóvárgása minden érző lény javára, és a megvilágosodási feltételek gyökérokaként nyilvánul meg. Közvetlen oka pedig az együttérzés, illetve a szükséges alátámasztó feltételek megvalósítása. A célja a buddhák felfoghatatlan síkjának elérése és a lények egész mérhetetlen világának a boldogítása, ezért ez a nagy elhatározás a legmagasabb, legfennköltebb és legkiemelkedőbb érdem, és egyben a buddhaságot eredményező összes dharmák[52] gyökéroka. A Nagy Lény ennek felmerülésével lép rá a megvilágosodáshoz vezető nagy hordozó (p. mahābodhiyānapatipatti) gyakorlásának útjára. Visszavonhatatlan és rögzítetté válik a célja, és jógosan nyeri el a bódhiszattva elnevezést. Tudatát a legmagasabb megvilágosodás megvalósítására kötelezi el, és megalapozza a megvilágosodás feltételei gyakorlásához szükséges képességeket (lásd a fenti (6) nemes minőségek megvalósítását). Az összes páramiták megvizsgálása után, vállalkozik azok gyakorlására és megfelelő sorrendben való kiteljesítésére, amint ahogy azt a bölcs Szumédha is tette, miután megszületett benne a nagy elhatározás.[53]

A théraváda szellemiségében megfogalmazott nagy elhatározás és a mahájána hagyományban a páramitákhoz is kapcsolt bódhicsitta között átfedés ismerhető fel: mindkettő a megvilágosodás elérésének szándékához kapcsolódnak, legerősebb vágy a buddhaság utáni vágy, és ezt minden lény javára kívánja elérni. Talán az lehet egy markáns különbség, hogy a nagy elhatározást támogató feltételek szerint előírt a szerzetesi életmód, míg a bódhicsitta felébresztése világiaknak is megvalósítható.

A nagy elhatározás és együttérzés mellett fontos elem az ügyes eszköz, illetve az a bölcsesség, ami a páramitákat áthatva a megvilágosodás eszközévé alakítja azokat át. Az egyes tökéletességre lebontva az adás gyakorlásához szükséges feltétel a megkülönböztető gondolkodás feloldása. Az erény gyakorlása esetén fontos a Dharma megértése, azzal összhangban vezetni az életet és cselekedni. A lemondás kapcsán az ártalmas tudati tényezők elhagyása a feltétel, a bölcsesség kapcsán fontos és kitétel, hogy a tevékenykedésünk mások jólétéért történjen. A türelem gyakorlása feltételezi és egyben elérendő cél a jutalomra való sóvárgás hiánya. Az igazság tökéletességének feltétele az én ürességének belátása és felismerése. Az eltökéltség kapcsán: „aki olyannak ismeri a dolgokat, amilyenek valójában, az tudja elszánni magát a megvilágosodási követelmények megvalósítására, és az ilyen tudja tökélyre vinni…”[54] A szerető kedvesség gyakorlásához fontos, hogy a megvilágosodás követelményei iránt eltökélt lény szeretetben éljen. A felülemelkedettség feltételezi a karma törvény belátását és az ürességtermészet felismerését.

II.7 A páramík, mint megvalósított tökéletességek

Az adás akkor válik tökéletességé, amikor önmagunkról és birtokainkról való lemondás szándékával történik, olyan cselekedet, amelyet együttérzés és ügyes módszer kísér. Az erény tökéletessége a test és beszéd helyes magatartásában mutatkozik meg, a gyakorló tartózkodik a helytelen cselekedetektől, de szándékában van megtenni, amit kell. A lemondás tökéletessége az a tudati cselekedet, amely lemond az érzéki örömökről és az újra leszületésről, mert felismerte benne a szenvedést. A bölcsesség tökéletessége abban nyilvánul meg, hogy megérti az általános és a jellegzetes dharmákat. Az erő tökéletessége a mások jólétéért végzett fizikai és szellemi munka.  A türelem tökéletessége abban ismerhető fel, hogy bármilyen ellenérzés nélkül képes elviselni az ártalmakat, a más lények által okozottakat is. Az igazmondás tökéletessége a szándékosan nem félrevezető beszéd gyakorlása, akár elhallgatás árán is.  Az eltökéltség tökéletessége a rendíthetetlen eltökéltség a mások jólétéért való tevékenykedésben.

A szerető-kedvesség tökéletessége a jóakarat, a jószándék, annak kívánsága, hogy a világ jólétéért és boldogságáért cselekedjünk. A felülemelkedettség tökéletessége a részrehajlásmentes magatartás minden lénnyel szemben, a vonzás és taszítás eloszlatása.[55]

A buddhista szellemiségben minden lény jólétéért és boldogságáért való tevékenykedésben szerintem fontos és alap megérteni a Dharmát, hiszen ez az a vezérfonal, aminek mentén felismerhető és belátható, hogy mi a helyes vagy üdvös, és mi a helytelen vagy káros (kusala - akusala) cselekedet. A Dharma mérce, amellyel összhangban gyakorlunk és haladunk a szellemi úton.

 

III. Dána páramíta, avagy az adás tökélyre fejlesztése

„Adni, önzetlen szeretettel,

Adni, mély tiszteletből -

tanítónak, szülőnek, szent embernek,

Bölcsesség Választottjának -

Még fenségesebb

Jó ügyet szolgálva adni,

Szétosztani az Igazságot

És az Út tudását

Erénnyel, Figyelmességgel,

Míg nem győz a Bölcsesség Napja -

Ilyen a Gyakorlott adás.” (Kassapa Thera)[56]

III.1 Általában az adásról

Valóban az adás a mindennapi életünk része, talán nem is gondolkodunk el rajta, hanem természetes módon megtesszük (vagy sem). Chin Kung, a Tiszta Föld Iskola mestere szerint mindenki napi szinten gyakorolja az adást, csak éppen nincs annak a tudatában. Véleménye szerint, amint panaszainkat és problémáinkat felváltja az adakozás gyakorlása, szinte azonnal részesülünk a tanítások örömében és bölcsességében.[57]

Ajahn Sucitto szerzetes a Páramí című könyvében ezt megerősítve állítja azt, hogy az elme három igen erős és túljuttató hajlammal rendelkezik: ezek az adás, az erkölcs és a lemondás. E három hajlam gyakorlása a bölcs reflexió révén alapozzák meg Buddha első tanításának, a Négy Nemes Igazságnak a befogadását.[58]   

A nagylelkűség gyakorlása által a helyes nézet kialakításán is dolgozunk: az elménk görcseinek kilazításával oldunk az énközpontúságunkon, ezzel lépést teszünk az önzetlenség felé, az empátia, a kedvesség és együttérzés felé.

Az adakozás egy egyszerű és alap kapcsolódási mód is: vendégként ajándékot viszünk, vagy mesterünknek felajánlást teszünk, és mindezt a kapcsolódás gesztusaként tesszük. Az adakozásban nem az adott tárgy a fontos, hanem maga az adakozás megtétele jelenti a valódi értéket. Jóindulatúan megnyitja a szívet és jó hatással van a résztvevőkre is. Egy gesztus, amely egyben egy lépés a közös világ valósága felé.[59]

A nagylelkűség egyik hosszútávú haszna az is, hogy egy pozitívabb és örömtelibb élmény alakul ki a kapcsolódások terén. Mindenkinek van anyja, apja, gyerekei, barátai és ismerősei. A kapcsolatok megtapasztalásának a világába születtünk, tehát fontos, hogy hogyan is kapcsolódunk és viszonyulunk a kapcsolatainkhoz. Buddha pártolta a magányt, de ezt egy olyan indiai társadalomban tette, ahol az egyének nagyon szorosan együttéltek egy falu közösségeként, vagy egy klán tagjaiként, kiterjedt családjuk vagy kasztjuk révén annyira, hogy egyesek vélhetően nem is érzékelték önmagukat egyénnek. Itt, Nyugaton viszont épp az ellenkezője tapasztalható és itt éppen sokan azt veszítettük el, hogy egy valami nagy, közös, tartalmas és szent közegnek a része vagyunk. Adakozással kapcsolódhatunk és létre hozhatjuk ezt a közösséget.[60]

Az adakozás művelése az embert közelebb viszi ahhoz, hogy figyeljen másokra és megossza az életéből a jót. Azt is jelenti, hogy a megosztás szándékát fejleszti és általa megtanulja mások életét is nem csak egy egyéni történetnek, hanem egy nagy rendszer részének látni. A „teljes rendszer” szemlélete olyan helyes nézethez vezet, amely a szívnek teljességérzetet és megnyugvást hoz. A helyes nézet segítségével könnyen átevezünk a bizonytalanság és magány tengerén.[61]

Reginald Ray könyvében hangsúlyos a pradnyápáramitá jelentősége, hiszen ennek át kell járnia a másik öt „relatív” páramitát ahhoz, hogy megvalósuljanak. Itt a mahájána irányzatra jellemző bölcsességről van szó, mely a szunnyatá illetve súnjatá (p. suññatā, sz. śūnyatā)[62], az üresség-természet belátásával egyenlő. Ennek a szemléletnek kell átjárnia az adakozást ahhoz, hogy ne egyszerű hétköznapi cselekedet legyen, hanem egy páramitá aktus. Emellett egy bódhiszattva akkor gyakorolja a dána-páramitát, hogyha mentes mindenféle én- és másik- képzettől is, vagyis akkor, hogyha már feloldotta a kettőségben való látásmódot.[63]

A pradnyá áthatása adja a gyakorlat tisztaságát is: az adakozáshoz nem társulhat semmilyen teljesítményélmény vagy büszkeségérzet, hanem a lehető legtermészetesebb tetté válik. A háromszoros tisztaságnak az a jellemzője, hogy végsősoron nincs adakozó, nincs fogadó és nincs adás sem, amely a nagylelkűség fogalmaként tárgyiasítható lehetne. Mindhárom meghatározhatatlanul és megragadhatatlanul a dharmakájában[64] létezik.

A szív ilyen szintű meglágyítására, mások felé való nyitottságra, a kedvességre és az együttérzés kialakítására két gyakorlatot találunk: az egyik egy elmélkedésen alapuló gyakorlat, amelyet a Bódhicsarjávatára (sz. Bodhicaryāvatāra) ír le. Eszerint vizualizációval végig vezethetjük magunkat egy folyamaton: először másokat felsőbbrendűeknek látunk, aztán alárendeltjeinknek és végül egyenlőknek. A másik ajánlás a tonglen[65] gyakorlat, amely a mások szenvedéseit átvéve segít azt átérezni, majd megszüntetni; illetve minden jóságunkat – akár birtokolt vagy tapasztalt – segít megosztani másokkal.[66]

A dána páramitá vizsgálása szempontjából a keresett tudatállapotról itt kiderül, hogy egy teljes rendszerben látás is tartozik hozzá, belátja a dolgok és jelenségek üresség-természetét, és emellett nemkettőség is jellemezi.

A bódhiszattva ösvénynek a legfontosabb követelménye az adás gyakorlása. Bármennyire nehéz a nagylelkűséget gyakorolnia, kötelező a buddhaságra törekvőnek. Az, hogy milyen szinten tudja ezt gyakorolni, meghatározza a többi erény gyakorlásában való haladását is, hiszen a nagylelkűség minden erény alapja.[67]

Hogyha a hat páramitát összesűrítjük az esszenciája a nagylelkűség.[68] Úgy is megfogalmazható, hogy a buddhista gyakorlás szempontjából hordozza, tükrözi a többi páramiták jelenlétét vagy nem-jelenlétét, és próbára teszi azokat az adás pillanatában. Gen Loszang Szönám a páramiták szűrőjén keresztül vizsgálja a nagylelkűséget, és beszél annak adásáról, erkölcséről, a türelmes adakozásról, a törekvő nagylelkűségről, az adakozás összpontosításáról és annak bölcsességéről[69]. Az adás cselekedete tükrözi, hogy hogyan is állunk az erénnyel, a lemondással, a türelemmel, a szeretettel, stb.

A dána fordítására is több szóval élnek: erre az adás, az adakozás, a nagylelkűség, a nagyvonalúság és a bőkezűség a leggyakoribb példa, és elmondható, hogy mindegyik verzió bővíti és tágítja a jelentését.

Chin Kung szerzetes megfogalmazásában az adás az elengedés gyakorlása, végsősoron a tökéletes adás maga az elengedés: vagyis hajlandónak kell lennünk mindent odaadni, ami a tulajdonunk és azzal a céllal, hogy másokat segítsünk. Az adakozás nem lehet tökéletes anélkül, hogy egy olyan helyzetbe ne kerülnénk, amikor drága és nagy értéket képviselő tulajdont ne adnánk oda. Azt mondják, hogy a nagyvonalúság és a háború ugyanolyan nehéz.[70]

Adni és kapni egy: adunk másoknak, azért, hogy segítsünk rajtuk, és cserében, a tett által jóérzést, örömet és érdemet kapunk. Mindenünket megosztani, szétosztani a nagyszerű tökéletesség és a megszabadulás céljából. Hogyha el tudjuk engedni a ragaszkodásunkat és a szenvedésünket (akár a születést és a halált), felfedhetjük az öntermészetünk tisztaságát, képességeit és bölcsességét.[71]

A születéstörténetek közül a Vésszantara királyfi története éppen ennek ékes példája. Gótama ebben a történetben Vésszantara királyfiként született le, miután több aeon korszakon át bejárta a maximális önzetlenség útját. Gyakorlatilag már bárki kérését teljesítve, könnyedén odaadta címét, vagyonát, még a gyerekeit és a feleségét is. Bizonyította azt, hogy megvalósította a megszabadulás ösvényének első fokát: tökélyre fejlesztette a nagylelkűséget.[72]

III.2 Az adás jelentősége a szútrák tükrében - a théraváda hagyomány tanításai

Buddha tanításaiban többnyire elsőként az adományozás fontosságáról beszélt és egyszerűen azt az indokot jelölte meg, hogy adni azért jó, mert jó a szívnek: egyaránt az adó és a fogadó szívének. Talán a legtisztább példája ennek az, amikor a buddhista szerzetes alamizsnás szilkéjével reggeli körútját járva elfogad ételt. Elfogadja azt, amit jó szívvel, önként adnak, talán saját maguktól megvonva. Cserében a szerzetes, hogyha kérik tanítást ad a világinak, öröm tölti el szívét, mert azt adhatja, amire igazán képes, a világi lelkét is öröm tölti el, mert azt adhatta, amit tiszta szívvel adhatott. Kölcsönösen okoznak egymásnak örömérzetet, és részesítik egymást olyan belső megtapasztalásban, amely támogatja a szellemi utat.

Több szútra témája az adás, a bőkezűség vagy a nagylelkűség: a Dhana-suttában (AN 7.6) Buddha hét kincset nevez meg, ezek közül az egyik a nagylelkűség. Eszerint, aki rendelkezik ezekkel a kincsekkel, nem mondható szegénynek és nem is él hiába.

A Saṅgaha-sutta (AN 4.32) a közösségek összetartó elemeinek tartja a nagylelkűséget, a kedves szavakat, a jótékony segítségnyújtást és a következességet. Ezek a közösség olyan jellegű összetartó ereje, mint amilyen a kocsirúd a mozgó szekérnek. Az Ekadhamma-sutta (AN 1.296-305) tíz tényezőt sorol fel, amelyekből hogyha egyet felidézünk, kifejlesztünk és gyakorlunk önmagában elvezet a felébredéshez, a szenvedélymentességhez, a megszűnéshez, a nyugalomba, a közvetlen tudáshoz, az önerőből való megszabaduláshoz és az eloldódáshoz. Ezek között szerepel a nagylelkűség is.

A Maṅgala-sutta (Snp 2.4) a legnagyobb áldásokat verseli el és az egyik közülük az adás:

„Adni és adni, igazul élni

rokonoknak készséggel segíteni

amit teszel legyen feddhetetlen

Ez a legnagyobb áldás.”

A Bala-sutta (AN 9.5) négyféle erőről ír, amelyet, aki birtokol, az maga mögött hagyja az ötféle félelmet: az életvitelből fakadó félelmet, a szégyentől való félelmet, a közösség előtti megszégyenítéstől való félelmet, a halálfélelmet és a boldogtalan jövőtől való félelmet. Ez a négy erő pedig a bölcsesség, a tetterő, a fedhetetlen élet és az adakozás.

A Saṅgīti-sutta (DN 33) említést tesz az érdemgyűjtésről. Az erényes cselekedetek és a meditáció mellett az adással lehet érdemeket halmozni. Ezt erősíti meg a Dīghajāṇu-sutta (AN 8.54) is, amely a tanítás négy feltételét jelöl meg a szellemi haladáshoz és ezek közé tartozik az adományozás is. Dhammapada 223. verse is utal arra, hogy az adás gyakorlása az elme megtisztításának egyik módja.

„A haragot szelídséggel,

a rosszat jóval győzze le,

a fösvényt bőkezűséggel,

igaz szóval a hazugot.”

Saṅkhārupapatti-sutta (MN 120) arról ír, hogy hogyha valakinek hite van, erényes, nagylelkű és bölcs, ezeket gyakorolva megválaszthatja a következő leszületését. A Siha-sutta (AN 5.34) tanítása a nagylelkűség gyakorlásának a jelenben megmutatkozó gyümölcseit sorolja fel: az, aki mestere az adásnak, kedves és bájos az emberekkel, az emberek csodálják azt, adakozásának hírneve széles e világban elterjed, bizalommal és zavarodottságtól mentesen közeledik bármilyen közösséghez, halála után pedig mennyei helyen születik újra. A Dāna-sutta (AN 7.49) az adás gyakorlása révén a tudat művelésében elérhető fokozatosságról ír: eleinte maga az adás jó érzéséért történik, aztán felismerésre kerül, hogy elődeink is gyakorolták, az apánk és a nagyapánk is. A hagyományt felismerve, ennek a folytonosságát fenntartva történik majd az adás, és a következő szinten a saját jólétünket megosztjuk másokkal, az ő jólétük érdekében. Aztán eljutunk arra a felimerésre, hogy megtapasztaljuk, amint maga az adakozás jó hatással van elménkre: lenyugtatja azt, elégedettség és öröm tölti el, majd egy magasabb szinten azzal a gondolattal gyakoroljuk a nagylelkűséget, hogy a tett az elme élessége és a tudat támasza. A Cūḷakammavibhaṅga-sutta (MN 135) fontosnak tartja a felajánlást papoknak és remetéknek, vagyis szellemi ösvényre lépetteknek, ezzel a gesztussal is lehetőséget szerezve egy jó helyre, jó körülmények közé való újra születésre.

A Dakkhiṇāvibhaṅga-sutta (MN 142) igen érdekes kérdést vet fel: egy vallási jellegű adomány megtisztulását. Olyan helyzetekre néz rá, amikor egyikük: a fogadó fél, netán az adakozó, erkölcstelen és nem megbízható személy. Érdekes módon igen jó hatással vannak egymásra, hiszen a másik, erkölcsös és megbízható fél, érdemdús ereje megtisztítja az adományt. Az Itivuttaka-ban szereplő Dāna-sutta (Iti 26) nagyon szépen érzékelteti és összegezi a nagylelkűség gyakorlásának a lényegét és a fontosságát a következő formában:

„Ha a lények úgy ismernék, mint én ismerem, az adakozás és osztozás eredményét, nem ennének anélkül, hogy ne adtak volna, és a nyomorúság szégyene sem venne erőt szívükön.”[73]

III.3 Dána páramitá - a mahájána szemléletben

A mahájána irányzat központjában a bódhiszattva ideál áll, az a szándék és törekvés, hogy minden érző lény megsegítésére felébressze magában a bódhicsittát és elérje a megvilágosodást.  A bódhicsitta maga a szándék, és annak életbe való ültetése tulajdonképpen a pármiták gyakorlása és azok tökélyre fejlesztése. Itt igen fontos közelről is megvizsgálnunk az adakozás összetevőit: az adakozót, a fogadót és magát az adást, hogy majd a mahájána szemléletnek megfelelően feloldódjanak a határaik és egységet alkossanak, így megvalósítva a dána páramitát.

III.3.1 Az adakozás és a fogadó fél

A hétköznapi adás kiindulópontja az, hogy akkor adunk, hogyha kérik, ezzel jelzik a szükségletet. Viszont amit adunk, annak tisztának kell lennie, a kérő számára szükséges, a helynek, a helyzetnek és az alkalomnak megfelelőnek kell lennie, és jól időzítve. Az is fontos, hogy méltósággal történjék az adakozás.[74]

A nagylelkűség gyakorlásának szintjei vannak, az egyén jólététől kezdve egészen a közösség, illetve a világ jólétét emelő tett lehet. Fontos, hogy tiszta és helyes szándékból fakadjon és a

szívet kedvesség töltse el. Az adás gyakorlása mindig saját kézzel történik és nem valaki által közvetetten, megfelelő időben, ígéretet betartva, mosolyogva, tiszta szavak kíséretében, türelemmel és a legkisebb ártalmat is elkerülve kell végezni.[75]

A dána páramitá előtt érdemes gyakorolni és felismerni az adás lehetőségében rejlő kétféle örömet: örömet maga az adakozásban és az azt követő örömérzetet. Gen Loszang Szönám a Lam Rim című munkájában erre kezdésképpen a tisztán gondolati úton történő gyakorlást ajánlja.[76] Képzeljük el és vizualizáljuk ezeket a helyzeteket. A valóban mély odaadással végzett gyakorlatok által fejlődik az adakozási szándék, és nagyon sok érdemet is halmozunk fel. Négy tényleges akadályról beszél: az adakozás szokásának hiánya, saját tulajdontól való megfosztottság érzése, ragaszkodás és a nagylelkűségből fakadó előnyök szerzésének szándéka. A nagylelkűség sikeres gyakorlása megerősíti az élet alapvető buddhista szemléletének a megélését, azt, hogy minden változó, múlandó és lényegnélküli. Oldja a ragaszkodást és a dolgokhoz való kötődést.[77]

Általában háromféle adást[78] különböztetünk meg: az anyagiak adása, a védelem nyújtása, vagy a félelemnélküliség adása az arra rászorultaknak, és a bölcsesség vagy a tanítás adása. Más csoportosításban: a külső tárgyak adása, bármi, amit a két kezünkkel adhatunk; a belső, önmagunk adása: a figyelem, a megértés, az együttérzés, a vigasz, a biztatás, a lelki támogatás, stb. Legmagasabb szinten áll a titkos tudás adása: tanítások, mantrák, módszerek, amelyek a szenvedés megszűntetését segítik és az élet minőségét javítják. Anyagi tárgyak alatt értendő a pénz, a ruha, az élelem, a gyógyszer, az eszközök, stb, általában bármi, ami rövid vagy hosszútávon szükséges és hasznos a fogadó félnek. Helytelen olyat adni, ami haszontalan és főleg, ami ártalmas lehet. Nem adható lopott tárgy, vagy másoktól erőszakosan szerzett, nem illik betegséget átadni vagy ártalmat okozó dolgokat, mint pl. a méreg, a romlott étel, a bódítószer vagy akár a fegyver. Saját testet és annak részeit is adni lehet, ilyen a véradás vagy szervek adása, viszont ennél fontos három feltételt figyelembe venni: az időzítést, a célt és a kérőt.[79] A döntésnél mindig a nagyobb, magasabb rendű cél a mérvadó.

Azt adhatjuk, amire képesek és alkalmasak vagyunk, és ez lehet segítségadás illetve menedéknyújtás is az arra rászorulóknak, kihasználtaknak vagy félelemben élőknek. A legszentebb, ami adható az a tanítás, a bölcsesség, persze csak azoknak, akik kérik és képesek fogadni, maguk és a környezetük hasznára fordítani. A tanítás is kétélű fegyver, rosszra is lehet fordítani. Akinél erre utaló jelet észlelünk, annak nem adható tanítás. Vallási tartalmú könyvet sem adunk olyan személyeknek, akikről tudomásunk van, hogy hitetlenek, mindenben a hibát keresik vagy nem képesek a szöveg jelentését megérteni. Tanítást adni csak egy bizonyos megvalósított szint után lehetséges, de azt, hogy létezik kiút a zavarodottságból az továbbítható.[80]

A fenti gondolatok részletesen leírják az adás lehetséges tárgyait és az esetleg mérlegelendő feltételeket. A Lam Rim című könyvben az adást fogadók tíz lehetséges típusát határozzák meg. Lehetnek a „(1) barátaid és hozzátartozóid, akik segítettek neked, (2) ellenségeid, akik ártottak neked, (3) hétköznapi emberek, akik nem segítettek és nem ártottak neked, (4) erkölcsi fegyelmet gyakorló erős jelleműek, (5) fegyelmezetlen erkölcsű gyenge jelleműek, (6) nálad alacsonyabb szinten állók, (7) veled egyenrangúak, (8) hozzád képest magasabb szinten állók, (9) gazdagok és boldogok, (10) boldogtalanok és nélkülözők.”[81]

Gyakorlatilag, mindenféle megkülönböztetés nélkül bárki kérhet, bárkinek szüksége lehet a nagylelkűségre, a segítségre, illetve a támogatásra.

III.3.2 Az adakozó, vagyis a buddhista gyakorló[82]

Ezen a ponton az adás már megtörtént, az adakozó már cselekedett. A buddhista szemléletben nagyon hangsúlyos a cselekedetek mögötti szándék. Egyrészt az adakozó szándék fejlesztéséhez ajánlott ösztönző gondolatok felkeltése.[83]

Néhány megfontolandó példa ilyen gondolatokra:

„Nagylelkűség gyakorlatom ereje által megvalósítom a nagylelkűség tökéletességét.”

„Ezek a személyek teszik lehetővé, hogy a nagylelkűséget gyakorolhatom, ezért ők a szellemi vezetőim.”

„Gyakorlom a nagylelkűséget ilyen és ilyen célból, a megajándékozott személy javára.”

„A nagylelkűséget ellenségeim javára szeretettel gyakorlom.”

„A nagylelkűséget hozzátartozóim és barátaim javára a kedvességükre emlékezve gyakorlom.”

Másrészt, a helyes adakozás megvalósulásának alapfeltétele a tiszta és helyes szándék, ehhez igen fontos a számtalan akadályozó, helytelen gondolat és érzés felszámolása. Gen Loszang Szönám igen pontosan és részletesen megfogalmazta a dána páramitá gyakorlásakor felmerülő szennyező gondolatokat és ajánlja ezeket elhagyni.[84]

Máris egy teljes lista a világi életben való gyakorláshoz: az adás gyakorlásakor ajánlott önmagunkon ezeket megfigyelni és lehetséges okait felfejteni és megszűntetni. Elhagyandó a megajándékozott lenézése, a másokkal való vetélkedés, a büszkeség, az adás utáni megbánás, a viszonzás elvárása, a mások csodálatának vagy tiszteletének elvárása, a viszonzás elvárása egy jövőbeni szanszárikus életben, a kedvtelenség vagy harag érzése adás közben vagy adás által, illetve elhagyandó mások rászedése.

Ezen a ponton érdemes felerősíteni azt a tudatállapotot, amelyben a dána páramitát ténylegesen a nagylelkűség vagy a nagyvonalúság jellemezi, éspedig egy olyan folttalan, tiszta állapot, amihez semmi más nem kapcsolódik, mint maga az adás pillanata és ez örömmel tölti el mind az adót, mind a fogadót.

Az adakozás gyakorlásának módjához bizonyos szabályok is tartoznak. Fontos betartani a következőket: az ígéreteket betartani, mind időben, mind minőségben, az ígértnél kevesebbet nem adni, nem számolni az ajándékot, hanem csak odaadni és továbbállni, lustaságból nem bízni másra az adakozást. Nem lenézni, nem megítélni és nem kritizálni a megajándékozottat. Mosolyogva adni, mert örömmel tesszük, türelemmel és nem megkésve, hiszen figyelünk a másik igényére, tiszta szavakkal tenni, hiszen tiszta a segítő szándékunk, és kellő tisztelettel, hiszen felismerjük a fogadó szenvedését, a hiányát és együttérzésből törekszünk ezen enyhíteni.

III.3.3 Az adás, mint transzcendens cselekedet

„A nagylelkűség tökéletesége a mágikus drágakő, mely teljesíti a világ reményeit;

legjobb eszköz, mellyel elvághatjuk a szívet fojtogató nyomorkötelék csomóját.” (Congkapa)

„Az adakozásra vágyakozó tudat az adás tökéletessége.” (Csandrakírti: Madhjamakávatára VI.205.a)

R.C. Childers a Páli-Angol szótárában a páramiták három megvalósítási szintjét különbözteti meg: mindegyiket lehet hétköznapi, majd kiváló és végül korlátlan, illetve határtalan tökéletességként művelni. A hétköznapi szint maga az adás, mint cselekedet, a másik ként szint fejlődési lehetőség az adakozás gyakorlása folyamatában.

A tökéletes adás gyakorlása több oldalról, másokat támogatóan, mások hasznára történik: akár a saját boldogságunk lemondása árán a mások jólétét segítve, félelmeiket eloszlatva és a Dharma útján vezetve őket. Nagy Lénynek vagy Bódhiszattvának nevezik azt, aki az adást, mint tökéletességet gyakorolja. A Nagy Lény az előtte állónak felismeri a szükségleteit és azt adja, nem kevesebbet, de nem is többet, mint amennyire éppen szüksége van a fogadónak. Az adása nagylelkű, hasznos és nem ártalmas. Szerényen adja és együttérzésből, nem hozza megalázó vagy kellemetlen helyzetbe a kérőt. Nem tesz különbséget a fogadó felek között. Minden lény jólétéért gyakorol és ebben a szellemiségben törekszik másokat szolgálni, mindenkinek a rendelkezésére állni. Nagyobb értékű tárgyakat, még mielőtt a ragaszkodás felmerülne, gyorsan továbbad. Egy adott helyzetben, ahol a mohóság, kapzsiság felmerül, észreveszi és megvizsgálja magában a jelenséget. Éppen ettől a mozdulatól válik a gyakorlás túlpartra juttató eszközzé: éber lenni, figyelni arra, ami bennünk történik, megvizsgálva a jelenséget, felfejteni az okot, ez alapján következő alkalommal javítani és máris helyesebben cselekedni. Ebben a pillanatban jelen van mind a hat, vagy akár tíz páramitá: az adás, az erkölcs, a türelem, a kitartó erőfeszítés, az összpontosítás, a bölcsesség, az igazság/igazmondás, a életerő, a szerető-kedvesség és a felülemelkedettség vagy elfogulatlanság. Az adás az alap, maga a gesztus, az erkölcs a szűrő, amin keresztül figyelünk, vizsgálódunk, türelemmel és szerető-kedvességgel kell benne lennünk a pillanatban, energiánkkal részt venni a tettben, összpontosítással és igazság révén felismerni az akadályt, bölcsességgel felfejteni az okot és felülemelkedettséggel elengedni azt.[85]

A Lam Rim kötetben hat mahájána szemléletű feltétel van megfogalmazva, amely szükséges az eredményes tökéletesség gyakorláshoz:

1. Kiváló alap szükséges: ez a bódhicsitta, vagyis a teljes megvilágosodás vágya, ez legyen minden gyakorlás motivációja. Ennek az a feltétele, hogy felismerjük és arra a belátásra jussunk, hogy az életünk szenvedés, és a szenvedésből az egyetlen kivezető út a megvilágosodás. Hogyha a bódhicsitta hatja át a test, beszéd és tudat cselekedeteit akkor azok a megvilágosodás okaivá válnak, és így a szanszárán túli következményekhez vezetnek.
2. Kiváló megközelítés: mindennel szembeni részrehajlásmentesség. A megosztandó dolgok kapcsán semmilyen érző lény között nem teszünk különbséget. Ehhez meg kell szüntetni mindenféle ítélkezést, feloldani a duális gondolkodást.
3. Kiváló hasznot élvező: a gyakorlás minden érző lény érdekében történjen. Ez főleg a mahájána szemlélethez tartozik. Ehhez a maximális önzetlenséghez szükséges felismerni és átélni azt, hogy egyek vagyunk a tudat folyamatában.
4. Kiváló eszközök/ ügyes módszer: minden gyakorlat a három tényező (adás esetében az adó, az adott tárgy és a kapó) tiszta gondolatával kapcsolódik össze. Vagyis fontos a három tényező végső, valódi természetének megértése. Ez feltételezi az ürességtermészet megértését, vagyis az adó- az adás tárgya és a fogadó fél ürességtermészetük által eggyé válnak a nagylelkűség tökéletes gyakorlásában.
5. Kiváló felajánlás: fontos, hogy minden erényes tettünket felajánljuk minden érző lény javára, mivel így a pozitív cselekedetek megőrződnek.
6. Kiváló megtisztítás: minden gyakorlás célja a mérgező érzelmek csökkentése, ezért azon nehézségek ellenszereként is működik, amelyek akadályoznak a nirvána, illetve a buddhaság elérésében. A mérgező érzelmek magja a nirvána elérésében gátol, a mérgező érzelmek lenyomata meg a buddhaság megvalósításában. Hogyha csökkenést tapasztalunk a saját szennyező érzelmeinkben, akkor helyesen gyakorlunk, hogyha nincs ennek jele, akkor nem nekünk való a kiválasztott gyakorlat.[86]

Az adás tökéletességének gyakorlásakor az élet és a tulajdon mulandóságának belátását és megértését is ajánlott alkalmazni.

Ezek a feltételek a II.6 fejezetben említett, a korai buddhizmusban megfogalmazott feltételeket egészítik ki.

III.4 Az adás gyakorlása a vadzsrajána irányzatban

A vadzsrajána irányzat tulajdonképpen a mahájána egyik ága, és mint ilyen a bódhiszattvaság az alapját képezi. Ily módon itt is fontosak a páramiták. Megalapozzák a helyes motivációt és hozzáállást, amelyek elengedhetetlenek a magasabb jógatantra ösvény szigorú szabályai betartásához. A tantrakövető is mások érdekében gyakorol, műveli a bódhiszattva tulajdonságait, de átalakító eszköztárával felgyorsítja a megvilágosodás elérését. A páramitákat hatékony eszköznek tartja a spirituális fejlődésre, de mivel a tantrajána a buddhatestek művelését célozza meg, ez a dimenzió nem hasonlítható össze a hat tökéletességgel.[87]

A vadzsrajána irányzatban az adás gyakorlásával, elsősorban mint kapcsolódási gesztus találkozunk. Itt különböző felajánlásokat tesznek, amellyel egyrészt kifejezik tiszteletüket és hódolatukat az adott istenség iránt, másrészt így veszik fel a kapcsolat más dimenziókban létező istenségekkel, buddhákkal és bódhiszattvákkal, meghívják őket a gyakorlás támogatására.

Ennek a legerősebb formája a mandalafelajánlás, amely egyben a tantrikus gyakorlás egyik előkészítő gyakorlata is. Maga a mandala szimbolizálja a teljes univerzumot, és ezzel a gesztussal minden elképzelhetőt felajánlunk a buddháknak, minden érző lény javára. A mandalafelajánlás gyakorlata csökkenti a gazdagságra és birtoklásra való vágyat, hatékony módszer érdemek gyűjtésére, és az anyagi dolgokhoz való ragaszkodás meghaladására. Létezik külső mandala, belső mandala, illetve titkos mandalafelajánlás is, így változik a gyakorlat minősége a külső tárgyak használatától a vizualizációig.[88]

Gyakorlatias irányzatról van itt szó, amely átalakítással dolgozik, és számtalan jóga és meditációs technikákkal gyakorol. Eszköztára alkalmas a tudat művelésére, amely szükséges a páramiták, így az adás tökélyre fejlesztéséhez is. Ilyen például a csö (tib: chod) gyakorlat,[89] amely temetőkben, elhagyatott, veszélyes helyeken végzett meditációs technika, és az énképzet igen hatékony elvágását célozza meg. Úgy tartják, hogy ez a gyakorlat fejezi ki a nagylelkűség tökéletességét, hiszen itt az egyén egy olyan attitűdöt fejleszt ki, ami által képes mindenét odaadni, beleértve a testét is, mások jólétéért. A temetői meditációban a gyakorló a testét felajánlja a démonoknak és éhes szellemeknek, hogy azok elégedetten távozzanak. A holtestek felajánlása vadállatoknak és keselyűknek is egy végső adakozási gesztus.[90]

Egy másik nagylelkűséghez kapcsolható gyakorlat a már korábban is említett tonglen, a „küldés és átvétel” gyakorlata, a mások szenvedésének átvétele, a saját örömérzetünk átadása.[91] Ez a gyakorlat feloldja a látszólagos dualitást az én és a másik között, a kettő közötti határt. Lazítja, a mások szenvedései iránti ellenállást és növeli az együttérzést. A tonglen gyakorlásával leküzdhető a vágyaktól való függés, a szenvedéstől való idegenkedés, és másképp viszonyulunk az egonkhoz is. A szív nyitott és gyengéddé válik, folyamatosan kiterjesztjük magunkat, és kifejlesztünk egy természetes, mélyen gyökerező készenléti, szolgálati állapotot és elérhetőséget a világ számára.[92]

A vadzsrajána eszköztárához tartoznak a mantrák is, ezek recitálása védik az elmét és kedvező tudatállapotot hoznak létre a gyakorláshoz. Ray szerint ez az univerzális, és talán legősibb, legerősebb mantra, az „Om Mani Padme Hum” recitálása a hat páramíta tökéletesítéséhez vezet.[93]

 

IV. Összegzés

A jelen dolgozat abból a hipotézisből indult ki, hogy a dána páramitá gyakorlásának illetve az adás tökélyre fejlesztésének kulcsa egy valamilyen tudatállapot kiművelése, amely elképzelhető, hogy közel áll, netán megegyezik a megvilágosodás tudatállapotával.

Először a páramiták világát vizsgáltam, ott is kerestem a gyakorlásukhoz szükséges tudatállapot jellemzőit. Azt találtam, hogy a tökéletességek gyakorlása azt feltételezi, hogy együttérzésből és bölcsességgel tegyük, mentesek legyünk vágytól, nézettől, mérgező érzelmektől és önteltségtől. Tiszta és helyes szándékból fakadjon a gyakorlásunk, és saját jólétünkért és minden érző lény jólétéért cselekedjünk.

Ne csak a megvilágosodás elérésének erős vágya, hanem az erre való törekvésünk nagy elhatározása vezessen. Mindezt egy transzperszonális tudatállapotban tegyük, vagyis énképzetünktől elrugaszkodva, egy egész, teljes rendszernek tapasztalva a világot, minden alkotó elmével és minden érző lénnyel együtt.

Fontos felismerni a lét három buddhista szellemiségű ismérvét, azt, hogy minden változó, minden mulandó, és minden lényegnélküli. Eme bölcsességet ügyes eszközként alkalmazzuk az adott élethelyzetben.

Nem véletlenül állítják azt, hogy az adást, az erkölcsöt, a türelmet, a kitartást, az összpontosítást és a bölcsességet, mint tökéletességet valójában csak a bódhiszattvák gyakorolják. Mi, világi életet élők, jó esetben kísérletezünk velük, törekszünk gyakorolni és fejleszteni őket, mindenki a saját szintjének és jelenlegi leszületésének megfelelően.

Ezek a tudatállapot jellemzők érvényesek mindegyik páramitá esetén, így a dána páramitá gyakorlására is. Ezt kiegészíti az, hogy az adakozás kapcsán képesnek kell lenni elengedni: elengedni a ragaszkodást, a kötödést, végső soron elengedni még a létezés szenvedéseit is. Tisztelettel, méltósággal, szerényen és nem ártással adni. Lényeges jellemzője az, hogy másoknak a hasznára legyünk és szolgálatkészen jelen legyünk. Természetesen fontos, hogy mindenki a maga szintjén gyakorolja az adást, tehát elengedhetetlen annak felismerése, hogy egy adott helyzetben képesek vagyunk-e a helyes és megfelelő adást gyakorolni.

Nagyon fontos eleme a bódhicsitta felébresztése a tudatunkban, a nyitottság, az erényesség, a türelem és a kitartás is. Ebben a folttalan, tiszta tudatállapotban nem lehet más jelen, mint maga az adás pillanata, és ez egyben egy természetes örömállapot is.

A tökéletes nagylelkűség megvalósulásának pillanatában, a fentiek alapján, egy természetes örömállapot jellemző, amiben a tudat kvázi „minden mentes”, része és érzékeli a „teljes rendszert” és ügyes eszközként működik az adott szituáció oldásában. Ehhez a tudatállapothoz eljutni valóban szükséges és elengedhetetlen a tudat művelése, és a fent leírt tudat jellemzők elképzelhető, hogy megvilágosodás közeli tudatállapotot írnak le, tehát a dolgozat hipotézise bizonyítást nyert.

 

 

V. Felhasznált irodalom

2013. Szertartáskönyv. Budapest: A Tan Kapuja Buddhista Egyház.

2018. Common buddhist text (CBT): Guidance and insight from Buddha. Phra Nakhon Si Ayuthhaya : Mahachulalongkornrajavidyalaya University.

Berzin, Alexander 1993. Három előadás. In: Dharma-füzetek, 3: 55.

Bodhi, Bhikkhu (tr.) 1996. Ācariya Dhammāpala (n.d). A Treatise on the Paramis: from the commentary to the Cariyapitaka.. [pdf] Accesstoinsight.org URL: https://www.accesstoinsight.org/lib/authors/bodhi/wheel409.pdf [letöltve: 2021. június 20.].

Bodhi, Bhikkhu (ed.) 2011. Dana - The practice of giving. [pdf] Accesstoinsight.org URL: https://www.accesstoinsight.org/lib/authors/various/wheel367.html [letöltve: 2021. június 20.].

Dharmamitra, Bhikshu 2019. The Ten Grounds Sutra-The Dasabhumika Sutra. Seattle, Washington: Kalavinka Press.

Chandavimala Mahathera, Rerukane 2003. Analysis of Perfections. Sri Lanka: Buddhist Publication Society.

Childers, R.C. 1980. Dictionary of the Pali language. New York: French§European Pubns.

 

Kung, Chin 1999. Buddhism: The wisdom of compassion and awakening. Taiwan: The Corporate Body of the Buddha Educatinal Foundation.

Mullin, Glenn H. 1996. The Six Yogas of Naropa. Ithaca: Snow Lions Publications.

Nyanatusita, Bhikkhu 2013.The Bodhisattva ideal. Sri Lanka: Buddhist Publication Society.

Patrul Rinpocse 2020. A megvilágosodás ékköve. Budapest: A Tan Kapuja.

Pereira, Ananda 2008. Live now - Buddhist essays. [pdf] Buddhist Publication Society URL: https://www.bps.lk/olib/wh/wh024_Pereira_Live-Now--Buddhist-Essays.pdf [letöltve: 2022. február 16.].

Porosz Tibor 2018. A buddhizmus lexikona. Budapest: A Tan Kapuja.

Powers, John 1995. Introduction to Tibetan Buddhism. New York: Snow Lion Publications.

Rabten, Geshe 1984. The essential nectar. London: Wisdom Publications.

Ray, Reginald 2002. Secret of the Vajra World. Boston§London: Shambala Publications.

Skilton, Andrew 2013. A buddhizmus rövid története. Budapest: Damaru Könyvkiadó.

Sucitto, Ajahn 2012. Parami – ways to cross life’s floods. Amaravati: Amaravati Publications.

Szönám, Gen Loszang 2019. Lam Rim - a tudat békéjét és boldogságát megvalósító fokozatos ösvény. Budapest: A Tan Kapuja.

Szöpa, Lhündrup 1995. Tibeti Buddhizmus első kézből I. Budapest: Tibeti Társaság.

Szuzuki, Sunrjú 2002. Zen szellem, a kezdő szellem. Budapest: Filosz.

Vekerdi József (ford.)1998. Dzsátakák- buddhista születésregék. Budapest: Terebess Kiadó.

Végh József (ford.) 2016. Thongme Szangpó: A bódhiszattva harminchét gyakorlata. [online]

https://www.academia.edu/44010263/Thogme_Szangpó_A_bódhiszattva_37_gyakorlata [letöltve: 2021. október 20.].

Williams, Paul 2009. Mahayana Buddhism: The Doctrinal Foundations. London and New York: Routledge.

Wright, Dale Stuart 2009. A hat tökéletesség: a buddhizmus és a jellem művelése. [online] URL: https://books.google.hu/books?id=YeCAtSdxikYC&lpg=PP1&hl=hu&pg=PP5#v=onepage&q&f=false [letöltve: 2022. február 16.].

Internetes források

Gyémánt Út Buddhizmus 2022. [online] URL: https://www.buddhizmusma.hu/csecsu-rinpoche-a-vilagi-osveny [letöltve: 2022. január 28.].

Tarrdaniel.com 2022. [online] URL: http://www.tarrdaniel.com/documents/Mahayana/lotusz_szutra.html#Fejlodes_fokai  [letöltve: 2021. október 15.]

Tibetan Buddhist Encyclopedia 2002. ’Abhiññā’. http://tibetanbuddhistencyclopedia.com/en/index.php?title=Abhiññā[letöltve:2022.február 8.].

Wikipedia 2022.’Tonglen’. https://en.wikipedia.org/wiki/Tonglen [letöltve: 2022. február 8.].

Wikipédia 2022. ’Bódhiszattva’. https://hu.wikipedia.org/wiki/Bódhiszattva [letöltve: 2022. február 8.].

Wikipédia 2021.’Bódhi’. https://hu.wikipedia.org/wiki/Bodhi [letöltve: 2021.október 15.]

Wikipédia 2022.’Zen’. https://hu.wikipedia.org/wiki/Zen [letöltve: 2022. február 8.].

Wikipédia 2002.’Vadzsrajána’. https://hu.wikipedia.org/wiki/Vadzsrajána [letöltve: 2022. február 8.].

Wikipédia 2022.’Buddhaság’. https://hu.wikipedia.org/wiki/Buddhaság [letöltve: 2022.01.22.]

Wikipédia 2022. ’Sásztra’. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Sásztra [letöltve: 2022.01.22.])

Wisdom Library 2021. ’Paramita’. https://www.wisdomlib.org/definition/paramita [letöltve: 2021.május 30.].

Wikipédia 2022.’Tiszta Föld buddhizmus’. https://hu.wikipedia.org/wiki/Tiszta_Föld_buddhizmus [letöltve: 2022. február 8.].

500 Yojanas.org 2022. [online] URL: https://www.500yojanas.org/six-perfections-and-the-eightfold-path/ [letöltve: 2021.július 31.].

Szutták

Bala Sutta  (AN 9.5) = Darvas Gabriella (ford.) 2008. Bala Sutta. Megszabadulás az ötféle félelemtől. [online] A Buddha Ujja. URL: https://a-buddha-ujja.hu/an-9.5/hu/darvas-gabriella [letöltve: 2021.augusztus 1.].

Cūḷakammavibhaṅga Sutta (MN 135) = Fenyvesi Róbert (ford.) (é.n.). Cūḷakammavibhaṅgasutta. A tettek elemzésének rövidebb változata. [online] Sutta Central.  URL: https://suttacentral.net/mn135/hu/fenyvesi [letöltve: 2021.augusztus 1.].

Dakkhiṇāvibhaṅga Sutta (MN142) = Sujato, Bhikkhu (tr.) (n.d.). Dakkhiṇāvibhaṅgasutta. The Analysis of Religious Donations. [online] Sutta Central. URL: https://suttacentral.net/mn142/en/sujato [letöltve: 2021.aug. 1.].

Dana Sutta (AN 7.49) = Thanissaro Bhikkhu (tr.) 1997. Dana Sutta: Giving. [online] Access to Insight. URL: https://www.accesstoinsight.org/tipitaka/an/an07/an07.049.than.html [letöltve: 2021.augusztus 1.].

Dhana Sutta  (AN 7.6) = Fenyvesi Róbert (ford.) 2009. Dhana Sutta. A kincsek.[online] A Buddha Ujja. URL: https://a-buddha-ujja.hu/an-7.6/hu/fenyvesi-robert [letöltve: 2021.augusztus 1.].

Dīghajāṇu Sutta  (AN 8.54) = Sujato, Bhikkhu (tr.) (n.d.). Dīghajāṇusutta. With Dīghajāṇu.[online] Sutta Central. URL: https://suttacentral.net/an8.54/en/sujato [letöltve: 2021.augusztus 1.].

Ekadhamma Sutta (AN 1.296-305) = Fenyvesi Róbert (ford.) 2009. Ekadhamma. Van egy olyan dolog… .[online] A Buddha Ujja. URL: https://a-buddha-ujja.hu/an-1.296-305/hu/fenyvesi-robert [letöltve: 2021.augusztus 1.].

Itivuttaka (Iti 26) = Ṭhānissaro Bhikkhu (tr.) 2001. Itivuttaka. [online] Access to Insight. URL: https://www.accesstoinsight.org/tipitaka/kn/iti/iti-than.pdf [letöltve: 2021. aug. 1.].

Maṅgala Sutta (Snp 2.4) = Gambhīro, Bhikkhu (ford.) 2008. Maṅgala Sutta. A legnagyobb áldások. [online] A Buddha Ujja. URL: https://a-buddha-ujja.hu/snp-2.4/hu/gambhiro [letöltve: 2021.augusztus 1.].

Saṅghana Sutta (AN 4.32) = Kertész Zsolt (ford.) 2010. Saṅghana sutta. A közösség kötelékei.[online] A Buddha Ujja. URL: https://a-buddha-ujja.hu/an-4.32/hu/kertesz-zsolt [letöltve: 2021.augusztus 1.].

Saṅgīti Sutta (DN 33) = Sujato, Bhikkhu (ford.) (é.n.). Saṅgītisutta. Reciting in Concert. [online] A Buddha Ujja. URL: https://a-buddha-ujja.hu/dn-33/en/sujato [letöltve: 2021.augusztus 1.].

Saṅkhārupapatti Sutta (MN 120) = Sujato, Bhikkhu (tr.) (n.d.). Saṅkhārupapattisutta. Rebirth by Choice. [online] Sutta Central. URL: https://suttacentral.net/mn120/en/sujato [letöltve: 2021.augusztus 1.].

Siha Sutta (AN 5.34) = Thanissaro Bhikkhu (tr.) 1997. Siha Sutta: To General Siha (On Generosity). [online] Access to Insight. URL: https://www.accesstoinsight.org/tipitaka/an/an05/an05.034.than.html [letöltve: 2021.augusztus 1.].

Fotó: Morning Alms Giving To Monks.

[1] “Crossed I would cross, freed I would free, tamed I would tame, calmed I would calm, comforted I would comfort, attained to nibbāna I would lead to nibbåna, purified I would purify, enlightened I would enlighten!” (Bhikkhu Bodhi 1996, Végh József fordítása)

[2] Common Buddhist Text 2018: 24.

[3] Bodhi 1996: 1.

[4] Wright 2009: 4-5.

[5] Bodhi 1996: 5.

[6] Wikipédia 2022. ’Bódhiszattva’.

[7]„Dharma (tib.cső): A dharma kifejezés számos jelentéssel bír. Ez esetben a Sákjamuni Buddhától és más megvilágosodott lényektől származó tanításokra vonatkozik. A mesterek azért tanítják a dharmát, hogy megmutassák a lényeknek, mit érdemes tenniük, és mi az, amit tanácsos elkerülniük, ha meg akarnak szabadulni a létforgatagból, és végül el kívánják érni a tökéletes megvilágosodás állapotát.” (Patrul Rinpocse 2020: 17)

 [8] Bodhi 1996: 4-5.

 [9] Dharmamitra 2019: 20.

[10]„A bódhi vagy bodhi (szanszkrit illetve páli átírás) a buddhizmusban az a tudás, amellyel egy buddha rendelkezik a dolgok igaz természetéről. Hagyományos magyar fordítása megvilágosodás, szó szerinti jelentése "felébredés" (a "budh" igető jelentése felébredni).” (Wikipédia 2021. ’Bódhi’)

[11] Skilton 1997: 92.

[12] Dasabhúmik: 1.„Az öröm földje”(pramuditá-bhúmi), 2.„A folttalanság földje” (vimalá-bhúmi), 3.„A fénylés földje” (prabhákárí-bhúmi), 4.„A lángolás földje” (arcsismatí-bhúmi), 5.„A nagyon nehezen legyőzhetőség földje”(szudurdzsajá-bhúmi), 6.„A felsőbb bölcsességre irányultság földje” (abhimuk-hí-bhúmi), 7.„A továbbhaladás földje”(dúrangamá-bhúmi), 8.„A mozdulatlanság földje”(acsalá-bhúmi), 9.„A jóindulat földje”(szádhumatí-bhúmi), 10.„A Tan felhőjének földje”)  (dharmaméghá-bhúmi) (Tarrdaniel.com 2022)

[13] Szertartáskönyv 2013: 9.

[14] Wikipédia 2022.’Zen’.

[15] Szuzuki 2002: 88.

[16] Wikipédia 2002. ’Vadzsrajána’.

[17] Ray 2002:83.

[18] Mullin 1996: 112-114.

[19] Rabten 1984: 152.

[20] Wikipédia 2022.’Buddhaság’: „ a buddhizmusban a tökéletes megvilágosodás állapotát jelenti ”.

[21] Az adás a helyes szándék, az erény a helyes beszéd, helyes cselekedet és helyes életvitel, a türelem a helyes szándék, az energia a helyes erőfeszítés, a meditáció a helyes összeszedettség és helyes koncentráció a bölcsesség a helyes nézet megfelelői. (500 Yojanas.org 2022, szerző ford.)

[22] Nyanatusita 2013: 82.

[23] Bodhi 1996: 4.

[24] Wikipédia 2022. ’Sásztra’. „a szútrák részletes, közérthető fejtegetései, magyarázatai”.

[25] Nyanatusita 2013:113.

[26] „A megvilágosodás szelleme (szkrt. bódhi-csitta): relatív értelemben azt a vágyat és szilárd eltökéltséget jelenti, hogy az összes lény megszabadítása érdekében elérjük a tökéletes megvilágosodást. Abszolút szinten az üresség és együttérzés fogalmakon túli, elválaszthatatlan egysége.” (Patrul Rinpocse 2020: 37)

[27] Williams 2009: 202-207.

[28] Pereira 2008: 34-36.

[29] Nyanatusita 2013: 113.

[30] perfections.

[31] pāramitā: completeness; complete attainment, perfection, gone to the opposite bank or side, gone beyond the realm of samsara, crossed, traversed, transcendent - knowing without experiencing, mastery, supremacy. (Wisdom Library 2021).

[32] Berzin 1993: 55.

[33] Bodhi 1996:2-3.

[34] „O king, abandon sense pleasures, keep the three trainings, and practice the six paramitas.”(Ray 2002: 119 - szerző ford.)

[35] Ray 2002: 117-122.

[36] „for my welfare, for the welfare of others and leading to Nibbana (peace)” (Sucitto 2012: 32.)

[37] Sucitto 2021: 32.

[38] Sucitto 2012: 35.

[39] Sucitto 2012: 37.

[40] Sucitto 2012: 46-47.

[41] Sucitto 2012: 209.

[42] szerzetes tudós.

[43] trikája = három test: dharmakája, szamboghakája és nirmánakája.

[44] Szöpa 1995: 122.

[45] Rabten 1984: 152.

[46] Wikipédia 2022. ’Tiszta Föld buddhizmus’.

[47] Kung 1999: 104.

[48] Kung 1999: 130.

[49] Porosz 2018: 108-109.

[50] Tibetan Buddhist Encyclopedia 2002. ’Abhiññā’

[51] „He alone can attain Buddhahood who can cross a whole worldsystem filled with water and reach the further shore by the bare strength of his arms” — he would not deem that difficult to do, but would be filled with desire for the task and would not shrink away.” (Bodhi 1996: 9, Végh József fordítása)

[52] „Az abhidhamma szemléletében a szó jelentése… „valóságelem”, azaz a valóság analitikus filozófiai elemzéssel elérhető végső határ.” (Porosz 2018: 80)

[53] Bodhi 1996: 10.

[54] „for one who knows things as they really are determines upon the requisites of

enlightenment and brings them to completion by refusing to vacillate in the face

of their opposites.” (Bodhi 1996: 4. Végh József fordítása.)

[55] Bodhi 1996: 6-7.

[56] „To give with selfless love,/ To give from deep respect/ To teacher, parent, holy man,/ Wisdom’s elect,/ Is even grander./ To give to help good cause,/ To spread the Truth/ And knowledge of the Way/ To Virtue, Mindfulness,/ To dawn of Wisdom’s Day,/ Skilful is such giving.”(Pereira 2008: 16)

[57] Kung 1999: 107.

[58] Sucitto 2012: 31-40.

[59] Sucitto 2012: 35.

[60] Sucitto 2012: 36.

[61] Sucitto 2012: 40.

[62] „A Buddha szóhasználatában az „üres” (suñña) kifejezés az önmagátlanságra (anattā) utal, a dolgok szubsztanciától, tehát az „önmagam”-tól (atta) vagy az „enyém”-től mentességét jelenti.”(Porosz 2018:233)

[63] Ray 2002: 83-95.

[64] p. dhamma-kāya: Tan-test. A mahájána buddhizmusban a buddhaság univerzális üresség természetére utal. (Porosz 2018: 83)

[65] Wikipedia 2022.’Tonglen’.

[66] Ray 2002: 85.

[67] „Howevermuch difficult the practice of generosity be, it is a must for the aspirant of Buddhahood. The degree to which one can progress in this perfection will decide the extent to which one can advance in the others, as it is the foundation of all virtue.” (Chandavimala Mahathera 2003: 22)

[68] Kung 1999: 106.

[69] Szönám 219: 606.

[70] „both generosity and war are said to be equally difficult (dānañca yuddhañca samānamāhu)” (Chandavimala Mahathera 2003: 22.)

[71] Kung 1999: 114.

[72] Vekerdi 1998: 106.

[73] „This was said by the Blessed One, said by the Arahant, so I have heard: “Monks, if beings knew, as I know, the results of giving & sharing, they would not eat without having given, nor would the stain of elfishness overcome their minds. Even if it were their last bite, their last mouthful, they would not eat without having  shared, if there were someone to receive their gift. But because beings do not know, as I know, the results of giving & sharing, they eat without having given. The stain of selfishness overcomes their minds.” (Iti 26)

[74] Szönám 2019: 611.

[75] Williams 2009: 202.

[76] Szönám 2019: 616.

[77] Szönám 2019: 614.

[78] Chandavimala Mahathera 2003: 29.

[79] Szönám 2019: 605.

[80] Szönám 2019: 614.

[81] Szönám 2019: 608.

[82] „Általában egy buddhista gyakorló számára a hagyományos és javasolt út azzal kezdődik, hogy menedéket vesz a Három Drágakőben (a Buddhában, a tanításokban, és a gyakorlókban). Így lép rá a buddhista ösvényre. A következő lépés a külső fogadalmak letétele és a tiszta életvitel megvalósítása. Ez arra irányul, hogy nem ártunk másoknak, és főleg a Dharma gyakorlására összpontosítunk. Ezután jön a belső fogadalom - a Bódhiszattva-fogadalom -, vagyis az, hogy elkötelezzük magunkat: elérjük a megvilágosodást azért, hogy minden lényt megszabadíthassunk a feltételekhez kötött lét szenvedéséből. Végül így érkezünk el arra a szintre, hogy elkezdhetjük a Gyémánt Út-gyakorlatokat.” (Gyémánt Út Buddhizmus 2022.)

[83] Szönám 2019: 608.

[84] Szönám 2019: 609.

[85] Bodhi 1996: 12-13.

[86] Szönám 2019: 601-604.

[87] Powers 1995: 239, 245-246.

[88] Powers 1995: 268.

[89] Powers 1995: 370-374.

[90] Mullin 1996: 88.

[91] Ray 2002: 85.

[92] Ray 2002: 177.

[93] Ray 2002: 219.