Buddhista tanulmányok

Buddhista tanulmányok

A1 - A Buddha és kora

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2023. április 06. - Nagy Szabolcs 321

kep1_2.jpg

Írta: Háriné Gregorics Judit

 

Tartalomjegyzék

Előzmények
Indus-völgyi civilizáció = „Harappái kultúra”
Korrajz
Történelmi háttér
Gazdasági háttér
Vallási háttér
Védikus bráhminok
Parivrádzsakák
Dzsainák
Ádzsívikák
Lókájaták
Amarávikkhépikák
Buddha élete
Források Buddha életéről
Életrajzi adatok
Élettörténete
Buddha tanítványai
Buddha kortársai
A Szangha megalapítása
Nézetek arról, mikor is élt Buddha
Buddha fontosabb beszédei
„Nulladik” beszéd
A Tan kerekét forgásba hozó tanítóbeszéd (Dhammacsakkappavattana szutta)
Az éberség megalapozásáról szóló tanítóbeszéd (Szatipatthána szutta)
A nem-én ismertetőjegyeiről szóló tanítóbeszéd (Anattalakkhana szutta)
A Tűzbeszéd (Ádittaparijája szutta)
Az igazságok vizsgálata (Szaccsavibhanga szutta)
A helyes szemlélet (Szammáditthi szutta)
A függő keletkezés elemzéséről szóló tanítóbeszéd (Paticcsa Szamutpáda Vibhanga szutta)
A végső ellobbanásról szóló tanítóbeszéd (Maháparinibbána szutta)
Felhasznált irodalom

 

Előzmények

Indus-völgyi civilizáció = „Harappái kultúra”:

kep2_1.png

  • Kr.e. 2500 – 1200 (bronzkor).
  • Kevés információ maradt ránk. Harappá, Mohendzsodáró.
  • Megfejtetlen írás. Pecsételők.
  • Öntözéses földművelés, tengeri kereskedelem, halászat.
  • Jól szervezett, központosított társadalmi berendezkedés, fejlett városépítészet, magasszintű kultúra.
  • Hanyatlása valószínűleg környezeti változások hatására (az Indus folyó folyásiránya megváltozott).
  • A hódító árják valószínűleg egy haláltusájában vergődő kultúrát találtak itt.[1]
  • „Fegyverek nem voltak, a civilizáció fénykorában semmi jele erőszakos pusztításnak.”[2]

 

Korrajz

Történelmi háttér

  • Nagy Dareiosz Perzsa Birodalma az Industól a Földközi-tengerig terjedt, és próbálta uralma alá hajtani a görögöket.
  • Görögország a klasszikus kor csúcsát élte.
  • Itáliában virágzott az etruszk civilizáció.
  • Kínában viszályokkal teli időszak zajlott, de kulturális virágkorát élte.[3]
  • Indiában nagy társadalmi felfordulások zajlottak, mivel az egymással versengő királyok egyre nagyobb birodalmak létrehozására törekedtek. Mire a Buddha megszületett, már csak tizenhat városállam (dzsanapada) állt fenn India középső és északkeleti részein.[4]

Gazdasági háttér

Vaskor: a vas használata lehetővé tette, hogy nagy kiterjedésű őserdőket irtsanak ki, s így

  • megművelhető földterülethez jussanak. I. e. 600-ra már a Gangesz egész medencéjét művelés alá vonták. Az új termelőeszközök, különösen a
  • vaseke használata a termelékenység növekedéséhez, sőt, terményfölösleg kialakulásához vezetett, amelyet aztán nagyobb kormányzati és vallási intézmények fenntartására lehetett fordítani. Ugyancsak a vas használatával függ össze egy
  • új harcmodor megjelenése, amelynek katonai szakértője a ksatrija, a harcos lett.[5]

kep3_3.png

Vallási háttér

Védikus bráhminok

a védikus irodalom legfontosabb célja az, hogy az embereket felvilágosítsa az önmegvalósításról, valamint az anyagi kötöttségektől és szenvedésektől való megszabadulás (móksa) tudományáról. A Védák azt tanítják, hogy az anyagi test és ez a világ csupán átmeneti, míg a lélek örök, s eredeti otthona a lelki világ, ahová meg kell próbálnia visszatérni. Ennek útja Isten szolgálata. A Védákat örökkévaló szentírásoknak tekintik, amelyek magától a Legfelsőbbtől származnak. Száraz anyagi logikával vagy tapasztalati úton nem lehet megérteni ezeknek az írásoknak a mondanivalóját. Úgy tartják, hogy a közönséges, materialista gondolkodású emberek számára mindez felfoghatatlan. A Védák tudását teljesnek és csalhatatlannak tekintik, amely megértésének hiteles módja az, ha valaki megfelelő, autentikus forrásból, egy lelki tanítómestertől hallja azt.

Védikus irodalom

1) A Védák a hinduizmus szentírásai. Nyelvük a szanszkrit, a világ egyik legősibb nyelve.

    1. A Rig Védában Indrát (a Mennyek Királyát), Szúrját (a Napistent) és Agnit (a tűz félistenét) dicsőítő himnuszokat találhatunk.
    2. A Jadzsur Véda néhány vallásos szertartás szabályait magyarázza el, s leírja a védikus áldozatok végzésének, valamint az áldozati helyek és az oltárok készítésének módját.
    3. A himnuszokat tartalmazó Száma Véda főleg a zene és az éneklés tudományával foglalkozik (száma = dallam), s olyan istenségekhez intéz imákat, mint Indra, Agni és Szóma, a hold félistene.
    4. Az Atharva Véda, leginkább az áldozatok során használatos mantrákat tartalmazza, s ezenkívül az orvostudományról, bizonyos varázslatokról és a felszabadulásról is ír.[6]

2) Upanisádok („odaülni valaki közelébe”) = Védánta („a Védák vége”): titkos tanok, amelyeket csak egy tanítvány kaphatott meg a mestertől. Közvetlenül Buddha előtt keletkeztek. „Nem érvelik, hanem kinyilatkoztatják, nem rendszerezik, hanem megéneklik a valóságot, helyesebben azt, amit a költészet, a mágia és a bölcselet még egybemosódó ősi korában az ember valóságnak hitt és akként valósított meg.”[7]

3) Mahábhárata = „Bharata nagy nemzetségének harca”, nyolcszor hosszabb, mint az Íliász és az Odüsszeia együttvéve. Alaptörténete egy gigantikus testvérháború, mely köré számtalan monda és elbeszélésfüzér társul.

Bhagavad gítá: = „A Magasztos éneke”. A Mahábhárata egyik fejezete. Egyfajta szentírásként tekintenek rá a hívők, mivel ebben meséli el Krisna a vallás lényegét, az élet értelmét, és feltárja a világmindenség legfőbb törvényét (dharma). Szereplői esendő emberek, akik ugyanúgy ezeknek a törvényeknek vannak kitéve, mint a műben szereplő istenek, és akik megpróbálnak eleget tenni a hindu vallás előírásainak.

    4) Rámájana = „Ráma utazása”. Ráma feleségét, Szítát elrabolta a Lanka (Srí Lanka) démonkirálya, Ravana. A hős szövetségeseivel felesége keresésére indul, majd egy végső összecsapás során kiszabadítja. Az eposz az emberi létezés erkölcsi tanításait vizsgálja, és megvilágítja a dharma fogalmát. A történet erősen szimbolikus-allegorikus.

     

    A nagy társadalmi felfordulások következtében megjelent egy új vallásgyakorló réteg, amely elvetette a dogmatikussá merevedett hitéletet, a bráhminok régebbi hagyományait, és kétségbe vonta örökletes előjogaikat a Védák kizárólagos ismeretére.

    Parivrádzsakák: nem tudtak megbékélni a társadalmi szerkezet megmerevedésével és a vallás ritualizmusával, ezért elhagyták otthonukat, hogy szellemi szabad­ságot keresve vándoroljanak a világban. Szellemi útkeresése kezdetén maga a Buddha is ilyen vándor lett, hogy a szabad­ságot meglelje.[8]

    Dzsainák: tanításaik sokban hasonlítanak a buddhista tanokra, pl. nemártás, igazmondás, lopás tilalma, önmegtartóztatás és birtoklás nélküliség. A dzsaina nirvána szerint a lélek a dzsinák egébe jut, ahol visszanyeri eredeti szellemi természetét. Nagy hangsúlyt fektetnek az aszketizmusra, és teljesen mezítelenül éltek.[9]

    Ádzsívikák: deterministák, szerintük a karma tana csupán tévedés, nincs szabad akarat. Metafizikájukban létezett egy atomelmélet, amely hasonlít a hindu vaisésika iskola elméletéhez, amely szerint minden atomokból épül fel, és a minőségek az atomok kapcsolódásaiból erednek, de az atomok kapcsolódása és természetét előre meghatározták a kozmikus erők. Bár ateisták voltak, és elutasították a Védák autoritását, azonban úgy tartották, hogy minden élőlény egy átman = „lélek”.

    Lókájaták: materialisták, akik meglehetősen hedonista fel­fogást vallottak, tagadva mindenfajta ok-okozati összefüggést, azt állítva, hogy az ember úgy cselekedhet, ahogyan a kedve tartja.

    Amarávikkhépikák: szkeptikusok, akiket tekergőző angolnáknak csúfolták, mert nem vallottak, de nem is tagadtak semmiféle hitet vagy meg­győződést.[10]

     

    Buddha élete

    Források Buddha életéről

        • Buddhavamsza (”Buddhák krónikája”) (i. e. 2. század): a Szutta Pitaka   utolsó részének, a Khuddaka-nikájának az egyik könyve. Buddha és őt megelőző 24 korábbi buddha életéről szól. Ez utóbbiak megjövendölték, hogy Gautama el fogja érni a buddhaság szintjét.
        • Asvaghósa ( sz. eleje, Kaniska udvara[11]): Buddhacsaritá. Epikus költemény Buddha élettörténetéről.[12]
        • Mahávasztu ("Nagy esemény" vagy "Nagy történet") (4. század) a korai buddhizmushoz tartozó lokottaraváda iskola szövege. Buddha és más bódhiszattva korábbi életeit meséli el.
        • Buddhagósza[13] (5.sz): Viszuddhimagga[14] („A megtisztulás ösvénye”): Buddha megszabaduláshoz vezető ösvényének théraváda értelmezése.
        • Dzsátakák: Buddha korábbi születéstörténeteit mesélik el, amikor még bódhiszattvaként élt. Ezek közül a legkorábbi történetek a legősibb fennmaradt buddhista szövegek közé tartoznak. A Mahápadána-szutta és az Acsarijabhuta-szutta a Buddha születésével kapcsolatos csodákat mesélik el.

     

    Életrajzi adatok

    Sákja nemzetség                                                Születése: Kapilavasztu, Lumbini liget

    Gautama családnév                                           Megvilágosodása: Bódh-Gajá

    Sziddhárta személynév                                    Első beszéde: Váránaszi = Benáresz

    Sákjamuni = Sákják bölcse                              Halála: Kusinagar

    Bhagavá = Magasztos                                       Apja: Szuddhódana

    Tathágata = Beérkezett                                    Anyja: Májádévi

    Szánkhja mestere: Álára Káláma                     Nevelőanyja: Padzsápatí

    Jóga mestere: Udraka Rámaputra                   Felesége: Jasódhará

                                                                                Fia: Ráhulakep4_1.png[15]

    Élettörténete

    A sákják királyának fia volt, így rendkívüli fényűzésben és gazdagságban volt része. Atyja mindent megtett azért, hogy fiát a trónöröklésre és az uralkodásra rávegye. Sziddhártha a legendák szerint a három kikocsizása alkalmával találkozott a szenvedés három legmegrendítőbb formájával: az öregséggel, a betegséggel és a halállal. Szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy egyszer rá is ez a sors vár. Negyedik kikocsizása alkalmával találkozott egy aszkétával, aki megbékélt az öregség, a betegség és a halál gondolatával.

    Sziddhártha, gyermekének születése dacára, elhagyta a palotát, lenyírta haját, és ruháját egy aszkéta rongyaira cserélte. Harmincas évei elején járt ekkor. Szánkhját, majd jógát tanult, de belátta, hogy mestereitől tanult módszer nem hozza el a teljes megszabadulást. Elhagyta tanítóit, és a legszélsőségesebb önsanyargatással kísérletezett. Gyötörte testét abban a reményben, hogy így minden vágyat kiölhet magából. Ereje már csaknem elhagyta, amikor ráeszmélt, hogy a szélsőségek nem vezetnek sehová.

    35 éves korában egy éjjel Benáresz közelében az iszipatanai Vadasparkban felidézte egyik ifjúkori élményét, amikor mindenfajta megerőltetés nélkül elérte a meditatív elmélyülést. Egy fügefa tövében elmélkedve ráébredt a dolgok mibenlétére (jatháb hutam), elérte a várva várt megvilágosodást. Felismerte előbb a maga számtalan újraszületéseit, korábbi létformáit, éjféltájban pedig meglátta valamennyi élőlény születéseit és vándorlásait az egeken, a földön és a poklokon keresztül. Végül hajnaltájban felismerte a „Négy Nemes Igazságot” és a megvilágosodáshoz vezető utat, a "Nemes Nyolcrétű Ösvényt".

    A megvilágosodását követő néhány hetet a bódhifa közelében töltötte el (Bódh Gajá). Kétely ébredt benne, hogy vajon érdemes-e másokkal is közölnie felismerését, de ekkor egy főistenség rávette, hogy próbálja meg, legalább azok érdekében, akik megértenék a tanítását. Elsőként az 5 aszkétatársa lett a tanítványa. Aztán tanításait egyre többen elfogadták. Az első hatvan tanítványát széjjelküldte, hogy menjen ki-ki a maga útján, és tanítsa ugyanezt a felismerést, a dolgok mibenlétét, sok ember hasznára.

     A Buddha ezután még negyvenöt éven keresztül tanított. Követőinek közössége, a Szangha gyors ütemben gyarapodott. Annak ellenére, hogy nyilvánvalóan a magányos életet kedvelte, a szútrák tanúsága szerint rengeteg időt töltött el olyan városokban, mint Rádzsagriha, Vészáli, és Srávaszti, mert ezeken a helyeken nyílt lehetősége arra, hogy a legtöbb emberrel találkozzék. Életének utolsó húsz-huszonöt esős évszakát valószínűleg Srávasztiban, Kósala fővárosában töltötte. Ez a gazdag nagyváros két fontos kereskedelmi útvonal metszéspontján feküdt; itt adományozott a Buddhának és követőinek egy kies ligetet egy Anáthapindika nevű világi híve.

    Tanítói működése 44-dik évében, 80 éves korában halt meg. Hamvait szétosztották, és mindegyik fölé sztúpát emeltek.[16] [17]

     

    Buddha tanítványai

        • Tapussa és Bhallika, a két ukkalai kereskedő, aki ételt vitt Buddhának, és menedéket vett a kettős menedékben, a Buddhában és a Dharmában, mert Szangha még nem létezett (a történet a Vinajában olvasható).
        • Az öt aszkéta, ők az első igazi tanítványok, a Szangha kezdete: Kondajja, aki elsőként világosodott meg, Vappa, Bhaddiya, Mahanaman, Assaji.
        • Jasza egy gazdag benáreszi ifjú, akit fájdalommal töltött el a világ szenvedése, ezért folyamodott a Buddhához, és be is lépett a Szanghába.[18]
        • Jasza apja az első világi hívő.[19]
        • Jasza anyja és volt felesége az első női világi hívők.[20]
        • A 3 Kásjapa: tűzpapok voltak, nekik és tanítványaiknak mondta el a Buddha a „tűzbeszédet”. Mahákásjapa: Buddha halála után ő hívta össze az 1. zsinatot. Őt tartja a zen az 1. pátriárkájának, ő értette meg egyedül a „virágbeszédet”.
        • Moggallána, Sáriputra, Sadzsaja tanítványok, vezeklő bráhmanák. Megfogadják egymásnak, hogy aki előbb eléri a megvilágosodást, az szól a másik kettőnek. Sáriputra találkozik Asszadzsival, az 5 aszkéta egyikével, aki újoncságára hivatkozva csak egy rövid mondatban foglalja össze a tant. Ám Sáriputrának ez is elég, elmondja Moggallánának, aki szintén megérti, így elhagyják tanítójukat, és menedéket vesznek. Sadzsaja vért hány dühében, de idővel ő is menedéket vesz.
        • Ánanda (="hatalmas gyönyörűség") a Buddha unokatestvére, a legkedvesebb tanítvány, az első zsinaton ő mondta fel a tanítóbeszédeket.
        • Szubhúti: ő értette meg először az ürességet.
        • Upáli a Sákják borbélya, aki még gazdái előtt belépett a Szanghába, az 1. zsinaton ő mondta fel a Vinaját.
        • Anáthapindika dúsgazdag kereskedő, a Dzsétavana-ligetet ajándékozza a Szanghának.
        • Angulimála hírhedt rablógyilkos, aki áldozatainak ujjait láncként felfűzve viselte, a Buddha személyesen magához szólított szerzetese lett.
        • Bimbiszára, Magadha tartomány királya, Buddha tanítványa, barátja és támogatója.
        • Adzsátaszattu király, Bimbiszára fia és gyilkosa.
        • Paszénadi: Kószala királya.
        • Ráhula: Buddha fia.
        • Szuddhódana: Buddha apja.

    (A Vimalakirti nirdésa szútra[21] felsorolja a Buddha 10 legfőbb tanítványát: Ánanada, Maudgaljájana, Sáriputra, Mahákásjapa, Szubhúti, Púrna Majtrajani-putra, Kátjájana, Anuruddha, Upáli, Ráhula.[22])

     

    Buddha kortársai

        • Mahávíra, a ma is élő dzsaina felekezet alapítója.
        • Makkhaliputta, az ádzsívikák alapítója, tagadta az emberi akarat szabadságát.
        • Lao-ce, kínai filozófus, irányzatalapító, a Tao megalkotója. Legfőbb műve a Tao Te king, az Út és Erény Könyve. Tanítása az üres út, tőle származik a Jin-Jang és a Wei-Wu-Wei is.
        • Konfuciusz, kínai filozófus, irányzatalapító volt. Az írástudók iskolájának, a konfuciánus alapítója, Lao-ce tisztelője.
        • Püthagorasz, a görög filozófus és matematikus, a filozófiai iskola megteremtője. „Minden dolog kulcsa a számokban rejtezik”.

     

    A Szangha megalapítása

    A Buddha tanítványainak szellemi közössége eredetileg vándorló rend volt: otthontalan vándorok, parivrádzsakák laza szervezete. Nem volt állandó lakóhelyük, csak az esős évszak idején maradtak együtt. Időről időre találkoztak, hogy megújítsák elkötelezettségüket, és felelevenítsék közös életelveiket.

    A Szangha-tagok többsége bráhmana és ksatrija származású volt, ámbár a tagság bárki számára nyitott volt. A Buddha határozottan tagadta az emberek társadalmi különbségének szellemi érvényét, azt állította, hogy a valódi kiválóság a bölcsességben és az erkölcsös magatartásban, nem pedig a születésben található. Sok világi követőt is maga köré vonzott, akik nem választották az otthontalan életet.

    Amíg a Buddha élt, a Szangha egységét az biztosította, hogy minden tanítvány közvetlenül benne látta az oltalmat. Halála után azok a közös szertartások (upószatha) tartották össze a közösséget, amelyeken a szerzetesek felsorolták a szabályokat, és megvallották egymásnak vétségeiket. A Szangha tagja az lehetett, aki oltalomért folyamodott a Három Ékkőhöz, és ezzel elkötelezte magát a Buddha tanításának gyakorlása mellett.[23]

    A Buddha nőket is felvett a Szanghába, az első bikkhuni saját nevelőanyja, Mahápadzsápatí lett. Létrejött a női Szangha[24], melynek tagja volt többek között Khémá, Bimbiszára özvegye, Szundarí és Szukká, jómódú polgárok leányai, Ambapálí és Vimalá, híres és gazdag kurtizánok, Punná, Anáthapindika házi rabnőjének lánya, Viszákhá, ő építtette a Szanghának a Pubbáráma nevű női kolostort, majd egész életén át köpönyeggel, élelemmel és orvossággal látta el a rendet.

    A Buddha azt kívánta, hogy távozása után ne lépjen senki a helyébe, ne legyen a Szanghának vezetője. „A Tan és a Fegyelem, melyet megtanítottam és megérttettem veletek, lesz a Mesteretek.”[25]

     

    Nézetek arról, mikor is élt Buddha

    A kérdés egyelőre eldöntetlen, máig nem alakult ki egységes vélemény. Alapvetően kétféle álláspont létezik.

        • A „hosszú kronológia”, amely Buddha életét a Páli Kánon alapján, valamint Mahávíra és Asóka adatolásának figyelembevételével i. e. 563-483 közé teszi. A théraváda országokban a Buddha végső nirvánába térésének 2500. évfordulóját 1956-ban ünnepelték meg.
        • A „rövid kronológia” a szanszkrit nyelvű krónikák és források alapján időben hozzánk mintegy 100-120 évvel közelebbinek jelölik.[26]

     

    Buddha fontosabb beszédei

        • „Nulladik” beszédét Upakának, egy meztelen remetének mondta el, sikertelenül. Ezt követően Álára Kálámának, ill. Udraka Rámaputrának akarta elmondani azt, amire ráébredt, de ők akkor már nem éltek.[27]
        • A Tan kerekét forgásba hozó tanítóbeszéd (Dhammacsakkappavattana szutta).[28] [29] [30] („Benáreszi beszéd”). Első beszéde, melyet az 5 korábbi társának tartott Váránasziban, az Őzek ligeténél. A középutat, a Négy Nemes Igazságot és a Nemes Nyolcrétű Ösvényt tartalmazta. A végletek kerülése: elveszni az örömök élvezetében, ez hitvány, alantas és romláshoz vezet. Elveszni az önsanyargatásban: ez szenvedésteli és romlásba visz.
          A Szenvedés Nemes Igazsága: születés, betegség, öregség, halál, nem kedvessel együtt lenni, kedvestől elválasztva lenni, vágyottat el nem érni. Szenvedés ragaszkodni a lét öt halmazához: (5 szkandha) – forma, érzés, érzékelés, akarat és tudatosság.
          Szenvedés Okának Nemes Igazsága – a 3 létszomj: gyönyör (káma tanhá), létesülés (bhava tanhá), elmúlás (vibhava tanhá).
          Szenvedés Megszüntetésének Nemes Igazsága: a létszomjnak a teljes vágytalansággal való kioltása, feladása, eltávolítása.
          Szenvedés Megszüntetéséhez Vezető Út – a Nemes Nyolcrétű Ösvény: A fentiek következtében a megoldás, a középúton haladás, mely belátáshoz, felismeréshez, megnyugváshoz, bölcsességhez, megvilágosodáshoz, végül ellobbanáshoz vezet: a helyes szemlélet, elhatározás, beszéd, cselekedet, életvitel, törekvés, jelenlét és elmélyedés.
        • Az éberség megalapozásáról szóló tanítóbeszéd (Szatipatthána szutta).[31] [32]
          • A test szemlélése (légzés, testhelyzet, test, elemek, temetői szemlélődés)
          • Az érzések szemlélése (kellemes, kellemetlen, semleges)
          • A tudat szemlélése
          • A tudattartalmak szemlélete (5 akadály, 5 szkandha, 6-6 érzékelési alap, a megvilágosodás 7 tényezője, a Négy Nemes Igazság)
        • A nem-én ismertetőjegyeiről szóló tanítóbeszéd (Anattalakkhana szutta). Az öt korábbi társának, az Őzek ligeténél tartotta. A test, érzés, észlelés, késztetés, tudatosság nem írható le az enyém fogalmával.[33]
        • A Tűzbeszéd (Ádittaparijája szutta).[34] [35] A 3 Kasjapának és tanítványaiknak tartotta Gajá város melletti Gajászisza hegynél a szenvedélyek kiolthatatlan lobogásáról. A világ és az ember léte nem más, mint folyamatos égés, pusztító és önpusztító lángolás, mely biztosítja a jelen életfeltételeit, egyben fel is emészti mind az életet, mind annak feltételeit, mind a világot.[36]
        • Az igazságok vizsgálata (Szaccsavibhanga szutta). A Négy Nemes Igazság, valamint Nemes Nyolcrétű Ösvény definíciója. Fontos, hogy hangsúlyozza, szenvedés ragaszkodni a lét 5 halmazához.[37]
        • A helyes szemlélet (Szammáditthi szutta). A Függő Keletkezés elvének, az alaptanítások 3. elemének kifejtése a Négy Nemes Igazság tanából, vagyis, hogy milyen a káros tudat-tartalmakba zárt, determinált létezés.[38]
        • A függő keletkezés elemzéséről szóló tanítóbeszéd (Paticcsa Szamutpáda Vibhanga szutta). Szávathiban tartott beszéd, melyben felsorolja a Függő Keletkezés 12 elemét, majd visszafelé egyenként értelmezi, elemzi azokat.[39]
        • A végső ellobbanásról szóló tanítóbeszéd (Maháparinibbána szutta). Vészáliban Csunda fémműves mester valószínűleg mérges vaddisznógombát adott Buddhának, 3 hónap múlva, 80 évesen halt meg Kusinagarában. „– Szerzetesek, még egyszer figyelmeztetlek: a létező dolgok elmúlók; ernyedetlenül törekedjetek! Ezek voltak a Beérkezett utolsó szavai.”[40] [41]


     

     

    Felhasznált irodalom

        • Skilton, Andrew 1997: A buddhizmus rövid története (ford. Agócs Tamás). Gyula: Dürer Nyomda
        • Vekerdi József 1989: Buddha beszédei. Budapest: Helikon Kiadó
        • Harris, Ian 2010: A buddhizmus képes enciklopédiája (Bódogh-Szabó László ford.). Budapest: Kossuth Kiadó
        • Upanisadok (ford. Tenigl-Takács László). Budapest: A Tan Kapuja Buddhista Főiskola
        • Porosz Tibor 2007: A buddhizmus lexikona. Budapest: A Tan Kapuja Buddhista Főiskola
        • Ráhula, Valpola 2014: A Buddha tanítása (ford. Tóth Zsuzsanna). Budapest: A Tan Kapuja
        • Dógen Zen mester magyarul elérhető írásai. Összegyűjtötte: Végh József
        • Thera, Nyanaponika 1994 (ford. Pressing Lajos): A buddhista meditáció szíve. Budapest Press

    Internet

     

     

    [1] Skilton 13.

    [2] https://hu.wikipedia.org/wiki/Indus-v%C3%B6lgyi_civiliz%C3%A1ci%C3%B3

    [3] Harris 13.

    [4] Skilton 16.

    [5] Skilton 15.

    [6] https://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/veda.html

    [7] Tenigl-Takács 4.

    [8] Skilton 16.

    [9] Harris 13.

    [10] Skilton 17.

    [11] https://terebess.hu/zen/dogen/Dogen-magyar.pdf

    [12] https://terebess.hu/keletkultinfo/asvaghosa.html

    [13] https://hu.wikipedia.org/wiki/Buddhag%C3%B3sza

    [14] https://hu.wikipedia.org/wiki/Viszuddhimagga

    [15] Harris 31.

    [16] Harris 14-28.

    [17] Skilton 18-22.

    [18] Vekerdi 24.

    [19] Vekerdi 25.

    [20] Vekerdi 26.

    [21] https://terebess.hu/zen/mesterek/Vimalakirti-Nirdesa-Sutra.html

    [22] https://hu.wikipedia.org/wiki/Gautama_Buddha_t%C3%ADz_legf%C5%91bb_tan%C3%ADtv%C3%A1nya

    [23] Skilton 34-37.

    [24] Harris 70.

    [25] Valpola Ráhula 207.

    [26] Porosz szótár 91.

    [27] Vekerdi 22.

    [28] Vekerdi 45.

    [29] Valpola Ráhula 143.

    [30] https://suttacentral.net/pi/sn56.11

    [31] Valpola Ráhula 181.

    [32] http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Digha-22-pl

    [33] Valpola Ráhula 149.

    [34] Vekerdi 46.

    [35] Valpola Ráhula 153.

    [36] http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-35-28-vj

    [37] http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-141-fr

    [38] http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-9-an

    [39] http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Samyutta-12-2-fr

    [40] Vekerdi 32.

    [41] Valpola Ráhula 207.

    Szólj hozzá!
    buddhizmus társadalom életrajz tétel vallástörténet India Buddha

    Ajánlott bejegyzések:

    A bejegyzés trackback címe:

    https://buddhista-esszek.blog.hu/api/trackback/id/tr2018095374

    Kommentek:

    A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

    Nincsenek hozzászólások.
    süti beállítások módosítása