"Az érzékeinken keresztüli tapasztalataink, az elmélkedéseink és ezek együttes eredményeként a szenvek feldolgozása, leépítése vagy akár átalakítása pozitív gondolatokká megtalálható a buddhista gyakorlatokban ugyanúgy, mint a pszichológiai terápiákban, hiszen a pszichológia szintén a szenvedések feloldását célozza."

A Tan Kapuja Buddhista Főiskola

A buddhizmus és a pszichológia

A buddhizmus hatása a nyugati pszichológia fejlődésére, avagy a pozitív pszichológia háttere

 

BA szakdolgozat

Témavezető tanár: Dr. Németh Norbert

Írta: Trautmann László

Budapest

2021

 

Tartalomjegyzék

Bevezetés

1. Buddha

2. Buddhizmus

3. Pszichológia Indiában

3.1 Hindu pszichológia

3.2 Buddhista pszichológia – Abhidhamma

4. Nyugati pszichológia

4.1 A buddhizmus és a fenomenológiai pszichológia

4.2 A buddhizmus és a pszichoanalitikus pszichoterápia

4.3 A buddhizmus és az egzisztenciális pszichológia

4.4 A buddhizmus és a kognitív pszichológia

5. Pozitív pszichológia

5.1 Az új szemlélet

5.2 Flow

5.3 Mindfulness

Konklúzió

Szakirodalom

 

 

Bevezetés

Meghatározó hatással volt életem során találkozásom a buddhizmussal. A 80-as években Chuan-Shu taiwani harcművészeti stíluson, majd 1999-től a Shaolin harcművészeteken (Shaolin kung-fu, Wushu, Chi-kung, Tai-Chi Chuan, Sanda) keresztül a kínai Chan irányzatot tapasztalhattam meg kilenc éven át. SiBo Shi Xing Hong és SiFu Duan Zhi Chao mesterek révén bepillantást kaptam a Shaolin szerzetesek kolostori életébe, a meditációkba, a tudati létükbe. Hálás vagyok Sigong Robert Lions, Sifu Serflek József és Sifu Ambrus Szabolcs[1] közvetlen magyar mestereimnek is, akik lehetőséget teremtettek a tanulásra, elmélyülésre, gyakorlásra.

2008-ban Thaiföldre költöztem, ahol átlagos polgári életem mellett közvetlenül láthattam a théraváda irányzat megélését a thai családok körében. Napi szintem találkoztam szerzetesekkel, mikor a reggeli alamizsna útjukra indultak. Részt vehettem az épülő gigantikus méretű BIG BUDDHA szobor és zarándokhely népszerűsítésében ajándéktárgyak készítésével.[2] Tapasztalatom szerint a buddhista etika (pancsasila) békét, szelídséget, együttérzést teremt a gyakorlók és a kultúra számára. A több mint nyolc évi tartózkodásom során nagyon sok benyomás ért, melyek erősítették bennem a buddhizmussal való kapcsolódásomat.

Miután hazatértem Magyarországra, tovább fokozódott az érdeklődésem. Így egyenes út vezetett ismereteim bővítése kapcsán a Tan Kapuja Buddhista Főiskolára, a Dharma Tanítói szakra. Külön köszönettel tartozom Dr. Németh Norbert konzulensnek, a főiskola tanárainak és munkatársainak, hogy mélyebben megismerkedhettem a buddhizmus eszmerendszerével. Főiskolámmal párhuzamosan bepillanthattam gyakorló pszichológusok munkájába is családi kapcsolatok révén. A beszélgetéseink során több kifejezést, elméletet is felfedeztem a pszichológiában, melyek a buddhizmus hatását tükrözik. Ilyen elmélet M. Seligman és Csíkszentmihályi Mihály által megalkotott pozitív pszichológia is.

A szakdolgozatomban a pozitív pszichológia és a buddhizmus kapcsolatát szeretném bizonyítani. A korlátozott terjedelem miatt röviden áttekintem a hindu és buddhista pszichológiát, valamint a nyugati pszichológiát. Majd kifejtem a pozitív pszichológia buddhista aspektusait. A szanszkrit és páli kifejezéseket magyaros átírásban használom.

Buddha szellemi öröksége Indiából kiindulva egész Ázsiában elterjedt, a kereskedelmi utak mentén eljutott az európai kontinensre is, és ezért napjainkban számos keleti és nyugati országban is jelen van. Magyarországon és szűkebb környezetemben folyamatosan épül be az emberek életébe. Tanulmányaim közben feltárultak az átható tanítások, a három vezető és sok kisebb irányzat, az első követők, a szerzetesrendek, a szanghák gyarapodása. A buddhizmus alapvető tanításai egy gyakorlati utat javasolnak a szenvedések leküzdésére, mely egy személyes út, egy befelé fordulás, a szemlélődés, a belátás ösvénye. Gyakorlatai évszázadokon át millióknak segített átalakítani mindennapjaikat. Az érzékeinken keresztüli tapasztalataink, az elmélkedéseink és ezek együttes eredményeként a szenvek feldolgozása, leépítése vagy akár átalakítása pozitív gondolatokká megtalálható a buddhista gyakorlatokban ugyanúgy, mint a pszichológiai terápiákban, hiszen a pszichológia szintén a szenvedések feloldását célozza. Végső eredményként kiegyensúlyozottabb, boldogabb élethez segíti hozzá az embert a hatásos terápiák módszerével (fenomenológiai pszichológia, a pszichoanalitikus pszichoterápia, a humanisztikus pszichológia, a kognitív pszichológia és az egzisztenciális pszichológia).

„Nyugaton a 19. század végén és a 20. század folyamán kezdtek megjelenni a buddhizmus eredeti nyelvű szövegei, és azok nyugati nyelvű fordításai (Rhys Davids, 1900; Aung, 1910; Poussin, 1923—1931; Govinda, 1931; Suzuki, 1932; Nyanaponika, 1949; Nyanatiloka, 1910, 1957; Narada, 1968, Guenther és Kawamura, 1975; Anacker, 1984; Komito, 1987; Bodhi, 1993; Porosz, 1997). Ezek első nyugati magyarázatai ugyan gyakran még nem voltak mentesek a félreértésektől sem, de a nyugati pszichológia több képviselője már a korai időktől érdeklődést mutatott a buddhista tanok iránt (Alexander, 19311; Joe Tom Sun2, 1924; Jung, 1935, 1939 a, b). E folyamat eredményeként Nyugaton sorra kezdtek átfogó tanulmányokban, monográfiákban is foglalkozni a buddhista pszichológia megismerésével és megismertetésével (Rhys Davids, 1914; Filliozat, 1955; Sarathchandra, 1958; Govinda, 1962; Maupin, 1962; Jayasuriya, 1963; Johansson, 1969, 1979; Akishige, 1970; Guenther, 1974; de Silva, 1979; Goleman, 1981; Piatigorsky, 1984; Kalupahana, 1987; Pio, 1988; Frýba, 1989; Hamilton, 1996; Kwee és Holdstock, 1996; Pickering, 1997; Watson és mtsai, 1999; Welwood, 1979, 2000; Segall, 2003).”[3]

 

1. Buddha

Gautama Siddhártha herceg (i.e. VI-V.sz.) az észak-indiai Sákják földjén apja palotájában elszigetelve a tényleges világtól töltötte napjait gondtalan fényűző életben. Ez a burok megvédte a külvilág hatásaitól. Több alkalommal a falakon kívül szembesült az élet valóságával. Látva a betegséget, öregséget, halált, összezavarodott. Vándorral találkozva úgy döntött, elhagyja addigi életét és megkeresi a választ: hogyan lehet a szenvedést megszüntetni. Jogiktól tanult, aszkéta életmódot folytatott, meditált, de nem jutott közelebb a megoldáshoz. A folyón csónakban hegedülő gyermek látványa mutatta meg, hogy a középúton haladva lehet a célhoz érni. Ha laza a húr a hegedűn, vagy ha nagyon feszes, akkor fals hangot ad, de ha a megfelelő a feszítő erő, akkor gyönyörű zene szólal meg rajta. Ekkor elvetette a szélsőséges dolgokat, egy bódhifa árnyékában leült meditálni és megértette a létezés valódi természetét és megvilágosodott. Célként tűzte ki, hogy felismerését minél több érző lénnyel megossza.[4]

A "buddha" szó jelentése "felébredt", utalva a megvilágosodásra, tehát nem személynév, hanem szellemi attribútum. Vallási értelemben a megvilágosodott ember egyben buddha is. Az írások által megemlített több száz buddha közül csak a legjelentősebbeket említem meg: Krakucsandra, Kanakamuni és Kásjapa, majd a Szkíta Bölcs Buddha. A jövőben fog megtestesülni Maitréja Buddha, aki jelenleg a Tusita istenországban tartózkodik, mint bódhiszattva. A buddhák példát adtak tanítványaiknak egy tisztább, erkölcsösebb élet megvalósításához. A történelmi Buddha, Gautama Sziddhártha a világ egyik legnagyobb vallásának, a buddhizmusnak a megalapítója. Ő azt tanította, hogy a buddhista alapelvek egyetemesek és mindenütt jelen vannak, tehát mindenki számára alkalmazható, követhető.[5]

Irodalmi szempontból a buddhista írások összessége közül a legismertebb a théraváda irányzat Páli Kánon gyűjteménye, mely három külön kötetből áll (Három kosár - Tipitaka).

Az egyik a fegyelem kosara (vinaja), amely tartalmazza a szerzetesek (és szerzetesnők) életvitelére vonatkozó szabályokat, a vétségek megvallásának módjait, és a szabályszegés következményeit. Az egyes szabályok eredetét történetbe foglalva rögzítették.

A másik az írások kosara (szutta), amelynek hatalmas az irodalma. Öt gyűjteményből áll: Dígha-nikája (hosszú gyűjtemény), a 34 hosszú beszéd; Maddzshima-nikája (középső gyűjtemény), 152 beszéd; Szamjutta-nikája (csoportosított gyűjtemény), 2889 dogmatikai fejtegetés és legenda; Anguttara-nikája (dolgok felsorolása növekvő sorrendben); Khuddaka-nikája (rövid gyűjtemény), 15 különböző műfajú gyűjtemény összefoglalása, például vallásos versek, bölcs mondások, állatmesék.

Harmadik pedig a tanítások magyarázatának kosara (Abhidhamma Pitaka), prózai formában, néha verses lezárással. Hét könyve részletes elméleti keretet ad az út ok-okozati hátterének magyarázatához.  A Dhamma-szanganí (dhamma összefoglalása) a dhammákat, avagy a létezés elemeit sorolja fel, a Vibhanga (osztályozás) egy részletes elemzés, amely az első könyvben elhangzottakat fejti ki bővebben 18 fejezetben, a Dhátu-kathá (elemek megbeszélése) tárgyalja az elemeket az összetevők, érzékelési alapok és elemek hármas elrendezése szerint, a Puggala-pannyati (személy megnevezés) 10 fejezetre bontva formálisan meghatározza a különféle személyiségeket, a Kathá-vatthu (pont vita) a korai "hínajána" iskolák közötti ellentétes nézetek leírása, valamint a théraváda látásmód védelme, a Yamaka (párok) pszichológiai jelenségek két ellentétes módon való ütköztetése, a Patthána (kapcsolatok) jelenségek 24 tagos ok-okozati összefüggés tárgyalása.[6]

 

2. Buddhizmus

Mi is a buddhizmus? Világnézet? Filozófia? Vallás? Tudomány? Pszichológia? Gyakorlat? Életszemlélet? Spirituális út? Szerzetesek hálózata? Jó szándékú emberek együtt gondolkodása? Szellemi út a világunk, létünk megértésére? Tudatosság?

Nem lehet egzakt meghatározást adni. Földrajzi elhelyezkedéstől, tradícióktól, vallási behatásoktól függően más-más aspektusban értelmezik. Régi megfogalmazásban az írásos hagyomány jelzőjeként az „ágama” – ami a múltból jön – kifejezést használták, melyet Buddha összegyűjtött beszédeire értették. Később a szó tágabb meghatározást kapott, mely szerint a tanításokon kívül azok értelmezését, alkalmazásának gyakorlati útmutatóit is jelenti az utókor számára.[7] A buddhisták többsége vallásként gondol a buddhizmusra, de nem hetero-teisztikus hagyomány – mivel nincs a történelmi vallásokhoz hasonló istenségkép, imádatok, rituálék a megmentőhöz –, ezen gyűjtő kifejezés nem fedi le Buddha hagyatékát.[8]

A nyugati gondolkodás szerint inkább filozófia, melyet például egyetemeken tanítanak, de ez sem precíz meghatározás. Buddha kerülte a filozofálást és a filozófusokkal folytatott vitákat, különösen elkerülte a spekulatív metafizikai kérdéseket. Sokkal fontosabbnak tartotta, hogy megtisztítsa az emberi tudatot.[9] Leginkább gyakorlati útként jellemezhető, mivel eszközöket, módszereket ad a gyakorló kezébe, melynek iránya, ösvénye van, ami a szenvedéstől való megszabaduláshoz vezet. A kutatások, a szent iratok tanulmányozása egyre inkább alátámasztják, hogy egyfajta ősi pszichológiával találjuk magunkat szemben, mely összecseng a mai egyes nyugati pszichológiai gyakorlatokkal. A buddhista írásokban az Abhidhamma Pitaka az a szöveghalmaz, melyben mindez kifejtésre kerül.[10]

A buddhizmus kibontakozása során nagyon sok irányzat alakult ki, számtalan közösség vette fel a tanításokat, voltak olyanok, akik éppen azokat megkérdőjelezték, illetve átalakítva az alaptanításokat örökérvényűnek tekintve egységes rendszerbe foglalt ösvényt jártak, s járnak be ma is a megvilágosodás elérésének céljából. A működésük során az értelmezésben eltérések mutatkoznak, egyes gondolatokat hangsúlyoznak, míg másokat háttérbe szorítottak. Ehhez további tényező a nyugati világban való megnyilvánulása, megfelelő tanítók hiányában a különböző tradíciókkal rendelkező nyugati gondolkodók sok esetben nem értették a tant, és félreértelmezték a tanításokat. Nagyon nehéz rekonstruálni, hogy valójában a 2500 év alatt milyen állomásokon ment át a buddhizmus. Hullámzó volt a megléte India és Ázsia országaiban, néhol elsorvadt egy időre – például India északi régióiban –, vagy politikai okok csorbították fennmaradását – mint Kínában a Shaolin szerzetesek üldöztetése kolostoraik lerombolása kapcsán. Néhol elszigetelt közösségekből fejlődésre sarkalta egy-két karizmatikus személy, ahogy Sri Lankán például nepáli szerzetesek által vált újra meghatározó vallási irányzattá. Számtalan törekvés próbálta és teszi ma is, egységes struktúrába foglalni.[11] Sajnálatos, hogy nagyon sok ősi irat elveszett, vagy csak részei maradtak fenn. Így fordulhatott elő, hogy kínai szövegekből lehetett csak visszafordítania az egyes szanszkrit tekercseket. Erre példa a tunhuangi kéziratok, amelyeket Mokao-barlangok rejtett járatában találtak a XX. század elején. Az írásokat történészek, vallástudósok, nyelvészek és íráskutatók is vizsgálják, hogy tudományosan alátámasszák a benne foglaltakat.

Így tudták megállapítani, hogy fontos vallási és világi szövegek gyűjteményét tartalmazzák a tekercsek.[12] Ebből is látszik, hogy nem teljesek az ismereteink; a mai korunkban talált újabb bizonyítékok bővítik és helyére teszik a jó néhány homályba merült tényt. Számtalan fordítás készült a meglévő írásokból. Így sok országban tanulmányozhatják a követők, gyakorlók Buddha és az egyes buddhista irányzatok tanításait.

Napjainkban az érdeklődés fokozódik, mert sokan keresik azokat a gondolatokat, fogódzókat, melyek harmonikussá, boldogabbá tehetik az életet. Általánosan megállapítható, hogy Sákjamuni Buddha olyan eszmerendszert alkotott, mely korokon és országhatárokon át a XXI. században is alkalmazható elméleti és gyakorlati útmutatót ad.

 

3. Pszichológia Indiában

3.1 Hindu pszichológia

Jadunath Sinha, az indiai pszichológiáról megjelent művében megjegyzi: „Nem létezik empirikus pszichológia Indiában. Az indiai pszichológia a metafizikán alapszik.”[13] Ennek az a magyarázata, hogy minden indiai filozófiai rendszer egyúttal a megszabadulás alapja is. Más szavakkal, az indiai filozófusokat nem az önmagukban való tények, avagy inkább statisztikai valószínűségek érdeklik, hanem elsősorban a megszabadító igazság. A hindu pszichológiáról nem lehet leválasztani a vallási tartalmat, hiszen évszázadokon át tradicionálisan kapcsolódott hozzá. Az indiai hagyományok, az erős istenhit, a mindennapokat meghatározó vallási dogmák és szabályok természetes eredményeként a pszichológiai kérdéskörök magyarázatainál is megjelennek okkult elemek.[14]

Konvencionális és szakrális indiai pszichológia magától értetődőnek tekinti, hogy az élet, a létesülés egy önmagán túlmutató célhoz vezető eszköz, nem pedig olyasmi, amit mindenáron fenn kellene tartani. Valójában a szubjektív megtapasztalás elsődlegesen a megfigyelésre épül, ezért a megtapasztalás tudományának nevezik. Igazsága nem olyan, ami számszerű bemutatásra alkalmas; csak az avatott szemlélődő elmélkedése által igazolható.

Az elmélet úgy tartja, hogy az egyén ösztöne a legerősebb a késztetések közül, de nem ez az emberi működés legalapvetőbb mozgatórúgója. A hindu pszichológia nem tartja a romboló késztetéseket alapvető jellemzőnek, de természetesen jelenlevők az ember életében. Az öngyilkosságot, a háborúskodást és a hasonló agresszív viselkedéseket nem a normál elme működéseként tartják.[15]

A hinduk egyetértenek az úgy nevezett jéghegy hasonlattal. Az elme csak egy apró része látható a felszínen, és sohasem szabad lebecsülnünk a mélyen található, nem látható részek méretét és erejét. Gyakran észre sem vesszük ezen mentális erők hatását, viselkedésünk irányító erejét. A hindu pszichológia ezeket a rejtett mentális erőket szamszkáráknak (szanszkrit) nevezi, mely kifejezés benyomást, behatást, lenyomatot jelöl. Úgy gondolják, hogy az elme tudatalattiba visszaszorított részét nem csak a gyermekkorból vagy a korai évekből, emlékekből visszamaradt traumák vagy érzések, hanem a létezés összességében, tehát akár az előző életekben is megélt benyomások határozzák meg.

A hindu pszichológia a tudatosság négy állapotát határozza meg, azaz dzsagrat (éber, tudatos) állapot, szvapna (alvó, tudatalatti) állapot, szusupti (alvó, eszméletlen) állapot, turija (nem dualisztikus tudatalatti) állapot, és egy ötödiket is ide szoktak sorolni, a májá (tudatlanság fátyla) állapotot, vagyis a világ illúzióját. A hindu gondolkodás szerint az egyénben egy örökké való boldogságra és örök létezésre törekvő ösztönkésztetés van jelen. Az örök létezés pedig ebben a koncepcióban nem az örök földi létezést jelenti. A megtartható boldogságra való törekvés a leginkább motiváló erő az ember cselekedetei mögött, mind tudatosan, mind tudat alatt.[16]

3.2  Buddhista pszichológia – Abhidhamma

A buddhista pszichológia legjelentősebb összefoglalását az Abhidhamma Pitaka szöveggyűjtemény, a Tipitaka harmadik kosara tartalmazza, amely sajátságos rendszerező és magyarázó összefoglalója Sákjamuni Buddha tanításainak. Vannak olyan irányzatok, elméletek, melyek már egy Buddha utáni kor összegyűjtött teóriáinak leírásaként tartják, mivel a szövegek nyelvezete egy későbbi, srí lankai szerzetesek szerkesztői munkájának eredménye.

A szöveggyűjtemény alapvetően a buddhai tanítások, alapelvek kommentárjaiként keletkeztek, összefüggő tudományként „buddhista pszichológiának” is nevezik. Buddha maháparinirvánáját követő évszázadokban csaknem valamennyi buddhista irányzat rendelkezett Abhidhamma tanítással, bár az utókorra teljeskörűen csak a théravádinok és a szarvaszitvádinok Abhidhammája maradt fenn. Abhidhamma Pitaka, mint a „Végső tan” vagy „Felsőbb tan” filozófiát, pszichológiát és etikát is tartalmaz. Hét könyvéből a Patthána kifejezetten elméleti keretet ad a buddhista ösvény ok-okozati hátterének magyarázatához.   

Az Abhidhamma célja a tapasztalat természetének megértése, az érzékelt valóság elemzése és átértékelése tudatos valósággá. Az Abhidhamma bölcseletet a lételemek (dhammák) skolasztikus rendszere jellemzi, ezáltal egyfajta lételméletet alakít ki, ehhez módszertani elemzéseket ad, valamint a tudatosság részletes tipológiáját állítja fel. Az Abhidhamma a tapasztalás sokrétűségét mentális és anyagi jelenségekre vezeti vissza. A lelki állapotokat a szakralitás szempontjából is vizsgálja a tanítás. A korai buddhizmusban és az Abhidhamma bölcseletben elsődlegesen a „tudatos” elme állt a figyelem középpontjában, míg a későbbi iskolák tekintetében a hangsúly áthelyeződik a modern nyugati pszichológiából ismert „tudatalattinak” tekintett tudati működések leírására.[17] Nyanatiloka, a huszadik századi német tudós-szerzetes szerint a bhavanga (a szándékos tudatosság, csitta passzív módja, amely egy mentális folyamat) mint egy tároló a múlt összes tapasztalatát és szándékát elrejti az aktív folyamatok elől. Ezek a rejtett múltbéli dolgok képesek azonban időről időre felmerülni a tudattalanból és átlépni a tudatosság szintjére. Az Abhidhamma szerint a tudat nem más, mint hihetetlenül gyors tudatmozzanatok sorozata.[18]

A buddhista pszichológiai elvek egyik legfontosabb tézise a négy nemes igazság, amelynek kiindulópontja az, hogy tudomásul vesszük: az emberi lét elkerülhetetlen velejárója a szenvedés (dukkha). Nem csak a ténylegesen fájdalmas testi vagy lelki tapasztalásokat foglalja magában, hanem az emberi létre jellemző általános elégedetlenséget, tökéletlenséget, elégtelenséget vagy kizökkentséget, kibillentséget is.

A buddhista pszichológia azzal kezdődik, hogy szándékosan kialakítjuk magunkban a tiszteletet, mégpedig először is saját magunk iránt. Amikor megtanulunk elpihenni saját jóságunkban, akkor a többiek jóságát is tisztábban látjuk. Kifejlődik bennünk az a tisztelet és az a szeretet, aminek a leghétköznapibb körülmények között is hasznát vesszük.

Az Abhidhamma nem ismeri el a pszichét vagy lelket, vagyis a buddhista pszichológia psziché nélkül létezik. Az Abhidhamma nem pszichológiai tankönyv, nem próbálja megoldani az összes problémát, de a gondolatok elemzésével, főként etikai szempontból besorolja a mentális állapotokat, és az öt érzékajtón és egy elmeajtón keresztül felmerülő gondolkodási folyamatokat magyarázza. Például a bhavanga (a tudatalatti élet-folytonosság) és dzsavana (a bhavanga bevillanása utáni felmerülő érzékszervi tudatosság, amely tisztában van az érzék tárgyával) gondolati pillanatok leírása csak az Abhidhammában találhatók meg, a modern pszichológia nem vette át, de sok más aspektust viszont beépített.[19]

A buddhista bölcselet analízisének elsődleges célja volt, hogy megszüntesse azt a kijelentést, hogy önmagunkat szilárd és változatlan önvalóval tapasztaljuk. A pillanatnyiság tanának kidolgozásával az érzékeléssel kapcsolatos mentális folyamatok természetét igyekezett értelmezni a théraváda iskola jellegzetes módszereivel. Az Abhidhamma pszichológiájában megoldásokat találunk a mentális kibillentségek orvoslására. A rágondolás egy témára (vitakka) legyőzi a tompaságot és a tunyaságot, az inspiráló öröm vagy elragadtatás (píti) elejét veszi a gyűlöletnek, a boldogság (szukha) ellensúlyozza a nyugtalanságot, az egyhegyűség (ékágrata) kiküszöböli a mohóságot. A buddhizmus mindig is tiszta eszmével élt, de sosem hirdette, hogy a fogalmi gondolkodással és logikával megoldhatók a metafizikai problémák. Ha viszont az intuíciónkra hagyatkozunk, csak akkor tudunk különbséget tenni a valódi intuíció és a vágy vezérelt gondolkodás vagy érzések között, ha előbb megtanuljuk használni a gondolkodási képességünket. A buddhizmus világos gondolkodására bőséges példákat találunk a tantrikus szádhanák és a tibeti thankák elemzésekor, amelyek minden egyes részletet pontosan meghatároznak és gondosan felrajzolnak. A gondolkodás és a fogalmi körbejárás tehát csak a kezdet, ami egy intuitív tudatállapothoz, egyfajta mélyebb látáshoz vagy közvetlen tapasztaláshoz vezet.

A korlátlan kiterjedésnek és szabadságnak a megtapasztalása pedig lehetővé teszi, hogy a meditáló fölismerje a szunnyatát, amit a korai páli szövegek a semmi tartományának neveznek. Ezen a szinten túl a gyakorló tényleges tapasztalata már nem írható le szavakkal, ezért jellemzik úgy, hogy megérkezett „a sem észlelés, sem nem észlelés” állapotába. Itt eltűnik a különbség tapasztaló és tapasztalat között, az alany és a tárgy összeolvad, s megvalósul a tökéletes egység, a szamádhi, mely előszobája a vipasszana gyakorlatnak.

 

4. Nyugati pszichológia

„A személyes vélemény és a tekintély a politikával és a vallással jár. A politikus azt mondja: "higgy nekem, mert én ezt mondom, én vagyok a főnök". A vallás azt mondja: "higgy nekem, mert Isten ezt mondta nekem, én pedig most elmondom neked". Ám a pszichológia azt mondja: "higgy, amit akarsz, de a hited alapja valamiféle bizonyíték kell, hogy legyen. Ezek a tények, ahogy jelenleg tudjuk.”             Philip Zimbardo[20]

A pszichológia, mint tudományos szakterület feltárja a lelki jelenségek kiváltó okait, lefolyásuk törvényszerűségeit és hatásukat az emberi cselekvésre, vizsgálják az egyéni lelki megnyilvánulások sajátságait, fejlődését, valamint a társas helyzetben, csoportban lezajló lelki történések hatásmechanizmusait, kutatja a személyiség szerveződését, fejlődését, a viselkedés általános és egyéni jellemzőit, indítékait. Tudományosnak azért nevezhető a pszichológia, mert mérésekkel, számokkal mérhető és ezek a mérések megismételhetőek, a mért eredményeknek pedig egyezni kell az előző mérések eredményével.[21]

A görög eredetű név (psziché = lélek, logosz = tan) arra utal, hogy már a görögök idejében is érdekelték az embereket olyan általános kérdések, hogy mitől különbözünk a beszédben, a viselkedésben, az emlékezésben, tanulásban és a gondolkodásunkban.

A buddhizmus jelentősége a modern nyugati pszichológia szempontjából Rhys Davids brit indológus munkásságával kezdődött. 1900-ban lefordította Abhidhamma Pitakát és felesége, Caroline megjelentette a „Buddhista pszichológiai etikai kézikönyve” című könyvét. Kutatásaik során több hasonló témájú publikációt adtak ki.

A huszadik század éveiben a sok lélektannal foglalkozó kutató és buddhista tudós közötti együttműködéssel tudományos irányzatok jöttek létre. Számos neves tanár, klinikus és író, például Carl Jung, D.T. Suzuki, Erich Fromm, Alan Watts, Tara Brach, Jack Kornfield, Joseph Goldstein, David Brazier, Sharon Salzberg kísérelték meg időről időre integrálni a pszichológiát és a buddhizmust, hogy ezzel segítsék az egyszerű nyugati embereket mentális problémáik megoldásában. Jordan Peterson kanadai kutató és klinikai pszichológus a buddhista megfogalmazást, mely szerint "az élet szenvedés", nem látja pesszimista gondolkodásnak; inkább azt vallja, hogy az elme megerősíti az élet szigorának elfogadását és hozzásegíthet a boldog életforma eléréséhez. Hosszas erőfeszítések során az abhidhammikus pszichológia bevonását a nyugati pszichológiába támogatta Csögyam Trungpa Rinpocse és a 14. Dalai láma is.

Csögyam Trungpa Rinpocse 1975-ben, „Az abhidharma pillantásai” című könyvének bevezetőjében ezt írta:

„Sok modern pszichológus azt tapasztalta, hogy az Abhidharma felfedezései és magyarázatai egybeesnek saját legújabb felfedezéseikkel és új ötleteikkel; mintha a modern idiómában újjáépítették volna az Abhidharmát, amelyet 2500 évvel ezelőtt tanítottak.”[22]

A buddhizmus és a nyugati pszichológia elméletében és a gyakorlatában azok tanulmányozása során újabb és újabb átfedéseket találhatunk. Az elmúlt száz év során gondolkodók számos közös vonásról írtak a buddhizmus és a modern nyugati pszichológia különböző ágai között, mint például a fenomenológiai pszichológia, a pszichoanalitikus pszichoterápia, a humanisztikus vagy egzisztenciális pszichológia, a kognitív pszichológia és maga a pozitív pszichológia területén.

4.1 A buddhizmus és a fenomenológiai pszichológia

A fenomenológia egy szubjektív idealista filozófiai irányzat, amelyet Edmund Husserl (1859-1938) alapított. Husserl úgy gondolta, hogy úgy kell megragadnunk mindent, amilyen; az emberi tudatot kívánta feltérképezni a szubjektív tapasztalások alapján. Ez hasonlít a buddhizmus természet valóság elvével. Arra szabad figyelnünk, hogy mi jelenik meg a tisztán figyelésre ráállt tudat színe előtt. Mivel a jelenségek rendkívül sokszínűen mutatják be tárgyukat, a véletlenszerűeknek tűnőket le kell választanunk, s ami megmarad, az a dolgok lényege, amelyet mégsem elvont módon, hanem intuíció révén ragadunk meg.

Ez a meghatározás párhuzamos a buddhista szatipatthána meditáció módszerével.

Caroline A. F.  Davids „Buddhista pszichológiai etikai kézikönyve” című könyvében megfogalmazza, hogy az Abhidhamma filozófiai értelmezésben fenomenológiai pszichológiává válik. „A buddhista filozófia etikus az első és az utolsó szóig. Buddhizmus azt tűzte ki céljául, hogy elemezze és osztályozza a mentális folyamatok figyelemre méltó betekintését.”[23]

A nyugati és buddhista tudósok a buddhai tanításokban részletes introspektív (önmegfigyelés) fenomenológiai pszichológiának megfelelő elméleteket találtak. Az érdeklődés középpontjában az élményeket átélő személy áll abban a vonatkozásban, hogy saját szubjektív világlátása, énészlelése és önértékelése milyen hatásokat vált ki. Egy rövid kérdéssel megfogalmazva: "Ki vagyok én?".

A vizsgálódás elsődleges témakörei: az emberi választás, a kreativitás és az önmegvalósítás. Alapvető motiváló erő az egyén szempontjából a személyes fejlődése, az éretté válása és a pozitívvá változása.  Az önmegvalósítás útját járva determinizmus jelentősége csökken, az emberi természet pozitív, optimista szemléletét hangsúlyozza. Így eredeti módszereket hoznak be a pszichológiai vizsgálatok körébe, mely az énfogalom és a személyes konstruktumok vizsgálatát foglalja magába. Ez a fajta analizis a hindu és buddhista „átman-anátman” fogalom körben is fellelhető.[24]

4.2 A buddhizmus és a pszichoanalitikus pszichoterápia

A pszichoanalitikus irányzat a tudattalan lelki folyamatokat az emberi cselekedetek indítékaiként emelik ki. Másik fontos pillére az elméletnek az ösztönök, vágyak, mint az emberi viselkedés mozgatói. Az elmélet megteremtője Sigmund Freud.[25]

Buddhista vonatkozásban Carl Jung, a híres pszichoanalitikus írt előszót a neves zen tudós, Daisetz Teitaro Suzuki „Bevezetés a zen buddhizmusba” című művéhez, amelyet először 1948-ban adtak ki. Az írásában Jung a megvilágosodás élményét emeli ki, mint a zen gyakorlók számára a teljességhez való felülmúlhatatlan átalakulást. További pszichoanalitikusok, mint Karen Horney és Fritz Perls is a zen-t tanulmányozták. Richard Wilhelm kínai nyelvű szövegeket fordított német nyelvre, a I Ching (Változások könyve), Tao Te Ching (Az út és erény könyve) és Taj ji csin hua cung cse (Az aranyvirág fakadásának titka) című írásokat Carl Jung előszavával. R. D. Laing, egy másik neves pszichoanalitikus Ceylonba ment, ahol két hónapot töltött buddhista elvonulásban meditációs gyakorlással. Később szanszkritul tanult és meglátogatta Govinda Lámát, aki Timothy Leary és Richard Alpert guruja is volt.  D. T. Suzuki, Erich Fromm és mások a mexikói Cuernavaca városban, „A zen buddhizmus és a pszichoanalízis” témájú 1957-es workshopon működtek együtt.

Fromm szerint a pszichoanalízis jellegzetes kutatása a nyugati ember szenvedésének, mely elidegenedés önmagától, embertársaitól és a természettől. Az a tudat, hogy az élet lepereg a kezéből, mint a homok, és az ember meghal anélkül, hogy élne; élmények és élvezetek közepette él és mégis örömtelen. Fromm figyelme a zen felé fordult, mert azt tapasztalta, hogy a zen bele lát az ember lényének természetébe; a gyakorlata olyan utat mutat, mely a rabságtól a szabadságig vezet; felszabadítja természetes energiáinkat; arra ösztönöz bennünket, hogy kifejezzük a boldogságot és a szeretetet. A zen meditáció ugyan különbözik a pszichoanalízistől, mégis élesebbé teheti a fókuszt, új megvilágításba helyezheti a belátás természetét, és fokozhatja annak érzékelését, hogy mit kell látni, hogyan kell legyőzni az affektív szennyeződéseket és hamis intellektualizációkat (az érzések elnyomása logikai elhárítási mechanizmussal). Fromm határozott véleménye, hogy a pszichoanalitikusok között összetéveszthetetlen és növekvő érdeklődés mutatkozik a zen buddhizmus iránt.[26]

A buddhista meditáció pszichológiával való integrációjának népszerűsítésében sok más fontos közreműködő is volt, köztük Jack Kornfield, Joseph Goldstein, Tara Brach, Mark Epstein és Thich Nhat Hanh. Az általuk bevezetett és népszerűsített pszichoanalízis azon a gondolaton nyugszik, hogy a tudatban eltemetett traumák és emlékek feltárása terápiás folyamat, mely során az áthelyezés a tudattalanból a tudatosba hasonló módszer a helyes meditációban és a helyes megértésben rejlő elvekkel. Érdekes megemlíteni, hogy Jung a halálos ágyán Hsu Yun[27] dhamma-beszédeinek fordítását olvasta.

4.3 A buddhizmus és az egzisztenciális pszichológia

Az egzisztenciális pszichológia (más néven humanisztikus, transzperszonális pszichológia) egy pszichoterápiás irányzat, ami a buddhizmushoz hasonlóan az egyén mindennapi problémáinak megoldására helyezi a hangsúlyt, de főleg a félelem aspektusaira. Irwin D. Yalom megfogalmazása szerint az egzisztenciális pszichológia megvilágításában egy adott struktúra hiányáról beszélhetünk. Vagyis egyedül az egyén alakítója a gondolatoknak, tetteknek, érzelmeknek, életvitelnek, és így a felelősség is egyszemélyben az egyéné. Mivel nem képes minden igényét kielégíteni, a valódi kapaszkodók hiánya és az elképzelt struktúra utáni vágy között konfliktus feszül. Időről időre találkozik az egyén a saját korlátaival, lehetőségeivel. Az élet kiteljesedéséhez szükségszerűen el kell kerülni a múlt zavaró tényezőit és a jövő iránti aggodalmakat. Megköveteli, hogy teljes mértékben jelen legyünk a pillanatban. A teljes élet azt jelenti, hogy az emberi tapasztalat minden aspektusát át kell ölelni. A fájdalom, a szenvedés, az öröm és az extázis mind az emberiség közös tapasztalatai. Az emberi lélek négy legfőbb szorongása a halál, a szabadság, az egzisztenciális elszigeteltség és a jelentésnélküliség. Ezen problémák feloldására alakítottak ki gyakorlatokat. Hasonlóság található a buddhista éberség meditáció és a Gestalt terápiájában (felelősség szerepének hangsúlyozása) használt „figyelem folytonossága”, illetve „itt és most terápiája”, azaz a buddhista „jelenlét” gyakorlatok között.

Jelentős a hasonlóság a Négy Nemes Igazság analógiája és az egzisztenciális pszichológia felfogásában, melyek a mai korunkban is jellemzőek.

Buddha azt mondta, hogy az élet szenvedés. Az egzisztenciális pszichológia ontológiai szorongásról beszél (rettegés, félelem). A létkérdések ontológiai vizsgálódása formális és materiális módon is lehetővé teszi a gondolkodásunk megszokott irányultságának elemzését.

Buddha szerint a szenvedés a kötődésnek köszönhető. Az egzisztenciális pszichológiának is van néhány hasonló fogalma. Ragaszkodunk a dolgokhoz abban a reményben, hogy azok bizonyos hasznot fognak hozni számunkra.

Buddha felismerte, hogy a szenvedés kioltható. A nirvána buddhista koncepciója meglehetősen hasonlít az egzisztencialisták szabadságához. A szabadság jelentése a buddhizmusban a kényszerektől való mentesség. Yalom szerint a létkérdések tudatosítása a kulcs. Akkor lesz az egyén igazán szabad, amikor már nem a külvilágot hibáztatja, hanem felismeri és megérti, hogy maga a személy felelős azért, ami a saját világában zajlik és történik, s főleg a közvetlen létkörnyezetében.

Végül Buddha kijelentette, hogy van mód a szenvedés kioltására. Az egzisztenciális pszichológus számára a terapeutának asszertív szerepet kell vállalnia abban, hogy a kliens megismerje szenvedésének valóságát és annak gyökereit, és így lehetőség nyílik azok kioltására, átalakítására.[28]

4.4  A buddhizmus és a kognitív pszichológia

A kognitív pszichológia olyan folyamatokat tanulmányoz, melyek segítségével kiépülnek a mentális reprezentációk, majd átformálódnak, felhasználásra kerülnek a különböző emberi cselekvések keretében. Ez az irányzat az 50-es években indult útjára Noam Chomsky[29] munkásságából, és napjaink egyik legjelentősebben fejlődő tudományága, melyet gyakran „kognitív forradalom”-ként aposztrofálják, hiszen a szorosabb értelemben vett pszichológiai problémákon túl a nyelvészet, számítástechnika, de a mesterséges intelligenciakutatások során is olyan interdiszciplináris megközelítéseket tett lehetővé, melyek nyomán e szemléletet ma „cognitive science”-nak nevezik.

A vizsgálatok fő területe a szellemi folyamatok elemzése, vagyis a figyelem, az észlelés, az emlékezet, a felejtés, az alakfelismerés, a problémamegoldás, a nyelv és az értelmi fejlődés. Az irányzat fejlődéséhez nagymértékben hozzájárult a számítástechnika elterjedése, melyek következtében az agyi tevékenységek vizsgálata pontosabbá vált.

A tudatelmélet pszichológiai vonatkozásai: a probléma megfogalmazása, megoldási kísérletek vizsgálata, a konkrét változás teljeskörű leírása és a változáshoz vezető terv kialakítása megfelelnek a buddhizmus Négy Nemes Igazság elvének. Hasonló felépítés látható a kognitív pszichoterápia modelljében is, amely a problémával történő szembenézés, a kognitív torzítások megállapítása és a tudatosság kifejlesztése után a problémához vezető maladaptív mintázatok, képzetek, érzések és viselkedési stratégiák kognitív átstrukturálását tűzi ki célul. A pszichológia gyakorlataiban találkozhatunk módszerekkel, melyekben ez az átmenet manifesztálódik. Ilyen a buddhizmusból eredő meditációs technikák, főleg a vadzsrajána meditációk, a kognitív viselkedésterápia repertoárjában is megtalálhatóak.[30]

Énünk változásait a kognitív sémákkal tudjuk leírni. A terápia során az adaptív sémákkal nincs különösebb dolgunk, hiszen a jósági értékük pozitív eredménnyel bír. A maladaptív sémák a problémásak. Ezek rossz irányba viszik cselekedeteinket, az átalakításuk a cél. Mint a buddhista gyakorlatban, mint a kognitív pszichológiában részletes vizsgálat alá vesszük őket. A buddhista gyakorlat a nem megfelelő gondolati sémákat nem csak tisztán racionális eszközökkel helyettesíti, mint a kognitív pszichológiában, hanem a gondolati síkon is beavatkozik cél érdekében. Az éberség meditáció közben beazonosítjuk a szenvedést okozó

gondolati sémákat, majd együttérzés gondolat segítségével, szeretettel megváltoztatjuk, transzformáljuk gondolatainkat. A buddhista gyakorlat — a nyugati kognitív gyakorlatokhoz hasonlóan — arra tanít, hogy vizsgáljuk meg a szenvedést okozó gondolati torzulásokat. Ezért mondhatjuk, hogy ez a „szív viselkedés lélektana". Éberség meditációban felismerve az adott maladaptív sémát, átformálhatjuk azt, ahogy a tantrikus gyakorlatokban is végezzük. Pszichológiai terápia során hasonlóan járunk el a terapeuta irányítása mellett. A felismert negatív sémát kicseréljük egy pozitív irányultságú bölcs gondolattal. Az ilyen gyakorlatokat addig folytatjuk, míg a tudatunkat radikálisan át nem tudjuk formálni, azaz túllépünk a negatív gondolatok mezejéről a pozitív töltésű világba. Ehhez folyamatos és türelmes erőfeszítésre van szükség.[31]

Több meditációs technika is elterjedt a pszichoterápiában, melyeknek buddhista vonatkozásai vannak. Például a buddhista tudatosság gyakorlataihoz hasonló relaxáció kiváltására használt auto-szuggesztiós gyakorlatok. Jelentős Jon Kabat Zinn MBSR (mindfulness stresszcsökkentő)[32] vagy Marsha M. Linehan DBT (dialektikus viselkedésterápia)[33] módszere. Az MBCT (tudatosság-alapú kognitív terápia)[34] elsősorban a depressziós zavarok javításának módszere, mely felhasználja a CBT (kognitív viselkedés terápia)[35] gyakorlatait. Steven C. Hayes elfogadó és elkötelező terápiája (ACT)[36] nagyban támaszkodik az éberség és pozitív megerősítés módszerrére. Dr. Albert Ellis[37] szerint a pszichoterápia elméletébe beépített sok elv nem új keletű; némelyiket eredetileg több ezer évvel ezelőtt fogalmazták meg a taoista és a buddhista gondolkodók.

A pszichológia rohamosan átalakul napjainkban. Az életünk felgyorsul, ahogy egyre több technikai csoda átveszi, átalakítja vagy akár háttérbe is szorítja az embert, úgy tevődik át a pszichológia kutatási területei és segítség nyújtása más-más aspektusok felé, hiszen többféle problémák, zavarok lépnek fel az egyén mindennapjaiban. Pléh Csaba szerint egyre nagyobb teret nyernek nyilvánosan a hagyományos nyugati technikákkal és életfilozófiákkal versengő alternatív módszerek, a jógától a meditációkig.

A gyakorlati pszichológia leginkább előtérben álló területén, a klinikai pszichológiában jellegzetes megoszlások is létrejönnek. Megosztó tényező a beavatkozás és a megértő segítés kettőssége. Az utóbbi négy évtizedben az általános pszichológia és az ennek gerincét alkotó kísérleti pszichológia is gyökeres átalakuláson ment keresztül. A kognitív pszichológia az információt és annak jelentését állítja a kutatás előterébe, és így voltaképpen a tiszta megismerés formáit feltevő szemléletet képvisel. A mindennapi életben megjelent egy nézet, miszerint az ember elsősorban adat kezelő lény. Már napjainkban is, de néhány évtized múlva ennek az információáramlási elméletnek egy újabb verziójaként érünk el oda, ahol az internetes hálózatok fogják az ember modelljét és metaforáját adni. Elég csak a közösségi médiákra (például Facebook, Twitter) vagy a mesterséges intelligenciás fejlesztésekre gondolni.[38]

 

5. Pozitív pszichológia

A fejlődő kultúránk különösen átalakította a társadalmi berendezésünket, életmódunkat, egészségi állapotunkat és betegségeinket. A XX. században a testi-lelki problémák feltárása, kiszűrése központi fontosságú lett, például a háborús traumák hatására. A pszichológia és ezen belül a pozitív pszichológia jelentősége a második világháború után felerősödött. A kutatások széles körben terjedtek el a társadalmi szocializálodás, a népegészségügy, gazdasági hatások, politikai folyamatok témaköreiben.

Lényeges kutatási cél lett a társadalmi viselkedést szabályozó norma- és értékrendszer folyamatos átalakulásának elemzése. Számtalan kutató csoport alakult eltérő irányzatokat indítva. A társadalomtudományok fejlődése szorosan összefüggött a természettudományos és technikai haladással, amely mintaként szolgált a humán kutatások területére. A klinikai pszichológia is eredendően betegségközpontú volt, amely a patológiás állapotok kiszűrését és kezelését tartotta feladatának, hiszen a kóros tünetek sürgős kezelést igényelnek. A mai napig tarja magát az a szemlélet, mely szerint a kockázati tényezők feltérképezése koncentrált feladat a klinikai pszichológiában. Számos kockázati tényező olyan mélyen gyökerezik a társadalomban, melyek feltárása és kezelése rendkívül nehéz és hosszadalmas folyamat. Ezért egyre több pszichológus és pszichiáter használja a buddhista meditációs technikákat a különböző szorongásos és depressziós egészségügyi problémák kezelésekor.

A modern fogyasztói társadalmunkban úgy tekintünk az életmódra, amely az egyén szabad akaratától függ, de a szociológiai kutatások megmutatták a társadalmi és kulturális kényszerítő körülmények hatásait is, mely szerint megtalálható az egyén személyisége, az adott közösség sajátosságai, a társadalmi struktúrában elfoglalt pozíció jellemzői, valamint a társadalmi normák kényszerítő tényezői is. A pszichológia nem csupán a patológia, a gyengeség és károsodás tudománya, hanem az erő és a kiválóság tudománya is: munkáról, nevelésről, belátásról, szeretetről, növekedésről, az emberi pszichikum és viselkedés megértéséről is szól. Röviden a nyugati pszichológia az összetett viselkedési mintákat tanulmányozó tudomány. A pszichológiának mindenütt van létjogosultsága, ahol az emberi tényező jelen van. Sok alkalmazott területe létezik, mint a lélektan, iskolai-munkahelyi elemzés, fejlődés-, szociál- és személyiségpszichológia; módszereiben a megfigyelés, a kísérlet, kérdőív, az interjú. a szociometria, a tesztek a meghatározóak.

5.1 Az új szemlélet

A pszichológia a XX. században leginkább a depresszióval, a szorongással, stresszel, és hasonló mentális rendellenességekkel foglalkozott. Hangsúlyos figyelmet kaptak a trauma, a szenvedés és a fájdalom kezelései, de viszonylag kevés érdeklődés jutott a boldogságra, a jóllétre, a kivételességre, az erősségekre és a fejlődésre, mint pozitív jellemzők elemzésére. A társadalmi változások nagyon sok tanulmányt generáltak a pozitív életet meghatározó tényezőkről. A kutatások eredményei bizonyítékul szolgáltak, hogy racionálisan is befogadhatók, érthetők lehetnek az új elméletek, melyek közül sok igazolást nyert, de voltak olyanok is, amiket megcáfoltak. Összeségében ezen tanulmányok felfedezései széleskörű tudományos alapot teremtettek a pozitív elvek alkalmazására. Persze ez nem jeleni azt, hogy figyelmen kívül kell hagyni a megtapasztalt nehézségeket, inkább arról van szó, hogy az új szellemiségű kutatások kiegészítik, bővítik a konvenciális pszichológiát, és ezzel eredményessebbé teszik a terápiákat.

A pozitív pszichológia előzményeként meg kell említeni néhány pszichológus munkásságát, mely munkák jelentősen hozzájárultak a széleskörű nyilvánossághoz. Lewis M. Terman a 1930-as években longitudinális kutatásokat végzett, amelyek az intelligencia, a tehetségesség és életbeli sikeresség összefüggéseire fókuszáltak elsősorban az oktatás területén.[39] Gordon Allport 1961-ben összefoglalta a személyiségpszichológia keretében a mentális egészséggel kapcsolatos elméleteket.[40] Carl Rogers szintén 1961-ben fogalmazta meg, hogy a személyiség érettségével kapcsolatban a tapasztalatok fenomenális mezője és az önvaló fogalmi szerkezete közötti megfelelés jelentőségének elemzése visz közelebb a jól funkcionáló ember megértéséhez.[41] Abraham Maslow 1968-ban tette közé vizsgálódásának célját, mely a terápia és a személyiségfejlesztés területén pozitív szemlélet követését emelte ki – középponti elmélete az érett és egészséges ember tanulmányozása volt.[42] Richard C. Atkinson a sikerorientáció teljesítményfokozó hatásával foglalkozott.[43] Richard Lazarus azt a küzdelmes életvitelt kutatta, amelyet az ember legpozitívabb alkalmazkodási erőfeszítésének tekintett.[44]

Nem véletlen, hogy a konvencionális kutatási tendenciák ellenpólusaként a fentebb említett kutató pszichológusok munkáinak hatására megjelent egy paradigmaváltás 1998tól, mely Martin Seligman, az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) elnőkének kezdeményezésre, több kutató bevonásával ment végbe. 

2000-ben Martin Seligman és Csíkszentmihályi Mihály publikáltak egy tanulmányt, amelyben megfogalmazták az eddigi irányzatok „szenvedés pszichológiája” meghaladásának fontosságát. Hangsúlyozták, hogy a pszichológia tudományának inkább a „pozitív” emberi működés feltételeinek vizsgálatára kellene törekednie. A pozitív pszichológia irányzat célkitűzései általánosságban a pozitív élmények (a boldogság, az öröm, az inspiráció és a szeretet), a pozitív állapotok és vonások (mint a hála, a rugalmasság és az együttérzés), a pozitív intézmények (pozitív elvek alkalmazása a vállalkozásokban, társaságokon belül), vagyis a pszichológiai jóllét megteremtése, tudatos cél választás, autentikus pozitív érzelmek, pro szociális magatartás kialakítása. Azoknak a tényezőknek a felkutatása és erősítése a feladat, amelyek az egyének és közösségek virágzását, jóllétét segítik elő. A pozitív pszichológia a védőfaktorok meghatározásán túl például a pozitív karakterjegyek azonosítását is szorgalmazza, amelyek elősegítik az élethez való pozitív viszonyulást, a mentális és testi egészséget. Fontos szempontok a megfelelő önbecsülés, mások tisztelete, a jövőorientáltság és életcélok követése is. Az irányzat missziójának a jóllét megteremtését definiálták és öt tényezőjét azonosították be; a pozitív érzelmek, az elmélyülés képessége, az értelem keresés, a kapcsolat építés és a teljesítmény. A kutatás iránya a pozitív emberi működés, mint a boldogság, az egyéni különbségeken belül a karaktererősségek, az érzelmi intelligencia a szubjektív élmények és a kreativitás. A hagyományos pszichológiai gondolatmenettel szemben nagyobb jelentőséget tulajdonít a fejlődésorientált motívumoknak, a kíváncsiságnak és az önindított tevékenységeknek. Új fogalmak, mint a flow, mindfulness és a karaktererősségek jelentek meg, amelyek az életminőség emelésének lehetőségeit tárják fel. A pozitív pszichológia szorosan kapcsolódva az egészségpszichológia területeihez tudományosan kimutatható jótékony hatást fejt ki az egyén életvitelének számos aspektusában. Az optimizmus, a hála, az együttérzés, a másokkal való törődés olyan pozitív gondolkodás, mely mentálisan segíti a közérzetet és a fizikai egészséget, és így hozzájárul a boldogabb, kiegyensúlyozottabb, hosszabb élethez.[45]

A pozitív pszichológia alapjaiban újította meg a pszichológiai gondolkodást és a kutatásához való hozzáállást azáltal, hogy a pszichológiai működésben fellelhető erősségek, erőforrások azonosítására törekedett. Fókuszba helyezett olyan fogalmakat, jelenségeket és területeket, amelyekkel addig a pszichológia főbb áramlatai kevéssé vagy egyáltalán nem foglalkoztak. Így a pozitív pszichológiai szemlélet világított rá arra is, hogy nem csupán a mentális problémák hiánya, de az alkotóképesség kiteljesítése is fontos szempont az egészség fejlesztésében. Ily módon a buddhizmus és pszichológia látásmódja párhuzamot mutat a tudományosan megalapozott gondolkodás, ismeretelmélet és módszertan számos elemével. A buddhista nézetek az egyre nagyobb népszerűség hatására integrálhatóvá váltak a hagyományos nyugati pszichológiai és terápiás rendszerekbe. Ennek érvényesülő hatását nagyon tényszerűen illusztrálja a buddhista éberség meditáció, mely hidat vert a kognitív tudomány és az emberi tapasztalás között.

A pozitív pszichológia elméletébe és gyakorlatába megjelentek az intervenciók (PPI - Positive Psychology Interventions). A PPI-k célja, hogy elősegítsék a pozitív életet az emberek mindennapi életében, azaz a boldog életet, és segítsen megbirkózni az esetleg átélt negatív eseményekkel és hangulatokkal. Olyan önsegítő gyakorlatok, csoportos tréningek és egyéni terápiák, amelyek elsősorban a pozitív érzelmek, kogníciók és viselkedések előmozdítását célozzák meg és nem valamilyen tünet észlelés, probléma vagy betegségféle megszüntetésére irányulnak. A kutatók a PPI-k eredményességének nagy jelentőséget tulajdonítanak a mentális zavarokban szenvedő személyek számára. Azon kívül, hogy hasznos kiegészítője a hagyományos kezelések esetén, a PPI-k hatásai a fizikai egészségre is kihatnak. A széleskörű alkalmazáshoz további fejlesztések, kutatások folynak.[46]

A pozitív pszichológia kutatások főbb területi: a boldogság fokozó gyakorlatok, a napi három jó dolog vizsgálata, a köszönetnyilvánítás (ami kapcsolatba hozható a mettá gyakorlattal), a személyi erősségek fokozására irányuló gyakorlatok, élményeink megosztása környezetünkkel, emlékek rögzítése szenzoros érzékelések megfigyelése által (ez a szatipatthána meditációnak felel meg), öngratulációs gyakorlat, összehasonlító gyakorlat a múlt-jelen-jövő tekintetében (karma elmélet), abszorpciós gyakorlatok (egyhegyűség buddhista gyakorlat integrálása), viselkedés kifejezés gyakorlatok, időtudatosság gyakorlat (buddhista mulandóság elmélet), hála gyakorlat (mettá meditáció).[47]

Emma Seppala LKM (Love-Kindness Meditation) gyakorlata egy hagyományos buddhista mettá elmélkedés nyugati értelmezése a szeretetről és az együttérzés kiterjesztéséről, ahol a személy önmagára vagy másokra vonatkoztatja a figyelmét. A kutatások azt mutatják, hogy az orvosi szervezeteknél a stressz és a kiégés magas, az orvosi kezelés ennek következtében nem kielégítő. Egyre nagyobb az igény olyan együttérzőbb munkahely iránt, amely magában foglalja a társadalmi kapcsolat nagyobb érzését. A tanulmányok alátámasztják a meditáció és az együttérző beavatkozások pozitív előnyeit számos egészségügyi és jóléti területen tapasztalják, a szeretető-kedvesség meditáció (LKM) lehet a leghatékonyabb gyakorlat az együttérzés fokozására, szemlélet változtatásra.[48]

Sonja Lyubomirsky „Hogyan legyünk boldogok” 2008-as kiadású könyvében részletesen ír a gyakorlatok valós eredményeiről. Egyik megállapítása, hogy a pozitív és negatív életeseményekhez való alkalmazkodás, ha részlegesen is, de befolyásolható tudatos aktivitásokkal. Az emberek egyszerű szándékos pozitív tevékenységek révén növelhetik boldogságukat, például hála kifejezésével vagy a kedvesség gyakorlásával. Ha úgy értelmezzük a boldogságot, mint az öröm, az elégedettség vagy a pozitív jólét tapasztalatát, annak az érzésével kombinálva, hogy az ember élete jó, értelmes és érdemes, akkor egy kép rajzolódik ki az életünk értelméről. Általános vélekedés, hogy a boldogság az egyén ellenőrzésén kívül esik, puszta sors, szerencsés körülmények vagy genetikai hajlam eredménye. A tanulmányok azonban azt mutatják, hogy a boldogság jó része tevékenységektől függ, és így változó, illetve változtatható. A boldog élet, amire annyira vágyunk, kapcsolatainkból épül fel, melyhez elengedhetetlen a minőségi idő. A világgal való szándékos és aktív kapcsolat révén az emberek – legalábbis bizonyos fokig – átvehetik az irányítást tapasztalataik felett, és így többé - kevésbé boldoggá tehetik magukat.

Lyubomirsky és munkatársai szerint a boldogság 50%-ban genetikailag meghatározott, 10%-ban környezeti okokra vezethető vissza, viszont 40%-ban potenciálisan módosítható a szándékos boldogságnövelő tevékenységek és gyakorlatok által. A szerző könyvében tudományosan alátámasztott kutatások sora bizonyítja, hogy a következőkben tárgyalt gyakorlatok eredménye átalakítja és feljavítja az emberek napi életvitelét. Lyubomirsky tizenkét lépésben igyekszik felépíteni a boldogság optimális állapotát. Tekintsük át ezeket a lépéseket:

A hála a negatív érzések ellenpólusa, semlegesíti az irigységet, kapzsiságot, ellenségességet, aggodalmaskodást, bosszankodást. A hála kifejezése megerősíti önértékünk tudatát és az önbecsülésünket, segít megküzdeni a feszültségekkel és a megrázkódtatásokkal.  Hála kinyilvánítás elősegíti az erkölcsös viselkedést, a hálás emberek nagyobb eséllyel segítenek másoknak, azaz megvalósul egy fajta buddhista bódhiszattva mentalitás.

Az optimizmus kialakítása arról szól, hogy az egyén örül a jelennek és a múltnak, és a fényes jövőt kivetíti maga elé. Ez a gyakorlat azt jelenti, hogy végig gondolja a legfontosabb, szívből fakadó célokat, és elképzeli, hogy már elérte őket. Ha az egyén derűlátóan tekint a jövőbe – például biztos benne, hogy el fogja érni hosszú távú céljait –, akkor meg is teszi az elérésükhöz szükséges erőfeszítést. Emiatt az optimista gondolatok önbeteljesítő jóslatokként működhetnek.

A kényszeres gondolkodás (rágódás) esetén szomorúság vagy szorongás gyötri az embert, nagy valószínűséggel kiszolgáltatottnak, erőtlennek, önkritikusnak, pesszimistának és általánosságban negatív beállítottságúnak érzi magát. Ezen állapot ellensúlyozásaként vizsgálat tárgyává kell tennie az adott probléma forrását. Ezt legjobban egy nyolchetes éberség meditációs képzés útján érhetjük el.

Jó cselekedetek gyakorlása enyhíti azt a bűntudatot, szenvedést és nyugtalanságot, amelyet mások nehézségei és szenvedései miatt érez az ember, és arra biztatja, hogy tudatában legyen és örüljön saját jó állapotának. A jótékonyság nagy előnye az, hogy segítőkésznek és együttérzőnek látja magát és ez erősítheti az önbizalmat, az optimizmust és a hasznosság érzését. Ez szintén egy fajta bódhiszattva ösvény járása.

A kapcsolatok ápolása kielégíti a valahová tartozás szükségletét, a társas támasznyújtás biztonságát. Az emberi kapcsolatokban lehet átérezni a szeretet érzését, a boldogságot fokozni képes érzelmet, tehát ez az egyik legfontosabb boldogság forrás. A társas együttműködés hatása a célok elérésében nagyon lényeges, segítve egymást kiegészíthetők az egyén hiányoságai és támogatva ezzel további haladását. Ez a mentalitás a mettá.

A stratégiák kialakítása segítségével megbirkózhatunk a ránk váró nehézségekkel. A küzdelmet két típusra osztják: a problémaközpontú és az érzelemközpontú megküzdésre. A kutatások tapasztalata, hogy az emberek nagyobb valószínűséggel alkalmazzák a problémaközpontú megküzdést akkor, amikor úgy hiszik, hogy tehetnek valami konstruktívat a helyzetükkel kapcsolatban. Inkább akkor alkalmazzák az érzelemközpontú megközelítést, amikor úgy vélik, hogy a negatív eseményt egyszerűen csak ki kell bírni. A megfelelő stratégia lehet a jó dolgok meglátása a megrázkódtatásban, a társas támasznyújtás, a dolgok értelmének felfedezése.

A megbocsájtás egy nagyon erős érzelem, mely akkor jön felszínre, amikor sérelem, visszaélés, testi, szexuális, érzelmi jellegű bántalmazás, árulás, cserbenhagyás éri az egyént. Ezen hatások negatív súlyként nehezednek az egyén tudatára. Ennek feloldása felszabadítja, a lefoglalt gondolati energiákat. Ezt mettá gyakorlattal érhetjük el.

Az áramlatélmény, a flow fokozása Csíkszentmihályi Mihály által került a köztudatba (későbbi fejezetben részletezem). Lényege, hogy sikerüljön egyensúlyt kialakítani a készségek és a kihívások között. Az öröm érzése attól függ, hogy az ember megtalálja-e az optimális arányt és ezzel belépjen a folyamatba, mely elvezeti a kívánt céljához. Ezt az áramlatot a buddhista tudatos jelenlét technikái biztosítják.

A tudatos jelenlét másik aspektusa az apró örömök élvezete.  Úgy élvezve a jelen pillanatot, hogy az egyén teljes mértékben benne él, hogy tudatosan megfigyeli, elemzi a tudati és érzékszervi mozzanatokat vagy egyszerűen csak gyönyörködik benne. Ez a fajta élvezet átfedést mutat az áramlatélménnyel és a hálával. Ebben a szemléletben a személyes jólét szintén a mettá állapot megélése.

Kötelezzük el magunkat a céljaink mellett, mely céltudatot biztosít az egyénnek, azt az érzést, hogy ura az életének, cselekedeteinek és annak eredményének. Magabiztosabb és hatékonyabb érzést ad, a megkezdett úton haladva minden részcél elérése újabb lehetőség arra, hogy az érzelmek, önbecsülés felpezsdüljön. Ez napi szinten is struktúrát és értelmet ad az életnek. Ezzel a törekvéssel a karma viszontagságait lehet optimálisabbra alakítani, mely kihat a szamszára törvényszerűségeire.

Vallás és spirituális élet fontos lehet abból a szempontból, hogy rokon lelkek társaságából erőt meríthet az ember az élet viszontagságainak elviselésére, túlélésére, átalakítására.  Szüksége van arra az érzésre, hogy számít a léte, hogy nem hiábavaló a szenvedése és a buzgalma. A tanulmányok alapján megállapítható, hogy a spirituális embereknek jobb a kapcsolata az embertársaival, az egészségi állapota, a stressztűrő tényezője, ritkábban nyúlnak tudatmódosító szerekhez, erkölcsösebb, kiegyensúlyozottabb az életvitelük, tanulmányaik, hivatás tudatuk, munkájuk eredményesebb, sokszor meghaladják saját énjüket.

A szellem és test karbantartása lényeges momentum ahhoz, hogy napi szinten, és ezzel hosszútávon is, megfelelő energetikai állapotban tartsa a személy a létét. A meditációval a tudatot tudja tréningezni, lecsendesíteni, céltudatosan fejleszteni, egy fajta rendet teremteni a gondolatok kuszasásában. A testi edzés megteremti az egészség, keménység, de mégis rugalmasság állapotát. Ez kihat a szellemiségre is. Szabó Lajos atya, „természetes gyógyász” – aki a tibeti gyógyítást tanulmányozta – mondogatta: „Mindennap sétáltasd meg a kutyádat…akkor is, ha nincs!”[49] Séta a friss levegőn egy parkban, erdőben alkalmat ad a test könnyed karbantartására, de lehetőséget biztosít meditálásra is. Közben rendezni lehet az aktuális gondolatatokat, átformálhatja problémáinkat, könnyebben áttekintőek a terveink. Összeségében a lépések sorra tovább viszek egy boldogabb élethez.[50]

 

A kutatások évtizedei alatt a buddhizmussal megismerkedő nyugati pszichológusok közül többen is aktív buddhista gyakorlókká váltak, mint John Crook és David Fontana (1991. Space in mind: East-West Psychology and Contemporary Buddhism), Daid Brazier (2001. Zen Therapy: A Buddhist Approach to Psychotherapy), Mark Epstein (2013. Thoughts Without A Thinker: Psychotherapy from a Buddhist Perspective), Jeremy D. Safran (2003. Psychoanalysis and Buddhism: An Unfolding Dialogue), de voltak olyan szakemberek is, akik spirituális tanítók lettek a buddhista tan megismerése után, mint Ram Dass (1990. Journey of Awakening: A Meditator's Guidebook) és Larry Rosenberg (2004. Breath by Breath: the liberating practice of insight meditation).[51]

A pozitív pszichológia három, egymást átfedő fő terület vizsgálatára fókuszál: kellemes élet, jó élet és értelmes élet. A „kellemes élet” az a kutatási terület, melyben feltárható az emberek tapasztalatai, tervei optimális esetben a pozitív érzések és érzelmek vonatkozásában, például a kapcsolatok, az érdeklődés, a szórakozás. A „jó élet” kutatás az alámerülés, elmélyedés előnyös hatásait vizsgálja, amit az egyén elfoglalja magát elsődleges tevékenységeivel. Ilyenkor pozitív kapcsolat van az egyén erősségei és az éppen végzett feladat között. Ez az az érzés, mely tudatosítja a feladat elvégzéséhez való képességet. Az „értelmes élet” kapcsolatban áll a jobb mentális és fizikai egészségi állapottal. Ezek megélése egy jelentős stresszel (depresszióval és szorongással) szembeni küzdés és alapját képezi a pszichológiai jóllétnek. Ha nem azzal foglalkozunk, hogy például hogyan keressünk nagy pénzeket, hanem inkább arra koncentrálunk, hogy hogyan tehetjük az életünket harmonikusabbá és kielégítőbbé. Az anyagi gyarapodás nem szükségszerűen hozza magával a boldogságot, mégis ez egy véget nem érő harc a külső célok elérésére. Hogy az életünket jobbá tegyük, az élményeinket kell jobbá tenni.[52]

Egyéni és társadalmi szinten is egyetértés van abban, hogy az egészségünk megőrzése, a betegségek megelőzése, azaz a prevenció kiemelt jelentőségű. A prevenciót megfelelő egészségtudatossággal, a pozitív terápiás technikákkal alkalmazásával valósíthatjuk meg. Leginkább a buddhista szatipatthána meditáció gyakorlása hat a tudatosságra, melyben a tudat lecsendesül, a szellem megnyugszik, a test eggyé válik a világegyetemmel. A rendszeres gyakorlás eljuttat erre a szintre, és ekkor általában gyökeresen változik az életünk. Az emberi erősségek kihangsúlyozása is tompíthatja a mentális betegségeket, vagy meg is előzheti. E nézőpont alapján lett egyre hangsúlyosabb a klinikai pszichológiában is a prevenció.

5.2 Flow

A flow (áramlás) fogalmat 1975-ben írta le először Csíkszentmihályi Mihály. Az akkor újító szemlélet utat nyitott a motivációs kérdések kutatásában, de nem került a tudomány szélesebb körű elfogadására abban az időben. Évek múlva vált széles körben gyakorlattá ez a kutatási elv. Flow során nem a tevékenység végeredményére összpontosítunk elsősorban, hanem magát a folyamatot élvezzük, aminek révén eljutunk a célig.  Bármilyen tevékenység kiválthatja ezt az érzést: sportolás, művészet, vállalkozás, gyerekekkel való foglalkozás vagy akár éppen a futószalag melletti munka is. Ez az elv párhuzamot mutat a kínai (Chan buddhista) Kung-fu életfilozófiával, melynek jelentése: az az út, melyen a befektetett munka és erőfeszítés folyamatos fenntartása mellett kimagasló eredményt, tudást érünk el.

Csíkszentmihályi Mihály a kreativitás kutatásában is meghatározó elméleti, módszertani útmutatást adott, melyet a „Kreativitás: a flow és a felfedezés, avagy a találékonyság pszichológiája” (2018)[53] című könyvében lehet részletesen tanulmányozni.

A karaktererősségek azon pozitív jellemvonások, erények, követendő erkölcsi normák, melyek évezredeken át a buddhizmusban is megtalálhatók és ezzel hozzásegítették az emberiséget ahhoz, hogy kiegyensúlyozottabb és boldogabb életet élhessenek. Így hat univerzális erényt definiáltak: bölcsesség, bátorság, humánum, igazságosság, mértékletesség, transzcendencia és ezeken belül még 24 karaktererősséget is meghatároztak. Tehát az egyik legfontosabb lépés a pozitív pszichológia tudományának megalapozásában, felhasználva az emberiség történelmi múltjában fellelhető tudáskincset (művészet, vallás és bölcselet), hogy kategorizálták azokat a jellemvonásokat és erényeket, melyek egyetemes értéket képviselnek az emberiség számára. A kutatásban 55 tudós vett részt és 3 éven keresztül tanulmányozták különböző kultúrák irodalmát, több mint 2000 évre visszatekintve, magában foglalva a klasszikus athéni filozófia, a judaizmus, a kereszténység, a buddhizmus, a hinduizmus, az iszlám kultúra tradicionális gondolatait. A pozitív pszichológia álláspontja szerint többé-kevésbé minden ember rendelkezik a fent említett jellemvonásokkal. Az ilyen gondolattal megformált kutatások foglalkoznak továbbá az érzelmi kreativitással, boldogságindexszel, az élet értelmével, kreatív önbizalommal.[54]

5.3 Mindfulness

A „mindfulness” jelentésére magyarul több kifejezést is használnak. A pszichológia szakirodalomban a tudatos jelenlét vált elfogadottá, a buddhista szövegekben pedig az éber figyelem, éber tudatosság szavakat vonatkoztathatjuk rá. A mindfulness a keleti filozófiákból és vallásokból származó tudatállapot, amelynek középpontjában az a gyakorlat áll, hogy a figyelmet a jelen pillanatra irányítsák, miközben egy nem ítélkező perspektívát alakítanak ki a gyakorlók a tapasztalataikra. A tudatos jelenlét a buddhizmus egyik alapvető gyakorlata, legelső teljes leírása a Szatipatthána szuttában található. A tudatos jelenlét gyakorlása a megvilágosodáshoz vezető buddhista ösvény fontos eleme.

A mindfulness eredendően buddhista meditációs gyakorlati elemeket tartalmaz, melyeket a nyugati pszichológia a mentális egészség elérését segítő eszközként, a pozitív pszichológia keretein belül emelt be repertoárjába. Népszerűségéhez a modern nyugati kontextusban, többek között Thích Nhát Hanh (1926 –), Herbert Benson (1935 –), Jon Kabat-Zinn (1944 –) és Richard J. Davidson (1951 –) járult hozzá munkásságával.

Scott R. Bishop és munkatársai 2004-ben kiadott „Mindfulness: A Proposed Operational Definition”[55] tanulmányukban fogalmazták meg, hogy a kortárs pszichológiában a mindfulness olyan tudati beállítódásként jelenik meg, mely növeli az emocionális distresszt keltő és maladaptív viselkedéshez vezető mentális folyamatokkal kapcsolatos tudatosságot, illetve az ezekre való megfelelő reagálás képességét. Bishop és munkatársai azt feltételezik, hogy a tudatosság ezen módjának előhívása nem korlátozódik a meditáció alkalmazására, a gyakorlás eredményeként természetessé válhat az egyén napi életvitelében. A szerzők szerint a megfelelő készségek elsajátítása után a mindfulness a figyelem szabályozása által számos helyzetben előhívható.

Jon Kabat-Zinn 2017-ben megjelent „Bárhová mész, ott vagy”[56] című könyvében éber figyelemként utal a mindfulness-re, régi buddhista gyakorlatként azonosítja, melynek lényege, hogy figyelmünket meghatározott módon irányítjuk: szándékosan, a jelen pillanatban, mindenfajta megítélés nélkül.

A mindfulness lényege, hogy a meditáló személy a jelen történéseire koncentráljon, mentális egyensúlyából ne zökkentse ki se a külvilág, se a múlt és a jövő gondolatai.

A rendszeres meditáció hosszú távon csökkenti a krónikus stresszt, a szorongást, hozzájárul az általános jólléthez, de még a kognitív képességekre (pl. memória, kognitív flexibilitás) is jótékonyan hat. Egy kísérlet alapján akár már a mindfulness 8 hetes gyakorlása után kimutatható az agy szürkeállományának pozitív változása olyan területeken, melyek összefüggésben állnak az érzelemszabályozással, a tanulással, a memóriával, az önreflexióval. 

A mindfulness terápiás alkalmazhatóságára vonatkozó eredmények főként a generalizált szorongás, a stressz, illetve a depressziós tünetek csökkentésével kapcsolatban születtek.

A mindfulness alapú terápiás eljárások, mint a klinikai alkalmazhatóságát bizonyító módszerek közül az egyik legelterjedtebb Jon Kabat Zimm által kifejlesztett MBSR (Mindfulness-Basic Stress Reduction – tudatos jelenlét stressz csökkentés),[57] mely irányított meditációs program általános, releváns és meggyőző fogalmakkal. Zimm klinikailag igazolt módszere, az éberségi meditációs gyakorlat életmóddá vált Amerikában és világ számos országában.

A másik terápiás módszer az MBCT (Mindfulness Basic Cognitive Therapy),[58] melyet J. Mark G. Williams (University of Oxford), John D. Teasdale (Cambridge University) és Zindel V. Segal (Toronto Scarborough University) dolgozták ki. A program a buddhista hagyományban gyökerező mindfulness meditációs gyakorlatokat ötvözi a modern nyugati tudományos világ kognitív viselkedésterápiás szemléletével. A módszer a kognitív szemléletben való értelmezése szerint fejleszti az önismeretünket, segít a figyelemszabályozásban, ráébreszt a lelki szenvedéseinket tápláló, rutinszerűen visszatérő negatív gondolatainkra, rossz szokásainkra.

A harmadik jelentős terápiás módszer a dialektikus viselkedésterápia (ACT),[59] mely olyan pszichológiai intervenció, ami a mindfulness alapú viselkedésterápiák csoportjába tartozik. Középpontjában a pszichológiai flexibilitás növelése áll, a lelki egyensúlytalanság kezelésére nyújt alternatívát. Steven C. Hayes, klinikai pszichológus, 1982-ben dolgozta ki a módszert. Kutatások sora bizonyítja hatásait a krónikus fájdalom szindrómával élőknél, daganatos megbetegedésekben, irritábilis bél szindrómában szenvedőknél, és evési zavaroknál, ahol képes növelni az egészséggel összefüggő életminőség szintjét.

 

Konklúzió

Kopp Mária szerint „Európa létét nem a harmadik világháború, s nem is az atombomba, hanem a semmittevésben felnővő, saját kontrollálatlan vágyainak odavetett generációk veszélyeztetik.”[60] Tehát a feladatok, a cselekedetek, gondolkodás helyére a végeláthatatlan kommunikáció kényszere kerül, egy illúzió, mely sok esetben összemosódik a való világgal. Az elektronikus információcsere helyettesíti az életet, szinte minden időben a kezünk ügyébe akad legalább egy olyan eszköz, amely alkalmas erre. A technikai fejlődés felgyorsította a társadalmi életet, az okos eszközök segítségével egy pillanat alatt megoldjuk egyes nehézségeinket, információhoz jutunk, bárkit elérünk a világ szinte bármely pontján, online intézzük a dolgainkat, a média ontja ránk a sokszor felesleges híreket.  Ez azzal jár, hogy egyre több időt töltünk az digitális eszközök használatával a cyber térben, miközben az énidő, a család, a pihenés, a sportolás, az alkotás, az olvasás, egy séta az erdőben, az önfejlesztés, a valós közösségi élet háttérbe szorul.

A káros szenvedélyek hajszolása szintén komoly szociális, társadalmi és mentális problémákat hozott előtérbe az elmúlt évtizedekben, melyben sokszor a kilátástalan élethelyzet, a stressz, a családi vagy a munkahelyi problémák állnak a háttérben. A fiatalok idegrendszere sokkal érzékenyebben reagál az addiktív szerekre, ezért már néhány elszívott cigarettával is nikotinfüggővé válhatnak, melynek következménye a csökkent értelem, figyelem- és viselkedészavar, ezért a pszichés problémák tovább fokozódhatnak felnőttkorra. További hatás, hogy a dohányzás egy fajta kapu az alkohol és a droghasználat kialakulásához. A túlzott alkoholfogyasztás is szervi elváltozásokat, idegrendszeri módosításokat okoz és gátolja a kommunikációt az agy és a test többi része között, tompítja az gondolkodást, az önkontrolt. A drog fogyasztás kifejezetten tudatmódosító szer, ami az agysejtekben maradandó károsodásokat okoz. A függőség elkerülhetetlen segítség nélkül.

A fentiekkel egyenes arányban növekednek a mentális problémák, aminek feloldására orvosi segítség, pszichológus, pszichiáter, terapeuta szükséges. Sok embernél viszont ez sem vezet kielégítő eredményre. Egyre nagyobb az igény valami más életre hívására, mely valamely spirituális módszer lehet. Praktikus megoldás, ha hátra lépünk, nagyobb perspektívából nézzük a dolgainkat. A nagyobb rálátás átfogó képet ad a jelen helyzetünkről, így könnyebb meglátni a kívánt irányt életünk átalakítására.

„Nagyon érdemes fejleszteni, erősíteni magunkban azt a képességünket, hogy kívülről és bizonyos távolságot teremtve rá tudjunk tekinteni életünk fájdalmas eseményeire. Ilyenkor szempontváltás történik, amit a pszichológia átkeretezésnek nevez. Amikor megtörtént veled az adott esemény, egy bizonyos helyzetben voltál, és annak megfelelően láttad a valóságot. Az átkeretezés során megpróbálsz más szemszögből rátekinteni. Mindenféle optikából megnézed a történteket, nemcsak a magad, de a szeretteid, környezeted nézőpontjából is. Azáltal, hogy elkezdesz mozogni a saját beszorult lelki helyzetedben, életbe lép a kaleidoszkópeffektus: ha csak egy pici részletet is elmozdítasz, a teljes kép megváltozik. Ez pedig óriási megkönnyebbülést hozhat magával, egy csodálatos feloldó folyamat első lépése lehet, amelynek keretében a beszorult, betokosodott lelki tartalmak utat találhatnak kifelé.”                 Prof. Dr. Bagdy Emőke[61]

A buddhista módszerek alkalmasak a tudat lecsendesítésére, gondolataink formálására, új életfelfogás kialakítására. A jóga, a meditáció, az elvonulás technikáival bejuthatunk a belsőnk rejtett zugaiba. A traumáinkat tudatosíthatjuk, feloldhatjuk átalakíthatjuk és ezzel mentális jóllét felé mozdulhatunk el. Növelhetjük az együttérzés, a szeretet, az önátadás lehetőségeit. Ezekkel a gyakorlatokkal kompenzálni lehet a modern világunk következményeinek, napi problémáink negatív hatásait, és megelőzhetjük, csökkenthetjük vagy átalakíthatjuk a további stresszt, szorongást és depressziót, félelmeket, a szenvedéseink okait. Ha huzamosabb ideig végezzük e gyakorlatokat, akkor azt tapasztaljuk majd, hogy átalakul az, ahogy a világot látjuk és ahogy a világban létezünk. A pozitív életérzés kialakítása azért fontos, mert általa képesek leszünk arra, hogy elfogadjuk azt, ami van, a buddhizmus alapelvéhez hasonlóan és így még a válsághelyzeteinkből is kihozzunk valami újat, jobbat, amit a pszichológia poszttraumás fejlődésnek nevez. Ezekkel a mentális technikákkal ki tudjuk fejleszteni magunkban azt az alapvető fontosságú képességet, hogy optimálisan alakítsuk életünket, és így közelebb jutunk valódi feladatunkhoz a világban. A szeretet gyakorlatok révén sokkal jobb kapcsolatot építhetünk közvetlen hozzátartozóink felé, mely által harmonikus lehet a családi életünk; a barátaink felé, mely segíti a közösségek építését; a munkatársaink felé, mely nagymértékben előmozdíthatja a közös munka minőségi szintre emelését, egymást támogatva nagyobb célok, eredmények elérését; az együttérzés, önátadás megélese erősíti a segítség nyújtást.

A buddhista pszichológia provokatív, új gondolatokkal és lehetőségekkel szolgál a mentális egészség kialakításával, valamint a pszichés betegségek kezelésével foglalkozó szakembereknek egyaránt, és adott esetben megváltoztathatja vagy teljesen átalakíthatja munkamódszerüket. A pszichológia pozitív irányú elmozdulásával számtalan új terápiás gyakorlat alakult ki. Ezek döntő többsége párhuzamba hozható a buddhista tanítások gyakorlataival, sőt némelyek egyenesen a buddhista meditációs technikákat ötvözik a terápiák gyakorlatával. Az új terápiás gyakorlatok rendkívül hatékonyan tudnak segíteni a mentális problémák feloldásában. Ma már a mentális betegségekkel foglalkozó minden irányzat képviselői érdeklődnek a mentális egészség pozitívabb, szellemibb, előre tekintőbb megközelítése iránt. Így egyre inkább összefonódnak a pozitív pszichológia terápiás módszerei és buddhista gyakorlatok.

A pszichológia ráébredt, hogy már nem elég a konvencionális módszerek alkalmazása, mert a mai modern társadalmunk fejlődése átformálta az életmódot, világnézetet, a tudományt, az egészség fogalmát, a betegségek tüneteit és magát a jóllét meghatározását. A gazdasági, politikai és társadalmi változások, a technikai vívmányok társadalom-lélektani fordulatot is generáltak, megváltoztatták a társadalmi értékrendet. A modern pszichológia sürgető feladata, hogy megismerje és előmozdítsa az emberi fejlődés lehetőségeit.

 

Meg kell találnunk a módját annak, hogy bölcsebben éljük életünket. A jó hír az, hogy ez lehetséges a buddhizmus jövőbemutató és egyetemes céljain és gyakorlatain keresztül az emberi szív meggyógyításában, az emberi tudat felszabadításában, és minden lény javának szolgálatában.

 

 

Szakirodalom

Allport, Gordon 1980. A személyiség alakulása. Budapest: Gondolat Kiadó

Agócs Tamás 2002. Buddhista ismeretelmélet. Budapest: TKBF

Atkinson, R. L.- Atkinson, R.C.- Smith, E.E.- Nolen-Hoeksema, S.- Fredrickson, B.L.- Loftus, G.R. 2005. Pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó.

Béky László 2016. Aura Természetgyógyászati Gyógyító és Oktató Központ E.C. [online] URL: https://beky-termeszetgyogyaszat.hu/akinek-sokat-koszonhetek/ [megtekinve: 2021.01.10.]

Bagdy Emőke 2012. Utak önmagunkhoz. Budapest: Kulcslyuk Kiadó

Back, S. J. 2011. Cognitive Behavior Therapy, (Second Edition) Basics and Beyond. London: Taylor and Francis

Bishop, S. R. és mtsai. 2004. Mindfulness: A Proposed Operational Definition. Clinical Psychology Science and Practice, 11, 230-241

Brahmapundit (ed.) 2016. Common Buddhist Text (CBT). Bangkok: MCU

Chapman, G. 2015. Egymásra hangolva. Az öt szeretetnyelv. Budapest: Harmat Kiadó

Csíkszentmihályi Mihály 1997. Flow - Az áramlat - A tökéletes élmény pszichológiája. Budapest: Akadémiai Kiadó

Csíkszentmihályi Mihály 2018. Kreativitás - A flow és a felfedezés, avagy a találékonyság pszichológiája. Budapest: Akadémiai Kiadó

Davids, R. A. F. C. 1900 / 2003. A Buddhist manual of psychological ethics. London: Dhamma-Sangani Royal Asiatic Society / Kessinger Publishing

Ellis, A. 1999. How to Make Yourself Happy and Remarkably Less Disturbable. Manassas: Impact Public

Fromm, E. – Suzuki D.T. 1989. Zen-buddhizmus és pszichoanalízis. Budapest: Helikon

Hayes, S. C., Lillis, J. 2012. Acceptains and Commintment Therapy. Washington DC.: American Psychological Association

Kuan-yin 2004. Tun-huang Cave 276 mural. (Sui) (Plate 1) in Patricia Eichenbaum Karetzky, Guanyin: Images of Asia. New York: Oxford University Press

Kronfield, J. 2017. A bölcs szív. Budapest: Ursus Libris Kiadó

Kopp Mária - Skrabski Árpád 2020. A boldogságkeresés útjai és útvesztői. Budapest: L'Harmattan Kiadó

Kabat-Zinn, J. 2017. „Bárhová mész, ott vagy”. Budapest: Ursus Libris Kiadó

Jadunath Sinha 1934. Indian psychology perception. London: Kegan P.T.T.Co.Ltd.

Jung, C. G. 2017. Psychological type. London: Routledge Classic

Lazarus, R. 1991. Emotion and adaptation. New York: Oxford University Press Lewis M. Terman 2016. The Intelligence of School Children, how Children Differ in Ability, the use of Mental Tests in School Grading and the Proper Education of Exceptional Children. Whitefish: Kessinger Publishing LLC

Linehan, M. M. 2014. DBT Skills Training Manual. London: Taylor and Francis

Lyubomirsky, S. 2008. Hogyan legyünk boldogok?  Budapest: Ursus Libris Kiadó

Maslow, A. H. 1962. Toward a Psychology of Being, (1st edition) Estword: Martino Fine Books

Nagy Henriett. 2019. A pozitív pszichológia alkalmazása a klinikai és egészségpszichológiában. Budapest: Eötvös Kiadó

Narada Mha Thera 1987. Manual of Abhidhamma. Kuala Lumpur: Buddhist Missionary Society

Németh Norbert 2005. A buddhizmus eszméi. Debrecen: Kwintesszencia Kiadó

Pléh Csaba 2010.  A lélektan története. Budapest: Osiris Kiadó

Porosz Tibor 2010. A buddhista pszichológia és gyakorlati alkalmazása nyugaton. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 11, 85-113.

Porosz Tibor 2011. A buddhizmus lexikona. Budapest: TKBF

Rogers, Carl 1961. On Becoming a Person: A Therapist's View of Psychotherapy. London: Constable

Tenigl-Takács László 1994. A buddhizmus alaptanításai a szentiratok tükrében.  Budapest, TKBF

Tenigl-Takács László 1997. India története. Budapest: TKBF

Teppenwein, K. 2008. A pozitív pszichológia ereje. Budapest: M-érték Kiadó

Seligman, M.- Csíkszentmihályi Mihály 2000. Positive psychology. An introduction American Psychologist 55.

Segal, Z. V., Williams, J. G., Teasdale, J. D. 2013. Mindfulness-Based Cognitive Therapy for Depression. New York: The Guilford Press

Seppela, E. 2019. The center for compassion and altruism research and education. [online] URL: http://ccare.stanford.edu/author/emmaseppala/ [megtekintve: 2021.01.10.]

Skilton, A. 2013. A buddhizmus rövid története. Budapest: Damaru Kiadó

Sumedho A. 2004. Csittavivéka, A csöndes tudat tanítása. Budapest: Buddhapada Alapítvány

Swami Akhilananda 1945. Hindu psychology. Cambridge: University Haward

Walpola Rahula 2014. Buddha tanítása. Budapest: TBKF

Williamson, P. 1989. Mahayana Buddhist. London: Routledge

Yalom, I. D. 2018. Egzisztenciális pszichoterápia. Budapest: Park Könyvkiadó

 

[1] Sifu Ambrus Szabolcs 2020. http://www.fehertigris.hu/ [megtekintve: 2020.09.10.]

[2] Suporn Wanichakul 2020. https://www.phuket-big-buddha.com/ [megtekintve: 2020.09.10.]

[3] Porosz 2010: 86.

[4] Skilton 2013: 10-11.

[5] Németh 2005.

[6] Porosz 2000: 146-158.

[7] Skilton 2013: 2.

[8] Németh 2000: 9.

[9] Rahula, 2014: 35.

[10] Narada 1996.

[11] Brahmapundit (ed.) 2016. CBT

[12] Kuan-yin 2004.

[13] Jadunath 1934: 16.

[14] Jadunath 1934.

[15] Swami Akhilananda 1945: 7-8.

[16] Swami Akhilananda 1945.

[17] Németh 2010: 37-52.

[18] Nyanatiloka Mahathera 1878-ban született Németországban, Wiesbadenben, felszentelt théraváda bikkhu

[19] Narada 1987: 4.

[20] Philipp G. Zimbardo 1933. március 23-án született New Yorkban, olasz származású amerikai pszichológus, szociológus és antropológus, a pozitív pszichológia ikonikus alakja napjainkban

[21] Atkinson 2005.

[22] Csögyam Trungpa Rinpocse 1975: 5.

[23] Davids. 1900 / 2003: 21.

[24] Davids 1900 / 2003.

[25] Sigmund Freud (1856-1939) osztrák származású neurológus és pszichiáter, a pszichoanalitika megalapítója

[26] Fromm – Suzuki 1989.

[27] Hsu Yun mester 1840. szeptember 5-én született Fujian-ban, Kínában. Chan buddhizmus egyik legbefolyásosabb tanára és kommentátora

[28] Yalom 2018.

[29] Noam Chomsky 1928-ban született amerikai nyelvész, filozófus, kognitív pszichológia tudósa, történész ³⁰ Jung 2017.

[30] Jung 2017.

[31] Kronfield 2017. 337-342.

[32] Kabat-Zinn 2017.

[33] Linehan 2014.

[34] Segal, Williams, Teasdale 2013.

[35] Back 2011.

[36] Hayes 2012.

[37] Ellis 1999.

[38] Pléh 2010. 21. fejezet

[39] Terman 2016.

[40] Allport 1980.

[41] Rogers 1961.

[42] Maslow 1962.

[43] Atkinson 2005.

[44] Lazarus 1991.

[45] Seligman – Csíkszentmihályi 2000. 55 (1): 5–14.

[46] Sin, Lyubomirsky 2009. Journal of Clinical Psychology

[47] Seligman – Csíkszentmihályi 2000.

[48] Dr. Emma Seppala kutató, a Stanford Egyetem Együttérzés és Altruizmus Kutatási és Oktatási Központ

tudományos igazgatója alakította ki az LKM gyakorlatát

[49] Dr. Szabó Lajos katolikus lazarista missiós rendi szerzetes Atya, természetes gyógyász ⁵⁰ Lyubomirsky 2008: 331-336.

[50] Lyubomirsky 2008: 331-336.

[51] Porosz 2010. 11/ 95-98.

[52] Csíkszentmihályi 1997.

[53] Csíkszentmihályi 1997.

[54] Csikszentmihályi 2008.

[55] Bishop 2004. 11, 230-241.

[56] Kabat-Zinn 2017.

[57] Kabat-Zinn 2017.

[58] Segal, Williams, Teasdale 2013.

[59] Hayes 2012.

[60] Kopp, Skrabski 2020.

[61] Bagdy Emőke 2012. 276.