"(...) dolgozatom elsődleges célja, hogy bemutassam a buddhizmus és a pszichológia az emberi élet szenvedéseire adott válaszainak hasonlóságát, és azt, hogy a buddhista vallás (vagy filozófiai és pszichológiai keret) mennyire modern eszköz a tanítók és gyakorlók kezében az élet szenvedéseinek csökkentése érdekében."

 

A Tan Kapuja Buddhista Főiskola

Felébredés és Felnövés – Fejlődés meditációval és önismerettel

 

MA szakdolgozat

Témavezető tanár: Dr. Németh Norbert

Írta: Dr. Czike Klára

Budapest

2021. március

 

Tartalomjegyzék

I. Előszó

II. Bevezető

III. Elméleti keret

1. Ken Wilber elmélete

1.1 A felnövés folyamata, a tudatstruktúrák szintjei

1.2 A wilberi felébredés: tudatállapotok és szintek

1.3 Összegzés

2. A tudatállapot-szintek megjelenése a buddhizmus különböző iskoláiban

3. A mettā meditáció elméleti alapjai

IV. A mettā meditáció technikájának leírása

V. A kérdőívek és az interjúk elemzése

1. A kérdőívek módszertana és elemzése

2. A Tan Kapuja Buddhista Főiskolások körében kitöltött kérdőív eredményei

3. A mettā tanfolyamon résztvevő gyakorlókkal történt beszélgetés összefoglalása

4. A strukturált interjúk összefoglalása

VI. Következtetések

VII. Hivatkozások

VIII. Melléklet (kérdőív, interjúkérdések, ábrák jegyzéke)

 

 

I. Előszó                       

„Éppen ezért, amennyire csak lehetséges, mindig a legmélyebb, legtágabb, legmagasabb belső forrásodból cselekedj […]. Minden szavad az általad érzékelt Legmagasabb Éntől származzon. Minden tetted a lehető legmélyebb Forrásból fakadjon. A Formák, amelyeket most hozol létre, bekerülnek a Kozmosz nagy tárházába, ahonnan egy nap alászállnak, és rendíthetetlen kitartással formálják a jövőt. Bizonyosodj meg arról, hogy ezek olyan Formák lesznek, amelyekre igazán büszke lehetsz. Ugye tudatában vagy annak, hogy közvetlenül részt veszel a jövő világának teremtésében? Kérlek, ezt soha ne felejtsd el…”[1]

Szociológusként doktoráltam, majd számos önismereti módszer alanyaként és tanulójaként (szociodráma, pszichodráma, családállítás, pszichoanalízis) kezdtem el érdeklődni a pszichológia iránt. Ezt követően rátaláltam a vipassanā meditációra a pszichoanalízisem 7. évében, és ez a kapcsolódás megváltoztatta az életem. Később, képzett pszichodráma vezetőként és coachként találkoztam az integrál pszichológia szemléletével, és kezdtem el ötvözni a tanult nyugati módszereket a meditációval. Ehhez nyújtott tökéletes társadalomtudományi teoretikus hátteret Ken Wilber[2] és az integrál pszichológia, Ez később buddhista oldalról A Legtiszteletreméltóbb dr. Khammai Dhammasami[3] és dr. Pyi Kyaw[4] tanításaiban kapott elméleti keretet, mely még részletesebben a Tan Kapuja Buddhista Főiskola mesterképzésén szilárdult meg. E kettő még mélyebb integrálásában nagy hatással van rám Jack Kornfield elméleti és gyakorlati munkássága, és a saját meditációkísérések során szerzett tapasztalataim.

Tíz éve meditálok, gyakorlatom fő iránya a theravāda Mahasi Sayadaw nevével fémjelzett vipassanā technika. 2013 óta vagyok A Legtiszteletreméltóbb dr. Khammai Dhammasami tanítványa, évente kb. 50-80 napot töltök elvonulásokon. Meditációs tanárként és elvonulások vezetőjeként 7. éve szervezem a közösségünket, kezdetben, mint a Pandita Meditációs Központ vezetője (és a Koncentráció, moralitás, bölcsesség Buddhista Vipassana Alapítvány társelnöke), majd a 2018-ban a theraväda szerzetesekkel közösen alapított Nyitott Tudat Buddhista Közösséget.

Végtelen hálát érzek, hogy még ebben az életben találkozhattam ezekkel a tanításokkal, elméletekkel, tapasztalatokkal. Minden inspirációm gyökere A Legtiszteletreméltóbb dr. Khammai Dhammasami, szavakkal kifejezhetetlen a tisztelet és a hála, amit iránta érzek. Köszönöm minden eddigi élet-tanítómnak a szeretetét, bölcsességét, legutóbb a Tan Kapuja Buddhista Főiskola támogató tanárainak fejlődésemben való jelenlétét. Külön köszönettel tartozom szakdolgozati konzulensemnek, Dr. Németh Norbertnek építő és minden részletre kiterjedő, alapos kiegészítéseiért és felvetéseiért e dolgozat készülésének folyamatában.

 

II. Bevezető                    

A dolgozat címében szereplő fejlődés szó némi magyarázatra szorul. Itt elsősorban arról a fejlődésről van szó, amelyet a posztmodern fejlődéselméletek közvetítenek (Jean Gebser, Abraham Maslow, Clare W. Graves, Don Beck stb.), és amely a tudatot tekinti tárgyának, és a tudatállapotokat, a tudatstruktúrákat vizsgálja. Ezek a fejlődéselméletek nem hierarchiába, hanem holarchiába szervezik és írják le a fejlődési szinteket. Ezek a holarchikus rendszerek nem minősítik a szinteket, hanem hálózatban, analógiás összefüggésekben értelmezik őket.

1. ábra Hierarchia és holarchia

Pressing Lajos buddhista tanító és pszichológus azt fejtegeti egy írásában, hogy a buddhizmus tudatközpontúsága új utakat nyit, és a klasszikus, hierarchiára építő evolúciós elméletek elengedésére késztet bennünket:

„A buddhista szemléletmód megismerése azért is érdekes lehet számunkra, mert az evolucionista–kreacionista (teremtéselvű) dichotómiába merevedett nyugati gondolkodáshoz képest, melynek pólusai között a tudomány versus vallás küzdelem zajlik, teljesen új perspektívát nyit. Az életnek a tudatból való eredeztetésével egy olyan világképet kínál, amelyben szükség esetén az empirikus leletek is értelmezhetők, humán minőségét tekintve azonban messze a modern felfogás fölött áll.”[5]

A szenvedésen túl tudunk nézni, ha fejlesztjük az életünket.[6] Nagy fontosságú, hogy elérjük a lehető legmagasabb szinteket ebben a fejlődésben. Az élet fejlesztésének aspektusaként Buddhadāsa Bhikkhu négy Dhamma eszközt sorol fel:

1. Az éberség (sati)

2. A hétköznapi bölcsesség (sampajaññā)

3. Bölcsesség (paññā)

4. Megfelelő koncentráció, összpontosítás (samādhi)

Ezeknek az aspektusoknak a művelésével fejleszthetjük önmagunkat, egészen a megszabadulásig. Ennek az önfejlesztésnek a legfőbb ereje az ānāpānasati gyakorlásában rejlik.

Ezeken az alapokon, dolgozatom elsődleges célja, hogy bemutassam a buddhizmus és a pszichológia az emberi élet szenvedéseire adott válaszainak hasonlóságát, és azt, hogy a buddhista vallás (vagy filozófiai és pszichológiai keret) mennyire modern eszköz a tanítók és gyakorlók kezében az élet szenvedéseinek csökkentése érdekében. Társadalmi célnak is gondolom, hogy az a tudás, amely a világban már létezik ezzel kapcsolatosan, minél több ember számára váljon hozzáférhetővé.

E megközelítést vizsgálom Ken Wilber integrál szemléletének (egyik alapállításának) fókuszba állításával, és a saját, buddhizmussal kapcsolatos elméleti és tapasztalati tudásom szűrőként való felhasználásával. A kiinduló wilberi elméleti állítás az, hogy a Felébredés (spirituális fejlődés, a tudat állapotváltozásai) és a Felnövés (a tudatstruktúra változásai) egymást erősítő utak. A szerző korábbi elméleteiben úgy gondolta, hogy minden állapotszinten minden struktúraszint lehetséges, azaz lehet valaki az egyik fejlődési vonalon sokkal lentebb, mint a másikon. A legutóbbi munkái már finomítják ezt az állítást. Eszerint a Felnövés archaikusként, mágikusként, mitikusként vagy racionálisként jelölt szintjein, azaz a racionálist követő plurális szint elérése nélkül a Felébredés non-duális állapota (a legfelső állapot) nem érhető el, vagyis a személyiségfejlődés bizonyos szintjét el kell érni ahhoz, hogy a spirituális szintek meg tudjanak nyilvánulni. Ez a tapasztalat szempontjából azt jelenti, hogy nem kizárt, hogy valaki meditációs gyakorlóként mentális problémákkal, feldolgozatlan gyerekkori traumákkal is fejlődni tud a meditációval (meg tud világosodni), de ennek az esélye minimális.

A saját meditációs és meditációs tanári tapasztalataim szerint sokan úgy találkoznak a felébredéshez vezető gyakorlással, hogy nincs ezt megelőzően önismereti munkájuk, magát a meditációt szánják annak. Így nagyon lassan tudnak haladni a tudat lecsendesítését célzó vagy belátásokhoz juttató technikákkal. Ezek a gyakorlók sokszor kudarcként élik meg a meditációt, mert nem segít depressziójukon, nem csökkenti ígért módon a stresszt vagy más szenvedésteli állapotokat. Próbálgatják egy ideig, aztán feladják a meditációs munkát. Ugyanakkor sok olyan gyakorlót is látok, akik párhuzamosan használják a nyugati és a keleti módszereket, vagy akik sok évnyi önismereti munka utáni következő lépésként találnak rá a meditációra. Feltételezésem, hogy ők hatékonyabban tudnak haladni az éntelenség, a mulandóság és a szenvedésteliség belátását illetően, és látható változások jelentkeznek az életükben. Mindezek alapján, dolgozatomban két hipotézis igazolására törekszem.

Első hipotézisem, hogy az útkeresők többsége számára az önismereti és a meditációs út nincs összekapcsolódva (1).  Nyugaton a pszichológia (Felnövés) bázisa az elmúlt 100 év tudományos eredményein alapul, és tudat struktúráját mutatja be csecsemőkortól a kisgyermek fejlődésén át a felnőtt személyiségfejlődésének szakaszaiig. A Felébredés során megélhető tapasztalatok ugyanakkor többezer évesek és a tudat különböző állapotait írják le, elméleti és tapasztalati folyamatok párhuzamos bemutatásával. A tudományos eredmények és a tapasztalati úton megszerezhető tudás egyidőben, az elmúlt 30-40 évben vált egyre szélesebb kör számára elérhetővé. A többség mégis csak az egyik, vagy csak a másik utat ismeri, járja be.  Az információ elérhető, mégis nagyon kevés könyv, előadás, szerző, tanító rendelkezik mindkét fejlődési út tudásával és eszköztárával. Pedig a ma emberének mindkét tudásra szüksége van életminőségének javításához, a megvilágosodáshoz való közeledéshez. A meditáció önmagában nem segít a mentális betegségeken, életnehézségeken, csak ha a személyiség megfelelően nyitott, vagy ha „hozzáfejlődik”, azaz integrálja, befogadja a meditációban keletkező belátásokat és az azt követő változásokat. A személyiségfejlődés spiritualitás nélküli csúcsán a racionális áll, amely önmagában nem ad választ a minket körülvevő világ dolgaira, nem segít a nehézségek oldásában. A buddhizmus (akár vallásként, akár filozófiai keretként) ebben szinte egyedülállóként van jelenleg jelen: elmélete és gyakorlata is hozzáférhető, egyre több technika támogatja a nyugati embert (is) e fejlődési úton, és nem jellemző rá a Pressing által említett teremtéselvű elképzelés sem.

A második hipotézisem, hogy léteznek olyan meditációs technikák, amelyek képesek az önismereti és a meditációban megszerezhető változások integrálására, azaz mindkét fejlődési utat támogatják (2). Ezek közül a technikák közül szeretném itt bővebben bemutatni A Legtiszteletreméltóbb Dhammasami által tanított mettā meditációt, amely a theravāda buddhizmus örökségén alapul. Ennek alapgyakorlata a Buddha által tanított satipaṭṭhāna vipassanā meditáció, amely lehetővé teszi a tudat számára az elcsendesedést, a személyiséggel kapcsolatos (az 5 khandha) és az univerzum működésével kapcsolatos (szenvedésteliség, mulandóság, éntelenség) belátásokhoz való eljutást.

A fenti hipotéziseket elsősorban másodelemzéseken és a saját meditációs tapasztalataim bemutatásán keresztül igazolom. Mások tapasztalatainak becsatornázására saját kutatást is végeztem kérdőívvel és strukturált interjúk felvételével. A kezdő meditálókkal az általam tartott vipassanā meditációs felkészítőn találkoztam, ahol megkértem őket, hogy hazaérve töltsenek ki egy 10 perces online névtelen kérdőívet a meditációval és az önismereti munkájukkal kapcsolatosan. Összesen 22 fő töltötte ki a kérdőívet. A haladó gyakorlók közösségünk tagjai közül kerültek ki. Haladó gyakorlóként definiálom azokat, akik legalább egy éve, rendszeresen gyakorolnak, járnak elvonulásra és közösségi gyakorlásra. Itt ugyanezt a kérdőívet töltettem ki, 20 fő vállalta a névtelen, önkéntes válaszadást. A kutatás kontrollcsoportjaként engem személyesen nem ismerő, A Tan Kapuja Buddhista Főiskolán tanuló másodéveseket kértem meg a kérdőív kitöltésére. A kérdőívet 2020. szeptemberében töltötték ki, összesen 11-en. Mindösszesen tehát 57 fő vett részt a kérdőíves felmérésben.

A strukturált mélyinterjúkat 3 fővel készítettem el, akiket a közösségünk legrégebben jelen lévő tagjai közül választottam ki.

A kérdőíveket összesítettem, a strukturált interjúkat elemeztem és összevetettem a hipotéziseim állításaival. Az V. fejezet tartalmazza az elemzést. A kérdőívek és az interjú kérdései megtalálhatóak a VIII. Melléklet fejezetben. A másodelemzések és a saját meditációs tapasztalatom mindkét, míg a kutatások inkább az első hipotézis alátámasztására törekedtek. 

Egy általam vezetett 10 alkalmas, 3 hónapig tartó mettā meditációs kurzus során pedig csoportos interjút készítettem, és a két hipotézissel kapcsolatban konkrétan is kikértem a csoport (22 fő) véleményét, az ő válaszaikat is összefoglalom a kutatási fejezetben (V. A kérdőívek és az interjúk elemzése). 

A dolgozatban az előforduló páli és szanszkrit szavakat tudományos átírással jelenítem meg.

 

III. Elméleti keret                    

„Előbb válj valakivé mielőtt senkivé válnál!”[7]

Ebben a fejezetben szeretném bemutatni Ken Wilber AQAL elméletének a tárgyamhoz kapcsolódó elemeit, amelyet buddhista filozófiai iskolák tudatfelfogásával is összekapcsolok. Ezt a mettā meditáció alapjául szolgáló elméletek követik (Satipaṭṭhāna sutta, vipassanā és mettā meditáció elmélete). Ezek az elméletek szükségesek annak a bemutatásához, hogy a tudomány és a spirituális terület hogyan kapcsolódik össze és válik a szenvedés csökkentőjévé.

1. Ken Wilber elmélete

Az integrál pszichológia összefoglalásaként, az elmélet atyja, Ken Wilber létrehozta az AQAL elméleti modellt. Ebben a dolgozatban az elmélet bemutatásához a legutóbbi művét, a 2017-es The Religion of Tomorrow című munkát használom, mivel a korábbi munkákban többször változtak részek, ezeket végső formájában ebben a kötetben írja le.

Eszerint öt féle alelméletet lehet megkülönböztetni a teljes elméleti keretben. Ezek a kvadránsok (1), a szintek (2), a vonalak (3), az állapotok (4) és a típusok (5) elméletei.

2. ábra Kvadránsok, szintek, vonalak, állapotok, típusok

A kvadránsok (showing up) annak bemutatása, ahogyan megnyilvánulunk (a valóság nézőpontjainak bemutatása). A szintek (growing up) a felnövésünk, a tudat struktúrái, szintjei és a fejlődésvonalak összefoglalását adják. A vonalak (opening up) a kinyílásunk elemeit vonultatják fel, ahol a személyiségtípusok között tudunk eligazodni különböző elméleteken keresztül (pl. enneagram). A tudatállapotok és szintek (waking up), a felébredésünk bemutatói, a típusok (cleaning up) megtisztulásunk szereplői, az árnyék és árnyékmunka bemutatása.

Az összes alelmélet részletes bemutatása meghaladja ennek a dolgozatnak a kereteit, de időnként a könnyebb érthetőség kedvéért mégis hivatkozom majd az egyes elemekre. E dolgozat szempontjából a két legfontosabb területe az AQAL elméletnek a tudatstruktúra-szintek és a tudatállapot-szintek leírására szolgáló keretek. Ezek szerint az emberi létezésnek két, egymástól teljesen különböző fejlődési formája van. Az egyik irányt tudatállapot-szinteknek, a másikat tudatstruktúra-szinteknek nevezte el. Ez a két irány egymástól jól elkülöníthető, külön utakon járó fejlődés, de más-más szempontból mindkettő leírja a tudat fejlődésének lépcsőit. A tudat állapotai meghatározzák, hogy mit látunk, tapasztalunk; a tudat struktúrái pedig meghatározzák, hogy hogyan értelmezzük a tapasztalatokat. Mindkét fejlődési útnak jól elkülöníthetők a fázisai. A tudatstruktúra szintjei megmutatják, hogy a felnövés során egyre bonyolultabb világnézettel rendelkező állomások hogyan írhatók le, illetve a különféle tudatállapot-szintek a felébredés útján hogyan kapcsolódnak egyre közelebbi értelemben a Végső Valósághoz.

Számos nyugati és keleti kutató dolgozik az utóbbi évtizedekben azon, hogy a Felébredés útján bekövetkező állomásokat összevesse. Így egyre könnyebben mondható ki az az állítás, hogy pl. a tibeti iskolák szent szövegei, Patandzsali jóga szútrái, vagy a nyugati szerzők tapasztalatokat leíró elemzései felismerhetően azonos szinteket írnak le, és mindegyik az egységtudatot és a nem kettősséget írja le végső állomásként.[8]

A felnövés szintjeinek vizsgálatakor az erkölcsi, kognitív, spirituális, zenei stb. intelligenciát, a különféle kompetenciákat, szokásokat, sémákat vizsgáljuk tudományos eszközökkel, kutatásokkal, és azzal a céllal, hogy feltárjuk a tudat operációs rendszerének a működését. Ezeket a viselkedésen és a cselekvésen keresztül érhetjük tetten. E két fejlődésnek párhuzamosan kell haladnia, ill. egy bizonyos felnövekedési szinttől lehet csak a Felébredésről ténylegesen beszélni.

1.1 A felnövés folyamata, a tudatstruktúrák szintjei

A felnövés a pszichológiai kibontakozás útja. Arra a kérdésre ad választ, hogy hogyan értelmezzük a világból felénk áramló információkat. A tudat különféle állapotban tapasztalt jelenségeit a tudatstruktúrák fejlettsége alapján értelmezzük. A tudatstruktúrák rejtett térképként a tudattalanból irányítják a gondolkodásunkat. Nagyjából úgy működik, mint egy kisgyermek nyelvi készségei: nagyon jól használható számára a nyelv, de a szabályait, rendszerét nem látja. Ez a terület önvizsgálattal, meditációval nem tárható fel; kizárólag reflektív pszichoterápiákkal, önismereti fejlődés során találkozhatunk ezekkel a tartalmakkal, vagy edukáció során megszerezhetően, tudás- és éberséggyakorlatok kombinálásával közeledhetünk a tartalomhoz.

A különféle értékek, normák, viselkedések, világnézetek különféle fejlődési szintekről származnak. A szintek megismerése a fejlődéslélektan tudományán keresztül lehetséges. Wilber több mint 100 ilyen elméletet rakott egymás mellé, hogy felfedezze az azonosságokat. Ebből a kutatómunkából született az integrál pszichográf, ahol több emelet elkülönítésével láttatja az elméletek magját. Fontos, hogy egyénként meddig jutunk ebben a fejlődésben, mert erről a szintről szemléljük a világot.

A modern nyugati pszichológia leírásában minden felnövekedést leíró szintnek az adott szintre jellemző saját, rejtett térképe és világnézete van. Olyannak látjuk a világot, amelyik szinten éppen állunk. Az elme tehát a tudattalanban lévő rejtett térkép alapján szűri és értelmezi a bejövő információkat. A továbblépés során, a fentebbi szintben ott találjuk az előző szint tapasztalatait, aztán a nézet meghaladásra, teljes cserére kerül.

Számos szerző (pl. Sri Aurobindo, C. Graves, A. Maslow és K. Wilber) emeleteket különböztet meg a fejlődés során. Wilber - más tudósok elméleteinek integrálása nyomán - három emeletet ír le, ahol az első emeleten minden más nézet elutasításra kerül, ezek a hiány alapú szintek, mivel a fő motiváció a valami megszerzése. A második emeleten az önmegvalósító motivációk találhatók, ahol az összes korábbi szint integrációja valósul meg. A harmadik emelet jellemzője, hogy a perszonalitást meghaladó fejlődés jellemzi. (Részletesen lásd: 13. és 14. oldal, Tudatstruktúrák és integrál pszichográf). A 4. ábrán a tudatstruktúrák fejlődésének néhány lehetséges kategóriáját láthatjuk. A választóvonalak három emeletet különítenek el egymástól.

3. ábra A különböző szintek közötti mozgás

A fejlődés tulajdonképpen azt jelenti, hogy a jelenlegi szint alanya a következő szint tárgyává válik. Amelyik részre az egyén nem képes tárgyként tekinteni, az leszakad, és árnyékként lesz jelen a következőkben. Az a rész amelyik nem képes differenciálódni, az fixálódik a régi szinthez, függőségként jelentkezik. Amelyik nem képes integrálódni, az disszociálódik, azaz elfojtásra, tagadásra kerül; nem megy tovább az új szintre, és túlérzékenységként, allergiaként jelentkezik, mivel nincs eszköz a probléma kezelésére, a dolog nem integrálódik. A 4. ábrán két személyiségfejlődési modell összevetését láthatjuk.  Az első modell Wilber integrál modellje, a másik nagyon hasonló a gravesi Spiráldinamika.[9]

4. ábra Tudatstruktúrák (integrál pszichográf)[10]

Ha végigmegyünk az integrál elméleteken, akkor jól látszik, hogy nagyon hasonlóak. A wilberi szinteken végigmenve jól láthatóak az apró különbségek:

1. infravörös: szenzomotoros, archaikus szint (0-1 éves kor)
2. bíbor: műveletek előtti, szimbolikus szint, mágikus fantázia jellemzi (1-3 éves kor)
3. piros: műveletek előtti, fogalmi szint, mágikus-mitikus gondolkodás (3-7 éves kor)
4. borostyán: konkrét műveleti, szabály-szerep szint, mitikus gondolkodás (7-12 éves kor)
5. narancs: formális műveleti, racionális (13-21 éves kor)
6. zöld: pluralista, posztmodern
7. kékeszöld: kirai vízió-logika, paradigmatikus elme
8. türkizkék: magas szintű víziólogika
9. indigókék: megvilágosult paraelme
10. ibolya: intuitív elme
11. ultraibolya: felső tudat
12. tiszta fény: tudatfeletti

A tipizálásban 1-6-ig első emeletről, 7-8 esetében második emeletről, 9-12-ig már harmadik emeletről beszélünk. Ezek a szintek holarchiák, tehát az előző szint teljes egészében megjelenik a következő szintben. A következő szint tárgya az előző szint alanya.  

1.2 A wilberi felébredés: tudatállapotok és szintek

A tudatállapotok átmenetiek, illetve természetes és módosult tudatállapotokra oszthatók. A keleti hagyományok szinte teljes tanításukat a tudatállapotok változásainak megfigyelésére építették fel, a nyugati pszichológia ezt csak kevéssé vizsgálja. A természetes tudatállapotok típusai: az ébrenlét, az álom és az álom nélküli alvás (mélyalvás). A módosult tudatállapotok közé tartoznak a spirituális csúcsélmény és a testen kívüli élmények is. A tudatállapotot módosíthatják terápiás eszközök, zene, tánc, légzés, alkohol, pszichoaktív anyagok stb. Ezek a módosult tudatállapotok nem állandó, hanem pillanatnyi állapotok. A harmadik típusa a tudatállapotoknak a tréningezett állapotok, amelyek már állandósult állapotok, és meditációval hozhatók a leginkább létre, ezeket Wilber már tudatállapot-szinteknek nevezi. Ezek gyakorlással önállóan, külső segítség nélkül is elérhetők. 

5. ábra Tudatállapotok és tudatállapot-szintek jellemzői (Megfigyelő Pontok)

 A különböző hagyományok tanulmányozása során a kutatók azt találták, hogy 4 különböző szintet különböztetnek meg majdnem mindenütt (kisebb-nagyobb eltérések mellett), a durva anyagi, a szubtilis, a kauzális és a transzduális szinteket. Amikor a fejlődésben szintet váltunk, akkor mint egy kaleidoszkóp, egyszerűen egy másik nézőpontból szemléljük a világot. Ezek a Megfigyelő Pontok a tudatállapotok gyakorlással megszilárdult szintjei. A felébredés útján a Megfigyelő Pontokat helyezzük át (ez hasonlít a nézet cseréjére a felnövekedés során), azaz a durva fizikai tárgyakkal, a szubtilis szimbólumokkal, a kauzális tudatossággal, vagy a nonduális szféra tárgyaival azonosulunk. Az áthelyezést gyakorlás útján tudjuk megtenni, tudatosságunk használatával (például figyelmünk a külső tárgyakról a belső világra helyeződik át a meditáció során). Nem az információ feldolgozási módja változik tehát meg (mint a felnövekedésnél), hanem maga az információ módosul (nem fizikai tárgy, hanem belső szimbólum). Az új szint magába foglalja a korábbit, egyben meg is haladja, mert már nem azonosul vele, tárgyként tekint rájuk. A felébredés útja a tudat perspektívájának folyamatos finomítása, az identitás tisztítása, az azonosulásoktól való megszabadulás.

Például a durva fizikai szinten erős az időbevetettség (jelen, múlt, jövő) jelenléte, a fókusz a pénz-táplálék-szexualitás örömszerző rituáléiban időzik. Kezdetben az alany és a tárgy elég hosszasan elkülönül, ezt követően a gondolatok és érzelmek a folyamatban először képekké és szimbólumokká lesznek, majd megszűnnek. A 5. ábra mutatja be a szintek változásainak különböző szempontú részleteit.

 Az elmélet lényege, hogy a felnövekedés és a felébredés szintjei egymástól elkülönülve, mégis kapcsolódva működnek. Az 6. ábra szerint minden felébredési szint jelen van a felnövekedés szintjein, tehát bármikor a felnövekedésben kapcsolódhatunk a felébredés bármelyik szintjéhez. Ugyanakkor a 7. ábrán látható kérdőjelek alapján érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon ténylegesen lehetséges-e például a felnövés szempontjából mitikus szinten lévő, aki a transzdualitás tudatállapotát képes elérni?

6. ábra: A Wilber-Combs mátrix (Tudatállapot szintek)[11]

 7.ábra: A Wilber-Combs mátrix kérdéses szintjei[12]

1.3 Összegzés

Az integrál elmélet szerint tehát, a személyiség két fejlődési súlyponttal jellemezhető, a tudatstruktúrával és a tudatállapottal. Az „én” eszerint a Nézettel és a Megfigyelő Ponttal azonosul. A Nézetek folyamatosan alakulnak, és a Megfigyelő Pontok is áttevődnek. A Pontok meghatározzák, hogy mit látunk a világból, a Nézet pedig meghatározza, hogy hogyan értelmezzük a látottakat. Akármennyit meditálhatunk, vagy kontemplálhatunk, ettől a nézeteink nem változnak, nem leszünk borostyánból narancssárgák. Nem célszerű tehát senkinek, aki a személyiségfejlődésre törekszik azt tanácsolni, hogy meditálj többet, mert pusztán ezáltal a személyiségfejlődésben nem lehet előrébb jutni. A meditáció közvetlenül nem tud a személyiség árnyékoldalához nyúlni.

Ha ezeket az állításokat elfogadjuk, akkor, ha valaki a felnövekedés létráján még nem jutott el a racionálist követő szakaszok valamelyikébe, akkor kisebb eséllyel kapcsolódik a felébredés létrájához, azaz nem kerül közel a tudatállapotok tréningezett szintjéhez, a meditációhoz.

A spirituális élmények értelmezése mindig az aktuális tudatstruktúrával történik, azaz a spirituális világban mindenféle felnövekedési szintű emberek vannak. Lehet hallani olyan mesterekről, akik a tanítványaikkal szexuális kapcsolatba keverednek, vagy a mianmari muszlim rohingyákat támadó buddhista katonákról, akik nőket és gyerekeket is bántalmaznak. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy ezek a tanítók a felnövekedés struktúrájában a racionális szintet még nem érték el, késztetéseik akár a leglentebbi szinteken is ottragadhattak. A vallások vélhetően több felnövekedési szinten léteznek. Az etnocentrikus vallási megközelítések a „mi” és az „ők” közötti különbséget hangsúlyozzák, és vallási háborúkat vívnak a saját igazuk bizonyítása érdekében más vallási megközelítések ellen, akár szavakkal, akár tettekkel is. Minden vallás többszörösen rétegzett, azaz minden szintnek más jellemzőkkel leírható vallásossága van, mint ahogyan más módon viselkednek híveik a társadalomban, más módon kezelik a pénzt, másfajta szeretet-kapcsolatokat működtetnek stb.

Ha a felnövekedés tengelyét nézzük, akkor egy mitikus-fundamentalista, egy pluralisztikus, vagy egy integrál tudatosságot elért ember isten-egységélménye lehet nagyon hasonló, még tartalmilag is. Ami eltér az esetükben, az az élményre adott reakció, illetve az élmény értelmezése. Az élményt követő cselekvés már teljesen más lehet emiatt, így a fundamentalista hirdethet a saját életét is veszélyeztethető szent háborút, és elpusztíthatja a más istent követőt, míg a pluralisztikus tudatosság egyenlőséget hirdetve fogja elismerni mások istenét is.

2. A tudatállapot-szintek megjelenése a buddhizmus különböző iskoláiban

Az Abhidhamma elnevezés az i.e. 3 század után létrejött szent szövegeket jelöli. A szövegeket szokás a sutták magyarázataként, de felsőbb, filozofikusabb műveknek is tekinteni, mivel időnként a sutták tanításainak ellentmondani látszanak. Nem hétköznapi használatra szánt szövegek, hanem alapos végiggondolást, megértést igényelnek, így számos magyarázó kommentár is született hozzájuk. A theravāda buddhizmus legfontosabb ilyen kommentárja a Buddhagosa Visuddhimaggája.[13]

Az Abhidhamma szerint két valóság van, a hétköznapi (sammuti) és a végső (paramattha). A hétköznapi valóság a hétköznapi dolgokat, gondolatokat, élőlényeket, hegyeket, völgyeket tartalmazza. A végső valóság természetétől fogva valódi, és a végső valóság elemeihez eljuthatunk a hétköznapi valóság vizsgálatával. A hétköznapi valóság mentális és fizikai elemei is mulandóak, szemben a végső valóság állandóságával.[14]

Az Abhidhammában a végső valóság négy kategóriája közül három feltételes (citta, cetasika, rūpa), a negyedik, a nibbāna feltételek nélküli. A citta a tudat maga, a cetasika a mentális tényező, a rūpa az anyagi minőség. Bár mindegyik végső valóság létezik az összes anyagi és mentális szinten, mégis olyannyira finomak és mélyek, hogy egy átlagos, nem meditáló ember nem képes felismerni őket[15]. A nem meditálók bele vannak szorulva a koncepcionális igazságokba, így nem látják a végső valóság elemeit.

Az Abhidhamma hangsúlyozza, hogy nincs állandó, változatlan én, atta, vagy lélek. A Buddha anattā tanítása szerint az állandó én érzetét a khandhákhoz, az öt halmazhoz kapcsolódó jelenségek (forma, érzékelés, érzés, mentális formációk, tudat) adják, ez az alapja az én állandóságához való ragaszkodásnak. A citta, azaz a tudat/tudatosság/észlelő az, amelyik a gondolatot gondolja, az érzést érzékeli vagy a cselekedetet műveli. A citta lényegében azonos a gondolattal, mivel tudat/tudatosság nélkül a gondolat nem létezik. Nincs tehát gondolkodó, csak a gondolat/gondolkodás van. A theravāda buddhizmus tudat fogalma leginkább egy folyamatként írható le, amely a tárgyának a megismerésére törekszik.

Ha a tudat állapotait tekintjük, akkor az ébrenlét, az álom, a mélyalvás és az üres tanúság állapotai léteznek, melyek teljes mértékben megfeleltethetők az Abhidhamma kapcsolódó részeinek. Az Abhidhamma részleteiben ugyanakkor nem magyarázza őket, mivel a végső valóság elemeit is tartalmazzák, és mint ilyenek nem tárgyai a leírásoknak.

A tudat egyik állapotával, a hétköznapi valóság részének tekintett álommal kapcsolatban ugyanakkor találunk utalásokat a Buddha beszédeiben. A Mettā Suttában [AN 11.16][16] a jókívánságokat gyakorló szerzetesek életében a tizenegy előny között harmadikként sorolja fel a Buddha, hogy nem fog rossz álmokat látni az, aki a tudatosság felszabadítását így műveli.

A Supina Suttában [AN 5.196][17] a Tathāgata a megvilágosodása előtt öt álmot látott.  Az első álomban a föld volt az ágya, a Himālaya a párnája, a bal keze a keleti tengerben, a jobb keze a nyugati tengerben a lábai a déli tengerben pihentek. A második álomban egy szőlőtőke nőtt ki a köldökéből az ég felé. A harmadik álomban fekete fejű fehér kukacok másztak a lábáról a térde felé. A negyedikben különböző színű madarak jöttek négy irányból és váltak fehérré, az ötödikben le-fel járt egy hatalmas hegyen. Az első álom azt üzente, hogy a felébredésben legyőzhetetlen lesz; a második üzenete szerint, ha megvilágosodik a Nemes nyolcrétű ösvényen járva, jól tudja majd mindezt közvetíteni az emberi és más érző lények felé. A harmadik álomban a sok fehérruhás ember hosszú távú menedéket vesz a Tathāgatában. A negyedik álom biztosította, hogy a négy kaszt emberei egyaránt távozhassanak majd az otthontalanságba és taníthassa nekik a Dhammát és a Vinayát. Az ötödik álom jelentése szerint a Tathāgata ruhát, ételadományt, szállást és orvosságot is kap majd és ő ragaszkodás nélkül fogja tudni használni ezeket az úton.

A Milinda-panha[18] hat álomtípusról beszél, ezek a szelek, az epe és a váladékok által okozott álmok, az istenségek, a saját szokásaink általi álmok és a jósló álmok. Az álmot itt úgy definiálják, hogy az álmodó sem nem alszik, sem nem éber, azaz éberen (amikor a tudat össze-vissza ugrándozik) és alvás közben is lehet álmodni, mindkettőt lehet álomállapotnak tekinteni.

A Mahasupina Jataka[19] tizenhat álomról beszél. A történetben Pasenadi király, Kosala királya tizenhat álmot látott, és megkérdezi a bráhminokat, hogy mit jelentenek ezek az álmok. A bráhminok nagy veszélyt jósolnak az álmok kapcsán, és elmennek, hogy áldozatokat készítsenek elő. Mallika királynő ekkor azt tanácsolja a királynak, hogy kérdésével keresse fel a bráhminok vezetőjét, a Buddhát. A Buddha meghallgatja az álmokat, és mindegyiket egy-egy távoli jövőben lezajló történés előjelzéseként magyarázza, és elmondja, hogy egy korábbi életében hallott már ezekről az álmokról és a papok ott is fel akartak áldozni rengeteg állatot ezek miatt. Ő abban az életében aszkétaként azt kérte, hogy ne áldozzák fel az állatokat, mert ezektől az álmoktól nincs miért tartani. Abban az életében ő volt az aszkéta, Ānanda volt a király és Sāriputta a fiatal bráhmin.

Látható, hogy itt az álmok üzenetként, jóslatként szerepelnek az éber állapot történéseinek előrejelzésére, illetve egyértelmű, hogy ezek hétköznapi tudatállapotok, az ébrenlét és az álom között minimális a különbség.

A mahāyāna hagyományban már konkrétabban találjuk meg a wilberi felosztást, például a mahāmudrā meditációs rendszer egyik képviselője, Geshe Kelsang Gyatso tudatállapotokat megkülönböztető leírásában:[20]

1. a durva tudattal való azonosulás
2. a durva tudattal való azonosulás felismerése
3. a finom tudattal való azonosulás
4. a finom tudattal való azonosulás felismerése
5. a tanú/nonduális tudattal való azonosulás
6. a tanú/nonduális tudattal való azonosulás felismerése

A yogācāra filozófia irodalmában Vasubandhu Húsz versszakában is megjelenik az álom kérdése a csak tudat elmélet igazolásának példájaként.[21] Az érzékszervi tapasztalás olyan, mint az álomban. Amíg az ember nem ébred fel, addig a tárgyakat konkrétnak érzékeli. A megvilágosodás pillanatában minden tárgy eltűnik, mert az elme felébred a víziókat tápláló tudatállapotokból (a pokol igazából nem tud létezni, mert akkor az ottani őrök is szenvednének, így ez is csak látomás, a függő keletkezésből fakadó vízió). Álomban a tudat tompa, és így tompa a hétköznapi tudatállapotok mindegyikében. A mű végkövetkeztetése, hogy ez a tan igazából csak a felébredettek számára érthető meg.

E szakdolgozat terjedelmi határait meghaladja, de az eddigiekből következtethetően sokféle módon lehet a wilberi 4 tudatállapot-szintre példákat hozni a buddhista kánon különböző irányzataiból. Annak tudatában, hogy számos további példát találhatunk, vizsgálhatjuk a különböző korok különböző irányzatainak és hagyományvonalainak különböző filozófiáit és irodalmát. Ehelyütt áttérünk a tréningezett tudatállapotok bemutatására és kísérletet teszünk arra, hogy megvizsgáljuk, hogy hogyan segít bennünket a praxis a hétköznapi életünkben és a megvilágosodott tudatállapot felé haladásban is.

3. A mettā meditáció elméleti alapjai

A Legtiszteletreméltóbb Dr. Khammai Dhammasami tanítása alapján a mettā meditáció alapja a Satipaṭṭhāna Suttában leírt tanítás. Ebben a beszédben a Buddha bemutatta az éberség 4 alapzatát, azaz, hogy mit kell szemléljünk meditálás közben:

• a testet (kāya)

• az érzeteket, érzéseket (vedanā)

• a tudatot (citta)

• a tudattartalmakat (dhammā).

1. A test

A test szempontjából vizsgálhatjuk a:

• légzést

• a testtartást

• az éberséget és a tiszta tudatosságot

• a test taszító voltát

• az anyagi elemeket (föld, víz, levegő, tűz)

• 9 temetői helyzetet.

A test szemlélése a légzés megfigyelésével kezdődik, és annak elfogadásával, hogy nem te vagy a testben, hanem a test van benned. A légzés figyelése (pl. ānāpānasati) éberségi, és nem légzőgyakorlat.

2. Az érzetek, érzések

Megkülönböztetünk kellemes, kellemetlen és semleges érzeteket. Ezek a 6 érzékelési kapun keresztül válnak megfigyelhetővé. Az érzések béklyóként kötnek bennünket az alábbiakhoz:

• hit a személyiségben (én érzek, nekem fáj)

• kételkedés

• hit a szertartások általi megtisztulásban

• érzéki gyönyör

• rosszakarat, rosszindulat

• sóvárgás az anyagi létezés után

• sóvárgás az anyagtalan létezés után

• önteltség

• nyugtalanság

• tudatlanság.

3. A tudat

A tudattal kapcsolatosan azt mutatja be a sutta, hogy tudatában vagyunk-e a tudatunk tárgyainak, vagy nem vagyunk tudatában annak, hogy pl. az 5 akadály melyike van éppen jelen.

4. Tudattartalmak

Itt bemutatja az 5 akadályt:

• a vágyakozást,

• a dühöt,

• a lustaságot,

• a nyugtalanságot és

• a kételyt.

Ez az öt akadályozza a tudat fejlődését. A fejlődés során tudnunk kell, hogy ezek hogyan merülnek fel, hogyan kezeljük őket, és hogyan kerüljük el a legközelebbi felbukkanásukat. Ugyanis ezek az akadályok az észlelés ellenőrizetlensége miatt merülnek fel. Ezért is olyan fontos, hogy törekedjünk a folyamba lépés még ebben az életben megvalósítható tudatszintjének elérésére (sotāpanna, a megvilágosodás első szintje). Megjelenik az öt tapadás is, azaz az öt halmaz, amely a függő keletkezéshez köt bennünket, majd a belső és külső béklyók is felbukkannak.

A meditáció azért is fontos, mert van egy pillanat, amikor a tudat még hezitál, nem hoz döntést. Ha erősítjük az éberséget, ez lelassítja az utat a gondolattól a cselekvésig, ezzel a döntéseink bölcsebbek lesznek, és a hétköznapokban is felismerhető módon jelentkeznek az előnyei ennek a szemléletnek. Megállítható ezzel a mindenáron való cselekvés késztetettsége, amely a modern ember életszemléletét jellemzi. Ez a késztetés elsősorban a múltból táplálkozik, és a jövő motiválja, a jelen szempontjai nincsenek jelen (pedig minden a jelenben történik, múlt és jövő ilyen értelemben nincsen). A meditációs technikák segítségével és egy új szemlélet kialakításával belső távolság alakul ki a dolgoktól, és így megjelenik a be nem avatkozás öröme.

Az éberséghez hozzáadódik célként a tudás, a bölcsesség és a tudatosság megjelenése is. A cselekvés előtt tehát kérdezzünk: összhangban van-e a következő tettünk a céljainkkal, szándékainkkal? 

A Legtiszteletreméltóbb Dr. Khammai Dhammasami tanítása szerint ez a négy alap szükséges a mettā meditáció megalapozásához. A suttában kifejtésre kerül a megvilágosodás hét tényezője és a Négy nemes igazság is.

 

IV. A mettā meditáció technikájának leírása                     

 A Legiszteletreméltóbb dr. Khammai Dhammasami által tanított mettā meditáció alapja a vipassanā. Akkor tudunk kiegyensúlyozottan mettā-meditálni, ha megteremtettük a tudatállapotunk viszonylagos stabilitását, létrehoztuk azt az éberséget, ami a test és az elme lenyugtatása során jön létre.[22]

A mettā meditációban az a feladatunk, hogy „rendet csináljunk” az érzelmeink háza táján. Ehhez először különválasztjuk a muditát (együttérzés az örömteli érzelmekkel) és a karunát (nehéz, szenvedéssel teli érzelmekkel való együttérzés). Annak érdekében, hogy ezeket gyakorolhassuk, olyan történeteket idézünk fel a meditációnk során, amelyek egyik vagy másik kategóriába tartoznak, azaz örömteli, vagy szomorú események sorát hívjuk elő. A folyamat célja, hogy a rendrakás elkezdődjék, rálássunk, hogy milyen történetek határoznak meg minket a hétköznapjaink során. Mindezt irányítottan, az ábrán látható különböző csoportokhoz kapcsolódóan tesszük.

8. ábra Brahmā vihāra

Már itt sokszor találkozik a gyakorló olyan akadályokkal, amelyek a személyiség „kialakulatlanságából” fakadnak. Ezek nehézzé teszik a tökéletes elsajátítást és a belátások felhasználását a továbblépéshez (sértődött egó jelenléte, a szeretet birtoklással való azonosítása és az ehhez való ragaszkodás, folyamatos ítélkezés, az önmagunkkal való együttérzés hiánya stb.). A mettának az alapját az elcsendesedett, koncentrált tudat képezi, amely nyitott a belátások befogadására és képes együttérzéssel kapcsolódni önmagához és másokhoz is. A következő akadály, amivel a mettā kezdetekor találkozunk, az a tudatnak az érzelmek előhívása miatti szétesettsége (eltűnik a békés állapot és az érzelmek felkavarnak, nem tudunk kapcsolódni a felidézett történetekhez).

A következő szakaszban belátás szinten láthatunk rá, hogy nem tudunk kapcsolódni a saját és mások érzéseihez sem. Megjelenik a folyamatos kudarcélmény, amire egy nyugati ember általában eltávolodással, ellenállással reagál. Ha a folyamatot nem kíséri valaki, aki a felbukkanó múltbéli traumák feldolgozását segíti nyugati pszichológiai technikák segítségével, és a meditáció hasznosságának, céljainak hangsúlyozásával, akkor gyakran megtörténik, hogy a gyakorló előbb-utóbb feladja a meditációs gyakorlatot és más, egyszerűbb megoldásokat kínáló technikákhoz fordul. Emiatt az eltávolodás miatt nem jut el a nyugati és keleti tartalmak integrálásához, a napjainkban elérhető teljes tudástartalom megértéséhez.

Az integrációs munka elvégzésére ez a meditációs technika tökéletesen alkalmas. A mettā meditációban gyakran ugyanazok a történetek bukkannak fel. Ilyenkor fontos, hogy mindig azzal dolgozzunk, amivel először találkozunk, ha ugyanaz a történet kerül elénk, akkor igyekezzünk más aspektusból is rátekinteni. A történeteket nézzük végig, és próbáljuk beazonosítani/elkülöníteni a feljövő érzelmeket, maradjunk ezekkel az érzelmekkel addig, amíg sikerül átélni őket. Az átélést követően engedjük el mindet. Addig nézegessünk egy történetet több oldalról is közelítve, amíg még új és aktív érzelemre találunk bennük. Az örömteli történetekben erősítsük meg magunkat és azokat a személyeket, akikkel a meditációban kapcsolatba kerülünk, és kívánjuk, hogy minél több ilyen esemény történjen az életünkben. A szenvedésteli történetek végén kívánjuk magunknak és másoknak is, hogy bárcsak minél kevesebb ilyen nehézség történne velünk.

Egy idő után a muditā és a karunā egybeolvad, és rálátunk, hogy minden szenvedésben van valami öröm, és minden öröm hordoz szenvedésteliséget is. A kiegyensúlyozott öröm és szenvedés feldolgozása hozza létre az elménkben a kiegyensúlyozott érzelmi állapotot, a derűs egykedvűséget. Ez egy komolyan megdolgozott érzelmi állapotot eredményez, amelyben a hétköznapok nehézségei és a múltbéli tapasztalatok folyamatosan felbukkanhatnak, dolgozhatunk velük, majd elengedjük őket.

Ennek a folyamatnak az eredményeképpen képesek leszünk mások felé együttérzéssel fordulni, elengedni a véleményünket, távolabb lépni szokás- és hitrendszereinktől. 

A mettát szerető kedvességnek szokták fordítani a loving kindness angol fordításból, de jelent együttérzést, feltétel nélküli szeretetet is. A birtokló, feltételes szeretet a mindennapi szeretet megnyilvánulása. Az a szeretet, amely a másik megértésén és a hozzá való érzelmi odaforduláson, a vele való együttérzésen alapul, feltétel nélküli, nem birtokol, nem ragaszkodik. A mettā kiváló lehetőség az önismeretre, az önreflexióra, és mellékhatásként tisztítja érzelmi világunkat, a másokkal való kommunikációnkat.

Látható tehát, hogy a mettā meditációval haladhatunk a felnövekedés útján (érzelmeink tisztítása, traumáink felszínre hozatala és a velük való kapcsolódás és transzformáció nyomán), valamint dolgozhatunk a felébredésen is. A mettā meditáció során tanúként vagyunk jelen, rálátva, belátásokat szerezve hétköznapi működésünkkel kapcsolatosan, majd azonosulva a tudatos létezés ítélkezés és ragaszkodásmentes tudatállapotaival elindulhatunk a kettősség meghaladása felé.

Ez a folyamat mindenki számára hasznos: egyaránt figyelembe veszi a felnövés és a felébredés tudatállapot és tudatstruktúra szintjeit, és önreflexióra, fejlődésre késztet. 

 

V. A kérdőívek és az interjúk elemzése                   

 Ezt a fejezetet az eddigi munka illusztrációjának szánom, annak bemutatására, hogy a körülöttem lévő meditálók (tanítványok, kollegák, barátok) hogyan haladnak az integráció útján, és kihasználják-e a rendelkezésre álló technikákat, arra használják-e őket, amire valók. Semmiképpen nem célom megítélni az élethelyzetüket, olyan következtetéseket levonni a kapott információkból, amelyek messzebbre mennek annál, mint ami a célom: helyzetképet adni az általam tapasztalt világról. A felmérés során kérdőíves és interjús módszereket is alkalmaztam.    

1. A kérdőívek módszertana és elemzése

A kérdőíveket a google „űrlap” funkciójával készítettem. A kérdőív címe „Önismeret és meditáció” volt, melyet 2020. májusa és augusztusa között töltöttek ki önkéntes válaszadók. A kérdőívet az applikáció összesíti, de ez nem mindig alkalmas elemzésre, így a kérdőíveket egyenként adatbázisba vittem, elsőként táblázatokat, majd diagramokat készítettem az adatokból. A diagramok címe a könnyebb azonosíthatóság kedvéért az egyes kérdések szó szerinti leírásai lettek. A kifejtős kérdések nagyon izgalmas információkat eredményeztek, ezekből sokat majdnem teljes egészében, változtatás nélkül közlök. A szövegeken nem változtattam, az elütéseket csak azért javítottam, hogy ne legyenek zavaróak az olvasásban. A kérdőív kérdései megtalálhatóak a dolgozat végi mellékletben, a rendelkezésre álló válaszkérdőíveket kérésre elektronikusan elküldöm.

Ahogyan a dolgozat elején lévő bevezetőben is írtam, először összesen 42 kitöltött kérdőív érkezett vissza hozzám. A 42 válaszadóból 22 fő kezdő és 20 fő haladó gyakorlóként definiálta önmagát. A válaszadók többsége (78%) már próbált vezetett meditációkat, és vipassanā technikákat is sokan próbáltak (83%). A mintának 50%-a gyakorolt már mettā meditációt is. A minta több mint 66%-a 41-60 év közötti meditáló, 78,6 %-uk nő, 86,7%-ban budapesti, illetve Pest megyei illetőségű.

9. ábra Kipróbált meditációs technikák

A minta válaszadói elég széles körben próbáltak ki meditációs technikákat. Az alábbi táblázat tanúsága szerint a többség a vezetett meditációkat, relaxációkat és a vipassanā technikákat ismeri a leginkább, ugyanakkor a többi technika is ismert a minta nagy része számára (vizualizációs, koncentrációs, mettā és mindfulness technikák).

10. ábra Kipróbált meditációs technikák (%)

 

11. ábra Nyugati önismereti munkád: a meditációval való találkozást megelőzően már rendszeresen használtad az alábbi módszereket

Ha az Egyéb kategória, elég színes felsorolást levesszük az adatokból, akkor is számos kipróbált módszert találunk a mintában szereplők között. A teljes minta részletes átnézése hozott új információkat, egyrészről, hogy az egyéb kategóriában szereplő 28 esetből több szerepelt a listában is, csak valamiért ebben a kategóriában kiírásra került (pl. művészetterápia, pszichodráma). A külön kiírt kategóriák között pszichiáter (2 eset), autogén tréning (2 eset), integrál tanácsadó, agykontroll (2 eset), pránanadi, KIP, harcművészet (2 eset) szerepelt. Mindössze öt esetben nem járt még sosem a válaszadó nyugati technikákat alkalmazó szakembernél.

12. ábra Milyen problémával fordultál ezekhez a módszerekhez?

A megoldandó problémák, amelyekkel a válaszadók a szakemberekhez fordultak, igen széles palettán mozognak. Az egyéb kategória itt is magas esetszámot takar (20 fő), ezért érdemes volt a részletes válaszokat is megnézni. Ez alapján önfejlesztés (8 eset), családi okok (8 eset), szülésfeldolgozás, bántalmazás feldolgozása, kimerültség kategóriák merültek fel.

13. ábra Segített-e a választott módszer?

A mintában szereplő válaszadók igen nagy százalékának (több mint 88%) segített a választott módszer az adott probléma feldolgozásában.

14. ábra Következő életnehézségeidet milyen módszer támogatásával fogod megoldani?

Az ábrából jól látható, hogy a minta résztvevői mindkét módszert fontosnak gondolják. Akik a nem tudom választ adták, ők azok, akik nem próbálták még a nyugati módszereket, vagy nem tudtak dönteni a kettő között.

Neked melyik módszer hogyan segített?

„Az önismeret segített kilépni abból a mederből, amiben folyt az életem. Úgy éreztem folyik, de nincs igazi iránya az életem folyamának. Nem tudtam merre lehet irányt váltani. El voltam vágva az érzéseimtől és a testemtől. Nem láttam rá magamra, a kapcsolataimra, a játszmáimra, mit miért csinálok. Évek alatt bepillantást nyertem ezekbe. Ezután évek teltek el míg megérkezett a belső hívás a meditációra. Ezzel a hála mély érzése és egyfajta rend érkezett a napjaimba.”

„A vipassanā módszer. Sikerült megtalálnom azt a fajta belső békét, ami ahhoz segít hozzá, hogy etikus maradjak, ne okozzak fájdalmat, gyakorolva (ami persze a mai magyar valóságban nem könnyű) ezzel az együttérzés lélekkönnyítő érzését.”

„Jobban tudok magamra koncentrálni, figyelem magam, és sok mindenben változtam már ilyen rövid idő alatt is.”

„Először a meditációban jött fel, hogy mit is jelent egy súlyosan traumatizált gyerekkor. Ezt a nyugati módszerekkel idáig nem is sejtettem. Értettem, de egyáltalán nem éreztem. Rengeteg fájdalom volt lenyomva bennem. Nem is emlékeztem szinte semmire. Azt sem tudtam, hogy bár Apu meghalt 20 éve, de a lelkemben még el sem kezdtem a gyászfeldolgozást. Ez megrendítő. Olyan fájdalmas érzések jöttek fel, hogy a legsötétebb ponton tényleg azt éreztem belehalok… Az elvonulások nagy kincsek, igazából ezekkel tudtam haladni, az otthoni gyakorlás inkább 'szinten tartás', de nem hoz elmélyülést.”

„A kineziológia, a családállítás és a hipnoterápia egymást támogatva segítettek a szemléletem változtatásában és abban, hogy a helyzetemet más szemszögből is lássam. Az agykontroll technikái segítenek a tudat tágításában, a fókuszálásban, a teremtésben, a hatékony kommunikációban. A légzőgyakorlatokat napi szinten végzem 3 éve. Ennek hatására a gondolataim kicserélődtek, szeretetteljesebb a kapcsolatom magammal, a családommal, és általában az emberekkel. 1 éve reikizem. A reiki emeli az energiaszintemet, szeretettel tölt fel, segít elkerülni a betegségeket (megfázás, torokfájás stb).”

„Nekem sokat segít a nyugati pszichoanalízis, hogy megértsem az embereket, ill. a keleti buddhista tanok és ezzel összefüggésben a meditációs technikák. Elsősorban önismeretre, a környezetemben lévő emberek jobb ismeretére, valamint stresszkezelésre használom a különböző technikákat.”

„A nyugati eszközök az énrészeim megismerésében, saját árnyékom felismerésében és a trauma utáni élet-újraértelmezésben segítettek. A keleti meditatív eszközök napi szinten járulnak hozzá az impulzivitásom csökkentéséhez, összefüggéseket tárnak fel az egymással párhuzamosan zajló különböző nyugati terápiás módszerek alkalmával tapasztalt élmények között és folyamatosan támogatják az intuíciót (az elme elcsendesülésével tud beszélni a szív).”

„A terápia segít megértenem, tudatosítanom és elfogadnom az érzéseimet. A meditáció segít megélnem az érzéseimet.”

„Nyugati módszer segített a személyiségemet átdolgozni, felnöveszteni és ez folyamatban van még, a keleti módszer a felébredésben segít. Érzékenyebb lettem a finom energiák tekintetében, intuitívabb, tisztán érzőbb lettem.”

„A pszichológia, mint nyugati módszer lenyűgöz... Minden ember átlátszó:-) És pont nem, mert annyi minden tudattalan inger befolyásol. És egyszerűen működünk, de mégis képtelen dolgokat helyretenni az ember, ha egyszer valami nagyon elromlott. Rengeteg mindent tudunk, de mégis annyi minden hiányzik. Nagyon ellentmondásos. De segít empatikusnak lennem az emberekkel, és könnyen elfogadónak a hibákkal. De persze ezt csak "külsőleg" tapasztaltam. Mivel sosem jártam semmilyen terápiára. A vipassanában bár semmit sem tudok róla, az tetszik, hogy hagyja, hogy csak egy ember legyél. Szeretem, hogy szerénységet ad, meg nem kell semmit akarni, csak engedi, hogy legyél. Biokémiai labor vagyok, de valahogy mégis vagyok. Szóval ez most egy új út, ismeretlen, gyerekcipőben vagyok. Azt érzem, hogy segíteni tud abban, hogy kicsit joviális, de éleslátású szemlélődő legyek a világban, ne vegyem tragikusan a történéseket. Nagyon hangos vagyok és nagyon multitasking. Meglátjuk mit hoz elő a vipassanā.”

„A vipassanā gyakorlása segít elfogadni a dolgokat, ahogy vannak, az életemet elfogadni a nehézségekkel együtt, ha nem is teljesen ítélkezésmentesen, de sokkal kevesebb ítélkezéssel. Segíti a koncentrációmat, jobban tudok egy bizonyos feladatra figyelni akkor is, ha a háttérben ezernyi tennivaló kattog az agyamban. Segít elválasztani a lényegeset a lényegtelentől a tanú-tudatosság fejlesztése által. A metta a szeretet megélése és sugárzása által növeli az önzetlen adás, a boldogság megélését, az együttérzést és a megbocsátást magamnak és másoknak. Segít jobban szeretni magam, elfogadni pl. a testemet, az adottságaimat, ezáltal másokkal is elfogadóbbá váltam. Férjem 5 hónapja vesztettem el, a gyász feldolgozása még tart, és ebben is sokat segít a mettā, a vipassanā és az ima. A családállításról feljebb írtam részletesebben, segített rálátni családi kapcsolataimra, néhány alkalom is nagy áttöréseket hozott, ami a való életben is szinte azonnal megmutatkozott. A keleti módszerek gyakorlása néha hozott egy-egy csúcsélményt, ott a kitartó gyakorlás finomabban, ugyanakkor mélyrehatóan, fokozatosan éri el a hatást tapasztalatom szerint.”

„Nehéz néhány mondatban összefoglalni, mert másfél éve zajlik mindkettő és folyamatosan segít. Egyéni terápia és drámaterápia segít életem eseményeinek jobb megértésében. A meditációnak köszönhetően képes vagyok másként nézni magamra és a világra. Mindkét módszer segít napi nehézségek, feszültségek kezelésében.”

„Minden módszer egymásra épül, nem lehet szétválasztani őket. Amikor petefészek-daganatom volt akkor vipassanásan megfigyeltem a fájdalmat és az érzelmeimet, más testi érzeteket. Brandon Bays is nagyon jól leírta ezt a folyamatot amikor neki meg méhdaganata volt. Amikor nem tudtam dönteni, hogy otthagyjam-e a munkahelyemet, akkor Dan Millman egyik gyakorlatát vettem elő. Amikor depressziós voltam sokat segített Brandon Bays módszere, a pszichológusoknál a terápia, az agykontroll és a vipassanā meditáció.”

„A nyugatiak a helyes gondolkodásban segítettek, a keleti pedig a gondolatok elhagyásában. A meditáció segített abban, hogy belül rátaláljak önmagamra, megérezzem azt, hogy ott belül van valami állandó, amihez bármikor visszatérhetek. Ilyet azt hiszem csak meditációval lehet elérni. Az mindenképpen fontos, hogy előbb volt a nyugati majd ezt letisztította a keleti.”

„A Vipassanā meditációtól személyiség fejlődést várok.”

„A pszichoterápiában nekem leginkább az segít, hogy kimondhatom, ami nyomja a lelkem egy biztonságos közegben. A beszélgetés és az okok értelmezése önmagában segítség. A meditáció segít az elengedésben, és hogy ne ítélkezzek, ne automata üzemmódban álljak hozzá a problémákhoz, békésebb legyek.”

„Bár kezdő meditáló vagyok, az ānāpānasati tűnik jelenleg a legnagyobb segítségnek számomra, mivel a tervezés és az időhatékonyság rabja vagyok, és ez gyakran akadályoz abban, hogy igazán elmélyedjek abban, amit csinálok. Az egyhegyű fókusz fejlesztése mind a szakmámban, mind a magánéletben, mind a hobbijaimban jelentősen javított azoknak minőségén. Kreatívnak és új dolgokra nyitottnak tartom magam, ezért kicsit úgy érzem, ez volt a "hiányzó láncszem" a teljes élethez, hogy ne érezzem azt, hogy az, amit éppen csinálok vagy csinálnom kell, azt valami rovására csinálom. Ugyanakkor az alkotás örömét, ami egyébként is fontos volt számomra, sokkal magasabb szinten és intenzíven élem meg. Mindemellett nehezen tudtam átadni magam a társasági életnek, mivel ezt is úgy éltem meg, hogy helyette mennyi hasznos dolgot csinálhatnék, de az ānāpānasati meditáció gyakorlása óta spirituális gyakorlatként közelítem meg az összes interakciót, amelyek tükröt mutatnak számomra: az adott helyzetben való elmélyülés lehetőséget teremt arra, hogy a hitrendszereimet meglássam és megfigyeljem őket.”

Milyen külső támogatásra lesz szüksége a jövő emberének ahhoz, hogy minőségi, önreflektív életet éljen?

„Nem hiszek másban csak a tanulásban! Utat kellene mutatni az embereknek a szeretet és a jóság felé, bármilyen hatékony formában. A gyermekeknél kellene kezdeni, mert a felnőtt lakosság nem befogadó! Kellő külső támogatást a tanulás lehetőségéhez, ebben látom a spirituális fejlődés zálogát!”

„Leginkább a belső, saját magam "támogatásában" hiszek, illetve a spiritualitás létében. Szerintem mindenkinek rendszeresen időt kell töltenie ingermentesen magával... Valahogy ezt a megfigyelő tudatot behozni a 'köztudatba' és lelassítani a világot. Legalább a mindfulnesst az iskolásban kell(ene) tanítani, így legalább az új generációnak könnyebb lehet. Bátorságot venni és lelassulni, csak lenni.”

„Szerintem az egy nagyon jó kezdeményezés, hogy akár a jógát, akár a meditációt már nagyon kis korban megismertessék az iskolákban a gyermekekkel, így teremtve kiegyensúlyozott lelki állapotú felnőtteket. A kulcs véleményem szerint a tudatosság, az önismeret és a szociális érzékenység.”

„Az ember személyiségének teljes átdolgozásához, személyiségfejlődéséhez szükséges a nyugati önismereti terápiába járás. Ezt teszi lehetővé, hogy az ember egész addigi életében szerzett elakadásait felismerje, feloldja, majd a felszabaduló energiából erőforrást kovácsolva ki tudjon teljesedni. Ezt a folyamatot tudják támogatni a keleti meditatív eszközök a saját árnyékunkra való rátekintésben, a különböző terápiás tapasztalások közötti áthallások, ismétlődések felismerésében, az intuitív képességeink megerősítésében, az egyetemes etikai elvek elsajátításában.”

„Társadalmi szinten kellene kialakulnia az önreflektív életmód kultúrájának. Elfogadottá kell válnia mind a nyugati, mind a keleti filozófiának, hiszen sokan ugyanúgy szkeptikusok a pszichológiával szemben, mint a meditációval szemben. Szóval kulturális szinten kell beépülnie a mindennapokba.”

„Önismereti módszerek bármelyike egyéni és csoportterápiás módon, párhuzamosan meditáció és képzések.”

„A keleti és nyugati módszerek kombinációjára lehet szükség, mert bizonyos nehézségek feldolgozására a nyugati technikák hatékonyak pl. gyászfeldolgozás, válás, családállítás, pszichoterápia, KIP- ezekkel a kapcsolati veszteségek, problémák kezelése azért hatékony, mert a kezelés/terápia csoportban vagy terapeutával, pszichodinamikusan történik, a sérülések is így keletkeztek, ezért a kezelésük is így hatékony. A meditáció vagy egyéb keleti módszerek pl. jóga gyakorlása elsősorban az egyén személyiségfejlődését támogatják a koncentráció, a belátás növekedése, spirituális fejlődés, az egyetemleges szeretet megtapasztalásán keresztül, így az ember reakciója a külvilágra tudatosabb lesz, fejlődik a globális szemlélete, és tisztább szándékok vezérlik életét.”

„Szükség lenne már a középiskolában egy általános nyugati/keleti pszichológiai és a tradicionális hagyomány ismertetésére, hogy az ember megismerje önmagát és a világot. De főleg önmagát, hogy ki is ő valójában a világban.”

„Nem tudom. Jó lenne, ha mindenki tudna legalább a terápiás lehetőségekről. Ha én dönthetnék, az iskolákban bevezetnék önismereti programokat és relaxációt.”

Amit nem kérdeztem meg ebben a témában, de szeretnéd elmondani

„Nem becsülöm le a saját értékem ezen az úton, de egyszerűen hihetetlen, hogy 8 év csapongás után végre megtaláltam az utam, a kulcsot önmagamhoz és tényleg lehetséges boldog és békés életet élni… Ez olyan mintha úgy életet kaptam volna, egy olyan lehetőséget, ami egy más dimenziója az életnek. Ezt mindenképp a meditációnak és az elvonulásoknak köszönhetem. Mélyen hálás vagyok emiatt, hogy van lehetőségem gyakorolni és így változni! Köszönöm!”

Ehhez az utolsó kérdéshez válaszképpen számos személyes kedvességet és biztatást kaptam, ezeket nem teszem itt közzé, csak ezt az egy hozzászólást, ami elég egyértelműen jelzi, hogy milyen nagy hatással van komoly önismereti munkát végző emberekre a meditációval való találkozás.

Ezek a kérdőívre adott válaszok egyértelműen nem támasztják alá az első hipotézisemet, hogy a nyugati és a keleti technikák, módszertanok nincsenek összekapcsolódva az útkeresőkben. Kevés olyan válaszadó volt a résztvevők között, aki nyugati technikákat nem próbáltak még ki. A keletit nyilván próbálták, mert én vipassanā és mettā felkészítőn, tanfolyamon, elvonuláson, vagy más meditációs programon találkoztam velük és kértem őket a kérdőív kitöltésére. Ugyanakkor többen is említik ebben és a későbbi szövegrészekben is, hogy sokan vannak a világban, akik sem ezt, sem azt nem emelik az életükbe, mert a társadalmi hozzáállás mindkét rendszer felé komoly előítéletekkel rendelkezik.  Kétségtelen, hogy akik a kérdőívet kitöltötték, már eleve rajta vannak az önismereti úton, vagy egyik, vagy másik, vagy mindkét rendszerben. Abból a szempontból viszont nagyon hasznosak a válaszok, hogy többen említik a mettāt, mint az érzelmek átélésére, megfigyelésére, tisztítására szolgáló rendszert, tehát a második hipotézis részben igazolható ezekkel a válaszokkal. Mivel itt a mettāval kapcsolatos kérdések kevésbé merültek fel (az alapfelkészítő túl részletes ismereteket erről nem tartalmaz, a haladó gyakorlók említik pár esetben itt ezt a technikát), így a mettā tanfolyamra járók válaszai lesznek ebből a szempontból érdekesek.

A válaszok láttán a szakdolgozat írásának folyamatában úgy döntöttem, hogy egy kontrollcsoportos kutatást is indítok a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán olyan diákokkal, akik nem ismernek közvetlenül engem, és így nem is befolyásolta őket mindaz, amit a felkészítőn vagy más tanításokon elmondtam. Eleve egy szűrő az is, hogy a résztvevők az én hívásomra érkeznek ezekre a programokra, tehát valószínűleg sok az enyémhez hasonlító háttértörténet. Megkértem egy diákot, hogy küldje körbe a kitöltendő kérdőívet a főiskolások saját belső levelezőlistáján, és megkértem azokat a diákokat, akik vipassanā kurzusra jártak hozzám, hogy ők is töltsék ki ugyanazt a kérdőívet.

2. A Tan Kapuja Buddhista Főiskola diákjainak körében kitöltött kérdőív eredményei

A kérdőívet a főiskolán összesen 11 válaszadó töltötte ki. Ezek között a válaszdók között önmagát 63,6% kezdő, 36,4% haladó gyakorlóként definiálta. Ők is sokféle meditációt próbáltak már, a legtöbben a vezetett meditációkat (100%) és a vipassanát (54,5%) említik. A válaszadók 63,6%-a 41-60 év közötti, 27,3% 26-40 éves, és mindösszesen 9,1% 18-25 év közötti. A minta 72,7%-a nő, 27,3%-a férfi. A válaszadók 81,8%-a budapesti vagy Pest megyei. A minta alapadatai tehát az első mintával nagyrészt megegyező a kemény adatok tekintetében.

15. ábra Nyugati önismereti munkád: a meditációval való találkozást megelőzően már rendszeresen használtad az alábbi módszereket

Látható, hogy a kontroll minta a kemény adatok tekintetében nagyon hasonló, de teljesen más összetételű az eddigi önismereti és meditációs tapasztalatok tekintetében. A legtöbben pánikbetegség, szorongás, depresszió miatt kerestek fel nyugati terápiát, jellemzően évekkel/évtizedekkel ezelőtt.

Neked melyik módszer hogyan segített?

„Kerestem egy olyan kiutat a világból, ami nem ártalmas.”

„Nem.”

„Igen, elindított egy mélyebb önismereti úton. Ma is használom a módszert, de már mások segítésében is.”

„Nagyon segített, elindított az önismeret útján a szellemi út felé.”

„Segített. Évekig használtam alkalomszerűen.”

„Volt amelyik segített, volt amelyik nem. Több módszer megakadt a próba alkalomnál. Sokáig nem voltam tudatos, nem ismertem fel a problémákat vagy legalábbis a komolyságukat.”

„Igen, hosszú hónapokig.”

„Nem használtam.”

„Részben. Némelyiket most is használom.”

„Nincs válaszom.”

„3-4 hónapig segített.”

Mikor találkoztál a meditációval és hogyan?

„A dátum, amit megadtam, nyilván nem pontos. Fogalmam sincs, kerestem, kerestem és kerestem egy módszert, amivel "kiszállhatok" a világból, panaszkodtam egy buddhista embernek arról, hogy mik a tapasztalataim, hogy egykedvű vagyok, hogy nem tud semmi sem örömet se bánatot okozni és félek, hogy valami bajom van. Ő mondta, hogy nem feltétlen, és ő segített ebben.”

„Autodidakta módon, pár évvel a beiratkozás előtt. Nem rendszeresen a nyugodtság fenntartására használtam. A főiskolán kezdtem az egyfolytábani gyakorlás irányába próbálkozni.”

„A Tan Kapuja Főiskolán találkoztam komolyabb meditációs technikával, az első ilyen a satipaṭṭhāna meditáció volt.”

„dr. Daubner Bélához jártam pszichodráma csoportba, ő jógát is tartott, és ahhoz kapcsolódóan meditáltunk is. Ott találkoztam először igazi jógával és a meditációval is.”

„9 évesen az agykontroll kapcsán.”

„A főiskolán találkoztam a meditációval. Amit előtte csináltam, az csak relaxáció volt.”

„Gyerekként, bátyám alkalmazta.”

„A TKBF-en először, Melindával.”

„Youtube-on kerestem rá pár éve. Komolyabbal a főiskolán találkoztam több mint egy éve.”

„Iskolai tanulmányaim során 1 éve.”

„1993, autogén tréning.”

Mit gondolsz arról, hogy a nyugati, vagy a keleti módszerek segítenek jobban a nehézségek csökkentésében? Fejtsd ki kérlek!

„Mindenkinek más.”

„Ezt nem tudom. Másra valóak. A fentiekben felsorolt lista főleg a nagy mentális betegségek ellen lett kitalálva, ilyen nekem nincs. Nem tudom mik erre a keleti módszerek, de a meditáció szerintem nem az. Az, hogy a nehézségek csökkennek csak mellékterméke.”

„Én nem versenyeztetném meg a két megközelítést. A nyugati embernek leginkább mindkettő, egymást segítve tud segíteni.”

„Szerintem kit mi szólít meg, azon az úton kell elindulni, legyen az nyugati vagy keleti módszer. Ha már egyszer elindult, akkor előbb utóbb rátalál a neki megfelelőre, akár a nyugatitól kanyart véve a keleti felé vagy fordítva. Szerintem a tutti a keleti :) de odáig el kell jutni :)”

„A keleti módszerek hatékonyak a nyugati emberre hangolva.”

„Jelenleg azt gondolom, mindenkinek az hat a legjobban, amibe teljesen bele tudja helyezni magát.”

„Keleti. Az okokat keresi meg és nem a tüneteket akarja megszüntetni.”

„Valószínűleg egyénre szabottan kell keresni gyógymódot, az eddigi ismereteim birtokában még nem tudok érdemibb választ adni.”

„Segítenek. Fő probléma, hogy a nyugati ember azt várja, hogy meggyógyítsák, míg a keleti magát rakja helyre.”

„Nincs válaszom.”

„Szerintem ugyanaz lehet.”

Neked melyik módszer hogyan segített? Fejtsd ki kérlek!

„Nekem a legtöbb keleti módszer segített előrelépni, legyen az akár egy jógagyakorlatba történő belehelyezkedés, vagy akár egy kardvágás, vagy akár egy lélegzet a bambuszfuvolába. De leginkább a dzogcsen-féle nemmeditáció vitt előre, miután megismertem és gyakoroltam a szamathát, a szatipatthánát és kapirgáltam a vipasszanát.”

„A nyugati féle logikai kontempláció/mély megértés sokat segített, ám a keleti meditáció nem ártott.”

„A kineziológiai oldások, a családállítás sok felismerést hozott, úgy érzem a meditáció egy még mélyebb megértést hozhat. A “külső” akadályokat a nyugati módszerek segítségével láttam meg, ami elvezette a figyelmemet a belső megfigyelések fontosságára, melyet a meditációban való elmélyedés útján fedezhetek fel.”

„A nyugati módszerrel elkezdtem megismerni magamat és másokat, a keletivel meg felismerem és kapcsolódom az univerzalitáshoz. Kiemel a problémafókuszból és a ma divatos, de talán helyesen leíró "flow" hozzáálláshoz [vezet]. Ezért is gondolom, hogy a végső, helyes megoldást a keleti utak adják.”

„A vizualizációs módszerek segítettek sokat a tudatom fókuszálásában (pl. gyertyaláng nézése); a csikung és az i-chuan az elmém lenyugtatásában, az energia áramoltatásában, és a testi érzetek kizárásában; a diádozás és a sámántechnikák az éntelenség és együttérzés megélésében; a Zolotov-tréning a határtalan tudat megismerésében.”

„Én a keleti filozófiában látom a nagy eredményeket, úgymint tudatosság, nyugalom, elfogadás...”

„A TP, és az utazás. Segített megérteni dolgokat.”

„Nem volt szükség egyikre sem.”

„Szati - a gondolatok megzabolázása. Agykontroll, rezgések – szorongásoldás.”

„Nincs válaszom.”

„Vezetett meditáció; stresszoldás, önszeretet, mások elfogadása.”

Milyen külső támogatásra lesz szüksége a jövő emberének ahhoz, hogy minőségi, önreflektív életet éljen? Fejtsd ki kérlek!

„Fogalmam sincs, nem is nagyon tudok ebben gondolkodni.”

„Én olyan közösségi terek megteremtésében látom a lehetőséget, ahol kiszakadva a mindennapokból rendszeresen van lehetőség a gyakorlásra.”

„Az emberi élet kellene a legnagyobb értékké váljon, a minőségi, emberhez méltó élet kellene a fókuszba kerüljön a külvilágban IS. És akkor erre fordulunk mindnyájan, vagy legalábbis a döntő többség :).”

„Az érzékszervi, tudati "zajszennyezések" csökkentése nagyon fontos lenne (kevesebb média, kevesebb vibráló fény, több csend, szelíd érintések) emellett, például masszázs, méregtelenítés, és több személyes átadás tanítók által.”

„Másik személy tapasztalata, segítsége.”

„Ezt a trendek határozzák meg javarészt.”

„Nem tudok érdemben válaszolni.”

„Hasonló helyekre, mint a főiskola. Segítség abban, hogy beintegrálja a hétköznapjainkba a módszereket.”

„Jó szóra. Fontosnak tartom, hogy embertársaink minden szinten a másik ember legőszintébb tisztelete mellett tudják majd önmagukat is megfelelő élettartalommal feltölteni.”

„Nem tudom.”

Kinek ajánlanád a meditációt, mint támogató eszközt? Fejtsd ki kérlek!

„Akinek kell, az úgyis találkozik vele, nem befolyásolok senkit.”

„Aki már tett lépéseket az önismereti úton, aki már felfedett valamit a saját valóságából, illetve annak változékonyságából.”

„Aki nyitott erre, akiben már megfogalmazódott, hogy túlságosan zsong a feje, kellene valami, amivel lenyugtassa magát.”

„Mindenkinek minden életszakaszban hasznos a jólléttől az egészségen át a tudatfejlesztésig.”

„Mindenkinek.”

„Aki tényleg keresi az útját.”

„Nem tudok érdemben válaszolni.”

„Mindenkinek!”

„Annak, aki ebben látja saját fejlődését. Ha rátalál a keresett kérdésekre, akkor a válasz is adott lesz.”

„Annak, aki a világi dolgokban már valamelyest megalapozta magát.”

Amit nem kérdeztem meg ebben a témában, de szeretnéd elmondani:

„Hiszek a különböző megközelítések egymást erősítő szerepében. Erről volt szó, de fontosnak tartottam megemlíteni. :)”

„Az önismeret és a meditáció szorosan összefügg, kell mindkettő az úton való haladáshoz.”

A két csoport válaszai között nagyok az önismereti, meditációismereti különbségek, de ezeket csak nagyon szubjektív elemzésnek lehetne alávetni. Így meghagyom az olvasó benyomásait, és tartom magam az eredeti célomhoz, azaz a hipotézisek illusztrálásához. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az első hipotézis itt teljes egészében alátámasztódik, azaz az önismereti (a wilberi felnövés) és a meditációs (a wilberi felébredés) utak nincsenek összekapcsolódva. Az összekapcsoláshoz olyan plusz tudatosság szükséges, amelyet a meditációban való elmélyedés hozhat eredményként vagy a nyugati technikákra való rálátás figyelmeztethet rá.

3. A mettā tanfolyamon résztvevő gyakorlókkal történt beszélgetés összefoglalása

A tanfolyam 4 hónapon át, 2-3 hetenti találkozásokkal zajlik 2020. novembere és 2021. márciusa között (a tanfolyam a dolgozat írásának idejében még tart). A tanfolyam célja, hogy összesen 10 alkalommal mélyítse a mettával kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismereteket. A mettát A Legtiszteletreméltóbb dr. Khammai Dhammasamitól tanultam, de olvasmányélményeimen és más hagyományvonalakban tett látogatásaim során is sokféle mettāmeditációt ismertem meg (pl. PaAuk Sayadaw mettā meditációja). Feltűnt a mettában az is, hogy mai változatai milyen sok nyugati tudományos tudást integrálnak (az agy működését, a negatív érzelmek hatásait a mentális betegségekre stb.). Emiatt kezdtem el vele foglalkozni, mivel nagyon érdekel ennek a két területnek az összekapcsolása.

A tanítványaim többsége más meditációkban már otthon volt (samatha vagy vipassanā irányultsággal), de bőven akadt a 22 fő között olyan is, aki ezen a tanfolyamon találkozott először a meditációval. A hetedik alkalom után tettem fel nekik a kérdést arról, hogy milyen konkrét változásokat hozott a mettā gyakorlása az életükben, de emellett minden alkalommal megosztottuk egymással az otthoni gyakorlás tapasztalatait, és minden alkalommal közös mettā meditációt is végeztünk. A tanfolyam személyes találkozásokkal kezdődött, majd a kijárási tilalom 2021 januári bevezetését követően az alkalmak online folytatódtak.

A tanfolyam hosszúsága nagyszerű lehetőséget kínált a mettā különböző megközelítéseinek széleskörű bemutatására. A mettāt a fent leírt elméleti keretnél jóval szélesebb értelemben tárgyaltuk, azaz a résztvevők a fenti leírt gyakorlaton kívül például testrészekkel mettāmeditáltak, vagy konkrét érzelmek megtalálása volt a feladat (pl. hála), a szívterülettel való kapcsolódás, vagy az érzelmek felerősítését, elengedését gyakoroltuk. A gyakorlók visszajelzései alapján rengeteg változás történt az életükben a tanfolyam alatt. Fokozatosan fejlesztik a képességüket, hogy kapcsolódni tudjanak az érzelmeikkel, és meglássák, amikor esetleg egy negatív spirál elindult. A gyakorlás során egy idő után már képesek voltak megállítani is azt. Sokan észrevették, hogy hogyan sodródnak bele egy vitába, vagy hogyan távolodnak el valakitől amiatt, mert megbántódtak. Sokan kezdtek el dolgozni önismereti tekintetben a párkapcsolatukon, vagy gyermekkori traumák okainak felszínre hozásán.

Minden esetben nagy hálát éreztek felém és a társaik felé, és egyértelműen pozitív irányba változott az életminőségük, könnyebben és lazábban reflektáltak önmagukra, folyamatosan dolgoztak az elfogadáson és az elengedésen. Sokan elvonulásokba és más buddhista elméleti képzésekbe is bekapcsolódtak, és valaki azt is elhatározta, hogy jelentkezik A Tan Kapuja Buddhista Főiskolára. Számos pozitív változás történt tehát velük a felnövekedés és a felébredés tengelyén egyaránt. Ízelítő az írásos válaszokból:

„Számomra a tanfolyam bővítette az eszköztárat. Lényeges volt az összetett módszer (vezetett, és otthoni gyakorlás): a különböző »fogásokat« meg tudtam ízlelni, illetve saját főztömmel is próbálkozhattam. Így némi személyes fogalmam alakult ki (még folyamatban van) melyiket, mikor alkalmazzam. A megosztás nagyon fontos nekem. A többiek belátásai és küzdelmei gazdagítanak és egyre jobban megértetik velem, hogy mennyire mások vagyunk, és hogy senkit és semmit, semmilyen körülmények között nem lehet és nem érdemes alá- vagy lebecsülni. Önismereti téren látom, hogy alábecsültem a negativitásomat, ennek manifesztációinak a mélységét, »ezerarcúságát«, finomságát. Emellett, a gyakorlás megmutatta, hogy ezek átalakíthatóak. Generálhatok pozitív elmeállapotot és ki is kiterjeszthetem. Észrevehetem, amikor előjön és megfékezhetem. Előszedhetek egy negatív állapotot, hogy jobban megfigyeljem, kiismerjem. De mindenekelőtt, megmutatta, mennyire gyógyító az együttérző szeretet, és hogy milyen fontos itt, magamnál kezdeni, finomítani és folyton tökéletesíteni. Nagyon hálás vagyok!”

„A metta tanfolyam elkezdése előtt nem tudtam kapcsolódni az érzelmeimmel. Ha baj ért engem, vagy családomat feszült lettem, mert mindennek pozitívnak kell végül lenni, vagy ha nem az akkor rá kellett fognom, hogy pozitív és elfojtottam. A metta ezt kezdte átalakítani, megengedni, hogy együtt lehetek a saját szenvedésemmel és másokéval, mert a bajban megérdemeljük a szerető figyelmet mindannyian.”

„A gyakorlatban való megvalósulását látom annak a nagyszerű felismerésnek, hogy képesek vagyunk lelkiállapotunkat, érzelmi állapotunkat irányítani, tehetünk valamit ezekért. Mindezt úgy, hogy nem elérvénytelenítve, kisebbítve vagy letagadva a nehéz érzéseket, hanem »csak« azáltal, hogy a figyelmemet és a fókuszt a szeretetre és elfogadásra irányítva, egyszerűen csak hagyom, hogy az engem éltető érzések növekedjenek bennem. A szeretet és elfogadás állapotában (tehát a metta meditáció közben) hozzáférhetővé és feldolgozhatóvá váltak azok a nehéz és fájdalmas események, emlékek, érzések, amiket előszeretettel nyomtam el magamban, így ezek leszakadtak, távol kerültek tőlem, és ebben a formában egy félelmetes és hozzáférhetetlen csomaggá váltak. A nehéz érzések közel engedésével, elfogadásával valami felszabadult bennem. Átjárhatóbbá, megfoghatóbbá váltak az érzéseim (jó és nehéz egyaránt), a kapcsolataimban a szeretet egy élő, oda-vissza áramló energiává vált. Egyre inkább képes vagyok arra, hogy a másikat ne a saját automatizmusaim, előítéleteimen, önjáró gondolataimon keresztül lássam, hanem »fenomenológiai« szemmel, úgy ahogy, amilyen ő valójában, ezzel mélyebbé és intenzívebbé váltak kapcsolataim.”

4. A strukturált interjúk összefoglalása

A téma feldolgozásakor három strukturált interjú készült. Az interjúalanyok mindegyike több éve meditál, ketten kapcsolódtak életük valamelyik szakaszában nyugati terápiákhoz. A harmadik interjúalany ezt írta a nyugati terápiákkal kapcsolatos kérdésre válaszképpen (A és B kérdés):

„Nem, nem ilyen világba születtem, mindenki maga próbálta megoldani a bármiféle lelki gondját-baját, nem volt kínálat, nem volt ennyiféle lehetőség, nem voltak önsegítő könyvek, és alapvetően a bizalmatlanság határozta meg a légkört, bármilyen szakember, vagy csak szakemberszerű (pl. tanár) veszélyt jelentett/jelenthetett, ha kiszolgáltatott helyzetben kapcsolatba került velük az ember. Senki nem tárulkozott ki, mert sebezhetővé vált, vagy annak hitte magát, és gyakran vissza is éltek vele (pl. tanárok).” (BÁ)

Meditációs gyakorlatukban mindannyian főként theravāda technikákat használnak (ānāpānasati, Mahasi Sayadaw és The-inn-gu vipassanā technikája és A Legtiszteletreméltóbb Dhammasami mettā instrukciói).

A C kérdésre adott válaszok egyértelműek (Van-e kapcsolat a nyugati és a keleti módszerek között?):

„Van, nagyon is sok:

1. a befelé fordulás sokkal intenzívebb lehet, ha meditációs technikával van egy módszer kombinálva (ez igaz pl. az agykontrollra, belső utazásra, transzlégzésre, stb…)

2. sokkal egyértelműbb a test és tudat kapcsolata, a meditációs elmélyedés jobban segíti ennek a tudatosságnak a létrejöttét, fenntartását, és így az avval való munkát (pl. kineziológia)

3. ugyanakkor a [David R.] Hawkins-féle Elengedést nem lehet meditatív elmélyülés nélkül csinálni.” (BÁ)

„Mivel az emberi létezéssel, illetve a fájdalmak enyhítésével foglalkozik mindkettő, igen, van kapcsolat. A keleti módszerek terjedése a modern pszichológia számára is számos ismeretet ad.” (NF)

„Persze, hogy van kapcsolat, hiszen mindketten a szenvedést csökkentik, és mindkét út szükséges is ahhoz, hogy a szenvedés csökkenjen.” (KP)

A D kérdésre adott válaszokban (Van-e olyan módszer, amely a felnövekedést és a felébredést egyszerre segíti?) is egyértelmű: mindhárman a Brahma Vihāra gyakorlatot a mettát említik, és nagy hangsúly kerül a válaszokban a The-inn-gu Sayadaw hangoslégzéses technikájára is. Az egyik válaszadó megemlíti, hogy a legjobb példa erre a kapcsolódásra a vipassanā elengedéstechnikájának és a David R. Hawkins által képviselt elengedéstechnikának az együttes alkalmazása.

Az E kérdésre adott válasz mindhárom válaszadó tekintetében egyértelműen nem, azaz nem lehetséges teljes önreflexió valamelyik tengely kihagyásával. Megjelenik az is, hogy a keleti technikáknak nyitnia kell a nyugatiak felé és fordítva.

Az F kérdésre adott válaszok között a következő idézethez nagyon hasonló megközelítések voltak:

„Nagyon sokfélék vagyunk, kinek ez, kinek az működik (ehhez kellene alapból egyfajta önismeret), dolgokat meg kellene tudni nevezni, felismerni, viszonyrendszereket átlátni, általános iskolai anyagnak kellene lennie. Ráadásul ahogyan változunk, úgy kell bizonyos dolgokat letennünk és másokat elő- vagy felszednünk.

A gyémánt megmunkálásához hasonlítanám: van, amikor hasítják, saját anyagából való csiszolókoronggal dolgozzák meg, durvábbtól a finomabbig, de nem ugyanazzal az eszközzel, ráadásul folyamatosan ellenőrzik, hogyan alakul, átvilágítják, és minél több oldalt dolgoznak ki, minél több lapocska van rajta, annál ragyogóbb. (Ha a gyémánt érezné, biztos mondaná, hogy fáj, ahogyan ketté, vagy többfelé hasítják, vagy ahogyan dörzsölik). Ha még valamit ki akarnék hozni ebből a hasonlatból, akkor azt, hogy ehhez kell egy külső személy is, tehát nem önmagától lesz ragyogó, bár úgy tűnik, hogy az önreflexió magányos dolog, de csak külső szemlélő számára lehet az.” (BÁ)

A G kérdésre adott válaszok szerint a legfontosabb a napi meditálás és az önismereti irányok ötvözése, és az elméletek elsajátítása.

 

VI. Következtetések                   

 E dolgozat célja a következő két hipotézis igazolása volt:

1. Az útkeresők többsége számára az önismereti és a meditációs út nincs összekapcsolódva.
2. Léteznek olyan meditációs technikák, amelyek képesek az önismereti és a meditációban megszerezhető változások integrálására, azaz mindkét fejlődési utat támogatják.

Az igazolás érdekében először bemutattam Ken Wilber AQAL elméletének két markáns irányvonalát, a felnövés és a felébredés téziseit. A felébredés elméletének kibontásához áttekintettem néhány buddhista megközelítést a tudatállapotok szintjeinek tekintetében. Ezt követően bemutattam A Legtiszteletreméltóbb Dr. Khammai Dhammasami buddhista mestertanító mettā meditációjának elméletét és gyakorlatát. A hipotézisek igazolása érdekében illusztrációképpen 57 fő részételével kérdőíves felmérést végeztem, illetve saját tanítványaimmal kezdeményeztem beszélgetést a mettā meditáció előnyeivel kapcsolatosan, továbbá 3 tanítványommal strukturált mélyinterjús adatfelvétel is készült.

Az első hipotézist végül egy kontrollcsoport bevonásával sikerült részlegesen igazolni.   Egyértelművé vált, hogy azok számára, akik először az elmélet oldaláról közelítettek a buddhizmushoz, többnyire még a meditálás mindennapi gyakorlata is hiányzik, itt az önismereti (a felnövekedés) tudatossága is kevésbé jelenik meg (legalábbis a kérdésekre adott válaszokban kevésbé érhető tetten), mint azoknál, akik a meditációs praxis oldaláról indultak, és a napi gyakorlást vagy megelőzte, vagy kísérőjelenségként követte az önismereti vonal. A kutatásból egyértelműen láthatóvá vált, hogy ez a két irány egymást kölcsönösen erősíti, olyan, mintha az egyikben való tudatosság és jelenlét a másik oldalon is hatna, és ott is mélyebb tudatosságot hozna létre. Wilber és munkatársai is hangsúlyozzák, hogy gyakorlatilag mindegyik felnövekedési szinthez hozzákapcsolhatóak a felébredés magasabb szintjei, de nagyon valószínűtlen, hogy a megvilágosodás tudatállapota meg tud jelenni a racionális szint alatti területeken. Az ő kutatásaik szerint a világ népességének kb. 5%-a van olyan tudatossági szinten, hogy ezt a két utat összekapcsolja és látja az összekapcsolás gyakorlati előnyeit. Ez igazoldódott itt is, nincs meg még ennél a kitüntetett mintánál sem (több éve meditálók, főiskolára járók) ez a fajta tudatosság.

A második hipotézis igazolására A Legtiszteletreméltóbb dr. Khammai Dhammasami mettā technikájának elméletét és gyakorlatát mutattam be, majd a tanítványokkal való beszélgetés és a strukturált interjúk igazolták vissza a gyakorlatból azt, hogy a technika alkalmas a két út, a felnövés és a felébredés szintjeinek együttes fejlesztésére. A kutatás során több más „hasonlóság” is felszínre került, például a vipassanā meditációk elengedése és nyugati szerzők elengedéstechnikája közötti átjárhatóság, annak felismerése, hogy ezek a módszerek a felnövekedés és a felébredés szintjeire egyaránt hatnak. Ezekhez a módszerekhez elengedhetetlen a napi szintű meditációs praxis kialakítása, a hétköznapi tudatosság fejlesztése és a két rendszert összekapcsoló megközelítések. Szerencsére számos törekvés van a világban jelenleg is a tudomány és a buddhizmus összekapcsolására (pl. Őszentsége a Dalai Láma által létrehozott Mind&Life Institute). 

Dolgozatom távolabbi célja volt az is, hogy egy olyan megközelítés alapjait tegyem le, ahol a két holarchikus fejlődési irány a tanítási gyakorlatban együtt jelenik meg. Tanítói tapasztalataim szerint nagy szükség van arra, hogy az emberek a szenvedést több oldalról tudják megközelíteni, és ezen keresztül érezhető változásokat hozzon számukra a napi szintű meditációs gyakorlat, az elvonulásokba való bekapcsolódás, a buddhista és pszichológiai alapismeretek megszerzése. Ezt az elmélyült tudatos munkát igénylő megközelítést meditációs konzultációkkal segítem, ahol a két rendszer együttes átlátásához kínálok fogódzókat. Fontosnak tartom, hogy magamat is folyamatosan fejlesszem, így folyamatosan végzek saját önismereti munkát különféle nyugati technikák alkalmazásával; napi meditációs gyakorlatomban Mahasi Sayadaw és The-inn-gu Sayadaw vipassanā technikái, A Legtiszteletreméltóbb dr. Khammai Dhammasami mettā technikája és PaAuk Sayadaw ānāpānasati megközelítése szerepel. Mindegyik technikát avatott mianmari szerzetesektől tanultam itthon és Mianmarban. Minden lehetőséget igyekszem megragadni annak érdekében, hogy fejlesszem magam e területeken.

Hálával tartozom A Tan Kapuja Buddhista Főiskola alapítóinak és tanárainak azért, hogy itt az elméleti tudásom is bővülhetett.

 

 

VII. Hivatkozások                      

Aggamahāpaṇḍita Bhaddanta Dr. Rewata Dhamma 2004. Process of Consciousness and Matter. Birmingham: Triple Gem Publications.

Análajó 2007. Szatipatthána, a megvalósítás egyenes útja. Budapest: A Tan Kapuja Buddhista Főiskola.

Ballentine, Rudolph — Szvámi Ráma 2006. Jóga és Pszichoterápia. A tudat evolúciója. Budapest: Mandala Véda Kiadó Kft.

Bhikkhu Bodhi 2007. A Comprehensive Manual of Abhidhamma. Charleston: Buddhist Fellowship.

Buddhadāsa Bhikkhu 1989. Mindfulness with Breathing. Unveiling the Secrets of Life. Thailand, Bangkok: The Dhamma Study and Practice Group.

Beck, Don – Cowan, Christopher 1996. Spiral Dynamics: Mastering Values, Leadership, and Change: Blackwell Publishing.

Maslow, Abraham — Assagioli, Roberto — Wilber, Ken 2007. Bevezetés a transzperszonális pszichológiába. Válogatás Abraham Maslow, Robert Assagioli és Ken Wilber írásaiból. Budapest: Ursus Libris.

Hawkins, David R. 2014. Elengedés. Az önátadás útja. Budapest: Filosz.

Y. Karunadasa 2010. The Theravāda Abhidhamma. Hong Kong: University of Hong Kong.

Kornfield, Jack 2017. A bölcs szív. Budapest: Ursus Libris.

Maslow, Abraham 2016. A lét pszichológiája felé. Bevezetés a humanisztikus pszichológiába. Budapest: Ursus Libris.

Márkus Tamás 2018. Integrál szerelem2. A szerelem és a szeretet a személyiségfejlődésben. Az intimitás fejlődésvonala. Budapest: Magánkiadás.

Bhikkhu Ñāṇamoli 2011. Visuddhimagga. The Path of Purification. Sri Lanka: Buddhist Publication Society. 

Pressing Lajos: Az evoulúcióról buddhista szemmel. Ökotáj 2007 (37-38):35-43 (http://www.okotaj.hu/szamok/37-38/ot37-07.htm)

Teingl-Takács László 1997. A jógácsára filozófiája. Budapest: Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó

Tiszteletreméltó Dhammasami, dr. Khammai 2018. Tudatos jelenlét könnyedén. Budapest: Koncentráció-Moralitás-Bölcsesség Buddhista Vipassana Alapítvány.

Tiszteletreméltó Mahasi Sayadaw 1990. Satipaṭṭhana Vipassanā Insight through Mindfulness. Sri Lanka: The Wheel Publication.

Wilber, Ken 2011. Integral Psychology: Consciousness, Spirit, Psychology, Therapy. Boston & London: Shambala.

Wilber, Ken 2014. The Fourth Turning. Imagining of Evolution of an Integral Buddhism. Boston & London: Shambala.

Wilber, Ken 2014. Integral Buddhism. Boulder, Colorado: Shambala Publications.

Wilber, Ken 2016. Integrál meditáció. Budapest: Ursus Libris.

Wilber, Ken 2017. The Religion of Tomorrow. A vision for the future of the great traditions. Boulder, Colorado: Shambala Publications. 

Ken Wilber, Jack Engler, Daniel P. Brown 1986. Transformations of Consciousness: Conventional and Contemplative Perspectives of Development. Boston: Shambala.

 

Internetes letöltések (2021. február 18.)

https://www.accesstoinsight.org/tipitaka/an/an11/an11.016.than.html

https://www.accesstoinsight.org/tipitaka/an/an05/an05.196.than.html

http://www.urbandharma.org/pdf2/milinda-new.pdf

https://www.accesstoinsight.org/lib/authors/kawasaki/bl144.html

 

 

VIII. Melléklet                 

 1. Kérdőív kérdései

Önismeret és meditáció

Kedves Válaszadó! Szakdolgozatot írok a Tan Kapuja Buddhista Főiskola mesterképzésén. Dolgozatomban arra keresem a választ, hogy a meditációt gyakorlók használnak-e, s ha igen, milyen önismereti, önfejlesztő technikákat életminőségük javítására. Hálásan várom a válaszaidat a dolgozat hipotéziseinek igazolásához! Ha bármilyen kérdésed merül fel, kérlek jelezd: czike.klara@pandita.hu

*Kötelező

1. Meditációs gyakorlatod *

Kezdő gyakorló vagyok

Haladó gyakorló vagyok (legalább egy éve rendszeresen meditálok, elvonuláson is voltam már)

2. Az alábbi technikákat próbáltad: *

Vezetett meditáció/relaxáció (online vagy egyedül)

Mindfulness meditáció

Vipassana meditációs techinkák

Koncentrációs meditációk

Vizualizációs technikák

Metta meditáció

Egyéb:

3. Életkorod *

18-25

26-40

41-60

61+

4. Nemed *

Férfi

Nő

5. Lakóhelyed *

Budapest vagy Pest megye

Vidéki nagyváros

Vidéki kisebb település

Egyéb

6. Nyugati önismereti munkád: a meditációval való találkozást megelőzően már rendszeresen használtad az alábbi módszereket (többet is lehet jelölni): *

Pszichoanalízis

Családállítás

Hipnoterápia

Családterápia

Párterápia

Csoportterápia

Művészetterápia

Egyéb:

7. Mikor fordultál először terápiás módszerekhez? *

Dátum

8. Milyen problémával fordultál ezekhez a módszerekhez (többet is választhatsz)? *

szorongás

pánikbetegség

gyászfeldolgozás

válás

depresszió

testi tünetek, fizikai betegség

Egyéb:

9. Segített-e a választott módszer, és mennyi ideig használtad? Fejtsd ki kérlek! *

Saját válasz

10. Mikor találkoztál a meditációval és hogyan? Fejtsd ki kérlek! *

Saját válasz

11. Mit gondolsz arról, hogy a nyugati, vagy a keleti módszerek segítenek jobban a nehézségek csökkentésében? Fejtsd ki kérlek! *

Saját válasz

12. Neked melyik módszer hogyan segített? Fejtsd ki kérlek! *

Saját válasz

13. Milyen külső támogatásra lesz szüksége a jövő emberének ahhoz, hogy minőségi, önreflektív életet éljen? Fejtsd ki kérlek! *

Saját válasz

14. Kinek ajánlanád a meditációt, mint támogató eszközt? Fejtsd ki kérlek! *

Saját válasz

15. Következő életnehézségeidet milyen módszer támogatásával fogod megoldani? *

Nyugati módszer

Keleti módszer

Mindkettő

16. Amit nem kérdeztem meg ebben a témában, de szeretnéd elmondani:

Saját válasz

Küldés

 

2. Strukturált interjú kérdései

A Jártál-e nyugati terápiába, milyen nehézséggel kerestél fel ilyen szakembert?

B Milyen meditációs technikákkal kerültél eddig kapcsolatba, melyik hogyan támogatott?

C Van-e kapcsolat a nyugati és a keleti módszerek között?

D Van-e olyan módszer, amelyik a felnövekedést és a felébredést egyszerre segíti?

E Lehet-e teljes az önreflexió csak az egyik, vagy csak a másik módszerrel?

F Milyen módszerek segítik a traumák feldolgozását?

G Milyen módszert ajánlanál annak, aki most indul el?

 

3. Az ábrák jegyzéke

Szám	Cím	Oldalszám
1.	Hierarchia és holarchia	6
2.	Kvadránsok, szintek, vonalak, állapotok, típusok	10
3.	A különböző szintek közötti mozgás	13
4.	Tudatstruktúrák (integrál pszichográf)	14
5.	Tudatállapotok és tudatállapot szintek jellemzői (Megfigyelő Pontok)	16
6.	A Wilber-Combs mátrix (Tudatállapot szintek)	18
7.	A Wilber-Combs mátrix kérdéses szintjei	19
8.	Brahmā vihāra	28
9.	Kipróbált meditációs technikák	32
10.	Kipróbált meditációs technikák (%)	32
11.	Nyugati önismereti munkád: a meditációval való találkozást megelőzően már rendszeresen használtad az alábbi módszereket?	33
12.	Milyen problémával fordultál ezekhez a módszerekhez?	33
13.	Segített-e a választott módszer?	34
14.	Következő életnehézségeidet milyen módszer támogatásával fogod megoldani?	35
15.	Nyugati önismereti munkád: a meditációval való találkozást megelőzően már rendszeresen használtad az alábbi módszereket?	40

 

 

[1] Wilber 2016: 180.

[2] Ken Wilber amerikai tudós, az integrál filozófiai és pszichológiai szemlélet megalkotója. Munkáiban a nyugati és a keleti elméleteket ötvözi. Zen gyakorló, több munkája ismert a hit és vallások kérdéskörében is.

[3] A Legtiszteletreméltóbb dr. Khammai Dhammasami burmai származású vezető theravāda szerzetes, keleten és nyugaton is tanít, 30 éve alapít kolostorokat világszerte. A hatodik általa kezdeményezett kolostor Magyarországon épül, 14 éve tanítja az itteni gyakorlókat. Doktori disszertációját az oxfordi egyetemen védte buddhizmusból, jelenleg a burmai Shan State Buddhista Egyetem alapítója, rektora, tanára.

[4] Dr. Pyi Kyaw a londoni King’s College professzora, buddhista közgazdaságtanból és Abhidhammából írta a doktori disszertációját. 2014 óta tanít Magyarországon Abhidhammát és vipassanā meditációs technikákat. A Shan State Buddhista Egyetem dékánja.

[5] Pressing 2007: 35-43.

[6] Buddhadāsa Bhikkhu 1989: 5.

[7] Wilber 2017: 141.

[8] Wilber-Engler-Brown 1986.

[9] Beck-Cowan 1996.

[10] Márkus 2018: 76.

[11] Márkus 2018: 76.

[12] Márkus 2018: 78.

[13] Bhikkhu Ñāṇamoli 2011.

[14] Tiszteletreméltó Mahasi Sayadaw 1990.

[15] Aggamahāpaṇḍita Bhaddanta - Dr. Rewata Dhamma 2004: 11.

[16] URL: https://www.accesstoinsight.org/tipitaka/an/an11/an11.016.than.html [letöltve: 2021.február 18.].

[17] URL: https://www.accesstoinsight.org/tipitaka/an/an05/an05.196.than.html [letöltve: 2021.február 18.].

[18] URL: http://www.urbandharma.org/pdf2/milinda-new.pdf [letöltve: 2021.február 18.].

[19] URL: https://www.accesstoinsight.org/lib/authors/kawasaki/bl144.html [letöltve: 2021.február 18.].

[20] Wilber 2017: 674.

[21] Teingl-Takács 1997.

[22] A Legtiszteletreméltóbb Dhammasami 2018.